Szabad Föld, 1997. január-június (53. évfolyam, 1-25. szám)
1997-05-27 / 21. szám
Szekeres Imre a területfejlesztésről Mit jelent az összehangolt területfejlesztés, mely régiók érzik ennek hatását, hogyan érinti majd a program a vidéki embereket? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Szekeres Imrét, a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjét, akinek vesszőparipája ez a téma. 5. oldal CSALÁDI MUNDIOID _______________________________~ Galga mente A Börzsönyt és a Mátrát szétválasztó, éppen csak középhegységnek számító Cserhátban eredő Galga vadregényes völgye a Gödöllői-dombságba érve kiszélesedik, majd az Alföldbe simul. E természeti változékonysághoz illeszkedő sokszínű társadalmat fűzött partjaira a történelem magyarokkal, szlovákokkal, németekkel. A felső és az alsó Galga mente határán, Bagnál kötődik a tájba a főváros és Észak-Magyarország három artériája, a vasút, a főút és az autópálya. Ezért is kapcsolódik e vidék három központhoz: Aszódhoz, Gödöllőhöz és Budapesthez. Az M3-as autópálya mindmáig nem vált ipartelepítő tényezővé, inkább a munkaerőt - és a kertek terményeit - segít mozgatni a főváros felé. ■ A TARTALOMBÓL A festő és a kastély Százéves. Egy ember életében tisztes, de egy impozáns épület esetében akár a gyermekkort jelentő kerek évforduló. A Károlyiak nagymágocsi kastélyának és egyik lakójának, Szántó Mária festőnőnek elérkezett a centenáriumi esztendő. 14. oldal Űrhajósképzés Kecskeméten A Kecskeméti Repülőkórházban bárki jelentkezhet űrpilótának. Csakhogy a kötelező és rendkívül szigorú orvosi vizsgálatok, valamint a kiképzés számláját neki kell állnia. Mindmáig egyetlen űrben járt honpolgárunk akad, Farkas Bertalan, aki az égi utazásra kiválasztott társaival együtt szintén a kecskeméti intézményben állta ki a próbát. 22. oldal Nehéz és gyönyörű Kedves Olvasóink! Életemben volt egy időszak, amikor egy hónapon át tanítottam. Nem készültem tanárnak, de a bölcsészdiplomának feltétele volt a tanítási gyakorlat. Előbb még a többi végzős hallgatóval együtt hetekig hospitáltunk, azaz végighallgattuk a vezetőtanárok óráit, az én esetemben magyarórákat. Bevallom, titokban - vagy akár kimondva is - mindnyájan azt gondoltuk: mi sokkal jobban csinálnánk! Aztán ránk került a sor. Magam a nagy hírű, 12 évfolyamos iskola hatodikosai elé álltam ki irodalmat és nyelvtant tanítani. Ma is úgy gondolok vissza rá, mint életem talán legnehezebb feladatára. Mert bizony nem volt elég, hogy tudtam a melléknévi igenevet meg a tulajdonnevek helyesírását, vagy a metafora meghatározását, és mindezeket többé-kevésbé el is tudtam magyarázni. Hanem az egyebek! Például amikor Ritára és Kingára vihogóroham jött rá lelkes fejtegetéseim alatt. Miközben beszéltem, azon törtem a fejem, vajon valami ökörséget mondtam, leszakadt-e egy gombom, elkenődött-e a szemfestékem, avagy csak ellenállhatatlan korosztályos leányvihogógörcs vett rajtuk erőt... Azt már tudtam, hogy gyakorlóiskolában minden tanárjelöltet divat kicsit zavarba hozni, de mégis felkészületlenül ért, amikor Holies haladéktalanul tudni akarta, hogy Pápua Új-Guinea nevét kötőjellel vagy anélkül kell-e írni, s ha igen, hánnyal. Naná, hogy a rossz megoldást mondtam, aztán pironkodhattam, amikor a kisfiú másnapra becipelte a Világatlaszt... Sajó Kati kizárólag nyelvtanóra alatt éhezett meg, gátlástalanul recsegtetve zsömléje celofánját. Jocó és Totya naponta összeverekedtek, miközben Hajnalka idegtépően éles hangon nyávogott: - Naa, megmondlak... És ami a legrosszabb volt: olykor valóban meg is mondta, s akkor valamit tennem kellett. Egyszer egy héten hatodik órára esett a nyelvtan, ekkor már csak a stréber Anikó függesztette rám rajongó tekintetét. A többiek beszélgettek, aludtak, olvastak, vagy már a csöngetés előtt negyedórával pakolni kezdtek. Hát nem lennék tanár semmi pénzért, gondoltam néha elkeseredve, amikor még az oroszlánszelídítős pálya is vonzóbbnak tűnt. Aztán néha mégiscsak megmozdult valami bennük. Jocó és Totya egy napon azon verekedett össze, hogy ki legyen Dobó és ki Mekcsey... Senki nem vihogott Bornemissza Gergő és Cecey Éva gyerekszerelmén, és mindenki egyértelmű szemétségnek tartotta Hegedűs árulását, oly hévvel, hogy az ennél jóval szalonképtelenebb minősítéseket sem volt szívem szóvá tenni. Amikor pedig a neveket tanultuk, bevált a cselem: néhányuknak elmondtam, mit jelent a keresztneve, honnan ered. Csak kicsit kacarásztak el Petin, hogy ő kőszikla, Andin, amiért férfias lány - aztán zajosan követelték, mindenkiét fejtsem meg! Egyik nap kis híján elsírtam magam, annyira szófogadatlanok voltak, máskor meg boldogan mentem haza, olyan szépen dolgoztak. A bemutatóórámon pedig mindent tudtak, okosan szerepeltek, és még Sajó Kati is kibírta szünetig a szalámis zsömléje nélkül! Ennek már sok éve, de lám, ma is emlékszem a nevükre. Örültem, amikor befejeztem a tanítási gyakorlatot, de nagyon jólesett, amikor Holics Jancsi évek múlva - immár csaknem kétméteresre nőve - rám köszönt az utcán. És ma sem tudom igazából eldönteni, tanárnak lenni csapás vagy áldás. Annyit tudok csak: nehéz is meg gyönyörű is ez a pálya. Azt hiszem, az „igazi" tanárok is így gondolják... ! TOVÁBBI ÍRÁSOK Nincsen Túra vásár nélkül.........4 Az elárverezett szövetkezet.......5 Köznapi kézfogás Makón..........6 Hét nap krónikájából.................7 Vita: mi segíthet a mezőgazdaságon?................8 Zsippói album képek nélkül......10 Állami gondozottak - lakóotthonban.........................11 Még mit nem.............................13 A népiség - érzület..................15 Új vb-remények........................23 Év