Szabad Föld, 1993. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1993-01-05 / 1. szám
4 SZABAD FÖLD A magyar widik swtfordalife Beszélgetés Horváth Gáborral, a MOSZ főtitkárával Feszültségekkel terhes a magyar vidék. Mindenképpen történelmi sorsfordulóját éli. Hogy miként alakul falvak sokaságának sorsa, azt erősen meghatározza a termelőszövetkezetek átalakulása, működőképessége, jövője is. Erről beszélgettünk Horváth Gáborral, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkárával. - Mi jellemezte 1992-ben az agrárágazatot s a szövetkezeti mozgalma? - 1992 a tanulságok és a csalódások esztendeje volt. Értem ezt mind az agrárvállalkozókra, az ágazatban dolgozókra, mind az ágazatot befolyásoló külső szereplőkre, beleértve a kormányt is. Az agrárágazat szereplőinek be kellett látniuk, hogy nem honorálják a teljesítményüket. A számukra rendelkezésre álló forrás (legyen az jövedelmi vagy fejlesztési forrás) nem függ attól, milyen termelési (export) produkcióra voltak képesek. A piac akkor ismerte el a teljesítményt, amikor hiány volt. Ennek egyik példája a sertésprobléma, de lényegében a gabonánál is ez történt. Az agrártermelőknek azt kellett tapasztalniuk - már nem először -, hogy ha természeti katasztrófa van, akkor is inkább csak önmagukra számíthatnak. Szertefoszlottak azok a remények is, amelyek arra épültek, hogy az európai fejlett országok mindenféle támogatásokat nyújtanak az ágazatnak. A PHARE-programok mind a mai napig a mezőgazdasági vállalkozókra semmilyen hatást nem gyakoroltak. Létrejött a megállapodás a Közös Piaccal, ami nagy reményekkel kecsegtetett, de ebből is kevés valósult meg. Siker jelei mutatkoznak azonban a keleti piacok visszaszerzésében. Megjelentek valós piaci hatások, ezek azonban láthatóan nem kevés zavart, kapkodást okoztak az agrárágazat irányításában. Ha többletek keletkeztek, akkor nagyon ráérősen hoztak intézkedéseket exportösztönzésre, garanciavállalásra vagy éppen felvásárlásra, amikor viszont látszathiány keletkezett, azonnal az importhoz nyúltak az irányítók. Az ágazat arra számított, hogy 1992-ben a kormányprogram szerint elfogadják az agrárrendtartási földtörvényt, eredetileg még arról is szó volt, hogy az erdőtörvényt. Ezek a várakozások ábrándnak bizonyultak. A mai mezőgazdasági szereplők, de nagyobb részben az ország más foglalkozású állampolgárai is számítottak arra, hogy a kárpótlás eléri a falut, s a gyorsított törvényre is figyelemmel 1992 őszén már nagy számban megjelennek az új tulajdonosok. A gyorsítás ellenére is úgy tűnik, hogy a hivatalok nem képesek ezzel a feladattal megbirkózni. Végül, de nem utolsósorban szólnék az ágazatban tisztességgel dolgozó munkavállalókról, a szövetkezeti tagokról, az állami gazdasági dolgozókról. Sokaknak közülük munkanélküli-segélyre kell menniük. Ez mindinkább egyirányú utca lesz, hiszen új munkahelyek alig keletkeznek, az elbocsátások viszont folytatódnak. A vidék embere a városi emberhez képest hátrányos helyzetben van, mert még nehezebben talál munkát. - Milyen reményekkel várhatjuk az új esztendőt? Milyen lényeges változásokban bízhatunk? -A vállalkozások szempontjából 1993 alapjai rendkívül szűkösek. Tudnunk kell, hogy a gazdasági nehézségek a termelőalapok leépülésével felemásan oldódtak meg. A gazdaságokból folyamatosan kitakarodott a pénz, azután következtek a forgóeszközök, még az állatállomány is. A termelők többségénél fejlesztés szinte egyáltalán nem történt, így alkalmazkodóképességük lényegesen lecsökkent. Ezek után a kérdés az, hogy 1993-ban milyen eredmények várhatók, és az ágazatban milyen mozgás indul meg? Ha a külső körülményeket nézzük, 1993 is lényegében ugyanolyan rosszul indul, mint az előző esztendő. Tartok tőle, hogy veszteséges év vár ránk. Az ágazat teljesítményét véleményem szerint alapvetően meghatározza, hogy az árakban realizálódik-e legalább a költségeket minimálisan meghaladó bevétel, vagy ha nem, akkor a költségvetés hajlandó-e forrásokat biztosítani a belső élelmiszerárak védelmében. A költségvetés elkészült, ám az említettekre források nincsenek. Nem lényegtelen az sem, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása - áprilisig bezárólag - megkapja-e azt a lendületet, amire elemi szükség lenne. Nem egyébről van szó, mint arról, hogy minden egyes faluban megtartják-e az első kárpótlási licitet vagy sem. Amennyiben ez nem történik meg, úgy arra kell készülni mindenkinek, hogy a föld művelését változatlanul a szövetkezeteknek kell elvégezni. Egyébként 1992 legnagyobb eredményének azt tartom, hogy azok között a körülmények között, amelyeket ismerünk, a földet megművelték Magyarországon. Ezt egyébként nem gazdasági megfontolásból tették, hanem - mondhatni — ősi ösztönből. Az őszi vetésterületek nagysága, az elvégzett munkák minősége 1993-at megalapozta. Szinte hihetetlen, hogy erre képesek voltak az emberek. Sajnos, az év úgy indul, hogy fölöttébb szűkösek a takarmány- és a gabonakészletek az országban. Tavaly ilyenkor a rekord kukoricahozam utáni készletek álltak rendelkezésre, és eladatlan búza volt a raktárakban. Most enyhén szólva is, valószínűleg hiányzik a gabona a központi készletekből, a kukorica mennyisége pedig - az aszály miatt - csak fele az egy évvel ezelőttinek. Az 1993 évi exportárualap tehát ezekből a termékekből már láthatóan hiányzik. Hasonló a helyzet az állattenyésztési termékeknél is. Én az ágazat 1993- as esztendejét a stagnálás időszakának feltételezem, és csökkenő exportot tartok valószínűnek, amely mögött részben készlethiány, részben az 1993-as teljesítményhiány lesz. Kérdés, hogy az ebből a szempontból meghatározó sertéságazatban bekövetkezik-e egy fellendülés, vagy sem? Véleményem szerint mérhető fellendüléssel tartósan nem lehet számolni. Nagyon fontos azonban az ellátásban a helyettesítő termék, a baromfi. A baromfiágazat mélypontja valószínűleg 1993 lesz. Ezt részben a mostani állomány, az év végi takarmányhelyzet, és nem utolsósorban az ár-és jövedelemhelyzet miatt feltételezem. Minden valószínűség szerint 1993-ban az állattenyésztésben újabb ágazat kerül a problémások közé: a szarvasmarha-ágazat. Ebben az ágazatban átmenetileg túltermelés volt, amely úgy tűnik, „megoldódott”, és nem kizárt, hogy a tejtermelés nagysága nem éri el még a szükséges mértéket sem, mert jövedelemhiányos lett az ágazat. A növénytermelés helyzetét - kivéve a gabonáét - a feldolgozóipar helyzete befolyásolja jelentősen... Tehát sok jót nem jósolhatok. - Köszönjük a beszélgetést. Sz. Lukács Imre Egy új utazási iroda úgy születik, hogy vezetője megválik régi cégétől. Ez történt Juhász Margittal, a Manager Tours igazgatónőjével. Korábban a Parlament közelében, a Cooptouristnál dolgozott. Irodájába főleg olyan üzletemberek „esnek be”, akik azonnal utazni akarnak. • Margit, hogy jutott eszedbe, hogy válts? -Több mint húsz év után nem volt könnyű megválni az előző cégemtől. 1988-tól olyan gyorsan zajlottak az események az országban, hogy teljesen megváltoztak az addigi utazási formák, lehetőségek. Úgy éreztem, hogy mást kell csinálni. • Igen, az már nemcsak magyar vagy kelet-európai jelenség, hogy az emberek nem falkában akarnak utazni... - Bizony, a régebbi formula más nem egyedül üdvözítő. Az üzleti utazások nyolcvan százalékát bonyolítjuk egyedül az országban,a maradék húszszázaléknyi egyéni utazást is a lehető legrugalmasabban kezeljük. Máig a vállalatok jó része átalakult, most meg a szövetkezeti törvény alapján változik a helyzet ezen a területen is. Nagy zsongás van az országban. Éreztem, hogy nincs Budapesten, sőt Magyarországon sem olyan iroda, amely ezeket az igényeket kielégítené. Ma, amikor mindenki keresi a helyét az országban-világban, az azonnali döntés nagyon fontos. Ha valaki ma kap egy faxot, hogy holnap 14 órakor ott kell lennie a cégnél, akkor felkeresnek, mert ha azonnal nem utazhat az illető, akkor esetleg egy más országbeli elviszi az üzletet előle. Az üzlet mindig azé, aki előbb odaér. Nos, mi elsősorban így hirdettük meg magunkat már több mint egy éve. És ma már sokan tudják, hogy ha reggel 9-kor idetelefonálnak, hogy másnap nagyon fontos tárgyalásuk van és három órán belül kocsival mondjuk Grazba szeretnének hajtani és ott szállodai szobára van szükségük, mert másnap reggel friss fejjel akarnak a tárgyalóasztalhoz ülni, akkor három óra múlva ott van az asztalukon a szállodafoglaló. • Bejönnek érte? Nem, elvisszük nekik. Nem mi találtuk ki ezt. Nyugaton már régóta működnek ilyen irodák. Tudniillik egy nyíregyházi vagy zalaegerszegi üzletember nem tud hirtelen „iderohanni”, mert akkor elmegy a napja. Ezért idetelefonál, és egy órán belül megkapja a választ. Barsy Zsuzsa Ma szól, holnap indul ^P7@/fconDMxS/ Semmiféle juttatást nem kaptam Az 1992. december 8-i számban olvastam id. Kanta Gyula háztáji kukoricával kapcsolatos panaszos levelét. Úgy gondolom, hogy panaszával nincs egyedül. Szerintem ő még azon szerencsések közé tartozik, akik egyáltalán még kaptak valamit. Az a 190 kilogramm szemeskukorica, ha másra nem is elegendő, de gondolom, legalább fedezi galambjainak téli takarmányszükségletét... Sajnos, én még rosszabb helyzetben vagyok. Ugyanis a jó nevű kuncsorbai Búzakalász Termelőszövetkezetnek vagyok közel harminc éve tagja, immár nyugdíjas. Termelőszövetkezetünk szántóterületének körülbelül a 60 százaléka öntözhető, ezáltal még az utóbbi súlyos, aszályos évek ellenére is eredményes volt a gazdálkodás. A termelőszövetkezet vezetősége rólunk, nyugdíjasokról a legmesszebbmenően gondoskodott 1991 végéig (felemelt földjáradék, tüzelősegély, öregek napja, karácsonyi ajándék stb.). Most, amikor soraimat írom - december közepén a termelőszövetkezettől még semmiféle juttatást nem kaptam erre az évre. Pedig az idén is közel 10 kataszteri hold földemen termelt a szövetkezet. Mint termelőszövetkezeti nyugdíjasnak, nyugdíjam összege a létminimum alatt van; ezt egészítené ki a háztáji termése és a földjáradék összege. Sajnos, a köztünk lévő több mint 200 kilométer távolság és idős korom nem teszi lehetővé, hogy személyesen járjak utána, viszont a termelőszövetkezethez írt felvilágosítást kérő leveleimet még csak válaszra sem érdemesítik... Id. Nemes János Gödöllő 1993. JANUÁR 5. Maholnap magam is nyugdíjas leszek.... Nemrégiben ismét megtartottuk az idősek napját Tatabánya-Bánhidán, a Puskin Művelődési Házban. Megrendezői a városi Vöröskereszt és aktivistái voltak. Az anyagiakhoz nagy segítséget nyújtott a polgármester úr és sok más önzetlen ember. Maholnap magam is nyugdíjas leszek, sokszor eszembe jut: vajon lesznek-e, akik a helyünkbe lépnek, és végzik-e olyan szívesen e nemes munkát, mint mi? Az idős emberek napján virággal, kis ajándékkal köszöntötték Bánhida két legidősebb emberét, a 94 éves Földesi nénit és a 89 éves Szeghalmi bácsit. Romániából jött barátnőmet is elvittem az idősek rendezvényére, ahol a meghatottságtól elsírta magát. Búcsúzáskor barátnőm is úgy köszönt el az idős emberektől: „Jövőre veletek, ugyanitt!” Köszönet minden segítőkész embernek. Isten áldása legyen rajtuk. Mari Zsigmondné Szőnyi Margit Tatabánya Gyászol a nyugdíjasklub Tizenkét éve folyik élénk klubélet a leányfalui nyugdíjasklubban, amelyet annak idején Csíki Jenő alapított és ez év októberéig vezetett. Lelkes vezetésével a tagok bejárták az ország minden részét, felkeresték a Fekete-tenger bolgár partját, Csehszlovákiát, Ausztriát. Csíki Jenő a klub októberi programját már a kórházi ágyon tervezte meg, és ugyanott állította össze - nagy-nagy szerénységgel — életútjának krónikáját. Október végén hunyt el, és november 6-án a leányfalui temetőben temették el klubtársai. Sírjánál, a búcsúbeszéd részeként a saját maga által összeállított életrajz hangzott el. A község nyugdíjasai sokáig fogják gyászolni szeretett vezetőjüket. Fazekas Mátyás Veresegyház Városunk szülötte A bácsalmási születésű Dulity Tibor festőművész közel kétszáz alkotása látható a művelődési központunkban. A művész 1935-ben született, tanulmányait a Debreceni Tanítóképző Intézetben végezte. Eddig mintegy 70 önálló kiállítása volt: Bács-Kiskun, Csongrád, Fejér, Pest, Szolnok és Tolna megyében. Festményeit megismerhették már Németországban, Franciaországban és Ausztriában is. 80-as évek közepén SZOT művészeti ösztöndíjas volt, 1990- ben pedig Bácsalmás város művészeti díjban részesítette. A festőművész jelenleg Kecskeméten él és dolgozik. Juhász Jenő Bácsalmás Kérdezték - válaszolunk Kiss András, Pomáz. Olvasónk leveléből az derül ki, hogy jelenlegi munkáltatójánál nincs hároméves munkaviszonya, így munkaviszonyának megszűnését követően nem részesül végkielégítésben. A végkielégítés csak annak jár, aki munkáltatójánál legalább hároméves munkaviszonnyal rendelkezik. Bálint Gábor, Nagykovácsi: A Házi Jogtanácsadó szerkesztősége január 1 -jétől az 1085 Budapest, Gyulai Pál u. 14. szám alatt található. Olvasónk megrendelését a fenti címre küldte el. Adorján Dóra, Vác: Az egészségügyi dolgozók részére folyósított béremelés elosztásáról az intézmények - bevonva az érdekképviseleti szervezeteket - maguk döntenek, így az egészségügyi dolgozók saját munkahelyükön érdeklődhetnek a béremelés öszszegéről. Dunai Györgyné, Füzesabony: A foglalkoztatási törvény 28. paragrafus (1.) bekezdés c. pontja csak abban az esetben rendeli megszüntetni a munkanélküli-járadék folyósítását, ha a munkanélküli által folytatott keresőtevékenységből származó jövedelem havi átlagban meghaladja a minimális bér-1992-ben 8000 forint - összegét. A járadékfolyósítás idején történő munkavégzés feltétele azonban az, hogy a munkanélküli legkésőbb a munkakezdést megelőző napon az illetékes munkaügyi kirendeltségnek ezt jelentse be, s amennyiben a megjelölt helyre a kirendeltség kiközvetíti, úgy a munka jogszerűen felvehető. Oláh Boldizsár, Litke: Kérésére közöljük a Magyar Orvosi Kamara címét: 1032 Budapest, Váradi u. 35-41. Horváth József, Szabadbattyán: Levelét továbbítottuk a Magyar Könyvklub illetékese részére, és kértük panasza felülvizsgálatát. Prechter Kálmánna, Mezőtúr: Apróhirdetésre válaszolni, a jelige és a mellette lévő szám feltüntetésével a következő címre lehet: Hírlapkiadó Vállalat Hirdetésfelvételi Irodája, 1959 Budapest VIII. kerület, Blaha Lujza tér 3. Nagy Kálmánná, Szeged: Fonalfestéssel Budapesten a Colortrade Kft. foglalkozik, pontos címük: 1116 Budapest, Kondorosi u. 6. Varga József, Vác: A Suzuki-Maruti Márkaszerviz-kereskedés Budapesten, a XVIII. kerület, Hengersor u. 25. szám alatt található.