Szabad Föld, 1994. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-22 / 47. szám

24 SZABAD FÖLD '(c&)/i\llji\l ) ' )infrTwi ^94/ \I°{A\! )lll xl " n.__________________________________________________________________________________________________________________,_______________________./ K l®CS[l®töPg®©^CS Lehet bárkinek is fogalma arról, mennyi nokedlit szaggat­hat ki élete folyamán egy olyan asszony, aki négy gyereket ne­velt föl, s szegénységében is jó szívvel terített másoknak is? Én bizony meg nem tudnám mondani. De hogy az én anyám galuskáiból kisebb hegy is kerekedhetett volna, arra akár mérget is vennék! Nézzük csak! Jó volt az a nokedli krumpliján, jöhetett tejföllel, túróval. És amikor pör­költ is került hozzá, attól már valami fölséges lett! De ki ne maradjon a tojásos... Mellé rezgő, zöld salátalevelek, ecet­tel, cukorral, új hagymával, víz­zel. Vagy „csak úgy”. Az a tel­jesen sima. Egy kis zsiradékon megforgatva. De miért, miért se, nekem egyre a habos tojá­sos jár az eszembe. Amikor fel­verődött hozzá a tojásfehérje kemény habbá. De nem ám a habverő masinával, mert an­nak még híre-hamva sem volt! Hanem közönségesen villával. Addig püfölve a fehérjét, amíg durcásan kihúzta magát, mint a mérges pulyka. S ha már az megvolt, jöhetett az összefor­­gatás a sárgával, a tűzforró ga­luskával, amely egytől egyig szintén sárgán virított a tálban, mert két-három egész tojás tar­totta össze a lisztet, a sót meg a vizet. Úgy mondódott, hogy ez a különlegesség vendégeknek készült pesztrálkodás idején, amikor még a kis szolgálólány­nak csak a kicsi gyerekre van babusgató gondja. Mai szóval csak „szitterkedik" a bébi körül. Bár mondják, hogy elég sok kíváncsi s nyelvtanulásra vál­lalkozó leány fizet arra rá, hogy elhiszi a hirdetést, aztán úgy megterhelik munkával, hogy csak győzzön megszabadulni a nagy jólétből, nyugati von­zásból... Az én kis pesztonkám, ké­sőbbi jó anyám, még az első háború éveiben pesztrálgatta a gazdagék csemetéit. Dolgos, szorgos volt már akkor is. Nem tudta nézni, ha valami nem úgy ment, ahogy kellett volna neki mennie. Tojásos nokedlit is úgy szaggatott, hogy nem kényszerítették. Az asszonyá­nak „kimenője volt”, az úr kár­tyapartnereket hívott, s kellett a bor mellé valami korcsolyaféle - ahogyan mondani szokták. Szendvicsek akkoriban még aligha járhatták, különben ke­nyeret, disznósajtot, kolbászt szeletelgetett volna a kis cse­léd a kártyások elé. Kézre esett a liszt, a sok to­jás. Nosza rajta! Volt is csodál­kozás. Ilyet aztán soha senki sem evett még azelőtt. Mama arca megszínesedett, amikor erről beszélt. Vagy előttem ma­rad meg így? S a fehér habos nokedli azóta is sokszor eszembe jut. Pedig soha sem akartam ilyet enni. Volt más. Jószerivel mindig volt valami. S a legegyszerűbb is olyan, hogy utcahosszat sem került hasonló mások asztalára. Ha vendégeket vártak a tehető­sebbek, nemegyszer anyámat kérték meg, hogy gondoljon már ki valami ünnepi ételt. Fő­zött is. Olyat, hogy megnyal­hatták utána a szájuk szélét a meghívottak. Söpörhették be a háziak a sok köszönömöt. Mi meg egy kis szedett tejjel, aludttejjel, szalonnával „koc­cintottunk” a mások örömére. Nem volt mindegy, hogy mi fő a tűzhelyen, mi van a kam­rában, mi kerül az asztalra. Anyám nagyon be tudta oszta­ni a „vant”, de még a „nincset” is. Dolgozott, mintha nem is két keze, két lába lenne. Hihetet­len erő tud lakozni egy olyan asszonyban, mint amilyen az én anyám volt. Csak az a baj, hogy elszállnak az évek, mire minderre ráfigyelmez az em­ber. Vagy mégsem? Régi csetre­­szek közül megmaradt valami­ként egy tésztaszaggató. Még apám csinálta. Elég terebé­lyes, hogy legalább kétszerre ráférjen a családnak való no­­kedlitészta. S elég könnyű is ahhoz, hogy jó fogással tartani lehessen a bal kézben a gőz fölött aprítva a kicsi darabkákat a zubogó vízbe. Anyámé volt ez a konyhai eszköz. Hihetetlen gyorsaság­gal szabdalta róla a nokedlit, akármihez kavarta össze. S olyan egyenletesen, olyan apróra, hogy a programozott masina is megirigyelhetné. Van is a háznál valami moder­nebb. De ez az ezerszer kiszu­­perálható deszka dolgozik ma is. Nem olyan gyors, nem olyan egyenletes a kés járása rajta, mint annak előtte. S már ez a kéz sem a valamikori könnyű leánykéz. De kell nekem ez a deszka! Ha sarokba szorít a család, azt mondom: a noked­­lipercek miatt kell. Mert amúgy csak egy tárgy. Dániel Mária n Ül­t -t . Ha kedd, ha szerda: Zsákbamacska! Ha velünk játszik, Önnek is esélye van arra, hogy a vetélkedő részt­vevője legyen. A helyes megfejtést beküldők között sorsoljuk ki azokat, akik meghívást nyernek a tévéstúdióba. Kedden és szerdán 18.30-kor látható a Zsákbamacska a TV 1-en. A Zsákbamacska rádiós magazinja új időpontban hallható, szerdán 22.00 órától egy teljes órán át a Danubius Rádióban. A vetélkedőműsorral kapcsolatos kérdéseivel kérjük, forduljon infor­mációs központjainkhoz! Információs telefonszámunk: 215-4365. Továbbra is várjuk helyes megfejtéseiket, észrevételeiket az alábbi címre: Zsákbamacska, 1519 Budapest, Pf.: 333. A múlt heti helyes megfejtés: Ha valaki mérges macskával álmodik, az veszekedést jelent. ........................................................................................................................... Kérdésünk: Melyik az az ország, ahol a fekete macska jót jelent? Válasz 1.: Spanyolország. Válasz 2.: Ciprus. Név:........................................................................................................... Cím:........................................................................................................ ./c­u N 111 * 7 * Az influenza és változatai is a­z influenzavírus okozta, h ha nagymértékben ragályos megbetegedés az influenza. Ki ne rettegne évről évre a járványok alatt, nehogy elkapja e kellemet­len, ágyhoz döntő, sokszor szö­vődményekkel tarkított betegsé­get. Cseppfertőzéssel, télvíz ide­jén terjed előszeretettel, amikor a levegő nyirkos, párás. Járvány­mentes időszakban az influenza diagnózisa nem könnyű, mert bár­mely egyéb, enyhe lázas megbete­gedésre hasonlít. (A betegség el­nevezése az 1743-as járványról is­mert, és állítólag az olasz influen­za di freddo kifejezésből ered. Másik elnevezése, a grippe, fran­cia eredetű.) Mivel vírusbetegségről van szó, azt várnánk, hogy ha egyszer már átestünk rajta, egy életre szóló immunitást kapjunk a kóroko­zóval szemben. Hogy ez nem így van, ennek az az oka, hogy nem egyetlen vírusról van szó, s a víru­sok is évről évre változtatják ismer­tető jegyeiket. Időről időre újabb altípusok ütik fel a fejüket, újabb és újabb járványokkal veszélyez­tetve az emberiséget. Hogy ezt jobban megértsük, tekintsük át rö­viden a kórokozó típusait. A betegség kórokozója az or­­thomy­xoviridae nevű víruscsalád­ba tartozik. E családon belül meg­különböztetünk A, B, és C-vel jel­zett típusokat. A vírusok típusba sorolása a belső antigénjeik alap­ján történik. Antigénnek neve­zünk minden olyan anyagot, me­lyek a szervezetet védekezésre serkentik. Ennek eredményekép­pen termeli immunrendszerünk az antitestet. Ezek az ellenanyagok hivatottak harcolni az antigének­kel, megakadályozva ezzel a víru­sok elszaporodását szervezetünk­ben. A vírusok külsején helyez­kednek el az úgynevezett felszíni antigének. Ezek ellen immunizá­­lódik az emberi szervezet. Az A vírus felszíni antigénjei változásra hajlamosak. E változás lehet foko­zatos vagy hirtelen bekövetkező. A hirtelen bekövetkezett változás oly nagyfokú, hogy általa merő­ben új altípus jön létre. Ezzel szemben viszont már általános fo­gékonyság áll fenn, mely újabb nagy járvány kialakulását teszi le­hetővé. Ez a magyarázata annak, hogy 1-3 éven belül ismételten felütheti a fejét újabb és újabb nagy influenzajárvány. A B típus felszíni antigénjeinek változása lassúbb, de időről időre észlelhe­tő. A C típus változásával a gya­korlatban számolni nem kell. A nagy influenzajárványok kórokozója az influenza A vírusa. E kórokozó 2-3 évente okoz ki­sebb járványokat, új altípus kiala­kulása esetén viszont nagy járvá­nyok kialakulása fenyeget. Ilyen híres nagy járvány volt 1743-ban és 1889-92-ben az orosz nátha, az 1918-20-as években a spanyol­nátha. Ez utóbbi több áldozatot követelt, mint a négyéves I. világ­háború. 1957-ben Ázsiából terjedt el az ázsiai altípus okozta járvány, és sokan emlékezünk az 1968-as Hongkongi influenza néven is­mertté vált nagy járványra. A betegség lappangási ideje 1- 4 nap. A tünetek rendszerint hirte­len kezdődnek hidegrázással, bor­zongással, magas lázzal, torok- és izomfájdalmakkal. E jelenségeket rossz közérzet, fejfájás, érványta­­lanság, orrdugulás, nátha, száraz köhögés, némelykor hányinger, émelygés kíséri. A pulzus, a lég­zés szaporává válik. Szövőd­ménymentes esetben a betegség 1-7 nap alatt elmúlik, a következ­ményes gyengeség is 2 héten belül megszűnik. Miután az influenza a légúti nyálkahártyák elhalását okozza, előszerettel alakulnak ki bakteriális felülfertőződések. Ez az oka annak, hogy szövődmény­ként a legtöbbször légúti bakteriá­lis fertőződés, így orrmelléküreg­­gyulladás, hörgőgyulladás, tüdő­gyulladás lép fel. A tüdőgyullást okozhatja maga a vírus is, de eb­ben az esetben a betegség elején jelentkezik és súlyosabb lefolyá­sú. A kór kezdetét követő 4-5. na­pon fellépő tüdőgyulladás már a bakteriális felülfertőződés követ­kezménye. Erre utaló jel, ha az influenza tüneteinek enyhülése után, esetleg átmeneti láztalan szakaszt követően a beteg ismét lázas lesz, gyengesége eluralko­dik, köhög, esetleg szúró mellkasi fájdalomról panaszkodik. Az influenzának specifikus gyógyszere nincsen, a kezelés tü­neti. Ha a fertőzés megtörtént,, az ágynyugalom, a bő folyadékfo­gyasztás, C-vitamin adása és láz­csillapítás segíthet a betegség le­küzdésében. Lázcsillapítóként aszpirin helyett inkább paracetamol tartalmú szereket használjunk, kü­lönösen gyermekeknél. Ritka eset­ben az aszpirin — főként gyermek­korban — kiváltója lehet egy súlyos szövődménynek, az úgynevezett Reye-szindrómának. E kórképet a gyorsan kialakuló májelégtelenség és agyi tünetek jellemzik. A baktériumok okozta szövőd­mények antibiotikumokkal jól gyógyíthatók. Fontos tudni, hogy adott esetben nem mindegyik an­tibiotikum képes a baktérium el­pusztítására. A helytelenül meg­választott antibiotikum pedig a beteg állapotát csak ronthatja. Az elégtelen mennyiségben és ideig alkalmazott antibiotikus kezelés­sel pedig csak az e kezelésre re­­zisztens törzsek számát szaporít­hatjuk úgy, hogy ha kevés ideig és a kívántnál kisebb mennyiségben adjuk, akkor a tünetek elmúlhat­nak ugyan, de a baktériumokat tel­jes egészében nem érjük el. A fennmaradt kórokozók megvál­toztatják a szerkezetüket az ellen­séggel szemben, s a továbbiakban már nem fognak reagálni a beve­tett fegyverre. Ezért fontos, hogy antibiotikumot csak orvosi előí­rásra szedjünk, pontosan betartva az erre vonatkozó utasításokat. Öngyógyításként ne nyúljunk e gyógyszerhez, mert ugyanúgy árt­hatunk, mint használhatunk vele. Szükség esetén vegyük a fáradságot és keressük fel az orvosunkat a he­lyes kezelés kiválasztása érdeké­ben. Gondoljunk arra, hogy gyer­mekeinknek már nem fog maradni hathatós antibiotikum, ha mi nem bánunk e szerrel kellő felelősséggel. A legjobb azonban, ha a beteg­ség elkerül bennünket. Ennek ér­dekében járványos időszakban kerüljük a zsúfolt helyiséget, ahol a cseppfertőzés könnyebben elér­het bennünket, s naponta többször szellőztessük át szobáinkat. Tar­tózkodjunk többet a friss levegőn, öltözzünk rétegesen. A megelőzés szempontjából fontos a téli vita­minpótlás, főként C-vitaminból együnk többet. Járványos idő­szakban felnőttek napi 500-1000 mg C-vitamint is fogyaszthatnak. A gyermekek vitaminadagja függ a kortól. Gyermekeink vitamin­­pótlását beszéljük meg mindenkor a gyermekorvossal. Az iflu­enza kivédésére hatá­sos lehet még a védőoltás. A há­romhetes időközzel, 2 alkalom­mal adott vírusvakcina átmeneti, mérsékelt fokú védelmet nyújt a fertőzéssel szemben. A védettség néhány hónapig tart. Mind az A, mind a B típussal szemben alkal­maznak oltást. Az oltás évente ajánlott légzési elégtelenségben, szívbetegségben vagy egyéb sú­lyos, idült kórban szenvedők ré­szére. Az oltási igényt a családor­vosoknál lehet jelezni. F­ordítsunk tehát kellő figyel­­e­­met a betegség megelőzésé­re, hogy a hideg időszak elmúltá­val megtapasztalhassuk, mennyi­vel nagyobb testi erővel vészeltük át a téli, amúgy is nehéz hónapo­kat az influenza elkerülésének kö­szönhetően. Dr. Szirmák Eszter Á téli kosztüm... Praktikus, mert meleg, mert sokfé­leképpen viselhe­tő, kiegészítőkkel változatossá tehe­tő. A háromnegye­destől hétnyolca­­dosig terjedő hosszúságú kabát illik szoknyához, nadrághoz, nad­rágszoknyához, s még csak az sem fontos, hogy ezek a kabáttal azonos anyagból készülje­nek, vagy vele szín­ben egyezzenek. Fontos, hogy a kabát bő legyen, nemcsak, mert így divatos, hanem, mert így lehet réte­gesen aláöltözve alkalmazkodni az időjáráshoz. Keve­sebb vagy több szőrmével, kötött sállal, sapkával szí­nesíthető is a téli együttes.­­ Az oldalvarrá­sig lekerekí­tett, ragján sza­bású kabát, kis gallérján és ké­zelőjén rövid sző­rű a szőrmedíszí­tés. © Rejtett gom­­bolású, maga­san csukódó kabát, saját anyagából készült, rávarrott vagy csak rátett sállal mutatós és meleg. Szép és meleg hatalmas szőrmemandzset­tája is. © A szabásvo­nalat hangsú­lyozza a mellvar­rást is helyettesítő széles pánt. A szoknya aszim­metrikus gombolá­­sú, egyenes vona­lú, lépéshasítékkal készül. Villányi Zsuzsa Ajándék karácsonyra A fenyőfával, hóemberrel dí­szített csinos kötényhez 90 cm széles anyagból 1,30 m sötétkék­­fehérpöttyös vászon, 1 m fehér vá­szon (a figurához és paszpólozás­hoz) a hozzávaló. A szabás mintajelzése: A = fél kötény B = kötőpántok, C = nyakpánt. A figurákat a fehér vá­szonból kiszabjuk, és cikkcakk öltéssel eldolgozzuk a széleket. A hóember sálját - kis piros ma­radékból ki­szabva - ráapp­likáljuk a hóem­berre. A hóem­ber szemét, or­rát, karját, a sílécet, a síbotot hímzéssel - láncöltéssel - varrjuk majd a kötényre, ha az összes figurát már rágépeltük. A kötény széleit fehér ferde pánt­ helyére tűzzük. Aki zsebet is szó­­tal körbepasztólozzuk. Megvarr­ retne, varrjon a mellrészre egy juh a nyak- és kötőpántokat, és a széleset. • Németh István, 8145 Nádasladány, Vöröshadse­reg u. 65. ajánlata: „Szíve­sen adnék lakást, ellátást teljesen magányos, közép­korú nyudíjas nőnek, aki körülöttem­­ 77 esztendős nyugdíjas ember vagyok csekély házimunkát végez­ne”. • Szilágyi Lajosné, 3761 Szín, Szabadság u. 47. hely­zete: „Ötgyerekes anya va­gyok. Én gyermekgondozási segélyt kapok, a férjemet le­százalékolták. Igen nehéz a megélhetésünk. Gyermeke­im életkora 7 hónapostól 17 évesig terjed. Nagy szüksé­günk volna téli csizmákra, papucsokra, nadrágokra, pulóverekre, zoknikra, egyáltalán alsónemükre. Hi­ányt szenvedünk ágynemű­ben, és rádiónk sincs.” • Kerekes János, 3928 Ti­szatardos, Petőfi u. 18. szám alatti lakos keresi egykori honvédtársát, Bodzsár Lászlót, aki 1940 telén vo­nult be katonának mint újonc az Ungváron lévő 32. sz. zászlóaljhoz, annak 1. sz. géppuskás századához. Ké­ri, hogy vagy a keresett sze­mély, vagy annak ismerőse keresse vele a kapcsolatot levélben. • Fehér Gáborné, 2100 Gödöllő, Kiss J. u. 32. lakó­helyén állatmenhelyet s egy­ben állatóvodát szeretne nyitni. Kéri, aki ebben segí­tené őt, keresse meg írás­ban. 1994. NOVEMBER 22.

Next