Szabad Föld, 2010. július-december (66. évfolyam, 26-52. szám)
2010-07-02 / 26. szám
A vidék családi hetilapja ♦ 2010. július 2. Árvíz sújtotta nyaralás BORÚRA DERŰT VÁRNAK végre az idegenforgalomból élők, de attól tartanak, kurta lesz az idei szezon. A Hortobágyon idén elmaradnak a lovasnapok, Hegyalján pedig szivattyúzva készülnek a fesztiválra. Más csáberőre van szükség. Egyfolytában az időjárás-előrejelzést figyeljük - árulja el a balatonfüredi Szórád Vendégház tulajdonosa. A nyugdíjas férfi családja jó húsz esztendeje foglalkozik szállásadással, és azt tapasztalta, egyre rövidebb időre érkeznek a vendégek. Ha pedig borús az idő, mint eddig, akkor elmaradnak, ugyanis a szobában kuksolni otthon is tudnak, ráadásul azért az „élményért” nem kell tetemes összeget kifizetni. Hajdan még két hétre érkeztek Füredre a családok, abból néhány éve egy hét lett, most pedig az a módi, hogy csupán egy hosszabb hétvégére vesznek szállást - mondja Szórád Sándor. Náluk a főszezon legjobb esetben is csak július közepén kezdődik, és augusztus 20-án már le is zárul. Az igazi probléma az, hogy a cudar időben nem tudnak mihez kezdeni a vendégek a magyar tengernél, panaszolja. Néha csak egy kiváló ötlet kell a sikerhez, például a siófoki tojásfesztivál már sokakat megmozgat. - A legtöbb nyaraló akkor esik be hozzánk, kétségbeesve, ha beborul az ég vagy épp esik - erősíti meg a gyenesdiási Tourinform-iroda vezetője, Kovács Judit. Erre is gondolt a helyi idegenforgalmi egyesület, amikor idén már másodszor rendezte meg a keszegfesztivált. Azt remélték, hogy a gasztronómiai esemény népszerű lesz, és nem is csalatkoztak. A balatoni haló „csalinak” bizonyult: Tihanyba a gazda-, Szigligetre pedig a süllőfesztivál csalogat. A gyenesdiásiak örültek, amikor a nagyközségben megnyílt a kalandpark, ez ugyanis igazi családi programot kínál. Az igényesebbeknek ajánlják a közeli Balatongyörök golfpályáját is. Akinek pedig túl hűvös lenne a Balaton vize, a közelben garantáltan meleg gyógyvizet talál, például Hévízen vagy Kehidakustányban. A Tourinform-iroda munkatársai bárkinek tudnak „vészforgatókönyet” ajánlani, s így többnyire sikerül megvigasztalniuk azokat, akik nem ragyogó strandidőben érkeznek a tóhoz. A labdarúgó-viágbajnokság sem kedvez a nyaralásnak, bár a Balatonnál erre is gondoltak: a keszthelyi strandon óriási kivetítőn követhetik az urak a focimeccseket. A zord idő számos programot elmosott. A hortobágyi lovasnapok eseménye 45 év óta először marad el. Egyszer már elhalasztották, ám mivel a lovaspályák és a parkolók még víz alatt állnak, úgy döntött a Hortobágyi Nonprofit Kft., hogy július elején sem tartják meg. Az idei rendezvényre szánt pénzt a Mátrai Ménesben esett károk helyreállítására fordítják, illetve az országos katasztrófaalapba szánják. A Hegyalja fesztivál rendezői azonban nem adják fel könnyen: idén is dübörögnek majd a bandák Rakamazon, tudtuk meg szóvivőjüktől, Bukovinszki Bélától. - A fesztivál egy évtizede alatt volt alkalmunk hozzászokni a vízhez, ugyanis tízből nyolcszor esett - magyarázta. Egy kis égi áldástól nem ijednek meg, mivel a kilenc színpad fele fedett. Idén azért a szokásosnál jóval siralmasabb képet láthattak a szervezők, mivel a popkoncertek helyszínét, mely ártéren fekszik, 30 ezer köbméter vízzel árasztotta el a Tisza. Azóta szerencsére visszahúzódott a folyó, így „csupán” tízezer köbméternyit kell kiszivattyúzni a területről. A szervezők remélik, hogy július első napjaiban már a füvet nyírhatják ott, ahol nemrég még ar hömpölygött. A fiatalok közt népszerű rockfesztivált július közepén tartják, s az előzetes jegyeladások szerint a tavalyihoz hasonlóan hetvenezer résztvevőre számítanak. A Hegyaljára érkezőket egyúttal jótékonyságra szólítják: a tolcsvai árvízkárosultak javára szerveznek gyűjtést. Borsodban már tavasszal tartottak attól, hogy az idei szezon gyenge lesz, ugyanis a vendégek nem siettek a szobafoglalásokkal sem Sárospatakon, sem a Zsóry gyógyfürdőjéről ismert Mezőkövesden. Az árvíz tovább rontott a helyzeten, ezért az észak-magyarországi turizmusért munkálkodó szervezetek felhívást tettek közzé. Arra kérik a vendégeket, aki szeretne segíteni e térségnek, látogassa meg azokat a településeket, melyekben nem tett kárt az áradás. A fesztiválok évének rendezvényeit nem mossa el a víz, Erdőbényén július 10-én drótszamárra pattanhatnak a hegyi kerékpározás hívei, Tokaj-Hegyalján pedig olyan túrák indulnak, melyek bevételéből az árvízkárosultakat támogatják. Palágyi Edit HELLASZ SZTRÁJKOL Sovány vigasz, de Görögországból is elmaradoznak a turisták. A megszorításokat követő zavargások megtépázták az ország jó hírnevét, így most egy világhálós kampánnyal annak visszaszerzésén fáradoznak. Kárpótolja az állam azokat a vendégeket, akik veszteséget szenvedtek, mert nem tudtak időben hazatérni, például azért, mert a vulkánkitöréskor nem indultak a repülőgépek. Ennek dacára sincs béke Hellászban, most a turizmusban dolgozók szakszervezete hirdetett sztrájkot. A tét nem kicsi: minden ötödik görög az idegenforgalomban keresi kenyerét. A zord idő sok család nyaralását elmosta... Hazai élet) . Találkozás a temetőben hosszú órákig képes elnézelődni az ember éi a gyimesbükki temetőben. Lent a völgyben a Tatros, fölötte pedig várromok meg egy szépen felújított templomocska, a Kontumácikápolna. Trianon előtt itt volt vége Magyarországnak, pár év óta tömérdek látogató keresi fel a helyet. Van, aki a régi romokra kíváncsi, van, aki a templomra, s van, aki a temetőben kóborol csak úgy céltalanul. mint én is. Nézegetem a mohos köveket, olvasom a megkopott betűket, végül letelepszem egy öreg sírra, néhai Bilibók József sírjára. Itt majdnem mindegyik sír Bilibek, az „enyém” abban különbözik a többitől, hogy mellette egy árnyat adó kis fa is áll. Jólesik alátelepedni a melegben. Odafent, a hegyen ünnepség folyik - itt csend van, csak néhány bogár araszol a fűszálak között. Egyszer csak megáll mellettem egy férfi. Sapka, vastag kardigán, a kezében zörgő bevásárlószatyor. - Szép vidék, igaz? - néz rám, majd fel a hegyekre. - Azok mögött lakom. Madarason. Illetve már régen Szeredában, de ha megkérdik, hová való vagyok, mindig azt mondom, Csíkmadarasra. Mert a szülőfaluját sose felejti az ember. Letelepszik ő is a kőre. Újdonsült barátom Antal Bíró János, Szeredában vasmunkás. Felmutat egy nagy hegyre. - Ott, a közelben, a Kerek havason esett fogságba az én nagyapám is tizennyolcadmagával. Ott is halt meg, fogságban... ha hinni lehet a papíroknak. Én nem hiszek. - Hogyhogy!? - nézek rá megütközve, mert a halállal nem szokott viccelni az ember. De maga a vallomás is váratlanul ér, hiszen még csak pár perce ismerjük egymást, ő azonban a százéves barátságnak kijáró nyíltsággal folytatja. - Megölték. Tudom én, hogy megölték. Papír persze nincsen róla. De én azt is tudom, ki lehetett a tettes. Antal Bíró Józsefen látszik, nem először meséli már a nagyapja drámáját - minden indulat nélkül, fakó, színtelen hangon beszél. - Fogságba esett, majd híre kelt, hogy meghalt, a felesége pedig férjhez ment. - A maga nagyanyja - szólok közbe. - Nem, az ő felesége nem volt az én nagyanyám. Az meghalt fiatalon, az apám születése után nemsokára. Az új asszonyt vagy három év múlva hozta a házhoz, de bár ne hozta volna. Mostohán bánt az apámmal. Szegény hányszor elmesélte, hogy tizenhat évesen halt először ágyban, mikor megkönyörült rajta egy rokon. Éhezett. A féltestvére lopta ki neki az istállóba a kenyeret. Még kicsi volt, de vágott az esze, mikor az anyja ráripakodott, hogy hová tette azt a nagy karéj kenyeret: „Elvette a kakas!” Nagyapámat a háború után ölték meg. Mikor váratlanul hazaállított a fogságból. - Csak nem az új emberre gondol? Meg a nagyanyjára? - A mostoha nagyanyámra - javít ki. - Meg valóban, az új emberre. Tudták ezt a faluban is, de nem mert szólni senki. Jöttek az új urak, ezek meg beálltak közéjük. De megverte őket az isten. Alighogy kutakodni kezdtem, meghalt mind a kettő. A rémület vitte őket a sírba. Bizony, nagy sora van az életnek - bólogat, aztán a kövön megterít. Rántott csirkével, borvízzel kínál, falatozunk. Hallgatunk. Az én eszem a Kerek-havas környékén jár - de az övét nem tudom, merre kóborol. Balogh Géza