Szabad Földműves, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1955-07-03 / 27. szám

A szocialista faluért! ^TLalťadi Földműves A F­ÖLD­MŰVES ÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1955. július 3. Ara 4y fillér VI. évfolyam 27. szám Legfőbb cé'lnk a szemveszteség nélküli begyűjtés A párkányi járásban megkezdődött az aratás Az­­ utóbbi meleg napok megérlel­ték az őszi repcét a párkányi járás szövetkezeteinek tábláin. A szövet­kezeti tagok szorgalmas munkája meghozta az első gyümölcsöt, így tehát június 24-én kezdetét vette a párkányi járásban a földművelő em­ber legörömteljesebb munkája — az aratás. Elsőként a libádi szövetkezetben kezdték meg a repce aratását. Gőz Imre traktoros 2 nap alatt lekaszál­ta a szövetkezet 9 hektár repcéjét. A libádiak voltak tehát az elsők, akik megkezdték az aratást. De a kedvező időjárás máshol is megérleli a magot. Június 25-én már a sárkányi szövetkezet repcével be­vetett 19 hektárnyi parcelláján is felbúgott a traktor. A duruzsoló ön­kötöző nyomában szaporodtak a ké­vesorok. Az aratást a köbölkúti GTA négy traktora végezte. Június 27-én már a párkányi járás csaknem min­den szövetkezetében megkezdték a repce aratását. Péter-Pál napján sorra került az őszi árpa is. Mint egy hatalmas, tel­hetetlen teremtvény, kombájn az aranysárga úgy nyelte a kalászokat. A kicsépelt mag illata mosolyra de­rítette a poros, verítéktől fénylő ar­cokat. Érdemes volt dolgozni, megérett az új termés, a magvető legnagyobb öröme. Aztán majd sorra kerül a rozs, a búza és minden kalászos. A teli zsákok rövidesen megajándékoz­nak bennünketA foszlósbélű új ke­nyér örömével. T. V. Marván a rozs jó termést igér A nánai állami gazdaság karvai részlegén megindult a harc az új termés mielőbbi betakarításáért. Nemcsak az őszi árpa, hanem a rozs is megérett már. Urbán József, Cvinger László és Vaskovics Imre trakto­rosok, kévekötőgépekkel egy nap alatt 20 hektár őszi árpát és 10 hek­tár rozsot arattak le. A rozsszalma eléri a 180 cm magasságot. A kalá­szok teltek, a rozs bő termést ígér. A gazdaság 18 hektár őszi repcéjét és a learatott gabonát Kiss Mi­hály és Trencsik Ferenc munkacsoportja rakta keresztbe. Ha az idő­járás kedvező lesz ezen a héten befejezik a 78 hektár őszi árpa aratá­sát és legkevesebb harminc hektár rozsot aratnak le. A következő hét csütörtökén megkezdik az őszi árpa cséplését. A learatott területen azonnal elvégzik a tarlóhántást és bevetik tarlókeverékkel.­ ­ Újburgonyával tarkult étrendünk Szlovákia begyűjtési üzemei ezek­ben a napokban megkezdték a korai burgonya felvásárlását. A bratislavai, nyitrai és az eperjesi kerület szövet­kezetei voltak az elsők, akik a korai burgonyával megkezdték beadási kö­telességük teljesítését. A somorjai járásban a nagypakai, boldogfai, szarvai és a csallóközcsü­­törtöki szövetkezetek kezdték meg a beadást. Két nap alatt 100 mázsa újburgonyát szállítottak be a felvá­sárló­ üzembe. A korai beadásnak különös előnye is van. Például a szarvas szövetkezet június 28-án 50 mázsa burgonyát adott be. A beadott mennyiséggel szemben 80 mázsa tervteljesítést ért el a szövetkezet. A nyitrai kerület, párkányi járás­ban a hét végéig 450 mázsa korai burgonyát vásároltak fel. Hisznek a gépek erejében A galgóci járás sulekovói gépállo­másának dolgozói kihasználják az aratás előtti utolsó napokat: hordják a takarmányt, silóznak, sarabolnak, ellenőrzik a szerződéseket és kiegé­szítik munkaerőállományukat. A gépészek az utolsó simításokat végzik a cséplőgépeken. Gondosan felkészül­tek, hiszen versenyben vannak a vág­­sellyei gépállomással és nem akarják, hogy hibákat találjon az ellenőrző bi­zottság. Az agronómusok most feje­zik be a szerződéskötéseket. Az előbbi évekhez viszonyítva, az idén sokkal jobban felkészült a gép­állomás az aratásra. A földművesek­kel 2400 hektár gabona learatására 82 hektár tarlóhántásra, 90­­ hektár takarmánykaszálásra és 16 ezer ton­na gabona kicséplésére kötöttek szer­ződést. A traktorállomás gépállományának fele egész nyáron keresztül az egyé­nileg gazdálkodó földműveseknek dol­gozik. A földművesekkel kötött szer­ződések l­elkiismeretes teljesítésével lehetővé teszi a gépállomás az egyé­nileg dolgozó földműveseknek is, h­ogy időben elvégezzék az aratást. A föld­művesek bíznak a gépek erejében, tudják, hogy a gép a legjobb segítő­társ. A Földművelésügyi Minisztérium felhívása A Földművelésügyi Minisztérium felhívja a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóit, valamint egyénileg gazdálkodó kis- és közép­az parasztokat, hogy fokozott figyelmet és gondosságot fordítsanak a száraz takarmány begyűjtésére, melyet eset­leg esős idő veszélyeztetne. Ne hagyjuk tehát feleslegesen soká a száraz takarmányt a szárítókon, pet­­rencékbe gyűjtsük össze és szállítsuk el azt minél előbb jól szellőzött ta­­­­karmánycsűrbe, hogy így megelőzzük tápanyagtartalom-veszteséget, magas takarmányhozam érdekében a A második kaszálás előtt a növényt nit­­rogénes trágyával és bőséges trágya­lével trágyázzuk meg. Ne felejtsük el, hogy az időben begyűjtött takarmány képezi a téli időszak takarmányalap­ját. Az aratás küszöbén Hazánkban Dél-Szlovákiában érik be leghamarabb a gabona, és itt kez­dődik meg legelőször az aratás. Né­hány nap múlva megindul a küzde­lem gabonatermésünk betakarításáért. Ebben a felelősségteljes munkában a legnagyobb feladat a­ gépállomásokra hárul. A múlt év tapasztalatai bizo­nyítják, milyen fontossággal bír az aratásra való gondos felkészülés. A felkészülés hiánya, a szervezetlenség, komoly zavart okozhat az aratás fo­lyamán. A munkásosztály hatalmas anyagi és technikai segítsége paraszt­ságunknak lehetővé teszi a gabonabe­takarítás folyamatának egységes meg­szervezését a Szovjetunió tapaszta­latai alapján. Az arató-cséplő gép egymagában nem oldhatja meg a gabonabetaka­rítás gépesítését. Egész gépcsoport kell ehhez a munkához: a kicsépelt gabona pontos elszállítására, tisztítá­sára, szárítására, a tábla szélén ös­­­szegyűjtött szalma kazalozására és végül a learatott tarló tárcsázására. Ezt jelenti és biztosítja a folyamatos aratást és ezt követeli a kombájnnal való aratás gondos elkészítése. Nem is olyan régen földműveseink­nek fogalmuk sem volt az aratva­­cséplésről. A arató-cséplő gép évről évre nagyobb teret hódít. 1953-ban 280 gép segédkezett a szövetkezet tagjainak. A múlt évben ez a szám 600-ra emelkedett és az idén meg­közelítőleg 1100 kombájn végzi az aratást a szlovákiai dűlőkön. Ebben a számban azonban nincsenek benne az állami gazdaságok földjein arató kom­bájnok, amelynek száma meghaladja a négyszázat. Az egyénileg gazdálkodó kis­­középparasztok azonban teljes mér­és­­ékben nem részesülhetnek a kom­bájnnal végzett aratás előnyében. kicsi, sok esetben 8—10 méter szé­­­lességű tagokon a kombájn meg sem fordulhat. Nagyon kevés azoknak földműveseknek száma, akik egy tag­a­ban legalább 6—8 hektáros dűlőn termelnek gabonát. A kombájnnal va­ló aratás pedig csak olyan táblákon fizetődik ki, ahol kevés az üres járat és a gép erejét, teljesítőképességét teljesen ki tudják használni. A kom­bájnnal végzett aratás is a nagyüze­mi, vagyis a szövetkezeti gazdálkodás előnyét bizonyítja a kisüzemi gazdál­kodással szemben. Gépállomásaink az idén elég kombájnnal rendelkeznek. Ennek az előnyét a kis- és közép­parasztok is élvezik annyiban, hogy a mostani termény betakarítási ide­jén felszabadulnak a kévekötőgépek és egyéni gazdálkodóink rendelkezésé­re állnak, így tehát­ ők is élvezik gyü­mölcsét a megszaporodott kombájnál­­lománynak. Köztudomású dolog: a kombájn mezőgazdasági nagyüzem gépe. Csak a az állami gazdaságok és EFSZ-ek nagy kiterjedésű tábláin lehet vele gazdaságosan dolgozni. Munkája a szövetkezet megerősítését szolgálja. Nem közömbös azért az, milyen gyor­san dolgoznak a gépek az aratás nap­jaiban és milyen lesz munkájuk mi­nősége. Az a hatalmas segítség, ame­lyet a kombájnok a falunak nyújta­nak, csak akkor érvényesülhet iga­zán, csak akkor segíti eredményesen a gabonabetakarítást, a szövetkezeti mozgalom megerősítését, ha egy gép vezetője kitűnő minőségű munkával legalább 160 hektár gabona termését takarítja be. A múltban némely szövetkezet elé­gedetlen volt a kombájnok munkájá­val, és a bajt a gépben keresték. Elő­fordult ugyanis, hogy a szalmában a termés felett ébren őrködő szövet­kezeti tagok szemet találtak. Eleinte a gépet szidták és csak későbben jöttek rá, hogy a hiba nem a gépben, hanem a kombájn vezetőjében kere­s­­endő. Különösképpen vonatkozik ez 1953-as évre, amikor a gépállomá­sok még nem rendelkeztek elegendő számú, jól képzett kombájnvezetővel. A múlt évben döntő fordulat történt a kombájnosok kiképzésében és a mai napig szlovákiai viszonylatban össze­sen 1400 jól képzett kombájnossal rendelkezünk. A gabonabetakarítás első élharcosa a kombájnvezető. Elsősorban az ő szakképzettségén és lelkiismeretes munkáján múlik a gépi aratás sikere. Ők szerezhetnek még nagyobb becsü­letet a gépi munkának. Jó teljesít­ményt, a gépi munkával való megelé­gedést megfelelő szorgalommal min­den gépvezető elérhet. Nem egy kombájnvezető már tavaly megmutat­ta, mire képes a szovjet gyártmányú S­ 4-es, vagy az S 6-os kombájn. La­dislav Loukota, Szeiffert Ferenc,, Nap János, Tomkó Imre, Kalina Mihály, és még sokan mások elismerést és megbecsülést szereztek a kombájnnal végzett munkának. A termény időre való betakarításá­nak egyik legfontosab biztosítéka és egyben legnagyobb hajtóereje: a szo­cialista munkaverseny. Kombájnosaink a múlt év nyarán is szép eredménye­ket értek el vállalásaik teljesítésével és elvtársi alapon megszervezett egészséges munkaversennyel. Csak a napokban kezdték meg az aratást az ógyallai állami gazdaságban. Szeiffert Ferenc munkaérdemrenddel kitüntetett kombájnos, nemzetgyűlési képviselő, versenyre hívta Ciling István legta­pasztaltabb kombájnost. Erejét azon­ban inasokkal is szeretné összemérni. A legutóbbi szovjetunióbeli látogatása alkalmával gazdag tapasztalatokat szerzett az aratvacséplés terén. Vál­lalása alapján 80 vagon gabonát csé­pel ki, s versenyre hívja Szlovákia állami gazdaságainak valamennyi kom­­bájnosát. A verseny a kicsépelt gabo­na mennyiségére, üzemanyag megta­karítására és a szalmával való taka­rékosság figyelembe vételével a tarló magasságára irányozzák. Az egész ország érdeke azt kívánja, hogy minden szem gabona a magtár­ba kerüljön és egyetlen szem se men­jen veszendőbe. A gondos gabonabe­takarításnak, a szemveszteség csök­kentésének ismert, jó módszere­­vi a szérésben történő aratás. A kom­a bájnaratta táblán — ha jól beállítják a gépet — csak itt-ott mehet ve­szendőbe néhány szem és ez a vesz­teség csak egyötöd része a kéziaratás szemveszteségének. A kombájn tehát a gondos gabonabetakarításért folyó harc egyik legfontosabb eszköze. A kombájnnal végzett aratás lénye­ges munkaerő megtakarítást is je­lent főképpen azáltal, hogy a kombájn jóval nagyobb termelékenységgel dol­gozik, s ami a legfontosabb, munká­jában több munkafolyamatot egyesít, úgyhogy­­ egész sor munka fölösleges­sé válik, amelyet eddig kézzel, tehát emberi munkaerővel kellett végezni. A gabonafélék kombájnnal történő aratásakor a munkaerő megtakarítás hektáronként 12, aratógéppel végzett aratással 9, és kévekötő aratógéppel pedig­ 5 munkaerő. Ezekből az ada­tokból világosan következik, hogy va­lamennyi betakarítási módszer közül a leggyorsabb és a legolcsóbb­ a kombájnnal végzett aratás. Különösen nagy jelentőséget ad az idei aratásnak az a számos értekez­let, amelyet az aratás közvetlen meg­kezdése előtt tartottak. Kombájnve­zetők, a szövetkezetek és gépállomá­sok agronómusai, gépészek, javítók és (Folytatás a 2. oldalon ) Gyönyörű látványt nyújtott a nyolcéves középiskola tanulóinak felsorakozása a strahovi stadionban. Frissítőt az aratóknak A falusi fogyasztási szövetkezetek dolgozóira nagy feladat vár aratás alatt: biztosítn­i­ kell a frissítő italo­kat és a szükséges mezőgazdasági apró felszereléseket földműveseink számára. A fogyasztási szövetkezetesek jól felkészültek és mozgó elárusítókat létesítenek. Az árut a mezőre viszik. Gondoskodnak kifőzőkről is a szövet­kezeti tagok számára. Hogy a lehető­ségeket minél jobban a földművesek szolgálatába állítsák, a helyi viszo­nyokhoz és követelményekhez alkal­mazkodva szabják meg az elárusítás időszakát. Az üzletekben lehetővé te­szik a vásárlást a kora reggeli és a késő esti órákban is. Azonkívül kise­gítő brigádokat is szerveznek a szö­vetkezetek számára. A legnagyobb súlyt a frissítő ita­lokra helyezik. Tudják, hogy egy ara­tónak mindennél többet ér egy pohár üdítő málnaszörp, vagy szódavíz. Dol­gozó népünk közös ügye az aratás. A lehetőségekhez mérten vegye ki hát mindenki belőle részét, hogy büszke öntudattal mondhassa: én is dolgoz­tam az új kenyérért! »

Next