Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-06 / 27. szám
-------- Porhintés és ami mögötte van A nyugati félteke gyanútlan újságolvasója — aki már hetek óta mindennap tanúja annak a betűből és beszédhangból komponált szellemi zenebonának, amelyet a tőkés propaganda csap Nagy Imréék elítélése körül — bizonyára értetlenül áll a jelenség előtt. Úgy érezheti, fejtetőre állt a világ! Mert az imperialisták, akik fennállásuk óta mindig csak irtották a kommunistákat — akasztófával és golyóval, akik csupán a második világháború óta több százezer hazafit öltek meg Görögországban, Guatemalában, Kenyában, Algériában, Egyiptomban, Ciprus szigetén, Iránban, az Egyesült Államokban, a Délafrikai Unióban, Tuniszban, Olaszországban — szóval mindenütt, ahol tehették, most egyszeriben könnyeket ontanak mad-'-rommunistákért” és ,,hazafiakért”. A kommunistákkal és hazafiakkal símben pont ők akarják megvédeni a „scommap s+átat" és bazafiakat”. Ráadásul olyan vehemenciával, mintha Nagy Time és társainak neve nem az ellenforradalmi bűnösök fele- ről-csotpvonásának végét, hanem kezdetét jelentené, s látszólag még lenne valami értelme „prókatársaiuknak”. Valóban furcsának tűnik, hogy a bonni, newyorki," koppenhágai „hazafias érzelmű tömegeknek" pont most jutott eszükbe tüntetni a szovjet követség előtt, viszont hűvösen fogadták mondjuk az algériai tömeggyilkosokat, a nyugatnémet kommunisták elírná terrorpert vagy a little-rocki fajüldöző orgiákat. De ha a nyugati világ kevésbé tájékozott újságolvasója csodálkozik is ezen a kifordított köpönyegen, mi nem tesszük ugyanezt. Hiszen mi jól tudjuk, milyen „kommunisták” és „hazafiak” voltak Nagy Imréék! Az ellenforradalom idején bestiálisan megkínzott és kivégzett kommunista mártírok emléke örök igazságként hirdeti az árulók bűneit. U°vanazokkal cimborának, akik lelkén szárad a nemzetközi munkásmozgalom millónyi áldozatának vére Természetes dolog, hogy az ilyen Nagy Imre-féle „kommunistákat” megsíratják a tőkés urak. Ezzel napirendre is lehetne térni a dolog felett, ha a mesterkélt „részvét” mögött nem húzódna egyéb szándék is. Mert szellemi vakság lenne nem látni, hogy az imperialistáknak mindig van takargatni valójuk, amikor kiabálnak. 1956-ban azért harsogtak a „magyarországi szovjet beavatkozásról”, hogy egyiptomi agressziójukról elvonják a közvélemény elsődleges figyelmét. 1957 őszén pedig a szíria elleni készülő támadás elködösítésére szolgált az ENSZ „magyar vitája”. A „magyar ügy” tehát már kétszer volt ,,ütőlap” a hamiskártyázáshoz. Mit akarnak vele most harmadszor? A szándék ezúttal többféle. Először is ijesztgetni akartak (hogy kit, azt nem tudjuk), mondván: íme a kommunisták kivégeznek mindenkit, aki revizionista, aki más véleményen van, mint ők. De vajon kit téveszthet meg a tények ilyen beállítása? Igaz, hogy Nagy Imréék revizionisták voltak, azonban az is köztudomású, hogy egy véres ellenforradalom előidézői és végrehajtói voltak — s ezzel szembe kerültek nem a Párt ideológiai vonalával, hanem a néphatalom törvényeivel, s mindennemű olyan törvénynyel, amely felelősségre vonja a gyilkosságok elkövetőit és értelmi szerzőit. Az ilyen ,,revizionisták’ ellen nem lehet pusztán az ideológia fegyverével harcolni... Hiába kísérleteznek tehát az ijesztgetéssel a nyugatiak, legfeljebb önmaguk döbbenhetnek meg „érveik” gyengeségén. Mint ahogy propagandájuk „nagyágyúja” is csődöt mondott. Mármint az, hogy a Nagy Imre ügyet a csúcstalálkozó „akadályának” próbálják feltüntetni. A nyugati közvélemény átlát ezen a szakadozó szitán, s nem csoda, hogy a londoni „Tribüne” című lap így ír: „Azokat, akik a fegyverkezési verseny megszüntetését és a Szovjetunióval való kiegyezést sürgetik, most azzal a kiáltással fogadják, hogy „Mi van Nagy Imrével?” Ezek a kiáltások gyakran cinikus körökből jönnek, ahol a megegyezés sohasem volt népszerű és Nagy Imre csak új jelszó, amelyet kiabálni lehet.” S, hogy kiket tart a Tribüne „cinikus köröknek”, az nem derül ki a cikkből, de annyi bizonyos, hogy Eisenhower, Dulles és az angol vezető politikusok is fújják a „Nagy Imre-jelszót”, tehát a célzás őket sem hagyja figyelmen kívül. Hiszen ők már nem egyszer bebizonyították, hogy vonakodnak a csúcstalálkozó kerek asztalához, ülni, s csak kapóra jött nekik egy újabb „szalmaszál”, amibe belekapaszkodhatnak. De akármennyire is igyekeznek, nem tudják félrevezetni a világot. Még az olyan újság, mint az angol ,,Tahiét”, a westminsteri katolikus bíboros érsek lapja is elítéli a mesterségesen felfújt propagandát. „Alia érthető — írja, — mire gondol Eisenhower, amikor kijelentette: Nagy Imre és tárcainak kivégzése komoly akadékit inndít a csúcstalálkozó útjába. Ezek a kivégzések nem mondanak semmi újat, s Eisenhofternnk roncs semmi oka a meg-sprZelextre ” Még érthetőbben mondták meg véleményüket a londoni munkások, akik a napokban egy gyűlésen — amikor a szónok Nagy Imréékkel hozakodott elő — így kiáltottak: „Ezerötszáz embert végeztek ki Kenyában!” „Azzal törődnének, mit művelnek az angol katonák Ciprus szigetén!” Világos dolog, hogy a Nagy Imre-ügy — Magyarország belügye, amelyből nem lehet világpolitikai „csemegét” sütni. A tőkés urak csak önmagukat leplezik le, amikor „kommunista-védő” sirámaikkal igyekeznek port hinteni a világ szemébe. Mert a por mögött ott látszanak az algériai, ciprusi vérengzések, a jó üzletet jelentő atomfegyverkezési hajsza sakkhúzásai és a Libanon ellen készülő imperialista beavatkozás. 19.18. JÚLIUS 6. tsz ek 2-3 mázsával nagyobb gabonatermést várhatnak, mint az egyéniek........................................ Dobi elvtárs beszélt a irei munkás paraszt talakoson Munkás-paraszt. találkozóval ünnepelték Zircen a bakonyi hetek befejeződését. Nagy számban érkeztek a találkozóra a Bakony vidék lakosai, bányászok, dolgozó parasztok, értelmiségiek. A zirci művelődési ház nagytermében Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy hagyományaink ápolását össze kell kapcsolni azoknak a feladatoknak szolgálatával, amelyek most és a közeli jövőben dolgozó népünk előtt állnak. Majd a továbbiakban Dobi elvtárs részletesen szólott a termelőszövetkezeti mozgalom előtt álló feladatokról. A közös gazdaságok jelenlegi helyzetével kapcsolatban elmondotta, hogy a zirci járásban a termésbecslések szerint a termelőszövetkezetek kalászosokból 2-3 mázsával többet várhatnak, mint az egyénileg gazdálkodók. Az országban ennél még nagyobb eltérések is lesznek a nagyüzemi táblák és a kis parcellák termése között. Szabadföld — 3 - Hogyan lehet megteremteni a népfront-bizottságok és a tanácsok jobb együttműködését Somogy megyében? Egy hasznos vizsgálat nyomában Milyen a tanácsok és a Hazafias Népfront-bizottságok együttműködése Somogy megyében? Az elmúlt, hetekben ezt vizsgálta a fonyódi, a tabi, a siófoki és a nagyatádi járás 13 községében Gelencsér Imre, a megyei tanács jogi és adminisztrációs csoportjának előadója és Nagy Lajosné, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa. Vizsgálódásuk során beszélgettek tanácselnökökkel, népfront-bizottsági vezetőkkel és tagokkal, valamint több község dolgozó parasztjaival. Közös jelentésüket most készítik, melyet július 8-án tárgyal a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága. Felkerestük Kaposvárott Gelencsér Imre elvtársat, hogy tájékozódjunk e bizottság munkájáról. Első kérdésünk ez volt: — Milyen eredményre jutottak a vizsgálat során? — Előre kell bocsátanom — mondotta —, hogy hasznosvolt számunkra a vizsgálat. A szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy községi és járási szinten jobb a kapcsolat a tanácsok és a népfront-bizottságok között, mint megyei szinten. Persze sok helyen még megvan az a helytelen gyakorlat, hogy a tanács nem igényli a népfront segítségét, a népfront pedig nem tudja és nincs tisztában vele, hogy hol segíthetne, milyen feladatai és lehetőségei vannak. — Elmondok erre egy példát. Ismert dolog, hogy — a tanácstörvény szellemében — a népfront javaslatára történnek a választások. De a népfrontnak ahhoz is joga van, hogy javaslatot tegyen az olyan tanácstagok viszszahívására, akiik nem felelnek meg a nép bizalmának. Ezt jóformán mindenütt elmulasztják. Például a megyei népfront-bizottságnak eszébe sem jutott, hogy viszszahívassa Hosszú József somogyszentpáli középparasztot a megyei tanácstagságból, holott már több mint egy éve nem látja el tanácstagi feladatát, tanácsülésekre nem jár, választóival semminemű kapcsolatot nem tart — Milyen téren a legjobb az együttműködés a tanácsok és a népfront-bizottságok között? — A községfejlesztési tervek megvalósításánál és a tanácsülések megszervezésénél. Nagyatádon és Balatonbogláron például közösen dolgozzák ki a községfejlesztési tervet. Társadalmi munkák végzésére teljesen a népfront szervezi meg a község népét. Van aztán olyan hely is, mint például Nagybajom, ahol csak „papíron” működik a népfront. Új elnökre lenne szükség ebben a nagyközségben, mert a tanács vezetői arról panaszkodnak, hogy a jelenlegi népfronttól semmi segítséget sem kapnak. Balatonnénál az a helyzet, hogy a lakosság többet ad a népfront szavára, mint a tanácséra. Míg a népfront rendezvényei zsúfoltak, tanácsüléskor a terem kong az ürességtől. Rossz tehát közöttük az együttműködés. Parti Ferenc népfront elnökségi tag szerint ez azért van, mert a helyi tanács nem veszi figyelembe a népfront járda építésére, községi strand és szélesvásznú mozi megjavítására tett javaslatait. — Van-e olyan tapasztalatuk, hogy a népfront segít a tanácsnak a nagy nyári munkák végzésében és a párt agrárpolitikájának népszerűsítésében? — Somogyváron például határjárásokat szervez a népfront és figyeli, milyen érésben van a gabona, hol, mikor kezdjék el az aratást. Ezenkívül a felvásárlásban is segít: népszerűsíti a szerződéskötéseket, hogy jó pénzért minél több gazda adja el terményét az államnak. Szóládon pedig a népfront-bizottság szervezte meg a tűzvédelmet, tagjai biztosítják a figyelő szolgálatot. Sajnos, a párt agrárpolitikájának népszerűsítése érdekében e két szerv előtt álló feladatokat nem vizsgáltuk meg tüzetesebben, de tény az, hogy ugyancsak Szóládon a népfront jó agitációs munkájának eredményeként szakcsoport alakult — mondotta befejezésül Gelencsér Imre elvtárs, M. L. Lesz még napsütés Zombán és mindenki meggyőződhet a Vörös Csillag Tsz eredményeiről Még reggel 9 óra tájban is úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. A zombai Vörös Csillag Tsz elnöke, Szucsány János borús hangulatban nézte a szüntelenül hulló esőcseppeket. — Hiába készültünk, ez a kiszámíthatatlan időjárás keresztülhúzta számításunkat. Ilyen időben és sárban nem vihetünk ki senkit a határba — szólt a mellette álló Horváth Antalhoz az elnök, így hát a Vörös Csillagban tervezett tsz-látogatás elmaradt. Majd legközelebb talán kedvezőbb lesz az idő. A látnivaló pedig megmarad, az bizonyos... A közel 2 milliós vagyonnal rendelkező Vörös Csillagban tavaly 42 forintot ért egy munkaegység. Zárszámadáskor derült ki, hogy — a háztájit figyelmen kívül hagyva — 1800 forintos átlagjövedelmük volt a tagoknak havonta. Ez és a rendezett, gondosan szervezett munka hozta be azt a 24 új tagot is a tsz-be, akik az őszön és az év elején szakítottak az eszyéni élettel. — A jobb lehetőségek vonzzák az embereket — mondotta Horváth Antal, a tsz egyik legrégibb tagja. — Mert azért csak más kevesebb gonddal és erőfeszítéssel dolgozni a többért, a jobbért, mint egyéni módon. Hiszen nem mindegy az, hogy 8—10 holdas parcellán gazdálkodik valaki, vagy 664 holdas gazdaságban. A kettőnél éppen olyan nagy a különbség, mint a mi tavalyi 98 holdon elért 15,2 mázsás búzatermésünk és az egyéniek 8—9 mázsás termése között. Igen, a Vörös Csillag tagjai ma már nem cserélnének senkivel. Ha majd a jövő vasárnap vagy később jobb idő lesz, s a kétyi meg a zombai egyénileg dolgozó parasztok elmennek szétnézni a Vörös Csillag Tsz-be, kérdezzék meg Illés Jánost, Glück bácsit, a tehenészt, vagy Takács Mihályt is. Ők majd elmondják, hogy milyen a szövetkezetben és milyen volt kívül. S ha a tanyaudvart járják, ne felejtsék megnézni az egyik szín alatt pihenő fogatos ekéket sem. Mert ezek a múlt jelképe is egyben. Azé a múlté, amelytől már megszabadultak a Vörös Csillagban és az ország más tájain is nagyon sokan. Traktorekék váltották fel a régieket ... M. J. Úgy gondolom, 200 mázsán is felül lesz a cukorrépa termésünk — mondja az elnök Horváth Antalnak, miközben a kihúzott répát nézik. Egy Veszprém megyei tsz-nek ajándékozzák a pétiek az egymilliomodik tonna műtrágyát A Péti Nitrogéz művekben éjjeli műszakban gyártják le az egymilliomodik tonna műtrág kukoricából is nagyszerű terméstágyát. Az 1932 óta működő üzem várnak a tagok. Már most olyan terméke, a hatásában gyors és nagy, hogy az ember alig látszik: viszonylag olcsó Péti-só nagyban ki belőle, segítette a magyar mezőgazdaságot a jobb termésátlagok elérésében. A gyár dolgozói úgy határoztak, hogy az egymilliomodik tonna műtrágyát Veszprém megye egyik élenjáró termelőszövetkezetének ajándékozzák.