Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)

1983-12-31 / 53. szám

14 SZÁZAD FÖLD HALOTT NŐ A TÖLTÉSEM: Kizuhant vagy kilökték? — Csak nem ez az alávaló csinált vele valamit? — kérdez­­tt az anyós rémülten, amikor közölték vele, hogy asszonylá­nya vasúti baleset áldozata lett. Erre a kérdésre, akkor még nem tudtak válaszolni — mert az ,,alávaló”-nak nevezett vejét, a huszonhat éves Szekeres János szabadszállási autószerelőt sem tudták kihallgatni, mert italtól bódultan aludt. Hazaérkezve, cinikus és pök­hendi modorában Szekeres azt kérdezte anyósától: — Mi van? Még nincs itthon a tojó? A kérdést talán kegyeleti ok­ból nem lett volna szabad úgy idézni, ahogy elhangzott. De jel­lemző Szekeres megvető, maga­biztos — vagy idézzük rokona szavát? — „alávaló” modorára, miként feleségéről teljesen alap­talanul beszélt. Ez a megalázó vagányság — mint kiderült — hitvány bűncselekményét volt hivatott takargatni. Az első rendőrségi jegyző­könyvben, mint „özv. Szekeres János" szerepel — bár a neve elé írt rövidítés sem­­ a gyász, sem a bánat érzését nem keltet­te fel benne — azóta sem! Még a bűntudat sem nyomasztja oly mértékben, miként az a történ­tek után elképzelhető lenne. De mi történt a hazaérkezését megelőző órákban? Felesége a munkahelyére te­lefonált — javasolta, hogy Sze­keres kéredzkedjék el korábban, így kettesben utazhatnak haza és Kiskőrösön elintézhetik az OTP-hitelt. Azt a fiatalasszony szóvá sem tette, hogy aznap van a születésnapja . .. Valószínűleg feleslegesnek tartotta, miután a pályaudvari találkozáskor már látta: férje ismét ittas. Szeke­rest, mint autószerelőt, munka­helyén valaki egy üveg konyak­kal ajándékozta meg a kora reggeli időpontban, s ebből az üvegből már jócskán hiányzott az ital, amikor találkoztak. Mégpedig azok után, hogy ez a fiatalember el sem kéredzkedett munkahelyéről, mivel ezt nem tartotta fontosnak. Alighanem már a pályaudva­ron nézeteltérés volt közöttük , hiszen fontos papírokat kel­lett volna az OTP-nél aláírni, s ilyenkor elvárható, hogy az ügy­fél józan legyen. Ez a vita azon­ban csak feltevés — tény vi­szont az, hogy a fiatalasszony útközben kiesett a vonatból és halálra zúzta magát... De hogyan esett ki? Szekeres előbb azt mondta: — Nem tudom, mert én a vo­natban aludtam. A kirendelt szakértő első kije­lentései gyanúsítottá tették Sze­kerest, mert a mérnök ezt mond­ta: — A vágány mellett semmi csúszási nyomot nem találtunk, holott ilyen baleseteknél ez vár­ható lenne. Ugyanis a mozgó vo­natról leguvó ember kétféle módon esik el, miután testhely­zete is kétféle lehet. Leugorhat a haladási irányban arccal, és háttal. Ha tehát a menetirány­nyal hanyatt ugrik le, akkor há­tul érik ütések és a test általá­ban hempereg. Ha arccal a me­netirányban lép le, úgy elöl érik a csúszás utáni sérülések. Ez esetben nem történt ilyen. A helyszínelés egyértelműen arról vallott, hogy a fiatal asz­­szonyt — erővel kilökték a leg­alább negyven, ötven kilométe­res sebességgel haladó vonatból. Testhelyzete és sérülése azt bi­zonyította, hogy merénylet áldo­zata lett. Csak a fejét ér­te sú­lyos zúzódás, ezzel szemben végtagjain nem találtak horzso­lásból eredő sérülést, holott ez elkerülhetetlen, ha saját maga ugrik ki a vonatból. Szekeres hamarosan ellent­mondásokba keveredett. Úgy vélte, jobb, ha nem az­zal védekezik, hogy a vonatban aludt. Tehát elállt ettől a rend­őrségi vallomásától, miután az letagadhatatlan tény, hogy ket­ten indultak el, s csak egyedül ért haza. Miért nem kereste a feleségét? Ugyanis arra rögtön akadt tanú, hogy bement a pá­lyaudvari restibe, kért két nagy­­fröccsöt, valakit meghívott egy italra. A meghívott, aki végül tanú lett, nem fogadta el a fröccsöt. Szekeres saját maga hajtotta fel a két pohár tartal­mát. Erre a rendőrségen „eszébe jutott” egy másik változat. — Le akartam szállni Szabad­­szálláson. Sürgettem az asz­­szonyt, de olyan sokáig tollász­kodott az öltözködéssel, hogy közben kiindult a vonat. A pe­ronon álltunk, dühös voltam — vallja a rendőri vizsgálatkor — és rákiabáltam, hogy szálljon már le. Erre fel leugrott. — Maga miért nem ugrott utána? — Mert már gyorsan ment a vonat. — Hát akkor miért nem húzta meg a vészféket? — Ijedtemben nem mertem meghúzni. Természetesen ez sem fedi a valóságot. Ha ugyanis ez igaz lenne, akkor megmagyarázha­tatlan és rejtélyes a későbbi vi­selkedése. Miért ivott a testiben olyan nyugodtan, mintha mi sem történt volna? Sőt! Miért tette­ fel anyósának azt a már idézett, becstelen kérdést, hiszen bármennyit ivott, azt tudnia kellett, mi történt a vonaton? Végül találnak egy tanút. Egy asszony — aki a bírósá­gon is megerősítette rendőrségi vallomását — elmondja, mit lá­tott. — Már gyorsan ment a vonat — mondta — és odaléptem az ablakhoz, hogy felhúzom, mert nagyon jött be a hideg. Egyszer­­csak azt vettem észre, hogy va­laki kirepült a vonatból. Mint­ha erővel kilökték volna a vo­natajtóból. Tehát nem saját akaratából ugrott le. Szekeresnek egy cimborája azt vallja, hogy egy ideig a házas­párral utazott. A vonaton is ital volt Szekeresnél, inni akart a cimborával. Viszont a fiatalasz­­szony ellenezte a kocsmázásu­­kat, mindkettőjükkel veszeke­dett, így a cimbora jobbnak vél­te, ha más Tüskében keres ma­gának helyet. Ez csak azt iga­zolja, hogy Szekeres nem aludt... . A bizonyítás szerint, leszállás­hoz sürgette feleségét, miután a kiskőrösi OTP-hez akart be­menni. Mindketten kimentek a peronra, ahol valószínűleg nyit­va volt az ajtó. A sarokba szorí­tott Szekeres ellentmondásosan viselkedik, nem mindig ragasz­kodik korábbi­­ vallomásaihoz. Egyszer odáig is eljut, hogy be­vallja, mi történt. — Elismerem — jegyzőköny­vezik szavait —, hogy a felesé­gemet dühből kilöktem a vonat­ból. Ezek ritka őszinte pillanatai, s közel jár a valósághoz: valóban azt történt, hogy a fiatalasszony vonakodott a már mozgó vonat­ról leugrani, mire Szekeres a nyitott ajtóból dühében kilökte a szerencsétlent. Múló őszinte­­ségi rohamában még azt is el­mondja, hogy mit kiabált utá­na. — Egyszer úgyis át kell esni azon — jelentette ki egyked­vűen —, ami rám vár. Minek tagadni, amit elkövettem, válla­­lom a felelősséget. A hosszas büntetőper tanulsá­ga szerint azonban a töredelmes és őszinte magatartása nem tar­tott sokáig. Újra átgondolva helyzetét, arra a meggyőződésre jutott, hogy számára előnyöseb­bek az ártatlanságát bizonyító, életszerűtlen történetei. A bíró­ságon visszavonta beismeréseit és a legkonokabb tagadásba me­rült. A bizonyítás során azonban semmi kétely nem merült fel bűnösségét illetően és Szekeres Jánost tizenhárom évi szabad­ságvesztéssel sújtották. Az el­ítélt felmentésért fellebbezett, a Legfelsőbb Bírósághoz. (8) Raquel YVelch. A 43 éves amerikai filmsztár újra hallat magáról. A „világ legszebb asz­­szonya” (1958-ban nyerte el ezt a címet és sokak szerint még ma is tartja) meg akarja oszta­ni titkát minden nővel. Úgy vé­li, hogy bárkinek lehet olyan jó alakja, mint neki, ha elfogadja tanácsait. Ez­ utóbbiakat egy vi­deofilmre vett jógagyakorlatai, továbbá egy általa összeállított diétás­könyv receptjei szolgál­tatják. A két részből álló mű elég drága, de szépen fogy a piacon. Hiába, mindenki szeret­ne szép lenni. Bár ilyen egy­szerű lenne az, mint ahogy a művésznő állítja: Stephanie Grimaldi. Az ifjab­bik (18 éves) monacói herceg­kisasszony — úgy látszik — elég korán rájött, hogy a „kék vér” egymagában nem elég sem a boldoguláshoz, sem a megél­hetéshez. Ezért a divattervezői szakmát kezdte el tanulni a Dior-háznál. (Ennek alapítója, Christian Dior, a hercegnő édesanyjának volt a kedvenc szabója, ő öltöztette évtizedeken át.) A cég mostani vezetője, Marc Bohan meg van elégedve a tanítvánnyal. „Stephanie pon­tos, szorgalmas, tiszteli a mun­katársait és attól sem fázik, hogy esténként kitakarítsa a műtermet.” Eugénia Charles. A karib­tengeri Dominica állam minisz­terelnöknője (64 éves)„ aki se­gítséget nyújtott a szomszédos Grenadát megszálló USÁ-nak, most benyújtja a számlát. Igaz, nagyon is támogatta Reagant. Amikor ugyanis az elnök emlé­kezetes sajtótájékoztatóját tar­totta, amelyen elmondta, miért küldött tengerészgyalogosokat Grenadára, a dominicai nagy­asszony nem győzte hangoztat­ni, mennyire igaza van. ő pél­dául saját szemével nemcsak kubaiakat­­ látott Grenadában, hanem még észak-koreai kato­nákat is, akik „drága száno­kon (?) kocsikáztak a szigeten”. A hozsannázás bére: 11 millió dollárt kap egy fontos út meg­építésére plusz egyéb segélyt, amiről nem szól a fáma. Brooke Shields. A 18 éves hír­neves amerikai fotómodellnek és bukdácsoló színésznek nincs valami nagy sikere a filmnél. Tavalyi alkotása, a „Kék lagú­na” a kritikusoktól csak mély hallgatást kapott, most pedig még nagyobb kudarc érte. A nemrég befejezett filmje, a „Szahara” (az egykori Rudolf Valentino-siker, a „Sejk” mo­dernebb változata), amelyben a művésznő öt szerepet alakít más-más arccal, az MGM filmforgalmazó társaság által arra ítéltetett, hogy „színvona­lon aluli volta miatt” egyelőre nem kerülhet bemutatásra. Ami annál is inkább fájó, mert a film producere a művésznő ma­mája volt, kereken 15 millió dollárt költött a forgatásra.­ ­Jiddim perce. — Vigyázz, ez a ruhám, nem a szalvéta! SZOMJÚSÁG — Egy órája jött ide a férjem, hogy a zaj miatt til­takozzon ... Nem tudja, mi van vele? 1983. DECEMBER 31.

Next