Szabad Föld, 2004. január-június (60. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-02 / 1. szám

A VIDÉK HÍREI Uniós támogatással szőlőhegyi út Felújíttatta a tönkrement szőlőhegyi utat SAPARD-pályázaton nyert 15 millió forint jóvol­tából a zalaszentmihályi önkormányzat A 25 millió forintos beruházással 2,2 kilométer hosz­­szan kapott új burkolatot a mintegy kétezer he­gyi birtokot érintő­ útszakasz a gazdák örömére. Különdíj az alapítványnak A helyi hagyományokat feltáró és őrző, a népi kultúrát évek óta eredményesen támogató tö­rökszentmiklósi Apáról Fiúra Alapítvány a minap komoly elismerésben részesült. Az V. országos ifjúsági pályázaton kiemelkedően szerepelt, ezért a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának különdíját kapta meg. Ideiglenes menedék Felkészült a Zala Megyei Vöröskereszt a haj­léktalanok téli ellátására. Zalaegerszegen és Nagykanizsán háromszáz embert tudnak el­helyezni a szállásokon, emellett időszakos fé­rőhelyeket is létesítettek, a két legnagyobb vá­rosban együttesen negyvenet. Csomagok az időseknek A zalaegerszegi Göcsej Lions Klub jótékony­­sági hangversenyt szervezett Zalaegerszegen, és a bevételt időskorúak karácsonyi ajándéko­zására szánta. A városszélen ötven idős em­bert ajándékoznak meg, teszik szebbé szá­mukra a szeretet ünnepét. A régi-új Szabadka Kiállítás nyílik Hol volt, hol nem volt Szabadka címmel Budapesten, a Magyar Zsidó Múze­umban január 8-án, csütörtökön 17 órakor. A régi Magyarország nagy múltú városa, Maria­ Theresiopolis a jugoszláv államalakulat északi határvárosaként is különleges szerepet töltött be a sokféle kultúra, Kelet és Nyugat, Észak és Dél, Európa és a Balkán metszéspontjában. Szabadkáról elszármazott kortárs művészek: Döbrei Dénes mozgásművészeti bemutatóval, Lajkó Félix hangszeres improvizációval, Szathmári István felolvasással vesz részt a megnyitón. A kiállításon, amelyet Balázs Arth Valéria nyit meg, s amely február 6-áig tart nyitva, Klein Rudolf, Siflis András, Szombathy Bálint és Varga Tünde szerepel alkotásaival. (A vidék híreit tudósítóink jelentéseiből állítottuk össze.) Szabadf­öld HAZAI ÉLET Vigyázz, ha jön a szarvas! PALÁGYI EDIT Miközben egyre drágább autók róják az uta­kat, a vadásztársaságoknak egyre kevesebb pénzük jut arra, hogy biztosítást kössenek az erdőből váratlanul előugró szarvasbikák vagy őzek okozta kár megtérítésére.­­ A vadásztársaságok rendszerint beérik annyival, hogy kihelyeztetik a vadveszélyt jel­ző táblát. Mindezt azonban elfelejtik ,közöl­ni” a vadakkal... - mondja Horváth Nándor, a Heves Megyei Főügyészség csoportvezetője. A közlekedési ügyekben jártas szakember sze­rint az állatok továbbra is használják hosszú évek óta megszokott csapásaikat, s nem vesz­nek tudomást arról, hogy az ember közben utat épített oda. Az ügyész évtizedek óta járja az északi országrész útjait, ám nemrégiben ő sem kerülhetett ki egy karambolt. Egy meg­termett őzbakkal ütközött, s a baleset követ­kezményeként csaknem egymillió forintos kár keletkezett. Az ügy viszonylag szerencsé­sen végződött, mivel a casco-biztosítás önré­szét átvállalta a vadászterület tulajdonosa. Ám az az autós, aki az egyszerű kötelező biztosí­tással gázol nagyvadat, könnyen ráfizethet... A törvény szerint ugyanis a vadásztársa­ság csak akkor vonható egyértelműen felelős­ségre az efféle karambolok miatt, ha az állato­kat az út felé hajtotta, vagy ha etetőket helye­zett el annak néhány száz méteres körzetében. Egyéb esetekben a jogszabály úgy tekinti az ügyet, mint veszélyes üzemek találkozását. (S ami azt illeti, egy esztelenül száguldozó vad­kan legalább olyan „veszélyes üzem”, mint egy törékeny Trabant...) Az igazát kereső au­tós megkísérelheti, hogy egyezségre jusson a vadásztársaság tagjaival, ám legtöbbször csak peres úton lehet rá esélye. - Ha nincs a főút mellett vadetető, akkor a sofőrnek igen kevés reménye van a kártérítésre - véli Krizsó Sándor, a 3700 hektáros domosz­­ló-kisnánai vadásztársaság elnöke. Annak elle­nére mondja ezt, hogy nemrégiben ő maga is „összetalálkozott” egy őzzel, s ennek a kocsija látta kárát. A jó évtizede még nyolcezer hektá­ros társaság főleg azokban az időkben kénysze­rült rá, hogy busás kártérítést fizessen a közle­kedőknek, amikor akadtak még az M3-as autó­pálya mellett fekvő területeik. Akkoriban - mi­vel a törvény is szigorúbban ítélte meg a va­dászterület birtokosainak felelősségét - még érdemes volt felelősségbiztosítást kötniük a vadkárra. Manapság azonban sok apró ma­gán-vadásztársaság osztozik a területeken, s ezt már nem engedhetik meg maguknak. Ele­venükbe vág viszont a vadak elhullása miatti veszteség. Annál is inkább, mert a károsult so­főrök sokszor valamiféle „kárpótlásul” a cso­magtartóba hajítják az elütött állatot, mit sem törődve azzal, hogy ez lopásnak minősül. A vadásztársaságok többnyire csak a ve­szélyjelzésével próbálják megelőzni a megter­mett szarvasbikák és a csillogó autócsodák végzetes találkozását. A Mátra erdőségeiben azonban egyre gyakoribb, hogy a színesfém­gyűjtők egyszerűen ellopják a táblákat. A hozzáértők szerint főleg szürkületkor és éjszaka érdemes éberen figyelni az út szé­lét, mert ilyenkor aktívak a vadak különösen veszélyes lehet az őszi időszak, amikor a pár­zás mámorában még óvatlanabbak az erdők lakói Az erdőségekben gazdag tájakon a va­dászok és a rendőrök együttesen kívánják megelőzni a vadbaleseteket. Vas megyében például közösen járőröztek, s azoknak az au­tósoknak, akiket rendben találtak, lelemé­nyes szerkezetet adtak ajándékba: egy vadri­asztó készüléket. Ha átsüvít rajta a kocsi me­netszele, ez olyan hangot bocsát ki, amely az emberi fül számára nem, csak a vadak szá­mára hallható. Ekképpen értesíti az őzeket és vadkanokat az autóutakon rájuk leselkedő veszélyről. Ha az út közelében etetőt helyeztek el, a vadásztársaságok felelősségre vonhatók a bale­setek miatt BOHANEK MIKLÓS FELVÉTELE Bányából tanösvény MUNKATÁRSUNKTÓL A hazai természetvédelem történetében egyedülálló módon Bélapátfalván úgy döntött egy működő bánya tulajdonosa, hogy iparterületét visszaadja a természet­nek. A Heves megyei település fölé maga­sodó Bél-kő-hegy tetejét valósággal meg­csonkította az évtizedeken át folytatott mészkőbányászat. Néhány éve azonban bezárták a helyi cementgyárat, s így nem volt már szükség alapanyagra. A bányate­rület tájrendezésére több száz millió fo­rintot költött az egykori gyárat üzemelte­tő Bécem Rt., s ezután vették állami tulaj­donba a jó százhektáros területet. A bükki hegyek vonulatába tartozó, fenséges látványt nyújtó Bél-kő a Bükki Nemzeti Park kezelésébe került, s olda­lában geológiai és természetismereti tanösvényt alakítottak ki. A tanösvény Bélapátfalva középkori ciszterci apátsá­gától indul, és a Bél-kő - a bányászat után megmaradt - legmagasabb pont­jáig, a 815 méteren található kilátóig ve­zet. Az ösvény felső végpontja csatlako­­zik a bükki turistautak hálózatához, így a kirándulók a Bükk-fennsíkra vagy Szil­vásváradra is folytathatják útjukat. Az öt kilométer hosszú, hét állomásra felfűzött tanösvény a változatos kőzetfeltárások és sziklák révén bepillantást enged a Bükk földtörténeti korszakaiba. Az „ör­dögszántásokkal” nehezített hegyi útra felkaptatók ritka és védett növénytársu­lásokat is megfigyelhetnek. A bélapátfalviak bíznak benne, hogy a helybelieknek munkalehetőséget nyúj­tó cementgyár bezárása után a turizmus adhat számukra megélhetést, s ebben se­gít a Bél-kőre felvezető tanösvény is. A nemzeti park szakemberei szerint kivéte­les lehetőség kínálkozik most arra, hogy tanulmányozzák, hogyan vesz vissza a természet egy hajdani ipari létesítményt Ahogy azt is remélik, hogy sikerül begyó­gyítani azt a tájsebet, melyet az 1920-as évek óta folyó bányászat ejtett a környék jelképének számító mészkőhegyen. IV____________________________ BAUMGARTNER ZS Naponta imádkozott, hogy elegendő pénz gyűljön össze ________HARDI PÉTER________ Miközben beszélgetünk, Baumgartner Zsolt a telefonját forgatja. Izgalma érthető, hiszen bármelyik percben hívhatják, hogy közölhes­sék, sikerült összeszedni a közel tízmillió dol­lárnyi támogatói összeget. Ez a feltétele annak, hogy elindulhasson a Forma-1 -es versenyen. - Miért kötik ilyen irdatlanul nagy ösz­­szeghez a Forma-1-es csapatok, hogy szerző­dést kössenek valakivel? - Ha belegondol, nem is olyan nagy az az összeg. Hiszen ebből kell a csapatnak utaztat­nia, versenyeznie, s ami a legköltségesebb,­eb­ből kell futnia az autók hatékonyságának nö­velésére. A Forma-1-ben űrtechnológiát al­kalmaznak, egy nyolcvankilós motorba ki­­lencszáz lóerőt gyömöszölnek. - Min múlik az, hogy kit támogatnak? - A kapcsolatokon, a háttéren és a sze­rencsén. S természetesen a tudáson, illetve a fellépésen. - Kezdjük a tudással. - Tizenegy éves voltam, amikor először gokartba ültem. Balatonaligán nyaraltunk, egy pálya közelében. Persze én is kipróbáltam, s attól kezdve állandóan ott lógtam. Amikor elfogyott a pénzem, szaladtam apámhoz, ad­jon még. Egy idő után azonban meguntam, összehaverkodtam a pályát üzemeltető bácsi­val, segítettem neki. - Közben megtanult gokartozni. - Megtanultam, és nagyon megszerettem. A harmadik nyárra kikönyörögtem apámtól egyet, s attól kezdve rendszeresen edzettem. - Könyörögnie kellett érte? Ezek szerint az autókereskedő édesapja nem örült annak, hogy a fia is a járművek iránt érdeklődik? - Nem a járművekkel volt a baj, hanem a versenyzéssel. Veszélyesnek tartotta, azt sze­rette volna, ha más sportot választok. -Például? - Korábban fociztam, teniszeztem, úsz­tam. Legtovább még a dzsúdó tartott, négytől tizenkét éves koromig. - Miért hagyta abba valamennyit? - Ezeket a sportokat a szüleim választot­­ták helyettem. De nem is ez volt a bajom velük, hanem a kötöttség, ami az edzésekkel járt. - Bizonyára az autóversenyzés is szoros időbeosztással jár. -Természetesen, csak időközben fel­nőttem. - S mikor nyugodtak bele a szülei abba, hogy autóversenyző lesz? -Tizennyolc éves koromban, amikor Németországban gokartbajnok lettem. -Innen már egyenes út vezetett a Forma-1-be? -Ezek után bizonyíthattam magasabb kategóriájú versenyeken. A Jordan tesztpilótá­ja lettem, majd amikor tavaly augusztus 24-én az ír Ralph Firman baleset miatt nem indult a magyar nagydíjon, beugorhattam helyette. - A szoros időbeosztását egyébként ma­gam is tanúsíthatom, több mint egy hónapig egyeztettem a sajtófőnökével, amíg leülhettünk beszélgetni... - Ennek nem csak a versenyzés az oka, bár ilyenkor, idényen kívül is napi három-négy órát edzek, hanem a győri Széchenyi István Egyetem is, amelynek főiskolai karán másodéves hallga­tóként műszaki menedzsernek tanulok. - Mit szólnak hozzá az évfolyamtársai hogy alig fél év alatt nevet szerzett magának? - Úgy érzem, félnek tőlem. - Fűnek?Nem tűnik túl ijesztőnek.. - Pedig így van. Távoktatáson végzem a főiskolát, csak néhányszor találkozunk egy félévben. A szünetekben nemigen jönnek oda hozzám, előbb szólítanak meg az utcán. - Nem hiányzik az érdeklődésük? - Az nem hiányzik, hogy századszor is el­mondhassam, milyen érzés jó háromszáz kilo­méteres sebességgel száguldani, meg hogy nem félek-e ilyenkor, mert aki fél, az biztos elszáll. Egyéb dolgokról viszont szívesen beszélgetnék. - Magányosnak érzi magát? - Inkább úgy mondanám, hogy vissza­húzódó alkat vagyok - A női hallgatók is így érzik ezt... ? - Szokott lenni barátnőm, ha erre céloz, hosszabb ideig tartó kapcsolatom azonban még nem volt. - Könnyen szakít? - Nem én szakítok, hanem ők énvelem. Számomra a versenyzés és az iskola az első, s a nők ezt hosszú távon nehezen viselik. - Visszatérve a támogatói pénzek össze­­szedésére, a tudás mellett a másik alapfeltétel­ként a fellépést említette. -Viselkedni is tudni kell, hiszen egy idényt milliárdok néznek végig. Nem mind­egy, ki az, aki egy-egy cég emblémáját viseli a ruházatán. Minél több nyelven tud például va­laki beszélni, annál nagyobb az esélye, hogy bekerül a csapatba. -Ön hányat tud? - A magyaron kívül négyet. Angolul az is­kolában tanultam meg, franciául és olaszul a versenyzés közben, németül pedig Bécsben, egy egyházi iskolában, ahová kilencéves ko­romban két évre beírattak. - Gondolom, nem volt könnyű ilyen fiata­lon egyedül egy idegen országban. - A mély vízbe dobtak, de apám úgy érezte, szükség van rá, hogy boldoguljak az életben, ő ugyanis egyetlen idegen nyelven sem beszél, s ez nehezíti a dolgát az üzleti életben. Azt szeretné, hogy nekem már ne legyen ilyen gondom. - Egyházi iskolát említett. Ez azt is jelenti hogy vallásos? -Igen, azt is jelenti. -Szokott imádkozni azért, hogy össze­gyűljön a kellő támogatás? -Naponta imádkozom érte. Amikor csak tehetem, misére is járok, a pasaréti feren­cesek templomába. A rózsafü­zér pedig min­den versenyen ott van a zsebemben. - S nagyon meg foga rendíteni, ha még­sem jön össze a tízmillió dollár? - Akkor sem dől össze a világ. Az azt jelenti, hogy egy út lezárult előttem, legalábbis egyelőre. Remélem azonban, hogy nem így lesz... * Lapzáratakor kaptuk a hírt, hogy Baumgart­ner Zsolttal szerződést kötött a Minardi csapa­ta, s mivel a kellő támogatói pénz is összegyűlt, indulhat a Forma-1-es versenyen. Elsőként a magyar autósport történetében.

Next