Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-07 / 1. szám

II. évfolyam 1. szám, Bratislava, január 7. Mezőgazdaságunk jelentős határköve lehet ez az esztend­ő, ha továbbra is szilárdan és erőteljesen haladuunk a szövetkezeti mozgalom kifejlesztésében Gottiuald köztársasági elnök újévi köszöntője őszin­te üd­vözletemet és jókívánságaimat az tabl­es újesztendő alkalmából és egyúttal fogadjátok őszinte köszönetemet azért a becsületes munkáért, amelynek köz­társaságunk fejlődése további haladását köszönhettük az elmúlt évben. Engedjétek meg továbbá, hogy né­hány tényt hozzak fel, amely ezt a ha­ladást tanúsítja és ezekből a tényekből néhány következtetést vonják le az 1951-es esztendőre vonatkozólag, ötéves tervünk második éve van mö­gött­ük Jelent" esztendő volt ez, mert­ ebben az esztendőben határoztuk el az ötéves terv­ első évének tapasztalatai alapján azt, hogy megváltoztatjuk eddi­gi terveinket és meggyorsítjuk a szo­cializmus építésének ütemét hazánk­ban. Ez annyit jelent, hogy mindenekelőtt iparunk, főleg a ne­hézipar átépítését és kiépítését gyor­sítjuk meg. Az eddig elért eredmények azt bizo­nyítják, hogy erőinket helyesen becsül­tük fel és teljes felelősséggel határoz­tunk úgy, hogy meggyorsítjuk az or­szágépítés ütemét. Az utolsó hírek sze­rint az elmúlt évben az ipari termelés tervét több mint 10OVo-ban teljesítettük és a nehéz­ipar termelése az 1949-es esztendővel szemben az elmúlt évben 15.4 °­ o-kal emelkedett, ami annyit jelent, hogy olyan mértékű növekedés állott be, amelyet eddig még sohasem tapasztaltunk. Különösen ör­vendetes nehézgépisaparunk erősödése, amely terveink és a szocializmus fel­építésének magvát képezi. A nehéz gép­ipar termelése az 1950-es évben egyne­gyedével nagyobb, mint 1949-ben és több, mint felével nagyobb, mint 1948-ban. * A nehézipar e fejlődésének érdeme­ként lényegesen emelkedett országunk ipari színvonala általában Az 1950-es év végéig ipari termelé­sünk abszolút értelemben 50%-kal, de a lakosság számát tekintve, 80%-kal magasabb, mint a háború előtt. Ezek valóban megbecsülésre méltó számadatok. S ezekből az következik, hogy országunkban, amelyet a hitleri rablás ki­fosztott. Öt esztendő alatt nemcsak elértük, hanem jóval túl is léptük a München előtti kapitalista köztársaság ipari színvonalát. Különösen csodálatraméltó gyorsaság­gal változik ipari országgá­ a mi Szlová­kiánk. Igen, mindezt csupán az az ál­lam tudja megtenni, amelyben a dolgo­zó nép uralkodik, mert mindez csupán a szocialista országépítés ideje alatt le­hetséges. Természetesen ipari termelésünk fej­ mi írta: MAJOR ISTVÁN Lezárult megint egy eseményeken gazdag év. 1950-ben — akár csak a megelőző években — rengeteg fontos kérdés került napirendre a hazai és nemzetközi politikai színterén. Ezek kö­zött sok volt az olyan probléma is, me­lyet az elmúlt év nem tudott megolda­ni, melynek végleges megoldása az 1951-es vagy talán csak a rákövetkező évekre vár, már­pedig ezek a kérdések a legfonákabbak, legnyugtalanítóbbak, melyeknek megoldásától országok és népek sorsa függ. Éppúgy, mint az elmúlt esztendőben, 1951-ben is a háború és béke kérdése lesz az a probléma, mely a földkerekség valamennyi népét izgalomban tartja. Ki lesz a győztes: a háború vagy a béke? Sikerül-e a béke erőinek visszatartani és vasmarokkal lefogni a háborús gyúj­togatók kezét? Ha valakinek sikerülne megszavaztat­nia azt a kétmilliárd embert, a­ki a földgo­lyóbist lakja, hogy háborút akar-e vagy békét, ki kételkednék abban, hogy a maroknyi háborús gyújtogató és né­hány ezer lakája kivételével az embe­rek döntő többsége a béke mellett nyi­latkoznék? De sokkal könnyebb egy ilyen egyszerű, mindenki számára ért­hető megoldást ajánlani, mint a háború vagy béke kérdését a gyakorlatban megoldani. Hiszen a stockholmi béke­szózatot sokszázmillió ember írta alá. A Béke Híveinek varsói kongresszus is — ’г egész békeszerető emberiség; nevében’ —­ a béke mellett nyilatkozott. A Szov­­jetúnió és egész sor békeszerető állam egyik javaslatot a másik után terjeszti be az Egyesült Nemzetek Szervezete s a Biztonsági Tanács elé: kezdjék meg az államok a leszerelést az egész vonalon, vonja vissza Amerika csapatait Koreá­ból, ahová rabló módjára tört be, kap­jon képviseletet az ENSZ-ben a közel ötszázmilliós népi demokratikus Kína , mely kiseprűzte az idegen betolakodó­­kat és azok kínai lakáját Csankajseket fegyveres beavatkozás és atombomba nélkül, békés tárgyalások keretében oldják meg az öt világrészt érintő vala­mennyi kérdést. Az amerikai fegyver­­gyárosok ügynöke, Truman, mindenre csak a fejét rázza és vele együtt rázzák fejüket a marshall­izált országok szolga­­lelkű bábjai. Nekik nem kell semmi, amit a Szovjetunió vagy más békeszere­tő állam javasol, nekik nem kell a béke, nekik — törik vagy szakad — háború kell. Az amerikai martalóchadak koreai betolakodása is ezt a célt szolgálja: ki­robbantani a harmadik világháborút, hogy az atom és hydrogénbomba segít­ségével kiirtsák az emberiség felét, má­sik felét pedig az amerikai tőkepénze­sek rabszolgáivá tegyék. Szóval: Hitler világuralmi tervének új, amerikai mé­retű, még pokolibb formájú megvalósí­tásáról álmodoznak. Vagy vegyük pél­dául a Béke Hívei II. világkongresszu­sa bizottságának stockholmi javaslatát: „Követeljük az atomfegyver, e ször­nyűséges, tömeggyilkos fegyver teljes betiltását. Követeljük a szigorú, nemzetközi el­lenőrzés létrehozását, amely biztosítja a betiltás rendszabályának végrehajtá­sát. Úgy hisszük, hogy az a kormány, amely elsőnek alkalmazza az atomfegy­vert bármely ország ellen, bűnt követ el az emberiség ellen és háborús bűnös­nek kell nyilvánítania. Van-e józan és békeszerető ember, aki ezt a javaslatot ne tenné magáévá? Trumannak és a többi háborús gyújto­­gatónak más a véleménye: örültek vagy gonosztevők ezek az emberek? Ügy van: őrültek is, gonosztevők is. De inkább gonosztevők, mint őrültek. Körmönfont fiskálisai az amerikai és angol imperia­lista köröknek, a tőkés társadalom ki­zsákmányoló rendszerének s esküdt el­lenségei a haladásnak, a szocializmus­nak. Nem szeretnek semmit úgy, mint a munkás és paraszttömegekből kisaj­tolt profitot és nem gyűlölnek semmit annyira, mint a kizsákmányolás meg­szüntetését célzó bármely becsületes törekvést. Ezért szálka a szemükben a Szovjetunió s a népi demokráciák pusz­ta léte is. Ezért acsarkodnak mindenre, ami alátámasztja a Szovjetúnió béke­­pol­tikáját. Ezért hívei a háborús rom­bolásnak, rablásnak és gyilkolásnak, ezért akarnak leigázni idegen népeket. Már a második világháború idején is, mint a Szovjetúnió szövetségesei, azzal a ravasz szándékkal halogatták a máso­dik front megteremtését, hogy elvérez­zen és elgyengüljön úgy a német, mint a szovjet hadsereg, hogy azután ők dik­tálhassák a békefeltételeket. Truman, Churchill és cinkosaik nem tudják elvi­selni, hogy a Szovjetunió nem vált a nyugati hatalmak martalékává, hogy ma sokkal erősebb, egységesebb és ha­talmasabb, mint bármikor fennállása óta. Ugyanakkor Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Románia, Bulgária és Kína sem lehet többé a nyugati nagyhatalmak háborús tarta­lékja. Keletnémetország sem a világka­pitalizmus előretolt fasiszta ökle többé. Ma ezek az államok — hála a Szovjet Hadsereg önfeláldozó harcainak és a fa­sizmus felett aratott világraszóló győ­zelmének — önálló államalakulatok, melyek a világbéke bástyájára, a — Szovjetúnióra — támaszkodva nagy lel­kesedéssel építik a szocializmust. Kö­­zépeurópa államai közül egyedül Tito, a nyugati hatalmak kéme, a jugoszláv nép véreskezű hóhérja hódolt be a dol­­lárgangszterek csábító szirénhangjainak s vezette hamis útra — a nyomor, sze­génység és politikai elnyomatás utjára — Jugoszlávia jobb sorsra érdemes hősi népét.­­ A kommunista pártok megerősödése, befolyásának növekedése az öt világrész valamennyi számottevő országában, óriási csapást jelent a háborúra speku­láló, prof­ihajhász imperialista körökre nézve. A Béke Híveinek az egész világot átfogó hatalmas békemozgalma, a béke­­tábor egyre nagyobb arányú növekedése, a Szovjetuniónak a diplomáciai zöldasz­talnál vívott szívós és bátor harca dolgozók vérével kufárkodó imperialis­a­ta ragadozók pökhendi ügynökeivel, népi Kína győzelme az amerikai Zsolti­a­ban álló Csangkajsek felett, az ameri­kai, angol, francia, török kalózhadak kudarcai Koreában és más ázsiai had­színtereken — mindez jeges zuhanyként hat a „forró“ háború tervezőire s leta­rol­ja vérmes reményeiket. íme van erő, mely meg tudja fékezni a háborús kalandorokat. A szabadság­szerető népek testvéri összefogása és a béke melletti a legjobb eszköz a hábo­rús uszítók megfékezésére. De nyilván­való, hogy itt a szó, a propaganda, ön­magában nem elegendő. A Kínában és Koreában kapott véres leckére is szük­ség volt, hogy visszarántsa a háborús gyújtogatók gyilkos kezét s gátat vessen a harmadik világháború kitörésének. Mindebből az következik, hogy az 1951-es év is mozgalmas év lesz. A béké­ért folyó harcba egyre nagyobb tömege­ket kell majd bevonni. Meg kell érttet­­ni az emberekkel, hogy a Koreában dúló harc nemcsak a koreaiak vagy az ázsiai nemzetek ügye. Ugyanaz az ellenség, aki Ázsiában rabol, gyilkol, gyújtogat, a legnagyobb lelki nyugalommal változ­tatná temetővé Európa virágzó városait és falvait is, ha a békeszerető népek nemzetközi szolidaritása nem keresztez­né pokoli terveit. Bekapcsolódni a háborús gyújtogatók elleni harcba hazai talajon annyit je­lent, hogy minden munkás értelmiségi teljesítse lelkiismeretesen a rábízott fel­adatokat. Egységes Földműves Szövet­­kezetek alakítása, a mezőgazdaságban végzett tervszerű és becsületes munka, a magasabb típusú földműves szövetke­zetekre való áttérés, a tavaszi munkála­tok idejében való elvégzése, a termény­­beszolgáltatási kötelezettségek idejében való szétírása, a kártevők és háborús uszítók hazai cinkosai ellen folytatandó könyörtelen harc és sok-sok más — a mezőgazdasággal összefüggő — kérdés megoldása szükséges ahhoz, hogy köze­lebb hozza egymáshoz és egy táborba tömörítse a béke híveit falvainkban is. S mi teli bizalommal és törhetetlen munkakedvvel léptük át az 1951-es év küszöbét, mert tudjuk, hogy Sztálin és Gottwald neve a győzelem és béke zá­loga. -

Next