Szabad Föld, 1989. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
1989-08-15 / 33. szám
18 SZABAD FÖLD CÍMIlD, OTTHON, SZABADIDŐ Megengedett gyilkosságok? Zárszó helyett Kedves Olvasóink, Levélíróink! Ezt a vitát lezárni nem lehet, csak befejezni. Tesszük ezt abban a reményben, hogy talán a magunk módján hozzá tudtunk járulni életek — ártatlan életek — megmentéséhez. A vita végéhez közeledve minden bizonnyal nyilvánvalóvá vált, hogy kiknek a „pártján” állunk. Azokén — s levélíróink nagyobbik része közéjük tartozik —, akik az életet szent dolognak tartják, ha az „csupán” egy embrió élete is. Igen, az élet „pártján” állunk. S az élet elvétele, ha megengedett is, tudatos emberölés, azaz: gyilkosság. Ez tény. Ezen tehát nincs mit vitatkozni. A kérdést csak úgy lehet feltenni: szabad-e gyilkolni? Megölni egy embriót — aki ember. A választ, bármit mond is a törvény, ki-ki lelkiismerete szerint adja meg. Ki-ki e szerint dönt. Ezért mi nem az abortusztörvény megváltoztatását tartjuk megoldásnak, hanem a lelkiismeretre akartunk hatni. Mielőtt az a vád érne bennünket, hogy minden abortuszt és „elkövetőt” — anyát, apát és orvost — egyformán elítélünk, sietünk kijelenteni: nem. Elvünk különben is: „Ne ítélj, hogy ne ítéltessél!” Tudjuk, vannak esetek, amikor csak két vagy több rossz közül lehet választani. Például: vagy a magzat hal meg, vagy az anya. Vagy esetleg mind a kettő. Ilyenkor a kisebbik rosszat kell választani. A gyilkosság tehát bizonyos esetekben elkerülhetetlen. Épp elég baja ez azoknak, akik ilyen döntésre kényszerülnek, bűn volna ezért még elítélni is őket. Magunkról ítélkezzünk! És gondolkozzunk! Szívünkkel és eszünkkel döntsük! Gondoljuk csak végig életünket, s ezt az emberi életet! Mi az értelme, mi az, ami boldoggá tesz? Egy huszonhárom éves leányanya leveléből idézünk: „Én, az emancipált, modern nő megjártam a damaszkuszi utat. Korábban a munkahelyemen akartam érvényesülni, karriert csinálni, és nem gondoltam gyerekre. Ma pedig kizárólag azok közé a névtelen anyák közé akarok tartozni, akiknek mindannyian köszönettel tartozunk az életünkért .. .“ Úgy véljük, sok-sok nő meg is elégedne ezzel a szereppel, csak hát sajnos, a társadalmunk nem elégszik meg vele. Pedig menynyire igaz a közhely: egy fenékkel két lovat megülni nem lehet. Aki anya akar lenni, az lehessen anya! Nevelhessen annyi gyereket, amennyit szeretne! S a férj a munkahelyén — másod- és harmadállás nélkül — megkereshesse azt a pénzt, ami kell a családnak! Tudjuk, ma még messze vagyunk ettől. De legalább próbáljunk hozzá közeledni! És ne tovább távolodni. Legyen vége a Nagy Emancipáció félreértésének, a férfivá „egyenjogúsított” nők tragédiájának. Mert tragédia ez, emberek és egy ország, egy nép tragédiája. Végtére is: négymillió ártatlan emberke rettenetes halála az ára! Gondoljunk csak a Néma sikoly című filmre, a menekülő, némán sikoltó magzatra.. . A szemekre, amelyek mindent tudnak . . . S gondoljunk arra, hogy ha nem akarunk, nem tudunk vállalni több gyermeket, akkor a nem kívánt terhesség ellen lehet védekezni. Igaz, ez sem egyszerű, de minden pár megtalálhatja a módját. S a férfiak felelőssége nem kisebb, mint a nőké. Még nagyobb, hisz nem magukat — társukat sodorják bajba. S ha az abortusz a férfi, az apa tudtával történik, ugyanolyan gyilkosa elpusztított magzatának, mint az anya. Előttünk egy csodálatos könyv, John és Sheila Rippley: „A természetes családtervezés művészete”. Mindenkinek el kéne olvasni, lehetőleg még mielőtt elkezdi a nemi életet. Ugyanúgy, mint Czeizel Endre könyveit. Ezek a munkák — s még akad egy-kettő — óriási jelentőségűek. Hiszen egészen bizonyos, hogy a művi abortuszok fő oka nagyon gyakran a tudatlanság. Talán sok mindent tudunk, de nem eleget. Jó lenne, ha mire felnő az ember, nemcsak könyvekből, ilyen témájú tévéfilmekből, hanem az iskolától és főként a szüleitől is megkaphatná a szükséges ismereteket, a szellemi-lelki útravalót. Legfőképpen is azt, hogy ember tervez ..., de nem öli meg — csak mert úgy egyszerűbb — a „terven felüli” gyermekét. Persze, mentséget mindenki találhat. De négymillió elpusztított bűntelen kicsi életre lehet-e mentség? Dulai Sándor KUTYAPOSTA Sz. Mihályné, Miskolc, T. Józsefné, Tolna, Z. Vali, Balatonalmádi régi előfizetőink, olvasóink kérésére közöljük a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete címet: Budapest XI. ker., Fadrusz u. 11 /A. Irányítószám: 1114. Külön üzenjük T. Józsefnének, hogy levelét továbbítottuk az egyesület címére, egy levél kíséretében. Amennyiben nem kapná meg a kért és áhított fajtát, ne bánkódjék. Szerintünk valamennyi kutyában természeténél fogva él a hűség a gazdája iránt. Bocskay Brigitta budapesti olvasónk egy másfél hónapos német juhász kutya tulajdonosa. Szeretné szakszerűen etetni és nevelni, egyáltalán: helyesen tartani. Azt a nehéz kérdést teszi fel nekünk: melyik az a kutyakönyv, amelyben kérdéseire tanácsot kaphatna? — E rovatunkban nem szoktunk könyveket ajánlani (nehogy egyesek reklámnak vegyék), ám arra felhívjuk a figyelmét, hogy szakirodalom-ajánlatért forduljon a MEOE-hez, a fenti címen. Mint budapesti lakos, telefonon is fölhívhatja őket és érdeklődhet. Telefonszámuk: 661-463. Kollár Gyuláné (Sárisáp) kérését a közölt feltételekkel nem teljesíthetjük. Ez csak úgy lehetséges, ha hozzájárul címe teljes közléséhez, mint azok, akiknek hasonló kérésük volt. Ami a másik kérését illeti, ebben mi nem érezzük magunkat illetékesnek. Keresse fel személyesen a helyi tanács szociális előadóját és vele beszélje meg ezt a problémát. Kenyeres Mónika (Debrecen) — aki egy másfél éves tacskó tulajdonosa — büszkén írja, hogy „mindent megkap a tacsi, akit mi Tappancsnak hívunk .. Ebben a „mindenben” szerepel csont, főtt hús, főzelék, kolbász, tojás, gyümölcsreszelék, ami rendben is van, de a kockacukor nemcsak hogy felesleges, hanem egyenesen káros! „Ha Tappancs jó, akkor két-három, ha nagyon jó, akkor négy-öt szem kockacukrot is kap naponta. Igaz, már gömbölyödik, azt mondják, kövér, de hiába, nincs kedve sokat sétálni.” — írja levelében Mónika. — Az elhízott és persze cukorral tömött kutyák (tacskók) két-három évvel korábban pusztulnak el. Mónika, mától kezdve ne kapjon kockacukrot Tappancs. Pár nap után majd a nagyobb sétákra is megjön a kedve. Id. Árvay Sándor (Baja) olvasónk érdeklődik: kutyájának álterhességét hogyan lehet megakadályozni? — Szuka kutyáknál — ha több tüzelésük után sem hozza össze tulajdonosuk egy alkalmas kannal — gyakran előáll az álterhesség. A kutya úgy viselkedik, mintha vemheket nevelne méhében, s a 63. nap körül emlői is megtelnek tejjel. Ez ellen nincs védekezés. Magam is tapasztaltam álterhességet egyik szuka kutyámnál, még országos hírű állatorvosokat is megtévesztett. Egyikük 3-4, a másik 4-5 kölyköt „jósolt” tapintás után. Az eredmény: elmaradt a várva várt kölykedzés. — Nem írta meg, hogy milyen fajta kutyája van, csupán a szőrhullás megakadályozása felől érdeklődött. A kutyáknak általában hullik a szőre. Ezt megakadályozni nem lehet, de a kutyát — a szőrét — ápolni, igen. Bíró András Esőben az autópályán A kedvezőtlen időjárási körülmények természetesen az autópályákon is hatnak a járművezetés biztonságára. Nyári hajnalokon például — éppen a helyi klimatikus jellemzők miatt — a páralecsapódás válhat veszélyessé, és persze az esőben a nedves burkolat sem engedi meg ugyanazokat a sebességeket, amelyeket különben száraz úton, derült időben a pályákon biztonsággal lehet folyamatosan tartani. Külföldi autópályákon ezért nem ritka már manapság, hogy speciális jelzőtáblákkal (amelyeken változnak az értékek) jelölik is az autósok számára a megváltozott tapadást, s az annak megfelelő, tanácsolt sebességértéket . . . Az autósok részéről mindenesetre lényegessé válik az alkalmazkodás, hiszen a magasabb sebességek miatt mind az autó lelassítása, mind pedig megállítása csak hoszszabb távolságon lehetséges. Tény, hogy hazai pályáinkon is esős időben megnövekszik a ráfutások száma. Az első jele az, hogy megszűnik az addig egyenletes ritmusú forgalomáramlás, a kocsik között létrejönnek a kisebb-nagyobb sebességkülönbségek, hiszen a vezetők különböző mértékben ítélik meg a nedves úttest hatását, esetleges veszélyességét: van, aki erőteljesen csökkenti a sebességét, van aki változatlan sebességgel halad tovább ... Az egyes kocsik között létrejövő sebességkülönbségek pedig növelik a forgalmi folyamatban mozgók kockázatait. A vezetők egy része sajnos lebecsüli azt a kis mértékben növekvő idegi terhelést is, amelyet a nedves felület, a vizes szélvédő okoz, és a kedvezőtlen változásokra csak késve, többnyire egy-egy — a nagy sebesség miatt bekövetkező — manőver után döbben rá tudatosan arra, hogy a továbbiakban már nem közlekedhet ilyen tempóval. Az eső pedig valójában sebességcsökkentő időjárási hatás, s ezt még az autópályákon is figyelembe kell venni! Bár az útfelület járhatóságát nem rontja kifejezett mértékben, mégis a pályákon kifejtett nagyobb sebességek miatt az alkalmazkodás késése vagy elmulasztása komoly veszélyhelyzeteket teremthet. Mind a nemzetközi, mind a hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a gépjárművek átlagsebessége kb. 10 km/órás sebességgel csökken, amint elkezd esni az eső, s ez jelenti a minimális sebességcsökkentést, ami a vezetőktől ésszerűen is elvárható. Persze, ha más időjárási tényezők is közrejátszanak, pl. további párásodás, esőfüggöny, oldalszél stb., akkor ennyi sebességcsökkentés nem elegendő. KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI ÉRDEKESSÉGEK Hazai mérések alapján megállapítható, hogy a gyalogosok áthaladási sebessége a járművek sebességétől függ. A gyalogos átkeléskor azt az időközt becsüli meg, ami a közeledő jármű odaérkezéséig a rendelkezésére áll, és ennek alapján dönt az átkelés megkezdéséről, illetve a saját áthaladási sebességéről. Rossz látási viszonyoknál ezt az időközt a gyalogosok túlbecsülik, különösen ha kisebb terjedelmű járművet látnak maguk felé közeledni. A gyalogos mozgásának másik jellegzetessége elsősorban az időskorúak és a nehezebb mozgásúak körében jelentkezik, ők hajlamosak viszont a saját áthaladási idejüket alábecsülni, s mivel a maguk által vártnál tovább tart számukra az átkelés, hamar megijednek és kiszámíthatatlanul viselkednek a közvetlen közelükbe érő autó előtt. Petress István Az iskolaköpeny már most megvarrható... Ez a fajta iskolaköpeny nemcsak csinos, de jól védi az alatta viselt ruhát is. Ha nem köpenyanyagból készítjük, hanem más jellegű kelméből, akkor mutatós kötényruha készülhet a megadott szabásmintával, amely 9-10 éves, mintegy 140 cm magas, 70 cm mellbőségű, 78 cm csípőbőségű kislányok részére alkalmas. Díszítése lehet keskeny paszpólozás, sujtás, farkasfog vagy elütő színű többsoros tűzés. Hozzá 140 cm széles anyagból 1,20 m szükséges. A szabásminta jelzése: 1= felsőrész eleje középrésze (1x), 2=felsőrész eleje oldalrésze (2x), 3 = felsőrész háta középrésze (2x), 4=felsőrész háta oldalrésze (2 x ), 5 = szoknya eleje (1x), 6 = szoknya háta (2x ), 7 = zseb (2x ), 8 = fodor (2x ), 9 = eleje nyakkivágás alátét (2 x ), 10 = háta nyakkivágás alátét (2 x ), 11= háta karöltő alátét (2 x ), 12 = eleje karöltő alátét (2 x ), 13 köv (2 x ). 1989. AUGUSZTUS 15. Fajátékok a papa háziműhelyéből A fából készült játékok a kisgyermekek kedvencei közé tartoznak, ilyenek készítéséhez nyújt segítséget rajzos ötletünk. Ahol fával barkácsolnak, ott gyakran maradnak le kisebb faanyagok, henger alakú részek, körszeletek stb. Az ilyeneket re mekül felhasználhatjuk a bemutatott kis játékállatok — maci, kutya — és a babafigurák kialakításához. A kis elemeket csapolással, ragasztással, csavarozással illeszthetjük egymáshoz. A kész kis figurákat élénk színezéssel tehetjük még vonzóbbá. A megadott méretek mm-ben értendők. Ki-ki fantáziája szerint kiegészítheti az állatseregletet cicával, nyuszival, oroszlánnal stb. Magánépítkezők, garázsépítők! Billenő, felnyitható garázskapu különféle burkolattal, illetve burkolat nélkül megrendelhető. Gyors szállítási határidő, nagyobb tétel rendelése esetén árengedmény. 26. sz. ÁÉV acélszerkezet-gyártó önálló üzem Dunaújváros, Papírgyári út 49. 2401 Biga billenő garázskapu