Szabad Föld, 1959. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-18 / 3. szám

1959. JANUÁR 18. Budapesti munkások Madocsán Pár héttel ezelőtt hírt adtunk arról, hogy a paksi járási Nép­front-bizottság kezdeményezésére Madocsáról népes küldöttség ér­kezett Budapestre. A parasztkül­döttség meglátogatta a Gheorghiu Dej Hajógyárat. A napokban a madocsaia­k látták vendégül a hajógyáriakat. És mint a képein­ken is látható, a vendégek meg a vendéglátók egyaránt jól érezték magukat. Első képünkön _ középen _ Balogh lajos elvtárs, országgyű­lési képviselő, a hajógyár dolgo­zója két madocsai gazdával, Ko­vács Jánossal és Riseller András­sal ízleli a jó vörösbort. Má­sodik képünk a látogatás során rendezett mulatságon készült, ahol sokáig szórakoztak együtt a munkások és parasztok (Alberti Antal felvételei.) 210 millió autóbusz-utas Az űrrakéta már kering a Nap körül és nagy gyorsasággal halad a pályáján. Erről mostanában so­kat beszélgetnek az emberek, s van ki ezeknek hallattan tréfál­kozva, kicsit rosszmájban azt is megjegyzi, hogy „azért az embe­rek most is, meg a jövőben is többet utaznak a földön, mint a világűrben”. Vagyis hát a földi közlekedésről is szóljunk. Igazuk van, nincs okunk a hallgatásra! Az ország térképét, mint vékony vérerek behálózzák a piros autóbuszvonalak. Az el­múlt évben csak egy hónapban 56 községet kapcsoltak be a háló­zatba, s ha a fejlődést további számokkal akarjuk bizonygatni, azt is kiszámították közlekedési szakembereink, hogy tavaly, a mi nagynak nem nevezhető or­szágunkban, 210 milliós utasfor­galom volt vidéken. De bármilyen gyorsan is nő a forgalom, azért mi ne haladjunk el az elmondottak mellett gyor­san. Mit jelent az autóbusz a falunak? Tavaly ősszel például a Somogy megyei Gamás is ka­pott autóbuszt, s azonnal bekap­csolódott az egész járás közleke­dési vérkeringésébe. Az itt lakók most könnyebben látogatják a szomszéd községeket, rég nem látott barátok és rokonok ölelik meg egymást, s ha felhangzik a kérdés: mivel jöttél? hangzik rá a felelet: busszal. Az asszo­nyok meg belátogatnak a lellei fodrászokhoz hét végén, s az idei nyáron már színházba is járhat­nak, miután Balatonlellén a nyá­ri időszakban sűrűn rendeznek előadásokat. Az élet ezernyi lehetőségeit tárja fel az autóbuszközlekedés­­— ezt azok állítják, akik olyan községben laknak, ahol eddig se vonat, se más közlekedési esz­köz nem volt bejáratos. Nyáron általában nem jut idő az utazga­tásra — télen pedig ezelőtt kinek volt kedve szekéren vagy gya­log rokont vagy barátot látogat­ni, ha a községben nem közleke­dett vonat. De még így is kétszer meggondolta magát valaki, amíg egyszer utazásra szánta el ma­gát. Most pedig az autóbusz megáll az országutakon, s a tanyán la­kók akár községbe, akár város­ba látogathatnak el szabad ide­jükben, mert az útiköltséggel igen kevés ember törődik manap­ság. Inkább az okoz gondot, vagy talán sokszor bosszúságot, hogy feljut-e az utazni kívánkozó az autóbuszra? Itt aztán a szépen fejlődő vi­déki közlekedésünkben van egy kis döccenő. Egyes helyeken saj­nos zsúfoltak a kocsik. Ennek okát nem nehéz kitalálni — ke­vés még az autóbusz. Az illeté­kesek ígérik, sőt üzenik is olva­sóinknak, hogy a most következő évben nem annyira a hálózat bő­vítésére, hanem több kocsi beállí­tására törekednek. Megfigyelték, hol kell segíteni, hol panaszkod­nak legtöbbet az utasok és en­nek megszüntetéséért erőfeszíté­seket tesznek. Ezért bízhatunk abban, hogy ez évben a paraszt­­emberek nemcsak az autóbusz­nak, hanem rövidesen a kényel­mesebb utazásnak is örülhetnek. Nemsokára elérkezik annak is az ideje, amikor örömmel jelent­hetjük, közlekedésünk falun is minden igényt kielégít, s ilyen módon nagymértékben hozzájárul ahhoz is — ami egyébként a leg­főbb célunk — hogy a város és falu közelebb kerüljön egymás­hoz. a s. ---- 4% ^ . -----------------­ A nagyüzemi gazdálkodás előnye Nádudvaron — mázsákban kifejezve A nádudvari Vörös Csillag Tsz szakszerű irányítását, a tervszerű gazdálkodás eredményeit az idei zárószámadás adatai is tükrözik. Az aszályos idő ellenére egy-egy hold úgynevezett fehér földről, amelyen az egyéniek mindössze 4—5 mázsás terméseredményt tudtak elérni, a tsz 13 mázsa hú­sát takarított be. Cukorrépából 193, takarmányrépából 300 mázsa volt a holdankénti termésük. A kiváló terméseredmények a helyesen kialakított forgóval, az idejében és jó minőségben végzett gépi munkával, valamint azzal magyarázhatók, hogy holdanként 136 mázsa műtrágyát használtak fel. SZABADFÖLD 3 Az irodában is, a határban is otthonos az új etei tanácselnök Néhány hónapja még csak 5 ► holdas kis gazdaságának a dolgai f foglalkoztatták elsősorban Bodány­­ Lajost, ezt a szorgalmas etei gaz­odat. A múlt év októbere óta azon­► ban ugyancsak megnőtt a gazda­gsága és megnőttek a gondjai is. [A választások alkalmával ugyan­► is az 1200 lelkes község lakói [egyetlen ellenszavazat nélkül vá­lasztották meg a tanácsba, s ilyen­­[ formán törvényesen is megerősí­tették a tanácselnöki tisztségben, [amelyet mint v.b.-tag megbízás­iból október eleje óta ellátott. És most már Bodány Lajos ta­­­nácselnök, a község választott ve­zetője nemcsak kis gazdaságának [a­kar jó gazdája lenni. A község [ügyeivel, gondjaival is úgy akar [foglalkozni, vagyonával úgy ká­­rván sáfárkodni, hogy választói elégedettek legyenek. [a bizalomért jó munkával akar [fizetni. Építeni a községet, de a­­lehető legtakarékosabban, és előre­­vinni a fejlődés útján —­ ez min­­den törekvése. És mi tagadás, a ► kis gazdaság dolgaiból egyre több ► nehezedik otthon az asszony vál­► fára. A múlt héten is Tatabányán járt kevásárlás ügyében. Tárgyalt, vitatkozott, bányával, szállító vállalattal, vasúttal, számításokat végzett otthon, mert.... — Régóta fájó pontja a község­nek, hogy rosszak az útjai — mondja. — Most az Új soron 360 méternyi utat már kiköveztünk. 17 vagon követ építettünk bele, de a Tüzép útján vásárolt köve­ket drágának találom, mert 1000 forintba kerül egy vagonnal. Most azért próbálok más úton követ vásárolni, hogy olcsóbban jöjjünk ki, mert ha csak 100—200 forintot tudnánk vagononként megtakarí­tani, az is sokat jelentene. Hiszen tervbe vettük, hogy a Fő utcán is megépítjük a vízlevezető árko­kat. Az árkot mindenki kiásná a saját háza előtt, de a kikövezést már a tanács végezné, és számí­tásunk szerint ehhez is legalább 50 vagon kő kell. Azután a makói és tagi utat is szeretnénk még feljavítani, járhatóvá tenni. És magam is szeretném, ha abból a 10 százalék községf­ej­lesztési hoz­zájárulásból, amelyet bizony elég nehezen akartak megszavazni a tanácsülésen, mert a múlt évben csak ötöt fizettünk, meg az álla­mi támogatásból minél többet, minél gazdaságosabban tudnánk építeni a községben. Úgy hisszük, hogy az ezer vá­lasztók nem hiába előlegezték bi­zalmukat Bodány Lajosnak. Ta­karékos gazdálkodással, jó beosztással biztosan jut pénz az iskolai kerí­tés, kút, járda építésére, a kul­­túrház bővítésére is. A Diófa ut­cához hasonlóan széppé tehetik majd a most még p­ocsolyás, ko­pár Fő utcát. Nem lehet panaszuk az ezerek­­nek a tanácselnökükre azért sem, hogy állandóan az irodában ül, el­zárkózik előttük. Hiszen ma is alig virradt, máris a határba in­dult, és a delet jól elharangozta, amikor betért a tanácsházára. — Megnéztem, jó forgatást végez-e a gépállomás a szőlő alá — mondja —, mert többen szőlőt telepítenek, meg azután én mun­ka közben is szeretek elbeszélget­ni az emberekkel. Azt tartom, hogy a jó tanácselnöknek leg­alább olyan jól kell ismernie a határt, mint a falut vagy a ren­deleteket, és azt tapasztaltam, hogy a jó tanácsokat a tanács­elnöktől is szívesen veszik. Igaz, ez elsősorban a mezőgazdasági fel­ügyelő dolga, s nálunk bizony so­kan fordulnak hozzá. Meg is le­het nézni most a határunkat. Ilyen tiszta még sohasem volt. Nincs ott vágatlan kukoricakóró egy szál sem. Aztán ma is több gazdával beszéltem arról, hogy jó lenne, ha már az idén hibridkukoricát vetne. — Én azt szeretném — mondja végül a tanácselnök —, ha pár év múlva kiváló állattenyésztésünk lenne, amellyel eddig elég maradi módon foglalkoztunk. Ma ugyan már öt gazdának, köztük nekem is van silóm, és van, aki silóku­koricát is termelt, de sok még a tennivaló, és sokakat kell még rávezetni a korszerű gazdálkodás­ra helyes szóval, okos tanáccsal. Mert hiába, épülő, szépülő közsé­günkben a gazdálkodás módjának is haladnia kell a korral. Hajdú Júlia Három új tsz alakul A Sztálinvárosi Járási Tanács a napokban tárgyalta a baracsi, a nagyvenyimi és a rác­keresztúri dolgozó parasztok kérelmét, akik köz­ségükben új tsz-t szándékoznak létrehozni. Az eredményes munka feltételeit a tanács biztosítottnak látja, így hozzájárult a három új termelőszövetkezet alakításához. ZALAVÁRON A KUKORICA­ _ X/ETklElf UIDDIHGT TERMŐTERÜLET EGYHARMADAN VE I Pl E IV nlDRII/E I Zalaváron a körzeti gazdasági felügyelő fogadónapján egymás­nak adták a kilincset a falubeliek. A hibridkukorica cserevetőmag elő­jegy­eztetése folyik. Csak egy hete, hogy közhírré tették, az igénylés határideje — február 11 — még messze van, mégis ebben a községben a tervezett 18 és fél mázsát máris túljegyezték. Tavaly még csak 350 kiló hib­ridvetőmag fogyott el, 30 gazda körülbelül 20 holdon termesztette az Mv—5-öst. De az úttörő év is már olyan eredményeket hozott, hogy híre mindenkihez eljutott. Az épp­en előjegyeztetni jött Pátl Jánosnétól —­ aki tavaly már kipróbálta a hibridkukoricát — kérünk véleményt. — Ezer ölön egy jó szekérrel többet adott, mint ugyanakkora területű lófogú. A csövek szép egyformák. A csutka jóval véko­nyabb és így több súly jut a szem­re. Megfigyeltem, hogy a hibrid­­kukoricán sokkal több tő hoz két csövet, mint a másik fajtán. Mit tapasztalt Kovács gazda ? Kovács István gazda méréseket is végzett. Eszerint a hibridkuko­ricánál 93 százalékos, a helyi faj­tánál pedig 86—87 százalékos morzsolási arányt talált. A sze­mek tömöttsége, keménysége is nagyobb, tehát valószínű, hogy magasabb fajsúlyú is, így sorakozik fel egymásután még sok elismerő nyilatkozat, amely megmagyarázza az érdek­lődést.­­ A felsoroltakon kívül a hib­ridkukorica még egy jó tulajdon­sággal rendelkezik, amit a zala­­váriak nem használtak ki és ezért nem is ismerik — adja a jó taná­csot Matyi Gábor gazdasági fel­ügyelő. — Nem kell 70 centimé­terre vetni. Sűrűbb, 55—60 centis vetésben is ugyanúgy terem és a nagyobb tőszám még nagyobb termést jelent. A zalaváriak részére minden belterjesebb növényféleség min­den mázsával nagyobb termés közvetlenül létfontosságú. A la­kossághoz kép­est elég kevés a föld és a fő üzemágak a kukorica és az ipari növények termesztése. Jól kell tehát gazdálkodni, hogy a megélhetést minden gazda megta­lálja. A tavalyi 34 mázsás községi átlag magas fokon álló kukorica­­termesztési kultúrára vall. A hib­ridkukorica termesztők 4,5 má­zsával még ezt is túlszárnyalták. 100 mázsával több sertéshús Ha az eddigi igényléseket vesz­­szük alapul, akkor az idén Zala­váron a kukorica termőterület egyharmadán, 120—130 holdon vetnek hibridkukoricát. Igen so­kan vannak, akik nem is kísérle­tezgetnek — elvégezték ezt már helyettük —, hanem az egész te­rületükön vagy­ túlnyomó részben hibridvetőmagot vetne­k. Erre vall Király Gábor 50 kilós, Varga Fe­renc, vagy Ujlát József 40 kilós igénylése. Ha nem számolunk jobb ered­ményt mint tavaly —, p­edig ked­vező idő és nagyobb tőszám ese­tén jobbat is elérhetnek — az 600 mázsa kukorica, azaz 100 mázsa sertéshús-többletet jelent ebben a kis faluban. A zalaváriak hamar felismerték a hibridkukoricába rejlő előnyö­ket, a nagyobb hasznot — érde­mes lenne minden községben ezen elgondolkozni. Sz. L. Szabó Lajos zalavári gazdának 800 ölön 30 mázsa hibridkukoricája termete. A gazda, a lánya, Bősze Gáborné és Matyi Gábor gazdasági felügyelő összehasonlítják a terro­r■.. A hibrid egyenletesebb, teljesen beállott, tömö­­b csövet adott. NAPOSCSIBÉK, Import származású NEW HAMPSHIRE sávozott és fehér PLYMOUTH fajták szállítására előjegyzést felvesz KÍSÉRLETI GAZDASÁG BAROMFITÖRZS­­TENYÉSZETE. KÖLESD, Tolnám.

Next