Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)

1983-07-23 / 30. szám

24 SZABAD FÖLD Rúgott, ah­ogy a moziban látta A bajai, vékonydongájú le­gényke, jövőre lesz húszéves. Serdülő gyerekkorát Kalocsán, a fiúnevelő, intézetben töltötte. Ki­lencéves volt, amikor a szülei elváltak, és „veszélyeztetett csa­ládi környezete” miatt került állami gondozásba. Amikor el­érte a munkára alkalmas élet­kort, elbocsátották. Édesanyjá­hoz került, de szakmát nem ta­nult — noha az intézetben re­mélték — „hátha megjön az esze és érettebb fejjel kitanul valami foglalkozásit”. ★ Anyjától, jó másfél éve a ba­jai tanyavilágban lakó édesap­jához költözött. Ettől kezdve az egykori „veszélyeztetett gyer­mek” — a bajai rendőrség gond­jait jócskán szaporítva — a vá­ros lakóinak nyugalmát veszé­lyeztette járműlopással, ittas, vezetői engedély nélküli moto­rozással. Legutóbb a járásbíró­ság kénytelen volt — próbaidő­re felfüggesztett — háromhavi börtönbüntetéssel fenyegetni, ha nem hagy fel csavargó, bűnelkö­vető életmódjával. Apjával rossz a viszonya. Szorgalmasan kerüli a mun­kát, a koros, már nyugdíjas öre­gen élősködik, és persze moto­rozik. A tanyák között, s olykor behajt a városba is. Bár életmódját apja hevesen, gyakran kifogásolja, s ilyenkor ingerülten megkérdezi: — Te miért nem mész el va­lahová, állandó munkára? Ez azért jogos kérdés, mert a gyerek csak alkalmi munkát vállal, cél nélkül tengődik. Ha zsebe kiürül, akkor pedig kife­jezetten nyűg, mert pénzt kér, enni akar és motorozgatni. Meg szeret inni is. A borral szemben ugyanolyan gyenge, mint az ap­ja. Bár igaz, csak hét végén fo­gyaszt sokat, legalábbis annyit, amennyi neki megárt. De mindezekkel együtt sem veszélyezteti apja kis nyugdíját annyira, hogy ezért kést kellene emelni rá ... Ennek ellenére a konyhakés — noha szerencsére, tragikus szerepet nem játszik az ügyben — előkerül. Az apa ke­zében villan meg fenyegetően, s erre nagyon ráfizet... A brutális jelenetnek azonban sok-sok vita, előzménye van. A legényke (akármilyen is, szélto­ló, komolytalan, dologkerülő) fü­lének bizonyára sértően hang­zik apja szitkozódása, amely az anya gyalázására irányul. El­­elhangzanak tőle ilyen, teljessé­gében nem idézhető mondatok, miszerint: „Az a büdös, tetves anyád...", „Menj az anyád ...”, „Hogy azt a koszos anyá­dat ..Durva és trágár öklen­dezés ez mintha a gyerek telje­sen idegen lenne, bár ilyesfajta mocskolódásnak ak­kor sem len­ne helye két ember vitájában. Kapcsolatukban azonban ez összecsapáshoz nem vezet. Vagy azért, mert a gyerek nem tulaj­donít fontosságot a megtorlás­nak, az anyai becsület védelmé­nek, vagy pedig már hozzászo­kott ehhez a stílushoz. Az is le­hetséges — mert erről nem nyi­latkozik —, hogy az egészet je­lentéktelennek tartja. A bünte­tőügyek tanulsága szerint azon­ban a sok gyalázkodásnak rend­szerint rossz a vége. Főleg, ha az apa — nem létező tekintélyé­re és már hanyatló testi erejére építve — így inti csendre fiát: — Ne ugass, mert pofán vág­lak! — Te ne ugass — hangzott a törlesztő válasz — mert én vág­lak pofán. ★ A ki, kit „vág pofán” azért kezdődött el közöttük, mint fe­nyegetés, mert előzőleg — volta­képpen — egy semmiség zajlott le. Apa a fiával, a bajai IV. ke­rület 80-as számú tanyáján volt vendég, ahol televízióztak. Mű­sor alatt — bevallásuk szerint — ketten csak egy liter bort fo­gyasztottak el. Este tíz óra felé a gyerek azt mondta, ő éhes, szeretne már otthon lenni. Az apja pedig rászólt, hogy várjon, még nincs vége a mű­sornak. Erre a gyerek, kis vára­kozás után elhajtott a motorral. Az apa kénytelen volt a sötét­ben hazabandukolni. Otthon fe­lelősségre vonta a fiút, amiért elhajtott. Így kezdődött el a rop­pant alacsony kulturális színvo­nalú családi „műsoruk”. Az apa persze rögtön kenyértörésre akarta vinni a dolgot, mert azt mondta a gyereknek: — Takarodj innen! Többé ne lássalak! Ki a házamból! Nyomatékul felkapta a kony­hakést. ★ Az üresen maradt kezéből pe­dig egy lábasfedő repült a gye­rekhez. A kés azonban vesze­delmesebb támadóeszköznek lát­szott. Az apa ekkor kapta az el­ső nagy pofont, amitől ráesett az ablak alatti autóakkumulá­torra. Ez feltöltött állapotában a televíziózás energiaforrása volt. Az apa négykézlábról akart felemelkedni, amikor a fia szá­jon rúgta, erre hanyatt esett. Az újabb, bordatörő rúgásokat — noha a fenyegető kés ez időben már a konyhaasztal alatt he­vert — ezután kapta, amitől sú­lyos állapotba került. A szörnyű és undorító, emberhez, de főleg apa—fiúhoz nem illő jelenetsor­ral eldőlt a vita, hogy ki, kit „vág pofán”. Erre a fordulatra az apa sem számított. Pedig számíthatott volna! Veszett látványt nyújtott a kés­sel, és felébresztette ebben a gyerekben a vad, fékezhetetlen támadókedvet. Ugyanis a bíró­ság állásfoglalása szerint­­ a pofon után semmi oka nem volt apja további ütlegelésére, főleg rugdosására. Mégsem hagyta ab­ba a verekedést, csak akkor, amikor apja már nyöszörögni kezdett: — Jaj fiam, meghalok! Erre a gyerek, mióta a mo­torfüstöt megszagolta, életében először száguldott okkal motor­jával a városba: mentőkért te­lefonálni. Érdekes módon, ek­kor nem szállítják kórházba az öreget, mert jobban érzi magát. Elhárítja a kórházi kezelést. Az ok már egyszerű és apai: — Nem akarom, hogy a fiam börtönbe kerüljön! Az összetört oldalbordák azon­ban másnap már nem tűrik a békülékenységet, a megbocsá­tást. Minden mozdulatra iszo­nyatos, fojtogató fájdalmat okoznak, nem engedik a csalá­di verekedést eltusolni. A gye­reket elküldi a szomszédasz­­szonyért, aki azonnal látja az életveszélyes állapotot. — Hívjátok a mentőket azon­nal! — mondja iszonyodva, így került a fiú bíróság elé — az apa itt már mellé állt. Jogá­nál fogva megtagadta a vallo­mást. A gyerek csupán a rúgá­sokat illetően igyekezett szépí­teni az apaverést. Azt hajto­gatta, hogy az akkumulátorra esés következménye, hogy ösz­­szetörtek az apa oldalbordái. — Meg gumicipőben voltam — mondta. — Abban nem lehet olyan nagyot rúgni, hogy úgy összetörjenek a csontjai. A szá­ja vérzett, mert abba tényleg belerúgtam. ★’ Filmszerűen. Ahogyan a mo­zielőadásokon látta „bunyós fil­meken”. A gyerek őszinte más részleteket illetően, de megtört­­ségnek, megbánásnak alig lehet a jeleit látni rajta. Ámbár, ami­kor megtudta, hogy apja eláll a vallomástól, hálásnak és kicsit megindultnak látszott. Az apai érzés késői megnyilvánulása, a szeretetnek halvány, de talán biztató jele kíséri őt a börtön­be, mert az apaverésért egy évi börtönre ítélték, s még a jármű­lopásért kiszabott két hónapot is le kell ülnie. (g) — Életbiztosítást a 3. emeleten lehet kötni... 'Vid cím­ percei: — Az isten szerelmére, Lajos, inkább szokj vissza a cigarettára! 1983. JÚLIUS 23. RÓLUK SZÓL • • . k._______ *"» A ■ Christina von Opel. A híres autógyáros örököse (31 éves) hálátlannak bizonyult unoka­bátyja, Gunter Sachs (egykor Brigitte Bardot férje) iránt. A „Putzi” becenévre hallgató mil­liomos hölgyet 1981-ben a marseille-i „Les Baumettes”­ börtönbe csukták kábítószer­kereskedés miatt. Derék rokona ekkor szinte ingajáratban rep­­desett Franciaországba, a leg­jobb ügyvédre, Robert Badin­­terre bízta kishúgát, s az ered­mény nem is maradt el. Badin­ter rövidesen igazságügyi mi­niszter lett, azután jött az am­nesztia, Mitterrand szabadlábra engedte a börtönbüntetésüket töltő kisgyermekes anyák egy részét. És nem csoda, hogy Putzi asszony is kijöhetett börtöné­ből. Az ember azt gondolná, hogy első útja a jótevő unoka­bátyjához vezette. De nem. A kiszabadult Opel-örökös Vanes­­sához, kislányához sietett és a svájci Davosban telepedett le. Ennek már egy éve. Azóta egy szál virágot sem küldött Sachs­­nak. Sőt, újabban — a sajtónak nyilatkozva — eléggé hálátlan szavakkal illeti gyámolítóját. Pedig már nem is kábítózik, ura minden mondatának ... John Glenn. A 61 éves ohiói szenátor, aki első amerikai űr­hajósként repülte körül a Föl­det, sikeresen veszi az akadá­lyokat az elnökjelöltségért folyó politikai harcban. Indulni akar az 1984. évi választásokon, Reagan demokratapárti ellen­feleként. Az előcsatározások so­rán félig-meddig lekörözte párt­beli riválisát, Mondale volt al­­elnököt. Abban bízik, ha az amerikai népnek megfelelt egy színész, akkor miért ne lenne jó egy űrhajós. Bizalma úgy lát­szik annyira megnőtt, hogy 80 választási segédje kö­zül húszat — költségmegtakarí­tás céljából — elbocsátott. Nem korai még ez? ■ Viscount Linley. A 21 éves angol arisztokrata­ ifjú gondot okozott szüleinek, Margit her­cegnőnek (52) és Snowdon (53) lordnak. Nem mutatott tehet­séget a királyi családban diva­tos pálya, a katonáskodás iránt, így anyukáék asztalosnak ad­ták. A fiú eredményesen ki­tanulta a szakmát, segédlevelet szerzett. Nemrég egy kiállításon be is mutatta első munkáját, egy modern — amolyan kecskelábú —, lecsapható tetejű asztalt. Ez­zel együtt az előkelő családnak nem nyerte el tetszését, hogy ilyen mesterséget választott. Egyedül apja, aki maga is pol­gári foglalkozást űz (fényké­pész) helyesli elhatározását, s azzal biztatja, hogy lesz ő még híres bútortervező is ...

Next