Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-01-08 / 1. szám

1956. január 8. i ^dmfives ÚJABB SIKEREK FELE Elbúcsúztunk az 1955-ös esztendő­­ től, amely nagy sikereket hozott mind békeharc, mind népgazdaságunk építése szempontjából. A békeharcot illetően szinte egyedülálló történelmi jelentőségű az elmúlt esztendő, a­­mely a Szovjetunió békeoffenzívájá­­nak jegyében zajlott le. A kormány­fők genfi találkozása majd a külügy­miniszterek konferenciája, mind a vi­lág békeszerető erői növekedésének a bizonyítéka, ami arra kényszerítette nyugati diplomácia képviselőit, hogy megkíséreljék a vitás nemzetkö­zi kérdések békés úton való megol­dását. Bár a genfi konferenciák nem hoztak pozitív eredményeket, a nyu­gati hatalmak elutasító magatartása miatt az előterjesztett szovjet javas­latok azonban megnyerték a világ közvéleményének támogatását mind Németország egyesítésével, mind az európai biztonság kérdésével kapcso­latban. A genfi szellem, a különböző társadalmi rendszerek békés együtt­élésének politikája éppen a világ köz­véleményének támogatása következté­ben tehát tovább tört előre, tények­kel igazolva a szovjet külpolitika he­lyességét, és hogy egyedül ennek alapján lehet megoldani a vitás kér­déseket, megszilárdítani a békét. A sikeres békeharccal párhuzamosan nagy eredményeket értünk el hazánk szocialista építésében. Szlovákiában lényegesen emelkedett a szocialista ipari termelés. Például 1955-ben 40 szzalékkal emelkedett az energetikai ipar termelése, 14,7 százalékkal fémipari és 19 százalékkal az élelmi­­­­szeripari termelés. A múlt évben nagy fejlődésen ment keresztül mezőgazdaságunk. Megmu­tatkoztak intézkedéseink első ered­ményei, melyeket pártunk és kormá­nyunk hozott a mezőgazdasági terme­lés lényeges emelését illetően. A me­zőgazdaság további gépesítése, műtrá­gyatermelésünk növekedése és helyes felhasználása, a beruházási kölcsönök, a haladó munkamódszerek alkalmazá­sa és a szövetkezetek tagságának is­koláztatása, mind egy-egy állomása pártunk és kormányunk gondoskodá­sának. Az eredmények a mezőgazda­ság termelékenységének emelésében is megmutatkoztak, melynek közvet­len következménye volt, hogy pa­rasztságunk nagy része a múlt évben becsületesen teljesítette beadási kö­telezettségét, így például gabonában, disznóhúsban és cukorrépában. Iparunk és mezőgazdaságunk ilyen arányú fejlődése már az újév küszö­bén feljogosít bennünket arra, hogy bizalommal tekintsünk az előttünk ál­ló feladatok elé. Előttünk áll a II. ötéves terv, mely méreteiben és sokoldalúságában felül­múlja a felszabadulásunk óta végre­hajtott eddigi tervek célkitűzéseit. Ez azt jelenti, hogy például 1960-ban a II. ötéves terv utolsó évében Szlová­kiában hatszor több beruházási épít­kezés lesz, mint 1948-ban. 1960-ban a befektetés egész összege egyharma­dával magasabb lesz, mint 1948-ban volt. Második ötéves tervünk célja elsősorban a nehézipar, illetve a ne­héz­gépipar felépítésének meggyorsí­tása. Pártunk és kormányunk a ne­hézipar és a nehéz gépipar gyorsüte­­mű fejlesztésének tervénél a szocia­lizmus gazdasági alaptörvényéből in­dul ki, mely a tömegek állandóan nö­vekvő anyagi és kulturális követel­ményeinek kielégítését tűzte ki célul, a legfejlettebb technika alkalmazáson ás a termelés szakadatlan növekedé­sen keresztül. Nehéz gépiparunk to­vább: hatalmas növekedésére úgy kell tekinteni tehát, mint minden más iparág és a mezőgazdaság fejlesztésé­nek alapjára. A nehézipar fejlesztése a második ötéves tervben, több trak­tort, kombájnt, textilgyárat, cipőgyá­rat, a lakásépítkezések gépesítését és a közszükségleti cikkek termelésének tömegalapok­ra való helyezésé­ jelenti. Mezőgazdaságunk számára soha nem látott távlatot nyit meg ötéves ter­vünk, amely elsősorban a traktorok tízezreiben és­ a kombájnok ez­reiben jut kifejezésre. Az ötéves terv végé­ig gépesítve lesz minden mezőgazda­­sá­i munka. Iparunk ilyen hatalmas segítségére és dolgozó parasztságunk fó munkájára támaszkodva minden lehetőség megvan arra, hogy becsü­lettel teljesítsük a mezőgazdasági ter­melés lényeges emelésének tervét. Ötéves tervünk folyamán egyetlen fa­­l­u sem marad villany nélkül, s a ra­gyogó fénnyel együtt a kultúra is rohamosan terjed falvainkon. Kibontakozik előttünk a dunai vi­­zierőmű, melynek megépítésével nem­csak olcsó áramot kapunk, de­­ öntö­zőrendszerek építésével a termékeny Csallóköz sohasem ismer majd szá­razságot s így a bőség kertjévé vál­tozik a beláthatatlan rónaság. Mezőgazdaságunk fejlesztésének terve azt tűzte elénk feladatul az 1956-os esztendőben, hogy 11,2 százalékkal emeljük az egész termelés mennyisé­gét. Ennél a tervezésnél azokból a kedvező eredményekből indulunk ki, melyeket az elmúlt évben pártunk és kormányunk gondoskodása révén dol­gozó parasztságunk elért. Ezek az eredmények feljogosítanak bennünket arra a következtetésre, hogy az ag­rotechnika helyes alkalmazásával és a szakszerű növényápolással a mező­­gazdaság elé tűzött feladatokat nem­csak lehet, hanem túl is lehet telje­síteni. Különös figyelmet kell fordítanunk az állati termékek termelésére, külö­nösen a szarvasmarha-tenyésztésre. Az elkövetkező esztendőben fölmű­veseinknek 13 százalékkal több ser­téshúst, 3,2 százalékkal több marha­húst, 16,4 százalékkal több tejet és 30,9 százalékkal több tojást kell ter­­melniök, mint az elmúlt évben. Mező­­gazdaságunktól mindezt népünk ál­landóan növekvő élelmiszerfogyasztá­sa követeli meg. Tudnunk kell azonban, hogy a ter­vek nem valósulnak meg önmaguktól. A hosszú számoszlopok mögött min­dig élő embereket kell látnunk, akik a terveket megvalósítják. Pártunk és kormányunk ezeknek a terveknek megvalósítása szempontjából elsősor­ban dolgozó parasztságunk és szövet­kezeti tagjaink lelkiismeretes munká­jára támaszkodik. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy EFSZ-einkben tovább szilárdítsuk a munkafegyelmet, javít­suk a szövetkezeti tervezést, hogy az megfeleljen azoknak a követelmények­nek, melyeket az állami terv tűz fel­adatul mezőgazdaságunk elé. Ezzel párhuzamosan számos feladat megol­dása vár szövetkezeteinkre a II. öt­éves tervben. Ez a feladat a káderek iskoláztatásának előrelátó tervezése. Fontos, hogy az egész évi terv ki­dolgozásánál mindenütt különös gon­dot fordítsanak a káderek iskolázta­tására, így elérhetjük, hogy a II. öt­éves terv folyamán szakképzett káde­rek kerüljenek szövetkezeteink élére. Ez szövetkezeteink további fejlődésé­nek egyik biztosítéka lesz. Az ipar és mezőgazdaság fejlesztésével párhuzamosan II. ötéves tervünk nem feledkezik meg népünk kulturális és egészségügyi szükségleteiről sem. Eb­ben az évben befejezzük a kerületi és járási kultúrközpontok építését. Újabb iskolák építésével 14 ezer ta­nulónak biztosítunk megfelelő iskolát. A kórházi ágyak száma 2756-tal emel­kedik és 1956-ban 308 ezer négyzet­­méter lakóterületet építünk be. Azok a feladatok, amelyeket II. öt­éves tervünk tűz elénk, óriásiak. Eze­ket a feladatokat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha mindnyájan becsü­lettel teljesítjük kötelességünket. Hi­szen ennek a tervnek minden a száma, minden tétele egy célt: a dolgozó nép életszínvonalának emelését szolgálja. S ugyanakkor újabb árleszállításokat és a világbéke megszilárdítását is je­lenti. Ezért szükséges, hogy dolgozó parasztságunk a terv számai mögött saját boldog életének távlatait lássa, és még fokozottabb mértékben őrköd­jön a közös vagyon, a közös munka eredménye fölött. Így lesz drága ha­zánk a bőség országa, és így muta­tunk követendő példát a még elnyo­mott nemzeteknek, bebizonyítva azt, hogy mit jelent szabadon élni. Csak­is ilyen jó munkával biztosíthatjuk, hogy az elkövetkező esztendőkben bé­keharcunk még sikeresebb legyen és hogy az egész világon tovább erősöd­jék a népek testvéri barátsága. To­vább haladunk azon az úton, melyet a Szovjetunió mutat, mert ez az út a béke, a népek közötti barátság és a jólét útja. Ezt az utat mindenkor biz­tosítjuk a béketábor hatalmas gazda­sági és politikai erejével ,nehogy va­lakinek a népek millióival szemben kedve legyen az útonálló szerepét be­tölteni. Ügyünk igazságos és rendületlenül hiszünk annak végső győzelmében, mely egyben része lesz a szocializ­mus győzelmének az egész világon. VARGA JÁNOS Változtak az évek... Perbenyik község a királyfiéi­ mellett éhségében,­ bánatában fu­med járásban fekszik. Jóleső érzés rulyáján fújta szomorú dalát.­­it. árasztja el az ember szívét, ha jó munkája után előlegként ha­lálja az újonnan épült modern vonta 900—1200 koronát és a tej­­családi házakat, hallja a falu be­ mészetbenieket kapja az EFSZ-től. csületes dolgozóinak elégedett sza­ Az évvégi zárszámadásnál pedig vát... még 7—8000 koronára és 35 má­s A nyomor, a mindennapos zsa gabonára szár­ít Nánási elv­nélkülözés és kizsákmányolás he­ tára. Azonkívül külön jutalomban ígére új élet, egyetértés lépett, részesül a juhtenyésztésben elért eredményeiért. A tehéngondozásnál Sápos La­jos tűnt ki jó munkájával. Havi keresete 7—800 korona és 2—2,5 mázsa gabona. Az évvégi elszá­molásnál még 5—6 ezer korona üti Sápos Lajos markát. — Érdemes becsületesen dolgoz­ni, mert annak először is én lá­tom hasznát, — mondja Sápos te­héngondozó. — Ha összehasonlí­tom régi és mai életemet, a kü­lönbség olyan, mint az ég és föld között. Nyugodtan dolgozunk, bé­kében és jól élünk. Sápos elvtárs szavaiban senki sem kételkedhet, különösen ha tudjuk, hogy a példás tehéngondo­zó jó munkája nyomán a szövet­kezet a tervezett 70 ezer liter tej helyett 170 ezer litert termelt ki. És a terven felüli tej kitermelésé­ért havi 600 korona pótjutalomban részesül Sápos elvtárs. Tóth Mihály és a perbenyiki EFSZ még számos tagja dicsére­tet érdemel szorgalmas munkájuk­ért, akik az EFSZ megszilárdítá­sán és mindnyájuk boldogabb éle­téért dolgoznak. — Változtak az évek, új arcot öltött falunk képe, új típusú em­berek nevelkednek­­ a felszabadulás óta községünkben — mondja Hor­­szky elvtárs, a HNB elnöke. — Vajon mi tette lehetővé ezt a változást? Érdemes tehát bepillantani a családi körébe: mennyivel nyugod­­tabb, szebb életünk, mióta közös gazdálkodásukban maguknak dol­goznak, nem élősködői a földesúr munkájuk gyümölcsén. * * * Az, hogy a volt konvenciós cse­lédek a föld gazdái lettek, jobb életük megalapozóivá váltak. Nánási Lajos 45 éves. Mint ju­hász elért eredményeivel sugározza be a szövetkezeti nagytermelés út­ját ... Ez már nem az meghunyászkodó juhászbojtár, aki a földesúr nyája ANDREAS SÁNDOR, a kassai KNB dolgo­zója. Nánasi Lajos V. ЛЛУ [UNK]ЛЛАЛАЛЛЛ. A kislány füzete felé hajlik és lassan rója a betűket. Az asztalon éles fényű, erős lámpa, s a gyermek kezének árnyéka a füzetre esik. Az árnyék zavarja a kislányt, még mélyebben a füzet fölé görnyed. De mielőtt végig írná az elkezdett sort, feláll és a szemét dörzsöli. — „Nem tudok tovább írni, fáradt vagyok“ — mondja. A tanulók sok időt töltenek írással, olvasással. Éppen ezért az isko­lákban nagy gondot fordítanak arra, hogy jó legyen a világítás, a padokat is célszerűen készítik és a tanítók ügyelnek a gyermekek helyes test­tartására. Köztudomású, hogy a rövidlátás többnyire a tanuló évek alatt fejlődik ki. Ez érthető, hiszen a felnőtteknek elég egy pillantást vetnie a könyvbe, hogy egyszerre több szót tudjon elolvasni. De az iskolás, aki most gyűrközik az olvasás tudományával minden betűt külön-külön meg­néz, s ez igen nagy megerőltetés a szemnek. A szülőknek tehát gondos­kodniuk kell arról, hogy odahaza is a lehető legkedvezőbb körülmények között tanuljanak a gyermekek. L­egfontosabb a helyes testtartás, ehhez pedig nélkülözhetetlen a meg­­felelő méretű asztal és szék. Az asztal olyan magas legyen, hogy a tanuló írás közben mindkét karját kényelmesen ráfektethesse, anélkül, hogy fel kelljen húznia a vállát, vagy görbe háttal legyen kénytelen ülni. Ha a szék túlságosan magas, a gyermek lába a levegőben kalimpál — ez is fárasztó. írásnál, olvasásnál döntő fontosságú a helyes világítás. Legjobb, ha az ablakhoz állítjuk a tanuló asztalát, mivel a nappali fény nem oszlik el egyenletesen a szobában és az ablaktól távoleső szobasarkok sötétek. Elég­telen, gyenge világítás hamar kifárasztja a szemet, a túlságosan erős pedig vakít és kedvezőtlenül hat "­ munkaképességre. Esti tanulásnál leg­jobb, ha asztali lámpát használunk zöld- vagy tejüveg ernyővel. S hogy ne essék árnyék a könyvre, vagy füzetre, tegyük a lámpát balkéz felől. Szürkületkor, de különösen fekvő helyzetben ne engedjük olvasni a gyer­meket! Ha a gyermek panaszkodik, hogy rosszul lát, hamar elfárad a szeme, vagy fáj a feje, azonnal vigyük orvoshoz. A szülők gyakran nem ismerik fel, milyen fontos, hogy a gyermek rend­szeresen viselje az orvostól rendelt szemüveget. Nem tesz jót, — mond­ják — ha már kiskorában hozzászokik. Ez a felfogás­ merőben helytelen. Ha az orvos szemüveget ír elő, akkor feltétlenül hordania kell a gyermek­nek. Ugyancsak helytelen aggályoskodás, hogy a szemüveg „idegesíti” a gyermeket, vagy eltörhet és megsérti a szemét. Ha megmagyarázzuk, hogy a szemüveg javára válik, szívesen viseli. S­zemüveg megakadályozza vagy éppen gyógyítja a kancsalságot is.­­ Nemrég egy hétéves leánykát hozott édesanyja a szemklinikára. Az anya arról panaszkodott, hogy a kislány rosszul tanul, olvasás közben „grimaszokat vág”, hunyorog és ráncolja a homlokát, sőt egy idő óta bandzsít is. A vizsgálat során kiderült, hogy a leány súlyos szemtengely­­ferdülésben szenved. A szemüveg gyökeresen megjavította a bajt. A kis­lány hamarosan megtanult folyékonyan és gyorsan olvasni, kancsalsága is megszűnt. A legnagyobb gonddal kell óvnunk a gyermek szemét, fertőző betegsé­gektől és mindenféle sérüléstől. A szem leggyakoribb fertőző betegsége: a kötőhártyagyulladás. A betegséget piszkos kéz, vagy fertőzött zsebkendő, törülköző terjeszti. A kötőhártyagyulladásban szenvedő gyermeket lehető­ség szerint el kel különíteni a többiektől. A védekezés legjobb módja, ha ügyelünk arra, hogy a gyermek sohasem használja más törülközőjét, zseb­kendőjét, sőt párnáját se. Kötőhártyagyulladás, vagy más szembetegség esetén óvakodjunk a „háziszerek” használatától, ehelyett forduljunk azon­nal orvoshoz. A B­izonyos játékok súlyosan veszélyeztetik a gyermek szemének épsé­■*~­gét. Ilyenek: a robbanó pisztoly, nyíl és a csúzli (parittya). Isko­láinkból kitiltották már ezeket a játékokat, de éppen ilyen fontos, hogy otthon, vagy az utcán se engedjük meg használatukat. N. L. А II. ötéves terv első évének túltel­esítéséért Reggel 9 óra. A kékkői járási nem­zeti bizottság előadó termében Morav­­csik elvtárs a JNB elnöke bátor te­kintettel és határozott hangon tartja beszámolóját... — A helyi nemzeti bizottságok munkájában lényeges javulás mutat­kozik — mondja többek között. — Ezt azon eredmények is bizonyítják, melyeket járásunk EFSZ-ei, egyénileg gazdálkodó földművesei a hektárhoza­mok emelésében elérnek. Hiba volna azonban, ha megelégednénk az eddigi eredményekkel és nem törekednénk újabb sikerek elérésére. A JNB tanácsadói figyelmesen hall­gatják az előadást s a fontossabbakat jegyzeteikben örökítik meg. — Arról van tehát szó — folytatja az elnök — hogy minden egyes ok­tató ellátogat falujába. Feladata HNB tagjaival az 1956 évi termelési­­ terv pontos kidolgozása, amely pár­tunk és kormányunk — a mezőgazda­ság fejlesztésére vonatkozó — irány­elveinek figyelembe vételével történik. A terv helyes kidolgozása után nép­gyűlésen kell ismertetni a földműve­sekkel az 1956-os évi termelési fela­datokat. Moravcsik elvtárs beszámolója után Ivanics elvtárs a JNB titkára ismer­tette a járási terv egyes pontjait. — Elsősorban is a II. ötéves terv első évének teljesítéséről és túltelje­sítéséről van szó — hangsúlyozta Iva­nics elvtárs. Ennek a megvalósításá­hoz fontos, hogy a HNB tagjai még szorosabbra fűzzék kapcsolataikat tömegekkel, megnyerjék a földműve­­­seket a kitűzött feladatok teljesítésé­re. Már délfelé járt az idő, amikor a JNB 66 tanácsadója elhagyta az elő­adó termet s útját a faluja felé vette. Új tapasztalatokkal, gazdagabban, újabb és újabb feladatok megvalósí­tásáért, új terveket készítenek nem­zeti bizottságaink. De a kékkői NNB mezőgazdasági ügyosztálya azt is tud­ja, hogy helyi nemzeti bizottságaink csak úgy tudják munkájukat megjaví­tani, ha tanulnak, szakképzettségüket, politikai tudásukat tovább fejlesztik. Ezért az utóbbi időben a járás helyi nemzeti bizottságainak tagjai iskolá­záson vettek részt. Az iskola eredményét pedig az dicséretreméltó példa tükrözi vissza, a­hogy a kékkői járás helyi nemzeti bizottságai — egy-két HNB kivételé­vel — időben kidolgozták az 1956. évi termelési terveket, ismertették földművesekkel s azok máris hozzá­a­láttak feladataik megvalósításához, II. ötéves terv első évének teljesíté­­­séhez. Tóth László, a kékkői JNB dolgozója.

Next