Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)
2010-10-22 / 42. szám
6 Zöldövezet Kíváncsiskodók a tározó fölött NEM MÚLIK EL HÍRMŰSOR ÚGY A TÉVÉBEN-RÁDIÓBAN, hogy ne lenne benne szó a vörösiszap-katasztrófával kapcsolatos fejleményekről - jóllehet már több mint két hét telt el az esemény óta. Összeállításunkban csokorba gyűjtöttük a legfrissebb történéseket. Kolontárnak a magasabban fekvő részére folyamatosan költözhetnek vissza a lakók, az iszap által elöntött utcákba viszont - a nehéz gépek okozta veszélyre hivatkozva - még a sajtó munkatársai sem léphetnek be. Igaz, lakót amúgy sem találnánk ott, sőt házat is egyre kevesebbet, ugyanis sorra dózerolják le azokat. Devecserben viszont egyelőre egyetlen házat sem bontottak le, viszont körülbelül száznak az eltakarítását helyezte kilátásba a polgármester. A lakók nagy része továbbra sem költözött vissza az iszap által elöntött városrészre, s vélhetően nem is fog. Ám hogy mi lesz a sorsuk, pénzt kapnak-e vagy lakóparkot építenek a számukra, netán házat vehetnek maguknak valahol az országban, mint az árvízkárosultak, az még nem dőlt el egyértelműen. Az valószínű, hogy készpénzt nem fognak a kezükbe kapni. Nem lehetetlen az sem, hogy ha az időjárás kegyes lesz az építőkhöz - nem köszönt be korán a tél, illetve nem áztatja hosszan eső az építésre kijelölt területeket -, akkor november végén új épületekbe költözhetnek a károsultak. A lakók egy része visszajár régi otthonába, és takarít rendületlenül. Azokban az épületekben is, amelyek megérettek a bontásra... De nemcsak ők, hanem az ország minden tájáról érkezett segítők is, a segélyszervezetek munkatársai, egyházak tagjai, tűzoltók, katonák. Erre leginkább azért van szükség, mert a napos, szeles idő beköszöntével az iszap gyorsan szárad, porzik és ezáltal maradandó betegségeket is okozhat. Éppen ezért már most is ajánlott a katasztrófa által sújtott településeken maszkban közlekedni. A Magyar Honvédség tagjai különösen kiveszik a részüket a mentésből: reggel nyolctól este hatig takarítják a mocskot. A tatai, a pápai, a győri és a veszprémi alakulatoktól érkeznek, a százfős csapatok kétnaponta váltják egymást. De nem csupán a kármentesítés a feladatuk, hanem ugyanúgy a Devecsert elhagyó járművek mentesítése a szennyeződéstől - magyarán egy alapos kocsimosás. És ők azok is, akik a repülő alkalmatosságaikkal - akár csak motoros sárkányrepülőjükkel - a környék fölé merészkedő kíváncsiakat arrébb tessékelik. VÁLSÁGOS ÁLLAPOTBAN. A több mint két héttel ezelőtti iszapömlésben megsérült egyik beteg állapota válságosra fordult. A hetvenes éveiben járó, testfelületének közel háromnegyedén megégett ember állapota néhány napja vált instabillá. Egy másik sérült 30-35 százalékban égett meg, rajta újabb bőrpótló műtétet hajtottak végre, míg egy 10-15 százalékban sérült ápolt várhatóan a napokban távozhat a kórházból. Gyógyult azonban ő sem lesz, s várhatóan neki is további beavatkozásoknak kell majd alávetnie magát. Az iszapömlés következtében kilenc ember meghalt és százötvenen megsérültek. A vörösiszap elmosta a Budapestet Szombathellyel összekötő vasútvonal egy részét is Ételt osztanak Kolontáron Halált okozó közveszélyokozás Újabb gyanúsítottat hallgatott ki az iszapkatasztrófával kapcsolatban hétfőn a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI). Ezzel a gyanúsítottak száma háromra emelkedett. Az NNI álláspontja szerint „a gyanúsított laboratóriumi és környezetvédelmi vezetőként úgy vizsgálta felül a Mal Zrt. kárelhárítási tervét és hajtotta végre annak módosításait, hogy elmulasztotta a hasonló katasztrófa esetén a kármentesítéshez és az élet, testi épség, valamint a vagyon megóvásához szükséges intézkedések kidolgozását, védelmi rendszerek, a káresemény hatását csökkentő védművek és jelző-riasztó rendszerek kialakítását”. Az NNI - a bejelentett polgári jogi igényekre tekintettel - a gyanúsítást követően azonnal intézkedett a gyanúsítottak vagyonának zár alá vételéről. Korábban a rendőrség a Mal vezérigazgatóját, Bakonyi Zoltánt, valamint Deák József műszaki szolgáltatási igazgatót hallgatta ki gyanúsítottként az iszapkatasztrófával összefüggésben. Bakonyi Zoltánt több ember halálát okozó közveszélyokozással és környezetkárosítással gyanúsították meg. A Veszprémi Városi Bíróság viszont múlt szerdán elrendelte a vezérigazgató azonnali szabadlábra helyezését. A bírósági döntés fő indoka az, hogy az eljárás ezen kezdeti szakaszában még a bűncselekmény alapos gyanúja sem állapítható meg. Az ügyészség fellebbezett, a bíróság azonban kedden másodfokon is elutasította a keresetet, Bakonyi Zoltán szabadlábon maradhat. Az ügy második gyanúsítottját, Deák Józsefet múlt pénteken hallgatta ki a rendőrség, gondatlan közveszélyokozás és környezetkárosítás vétségének gyanúja miatt. Az NNI szerint a gyanúsított szintén elmulasztotta a hasonló katasztrófa esetén a kármentesítéshez és az élet, a testi épség és a vagyon megóvásához szükséges intézkedések kidolgozását, védelmi rendszerek, a káresemény hatását csökkentő védművek és jelző-riasztó rendszerek kialakítását. A gyanúsított, aki nem tett vallomást és a gyanúsítás ellen panasszal élt, szintén szabadlábon védekezhet. ÉLET A VIZEKBEN. Bár a Torna-patak továbbra is vörös színű az iszaptól, a haltenyésztők szövetsége már jelezte, hogy a vész múltával - a Marcal folyóval együtt - újratelepítik a halott vízfolyást. Minderre nemcsak erkölcsi okokból éreznek késztetést, hanem a biológiai sokszínűség elősegítése érdekében is. Bár a vizek az évek során maguktól is benépesülnének, a telepítéssel a folyamatot fel kívánják gyorsítani. 2010. október 22. ♦ A vidék családi hetilapja I KÖLCSÖNKAPOTT FÖLD Ugye nem jön többet a piros sár? A kérdést egy devecseri presszóban hallottam. Sötétedett már, alaposan át is hűltem az egész napos talpalásban, amikor betértem melegedni a helyiségbe. Mellettem egy harmincas éveiben járó önkéntes tűzoltó támasztotta a pultot. Mire mellé értem, bemért, hogy csakis újságíró lehetek. Hogyne, hiszen vélhetően soha korábban ennyi firkász nem járt még a kisvárosban. A némileg ittas lánglovag a benyomásaimról érdeklődött, főleg, hogy veszek-e észre változást a korábbiakhoz képest. S mivel gyökeres javulást nem érzékeltem, a véleményazonosságunk okán azonnal barátságába fogadott - ami a gyakorlatban a panaszáradatot jelentette. Nem a mentés módjára, a segítségnyújtás elmaradására panaszkodott, nem. Hanem úgy általában az életre, arra a nagy-nagy bajra, ami érte mindene elvesztésével. Hiszen odalett az otthona, amiért a feleségével eddig dolgozott, a bútorai, amihez emlékei kötődnek, a személyes tárgyai, a számítógépe a fontos bejegyzéseivel, a fényképei a szüleiről, az esküvőjéről, a kislányáról, amit akkor készített, amikor az először ment óvodába. Ezek a legfájdalmasabb veszteségei, mert mindent lehet pótolni, ezeket viszont nem. De legalább a családja életben maradt, igyekszem megtalálni a jót a sok-sok rosszban. Igen, legalább ők élnek, emeli a poharát az egyébként jókötésű férfi, és átmenetileg meg tudták húzni magukat a szüleinél. Csupán a kutyájuk, Buksi tűnt el. A kislánya, Melinda azóta is reménykedik, hogy egyszer még viszszatér, csupán elkóborolt. Ő azonban tudja, hogy ez reménytelen. De nem mondja neki, hiszen a kislányt úgyis sokkolták a történtek, azóta ismét bepisil, múlt éjszaka pedig kiabált álmában. Magukhoz vették, de kis teste megfeszüléséből érezték, hogy sokáig nem tudott elaludni. Mielőtt végre álom jött a szemére, még megkérdezte: - Apa! Ugye nem jön megint a piros sár? Az oldalt írta: Hardi Péter