Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)
1983-12-31 / 53. szám
14 SZÁZAD FÖLD HALOTT NŐ A TÖLTÉSEM: Kizuhant vagy kilökték? — Csak nem ez az alávaló csinált vele valamit? — kérdeztt az anyós rémülten, amikor közölték vele, hogy asszonylánya vasúti baleset áldozata lett. Erre a kérdésre, akkor még nem tudtak válaszolni — mert az ,,alávaló”-nak nevezett vejét, a huszonhat éves Szekeres János szabadszállási autószerelőt sem tudták kihallgatni, mert italtól bódultan aludt. Hazaérkezve, cinikus és pökhendi modorában Szekeres azt kérdezte anyósától: — Mi van? Még nincs itthon a tojó? A kérdést talán kegyeleti okból nem lett volna szabad úgy idézni, ahogy elhangzott. De jellemző Szekeres megvető, magabiztos — vagy idézzük rokona szavát? — „alávaló” modorára, miként feleségéről teljesen alaptalanul beszélt. Ez a megalázó vagányság — mint kiderült — hitvány bűncselekményét volt hivatott takargatni. Az első rendőrségi jegyzőkönyvben, mint „özv. Szekeres János" szerepel — bár a neve elé írt rövidítés sem a gyász, sem a bánat érzését nem keltette fel benne — azóta sem! Még a bűntudat sem nyomasztja oly mértékben, miként az a történtek után elképzelhető lenne. De mi történt a hazaérkezését megelőző órákban? Felesége a munkahelyére telefonált — javasolta, hogy Szekeres kéredzkedjék el korábban, így kettesben utazhatnak haza és Kiskőrösön elintézhetik az OTP-hitelt. Azt a fiatalasszony szóvá sem tette, hogy aznap van a születésnapja . .. Valószínűleg feleslegesnek tartotta, miután a pályaudvari találkozáskor már látta: férje ismét ittas. Szekerest, mint autószerelőt, munkahelyén valaki egy üveg konyakkal ajándékozta meg a kora reggeli időpontban, s ebből az üvegből már jócskán hiányzott az ital, amikor találkoztak. Mégpedig azok után, hogy ez a fiatalember el sem kéredzkedett munkahelyéről, mivel ezt nem tartotta fontosnak. Alighanem már a pályaudvaron nézeteltérés volt közöttük , hiszen fontos papírokat kellett volna az OTP-nél aláírni, s ilyenkor elvárható, hogy az ügyfél józan legyen. Ez a vita azonban csak feltevés — tény viszont az, hogy a fiatalasszony útközben kiesett a vonatból és halálra zúzta magát... De hogyan esett ki? Szekeres előbb azt mondta: — Nem tudom, mert én a vonatban aludtam. A kirendelt szakértő első kijelentései gyanúsítottá tették Szekerest, mert a mérnök ezt mondta: — A vágány mellett semmi csúszási nyomot nem találtunk, holott ilyen baleseteknél ez várható lenne. Ugyanis a mozgó vonatról leguvó ember kétféle módon esik el, miután testhelyzete is kétféle lehet. Leugorhat a haladási irányban arccal, és háttal. Ha tehát a menetiránynyal hanyatt ugrik le, akkor hátul érik ütések és a test általában hempereg. Ha arccal a menetirányban lép le, úgy elöl érik a csúszás utáni sérülések. Ez esetben nem történt ilyen. A helyszínelés egyértelműen arról vallott, hogy a fiatal aszszonyt — erővel kilökték a legalább negyven, ötven kilométeres sebességgel haladó vonatból. Testhelyzete és sérülése azt bizonyította, hogy merénylet áldozata lett. Csak a fejét érte súlyos zúzódás, ezzel szemben végtagjain nem találtak horzsolásból eredő sérülést, holott ez elkerülhetetlen, ha saját maga ugrik ki a vonatból. Szekeres hamarosan ellentmondásokba keveredett. Úgy vélte, jobb, ha nem azzal védekezik, hogy a vonatban aludt. Tehát elállt ettől a rendőrségi vallomásától, miután az letagadhatatlan tény, hogy ketten indultak el, s csak egyedül ért haza. Miért nem kereste a feleségét? Ugyanis arra rögtön akadt tanú, hogy bement a pályaudvari restibe, kért két nagyfröccsöt, valakit meghívott egy italra. A meghívott, aki végül tanú lett, nem fogadta el a fröccsöt. Szekeres saját maga hajtotta fel a két pohár tartalmát. Erre a rendőrségen „eszébe jutott” egy másik változat. — Le akartam szállni Szabadszálláson. Sürgettem az aszszonyt, de olyan sokáig tollászkodott az öltözködéssel, hogy közben kiindult a vonat. A peronon álltunk, dühös voltam — vallja a rendőri vizsgálatkor — és rákiabáltam, hogy szálljon már le. Erre fel leugrott. — Maga miért nem ugrott utána? — Mert már gyorsan ment a vonat. — Hát akkor miért nem húzta meg a vészféket? — Ijedtemben nem mertem meghúzni. Természetesen ez sem fedi a valóságot. Ha ugyanis ez igaz lenne, akkor megmagyarázhatatlan és rejtélyes a későbbi viselkedése. Miért ivott a testiben olyan nyugodtan, mintha mi sem történt volna? Sőt! Miért tette fel anyósának azt a már idézett, becstelen kérdést, hiszen bármennyit ivott, azt tudnia kellett, mi történt a vonaton? Végül találnak egy tanút. Egy asszony — aki a bíróságon is megerősítette rendőrségi vallomását — elmondja, mit látott. — Már gyorsan ment a vonat — mondta — és odaléptem az ablakhoz, hogy felhúzom, mert nagyon jött be a hideg. Egyszercsak azt vettem észre, hogy valaki kirepült a vonatból. Mintha erővel kilökték volna a vonatajtóból. Tehát nem saját akaratából ugrott le. Szekeresnek egy cimborája azt vallja, hogy egy ideig a házaspárral utazott. A vonaton is ital volt Szekeresnél, inni akart a cimborával. Viszont a fiatalaszszony ellenezte a kocsmázásukat, mindkettőjükkel veszekedett, így a cimbora jobbnak vélte, ha más Tüskében keres magának helyet. Ez csak azt igazolja, hogy Szekeres nem aludt... . A bizonyítás szerint, leszálláshoz sürgette feleségét, miután a kiskőrösi OTP-hez akart bemenni. Mindketten kimentek a peronra, ahol valószínűleg nyitva volt az ajtó. A sarokba szorított Szekeres ellentmondásosan viselkedik, nem mindig ragaszkodik korábbi vallomásaihoz. Egyszer odáig is eljut, hogy bevallja, mi történt. — Elismerem — jegyzőkönyvezik szavait —, hogy a feleségemet dühből kilöktem a vonatból. Ezek ritka őszinte pillanatai, s közel jár a valósághoz: valóban azt történt, hogy a fiatalasszony vonakodott a már mozgó vonatról leugrani, mire Szekeres a nyitott ajtóból dühében kilökte a szerencsétlent. Múló őszinteségi rohamában még azt is elmondja, hogy mit kiabált utána. — Egyszer úgyis át kell esni azon — jelentette ki egykedvűen —, ami rám vár. Minek tagadni, amit elkövettem, vállalom a felelősséget. A hosszas büntetőper tanulsága szerint azonban a töredelmes és őszinte magatartása nem tartott sokáig. Újra átgondolva helyzetét, arra a meggyőződésre jutott, hogy számára előnyösebbek az ártatlanságát bizonyító, életszerűtlen történetei. A bíróságon visszavonta beismeréseit és a legkonokabb tagadásba merült. A bizonyítás során azonban semmi kétely nem merült fel bűnösségét illetően és Szekeres Jánost tizenhárom évi szabadságvesztéssel sújtották. Az elítélt felmentésért fellebbezett, a Legfelsőbb Bírósághoz. (8) Raquel YVelch. A 43 éves amerikai filmsztár újra hallat magáról. A „világ legszebb aszszonya” (1958-ban nyerte el ezt a címet és sokak szerint még ma is tartja) meg akarja osztani titkát minden nővel. Úgy véli, hogy bárkinek lehet olyan jó alakja, mint neki, ha elfogadja tanácsait. Ez utóbbiakat egy videofilmre vett jógagyakorlatai, továbbá egy általa összeállított diétáskönyv receptjei szolgáltatják. A két részből álló mű elég drága, de szépen fogy a piacon. Hiába, mindenki szeretne szép lenni. Bár ilyen egyszerű lenne az, mint ahogy a művésznő állítja: Stephanie Grimaldi. Az ifjabbik (18 éves) monacói hercegkisasszony — úgy látszik — elég korán rájött, hogy a „kék vér” egymagában nem elég sem a boldoguláshoz, sem a megélhetéshez. Ezért a divattervezői szakmát kezdte el tanulni a Dior-háznál. (Ennek alapítója, Christian Dior, a hercegnő édesanyjának volt a kedvenc szabója, ő öltöztette évtizedeken át.) A cég mostani vezetője, Marc Bohan meg van elégedve a tanítvánnyal. „Stephanie pontos, szorgalmas, tiszteli a munkatársait és attól sem fázik, hogy esténként kitakarítsa a műtermet.” Eugénia Charles. A karibtengeri Dominica állam miniszterelnöknője (64 éves)„ aki segítséget nyújtott a szomszédos Grenadát megszálló USÁ-nak, most benyújtja a számlát. Igaz, nagyon is támogatta Reagant. Amikor ugyanis az elnök emlékezetes sajtótájékoztatóját tartotta, amelyen elmondta, miért küldött tengerészgyalogosokat Grenadára, a dominicai nagyasszony nem győzte hangoztatni, mennyire igaza van. ő például saját szemével nemcsak kubaiakat látott Grenadában, hanem még észak-koreai katonákat is, akik „drága szánokon (?) kocsikáztak a szigeten”. A hozsannázás bére: 11 millió dollárt kap egy fontos út megépítésére plusz egyéb segélyt, amiről nem szól a fáma. Brooke Shields. A 18 éves hírneves amerikai fotómodellnek és bukdácsoló színésznek nincs valami nagy sikere a filmnél. Tavalyi alkotása, a „Kék lagúna” a kritikusoktól csak mély hallgatást kapott, most pedig még nagyobb kudarc érte. A nemrég befejezett filmje, a „Szahara” (az egykori Rudolf Valentino-siker, a „Sejk” modernebb változata), amelyben a művésznő öt szerepet alakít más-más arccal, az MGM filmforgalmazó társaság által arra ítéltetett, hogy „színvonalon aluli volta miatt” egyelőre nem kerülhet bemutatásra. Ami annál is inkább fájó, mert a film producere a művésznő mamája volt, kereken 15 millió dollárt költött a forgatásra. Jiddim perce. — Vigyázz, ez a ruhám, nem a szalvéta! SZOMJÚSÁG — Egy órája jött ide a férjem, hogy a zaj miatt tiltakozzon ... Nem tudja, mi van vele? 1983. DECEMBER 31.