Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-06-15 / 24. szám
1985. június 15. Tollba mondom... A tanulságokat le kell vonni... Azon a szerda estén fél Európa leült megvacsorázván s felkészülve a várható izgalmakra, amikből aztán kijutott, de nem a labdarúgás jóvoltából. Brüsszel kedves, hangulatos város, mégis mostanában a borzalmak színhelyeként emlegetik, ahol a futball ürügyén a nekibőszült (de mitől?) angol szurkolók valóságos vérfürdőt rendeztek. Szeretnék azonban tüstént óvatosságra inteni mindenkit, elkerülendő az általános vitát. Mert nem általában az angolok, mégcsak nem is az angol szurkolók, hanem a szurkolótábor egy lumpen rétege okozott újra és újra botrányokat, így Brüsszelben is. Tehették, mert a tömegben el lehet vegyülni, a labdarúgó-mérkőzések látogatóiról nem vezethet nyilvántartást a rendőrség, s ha valakit korábban el is csíptek, amint épp verekedett, viszonylag olcsón megúszta, még nem számított büntetett előéletűnek. A tömegben arcnélküli maradhatott a garázda. De térjünk vissza a brüsszeli eseményekre. Gulyás László kollégám a nagyon kevés magyar helyszíni szemtanú egyike. — Minden úgy indult, ahogyan egy ilyen rendezvényen szokás volt (eddig!), a pályán két kölyökcsapat vívott előmérkőzést, s mivel már a szurkolótábor jóval korábban elfoglalta helyét, a piros mezes gyerekeket az angolok, a fehér trikósokat az olaszok buzdították. Ám miután a gyerekek levonultak a pályáról, még teljes fél óra volt hátra a főmérkőzésig. A nézők — unatkoztak. S mert unatkoztak, kezdtek egymásra figyelni, majd — s ez a jegyek eladási hibája miatt lehetséges volt — kakaskodás következett. — Világversenyeken megszokhattuk, hogy a bejáratnál még a hivatalos vendégeket, többek között bennünket, riportereket is megmotoznak, most viszont, mint azt videofelvétel bizonyította, még olyan néző is akadt, aki revolvert hozott be s azt használta is. Sajnos csak szúrópróbaszerűen tartottak ellenőrzést a bejáratoknál, így csempészhettek be magukkal a szurkolók palackokat, vasrudat, boxert. A másik hiba, hogy bár állítólag 2000 civil ruhás angol rendőr ült a nézőtéren, nem ért semmit, mert nem a két ellentábor között elhelyezkedve képeztek élő sövényt, hanem a tömegben elvegyülve foglaltak helyet. Így a két szurkolótábort csupán vékonyka kerítés választotta el, amit kétségtelenül az angolok törtek át. — Szörnyű dolog ám, amikor már a kerítés vastagsága a biztonság ára. A halottak és sebesültek nagy száma azonban még így is döbbenetes. — Azt hiszem, a hivatalos vizsgálat is csak részben tud képet adni majd a történtekről. Az biztos, hogy nem mindenki a verekedés áldozata volt, hanem a leszakadt lelátórész és a pánik okozta halálukat. De ott, akkor a tribünön ülve, ezt megállapítani nem lehetett. — A körülményekhez képest kevés rendőrt láttunk, főleg a mérkőzés kezdetén. — Kevesen is voltak. A verekedés kirobbanása után a belga televízió folyamatosan ismételte a felhívást, miszerint a szabadnapos rendőrök, orvosok és ápolónők haladéktalanul jelentkezzenek szolgálati helyükön. — S közben a sajtópáholyban mi zajlott? — Állandóan jöttek a többékevésbé hihető információk részint a halottak számáról, részint, hogy megtartsák-e a BEK-döntőt vagy sem. Furcsa ellentmondás: a játék elkezdésével azért vártak, mert nem tartották biztonságosnak a körülményeket. Jómagam viszont úgy vélem, a játék elkezdésével hamarabb elcsitultak volna a kedélyek, talán a szurkolók végre a pályára figyeltek volna. Igaz, az olasz csapat nem nagyon akart kijönni. Hogy aztán a játék mit ért? Valóban nem ez volt a legszínvonalasabb kupadöntő, de ilyen előzmények után ki is várhatta volna. A megfélemlített futballisták, nagyon intelligensen, óvakodtak a kedélyek felborzolásától, például az olaszok javára megítélt valóban jogtalan tizenegyes ellen egyetlen angol sem tiltakozott. Egyébként a mérkőzés után egy óráig nem tudtunk kijutni a stadionból, s a szállodáig sem volt könnyű az út, mert egyetlen taxisofőr sem volt hajlandó megállni. ★ A következményekről már értesülhettek. Az angol kormány, továbbá a Juventus anyagi segítséget ajánlott fel az elhunytak hozzátartozóinak. A belgák kitiltották az angol szurkolókat az országból. Néhány angol turistát tettleg bántalmaztak Olaszországban. Angliában valamennyi jóérzésű ember elítéli a történteket. Az UEFA meghatározatlan időre kizárta az angol klubcsapatokat a nemzetközi kupákból. Vegyes az összkép. Egy bizonyos: a játékosok bűnhődnek azért, amit állítólagos szurkolóik elkövettek. A joggyakorlatban nehéz valakiről előre feltételezni — és ezért nem is lehet —, hogy majd garázdálkodni fog. Nincs jogcím tehát, hogy megtagadják az útlevelet attól, aki csapatát külföldre kísérni szándékozik. Az egyetlen mód, ami kínálkozott, hogy a csapatot nem engedik játszani. Így fordulhatott elő, hogy a szurkolóktól szenvedett vereséget a labdarúgás. Vass István Zoltán SZABAD FÖLD 21 Szabad Föld Kupa Nagyecsedi TSZ SKMádi Bányász 2-0 (1-0) Népstadion, 2500 néző. Vezette: Huták. Nagyecsed: Mándi (Bujáki) — Fehér, Tarcsa G., Lingl, Bácska — Csáki (Mosolygó), Mitró, Veress Cs. (Nagy) — Szoboszlai (Veress A.), Tarcsa B., Veress Z. Edző: Kovács László. Mád: Dr. Bencze — Gyöngyösi, Martis, Tóth, Pajer — Laczkó G. (MÜlLer), Együd — Szoták (Makróczi), Laczkó Z., Fekete, Szabó. Edző: Kiss László. Állunk a Népstadion játékoskijárójában. Mellettünk Sós Károly, az MNK-bizottság elnöke. Kiss László, a mádiak edzője jön hozzánk. Hiába, kicsi a futballcsalád hazánkban. Köszönti az idős mestert a módi edző, s régi ismerősként az újságírót, aki sok DVTK-mecscsen volt jelen, ahol a szakvezető még mint játékos kergette a labdát. A beszélgetés rövid, kevés az idő. Néhány pillanat és Huták játékvezető megjelenik a játékoskijáróban segítőivel és elkezdődik a meccs. Fekete László nagyot sóhajt. Nézi a panorámát a kijáróból. Hát ezt is megéltem még egyszer — ezt fejezi ki a tekintete. Igen, megérte. A Diósgyőr egykori olimpiai válogatottja, pályafutása vége felé járva a Szabad Föld Kupa jóvoltából ismét pályára léphetett a Népstadionban. Na, nézzük csak! Legalább ilyen megilletődött Bencze dr. is, a mádiak kapusa. Ő is járt már itt a DVTK színeiben. Az első gól a 10. percben esett. A nagyecsedi Veress Csaba nevéhez fűződik. Szögletrúgás után bólint a jobb sarokba. A levegőben lóg az egyenlítés. Támadnak a mádiak, de egyre inkább olyan érzés kerekedik felül bennünk, hogy nincs elég átütőerő ebben a fehér mezes, nagyon szimpatikus társaságban. Erről beszélgetünk a szünetben a Honvéd-játékosokkal. Varga Józsi, Détári, Dajka, Nagy Anti meg a többiek érdeklődéssel figyelték, hogyan terelgetik a kollégák a labdát, kinek mire telik erejéből. Általános vélemény: ha valaki nem tudja, melyik két csapat játszik, úgy vélheti, tán NB I- esek kergetik a labdát. A hadrend mindkét oldalon jól kirajzolódik. Maga a játék nem tűnik megyei szintűnek, megfelel sok élvonalbeli találkozó jó közepes iramának. A Nagyecsed a megyei bajnokságban játszik Szabolcsban, a Mád pedig most lesz első osztályú együttes Borsodban. Folyik a mérkőzés. Már a második félidő. Rengeteg információ fut be a csapatokról. A sok találkozót megért, világot járt újságíró csak kapkodja a fejét. A módiaknál Bencze dr., Martis, Makróczi, Fekete megjárta az NB I-et. Ők a múlt. És a maiak? Szabót meg Laczkót figyelik a diósgyőriek, szeretnék átigazolni a két fiút. A nagyecsedieket meg aztán igazából kritikus szemmel nézik sokan. A kilences Tarcsa Bálint az első számú kiszemelt. A húszéves középcsatárt három klub is szeretné elvinni. Na és itt van Mitró. Remek középpályás. Úgy száguldozik, mint egykori névrokona, Mitró Gyuri tette a vízben. És felfedezünk egy kamerát is. Képmagnóra kerül a kupadöntő. Van egy lélegzetvételnyi idő. Körülnézünk a sajtópáholyban. Egy régi-régi ismerős szurkol a két falusi csapatért, Zsengellér Gyula. Az „Ábel” érdeklődéssel figyeli a két csapatot. A Tarján, majd az Újpest zseniális csatára Ciprusról látogatott haza, hogy megnézze a kupadöntőt. Remek srácok — fogalmaz tömören. A második gól az 54. percben esett. Veress Zoltán fejelt a kapu közepébe. Az első tizenegyes. Ez is elérkezik. És micsoda koreográfiája van. Fekete Laci mesterien elbukfencezik a büntetőterületen belül. Laczkó Zoli annyira siet, hogy szépítsen az eredményen, ezért aztán füttyszó előtt elvégzi a 11-es rúgást. Világos, meg kell ismételni. De miért ő rúgja megint? És miért megint ugyanoda? Tán ő sem tudja, így aztán Mándi ki is üli szögletre a labdát. Az első és egyetlen sárga lap. Kapja Martis, mert kézen fogja Tarcsa Bálintot. És rángatja visszafelé, nehogy bevigye a labdát Bencze kapujába. És ez az egyetlen szabálytalanság, amiért figyelmeztetés jár. Pedig van kemény ütközés, látványos becsúszó szerelés. Egyszóval minden, ami a mai futball keménységét jelzi. A határokat azonban senki nem lépi át. A meccs végét már a játékoskijáróban várjuk. Ott sorakoznak egymás mellett a Honvéd és a DVTKlabdarúgói. — Gratulálok a győzteseknek — így Komora Imre. Nagy Antal is mosolyog meg Dajka. Hiába, ők nyírségiek. Nem tagadják meg önmagukat. De miért is tennék. Nincs rá szükség, legyenek büszkék földijeikre. Az edző: — Hihetetlenül boldog vagyok — fogalmaz Kovács László. — Nagyon készültünk a döntőre. Alaposan, lépésről lépésre felmértünk mindent. Úgy tűnt a pályára lépés előtt, hogy mi jobbak vagyunk a futball néhány fázisában. — Mire gondolt pontosan? — Például arra, hogy keményebbek vagyunk. Tudja, návegye egész futballját. — Meg úgy is tűnt, hogy jobban akarják a győzelmet! — Ez látszott a játékon is. Bár, meg kell mondani, voltak pillanatok, amikor a mácsi keménység, ez jellemzi a lánk van egy bizonyos szabolcsiak jobbak voltak, de ez csak rövid ideig tartott. — Futógyorsaságban és időnként gondolkodásban is előbbre jártak a módiaknál. Hogyan csinálták? — Ismétlem, a foci nálunk gyorsabb, keményebb, s ez most érvényre is jutott. Az MNK döntője szünetében felsorakoznak a díszpáholy előtt a csapatok. Sorra veszik át a díjakat lapunk munkatársától, Sárdi Ferenctől a győztesek, majd dr. Pongrácz Aladártól, a TÓT főosztályvezetőjétől a mádiak. És végül a sportszerűségi díjat a dányiak, ők Chválla Emiltől, a Hírlapkiadó Vállalat osztályvezetőjétől kapják a trófeát. Varga Béla (Geleta Pál felvételei) Totoppek (24. ICT, JÚNIUS 15—16.) Bari—Pescara 1 Bologna—Cesena 1 x Cagliari—Catania 1 x Campobasso—Triestina 1 x Genoa—Empoli 1 Monza—Lecce 1 Parma—Sambenedettese 1 x Perugia—Varese 1 Pisa—Arezzo 1 Taranto—Padova x 2 B 93—Lyngby x 2 Aarhus—Naestver 1 Kastrup—Frem 1 x PÓTMÉRKŐZÉSEK: B 1909—Aab 1 AB—Glostrup 1 Kolding—Roskilde 1 ___________________________