Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-12 / 2. szám
1985. JANUÁR 13. SAKK SIA3AD FÖLD KUPA //. Olimpiai tanulságok A görögök jól értenek ahhoz, hogy hazájuk kedvező adottságait hatásosan érvényre juttassák. A 26. sakkolimpia megnyitó ünnepségét a szaloniki vásárváros sportcsarnokában tartották. Egyszercsak befut egy ismert görög atlétanő és Szaloniki polgármesterének átnyújt egy olajágat, amelyet staféta hozott Olümpia városából. Később az olajág a főversenybíró, a jugoszláv Kozsics, valamint helyettesei, a lengyel Litmanowicz, a szovjet Haszanov és Flórián Tibor asztalára került. A megnyitó ünnepség fénypontja azonban a legendás Mikisz Teodorakisz kétórás hangversenye volt, ahol vezényelt, énekelt és vele együtt énekelt a közönség apraja-nagyja. Nem csoda, hogy az olimpiával egyidejűleg lezajlott FIDE- kongresszus — a tavaly alapításának 60. évfordulóját ünneplő Nemzetközi Sakk Szövetség 55. kongresszusa — egyhangúlag elfogadta azt a görög indítványt, hogy minden negyedik évben, tehát legközelebb 1988- ban, a sakkolimpia színhelye az olimpiai gondolat bölcsője, Görögország legyen. A sakkolimpia egyébként egykori kedélyes, családias jellegét a részvevők magas száma és a korlátozott idő miatt rég elvesztette. Idegölő, kegyetlen versennyé változott, ahol nem egyszer reggel 10-től éjfélig folyik a küzdelem. Ezért nem véletlen, hogy ezt az öldöklő iramot főleg a fiatalok bírják idegekkel. Régebben is voltak fiatal játékosok, akik az olimpiákon tűntek fel, így Kérész, Larsen vagy a magyar Szabó László és Portisch Lajos. Manapság azonban olyan sok fiatal versenyző szerepel a különböző csapatokban, hogy felsorolásuk is lehetetlen. India 3. táblás játékosa a 14 éves Anand vollt. Az alacsony, mozgékony Anand még az ismeretlenek közé tartozik, de kitűnően helyt állt. Ott volt Simon Agdestein, aki a norvég csapat első tábláján játszott, ő már nemzetközileg is ismert, többek közt egy Spasszkij-skalppal is dicsekedhet. Itt sem kímélte ellenfeleit, Hort csehszlovák nagymestert sötéttel iskolajátszmában verte meg. Bátyja 20 éves, szintén tagja a norvég együttesnek, ő 17 éves. És láthattuk Nigel Shortot, a nyurga, szemüveges angol bajnokot, aki 18 évesen lett brit felnőtt bajnok és nemzetközi nagymester. A nők között tekintélyt tisztelő fiatal korával tűnt ki Mádl Ildikó is, (15), de nála is jóval fiatalabb volt a francia — felnőtt — bajnoknő, Isabelle Kienzler (12). Mai ábránkon S. Agdestein egy játszma befejezését adjuk fel megoldásra. Adjuk meg azt a lépéssorrendet, amellyel sötét néhány lépés alatt megadásra késztette ellenfelét, világos, 28. Hd6xf7? lépésére. A játszmát, Thipsay—S. Agdestein, az India—Norvégia mérkőzés keretében játszották. A hadállás betűjelzésben: Vil.: Kf3, Vf6, Bal, Bd1, Hd6, gy. a3, d3, f2, g2 g4 (10) Sőt.: Kb8, Vc2, Bd8, Fe6, Hc6, gya7, b7, c3, d4, e5, f7 (11). Gyakorlottabb sejtőink részére ezúttal is felteszünk néhány sakktörténeti kérdést. 1. Lehet-e cserélni az olimpián a játékosok sorrendjét? 2. A két tartalék hol játszik, a kimaradt játékos helyén vagy a 3. és 4. táblán? 3. Mi történik, ha a csapatkapitány nem ad le egy adott fordulóra szóló csapatösszeállítást? A megfejtéseket január 19-ig szíveskedjenek szerkesztőségünk címére megküldeni. Flórián Tibor Miért kedvetlen Törőcsik? Amikor tavaly januárban a válogatott hazaérkezett, nagyon sikeres spanyolországi felkészülési táborából, Törőcsik Andrást rendkívül csinos felesége Ferihegyen azzal a hírrel várta, hogy elintézte hosszúnak ígérkező fizetés nélküli szabadságát. Törőcsik (becenevei: Törő, Kese, Kicsi) megnyugodva bólintott, hiszen nyílt titok volt már mindenki előtt, hogy rövidesen külföldre szerződik, s hát természetes, hogy a fiatalaszszony is követi. Egészen pontosan az 1982-es spanyolországi futball-világbajnokság után kapta meg az engedélyt, hogy érdeklődhet, tárgyalhat valamelyik jó hírű együttessel professzionista szerződéséről. Ám teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, s Törőcsik még mindig itthon van, pedig a szakemberek véleménye szerint számáraahhoz, hogy meghoszszabbítsa játékospályafutását), egyetlen recept kínálkozik. A külföldi szereplés. Ez legalább háromévi szerződést jelentett volna, s az idő alatt csodálatos képességeit természetesen a nemzeti válogatottban gyümölcsöztethette volna. Időnként felröppentek hírek, kósza információk, mindent tudók rémhírei, pusmogásai arról, hogy ezzel-azzal-amazzal tárgyal Andriska, s az érte jelentkezők között belga, spanyol, osztrák, svájci és görög klubok találhatók. Törőcsik többször is elmondta, hogy számára példa Nyilasi ausztriai szereplése, mind összegében, mind pedig a jóleső közelsége miatt. Úgy vélekedett, hogy az ott divatos szigorúbb életrend mindenképpen jótevően hatna rá, s a kereseti lehetőség mindenképpen inspirálna. Ám egyetlen hír sem igazolódott. Azaz nem váltak valóra reményei. Újabb és újabb úgynevezett suskus-információk láttak napvilágot arról, hogy a külföldi klubok feltűnően kicsiny, a magyar hivatalos szervek pedig túlságosan nagy összeget követeltek Törőért. Ezeket a szövegeket igen-igen sajnálatos módon senki sem cáfolta meg, így aztán félmillió és kétszázötvenezer dollár közötti összegekről járta a szóbeszéd. Az természetes, hogy a tárgyalások idején egyik fél sem szereti a nagy nyilvánosságot, így az öszszegek legalábbis megkérdőjelezhetők. Annyi viszont bizonyos, hogy a képességek alapján Törőcsik ára nem térhetett el a Nyilasiért kapott összegtől, ez pedig 300 ezer dollárt jelentett. Azt is hallani lehetett, hogy egyik-másik alkalommal már-már megállapodtak reális összegekben az érdekeltek, de az erre hivatott magyar illetékesek azt követelték, hogy Törőcsikkel újólag ők rendelkezzenek a megállapodás lejárta után. Ebbe a külföldi klubok nem egyeztek bele. Ahhoz ragaszkodtak, hogy két-három év múlva (Törőcsik formáját figyelembe véve), ők döntsenek további pályafutásáról. Igaz, ezt a híradást sem kontrázta meg senki, de meg sem erősítette. A legutolsó jelentkező az elmúlt hónapokban a svájci Lausanne volt. Itt is tetemes összegről indultak, majd végül 120 ezer dollárnál abbamaradtak az alkudozások, mert állítólag a helvét együttest kellemetlenül érintette, hogy Magyarországon (először a Törőcsik-féle adás-vétellel kapcsolatban), szellőztették a tárgyalásokat. Ez úgymond „rosszul esett” a svájci partnernek, s most úgy fest a helyzet, hogy Törőcsik ismét hoppon maradt.Több kérdés feltevése ir mindenképpen időszerű a Keseüggyel kapcsolatban. Mindenekelőtt az, hogy Törőcsik tényleges tudása hiszen így bizonytalan, hogy mennyit kapott, mennyire taksálható most a játékos értéke. Kinek van igaza? A magyar hivatalos szerveknek? A svájci vásárlójelölteknek? Egy közelmúltbeli példa mindenképpen eligazít ebben. Esterházy Márton 250 ezer dollárért szegődött Görögországba. Az már ízlés és klubszínrajongás kérdése, hogy miiképpen lehet összevetni Esterházyt és Törőcsiket. Az viszont biztos, hogy az összeg mindenképpen jelzés. Sokakban olyan érzés támadt a huzavona láttán, hogy Törőcsik érdekében éppen a játékosnak ártanak a legtöbbet. Tételesen ez sem igazolható persze, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy megy az idő, Törőcsik idén már harmincéves lesz, azaz elérkezett számára a most vagy soha időszak. Ugyanalykor nem közömbös az sem, hogy az utóbbi hónapokban a kedvelt és népszerű játékos messze saját képességei alatt szerepelt a bajnokságon, és kimaradt a válogatottból is. Ebben sok minden szerepet játszott. Természetesen az is, hogy a futballista kedvetlenné, enerválttá vált, s ez játékán is érződött. Hogy miért vált kedvetlenné, és enerválttá? Azért, mert az időhúzással is felérő akkusorozat, a többször is meghiúsult szerződés érthetően kellemetlen hatással volt rá. A tárgyalásoktól, alkudozásoktól függetlenül dönteni kellene az ügyben. Mivel minden pénznél többet ér az ember, olyan megoldást kellene és lehetne találni, amelyben a csillagászati számok mellőzésével, de ugyanakkor a realitásokat korrekt módon figyelembe véve szükséges lenne álláspontra jutni. Már csak azért is, minél gyorsabban el kellene végezni ezt az úgy látszik sokak képességeit meghaladó manővert, amíg nem késő, mármint hogy lesz-e egyáltalán jelentkező? Szabó Ferenc SZABAD FÖLD 21 Tollba mondom... Több nap mint verseny ? Szó sincs róla. A Népsport most is, mint minden év elején közzétette a magyar sport versenynaptárát, azt a csaknem három teljes oldalt betöltő programot, amiben sportáganként csupán a legszámottevőbb versenyeket tüntetik fel. Irdatlan mennyiségű próbatétel vár a magyar élsportra. Pedig egész sereg esemény kimaradt a lajstromból, csupán mert nem Európa- vagy világbajnokság. Régen vallom: a sport éppen úgy a tömegszórakoztatás bevált és anyagilag jövedelmező eszköze, mint a színház, mozi vagy a popzene. Ez két okra vezethető vissza. Egyrészt a sportolók csak folyamatos foglalkoztatás esetén tudnak tisztes jövedelmet élvezni, másrészt a közönséget is állandóan le kell kötni, nehogy elpártoljon. A sportoló felkészítésébe irdatlan mennyiségű pénzt ölnek, s a befektetésnek meg kell térülnie. A programegyeztetés mármár művészet. Az elmúlt esztendőben például Kaposváron ugyanakkor rendezték a magyar—holland asztalitenisz Szuper Liga-mérkőzést, amikor a Videoton labdarúgócsapata Belgrádban UEFA Kupa viszszavágót játszott. A sportcsarnok nézőterén így is meglepően szép számmal ültek, de — mint a nagyon előzékeny és lelkes helybeli rendezők elmondták — ,ha nem ütközik a két esemény időpontja, kétségtelenül telt ház előtt mérkőzött volna a két asztalitenisz-válogatott. (így is ki-ki szaladtak néhányan a nézőtérről a szomszédos szobába, hogy a tévékészülék előtt rövid ízelítőt kapjanak a fociból.) — Nem lett volna szerencsésebb szerda helyett csütörtökön rendezni a mérkőzést? — kérdeztem Horváth Tibort, az asztalitenisz-szövetség főtitkárát. — Az európai szövetség előírása szerint szerda a hivatalos játéknap. — Nem tudtak volna eltérni egy esetleges külön engedélylyel? — Talán megkaptuk volna, de nem biztos. — Korábban csütörtök volt az előírásos játéknap ... — Így volt, de általában péntek-szombat-vasárnap már valami nemzetközi viadalon voltak érdekeltek a játékosok. Persze a legjobbak. Egy nap pedig feltétlenül kellett az utazásra, ezért jobbnak tűnt a szerda. Vagy az egyik vagy a másik verseny színvonala sínylette volna meg, ha nem módosítják a Szuper Liga játéknapját. Már arra is gondoltunk, hogy ezt a viadalt két nap alatt bonyolítanánk le úgy, hogy a nyolc csapatot két négyes csoportba osztva körmérkőzéssel rangsorolnánk, aztán a két-két első helyezett az első-negyedik helyért „keresztbe” játszana. Időt is nyernénk s pénzt is megtakarítanánk, hiszen minden évben három vagy négy alkalommal az utazás vagy a vendéglátás költségei terhelik az illető ország szövetségét. Lám, ez csupán egyetlen sportág gondja. S a többi? . Hajdan a tornászok panaszkodtak, hogy évente jó esetben három-négy alkalommal szerepelhetnek jelentős viadalon, így a versenyzőket nincs mi átsegítse a makacsul ismétlődő edzések egyhangúságán. Manapság viszont már olyan sok a meghívás különböző gálákra, bemutatókra, és persze versenyekre, hogy lassan a folyamatos edzésmunkát nehéz elvégezni. Pedig a helytálláshoz újabb és újabb elemeket kellene tanulni s azokat idegileg, testileg frissen kellene bemutatni. De hol marad erre idő? Vagy gondoljanak a labdarúgókra. Alig fejeződött be a bajnokság, már kezdődött is a teremtorna. Karácsony előtt hirdettek győztest. A válogatott játékosok viszont már indulhattak Stuttgartba, majd Grazba. Alig hiszem, hogy az ünnepek előtti bevásárlásban a játékosfeleségek élvezhették volna férjük segítségét. S a szilveszter után egyetlen hét maradt számukra pihenésnek. A válogatott már elindult Spanyolországba, s közben (néhol már január másodikén) az egyesületekben is megkezdődött a felkészülés. Igen. Az egész versenyeztetési rendszer egyre inkább embernyúzó próbatétel szerte a világon. Carl Lewis például az olimpiai győzelmét követő héten már bemutató körútra volt hivatalos. A kilátásba helyezett összeg dollárban is hét számjegyű volt. S ez túl nagy csábítás. Meglehet, pusztán a jelenléte volt fontos, tehát egyetlen alkalommal se kellett igazán megküzdenie a győzelemért, de azért ugrani, futni kellett Ez is fáradság, az utazgatásról nem is beszélve. Meg a sérülésveszélyről.. A magyar sport valóban ismert és külföldön is kapós nagyságainak is megvan a maguk programja. Tudom, anyagilag sem közömbös számukra, rajthoz állnak-e vagy sem. Ugyanakkor a közvélemény nem kíváncsi arra, hogy éppen hányadik versenye volt gyors egmásutánban a magyar színek képviselőinek, hanem csupán az a fontos, hogy jól szerepeljen. Arra sem gondol különösebben senki, vajon milyen áron képes a sportoló tartani a formáját, újra és újra felülkerekedni a kimerültségen. Félek, nagy ára van. Talán pénzzel nem is lehet megfizetni. Mert az emberi szervezet teherbíró képessége véges. Erre viszont a sportoló nem nagyon gondol míg fiatal. S félő, hogy amikor rájön, már késő. Vass István Zoltán Totótippek (2. HÉT, JANUÁR 12—13 1. Aston Villa—Watford » 2. Luton—Nottingham x 2 3. Norvvith—Southampton x 2 4. Queens Park— Tottenham 1 5. Sunöerland—Liverpool x 2 6. West Ham—Chelsea 1 7. Ascoli—Inlernazionale 1 x 8. Atalanta—Sampdoria 1 9. Avellino—Verona 1 x 10. Roma—Torino 1 11. Cagliari—Perugia 1 x 12. Catania—Pisa 1 x 13. Cesena—Monza 1 PÓTMÉRKÖZÉSEK: 14. Empoli—Taranto 1 15. Padova—Bari x 16. Pescara—Bologna x