Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-15 / 3. szám

­ SZABAD FÖLD Csánoszró, partizánmúzeum Ha valaki arra jár a Dráva mentén, az Ormánságban, Sely­­lye környékén, nézzen be Csányoszróra. Mit lát? Egy ép­pen olyan kis falut, mint ami­lyen errefelé a többi. Kissé megviselten, kissé kopottasan nyújtózik, úgy, ahogyan erre­felé a nagyon megfogyatkozott lélekszámú kis faluk nyújtóz­nak az utak mellett. A falu közepén, ahol az óvo­da, a templom kis kertje előtt kis park szélesül, szerény em­lékmű. Aztán a főutcáról letér­ve, az orvosi rendelő mellett pedig­­ emlékszoba. Úgy mondják itt: a partizánmú­zeum. Ajtót nyitok: a kis múzeum egy kemény tél karácsonyának, szilveszterének, aztán az új esz­tendő napjainak tisztességét tanúsítja. Fotók, kopott ruhák, kopott fegyverek, megfakult, megsárgult igazolványok, jelen­tések idézik az eseményeket. A hadvezérek térképein is meg­örökített, ám inkább a lelkek­ben fénylő nyomot rajzoló ese­mények színhelye volt ez a ki­csi falu. Még 1944 novemberében — november 23-án — kelt a Bács­kában, Topolyán a parancs: „ ... A II. Hadtest területén el­helyezett összes alakulatnak és intézménynek. A jelen törzs utasítására megalakult a Nép­felszabadító Csapatok Petőfi Sándor nevét viselő­ magyar zászlóalja. Nevezett zászlóalj ... a Dráva-menti Osztag ál­lományába kerül. A Petőfi Sán­dor magyar zászlóalj parancs­nokának Kis Ferenc elvtársat, komiszárjának Géri Károly elv­társat nevezem ki... A magyar zászlóalj vezénylési nyelve ma­gyar. Nevezett zászlóalj harco­sainak joguk van sapkájukon az ötágú csillag mellett a ma­gyar nemzeti színek viselésére. A Dráva-menti Osztag köteles a legrövidebb időn belül minél több magyart mozgósítani a zászlóalj megerősítésére és dan­dárrá szervezése érdekében ...” A korabeli dokumentumok­ból kirajzolódik a következő néhány hét története is. A Pe­tőfi Sándor zászlóalj a Bács­kából Baranyába vonult, de­cember első napjaiban már ezen a tájon jártak a harcosok, itt, Kiscsány, Nagycsány, Osz­­ló vidékén. Aztán Sellyére ju­tottak. A följegyzésekből, jelen­tésekből, parancsokból olvasha­tom: december 28-án négy ma­gyar alegység vonult Kiscsány­­ba, és ott (a mai Csányoszró­­ban) december 31-én megala­kult a Petőfi Sándor nevét vi­selő dandár. „A magyar egy­ség ekkor 1202 főből állt...” — tanúsítja az egyik följegyzés. A magyar dandár január el­ső napjaiban már harcba in­dult. Parancsot kapott, keljen át a Dráván, és Verőce, a Pa­­puk-hegység vidékén, a német erők hátában lépjen akcióba. A híd a Dráván ... — maga meg­érdemelne egy regényt. Nem akármilyen hídról van szó, ha­nem jéghídról. A befagyott fo­lyóra fatörzseket, mindenféle deszkákat, gerendákat hordtak, majd vízzel locsolták, hizlalták a jeget. S mindezt úgy, hogy si­kerüljön rejtve és titokban a németek hátába kerülni... Né­zegetem a múzeum térképeit, számomra csak ismeretlen csen­gésű, hangzású nevek a mai Horvátország területén. A Pető­fi dandárnak: a harcmező. Sok magyarnak az utolsó csata színhelye... Az előbbi harcokat még sú­lyosabbak követték. Márciusban a Bolmány környékén a Drá­ván a Dunántúlra átkelt néme­tek hídfőállásának fölszámolá­sára vonult a magyar dandár. Képek a múzeumban: Kis Fe­renc, a fiatal, mosolygós pa­rancsnok. Egy másikon három fiatal, akik együtt álltak be a csapatba, Csillag Margit, Csil­lag János és Bana Zsuzsi. (A három közül ketten tértek vé­gül haza ...) A dandár, ott Bol­mány térségében fejezte be ön­álló tevékenységét. A győztes csata után a megmaradt osztag mintegy ezer fővel ismét a 16. hadosztály kötelékébe került. A már előbb „rohamdandár” ne­vet nyert egységnek mintegy négyszáz halottja, és ugyanany­­nyi sebesültje volt s ott, Bol­­mánynál halt hősi halált — az utolsó napon Kis Ferenc pa­rancsnok is. ... Ha valaki arra jár a Dráva mentén, nézzen be Csányosz­­róba. Nyisson be a partizán­múzeumba. S egy percre gon­doljon a Dráva jéghídjának, Verőcének s a Papuk hegyei­nek, a baranyai háromszögnek magyar hőseire, hajtson fejet a télben tavaszt hozók emléke előtt. (vincze) (Fotó: Kabáczy) AZ ARI JELENTI A szovjet tudósok a vízerózió elleni küzdelem új módszerét dolgozták ki a meredek hegyi földművelésben. Az új módszer lényege, hogy a föld megműve­lése nem függőleges, hanem víz­szintes irányban történik. A szántóterületeket egymástól meghatározott módon elválaszt­ják. Ez történhet a különféle kultúrákat elválasztó sávok vagy csatornák segítségével. Az előbbi esetben határsávos, az utóbbi esetben pedig határöntözéses földművelésről beszélünk. A meredek hegyvidékeken a vízerózió által veszélyeztetett szántóföldek területe 120 millió hektár, azaz a teljes szántóterü­letnek több mint a fele. A dom­bokról lezúduló víz óriási káro­kat okoz: évente minden hek­tárról megközelítőleg 50 tonna termőtalajt és tápanyagot mos le. Az elszegényedő talaj számá­ra ugyanakkor elveszik a szük­séges vízmennyiség is. A szeny­­nyezett hegyi patakok pedig az alacsonyan fekvő víztárolókba jutva mérgezik a növény- és ál­latvilágot. Az új módszer alap­ján kialakított keresztirányú barázdák meggátolják a víz le­­zúdulását és arra kényszerítik, hogy a kialakított „szerpenti­nen” haladjon, így a talajba is nagyobb mennyiségű víz jut. A talajvíz lefelé áramlásának megakadályozására felszántatlan földsávokat, védő erdősávoka­t és mesterséges árkokat alakíta­nak ki. A felgyülemlett felesle­ges vízmennyiséget speciális csa­tornákon vezetik el az alacso­nyan fekvő területek öntözésé­hez. Az új, határsávos művelés be­vezetése például a Don­ partján levő tudományos kutatóintézet kísérleti szőlőtelepén hektáron­kénti héttonnás termést hozott. A Szovjetunióban az átlag 4,5 tonna hektáronként. A határön­tözéses rendszer az Altáji föld­­művelési és nemesítési intézet 8 ezer hektáros kísérleti növény­­termesztési gazdaságában is iga­zolta a várakozásokat. Jelenleg az új művelési rend­szerek széles körű bevezetése fo­lyik az Altáj-körzet zmelno­­gorszki járásában, 146 ezer hek­tárnyi területen. A vízerózió okozta károk megszüntetéséből a gazdasági eredmény várhatóan eléri az évi 5 millió rubelt. Ezen túlmenően az új művelési mód­szer lehetővé teszi körülbelül 50 millió köbméter olvadékvíz hasznosítását is. Az altáji kör­zetben az új módszerrel művelt területek mérete hamarosan eléri a 10 millió hektárt. Januártól a (MÉM) * * telepeken és átve­vőhelyeken felemelt áron vásárolták meg a leshé területről származó vashulladékokat Új Régi átvételi árak Lemezhulladék, 1 kg 0,80 Ft 0,70 Ft Egyéb szénacélhulladék, 1 kg 1,20 Ft 1,00 Ft öntvényhulladék, 1 kg­ 2,30 Ft 1,50 Ft LEVELEINKBŐL Századik születésnap Bakter Elekné — Anna néni — századik születésnapját a községi tanács és a társadalmi szervek rendezésében közösen ünnepeltük meg, pártházunk nagytermében. Minden jóval megrakott, te­rített asztalok várták a csalá­dot, a rokonságot és a meghí­vott vendégeket. A fő helyen Anna néni ült, előtte az aszta­lon a hatalmas és szép születés­­napi torta „foglalt helyet”, s feliratával is köszöntötte a 100 éves ünnepeltet. A családias hangulatban egy­mást követték a felköszöntők, és elhalmozták Anna nénit aján­dékokkal, jókívánságokkal, a századik születésnapja alkalmá­val. Bukovics Lászlóné Balatonszabadi fáradsággal messziről hordjuk a vizet, a legközelebbi kút vagy 800 méterre van tőlünk. A tanácsi és vízügyi szervek azonban többszöri kérésünkre sem szüntették meg véglegesen, a gyakori hibát. Utcánkban —­ velem együtt — nagyon sok idős ember lakik, nehezen bír­juk a teli kannákat ilyen nagy távolságról cipelni. Nagy Miklós Karácsony Megbecsülik m öregeket Termelőszövetkezetünk nyug­díjasai nevében ezúton is sze­retnék köszönetet mondani a még nem nyugdíjas szövetke­zeti gazdáknak és a táesz veze­tőségének, közöttük Kovács An­talnak, a Galgavölgye Terme­lőszövetkezet elnökének az öreg, alapító tagok megbecsüléséért. Nemrég jó hangulatú kis ünnep­séget rendeztek tiszteletünkre és ezt összekötötték anyagi jut­tatásokkal is. Más alkalmakkor is kapunk támogatást, mi, rá­szoruló öregek. A Szabad Földnek is köszön­jük ezt a megbecsülést. Sokszor szóvá teszik az öregek kérdését. Egyszer a mi községünkről írt riportban is írt erről az újság­író. Jakus Pál Ácsa Barlangkutatók sikerei Az Esztergomi Karszt- és Bar­langkutató Társaság 1981 októ­berében alakult meg a Labor Műszeripari Művek sportcso­portja keretében. A 90 fős tár­saság jórészt 18 éves fiatalok­ból állt. A csoport már öt fel­fedezést mondhat magáénak. A rübelandi Hermann-barlangban — mely az NDK legnagyobb nyilvános cseppkőbarlangja — például két különálló bar­langi mellékrendszert fedezett fel 1981 telén. Mátéfi László, Vozák László és Weisz Csaba személyében először találtak magyar kutatók a 15 ezer évvel ezelőtt kihalt őslényeknek, a barlangi medvéknek ép csont­vázaira, az általuk felfedezett medvetemetőben. Megalakulásuk­­ évfordulóját újabb felfedezéssel ünnepelték 1982 novemberében. A Pilis­hegységben sikerült egy kis üregbe bejutniuk, melynek erő­sen feltöltött fenékszintjét egy méterrel csökkentve, négy kü­lönböző irányba szétfutó járatot találtak. A feltárásra váró üreg­rendszernek a Borostyán-bar­lang nevet adták a felfedezők: Kreiwig Péter, Majcher Tamás, Mátéfi László, Nagy Veronika, Pribelszky Mária és János, Süt­­tő Zsolt, Tariska Zsolt, Zsale­­zsák András. A legfiatalabb kö­zöttük a 14 éves Pribelszky Má­ria Tóth Zsigmond Esztergom Befagy a kút A faluban, ahol lakunk, már évek óta visszatérő téli gond a vízellátás. A mi utcánkban, — a Vorosilov utcában — is telen­te rendszeresen befagy, elrom­lik az artézi kút. Ilyenkor, nagy 1983. JANUÁR 15. Kin­on­ segély A gógánfai Arany Kalász Ter­melőszövetkezet zalagyömrői ál­talános iskolában december 27- én rendezte meg a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok talál­kozóját. A munkában megfáradt, idős embereknek Dömötör Miklós a melléküzemág vezető­je mondott beszédet. Szólt töb­bek között a termelőszövetke­zet múltjáról, jelenéről, s ki­emelten foglalkozott azokkal az idős tagokkal, akiknek a nyug­díja nem éri el a 2000 forintot. Bejelentette, hogy a termelőszö­vetkezet vezetősége 400 forintot kiutalt számukra segélyként. A fehér asztal mellett az idős emberek kötetlenül elbeszélget­tek és a találkozó végén boldog új évet kívántak egymásnak. Nagy Péter Tapolca Ha lenn© varrógépem... Édesanyámmal élek együtt, aki már 75 éves és súlyos szív­beteg. Idáig ő segített minden munkában, a megélhetésünkhöz szükséges zöldségfélét is megter­meltük. Ezzel egészítettük ki a kis nyugdíját, amelyből ketten élünk. De édesanyám a beteg­sége miatt már nem tud dolgoz­ni, és én is rokkant vagyok: még gyermekkoromban elvesztettem az egyik lábamat, így csak köny­­nye­­b munkát tudnék végezni. Itt, a környékünkön azonban nincs olyan munkahely, ahol al­kalmaznának. Már korábban megtanultam varrni, de a cse­kély jövedelmünkből, a legjobb beosztás mellett sem tudtunk még összespórolni egy varrógép­re valót. Pedig ha lenne egy varrógépem, azáltal könnyíthet­­nék a helyzetünkön. Azzal a kéréssel fordulok a szerkesztőséghez, hogy levele­met tegye közzé a Szabad Föld­ben. Talán akad az olvasók kö­zött valaki, akinek van egy használaton kívüli, üzemképes varrógépe és jutányos áron át­adja nekem. Pásztor Mária Sárospatak, apróhomok A szocialista kultúráért Ózdon húsz éve működik — a Népművelési Intézmények ke­retében — a honismereti kör. E jubileum alkalmából a közel­múltban emlékülést tartottak, amelyen számos küldött képvi­selte a testvérszervezeteket. Nagy Károly, a honismereti kör titkára ismertette a kör tevé­kenységét. Az emlékülés során nagy meg­tiszteltetésben részesült a 20 éves fennállását ünneplő kör. Csáki Imre, a Borsod megyei Tanács VB művelődési osztálya közművelődési csoportvezetője ekkor adta át jó munkájukért a művelődési miniszter által adományozott, Szocialista Kul­túráért kitüntető jelvényt. Kerékgyártó Mihály Ózd

Next