Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)
1983-07-23 / 30. szám
24 SZABAD FÖLD Rúgott, ahogy a moziban látta A bajai, vékonydongájú legényke, jövőre lesz húszéves. Serdülő gyerekkorát Kalocsán, a fiúnevelő, intézetben töltötte. Kilencéves volt, amikor a szülei elváltak, és „veszélyeztetett családi környezete” miatt került állami gondozásba. Amikor elérte a munkára alkalmas életkort, elbocsátották. Édesanyjához került, de szakmát nem tanult — noha az intézetben remélték — „hátha megjön az esze és érettebb fejjel kitanul valami foglalkozásit”. ★ Anyjától, jó másfél éve a bajai tanyavilágban lakó édesapjához költözött. Ettől kezdve az egykori „veszélyeztetett gyermek” — a bajai rendőrség gondjait jócskán szaporítva — a város lakóinak nyugalmát veszélyeztette járműlopással, ittas, vezetői engedély nélküli motorozással. Legutóbb a járásbíróság kénytelen volt — próbaidőre felfüggesztett — háromhavi börtönbüntetéssel fenyegetni, ha nem hagy fel csavargó, bűnelkövető életmódjával. Apjával rossz a viszonya. Szorgalmasan kerüli a munkát, a koros, már nyugdíjas öregen élősködik, és persze motorozik. A tanyák között, s olykor behajt a városba is. Bár életmódját apja hevesen, gyakran kifogásolja, s ilyenkor ingerülten megkérdezi: — Te miért nem mész el valahová, állandó munkára? Ez azért jogos kérdés, mert a gyerek csak alkalmi munkát vállal, cél nélkül tengődik. Ha zsebe kiürül, akkor pedig kifejezetten nyűg, mert pénzt kér, enni akar és motorozgatni. Meg szeret inni is. A borral szemben ugyanolyan gyenge, mint az apja. Bár igaz, csak hét végén fogyaszt sokat, legalábbis annyit, amennyi neki megárt. De mindezekkel együtt sem veszélyezteti apja kis nyugdíját annyira, hogy ezért kést kellene emelni rá ... Ennek ellenére a konyhakés — noha szerencsére, tragikus szerepet nem játszik az ügyben — előkerül. Az apa kezében villan meg fenyegetően, s erre nagyon ráfizet... A brutális jelenetnek azonban sok-sok vita, előzménye van. A legényke (akármilyen is, széltoló, komolytalan, dologkerülő) fülének bizonyára sértően hangzik apja szitkozódása, amely az anya gyalázására irányul. Elelhangzanak tőle ilyen, teljességében nem idézhető mondatok, miszerint: „Az a büdös, tetves anyád...", „Menj az anyád ...”, „Hogy azt a koszos anyádat ..Durva és trágár öklendezés ez mintha a gyerek teljesen idegen lenne, bár ilyesfajta mocskolódásnak akkor sem lenne helye két ember vitájában. Kapcsolatukban azonban ez összecsapáshoz nem vezet. Vagy azért, mert a gyerek nem tulajdonít fontosságot a megtorlásnak, az anyai becsület védelmének, vagy pedig már hozzászokott ehhez a stílushoz. Az is lehetséges — mert erről nem nyilatkozik —, hogy az egészet jelentéktelennek tartja. A büntetőügyek tanulsága szerint azonban a sok gyalázkodásnak rendszerint rossz a vége. Főleg, ha az apa — nem létező tekintélyére és már hanyatló testi erejére építve — így inti csendre fiát: — Ne ugass, mert pofán váglak! — Te ne ugass — hangzott a törlesztő válasz — mert én váglak pofán. ★ A ki, kit „vág pofán” azért kezdődött el közöttük, mint fenyegetés, mert előzőleg — voltaképpen — egy semmiség zajlott le. Apa a fiával, a bajai IV. kerület 80-as számú tanyáján volt vendég, ahol televízióztak. Műsor alatt — bevallásuk szerint — ketten csak egy liter bort fogyasztottak el. Este tíz óra felé a gyerek azt mondta, ő éhes, szeretne már otthon lenni. Az apja pedig rászólt, hogy várjon, még nincs vége a műsornak. Erre a gyerek, kis várakozás után elhajtott a motorral. Az apa kénytelen volt a sötétben hazabandukolni. Otthon felelősségre vonta a fiút, amiért elhajtott. Így kezdődött el a roppant alacsony kulturális színvonalú családi „műsoruk”. Az apa persze rögtön kenyértörésre akarta vinni a dolgot, mert azt mondta a gyereknek: — Takarodj innen! Többé ne lássalak! Ki a házamból! Nyomatékul felkapta a konyhakést. ★ Az üresen maradt kezéből pedig egy lábasfedő repült a gyerekhez. A kés azonban veszedelmesebb támadóeszköznek látszott. Az apa ekkor kapta az első nagy pofont, amitől ráesett az ablak alatti autóakkumulátorra. Ez feltöltött állapotában a televíziózás energiaforrása volt. Az apa négykézlábról akart felemelkedni, amikor a fia szájon rúgta, erre hanyatt esett. Az újabb, bordatörő rúgásokat — noha a fenyegető kés ez időben már a konyhaasztal alatt hevert — ezután kapta, amitől súlyos állapotba került. A szörnyű és undorító, emberhez, de főleg apa—fiúhoz nem illő jelenetsorral eldőlt a vita, hogy ki, kit „vág pofán”. Erre a fordulatra az apa sem számított. Pedig számíthatott volna! Veszett látványt nyújtott a késsel, és felébresztette ebben a gyerekben a vad, fékezhetetlen támadókedvet. Ugyanis a bíróság állásfoglalása szerint a pofon után semmi oka nem volt apja további ütlegelésére, főleg rugdosására. Mégsem hagyta abba a verekedést, csak akkor, amikor apja már nyöszörögni kezdett: — Jaj fiam, meghalok! Erre a gyerek, mióta a motorfüstöt megszagolta, életében először száguldott okkal motorjával a városba: mentőkért telefonálni. Érdekes módon, ekkor nem szállítják kórházba az öreget, mert jobban érzi magát. Elhárítja a kórházi kezelést. Az ok már egyszerű és apai: — Nem akarom, hogy a fiam börtönbe kerüljön! Az összetört oldalbordák azonban másnap már nem tűrik a békülékenységet, a megbocsátást. Minden mozdulatra iszonyatos, fojtogató fájdalmat okoznak, nem engedik a családi verekedést eltusolni. A gyereket elküldi a szomszédaszszonyért, aki azonnal látja az életveszélyes állapotot. — Hívjátok a mentőket azonnal! — mondja iszonyodva, így került a fiú bíróság elé — az apa itt már mellé állt. Jogánál fogva megtagadta a vallomást. A gyerek csupán a rúgásokat illetően igyekezett szépíteni az apaverést. Azt hajtogatta, hogy az akkumulátorra esés következménye, hogy öszszetörtek az apa oldalbordái. — Meg gumicipőben voltam — mondta. — Abban nem lehet olyan nagyot rúgni, hogy úgy összetörjenek a csontjai. A szája vérzett, mert abba tényleg belerúgtam. ★’ Filmszerűen. Ahogyan a mozielőadásokon látta „bunyós filmeken”. A gyerek őszinte más részleteket illetően, de megtörtségnek, megbánásnak alig lehet a jeleit látni rajta. Ámbár, amikor megtudta, hogy apja eláll a vallomástól, hálásnak és kicsit megindultnak látszott. Az apai érzés késői megnyilvánulása, a szeretetnek halvány, de talán biztató jele kíséri őt a börtönbe, mert az apaverésért egy évi börtönre ítélték, s még a járműlopásért kiszabott két hónapot is le kell ülnie. (g) — Életbiztosítást a 3. emeleten lehet kötni... 'Vid cím percei: — Az isten szerelmére, Lajos, inkább szokj vissza a cigarettára! 1983. JÚLIUS 23. RÓLUK SZÓL • • . k._______ *"» A ■ Christina von Opel. A híres autógyáros örököse (31 éves) hálátlannak bizonyult unokabátyja, Gunter Sachs (egykor Brigitte Bardot férje) iránt. A „Putzi” becenévre hallgató milliomos hölgyet 1981-ben a marseille-i „Les Baumettes” börtönbe csukták kábítószerkereskedés miatt. Derék rokona ekkor szinte ingajáratban repdesett Franciaországba, a legjobb ügyvédre, Robert Badinterre bízta kishúgát, s az eredmény nem is maradt el. Badinter rövidesen igazságügyi miniszter lett, azután jött az amnesztia, Mitterrand szabadlábra engedte a börtönbüntetésüket töltő kisgyermekes anyák egy részét. És nem csoda, hogy Putzi asszony is kijöhetett börtönéből. Az ember azt gondolná, hogy első útja a jótevő unokabátyjához vezette. De nem. A kiszabadult Opel-örökös Vanessához, kislányához sietett és a svájci Davosban telepedett le. Ennek már egy éve. Azóta egy szál virágot sem küldött Sachsnak. Sőt, újabban — a sajtónak nyilatkozva — eléggé hálátlan szavakkal illeti gyámolítóját. Pedig már nem is kábítózik, ura minden mondatának ... John Glenn. A 61 éves ohiói szenátor, aki első amerikai űrhajósként repülte körül a Földet, sikeresen veszi az akadályokat az elnökjelöltségért folyó politikai harcban. Indulni akar az 1984. évi választásokon, Reagan demokratapárti ellenfeleként. Az előcsatározások során félig-meddig lekörözte pártbeli riválisát, Mondale volt alelnököt. Abban bízik, ha az amerikai népnek megfelelt egy színész, akkor miért ne lenne jó egy űrhajós. Bizalma úgy látszik annyira megnőtt, hogy 80 választási segédje közül húszat — költségmegtakarítás céljából — elbocsátott. Nem korai még ez? ■ Viscount Linley. A 21 éves angol arisztokrata ifjú gondot okozott szüleinek, Margit hercegnőnek (52) és Snowdon (53) lordnak. Nem mutatott tehetséget a királyi családban divatos pálya, a katonáskodás iránt, így anyukáék asztalosnak adták. A fiú eredményesen kitanulta a szakmát, segédlevelet szerzett. Nemrég egy kiállításon be is mutatta első munkáját, egy modern — amolyan kecskelábú —, lecsapható tetejű asztalt. Ezzel együtt az előkelő családnak nem nyerte el tetszését, hogy ilyen mesterséget választott. Egyedül apja, aki maga is polgári foglalkozást űz (fényképész) helyesli elhatározását, s azzal biztatja, hogy lesz ő még híres bútortervező is ...