Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-23 / 12. szám
1985. MÁRCIUS 23. #I#Wlf I | Tollba mondom... A vásárhelyi labdarúgógmk Hihetetlen. Hódmezővásárhelyen olyan kísérletbe kezdtek, aminek még a puszta gondolatától is kilelt a hideg számos sportegyesületi vezetőt, ha egyáltalán eljutott a gondolatig. Nem kisebb célt tűztek maguk elé a Metripond SE labdarúgószakosztályában, mint hogy egy éven belül megpróbálnak anyagilag a saját lábukra állni, vagyis nem támogatást kérnek és várnak, hanem maga az egyesület teremtené elő a működéséhez szükséges pénzt. Most egyesület vagy szakosztály? — kérdezhetik a sportban járatosak, akik a hazai gyakorlat alapján úgy vélik, az egyesület a nagyobb, ami legalább három-négy szakosztályt működtet különböző sportágakban. A Metripond ebben is rendhagyó utat választott: egyetlen szakosztálya van, a labdarúgóké. S miben térnek még el a vásárhelyiek a hazai sportélet bevált receptjeitől? Szinte mindenben. Sokan még azt sem tartották valószínűnek, hogy a legnépesebb szurkolótábort vonzó nagy csapatok képesek lennének a gazdasági önállóságra, jóllehet tízezres nézőtáborral számolhatnak hazai mérkőzéseiken. Hódmezővásárhelyen pedig — amikor pompásan ment a csapatnak — akkor is legfeljebb háromezerötszáz-négyezer nézővel dicsekedhettek. Ezért aztán illúziónak tűnik pusztán a pályabelépők árából megélni, és nem is kizárólag erre alapítják a mérleggyári csapatnál a jövőt. Mérleggyári? Igen. Részben persze továbbra is az, mert az üzemtől is kapnak anyagi támogatást, de ez már most is csak a működéshez szükséges összeg felét teszi ki. Hosszan beszélgettem Hódmezővásárhelyen Dorotovics Gusztávval, a sportkör elnökével és Szabó Istvánnal, az elnökhelyettessel. Mindketten világosan látják, hogy a magyar gazdasági életben zajló markáns és pozitív változások egyre kevésbé tűrik meg az olyan kiadásokat, amelyekből az üzemeknek csak közvetve vagy még úgy sincs haszna. Magyarán: a sport egyre kevésbé várhat anyagi támogatást az éveken át kialakult és "eddig megszokott módon- Vásárhelyen úgy érzik, el kell induljanak azon az úton, amelyre (vagy amelyhez hasonlóra) előbb-utóbb számos más sportegyesület is rákényszerül. Először is lemondott a Metripond SE arról, hogy egyszerre több szakosztályt is fenntartson, s ez így is látszik jobbnak, hiszen amíg a gyakorlat nem igazolta a próbálkozás ésszerűségét, addig a lehető legegyszerűbb megoldásokat kell keresni. Dorotovicsék elvileg azonban egyáltalán nem tartják kizártnak, hogy néhány más sportágban is lehetséges az önellátás, persze népszerű sportágaknál maradva. Nagyon fontos megállapításra jutottak: úgy vélik, a labdarúgók munkavégzése nálunk teljesen indikolt És a leghatározottabban nem mondvacsinált állásokra gondolnak! A labdarúgó — kissé egyszerűsítve az elképzelést — két forrásból szerezheti meg jövedelmét: egyrészt a labdarúgásból, másrészt a munkahelyén valóban elvégzett munkáért járó bérből. De vajon az edzések, mérkőzé- sek mellett hogyan járhatnának dolgozni? Ez egyáltalán nem megoldhatatlan, mert négy-hat órás munkavállalásra is lehetőséget lehet teremteni. S érdekes módon a játékosok egyáltalán nem húzódoznak a gondolattól, legalábbis Petrók Vilmos csapatkapitány ezt mondta, elvégre nekik sem közömbös, hogy a labdarúgástól búcsút véve zökkenőmentesen tudnak-e a későbbiek során civilként tovább lépni. Fél amatőr játékosok rúgják tehát majd a labdát vásárhelyi színekben. A másik roppant fontos dolog: mivel csak aközönségbevételre nem támaszkodhatnak, egyéb anyagi forrást is keresni kell, így mondják szó szerint: „Az egyesületnek, mint jogi személynek, élve törvény adta lehetőségeivel, olyan vállalkozási tevékenységet kell a labdarúgás mellett folytatni a jövőben, hogy ennek révén kitermelődhessen a futball anyagi bázisának egy része, vagy egésze. Példaként említették, hogy alkalmasint foglalkozni kívánnak sokszorosítással, amire igény van a városban. Vagy az egyesület hét közben kihasználatlanul álló autóbuszát rendelkezésre bocsátják egyéb célokra. Kurtán-furcsán: bármilyen törvényes és anyagi haszonnal járó vállalkozást felkarolnak, a haszon egy részének fejében, amit a sportág céljaira fordítanak. Bonyolultnak tűnik? Úgy vélem, inkább szokatlannak. (Érdemes lesz az év vége felé viszszatérni rá). Nagyon is merész a vállalkozás, de őszintén remélem, nem marad el a siker. Hódmezővásárhelyen nyomatékosan hangsúlyozták. Ők nem az egész ország számára szeretnének követendőmodellt kidolgozni, ez aligha sikerülhetne. Egyszerűen csak elindulnak azon az úton, amit a jelenlegi gazdasági erővonalak járhatóvá tesznek. Hajlok azt hinni, azért szögezték le ezt olyan hangsúlyozottan a Metripondnál, mert titkom tartanak az esetleges aggályoskodástól, meg nem értéstől, sőt gáncsoskodástól. Elvégre ami új, az szokatlan. Hogy személy szerint, a szakosztály vezetői részesednek-e az anyagi haszonból?- Nagyon remélik, és egy percig sem titkolják. De ezekben a napokban még sokkal inkább a kockázattal kell számolniuk. S ezt ők vállalják. Kétségtelenül egyedülálló módon. Vass István Zoltán Jégkorong: mi lesz veled? Szokatlanul csendes, ám korántsem problémamentes idény végéhez érkezett el a magyar jégkorongsport. Attól tartok azonban, hogy korai lenne a mérlegzárás, hamarosan újabb indulathullámokra számíthatunk. És könnyen lehet, hogy ezek a hullámokmossák magát a sportágat is ... Eszembe sincs vészharangot kongatni — megteszik azt mások minden évben —, pusztán arra emlékeztetni: mindez most reális lehetőség. Válogatottunk ugyanis csütörtöktől Svájcban próbál szerencsét a B világbajnokságon. A cél nem kevesebb, mint a bentmaradás biztosítása, ám alig hiszem, hogy akad szakember, aki a csodán kívül másban is bízik... Lesz-e, lehet-e csoda? Egy nyugodt, kiegyensúlyozott esztendő után azt mondanám: elképzelhető. De hol van ilyen év? Talán soha nem is fordult elő a magyar jégkorongban, az idén meg különösen nem. Pedig — mint a bevezetőben emlíetttem — nem voltak botrányok; ebben az évben nem viselt dol gaikkal váltak a hokisok az újságok főszereplőivé. Ők most — igencsak rendhagyó módon — kizárólag a játékkal foglalkoztak, ha — tehették. Mert nem mindig tehették, sőt sokáig olybá tűnt: egyáltalán nem lesz rá módjuk... Bizonyára "emlékszik még az olvasó az V. Dózsa körüli huzavonára, hosszú ideig a szakadék szélén táncolt a csapat, a mostani bajnok kis híján megszűnt a klub anyagi nehézségei miatt. Mellesleg, ha másra nem, arra feltétlenül jó volt ez az ügy, hogy megmutatkozzék, mily népszerű is nálunk ez a játék, s milyen sokan hajlandók áldozni érte. A szurkolók nemcsak szidni tudnak, a sportolók nem pusztán ujjal mutogatni egymásra; ha baj van, közösen keresik a megoldást... Természetesen a játékosok pontosan tudták: az Újpest megszűnése egyszersmind a sportág megszüntetését is eredményezné. És épp akkor, amikor a magyar csapat újra a B csoportban harcolhat, épp akkor, amikor végre van már fedett pálya, épp akkor, amikor minden erőt mozgósítani kellene a nagy feladat érdekében. Hát mozgósítani, azt nem sikerült. Sikerült viszont a játékosokat bizonytalanságba kergetni, figyelmüket a korongról valami egészen másra terelni. Jelesül egzisztenciájukra, jövőjükre, merthogy az egy pillanat alatt veszélybe került — egy felmondólevél hatására. Arra a levélre gondolok, amelyben arról értesítik a Ferencvárost, hogy a klub jégkorongozóinak felmond az őket — névleg — alkalmazó vállalat. Amióta ez a levél eljutott feladójához — számos cikk jelent meg, sőt megoldás is találtatott, ám nagy kérdés, hogy a megoldás véglegesnek tekinthető-e? Tartok tőle, hogy nem. Minek következtében a játékosok — természetesen — immár nem a hokira, hanem jövőjükre gondolnak. Arra, mi lesz velük a világbajnokság után, lesz-e egyáltalán új esztendeje még a magyar jégkorongozásnak? Pedig többször kaptunk már választ arra a kérdésre: szükségünk van-e nekünk a „téli focira”? És voltaképpen ebben a megfogalmazásban már benne is a felelet: a szurkolók csaknem úgy kedvelik a jégkorongot, mint a labdarúgást Másfél éve például telt házat vonzott az első fedettpályás bajnoki mérkőzés, az V. Dózsa—Ferencváros rangadó, s a C-csoportos világbajnokság küzdelmei is zsúfolt lelátók előtt zajlott. Elképzelhető, hogy milyen lenne az érdeklődés, ha történetesen magas színvonalú is lenne ez a sportág Magyarországon. Sajnos azonban színvonalemelkedésben aligha reménykedhetünk. A nehezedő és szigorodó gazdasági körülmények, feltételek egyszerűen nem engedik, hogy jelentősebb összeget áldozzanak a jégkorongra, nemhogy új beruházásokra (pályákra) nem futja, de — mint láttuk — a csapatok fenntartására sem. A szinten tartás is maximális erőfeszítéseket igényelne, de ez is illúziónak tűnik ... Mint ahogy a B csoportos helyünk megőrzése is. Olyan válogatottakat kellene megelőznünk, mint Olaszország, Norvégia, Svájc, Ausztria, Japán, Lengyelország vagy Hollandia. Valamennyi lényegesen nagyobb erőt képvisel nálunk, sokkal fejlettebb jégkorongélettel és kultúrával rendelkezik, mint mi. Egy-egy döntetlen elcsípése is nagy eredménynek számítana, nemhogy többük legyőzése. Az elmúlt héten például a magyar csapat kétszer is megmérkőzött Lengyelországgal, s előbb 9-4- re, majd 14-0-ra kapott ki. Ez utóbbi pedig már klassziskülönbséget sejtet. És ha a jó játék is kevés, vajon milyen reményekkel vághatunk neki a március 21-én induló világbajnokságnak. Boróczi Gábor vezetőedző eképp nyilatkozott: „Egyetlen csapattal szemben sem adjuk meg magunkat”. Boróczi tehát semmit sem ígért, legfeljebb tisztességes helytállást Németh Péter Magtár Kupa: teremtorna terem nélkül A termelőszövetkezeteknek szép hagyományai vannak a sportmozgalom szervezése terén. Támogatásukkal működik az ország sportegyesületeinek közel fele. Pénzeszközökkel, szállítással segítik dolgozóiknak, a községek lakóinak, fiataljainak sporttevékenységét, az ehhez szükséges feltételek megteremtését. A hagyományos módszerek mellett számos új kezdeményezéssel színesítik a tömegsportmozgalmat. Példa erre a hunyai Hunyadi Tsz., amely minden évben koratavasszal népes mezőnyű kispályás labdarúgó-teremtornát szervez anélkül, hogy erre alkalmas tornacsarnoka lenne. Az időpont nem véletlen. A tsz nagyméretű gabonaraktára általában februárban válik üressé. A sportszerető tsz-dolgozók ragyogó tisztaságot, sportos környezetet varázsolnak a mezőgazdasági létesítményben. Ebben a környezetben rendezik meg a Magtár Kupát, melyre meghívják a környékbeli mezőgazdasági üzemek, termelőszövetkezetek és a halászati termelőszövetkezet kispályás labdarúgócsapatait. Ez évben 12 együttes nevezett a 6 héten át tartó versenysorozatra, melyen 34 izgalmas mérkőzésen döntötték el a helyezések sorsát. A mérkőzéssorozat győztese a tornát rendező Hunyadi Tsz. csapata, második a gyomaendrődi Viharsarok Halászati Tsz., harmadik pedig a békéscsabai AGROBER együttese lett. A torna gólkirálya — 16 góllal — Búza Béla, a Hunyadi Tsz. csatára, a legjobb kapus Varga István, a gyomaendrődi Lenin Tsz. sportolója volt, a legtechnikásabb játékos címét pedig Kutnyák Pál, a gyomaendrődi Viharsarok Halászati Tsz. csapatának tagja érte el. A legsportszerűbb csapat címét a békéscsabai AGROBER együttese érdemelte ki. Gratulálunk a győzteseknek, helyezetteknek és szervezőknek az elért eredményekhez, a mintaszerű előkészítéshez, a jó ötlethez. Sok hasonló kezdeményezéssel szeretnénk találkozni a termelőszövetkezeti sportmozgalomban. Dr. Felkér Tamás TOT-tanácsos SZABAD FÖLD 21 Eredetileg most kétfordulós hét lett volna a labdarúgó nemzeti bajnokság elsőosztályában, de a szövetség úgy döntött, hogy a pályák állapota miatt a szerdai meccseket később kell lejátszani. Mindenekelőtt essék szó arról a mérkőzésről, amelyet a forduló rangadójaként emlegettek: a Videoton otthonában fogadta a Rálba ETO-t. A nagy érdeklődéssel kísért találkozón a várakozásnak megfelelően végig nagy volt az iram. Természetesen a székesfehérváriak voltak az esélyesebbek, nem csak azért mert otthon játszottak, hanem azért is, mert valamivel kiegyensúlyozottabban szerepeltek a bajnokságban, mint a győriek. Csakhogy a papírforma felborult: a vendégek már az első félidőben megszerezték a vezetést, majd a második félidőben újabb gólt rúgtak , a Videoton erejéből viszont csak a szépítésre futotta. Sokak szerint mostanra már ki is alakult az élmezőny, a jósok úgy vélik, hogy az utolsó forduló után is a Honvéd áll majd az élen, második lesz a Vidi, a harmadik pedig a Győr. Meglátjuk... Az biztos, hogy a Bp. Honvéd ezen a héten is magabiztos játékkal győzött, igaz az ellenfél a már szinte biztosan kieső SZEOL-AK volt. A 3-0-ás találkozón a szegedieknek még a felvillanásokra sem volt lehetőségük. A harmadik tavaszi mérkőzésén is vereséget szenvedett az MTK-VM: az őszi jó szereplés után alighanem a kék-fehéreknek ismét a régi célt, a bennmaradást kell kitűzniük maguk elé. A mostani 11. hely egyáltalán nem nevezhető biztonságosnak. A Palicskó-legénység ellenfele az Eger volt, ez a csapat menekül a kiesés elöl ,az 1-0-ás győzelem arra mindenképp jó volt, hogy a hevesi gárda ne szakadjon le. Ugyancsak a kiesés elöl menekül a Békéscsaba: 4-0-ás félidő után 5-3-ra legyőzte az őszi csodacsapatot, a Debrecent, méghozzá idegenben. A viharsarkiak helyzete persze még nem mondható egyértelműen biztatónak, de — ha csak egyetlen pillanatra is — most azért fellélegezhetnek. A vetélytársak győzelme miatt ismét forró lett a talaj a Ferencváros lába alatt. Az Üllői úton vendégszereplő Szombathelyi csapattal alacsony színvonalú, viszont rendkívül durva mérkőzést játszott a Fradi: a 0-0-ás döntetlen egy kicsit hízelgő a házigazdákra nézve. Megtáltosodott a rapszódikus teljesítményt nyújtó Csepel: 2-1 arányban legyőzte az Újpesti Dózsát, ezzel a 4. helyre tornázta fel magát — hasonlóképp kitett magáért a Vasas: Pécsen 2-2-re játszott a házigazdákkal. Vasárnap, ebédidőben, déli 12 órakor kezdődött Tatabányán a Zziaegerszeg elleni mérkőzés: a szokatlan időpont és a tévéközvetítés miatt erre a találkozóra csupán ezer ember volt kiváncsi. A házigazdák már az első félidőben beállították a 2-0-ás végeredményt. Az NB I tabelláját, 34 ponttal, változatlanul a Volán vezeti , második a Vác, harmadik a Siófok, egyaránt 28 ponttal. Az NB II-es rangadón a Nyíregyháza 3-0-ra győzött a Vác ellen. (emes) Totótippck (12. HÉT, MÁRCIUS 23—24.) 1. Frankfurt—Eremen 1* x 2. VfB Stuttgart— 1. FC Köln X, * 3. Mannh.—B. Münch. 2 4. Düsseldorf—Uerdingen 1 5. Fort. Köln—Bürstadt 1 . » 6. FC Homburg— Wattenscheid 1, x 7. Darmstadt—Aachen 1« x „ 8. Duisburg—Saarbr. 1, x . 9. Ascoli—Fiorentina 1 10. Avellino—Napoli 1, x 11. Como—Sampdoria x „ 12. Lazio—Roma 1 13. Juventus—Intern. 1« X „ PÖTMÉRKÖZÉSEK; 14. Padova—Triestina 1 * * 15. Genoa—Bari 1 - • 16. Léccé—Pisa 1 - «