Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 5. szám
Sciftyobb henger A szovjet mezőgazdaság az új ötéves terv első évében A nemrég befejeződött 1966-os esztendő a Szovjetunió új ötéves tervének első éve volt. Rendelkezésünkre állnak már a mezőgazdasági termelés előzetes számadatai. Ezek arról tanúskodnak, hogy a szovjet földművelők jól dolgoztak, eredményeik szembetűnőek. A Szovjetunió történetének legnagyobb termését aratták le 1966-ban: 171 millió tonna szemestermény került a raktárakba. A Szovjetunió még sohasem rendelkezett annyi kenyérrel, mint most. Valamennyi köztársaság teljesítette és túlteljesítette felvásárlási tervét. Az ország kenyérgabona mérlegére a legnagyobb hozzájárulást Oroszország, Kazahsztán és Ukrajna tette. Sok oroszországi és ukrajnai szovhoz és kolhoz nagy táblákon igen magas hozamot ért el: hektáronként 40 mázsát. Ukrajnában az átlagtermés hektáronként 20 mázsa volt. Igen jó termés volt még napraforgóból, gyapotból, gyümölcsből és zöldségfélékből. Szép eredményekkel zárták az esztendőt az állattenyésztők is. A kolhozokban és szovhozokban gyarapodott a szarvasmarha- és a baromfiállomány, növekedett a hús-, a tej-, a tojás- és gyapjútermelés. Figyelemre méltó a kolhozok gazdasági megerősödése. A termelés növekedésével, a terven felüli áruértékesítéssel együtt jelentősen emelkedtek a kolhozok bevételei és a kolhoztagok személyes jövedelme, természetbeni részesedése. Növekedett a kolhozok fel nem osztható alapja is. Írta: Vlagyimir Mackevics, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere A kolhozok és szovhozok eredményei a termelés emelkedésében vitathatatlanok. De korántsem akarjuk ezeket túlbecsülni vagy kisebbíteni. A szovjet mezőgazdaság némelyik „ismerője”, aki a nyugati sajtó hasábjain elemezgeti helyzetünket, szeretné az eredményeket kizárólag a jó időjárás javára írni. Az ilyen szemlélet helytelen, egyoldalú. Sem 1965 őszén, a vetés idején, sem 1966 tavaszán nem volt kedvező az időjárás számos fontos mezőgazdasági vidéken. Ezenkívül Ukrajna egyes kerületeiben, Észak- Kaukázusban 1965 nyarának végén és őszén kizárólag szárazság uralkodott. A talajnedvesség hiánya miatt ezeken a vidékeken nagy gabonaterületek egyáltalán nem adtak termést vagy nagyon alacsony hozammal fizettek. Ezért igen sok kiegészítő munkára volt szükség: másodvetésre, tavaszi felülvetésre és erőteljes talajerőutánpótlásra. Az ország keleti részein, a fő gabonatermő területeken, 1966 tavasza hűvös volt és sokáig elhúzódott. A tavaszi vetés ezért a szokásosnál sokkal később kezdődött és nehézséget okozott. Ami pedig a nyári-őszi időjárást illeti, arról elmondhatjuk, hogy kedvező volt. De hasonló feltételek akadtak az előző években is, mégsem születtek megközelítően sem ilyen jó eredmények. Ahhoz, hogy a múlt évben sikeresen elvégeztünk minden mezőgazdasági munkát és növeltük a hozamokat, jelentősen hozzájárult a kolhozok és szovhozok jó ellátása traktorokkal, gépekkel, műtrágyával, továbbá a földművelők anyagi érdekeltségének növekedése és általában a falunak nyújtott össztársadalmi segítség. A kolhozok és szovhozok sikereiben világosan látszik a jól átgondolt, hosszabb időre szóló mezőgazdasági program előirányzatainak megvalósítása. Ezt a programot az SZKP Központi Bizottságának márciusi plénuma (1965.) dolgozta ki és a párt XXIII. kongresszusa hagyta jóvá. A kommunisták pártja feltárta az elmúlt években elkövetett hibákat, a mezőgazdaság irányításának fogyatékosságait és nagyszabású politikai, gazdasági és szervező munkát kezdett el falun. Különösen nagyon jelentős volt a mezőgazdasági termelés tervezésének megjavítása, a stabil, öt évre szóló felvásárlási terv kidolgozása, a kedvezőbb felvásárlási árak megállapítása és a munkadíjazás rendszerének megjavítása. 1966-tól valamenynyi kolhoz megkezdte a jövedelemrészesedés garantált minimumának a bevezetését. Ezentúl a kolhoztagok, akik részt vesznek a közös munkában, hozzávetőleg ugyanannyit kapnak majd munkájukért, mint a szovhozok dolgozói. Rendszeres segítséget adnak a kolhozoknak és szovhozoknak a tudósok és a mezőgazdasági szakemberek. Nagy munkát végeznek annak érdekében, hogy tökéletesítsék a mezőgazdasági termelés technikáját és ezzel csökkenjen a termelési költség. Tudjuk, hogy a mezőgazdaságban még sok a megoldatlan feladat. Sokat kell még tenni azért, hogy állandóan magas hozamokat érjünk el és annyi szemesterményt, ipari növényt, takarmányt és más mezőgazdasági cikket állítsunk elő, amenynyi teljes mértékben fedezi a népgazdaság szükségleteit. Tudni kell, hogy a gazdálkodás a Szovjetunióban igen sokrétű, és egyes kerületekben eléggé bonyolult talaj- és éghajlati körülmények között folyik. Elég egy pillantást vetni a Szovjetunió térképére, hogy némi elképzelésünk legyen, milyen sokfélék a természeti viszonyok. Délen szubtrópikus övezet húzódik, Közép-Ázsiában sivatagos és félsivatagos vidékek terülnek el, Északon pedig tundrák örök hidege vonul végig. Vannak olyan termékeny talajú részei az országnak, ahol viszont az aszály pusztít, és vannak gyenge termőképességű földek, ahol ráadásul állandóan feltör a belvíz. Az SZKP Központi Bizottsága sokoldalúan tanulmányozta a mezőgazdasági termelés további növelésének problémáit. A kitűzött cél érdekében meg kell valósítani — és ez már el is kezdődött — a komplex fejlesztés tervét, amely kiterjed a föld termőerejének növelésére, a nagyszabású talajjavítási munkákra. Az 1967. évi mezőgazdaságfejlesztési terv előirányozza a mezőgazdasági termelés általános növelését, különösen pedig a szemestermények hozamának emelését, és minden növény átlagtermésének fokozását. Ugyancsak fontos feladat tovább növelni a hús, a tej, a tojás és a gyapjú termelését, és általában az állattenyésztés hozamait, továbbá gazdaságosan hasznosítani a mezőgazdasági technikát. A terv felöleli a mezőgazdaság anyagi-technikai alapjainak további erősítését is. 1967- ben a kolhozok és szovhozok 287 000 traktort, 150 000 teherautót, 96 500 gabonakombájnt, 175 000 pótkocsit és sok más gépet kapnak. Műtrágyából 32 millió tonna jut majd a mezőgazdaságnak. Ezen kívül újabb intézkedések történnek a falu teljes villamosítása érdekében. A mezőgazdaság villamosenergia fogyasztása 1967-ben 28 milliárd kilowattóra lesz, ami 15 százalékkal több, mint tavaly volt, összegezve az ötéves terv első esztendejének eredményeit, a kolhozok és szovhozok dolgozói, a tudósok, szakemberek, gazdasági vezetők igyekeznek jól felkészülni az idei mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésére. Ezzel méltóan akarják köszönteni a nevezetes dátumot — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Vlagyimir Mackevics SZABADgúLD 1967. JANUÁR 29. legyőzzük a mocsarakat írta: Alekszej Alekszankin, Bjelorusszia talajjavítási és vízgazdálkodási minisztere Ha rátekintünk Bjelorusszia térképére, nyomban megérthetjük, milyen fontos feladat a mocsarak kiszárítása és meghódítása. A köztársaság térképe tele van szaggatott kék vonalakkal.. Ezek a jelek a földrajzban és térképészetben a mocsaras vidékeket tüntetik fel. A kék vonalkák minden oldalról körülveszik Minszket, a fővárost és különösen sűrűn fordulnak elő a köztársaság déli részén, amely — egyelőre — a mocsarak birodalma. Nem hiába hívják Beloruszsziát a mocsarak országának. Területe összesen 21 millió hektár. Ebből mintegy hétmillió hektár a mocsár vagy mocsaras vidék. Az ország egyharmadát mocsár borítja! Ez az egyszerű földrajzi tény rányomja bélyegét az ország gazdaságára, életére, irodalmára, és — ha úgy tetszik — magának a népnek a szokásaira, karakterére. Régen, a szovjet hatalom előtti években a mocsarak a malária terjesztői voltak. Több mint egymillió ember szenvedett ettől a súlyos, kimerítő betegségtől. A mocsarak rátörtek a legelőkre, elsüllyedt bennük a jószág, elpusztult az ember. Az év hét hónapjában sok falu és tanya el volt zárva a külvilágtól. Nem véletlenül született a régi világban az a legenda, amelyet ma — tréfából — az „űrhajós” történetének neveznek. A legenda szerint ugyanis élt egyszer egy fiatal legény, aki nagyon elkeseredett azon, hogy nem tudott átjutni szerelméhez a szomszéd faluba. Befogott hát húsz kakast egy fonott kosár elé és ezzel az „űrhajóval” átrepülte a mocsarat. De mit tehettek az emberek a mocsár ellen, ha nem segített az állam, ha nem volt gép, ha nem volt szakértelem? A mocsár erősebbnek bizonyult náluk. A szovjet hatalom győzelme után megkezdődött a támadás a mocsarak ellen. Mindenek előtt legyőztük a maláriát. Ez a betegség ma már nem létezik Bielorussziában. Megszűntek magányos szigetek lenni a mocsaras vidékek falvai, utakat kaptak. Több mint egymillió hektárt hódítottak el a mocsaraktól és ezen a területen most mezőgazdasági termelést folytatunk. Ezek a mostoha földek valóságos aranybányák lettek... Nem is olyan régen a pinszki terület Kirov kolhoza még gyenge gazdaság volt. Aztán az állam segítségével hozzáfogott háromezer hektárnyi mocsár kiszárításához. Ahogy ez megtörtént, a kolhoz hozamai és ezzel együtt bevételei is, jelentősen megnőttek. A kiszárított föld hektáronként 21 mázsa gabonát, 380 mázsa cukorrépát, 300 mázsa burgonyát és 500 mázsa silókukoricát adott. A kolhoz milliomos lett: bevétele tavaly meghaladta az egymillió rubelt. Egyszóval, a mocsarak, a vizenyős pusztaságok és más „haszontalan” talajok — ezek a mi bielorussz szűzföldjeink, legfőbb tartalékunk, amelynek segítségével megteremtjük majd a mezőgazdasági termények bőségét. Belorussziában több mint egymillió hektár mocsarat és mocsaras területet szárítottunk ki. Nagy eredmény ez köztársaságunkban, amelynek területe összesen 207 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma pedig 9 millió. És mindez csak kezdete a mi előretörésünknek. Elérkezett az ideje annak, hogy átfogó támadást indítsunk a mocsarak ellen. A kongreszszus irányelvei a Szovjetunió ötéves népgazdaságfejlesztési tervéről, előírják, hogy Belorussziában 1966-tól 1970-ig „ki kell szárítani 1,5—1,6 millió hektár vizenyős földet, kiirtani a bozótot és szétszórt kis erdőséget mintegy 900 000 hektárnyi területről”. Ez együtt nem sokkal kisebb, mint egész Belgium, így öt év alatt művelés alá kerül mintegy 2,5 millió hektárnyi új föld. A következő ötéves tervben további 2,2 millió hektáron kerül sor talajjavításra, a tizenötéves távlati terv pedig 5 millió hektárnyi mocsár kiszárítását irányozza elő. A feladatok nem könnyűek, de a lehetőségek sem kicsik. A talajjavítás minden költségét az állam vállalja magára: öt év alatt 900 millió rubelt fordít erre a célra. Ehhez még hozzá lehet számítani, hogy köztársaságunk nagy gépparkkal rendelkezik, sok ezernyi szakember pedig gazdag tapasztalatait adja át a nagy munkához. A mocsarak kiszárítására és meghódítására köztársaságunkban 47 építő-szerelő központ és 8 talajjavító állomás alakult, ahol 16 ezer gépészeti- és építőbrigád, 14 ezer mérnök és technikus dolgozik. Az év elején 1540 ekszkavátor, 4000 traktor és sok ezer gép segítette munkájukat. Ez hatalmas erő. Tessék öszszehasonlítani: egy kis teljesítményű ekszkavátor évente 60 ezer köbméter földet mozgat meg és minimum száz kubikos munkáját végzi el. Ezekből az egyszerű kotrógépekből 1140 darab működik köztársaságunkban. Tehát gépparkunknak csak ez a része hadseregnyi kubikost, 114 000 embert helyettesít. A talajjavítás valóságos iparággá nőtt Bielorussziában. Nagy mennyiségű vasbetont és betont használ fel, talajjavító szerkezeteink évszázadokig fognak állni. Egyre több alagcsövezést is alkalmazunk, ami a legdrágább, de leggazdaságosabb módja a talajjavításnak. Ott, ahol évszázadokig élt a titokzatos, félelmetes mocsárvilág, kalászolni kezd a búza, kivirágzanak a kertek, zöldellnek a lugasok. Az ember legyőzi a mocsarat. MINDENNAP VÁSÁROLNI ? NEM! LEHEL HŰTŐSZEKRÉNYT! 500,— Ft előleggel 18 havi törlesztéssel LEHEL 120 les SZARATOV hűtőszekrények Hűtőgéppel együtt ZÚZMARA fagylaltgép is vásárolható OI P-hitelre.