Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-01 / 1. szám

1983. JANUÁR 1. Békés, boldog új esztendőt kívánunk! A statisztikusok minden bizonnyal kiderítik majd, hogy ezekben a napokban hány százezer üdvözlőlap, távirat, telex és telefon jár­ja be­széltében-hosszában a világot egyetlen monda­tot hordozva: Békés, bol­dog új esztendőt kívánunk! Ami, valljuk meg, igen­csak rá is férne a világra, értve alatta Keletet és Nyu­gatot, Északot és Délt egy­aránt. És értve alatta ma­gunkat, a magunk, szűkebb kis világát is, melynek az elmúlt legutóbbi három év­tizedében annyi szépség, annyi emberség, annyi egy­kori remény válhatott va­lóra, hogy ma — 1982/83. fordulóján — van mit óv­nunk, féltenünk. Dehát lehet-e, tudja-e egyáltalán e világméretű válsághullámban eredmé­nyeit a siker reményében védeni egy olyan kis or­szág, mint a miénk? Ami­kor hatalmas, a nálunké­­nál fejlettebb gazdasági háttérrel rendelkező álla­mokban is bankok roppan­nak meg, mammutvállala­­tok jutnak csődbe, ég felé szöknek az árak, pang a külpiac, és minden eddigit meghaladó mértékben nő a munkanélküliek száma. S vele a létbizonytalanság. Mondhatunk-e mi igent, mikor a világ nagyobbik fele tagadólag rázza a fe­jét? Csak kárunkra válna, ha pusztán a vak remény jegyében elhitetnénk ma­gunkkal: bennünket meg­kímélnek a világgazdasági viharok, a mi hajónk védett öblök vizein úszik. Ma már nincsenek védett öblök! Minek áltatnánk magun­kat: bennünket is megfor­gatnak a szelek, még akkor is, ha a szocialista tábor országai ebben a viharban szorosan fogják egymás ke­zét. S ha van okunk a bi­zalomra, akkor ez az egyik ok. A másik pedig éppen a realitásokkal való szembe­nézésből s abból a rugal­mas, kemény, néha gyötrel­­mesen nehéz munkából adódik, amit hazánk lakos­sága gazdaságunk, eredmé­nyeink, életszínvonalunk alapvető tényezőinek védel­me érdekében évek óta ki­fejt. Csak a munka és újra csak a munka — ez lehet továbbra is, 1983-ban is minden bizodalmunk alap­ja és fedezete. És ha ezt az egyszerű képletet ebben az országban mindenki meg­érti, és továbbra is szoros­ra zárja sorait barátaival, és amögött a politika mö­gött, amely e sok problé­mával küszködő, válságok­kal terhes világban is biz­tos kézzel fogja a kormány, tudat, akkor, de csak ak­kor nem a megszokás és nem is a puszta vak re­mény írathatja rá velünk az üdvözlőlapokra, hogy „Békés, boldog új eszten­dőt kívánunk!” S. J. Fölépült és kaput nyitott a Mezőgazdasági Szövetkezetek Háza . Aki gyönyörködni akar benne, az a sétaúton közelítse meg. Van persze busz is, de induljon el gyalog a fogaskerekűtől a Nor­mafa úton. Egy darabig épüle­tek kísérik, azután azok elma­radnak, csak az erdő fogja köz­re a gépkocsiforgalom elől kü­lönben is lezárt utat. Egy kiadós séta után jobbról kinyiult előt­te a város, balról pedig egy ka­nyarban szinte eléje ugrik a Ház. A kanyarra néző, jól tagolt szöglet úgy szökken az ég felé, mint egy kiáltás. Különben sem csúnya, de innen nézve kimon­dottan szép épület. Nem a fő­város legmagasabb pontján van — az egy másik hegy —, de magasan a város fölött, mögötte erdő, előtte az a kilátás, amelyet a külföldiek Európában az egyik legszebbnek neveznek. Története messzebbre nyúlik vissza, mint a szervezeté, amely megvalósította. Sokan látták ug­yanis, Varsóban a Parasztok Házát, de ettől függetlenül is korán felmerült az igény, hogy legyen Budapesten egy olyan épület, amelyben a mzőgazdasá­­gi szakma művelői érezhetik otthon magukat. Mivel a Ter­melőszövetkezetek Országos Ta­nácsa „árendában lakik” a bel­városban és nincs saját tanács­terme, mivel a komoly művé­szeti értéket képviselő Tükörte­rem az egész épületé­n először székházat akartak építeni. Meg­közelíthető helyen azonban már egyszerűen nincsen telek. Meg­szerezték tehát ezt a jókora tel­ket a hegyen. Dehát ez már for­galmas iroda létesítésére alkal­matlan. Így született meg az új elképzelés, amelynek alapító ok­mányára 1974-ben tette rá a pe­csétet a TÓT Elnöksége és a Mi­nisztertanács. (Ezért nem vonat­kozott reá az irodaépítési tila­lom.) Most már elmondhatjuk, hogy Budapesten is van „Parasztok Háza”, ha a kor változásainak megfelelően, más néven is. De méltó a mozgalomhoz, igazi, rep­rezentatív létesítmény. Akár jel­képnek is tekinthető, hogy a hajdanán a legfelsőbb hadúr fene tudja milyen célra épített valamije, amit a környéken Horthy-villának neveznek, most a Mezőgazdasági Szövetkezetek Háza egyik melléképülete. Per­sze a dicsőséget nem adták ol­csón: a beruházás 260 millió fo­rintba került. De nincs rajta egyetlen fillér hitel, nem volt hozzá egyetlen fillér állami támogatás sem. Az egész ösz­­szeg kikerült abból a pénzből, amelyet a termelőszövetkezetek önkéntesen, alapítása óta ad­nak össze a TDT fenntartásá­ra. A saját pénzéből építette ezt a létesítményt a mozgalom, sőt nem kis részben a saját erejével. Mert állami vállalat tervezte ugyan, de a generálkivitelező már szövetkezeti közös vállalat volt és amire nem volt kapaci­tás, azt szövetkezeti brigádok végezték el. Kelett a segítség, mert sok volt a munka. Az épü­let ötemeletes, van benne két­százhúsz férőhely, egy és két ágyas, fürdőszobás szobákban, illetve lakosztályokban, konyha, presszó és étterem, a változatos célok szolgálatára pedig egy nagy előadóterem és öt kisebb tanácskozó terem, amelyek szük­ség esetén egybenyithatók.­ ­ Szóltunk már arról, hogy a létesítmény rendeltetése össze­tett. Legalább három, de ha úgy vesszük négyféle célra is hasz­nosítható. Amint az üzemeltető TDT Továbbképzési és Üdülteté­si Központ elnevezésében a sza­vak sorrendje is mutatja, leg­főbb hivatása az oktatás. Ma már nem annyira a parasztem­berek bevezetése a mesterségbe, mint inkább a diplomás szak­emberek felvértezése szövetke­zetpolitikai ismeretekkel. Mert azt az egyetemen nem tanulják. Kéthetes turnusokban, az esz­tendő kilenc hónapján át csiszo­lódik itt, egyszerre mindig száz­ötven ember. Egy turnuson be­lül, tehát öt év alatt például két hétre bevonul ide az ország va­lamennyi termelőszövetkezeté­ből, minden bizottság elnöke. Mégpedig érdekes módon. A „népesítés” mindig országos, te­hát egyszerre jönnek minden megyéből, mert így a tanfolyam egyúttal tapasztalatcsere is. Má­sik érdekesség, hogy függetle­nített oktatók nincsenek. Min­dig a legjobb szakembereket kérik fel, de nemcsak az egyete­mekről és főhatóságoktól, de elő­adónak hívják meg a nagyte­kintélyű szövetkezeti vezetőket, is. A maradék férőhelyeket egész esztendőben az üdülők foglalják el. Gyönyörű környezetben, tel­jes kiszolgálás mellett pihenhet­nek azok, akiket odahaza üdü­lésre kijelölnek. A három nyári hónapban pedig tanfolyam nincs, akkor az egész épület a pihenni vágyóké. Vidéki embernek Bu­dapesten nyaralni legalább olyan érdekes, mint a fővárosinak a Balaton mellett. Ez persze nem oldja meg a téesz-tagok üdülte­tésének gondját, de valamit be­segít. Ez a két fő rendeltetés. A ta­nácstermeket azonban nem vé­letlenül építették. Itt fönn, a he­gyen tartják üléseiket a TDT testületei és bizottságai, de al­kalmanként élhetnek a lehető­séggel területi szövetségek, kö­zös vállalkozások, termelési rendszerek stb. is. De ez még mindig nem minden. A tanfo­lyamosok pénteken hazautaznak, csak hétfőn jönnek vissza a tur­nus közép­e is. A Ház tehát szívesen lát hétvégi kirándulás­ra, termelőszövetkezeti csopor­­­tokat. Ha pihenni akarnak, azt is lehet, de ha szórakozni, szín­házba, múzeumba menni, akkor ezt is megszervezik számuk­ra. Sőt, ha egy elnöknek két­napos dolga akad Budapesten és éppen van üres szoba, őt is készséggel fogadják.­ ­ Mint látható, „nonstop”, évi háromszázhatvanöt napon át működik az intézmény és a szol­gáltatások sokféleségében csak egy a közös. Az, hogy a kör zárt, csak termelőszövetkezeti intézmények, szövetkezetek, vagy szövetkezeti tagok vehetik igény­be. Az árak ugyanis különböző­ek, de mindig nagyon kedvező­ek. Az üdültetésért ugyanannyit számítanak fel,, mint a SZOT. A különbséget a TÓT költségveté­séből fedezik, abból a bizonyos önkéntes hozzájárulásból. A tanfolyamok és a rendezvények önköltségesek. Ha pedig szállo­daként működik az intézmény, akkor a szobák olcsók. A hét­végi program például szemé­lyenként és naponként étkezés­sel együtt is alig több, mint háromszáz forint. Szállóvendég­nek a kétágyas szoba hatszáz forint ugyan, de gondoljuk meg, hogy ez a ház bőven eléri az Átrium színvonalát, ám ott a kétágyas szoba 2900 forintba ke­rül. És mibe kerülhet egy lak­osztály? Mert­ a Házban , azért építettek lakosztályokat, hogy itt lehessen fogadni, elhelyezni a mozgalom bármilyen külföldi országból érkező­ rangos vendé­geit. Meg fog felelni az igényei­nek, de ez a vendéglátás a TOT- nak lényegesen kevesebbe kerül. Október végén­­lényegében már elkészült a teljes komp­lexum, de eddig csak próbaüze­meltetés folyt. Ennek keretében már rendeztek sok tanácskozást, fogadtak üdülőket, külföldieket is. Vendégkönyv még nincs, de számos levél érkezett már spon­tán, amely dicséri a környeze­tet, a korszerűséget, a kiszolgá­lást. Csak a sofőrök morognak egy kicsit, mivel­ első próbál­kozásra nem túl egyszerű oda­találni ... " A hivatalos nyitást voltakép­pen a TDT december 21-én itt rendezett ülése jelentette. Ami­kor pedig ezek a sorok megje­lennek, már teljes az üzem. 1983 első hétköznapján százötven ter­melőszövetkezeti döntőbizottsági és ellenőrző bizottsági elnök fog­lalta el helyét a szobákban, vá­gott neki a kéthetes tanfolyam­nak, amelynek elvégzéséről hi­vatalos bizonyítványt kap majd. Kívánunk nekik és az őket kö­vetőknek eredményes tanulást, az üdülőknek pedig nyugtató pi­henést. Földeáki Béla SZABAD FÖLD 3 Országszerte , így a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezetben is megkezdődtek a zárszámadási előkészületek. Ennek kapcsán mindenütt folynak az év végi leltárak, számba veszik a közös gazdaságok vagyonát.

Next