Szabad Föld, 1979. július-december (35. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-14 / 41. szám
24 SZABAD FÖLD Rászedett emberek: egyik se gyanakodott? A Bódva völgyéből érkezett szendrőládi ember, feldühödve kiabálta: — Becsaptak bennünket ezekkel a műbőrkabátokkal! — Nézze kérem! — hűtötte le a rendőrtiszt —, itt ne hangoskodjék. Maga azt gondolta, kap egy olcsó, csempészúton beérkezett bőrkabátot. Ehelyett maga és a többi károsult, vett két és fél ezer forintért egy olyan műbőr kabátot, aminek Miskolcon kilencszáz forint az ára. Bármelyik áruházban megkaphatja ennyiért. Tudja, azt az embert tehet legkönnyebben becsapni, aki maga is hamis dologra készül ... A rendőrségi vizsgálat kezdeti időszakában elhangzott párbeszéd, bűnügyi előzménye röviden a következő: két miskolci fiatalasszony, a 36 éves Bari Lászlóné és a 33 éves Lakatos Józsefné — hozzátartozóik segítségével — olcsó műbőr kabátokat árusított, főleg határ közeli falvakban (Zubogyon, Ragályon, Imolán, Szendrőn és Szendrőládon) valódi bőráruként A vád szerint, csalafintamesével külföldi állampolgároknak adták ki magukat és így kínálták drágábban az olcsó portékát: — Még ma át kell jutnunk a határon, megyünk haza. Ezeket már nem vihetjük vissza, olcsón odaadjuk. Ez tényleg alkalmi vétel. Nézzék meg ezeket a kabátokat Mindegyik tiszta új és finom juhnappa... A juhot sose látott, saját gépkocsival szállított műbőr kabátokkal — a vád szerint — legalább nyolcvan embert becsaptak. Házalás előtt gondosan eltávolították a kabátok címkéit, s ha ezt észrevették a vevők, Bariék lódítottak: „Kivettük, ne legyen maguknak bajuk abból, hogy külföldi árut vettek!” Egy alkalommal a rendőrség tizenhat műbőr kabátot foglalt le Bariék Zsigulijában. Járom a rászedett falvakat. — Tudja, amikor én megvettem tőlük ezt a rövid bőrkabátot — mondja a becsapott közül egy nyugdíjas vasutas Hernádnémediben —, azt mondta Bariné, hogy mikrobusszal jöttek. Rögtön tovább utaznak a határra. Utánuk lestem. Látom ám, hogy téglapiros Zsiguliba száll be az asszony... Ejnye— gondoltam — ez hazudott. Akkor a bőr se valódi? A kabátbélést felfejtve, láttuk rögtön, hogy ez nem igazi. Később megtudtam, ezer forinttal adták drágábban, mint amennyibe került volna a boltban. Volt olyan község, ahol gyorsan befejeztem a látogatást, amikor már az első károsult — egy szövetkezeti raktáros — jókora termetű, ideges természetű ember így fogadott: „Heccelődni akar? Múltkor a kocsmában majdnem szájon vágtam az egyik haveromat. Azt kérdezte tőlem, na komám, borban, vagy bőrben az igazság?’' Lapát nagyságú tenyerével mutatta, hogyan akart vissza kézből... Egy öreg cipész cifra története: — Jöttek a rendőrök. Vettünk bőrkabátot? Rávágtam, vett a fene. Cipész vagyok, értek a bőrhöz kérem. Belőlem nem csináltak hülyét. Erre kilép a házból a feleségem és előhozza a szekrényből azt a kabátot... Hogy azt ő vette. Meglepetést akart nekem szerezni. Hát szerzett is. A tenyerem kinyílt a méregtől. Gondolja el! Be kellett látnom, hogy hiába töltött el velem ez az asszony ötven évet, ma se tudja, melyik a műbőr és melyik az igazi. Na, mondtam neki, akkor csak járjál szépen a rendőrségre. Egy nagymama fejveszékelve tessékelt a házba: — Istenkém! A lányomat és a vejemet ne keresse meg. Én vagyok a bűnös. Idejött az a fiatalasszony, hogy külföldi és bőrkabátja van. —A lányomat rábeszéltem, hogy vegyünk kettőt. — Nem gyanakodott, néni? — Dehogynem! Megkérdeztem, nem lopott ez a kabát? Dehogy lopott, mondta a fiatalaszszony és igaza volt, mert amint hallottam Miskolcon vették. De hát akkor, ki tudta ezt? Az a fiatalasszony olyan elegáns volt, mint egy városi dáma. Szép vörös, ondolált haja, fehér bőre, finom ruhája volt és kedvesen beszélt. Ki hitte volna róla, hogy két és fél ezer forinttal becsap bennünket? Egy asszony azt mondja a férjéről, hogy a kabátvásár miatti szégyenében, öngyilkossághoz keresett kötelet, mire ő így vigasztalta: „Apukám! Elkövettél egy butaságot és most egy mégnagyobbat akarsz csinálni!? Vigasztaljon tégedet az, hogy ilyen hamis bőrben jár a fél falu. Erre megnyugodott”. — Igenis kérem — mondja az asszony, amikor látja, hogy jegyzem szavait — a fél falu vett tőlük kabátot. Csak legtöbben nem vallják be. Eszük ágában sincs rendőrségre, bíróságra járni. Amikor bejön a hideg, akkor látná hányan mászkálnak ilyen fekete műbőr kabátban. Nézze azt a gangos, piros tetejű házat ott, átellenben. Ott is vettek két kabátot. De majd figyelje meg, mit mondanak magának. — Pesten vettünk két bőrkabátot — mondja zárt kapuval, bizalmatlanul egy alacsony, negyven év körüli asszony. — Mind a kettő igazi bőr. Mi nem dőltünk be — Ha megmutatná ... — Sajnos, erre most nincs időm! Amikor Bariék megtudták, hogy feljelentették őket, autóztak kifelé a községekbe. Éjszaka verték a kapukat és kiabáltak: „Gazda! Jöjjön ki!” Keresték a feljelentőt. Kiabáltak, fenyegetőztek. Egy becsapottról megtudták, hogy komoly, vezető beosztásban dolgozik. Felkeresték a lányát Miskolcon és visszaadták az eredeti ár felett kicsalt összeget. Sok család között — régi, jó barátságot feledtetve — haragot szült a balul sikerült kabátvásár. — Józsi bácsi engemet is feljelentett a rendőrségen — panaszolja egy fiatalasszony —, hogy kabátot vettem. De mi köze van ehhez? Ha becsaptak, hát becsaptak. Nem kértem tőle pénzt. — Haragszik rá? — Nemcsak én, mások is. Neki köszönhetem, hogy a házunk elé odaállt a rendőrautó, amikor nálunk még az életben nem volt rendőr hivatalosan. Jöttek, hogy üljek be a kocsijukba, mert a megyén fel akarják venni a jegyzőkönyvet. Bevittek, udvariasan haza is hoztak. Közben a férjemnek, aki traktoros, biciklin kivitték a hírt a határba, mégpedig úgy, hogy engemet elvitt a rendőrség ... Szegény férjem, majd leesett a gépről ijedtében. Hát kell ez nekem? Józsi bácsi mentegetőzik: — Nekem azt mondták, hogy egy embert be lehet csapni. Az nem mindig bűncselekmény. Ha az eladó talál egy olyan marhát, akit borsos áron rá lehet szedni, ez az illető baja. De ha egyforma módon, több embert, akárcsak kettőt is becsapnak, az már bűncselekmény. Tehát mondjak neveket. Kik vásároltak? Hát mondtam. Ez olyan nagy hiba? Ne szégyellje senki, hogy rászedték. — Hallom utánuk járt? — Mentem bizony! — magyarázza. — Hátha visszakapom a különbözetet. Mert akkor már tudtam, hogy megvágtak. De egyet se tudtam a szépasszonyok közül megtalálni. Ha visszakapom a pénzemet, legfeljebb jót nevetek azon, hogy másokat is becsaptak. De így, nem hallgathattam a szomszédaimról. Bariék szélhámoskodása a következőkre épült: a határ menti kisfalvak lakói ritkán járnak városi üzletekbe, a műbőrt nem tudják megkülönböztetni az igazitól, s ráadásul a külföldi állampolgárságról szóló mesét beveszik, mert az újabb keletű tévhiedelem szerint, a házaló külföldi csak olcsó áron adhat valamit ... Legtöbben ezer forinttal többet fizettek a kabátért, mint amennyiért az üzletben megkaphatták volna. Sőt! Némelyik asszony kolbászt, szalonnát, tyúkot is adott a busás vételárhoz. Bari Lászlóné és társainak bírósági felelősségre vonása nemsokára elkezdődik: a tárgyalásra három határból — Borsod-Abaúj-Zemplénből, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyéből — hívják meg tanúskodni a póruljárt kabátvásárlókat. G. S. Dorothy Morris. A 26 éves háziasszony alacsony termete ellenére (160 cm) 262 kilóra hízott. Már nem tudott öt percnél tovább megállni a lábán. Különleges fekvőhelyet kellett csináltatnia, amelyen ülve aludhatott. Az orvosok közölték vele: ha nem fogy le, legfeljebb még 10 hónapig élhet. Férje azonban hallani sem akart arról, hogy felesleges kilóitól megszabaduljon. Nyolc évvel ezelőtt házasodtak, a 18 éves lány akkor 95 kiló volt A fiú, Roy, aki tulajdonképpen utált dolgozni, azonnal felmondta állását és elkezdte hizlalni asszonyát. Rövidesen az orvos megállapította, hogy Dorothy munkaképtelen, így a férjnek kell gondoskodnia róla. Roy csak erre várt! A községi hivatalhoz folyamodott szociális segélyért és meg is kapta. Azóta ebből élnek. És ki tudja, mi lett volna, ha egy szomszéd fel nem jelenti a szadista embert Az asszony ezek után kórházba került, ahol elkezdte a fogyókúrát. Már több mint 120 kilót leadott Ha a kezelés befejeződik, megindítja a válópert Roy azóta csonttá fogyott..? Maria Schneider. A botrányairól híres, szabados felfogású 28 éves francia filmszínésznő (Marion Brando partnernője az „Utolsó tangó”-ban), aki eddig szinte kizárólag ruhátlanul aratta sikereit a vásznon, a napokban állig begombolkozva kezdte el a munkát a stúdióban. A „gyűlölet” című filmben (rendező: Dominique Goult) komoly családanyát alakít aki általában csak aludni tér az ágyba. A változás titka: a művésznő gyereket vár ... S Hamilton Jordan, Carter elnök közvetlen munkatársa és kedvence (35 éves), aki nemrég a Fehér Ház nagyhatalmú „vezérkari főnöke” lett, elég nagy bajba került. Az FBI-vizsgálat bebizonyította, hogy a New York-i „Stúdió 54”-ben kokaint szippantott és nyíltan kínálgatta a vendégeket is. A nyilvánvaló bizonyítékok ellenére Carter nem engedte meg, hogy eljárást indítsanak a Fehér Ház-i kisfőnök ellen. A kedvenc tehát efelől nyugodt lehet. A napokban mégis csak egy évre hosszabbította meg lakásbérleti szerződését. 1980 őszén ugyanis elnökválasztás lesz az USÁ-ban ... Milko Skofic, Gina Lollobrigida 22 éves fia forgatókönyvet írt, amelyből nemsokára film lesz. A hatás, a mama 15 évi szünet után, újra szerepet vállalt. „Nem tehetek róla, a szövegkönyv ellenállhatatlan erővel csábított” — mondta. Szokatlan eset a filmvilágban: a gyerek egyengeti a szülő karrierjét... 1979. OKTÓBER )