Szabad Föld, 1994. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-08 / 6. szám
1994. FEBRUA I Ha Bálint gazda képviselő lesz... __________________________________________________________________________________________________________________________________tSff M mk=M mÉümlk mf Nemrégiben hallhattuk a hírt: a televízió népszerű „Bálint gazdája” indul a képviselő-választáson. Méghozzá a Szabad Demokraták Szövetségének a támogatásával. Majd felröppentek olyan híresztelések is, hogy politikai ambíciói miatt az országosan kedvelt „Gyuri bácsinak” le kell mondania médiás szerepléseiről. Lapunk eme hírek kapcsán kért interjút dr. Bálint Györgytől. - Az első hír, az indulásom igaz. A másodikat nem először, de ismét cáfolom - mondja dr. Bálint György. - Valóban lemondtam egy rádiós műsorvezetést a közelmúltban, a Hajnali Kalendáriumot, ám ezt önszántamból tettem, aminek nincs köze a választásokon való részvételemhez. Minden egyéb médiás szereplésem a jelenlegi ismereteim szerint változatlan marad. • A képviselőség ötlete saját döntés volt, vagy felkérés? - Is-is, ez nyilvánvaló. A komoly elhatározások először felvetődnek, majd a barátaival, ismerőseivel megvitatva megérlelődik, mint bor a pincében, az emberben a végleges döntés. Engem az a meggyőződés motivált, ha valakinek megadatott, hogy közel ötven év tapasztalataival a háta mögött óriási ismeretanyagot halmozzon fel, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ezt ne bocsássa a társadalom rendelkezésére. Különösen nem a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetében! • Úgy gondolom, ezt mint Bálint gazda eddig is megtehette a tévé képernyőjén vagy a rádión keresztül. Ez nem így van. Egy újságírónak, legyen bármennyire is népszerű, nincs része sem a törvényhozásban, sem a törvények előkészítésében. Legfeljebb, némi öniróniával fogalmazva, szabadon szórhatja az igét a kiskertmozgalomról... • Ellenlábasai viszont azt állítják, nyilvánvaló népszerűsége etikailag megkérdőjelezhető előnyökhöz juttatja majd a választások idején. Hála Istennek, azért most kiderül, hogy vannak „ellenlábasaim” is, így embernek érezhetem magam. Aki egy idő óta mást se csinál, mint mentegetőzik és magyarázkodik, hogy miért vállalkozott ilyen kalandra. Pedig pénzhajhászással, karriervággyal engem nemigen vádolhatnak. Ami viszont a népszerűségem „etikailag megkérdőjelezhető előnyeit” illeti, arról, mint javíthatatlan optimistának, a következő a véleményem. A közvélemény szerint ugyebár volt és van egy Bálint gazda, akire érdemes hallgatni, mert soha nem vezetett félre senkit, a tanácsai konkrétak és hasznosak voltak. Ha ebből a bizalomból, aminek évtizedek óta részese vagyok, csak valamennyit átmentek a politikába (aminek most nagyon nagy szüksége van a bizalomra!), feltételezem, hogy abból a társadalom is profitál. A kommunikációban tapasztalatokat szerzett ember igenis vegyen részt a politikában, ha a két területet hasznosan ötvözni tudja! • Meggyőződése, hogy képviselőként több lehetősége nyílik a közhasznú szereplésre? Feltétlenül! Azért tartok ki a döntésem mellett, mert a magyar mezőgazdaság, a vidék, a falusi lakosság ügyében hallathatom a szavamat. Mint képviselő, ezúttal másként is. • Miért éppen az SZDSZ támogatásával száll ringbe? Engem az SZDSZ-en kívül más, egyébként szimpatikus pártok is megkerestek ez ügyben. Amikor választottam, két szempontot vettem figyelembe. Egyrészt összevetettem az agrárprogramjukat, és az SZDSZ célkitűzései álltak hozzám a legközelebb. Másrészt szimpatizálok az SZDSZ-el azért is, mert életelveim - természetszeretet, humanizmus, liberalizmus - ennél a pártnál otthonra találtak. Egyébként semmilyen pártnak nem vagyok a tagja... • Miben látja a mezőgazdaság akut problémáit? - Hűha! Mindezt egy interjúban kell tömörítenem? Nos, adott egy ágazat, amely az elmúlt 25-30 évben a nagyon rossz közgazdasági körülmények ellenére is kiválóan produkált. Sajnos, ezek a körülmények ma sem ideálisak. Nem lehet folyton rendelkezéseket változtatni, mert az lebénítja a magyar parasztságot. Visszafogja abban, hogy éljen az igenis létező tartalékaival. Nem lehet egy gőgös mozdulattal lesöpörni a keleti piacokat. Nem lehet egy országra rákényszeríteni egy olyan mezőgazdasági struktúrát, ami idegen tőle. Ma mindenki az amerikai, kanadai, ausztrál vagy új-zélandi mintájú farmergazdaságokról szónokol. Holott a magyar klíma, közgazdasági adottságok, települési viszonyok erre nem alkalmasak. Nálunk a gazdaságok zömét minden bizonnyal családi birtokok alkotják majd, ám ezeknek egészen más lesz a szerkezetük, mint az egy-két termék előállítására berendezkedett nagy farmergazdaságoknak. Egy kis országban, ha a mezőgazdaság jól van megszervezve szaktanácsadással, oktatással, piaci információkkal, nagyon széles skálán tud működni. Elvégre a kicsinységnek itt, Európa közepén is megvannak az előnyei. A gyors váltás, mozgékonyság, mobilitás. Ehhez kell a megfelelő agrárstruktúra, ami ezt a működést információkkal támasztja alá. Soha olyan jelentősége az információs hálózatnak nem volt, mint az elkövetkező években lesz! • Van-e olyan terület, ahol Ön rögtön lépne, ha képviselő lenne? - Van bizony! Az egyik, aszályos évtizedet hagyva magunk mögött, az öntözéssel élő gazdaságokat érinti. Akik ugye jelentős díjat fizetnek azért a vízért, ami ingyen befolyik az országba, és ha nem használják fel, szépen kifolyik. Tehát ellenszolgáltatás nélkül is megkaphatnák a gazdaságok. A másik szintén vízzel kapcsolatos. Igazságtalan rendelkezésnek tartom, hogy a kiskerttulajdonosoknak összevontan kell fizetniük a víz- és csatornahasználati díjat. Ez utóbbit ráadásul annak arányában állapítják meg, mennyi vizet használtak fel. Pedig a tulajdonos nem a csatornába ereszti azt a vizet, hanem öntözi vele a zöldségesét, gyümölcsösét. Miért kell neki akkor ugyanannyit fizetnie, mint annak, aki a kommunális szennyvizet engedi bele a csatornába? Harmadik „vesszőparipám” sem igényel különösebb beruházást. Konkrétan a gazdaemberek közös elhatározásával létrehozott gépkörökre gondolok. Ha összefogna tizenöthúsz család, mint teszik ezt Ausztriában, és ezeket a gépeket közösen szereznék be, tartanák fenn és használnák, nem jelentene akkora anyagi terhet. Egy-egy gépkörnek 10-15 speciális gépre volna szüksége, amelyeket kalákában működtetnének. • Ön szerint megvalósítható ez a fajta összefogás nálunk, amikor a magyar karakterre inkább a széthúzás jellemző? - Én nem vagyok ennyire pesszimista a magyar gazdaember karakterét illetően. Ismét az újságírói tapasztalataimra hivatkozva állítom: a magyar gazdaember - a valóban létező és jogos bizalmatlansága mellett - a józan, hasznos tanácsot mindig elfogadta és megvalósította. Keresztény Gabriella A Hadifogoly Szövetség reménye A aII. világháborúban győztes hatalmak politikája következtében csaknem egymillió magyar került szögesdrót közé, embertelen munkatáborokba. A fogságba hurcoltak többségét otthonukból vitték el, köztük 13-15 éves gyerekeket, fiatal lányokat, édesanyákat, idős és ifjú férfiakat. A szovjet birodalomban az elhurcoltak százezrei pusztultak el, az életben maradókra, akik éveken át ingyen robotoltak, hazatértük után újabb megpróbáltatás várt. A szovjet rendszer magyar komisszárjai büntetőtáborokba tereltek sok agyongyötört volt hadifoglyot. A szovjet birodalomból hazatérők és az itthoni munkatáborokban sínylődök érdekképviselete céljából alakult meg a Hadifogoly Szövetség, amit Rákosiék egyetlen tollvonással megszüntettek. Csak 41 évvel később, 1989-ben sikerült újból életre kelteni. Tevékenységünk a tagjaink érdekvédelmére, megsegítésére irányul. Az idős, beteges és a hivatalos ügyekben járatlan bajtársaink ügyes-bajos dolgában igyekszünk segítséget nyújtani. Foglalkozunk az idegenben elhunyt bajtársaink sírjainak felkutatásával is. Egy évvel ezelőtt ismét megjelent a korábban betiltott Hadifogoly Híradó, amit társadalmi munkában állítunk elő. Ám az újság terjesztése olyan költséget jelent számunkra, ami a jelen körülmények között már tarthatatlan. Ilyen előzmények után kínos meglepetésként ért bennünket a Társadalmi Szervezetek Költségvetési Támogatását Koordináló Bizottság döntése, miszerint a korábbi 2 700 000 Ft évi költségvetésünket megszüntette és mindössze 200 000 Ft segélyben részesíti szövetségünket. Gondjainkat tetézi, hogy állandó székhelyünk sincs, pedig egy szobakonyhás helyiségnél nagyobbat sohasem kaptunk. Sajnos az Országgyűlésben sem akad egyetlen képviselő, aki érdemben foglalkozna a Hadifogoly Szövetség tarthatatlan helyzetével. Ezért is fordulunk a nyilvánossághoz. Reménykedve várja a jó szándékú emberek, a segítőkész szponzorok jelentkezését a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége. Címünk: 1071 Budapest, Dózsa György u. 68. Telefonszámunk: 215-0788. Dr. Vértesy László a Hadifogoly Híradó felelős szerkesztője SZABAD FÖLD 11 Nemrégiben a Petőfi rádió egyik hajnali adásában a hallgatók segítségét kértem egy ügyben. Eleddig - talán mivel öt órakor még kevesen rádióznak - nem keresett meg senki, hogy fölvilágosítást adjon egy nyilván igen jelentős ügyben. Mi az?... Valaki minap elmesélte nekem egy vidéki legénynek Kőszegébe, emléktáblára illő történetét. Azt, hogy egy településen negyvennégy, vagy talán negyvenöt első heteiben valaki - nem tudhatni, milyen előzmények után - lelőtt egy szovjet tábornokot. A civil tettest a katonai nyomozószervek nem tudták kézre keríteni. Ezért a cselekményt megtorlandó, nyolc polgári személy nyilvános agyonlövetésére adott parancsot a szovjet katonai vezetés. Találomra összeszedtek nyolc vétlen férfit és kivégzőosztag elé állították őket... Ám közülük az egyik könyörgőre fogta a dolgot mondván, kíméljék meg az életét, mivel öt kisgyermeket kell felnevelnie. Az ítéletvégrehajtással megbízott csapat parancsnoka könyörtelen volt: parancs az parancs - halál az halál... De előugrott a nézőül odatereltek közül egy tizenkilenc-húsz év körüli fiatalember. Saját életét ajánlotta cserébe, csakhogy a sokgyermekes apa megmaradhasson... Hét társával együtt kivégezték. ...Aki a megrázó történetet elmondta nekem, nem tudta, hol és kikkel történt a szívettépő, ám a fiatalember áldozatvállalására gondolva, fölemelő eset... Kérem azokat, akik erről a drámáról - vagy éppen hasonlóról - tudnak, írják meg nekem az esemény színhelyét, lefolyását és hogy kikkel történt mindez. Fáradozásukat előre is köszönöm. Bajor Nagy Ernő KMftfs§© [°)®[K)®gj c5ö00©nogíQ®fc SIS DKftMSSDW @©seá[fe/®[fű A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tüdőgyógyászati Klinikájának intenzív osztályán a betegek gyógyulását, életben tartását elősegítő különféle gépek, eszközök váltakozva fuvoláznak, csilingelnek. A fel-felcsendülő dallamot egy-egy könyörgő vagy éppen agresszív hang teszi színesebbé: - Nővérke, elcsúszott a fejpárnám... Nővér, ágytálat kérek. Siessen!... Én tejet kértem, nem teát. Sietős léptű ápolónők surrannak egyik ágytól a másikig. Néha szigorúbb, ám legtöbbször mosolygós tekintettel, de minden alkalommal lenyűgöző kedvességgel mondják közlendőjüket és teszik az irigylésre nem méltó dolgukat. Új beteget hoznak a terembe. Miután elhelyezik az ágyában, alig hallhatóan kérdezi a férfi ápolótól: - Doktor úr... - Nem vagyok doktor, csak nővér vagyok, mint a kolléganőim... - Nővér úrnak szólíthatom? Mosoly bujkált az arcokon. Ám a következő pillanatban, amikor Dr. Falus Ferenc, az intenzív osztály vezetője a körteimbe lép, szinte egyszerre üdvözlik a bizakodó tekintetű betegek. A halk szavú orvos rezzenetlen arccal hallgatja a kétségbeesett szavakat, amelyekre megnyugtató a válasz. Hiába tiltakozik az az idős férfi, aki arra kéri orvosát, hogy ne kísérletezzenek vele, hagyja őt meghalni, dr. Falus Ferenc könyörtelennek bizonyul. - Önt gyógyulni hozták ide és nem meghalni. És mi meggyógyítjuk. Miközben tovább folyik a betegek vizsgálata, csörög a telefon. Az ápolónő jelzi: külföldről keresik a doktor urat. - Most nem érek rá tárgyalni! - Azt mondják, fontos... - Akkor sem. Kéri, hogy két óra múlva hívják újra. A folyosón kétségbeesett fiatalasszony várja az intenzív osztály vezetőjét és ellentmondást nem tűrő hangon harsogja: - Nem tűröm, hogy a férjemet halálba kergessék. Megköszönöm, hogy a súlyos tüdőgyulladásból és azt hiszem, még veszélyesebb tályog megszüntetetésével meggyógyította a férjemet. De az infúziós kezelést nem engedem! - Asszonyom! Igaz, hogy a veszélyt elhárítottuk. A gyulladást kiváltó okot azonban csak az infúziós és a vele járó gyógyszeres kezeléssel szüntethetjük meg. Ez a gyógyulás lehetősége. - Nem hiszem, és nem engedem... - Én bízom a doktor úrban és elfogadom az ajánlatát - szólt közbe a félig gyógyult fiatalember. - Köszönöm a bizalmat. Nézem a szenvedélyesen munkálkodó fiatal orvost, aki nem lehet több 40 évesnél, mégis úgy tűnik, mintha a szakma minden ismeretével rendelkező, idős professzor hajolna a kórlapok fölé, aki az új és még újabb lehetőségek után kutat. Mivel soha nem látom mosolyogni a szolid tekintetű orvost és indulatosnak sem, némi meglepetést jelent a másnapi folyosói találkozás. Betegei és volt betegei hozzátartozói várják a vizit befejezését, hogy szót válthassanak dr. Falus Ferenc adjunktussal. A beszélgetés után, valamennyien elégedetten, megnyugodva köszönnek el. Ám egy idősebb, kitűnő kondícióban lévő férfi méltatlankodik: - Nem értem és engem zavar, miért kell változtatni az eddigi kezelésen. Két hónappal ezelőtt abban állapodtunk meg, hogy négyhetenként kapom az infúziót, és hetente történik a vérképvizsgálat. Az eddigi vizsgálatokról csak azt hallottam, hogy szebb és jobb nem is lehetne. Most pedig azzal fogadnak, hogy nem négy, hanem már három hét elteltével kapom az újabb infúziót. Ez aggaszt engem. Borzasztóan nagy baj, hogy olyan kifogástalanul javul az egészsége, hogy meggyorsíthatjuk a gyógyítás ütemét? - mondja szokatlanul kedves mosollyal az orvos, és megszorítja betege kezét, majd így folytatja: - Ez a kitűnő állapot, a felszedett kilogrammokkal együtt a gyógyulás biztos jele. Olyan jól néz ki, hogy akár tíz évet is letagadhatna a korából. Az idős úr megkönnyebbülten köszön el orvosától, ám odébb egy félszegen várakozó asszonyka zavartan suttogja: - Doktor úr... Ne utasítson vissza... Megmentette az uram életét... - Szó sem lehet róla! Már többször kértem, ne kísérletezzen! - mondja határozottan és indulatosan az orvos, ám az asszonyka nem akar elállni a szándékától. Dr. Falus Ferenc a következő emlékezetes mondattal nyugtatja meg volt betege feleségét: - Asszonyom! Minden magyar állampolgárnak van TB-kártyája, ami azt jelenti, hogy jár neki az ingyenes gyógykezelés. Egyébként a férjének nagyobb szüksége van erre az összegre, mint kezelőorvosának a hálapénzre. Sárdi Ferenc