Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1973-09-16 / 37. szám

1973. SZEPTEMBER 16. Kovács Bálint, Szekszárd: A házastársi pótlék a nyugdíjast, a feltételek fennállása esetén is csak a vele együttélő házas­társa után illeti meg. A meg­özvegyült nyugdíjas házastár­si pótlékra nem igény jogosult. V. Jánosné, Komárom: Ha a szemüvegszárba épített hallás­javító készüléke, illetve annak elektromos része meghibáso­dott, akkor az OMKER halló­készülék szaküzletének (Buda­pest, VI., Népköztársaság útja 36.) kell megküldeni javításra. A beküldött készüléket — ja­vítás után — a szaküzlet pos­tán visszaküldi címére. Ferenczi István, Zalaeger­szeg: A munkabérből — né­hány eset kivételével — leg­feljebb 33 százalékot szabad le­vonni. Ennél többet — de leg­feljebb a munkabér ötven szá­zalékát — csak akkor, ha tar­tásdíjból és szüléssel kapcso­latos költségekből, tévesen ki­fizetett és rosszhiszeműen fel­vett munkabérből vagy társa­dalombiztosítási szolgáltatásból, társadalmi tulajdonban okozott kár megtérítéséből, végül, ha természetbeni juttatások téríté­si díjából származik a tartozás. N. J., Szeged: A budapesti művészeti hetek alkalmából a világ egyik leghíresebb szín­háza, a moszkvai Vahtangov Színház vendégszerepei ha­zánkban. Október 12-én kez­dik meg előadássorozatukat a budapesti Madách Színházban. Valószínűleg ellátogatnak Sze­gedre is. S. Ferenc, Györgyös: A bor­forgalmi adóra vonatkozó ren­delkezés a Magyar Közlöny 1970. december 29-i számában található. E rendelkezés sze­rint, ha az átalánnyal adózó termelő által használt szőlő­­terület nagyságában vagy ter­mőképességében változás kö­vetkezik be, az adóátalány ösz­­szegét újra meg kell állapíta­ni. Ez a tanács adóügyi szak­­igazgatási szervének a felada­ta. T. S. Nyíregyháza: Élő növényt nem szabad behozni az ország-­­­ba, virágmagvakat viszont küldhetnek külföldről Olva­sónknak postán is. Török Mihály, Nyírgelse: Az írószövetségnek a pontos cí­me a következő: Magyar Írók Szövetsége, 1062. Budapest, V., Bajza u. 18. sz. V. I., Mozsgó: A háztáji föld­terület mértékét mindig az előző évben végzett munkatel­jesítmény alapján állapítják meg. Mivel az újonnan belépő téesz-tag az előző évben nem dolgozott a közös gazdaságban, a termelőszövetkezetnek joga van arra, hogy az első évben csupán 800 négyszögöles háztá­ji földet adjon. Ha azonban feltételezhető, hogy az új téesz­­tag sok és értékes munkát vé­gez majd a közösben, joga van a termelőszövetkezetnek arra is, hogy nagyobb háztáji földte­rületet előlegezzen. P. J., Darvas: Már több alka­lommal is üzentük, de kérdése alapján ismét visszatérünk rá: a 12/1961. sz. kormányrendelet értelmében, ha a község terüle­tén megalakul a vízügyi társu­lás, az érdekeltségi területen ingatlannal rendelkezők köte­lesek a hozzájárulási költség megfizetésére, nős. Nehéz fizikai munkával keresem a kenyeremet, felesé­gem könyvelő. Házasságunk el­ső éveiben nagyon boldogok voltunk és szerettük egymást. Hogy feleségem tovább tanul­hasson, én végeztem el min­den házimunkát. Később én is tanulni akartam. Egyik es­te feleségem várt az iskola előtt és amikor látta, hogy lá­nyok is járnak oda, abba kel­lett hagynom a tanulást... Most az a helyzet, hogy én le­nézett ember vagyok a csalá­don belül. Feleségem még a ruháimat sem mossa, azzal, hogy ő nem mosónő. Amióta együtt vagyunk, talán összesen nem főzött egy ebédet. A reg­gelijét is én készítem el, csak anyósom segít néha. Ketten több mint 6 ezer forint ke­resünk, így megvan az anya­gi alapunk arra, hogy gyerme­künk lehessen. Amikor ezt szóba hoztam, feleségem ne­kem támadt azzal, hogy ő öt­venéves korában is csinos akar lenni, tehát nem szül gyere­ket. Meg mit képzelek, ő majd pelenkamosással tölti az ide­jét? Én azt is vállaltam, hogy elvégzem ezt a munkát is, hadd legyünk házaspárból családdá. De neki nem kell a gyerek. Ci­pőt néha két-három párat is vesz egy hónapban, szabadsá­gát édesanyjával a tengerpar­ton tölti, én pedig nagyon szo­morú és boldogtalan vagyok. Mostanában már iszom is. Munkahelyemen egyelőre meg­állom a helyemet, kétszer vol­tam kiváló dolgozó, egyszer ju­­talomkirándulásra vittek a Szovjetunióba. Mégis úgy ér­zem, hogy nincs célja az éle­temnek. ..” Az ön életének van célja. Legföljebb azon kéne elgondol­kodnia, van-e olyan közös életcéljuk, ami összefűzi a fe­leségével. Valami talán csak lehet, különben miért marad­tak volna együtt hat éven át. De jobb, ha ezen nem magában tűnődik, hanem leülnek együtt és közösen számot vetnek: van-e célja, tartalma, értelme együttélésüknek. Az volna sze­rencsés dolog, ha ezen a be­szélgetésen nem egymás hibáit hánytorgatnák föl, hanem tü­relemmel és mindkettőjük sor­sáért érzett felelősséggel vizs­gálnák, van-e még lehetőség ar­ra, hogy együtt maradjanak. De akárhogy bonyolódna le egy ilyen tárgyalás, akármi volna a kimenetele, az ivással minden­képpen hagyjon föl. Az még nem oldott meg semmit. És ha úgy hozná a sors, hogy el kell köszönniük egymástól, hiába volt önnek igaza bizonyos alapvető dolgokban, mindenki úgy vélekedne: fel kellett bom­­lania házasságuknak, mert a férj iszákos volt. De ettől füg­getlenül, saját érdekében azt tanácsolom, dobja el a poha­rat. Ahhoz, hogy az ember éle­tében megfontolt és jó elhatá­rozásokra jusson, józan fej szükséges. „DERES MÁR A HATÁR” — jelige. „ötvenöt éves özvegyasszony vagyok. Férjemet tizennégy év­vel ezelőtt vesztettem el. Most, hogy a legkisebbik lányom is kirepült a fészekből, úgy dön­töttem, nem maradok magam­ra. Szerencsém is van. Néhány hónapja házamhoz jár egy na­gyon dolgos, becsületes életű, hatvanegy éves özvegyember. Megkérte a kezemet. Én még nem adtam neki választ. Vala­mi ugyanis nyugtalanít. Ha együtt vagyunk, ő mindig arról beszél, hogy felesége, akivel harminchárom évet élt együtt, ezt így csinálta, azt meg úgy. Én meg — talán csak, hogy múljék az idő —, gyakran me­séltem neki arról, hogy férjem miként segített a házimunká­ban, hogyan szerette, ha elkészí­tem kedvenc ételeit, minek, hol volt a helye a szerszámos­kamrájában, és így tovább. Beszélgetéseink során kiderült, hogy az, amit édesen szeret­tünk, az náluk cukor nélkül ke­rült az asztalra. Hogy ők nem használták a tisztaszobát, mi pedig az egész lakást mindig használjuk. Hogy ők moziba, színházba sose jártak, mi pe­dig nemcsak ezt a fajtáját sze­rettük a szórakozásnak, hanem még a Balatonra is elmentünk kirándulni, szerettük és meg­becsültük az élet jó ízeit. Szo­rongva gondolok arra, hogy egy napon összekötjük az éle­tünket, de már nem lesznek soha egyformák a szokásaink, nem lesz ebből baj?” Az idősebb ember általában bölcsebb, tapasztaltabb, mint a fiatal. De hátrányos helyzetben van a fiatallal szemben, ha új dolgokat kell megtanulnia, vagy új élethelyzethez szeretne al­kalmazkodni. Az utóbbiak már nehezen mennek. A lélektan tudósai szerint azért, mert az öregedő embernek el kéne fe­lejteni a régit ahhoz, hogy min­den további nélkül alkalmaz­kodni tudjon az újhoz. Úgy lá­tom, Önöknél ez nehezíti meg a harmónia kialakulását. Nem is csodálom. Ha valamilyen kü­lönleges érdek nem sürgeti Önöket, azt tanácsolom, vár­janak még a házasságkötés­sel. Hátha az idő összecsiszol­ja kettőjüknek a közös jövő­ről alkotott elképzeléseit. LEVELEZNÉNEK A jó filmek, a tánczene, az utazás és a nyelvtanulás iránt érdeklődő, 23 éves érettségi­zett bérelszámolónő leveleket vár „Nina nana!” jeligére. 57 éves téesz rokkantnyug­díjas legényember, korban hozzáillő özvegyasszonyokkal levelezne „Oké” jeligére. 30 éves barna lány, aki ház­tartásban dolgozik „Szeretné­lek megtalálni” jeligére leve­lezne. Tanyán élő 27 éves paraszt­­ember tanyai életet kedvelő lányok levelét várja „Igazmon­dó” jeligére, Pest közelében élő, 51 éves özvegyasszony szívesen leve­lezne szakmunkással „Alföldiek előnyben” jeligére. BUGA DOKTOR VÁLASZOL „Mi az oka az elhalásnak, az eszméletvesztésnek? Egyik jó­barátom már több ízben el­ájult, alig bírtuk feltámogatni és hazavezetni — írja Ferenczi András, Somogy megyéből. Először tisztázzuk a szót: az „elhalás’’ szövetkárosodás. Az, amikor valamelyik szerv vagy szervrészlet elveszti életképes­ségét. Elhal a bőr, ha megég; a nyálkahártya, ha maró anyag éri; a szívizom, ha az őt táp­láló ér elzáródik — különben ez az infarktus! — és elhal né­ha a daganatszövet is. Ilyen­kor mondják rá, hogy szét­esett. Az ájulásnak, az eszmélet­­vesztésnek az „elhalás” szóval való megjelölése táj jellegű. Csak hazánk egyes nyelvjárá­saiban használatos. Főleg a Dunántúlon és a palócok kö­zött. Az ájulás hirtelen keletke­ző és rendszerint csak rövid ideig tartó eszméletvesztés. A beteg szédül, émelyeg, gyen­gül, rosszul érzi magát, zúg a füle, támolyog, elsápad, bőre nyirkos, hideg veríték lepi, elsötétül­ előtte a vi­lág, szemei fennakadnak, majd összeesik. Többféle oka és kiváltója lehet ennek. Igazi oka a vérkeringés za­vara. Az, hogy a vér a test belső vagy alsó részeibe tódul, az agy nem kapja meg a szük­séges vérmennyiséget és az agyvérszegénység miatt a agy­kéreg, a tudatközpont kikap­csolódik. Előidézheti a nagy meleg, az erősen tűző nap, az oxigén hiánya, a zsúfoltság, az érmozgató idegeket érő erős megrázkódtatás — így a rossz hír, a váratlan bánat, de a hirtelen öröm is —, az erős ve­rítékezés, a test folyadékvesz­tesége, a tartós szomjazás — mert besűrűsödik a vér! —, a hosszantartó egy helyben áll­­dogálás ,az általános gyengeség és — természetesen — a vele­született hajlam is. Az ájultat, az összetett be­teget nem szabad felültetni, tá­mogatni. Nem tanácsos függő­leges helyzetbe kényszeríteni, mert ez nem javítja az agyi vérellátást. Vigyék friss leve­gőre. Fektessék le vízszintesen. A lábát polcolják fel, hogy az agy a szükséges vérmennyisé­get megkapja. Szoros ruháit — gallérját, övét stb. — oldják meg. Arcát mossák hűvös víz­zel és enyhén ütögessék. Sza­­goltassanak vele valamilyen erős szagú anyagot, például ecetet vagy ammóniát. Ilyen ammónia-párnácskák rendsze­rint vannak a mentőszekré­nyekben is. Ha mindezt lelki­­ismeretesen végrehajtják, az ájult rövidesen magához tér. Amennyiben az ájulás több­ször és gyakrabban ismétlődik, feltétlenül vizsgáltassa meg magát a beteg, mert a vérel­látás gyakori zavarainak okát feltétlenül tisztázni kell. Ha ez kiderül, meg fogja kapni a szükséges erősítő vagy egyéb orvosságokat. „70 éves olvasónk”-nak sér­ve van. Kérdezi: operáltassa magát? Ez jelenlegi állapotá­tól függ. A belgyógyász és a sebész szakorvos majd eldön­tik, mi a tennivaló. „A.P.” olvasónk azt kérdezi, mi az a kromoszóma? Az élő és szaporodó emberi, állati és növényi sejtek osztódó sejtmag­ja DEZOXIRIBONUKLEIN­­SAV-ból és fehérjéből álló pál­cika alakú apró eleme, ami az öröklést viszi, az elődről az utódra gének alakjában. Ha a kromoszómák kapcsolódása za­vart, ha például az egyik előd kromoszómája beteg, hiányos vagy fölös és az utódoknál a kromoszómatársulás nem meg­felelő, akkor lehet valamilyen öröklődő károsodásra számíta­ni. Még szerencse, hogy ez az állapot aránylag elég ritka. „Régóta” a jeligéje annak a fiatalembernek, aki katonának megy és azt kérdezi, hogy az éjszakai magömlés és az ágyba­­vizelés kapcsolatban vannak-e egymással? Nincsenek! Az ágy­­bavizelés gyógykezelésre szo­rul, a magömlés nem. Jó len­ne, ha az ágybavizelést bevo­nulásakor jelentené a katona­orvosnak. Ha megmondja, hogy négyszemközt szeretne valamit közölni, módját ejti. „Lenke” fiatal lány. Nem lát jól. Szemüveget írt fel számá­ra a szemorvos, de ő szégyenle­né viselni. Azt kérdi, hol vá­sárolhat a szemgolyóra simuló úgynevezett kontakt lencsét. A szemüveg viselése ma már nem szégyen, azt értse meg mindenki! Ne a kontakt len­cse iránt érdeklődjék, hanem vegyen egy szép, az arcához il­lő keretű szemüveget. Egyik olvasónkkal az alábbi eset történt: Egy állami gazdaságban a sertéstelep vezetője volt, s en­nek az évnek az elején a gaz­daság tulajdonában levő egyik lovat elcserélte egy fuvaros lo­váért — Ezt azért tettem — írja —, mert az a ló amit érte adtam túl fiatalon befogott, megeről­tetett, csökkent értékű és tel­jesítményű állat volt. A helyet­te kapott ló ugyan idősebb, de egészséges, eleven mozgású. Az ilyen lócsere a gazdaságban szokásos volt, s nem gondol­tam arra, hogy szabálytalansá­got csinálok, és azonnali ha­tállyal elbocsátanak. Fegyelmi eljárás keretében kivizsgálták a dolgot. Először azt állapították meg, hogy a két ló értéke között öt­ezer forint különbség van, te­hát ilyen összeggel károsítot­tam meg a gazdaságot. Ám volt olyan szakértői vélemény is, amely szerint a két ló egyenér­tékű. •A fegyelmi határozat: azon­nali hatályú elbocsátás. A történet így folytatódott: Abban a meggyőződésben, hogy a gazdaságnak nem okoz­tam kárt, hiszen jobb lovat szereztem, fellebbezéssel éltem a munkaügyi döntőbizottsághoz. Kérelmemet elutasították an­nak ellenére, hogy — szerin­tem — igazam van. A dolgozó ezután a munka­ügyi bírósághoz fordult. A bí­róság ítéletet hozott, és a fel­perest — a mi olvasónkat — keresetével elutasította, a mun­kaügyi döntőbizottság határoza­tát helybenhagyta. Tanulságos az indoklás. A gazdaság lova három, a fuvaros lova pedig nyolc-tíz­éves. A felperes engedély nél­kül cserélte el az állami gaz­daság lovát. Azt kérte, hogy amennyiben lehetséges, a bíró­ság helyezze hatályon kívül a munkaügyi döntőbizottság ha­tározatát, és enyhébb fegyelmi büntetést szabjon ki számára. Kérelmét a felperes azzal is indokolta, hogy tizenhárom éve áll az állami gazdaságnál munkaviszonyban, és munkája ellen kifogás soha nem merült fel. A bíróság határozatában megállapította: az állami gaz­daság igazgatójának elbocsá­tást kimondó intézkedése az eset körülményeire való tekin­tettel nem törvénysértő. A fu­varos a cserébe kapott lovat a vásáron tizenötezer forintért eladta. A felperes az ügy bírósági elintézése után is azzal érvel, hogy nem károsította meg a gazdaságot, az elkövetett cse­lekmény nem olyan súlyos, hogy ezért vele szemben a leg­szigorúbb fegyelmi büntetés ke­rüljön alkalmazásra. Elbocsá­tása óta nem tud elhelyezkedni, az ügy miatt nem akarják al­kalmazni. Amikor a vállalat egy dolgo­zó kötelességszegését­ elbírál­ja, ezt elsősorban abból a szempontból kell vizsgálni, mi­lyen annak a vállalatnál jelent­kező súlya. Ha ugyanis a köte­lességszegés súlyos, az a vál­lalat dolgozóinak munkafegyel­mére is kihat, az indokolatla­nul enyhe büntetésnek pedig nincs nevelő hatása. Ezért egyáltalán nem látszik a fenti esetben törvénysértőnek a fegyelmi büntetés mértéke. Hova jutnánk olyan gyakorlat elfogadásával, ha például a vál­lalat dolgozója saját kezdemé­nyezésére csereberélgetné a vállalati tulajdonban levő gé­peket vagy állatokat? Nyilvánvaló azonban, hogy van méltányosság is, és én azt hiszem, ha olvasónk megkeres­né a gazdaság igazgatóját és elmondaná neki, mennyire rá­szorult arra, hogy a gazdaság­nál dolgozzon, és megtévedésről van szó: talán mérlegelnék a visszavétel ügyét, mert biztos vagyok abban, hogy hasonló esete többé nem fordul elő. Dr. Perl István I LELKI : t vw VX .t. -­ ■ xf, - -'t ;-fT fi'*• \ • tó,. IEVEUSLÁCH „A PÉNZ NEM MINDEN” — jelige. „Édesapám a háborúban vesztette életét, hat testvérem­mel nagyon nehezen nevelőd­tünk. Tízéves koromtól fogva nyári szünidők alatt jelenlegi apósomnál dolgoztam. Most harmincéves vágok, hat éve SZABAD FÖLD 15

Next