Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-17 / 33. szám

I Csodák (2. oldal) ♦ Egymást segítve erősödtek (3. oldal) ♦ Ki végezze a gépjavítást ? (4. oldal) ♦ Országos érdek (5. oldal) ♦ Kiktől féltsük a tánczenét? (7. oldal) ♦ Elsüllyedt világ (8. oldal) ♦ Öreg színész vidám könyve (9. oldal) ♦ Szabad Föld Kupa döntő a Népstadionban (13. oldal) XXV. ÉVFOLYAM. 33. SZÁM. ÁRA 1.20 FT. 1969. AUGUSZTUS 1*. Szabadföld __ . • •• A MAGYAR PARASZTLÁC HETILAPJA r Hivatal füslörrel és anélkül A négyezer lakosú Tab dombházra épült. Magasban ülnek a házak, s alattuk az országút alázatosan görbül, kanyarog a község közepén. Itt is sokan építkeznek. Ezen örvendeznék, de a tanácselnök, dr. Szabó Károly rögtön lehűli lelkesedésemet: — Sajnos, az építési engedélyt még most sem mi adjuk ki hanem a járási tanács. Már kaptunk építésügyi szakembert, annak rendje-módja szerint nyitottunk is neki hivatalt, csak egyelőre a jogkör hiánya miatt eléggé mérsékelt a tevékenysége. — Ez érthetetlen! — Nekünk is az — mosolyog kissé fanyarul az őszhajú tanácselnök. — Éppen ma telefonáltam Siófokra, hogy küldjék már az engedélyeket, mert az ügyfelek hozzánk jönnek, nálunk verik az asztalt, itt panaszkodnak. A járás agyonzsúfolt a munkákkal és három hét helyett három hónap, vagy fél év múlva kerül visza a községbe az engedély. ■— Sokan építkeznek? — Egy év alatt 81 magánház készült el. Az építtetők is bosszankodnak. Néhányan már ásnák az alapokat, hordanák az építőanyagot, s szeretnének az őszi esőzés beálltáig legalább a tetőig eljutni. De nincs engedély, a papírokért — mint régen — ma is tortúrázni kell a járási székhelyre. Ilyen lassan forognak a közigazgatási bürokrácia kerekei ...? S mit tehet az építési előadó?. Elsétál az épülő új házakhoz, udvariasan megjegyzéseket tehet a kivitelezésre, esetleg a fogyatékosságokat jelentheti a já- rásnak, s ezzel a jogkör nélküli, hivatala be is töltötte a feladatát. Hivatal — jogkör nélkül! Furcsa és tarthatatlan ez az ál - lapot... —* A szabálysértési jogkört sem gyakorolják? Az elnök nevet: — Hát hová gondol? A feletteseink azért nem ragaszkodnak olyan makacsul minden jogkörükhöz. A magánvéleményem szerint a szabálysértési ügyek különben sem tartoznak a legkellemesebb hivatali tennivalók közé. — Sok a szabálysértés? — Eddig 24 esetben voltunk kénytelenek bírságot kiszabni. Felidéztünk egy friss esetet. A baránypusztai szövetkezetből eltűnt 10 kiló drót és egy rézust. A termelőszövetkezet — mellőzve a mesterdetektívet — hamarosan kiderítette, hogy K. M. tulajdonította el a fenti értékeket. A vétkes nem is tagadott, bár a tárgyaláskor ezt állította: — Nem loptam én életemben ... De mielőtt még folytatta volna az ismert magyarnótából kölcsönvett szöveget, az előadó leintette: v— Reméljük nem, kivéve a drótot és az üstöt, ötszáz forintra bírságolták. Ez a legmagasabb összeg, amit a tanácsok kiszabhatnak. A tabi Csalogány Étteremben esett meg, hogy a szarka énekelt... Egy lopott óra árán! Azt nem illik megírni, hogy miként hívják a „szarkát”, csupán annyit, hogy a nevezetes vendéglőben így kínálta a karórát eladásra. — Kitűnő óra! — dicsérte ismerősének az „árut”. — Idenézz! Valósággal muzsikál! Tizennyolc köves, hajszál pontos és szép. Olcsón adom, mert a haverom vagy. Adjál érte mondjuk... kétszáznyolcvan forintot és kapsz egy életre szóló órát. Na jó! Ha megveszed, akkor ötven forintot rögtön feldobok piára. A jámbor tabi fizetett. Másnap kiderült, hogy a karórát a tabi szőlők egyik szorgalmas művelőjétől csenték el, miközben dolgozott. A károsult természetesen hírét vette a Csalogányban lezajlott árusításnak, s a szarka, valamint vele együtt az orgazda hamarosan a tabi tanács illetékese elé kerül. Leggyakoribb szabálysértés — enynyi tanulság már levonható az eddigi ügyekből — a tulajdon elleni vétség. — Ritkán fordul elő — vélekedik a tanácselnök —, hogy valakit közbotrányért, vagy csendháborításért, esetleg egészségügyi kihágásért kell felelősségre vonni. — Persze — jegyeztem meg —, mert az eddigi tapasztalat szerint a tanácsok még elég óvatosan élnek ezzel a jogkörükkel. A sajtóhoz sűrűn érkezik levél ilyen panasszal. A kis nézetkülönbség érdekes beszélgetést eredményezett. A tanácselnök elvtárs véleménye szerint a tanácsi tapintat oka elsősorban az, hogy a bejelentések nyomán először mindig a békés megoldást keresik. Legyünk őszinték, ki szereti, ha haragosa van a faluban? Minden szabálysértés voltaképpen egy kis összekoccanás valamelyik választóval. — Figyelmeztetjük a szabálysértőt, szoktuk ígérni a bejelentőnek — folytatja gondolatát dr. Szabó Károly. — Így aztán természetesen előfordulhat, hogy az illetékes tanácsi tisztviselő megfeledkezik a dologról, s ez már hiba. A bejelentő rögtön úgy vélekedik, hogy mi semmit se teszünk. Sőt! Ha egy kicsit rosszmájú, akkor azt mondja, hogy valakinek a pártjára állunk. Ezután írnak a felsőbb hatóságokhoz, vagy a sajtóhoz. — Ha rögtön intézkednének... — Igen — bólint helyeslően. — Nem szeretünk aktát gyártani, de a szabálysértési esetekben, éppen az intézkedés gyorsasága miatt, ez úgy látszik elkerülhetetlen. Ha kész az akta, akkor az ügyintézés már időben is meghatározott, és a tanács fellépése nem maradhat el. Akármilyen furcsán hangzik, ezt a jogkörünket még gyakorolni kell, bár megjegyzem, hogy a szabálysértési ügyeket mi nem szaporítani, hanem csökkenteni szeretnénk ... Aztán búcsúkor egy sóhaj: — Bár már az építési engedélyek kiadása is a mi feladatunk lenne, ahogy az új jogköri tevékenységünk előírja. Azt hiszem, hogy ezt a ténykedésünket inkább dicsérné, mint bírálná a sajtó. Mi is ezt hisszük! Griff Sándor Itt a Csabagyöngye! Javítsd meg magad! Különös kis műhely várja a székesfehérvári ezermestereket a Fémipari Ktsz egyik telepén. Úgy is nevezhetnénk, hogy önkiszolgáló műhely. Itt a megrendelők saját maguk javítják ki használati tárgyaikat. — Nagyon kevés a munkaerő nálunk — magyarázza Laky István, a Vtsz helyettes elnöke és üzemvezetője — a javítószolgálat iránti igények pedig egyre nagyobbak. Tenni kellett valamit. Ily módon is igyekszünk a lakosság segítségére lenni. Többszörösen hasznos kezdeményezés ez. Nemcsak az elnökhelyettes által említett szempontok érvényesülnek itt, hanem ennél jóval több haszna is van ennek a barkácsműhelynek. Itt dolgozik a ktsz kétesültként munkaképességű tagja, Balogh István és Sajer György, ők adják ki a szerszámokat az ügyfeleknek, ha kell, szaktanácsokat is adnak, ők alakítják ki a műhely rendjét, vagyis a tétlenség betegítő hatását elkerülve saját és embertársaik hasznára lehetnek. Sokféle munkát végeznek az „ügyfelek”. Az egyik munkapadnál egy idős ember egy csillár szárnyát vágja rövidebbre, a műhely másik részében egy fiatalember gyerekkocsit javít, egy harmadik ügyfélnek már a számlát készítik az itt összeállított díszgyertyatartóról, amely otthon majd a tévékészülék tetejére kerül dísznek. A számla összege 9 forint. Az elnökhelyettes megjegyzi: — Ez legkevesebb 60 forintba került volna, ha a dísz készíti el. Sok kispénzű ember, közöttük sok nyugdíjas jár ide, akik először kimennek a MÉH-telepre böngészgetni, majd azolcsón megvásárolt alkatrész, vagy anyag felhasználásával kijavítgatják háztartási gépeiket, elvégzik lakáskarbantartó munkájukat, rendbehozzák vaskerítésüket, ajtózáraikat, meghegesztik az eltört kerékpárvázat és sok más javítási munkát elvégeznek, sőt, néha új alkotás is kikerül kezük alól. Sok ilyen barkácsműhely kellene. A közvetlen haszna, a javítások anyagi értéke sem megvetendő, de ennél sokkal többet ér a közvetett haszon, az, hogy itt az emberek nemcsak hasznos munkát végezhetnek, hanem szórakoztató időtöltést is nyerhetnek. Fejleszthetik kézügyességüket, gyarapíthatják műszaki ismeretüket, kiélhetik alkotó kedvüket. — A ktsz számára is előnyös ez a vállalkozás — mondja búcsúzóul az üzemvezető — mert hasznosíthatunk olyan gépeket és szerszámokat is, amelyek már kissé kopottak, némileg elhasználódtak, de itt még jól használhatók. T. S.