Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)

2010-10-22 / 42. szám

6 Zöldövezet Kíváncsiskodók a tározó fölött NEM MÚLIK EL HÍRMŰSOR ÚGY A TÉVÉBEN-RÁDIÓBAN, hogy ne lenne benne szó a vörösiszap-katasztrófával kapcsolatos fejleményekről - jóllehet már több mint két hét telt el az esemény óta. Összeállításunkban csokorba gyűjtöttük a legfrissebb történéseket. K­olontárnak a magasab­ban fekvő részére folya­matosan költözhetnek vissza a lakók, az iszap által elöntött utcákba viszont - a nehéz gépek okozta veszélyre hi­vatkozva - még a sajtó munkatár­sai sem léphetnek be. Igaz, lakót amúgy sem találnánk ott, sőt házat is egyre kevesebbet, ugyanis sorra dózerolják le azokat. Devecserben viszont egyelőre egyetlen házat sem bontottak le, viszont körülbelül száznak az elta­karítását helyezte kilátásba a pol­gármester. A lakók nagy része to­vábbra sem költözött vissza az iszap által elöntött városrészre, s vélhetően nem is fog. Ám hogy mi lesz a sorsuk, pénzt kapnak-e vagy lakóparkot építenek a számukra, netán házat vehetnek maguknak valahol az országban, mint az ár­vízkárosultak, az még nem dőlt el egyértelműen. Az valószínű, hogy készpénzt nem fognak a kezükbe kapni. Nem lehetetlen az sem, hogy ha az időjárás kegyes lesz az épí­tőkhöz - nem köszönt be korán a tél, illetve nem áztatja hosszan eső az építésre kijelölt területeket -, akkor november végén új épületek­be költözhetnek a károsultak. A lakók egy része visszajár régi otthonába, és takarít rendületlenül. Azokban az épületekben is, ame­lyek megérettek a bontásra... De nemcsak ők, hanem az ország min­den tájáról érkezett segítők is, a se­gélyszervezetek munkatársai, egy­házak tagjai, tűzoltók, katonák. Erre leginkább azért van szükség, mert a napos, szeles idő beköszön­tével az iszap gyorsan szárad, por­zik és ezáltal maradandó betegsé­geket is okozhat. Éppen ezért már most is ajánlott a katasztrófa által sújtott településeken maszkban közlekedni. A Magyar Honvédség tagjai kü­lönösen kiveszik a részüket a men­tésből: reggel nyolctól este hatig takarítják a mocskot. A tatai, a pápai, a győri és a veszprémi ala­kulatoktól érkeznek, a százfős csa­patok kétnaponta váltják egymást. De nem csupán a kármentesítés a feladatuk, hanem ugyanúgy a Devecsert elhagyó járművek men­tesítése a szennyeződéstől - ma­gyarán egy alapos kocsimosás. És ők azok is, akik a repülő alkalma­tosságaikkal - akár csak motoros sárkányrepülőjükkel - a környék fölé merészkedő kíváncsiakat ar­rébb tessékelik. VÁLSÁGOS ÁLLAPOTBAN. A több mint két héttel ezelőtti iszapömlés­­ben megsérült egyik beteg állapota válságosra fordult. A hetvenes éveiben járó, testfelületének közel háromnegyedén megégett ember állapota néhány napja vált instabillá. Egy másik sérült 30-35 száza­lékban égett meg, rajta újabb bőrpótló műtétet hajtottak végre, míg egy 10-15 százalékban sérült ápolt várhatóan a napokban távozhat a kórházból. Gyógyult azonban ő sem lesz, s várhatóan neki is to­vábbi beavatkozásoknak kell majd alávetnie magát. Az iszapömlés következtében kilenc ember meghalt és százötvenen megsérültek. A vörösiszap elmosta a Budapestet Szombathellyel összekötő vasútvonal egy részét is Ételt osztanak Kolontáron Halált okozó közveszélyokozás­ ­ Ú­jabb gyanúsítottat hallgatott ki az iszapkatasztrófával kapcso­latban hétfőn a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI). Ezzel a gyanúsítottak száma háromra emelkedett. Az NNI álláspontja szerint „a gyanúsított laboratóriumi és környezetvédelmi vezetőként úgy vizsgálta felül a Mal Zrt. kárelhárítási tervét és hajtotta végre annak módosításait, hogy elmulasztotta a hasonló katasztrófa esetén a kármentesítéshez és az élet, testi épség, valamint a vagyon meg­óvásához szükséges intézkedések kidolgozását, védelmi rendszerek, a káresemény hatását csökkentő védművek és jelző-riasztó rendsze­rek kialakítását”. Az NNI - a bejelentett polgári jogi igényekre tekintettel - a gya­núsítást követően azonnal intézke­dett a gyanúsítottak vagyonának zár alá vételéről. Korábban a rendőrség a Mal ve­zérigazgatóját, Bakonyi Zoltánt, valamint Deák József műszaki szol­gáltatási igazgatót hallgatta ki gyanúsítottként az iszapkatasztró­fával összefüggésben. Bakonyi Zoltánt több ember ha­lálát okozó közveszélyokozással és környezetkárosítással gyanúsítot­ták meg. A Veszprémi Városi Bíró­ság viszont múlt szerdán elrendelte a vezérigazgató azonnali szabad­lábra helyezését. A bírósági döntés fő indoka az, hogy az eljárás ezen kezdeti szakaszában még a bűncse­lekmény alapos gyanúja sem álla­pítható meg. Az ügyészség felleb­bezett, a bíróság azonban kedden másodfokon is elutasította a kere­setet, Bakonyi Zoltán szabadlábon maradhat. Az ügy második gyanúsítottját, Deák Józsefet múlt pénteken hall­gatta ki a rendőrség, gondatlan közveszélyokozás és környezetká­rosítás vétségének gyanúja miatt. Az NNI szerint a gyanúsított szin­tén elmulasztotta a hasonló ka­tasztrófa esetén a kármentesítéshez és az élet, a testi épség és a vagyon megóvásához szükséges intézkedé­sek kidolgozását, védelmi rendsze­rek, a káresemény hatását csökken­tő védművek és jelző-riasztó rend­szerek kialakítását. A gyanúsított, aki nem tett vallomást és a gyanú­sítás ellen panasszal élt, szintén szabadlábon védekezhet. ÉLET A VIZEKBEN. Bár a Torna-patak továbbra is vörös színű az iszaptól, a haltenyésztők szövetsége már jelezte, hogy a vész múltával - a Marcal folyóval együtt - újratelepítik a halott vízfo­lyást. Minderre nemcsak erkölcsi okokból éreznek késztetést, hanem a biológiai sokszínűség elősegítése érdekében is. Bár a vizek az évek során maguktól is benépesülnének, a telepítéssel a folyamatot fel kí­vánják gyorsítani. 2010. október 22. ♦ A vidék családi hetilapja I KÖLCSÖNKAPOTT FÖLD Ugye nem jön töb­bet a piros sár? A kérdést egy deve­­cseri presszóban hallottam. Sötéte­dett már, alaposan át is hűltem az egész napos talpalásban, amikor betértem melegedni a helyiségbe. Mellettem egy harmincas éveiben járó önkéntes tűzoltó támasztotta a pultot. Mire mellé értem, bemért, hogy csakis újságíró lehetek. Hogy­ne, hiszen vélhetően soha korábban ennyi firkász nem járt még a kisvá­rosban. A némileg ittas lánglovag a benyomásaimról érdeklődött, főleg, hogy veszek-e észre változást a ko­rábbiakhoz képest. S mivel gyökeres javulást nem érzékeltem, a véle­ményazonosságunk okán azonnal barátságába fogadott - ami a gya­korlatban a panaszáradatot jelen­tette. Nem a mentés módjára, a se­gítségnyújtás elmaradására panasz­kodott, nem. Hanem úgy általában az életre, arra a nagy-nagy bajra, ami érte mindene elvesztésével. Hi­szen odalett az otthona, amiért a fe­leségével eddig dolgozott, a bútorai, amihez emlékei kötődnek, a szemé­lyes tárgyai, a számítógépe a fontos bejegyzéseivel, a fényképei a szülei­ről, az esküvőjéről, a kislányáról, amit akkor készített, amikor az elő­ször ment óvodába. Ezek a legfáj­dalmasabb veszteségei, mert min­dent lehet pótolni, ezeket viszont nem. De legalább a családja életben maradt, igyekszem megtalálni a jót a sok-sok rosszban. Igen, legalább ők élnek, emeli a poharát az egyéb­ként jókötésű férfi, és átmenetileg meg tudták húzni magukat a szülei­nél. Csupán a kutyájuk, Buksi tűnt el. A kislánya, Melinda azóta is re­ménykedik, hogy egyszer még visz­­szatér, csupán elkóborolt. Ő azon­ban tudja, hogy ez reménytelen. De nem mondja neki, hiszen a kislányt úgyis sokkolták a történtek, azóta ismét bepisil, múlt éjszaka pedig kiabált álmában. Magukhoz vették, de kis teste megfeszüléséből érezték, hogy sokáig nem tudott elaludni. Mielőtt végre álom jött a szemére, még megkérdezte: - Apa! Ugye nem jön megint a piros sár? Az oldalt írta: Hardi Péter

Next