Szabad Föld, 1980. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-06 / 1. szám

24 SZABAD FÖLD A felügyelő: se feleség, se gyilkos Karácsony táján a bradfordi rendőrség gyilkossági csoport­jának vezetője, Dick Holland felügyelő lelki válsággal küz­dött. Mint a bűn felesküdt el­lensége nem kívánhatja senki­nek a halálát. De mint egy ve­szedelmes gyilkos már-már két­ségbeesett üldözője lelke mé­lyén mégis­csak abban remény­kedett, hogy a „hasfelmetsző Jack” ismét végre elviszi szoká­sos szörnyű tettét. És akkor hátha elkövet valami hibát vagy felismeri valaki... Négy év hiábavaló nyomozása érhet­ne így véget. Bradford nem tartozik a brit sziget legnagyobb városai közé, még csak nem is központja a közép-angliai iparvidéknek. Da 678 detektívet és sok száz rend­őrt mozgat egyetlen ember fel­kutatására. Finnek az ezres seregnek a főnöke Holland felügyelő. Nem hasonlít se Maigrethez, se Co­­lombohoz. Negyvenhat éves, nagy darab kövér ember (110 kiló, 1,86 magas), van némi humorérzéke, szereti a rugbyt (játszik is a rendőrség csapatá­ban), otthon virágot gondoz (kedvence a dália), nem iszik, nem dohányzik. (Fizetése, át­számítva, havonta kb. 24 ezer forint plusz évi 6000 forint ru­hapénz.) És ami leginkább meg­különbözteti filmbeli „kollegái­tól”: nincs sikere. Négy év óta csak a „hasfelmetsző Jack”-kel foglalkozik, de eddig halovány nyomot se talált. Pedig ilyen gonosztevővel még egyetlen felügyelőnek se volt dolga. Az őrült vagy elve­temült ember (az utóbbi a va­lószínűbb) mostanáig tizenkét nőt gyilkolt meg elképesztő ke­gyetlenséggel. Első áldozatával 1975. október 30-án végzett. Wilma McCann 28 éves volt, szőke és csinos, négy gyermek anyja. Aztán így folytatódott a sor: Joan Hamson (1975. no­vember 11.), Emily Jackson (1976. január 30.), Iréne Ri­­chardson (1977. február 2.), Pat­rícia Atkinson (1977. április 24.), Jayne McDonald (1977. jú­nius 26.), Jean Jordans (1977.­­ október 1.), Yvonine Pearsom (1978. január 21.), Helane Rytih­ka (1978. január 31.), Vera Millwards (1978. május 17.), Josephine Whitaker (1979. áp­rilis 5.). A tizenkettedik Bar­bara Leach 20 éves egyetemi hallgató volt, akinek holttestét 1979. szeptember 3-án, a véres bűntett uán néhány órával ta­lálta meg a rendőrség. Az áldozatok között akad családanya és prostituált, tiszt­viselő és diák, 30 éven túli nő és egy tizenhat éves, szűzlány (Jayne McDonald). Az évszázad legkegyetlenebb­­ gyilkosa nem válogat. (Nevét tulajdonképpen elorozta múlt századi elődjétől, a „hasfelmet­sző Jacktől”, aki 1388-ban, Lon­donban öt nőt gyilkolt meg és boldogan élt, míg meg nem halt, mert soha sem bukkan­tak a nyomára.) Arról, hogy a mai Jack miként végez áldoza­taival Holland felügyelő nem hajlandó nyilatkozni. „Nem akarom felkavarni az emberek gyomrát” — mondja. A lényeg az, hogy mindig hátulról tá­mad, kalapáccsal fejbeüti a nőt, s ezután végzi el bestiális tettét, majd belevési áldozatába névjelét, egy R-betűt, az angol ripper szó (felmetsző) kezdőbe­tűjét. Eddig négy nőnek sikerült valahogy megmenekülnie előle. Egyik sem tudott róla személy­­leírást adni, mivel hátálról ütötte le őket. (Annak köszön­hetik életüket, hogy a bűnöző, miután lesújtott a kalapáccsal, minden bizonnyal valami gya­nús neszt hallott, s elmenekült. Jellemző, hogy a nők nem is tettek feljelentést, a rendőrség­nek kellett utánuk kutatnia.) Holland felügyelő tulajdon­képpen nagyon sokat tud gyű­lölt ellenfeléről: 30 év körüli, bajuszos, hosszú hajú, a feje tojás alakú. Igen erős ember. (Egyik áldozatát 56 méter tá­volságra cipelte el.) Még a hangját is ismeri. Mert a gyilkos öntelt és szemtelen. Leveleket írt a lapoknak, a rendőrségnek, legutóbb pedig magnószalagot küldött. .Én vagyok ,Jack” — így kezdi a mély hang. Aztán gúnyolódik a gyilkossági csoportban dolgo­zó „fiúkkal”. Azt mondja: „Nem tudtatok a nyomomra jutni. Rossz fiúk vagytok ti, detek­tívek.” Bejelenti továbbá: „Nem hagyom abba, csinos kis listát csinálok még nektek.” (Ezután következett a tizenket­tedik áldozat, az egyetemista Barbara.) Végül Jack azt kér­te: jegyeztessék be a „Rekor­dok könyvébe”, elvégre ennyi gyilkosság igazán ritkaság. A hang alapján Holland meg­állapította, hogy a gonosztevő tájszólással beszél, méghozzá olyan különössel, amilyen csak Casteltown városban fordul elő. Átfésültek minden utcát, de hiába. Holland négy év óta éjjel­nappal dolgozik. Elhanyagolta nemcsak a dáliákat, hanem a feleségét is. Az asszony egy szép napon elhagyta. Magával vit­te ruháit, a bútor egy részét és a közös kutyát, egy skótjuhászt. A felügyelő­­már régen egyedül él. Igaz, mivel felesége nem túl messzire költözött, reggelen­ként néha látogató érkezik Hollandhoz. A kutya kapargat­­ja az ajtót. Ilyenkor beengedi, persze legfeljebb egy félórács­kára, mert több ideje nincs, aztán visszaküldi a gazdanőhöz. A kutya okos, visszatalál. De a felügyelő semmit sem talál. Pedig nap mint nap fel­hívásokat is kibocsát, kéri a lakosság segítségét. Nemrég kü­lön lapot bocsátott ki több mint kétmillió példányban. Eb­ben ilyenek szerepelnek: „Is­mer valakit, aki egyedül vagy magatehetetlen szüleivel él ?” (Holland meggyőződése, hogy a „hasfelmetsző Jack” nem lehet nős ember.) „Tud valakiről, aki jól bánik a kéziszerszámokkal?” „Van valaki ismerősei között, aki éjszaka későn jár haza?” Az eredmény a semmivel egyenlő. Inkább bonyodalmak támadtak, mert sok embert a felhívások arra ösztönöztek, hogy haragosaikat jelentsék fel és ezzel kellemetlenséget okoz­zanak nekik. (Még egy anya is „bemártotta” saját fiát.) Holland csoportja 170 ezer férfit hallgatott ki, illetve vett őrizetbe Angliában, de átrán­­dultak Ausztráliába, Franciaor­szágba, az NSZK-ba is. Elkap­tak néhány angol tengerészt a nyílt vizeken. Mindhiába, egyik sem volt az igazi. A felügyelő jobbkeze, Roy Dodsworth (35 éves) is éjjel­nappal dolgozik. Szintén elvált ember, a felesége tavaly ment el tőle. (Az ilyen emberek ol­dalán egyetlen nő sem marad meg örökre. Családi élet — ez nálunk nincs.”) Főnökével a karácsonyt is munkával töltötték­. Meg töp­rengéssel: „Hogy’ nézhet ki ez a Jack? Mi lehet a foglalko­zása? Vajon volt-e már bün­tetve? Járt valamelyik ideg­­gyógyásznál? Vagy kórházban?” — Egyszer csak elfogom ezt a gonosztevőt — bizakodik a felügyelő. De élve aligha. A „hasfel­metsző” ugyanis azon a bizo­nyos szalagon azt is közölte, hogy végez magával, ha szo­rul a hurok a nyaka körül Ash­raf hercegnő. A perzsa sah ikertestvérét (59 éves) nem méltatlanul „becézik” fekete párducnak. A sah uralma ide­jén sokat segített fivérének az ellenzék üldözésében, gátlásta­lanul és hidegvérűen szőtte int­rikáit. A császár ellenfelei gyű­lölték, így érthető, hogy az irá­ni fordulat után fiát, Musztafa Shafikot, aki Perzsa-öböl csá­szári flottájának parancsnoka volt, azonnal letartóztatták. A közvélemény nem értette, miért voltak vele ilyen nagy lelk­űek. Most kiderült. Azért, mert az USÁ-ban menedékjogot nyert vaskezű mama testőreivel és felbérelt gengszterekkel elrabod­­tatta az ajatollah akkori köz­vetlen munkatársa, Ibrahim Yazdi Texasban tanuló két fiát. Ezután az apának olyan aján­latot tett, amit nem lehetett elutasítani. Felajánlotta Yazdi­­nak, hogy szabadon engedi fiait, ha cserében megkapja Muszta­­fát. Így is történt. Csakhogy az ügy később a hercegnő számára váratlan fordulatot hozott. Az iráni titkosszolgálat emberei kö­vették fiát és — amikor a Yaz­di gyerekek már biztonságban voltak — megölték. Most törheti a fejét, hogyan álljon bosszút... Margaret Trudeau. A volt ka­nadai miniszterelnök különvál­­tan élő, 31 éves felesége meg­unta kicsapongó életét és visz­­szatért hazájába, hogy közelebb legyen három kisfiához. Alig száz méterre családja otthoná­tól 130 ezer dollárért házat vá­sárolt abban a reményben, hogy előbb-utó­bb kibékülhet férjével. Amikor azonban Pierre Tru­deau, aki feleségét okolja poli­tikai bukásáért, értesült a do­logról, lemondott parlamenti mandátumáról, fogta a gyere­keket és a fővárostól 190 kilo­méternyire levő Montrealba költözött. A bánatos feleség pedig el­adásra kínálja az új Házat... Norodom Lihanuk, Kambodzsa egykori államfője (57 éves), aki Párizsban él, a minap nyilatko­zott politikai terveiről. „Az el­következő hónapokban — mon­dotta —, harmincezer ember­ből álló hadsereget állítok fel és a csapattal elvonulok Kam­bodzsa belsejébe. Hazám népe át fog pártolni hozzám.” És mi lesz, ha a „felszabadító akció” nem sikerül? — érdeklődött a riporter. A herceg így vála­szolt: „Akkor kérni fogom, hogy hazám f­ővárosában élhessek tovább, mint egyszerű állam­polgár.” Nem lenne tanácsosabb a ter­vet a végénél kezdeni? Jackie Onassis. A kétszeres özvegy, 50 éves milliomosnő egyezséget kötött volt sógorá­val, Ted Kennedyvel, hogy se­gít neki kiharcolni az elnökje­löltséget, majd a végső válasz­tási győzelmet. Cserébe a sze­nátor megígérte, hogy ha ő lesz a Fehér Ház gazdája, akkor a bájos rokont kinevezteti az USA nagykövetévé Londonba, Pá­rizsba vagy Madridba. Kicsit drága dolog ez... 1980. JANUÁR 6.

Next