Szabad Földműves, 1957. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-07 / 27. szám
A szocialista faluért S^j CfJycul földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1957. július 7. Ára 40 fillér VIII. évfolyam, 27. szám. Lankadatlan lelkesedéssel Az idei termés olyan sokat ígérően fejlődött, mintha a föld a hosszú évtizedeken keresztül belefektetett munkát kamatostól akarná visszafizetni. Dús kalászt növesztett a búza, az árpa, kövér leveleket hajtott a kukorica, cukorrépa s a többi vetemény. — Ilyen termésre talán még a dédnagyapám sem emlékezne — hangzott sokszor a megelégedés földműveseink ajkáról. Az időjárás azonban úgy hasított bele a földművesek számításába, mint a langyos tavaszi esőt magába szívó fába a villámcsapás. A kár, mely mezőgazdaságunkat érte, nem országos méretű ugyan, mégis súlyos. Nyugat-Szlovákiában sok helyen 60—70 százalékos kárt is becsültek a termésben. A gabonaneműekben elszenvedett károk egy része már helyrehozhatatlan. Hiba lenne azonban, ha a bajok felett keseregve szem elől tévesztenénk azt, mit tehetünk még az idei termés érdekében. Mert tenni még sokat lehet. Elsősorban azzal, hogy kalászosainkat az adott lehetőségek minden eszközével igyekszünk biztos helyre, raktárba, felvásárlóüzembe juttatni. Az esőzések utáni perzselő hőségben szinte egyszerre beérett az összes gabona. Éppen ezért szükséges, hogy a kombájntól a kézikaszáig, a földművesektől a hivatalok és üzemek dolgozóiig, s az ifjúsági brigádokig minden erőt mozgósítsunk a sikeres betakarításra. Ha ezt megtesszük, akkor bizton számíthatunk arra, hogy az elszenvedett elemi csapás ellenére is gazdagabb termést takarítunk be, mint az előző években. A kapásokban sok helyen még súlyosabb a kár, mint a kalászosokban. Itt azonban a károk, legalább részben, még eltávolíthatók. Egyrészt olymódon, hogy a súlyos károkat szenvedett részeket kiszántjuk és újra vetjük, másrészt azzal, hogy például a hibás kukoricát többszöri kapálással gyógyítgatjuk. Ugyancsak kapálással segíthetünk a megsebzett répán és zöldségesen is. Bizonyos, hogy a sok összegyűlt munkálatokkal az EFSZ-ek tagjai sok helyen nem képesek megbirkózni. Az ilyen esetekben komoly felelősség hárul a nemzeti bizottságokra. Az ő feladatuk, hogy a tömegszervezeteken keresztül olyan szervező munkát fejtsenek ki, hogy minden felhasználható erőt mozgósítsanak a károk eltávolítását szolgáló intézkedések keresztülvitelére, továbbá az aratási, cséplési munkálatok veszteségmentes elvégzésére, valamint a beadás hiánytalan teljesítésére. Az idei nyári munkák idején a szervezési munkálatokon kívül még egy komoly feladat hárul a nemzeti bizottságra. Ez abból fakad, hogy a szép eredményeket felhasználva meg kell gyorsítani falvaink szocializálását, hogy mezőgazdaságunk szorosan felzárkózhasson rohamosan fejlődő nagyüzemi iparunk mellé. Hogy ezt elérjük, ahhoz elsősorban jó nevelőmunkára van szükség. Ha a nevelésről beszélünk, az alatt rendszerint a gyermekekre, fiatalokra gondolunk. A CSKP Központi Bizottságának utolsó ülése azonban helyesen világította meg a társadalom minden rétegében történő nevelőmunka fontosságát. Rámutatott arra, hogy az előttünk álló hatalmas feladatok megvalósítása feltétlenül megköveteli a marxista ideológia és a szakmai tudásban való elmélyülést. Fejlődésünk, előrehaladásunk nagyban attól függ, milyen gyorsan válik a tudomány és technika ismerete a dolgozó nép közkincsévé. Ettől függ az is, milyen gyorsan és szilárdan tud népünk felzárkózni azoknak a széles távlatokat nyitó célkitűzéseknek a megvalósítására, melyeket szebb holnapunk érdekében pártunk és kormányunk tűzött elénk. Újjáépült városok, falvak, üzemek, gyárak, stb. tanúskodnak a megtett út helyességéről, népünk hősi munkájáról. Mondhatnánk, úgy tágul, szélesedik az ember értelme, látóköre, amint magasodnak, sokasodnak az új épületek, gyárkémények. A munkában, harcban fejlődik, megváltozik az ember nézete is. Lassan levetkőzi magáról a múlt csökevényeit, hogy teljes szívvel tudjon odaállni az új világot építők harcos táborába. Természetes, hogy az emberek nézetének, világszemléletének megváltozása nem tud lépést tartani a rohamosan fejlődő technikával, tudománnyal és az ezekből fakadó követelményekkel. De még inkább nem tudnak, ha a tömegek nevelését csupán az ösztönösségre bíznánk. Éppen ezért kell jelentős eseményként üdvözölni pártunk azon intézkedését, hogy az eddiginél jóval nagyobb súlyt helyez a tömegek nevelésére. Napjainkban a legnagyobb átformálódást, újjászületést falvaink élik át. A tömegek nevelésére tehát itt van a legnagyobb szükség. Hisz a letűnt társadalom nevelésének bűne — az önzés, harácsolás, az úttól, a változástól való félelem még ott lappang a földművesember szívében, lelkében. De emellett már ott csírázik az út, a tökéletesebb meglátása, a helyes út felismerése is. Meggyőző bizonyíték erről az a tény is, hogy pl. Dél-Szlovákia egyes járásaiban mint pl. a nagymegyeriben, a somorjaiban stb. már minden községben van szövetkezet. A szövetkezetek, különösen a kisebbségi EFSZ-ek kiszélesítése és megszilárdítása azonban még ezeken a helyeken is további komoly feladat marad. Mert éppen a szövetkezetek megerősödésétől, gazdálkodásuk eredményességétől függ, hogy a még kívülálló kis- és középparasztok mikor sorakoznak a nagy szövetkezeti családba. Ha a földművesember meggyőződött a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről, ha látja a jól haladó munkát, akkor bizonyosan nem fog idegenkedni a szövetkezetbe való belépéstől. Szövetkezeteink, állami gazdaságaink idei kiváló eredményei szinte kínálják a sok meggyőző példát e cél megvalósítására. Az olyan eredmény, mint a galántai állami gazdaság 35,8 mázsás hektáronkénti árpatermése világosan bizonyítja, hogy a mezőgazdasági termelés olyan arányú emelését amilyet magunk elé tűztünk, csak a nagyüzemi gazdálkodással lehet elérni. A nemzeti bizottságok feladata, hogy ezeket az eredményeket felhasználják az egyénileg gazdálkodók megnyerésére. A gazdasági eredmények azonban akármennyire is jelentősek, egymagukban mégsem elegendők a földművesek meggyőzésére. Emellett szükség van a politikai és szakmai nevelésre is, s ezenfelül meg kell ismertetni földműveseinket pártunk és kormányunk célkitűzéseivel, valamint azzal, hogy ezek megvalósítása milyen hatalmas távlatokat nyit falvaink előtt. A nevelésben minden téren türelmes, meggyőző szóra van szükség. Erre a munkára a nemzeti bizottságnak fel kell használni a tömegszervezeteket, kultúrcsoportokat és minden eszközt hogy a falu szocializálásával párhuzamosan kineveljék az új embertípust aki lankadatlan lelkesedéssel tud odaállni a szocializmust építők harcos táborába. Busás haszon Mindössze 2,70 hektárból előkészített földet ültettük be előcsiráztatott korai burgonyával. Az ápolási munkája nem tartott hoszabb ideig, mivel növényápoló gép végezte. A kézi kapáláson kívül még kétszer kapott gépi kapálást, ezenkívül a feltöltést is géppel végeztük... De meg is mutatkozott az eredmény. A TEK-2 típusú burgonyaszedő gép 306 mázsa termést szórt a felszínre. Öröm volt nézni a gép munkáját, olyan szépen dolgozott. Lelkesültek is a tagok. Hogyne, hiszen a korai burgonyánk 47 174 korona tiszta hasznot eredményezett. Vaszily J. A Bajcsi Állami Gazdasághoz tartozó farkasdi részlegen jól halad a folyamatos aratás. A kombájn után pár óra múlva már földbe kerül a tarlókeverék. Vasárnapi brigád Alig tíz napja Bodrogköz rónáinak zöldbe borult egyszínűségét még nemigen bontotta meg a kalászerdők szőkesége, így volt ez a zempléni határban is. Náluk azonban annyival fokozottbb a nyári munka láza, hogy dombos határukban a szövetkezetek között elsőnek kezdhették meg az aratást. Ahogy a falu felé rójuk az országutat, balkézre az árpatáblában Helmeci Zoltán kombájnja ötlik a szemünkbe. Június 29-én ez bizony még elég ritkaság itt a királyhelmeci járásban. Talán ez csalja ide Bordás Ferencet a szövetkezet agronómusát is. Amikor széltől kifújt, kaszanyéltől feltört érdes tenyerével belemarkol a kövér árpába, a megelégedés mosolya szökik napbarnított arcára. Olyan száraz, hogy tisztítás után szállíthatjuk is a begyűjtőhelyre. Azután a szalmagyűjtőhöz lép és ujjai közt eldörzsöl egy kalászmaradványt, így szokták ők ezt, mert éveken át megtanulták, hogy minden megtermett szemet meg kell őrizni. Az „ellenőrzés“ után elismerő pillantást vet a kombájnos felé. Majd Tubinya János, a gépállomás főagronómusa (mert hát a kezdésre ő is eljött) felé fordulva jegyzi meg: — Meg kell adni, nem rossz minket végez a gép. Ha így megy, áfakor nem kell főni a fejünknek, hogyan kerül biztos helyre az idei gazdag termés. Az agronómus szemeiben azonban a megelégedés mellett is ott bujkál egy kis izgalom és nem is titkolt kíváncsiság: vajon hogyan fizet majd a mag? Alig várja, hogy mázsára álljon a pótkocsi. A mérleg bíztatóan billen. A számítások szerint kitisztítva 25 mázsát várhatnak egy hektárról. Náluk ez, különösen az előző évekhez viszonyítva nem rossz eredmény. Feri bácsit a kövér szemekben való gyönyörködésből az a rájuk vetődő árnyék zökkenti ki, amelyet egy nap elé tolakodott felhőcske okozott. Ettől egy kicsit aggodalmassá válik az arca és szinte kértelőn fordul a kombájnos felé. — Ugye Zoli, jöttök holnap is? ! Nem felesleges az aggodalom, hisz az ország több részéből hallják, olvassák a hírt, hogy a földműves szemével szinte már a duzzadó zsákokban ■ látott termést tönkre tette az idő. A királyhelmeci járást eddig aránylag ■ elkerülték a természeti csapások. ■ Most már napok, órák döntik el a ■ sikeres betakarítást, amely bizony nem lesz könnyű. Példa rá az is, hogy akármennyire is vigyázott Smajda Pa■li az arató-kötözőgépére, a vastag repcében mégis összetört. A gabonatáblák pedig a júniusi nap hevétől lassan már nyári ruhába öltöznek, s július első hetében már csak itt-ott zöldel egy-egy folt. Az ő repcéjük egy része pedig június 29-én még lábon állt. Ezért szalad hátráncba az agronómus homloka. Akkor este azonban a falu fiataljai mintha csak az idősebbek termését féltő aggodalmát akarnák eloszlatni, gyűlésre jöttek össze. Rövid a megbeszélés, a határozat egyhangú: másnap ők állnak a repcébe. — Úgy vágjuk, ahogy lehet, — jelenti ki Baja Emil. A traktorosok agyában aztán megszületik az ötlet. A dús repcét fűkaszálóval vágják, a többiek pedig kötözik és összerakják. Úgy látszik a zempléni CSISZ fiatalok nem véletlenül nyerték meg a kassai kerületben a rét- és legelőjavítási versenyt. Lelkesedés, akarat, no meg munkateljesítmény rejlik az elsőség mögött. A vasárnapi brigád is ezt igazolja. Vasárnap Helmeci Zoltán kombájnjától is két teherautó viszi a magot a raktárba. Amikor a teherkocsik befordulnak a raktár elé, az agronómus homlokáról oszladozni kezdenek a barázdák.ti. A magángazdák is közösen aratnak A nagymihályi, szobránci és a nagykaposi járás több községében a földművesek úgy határoztak, hogy az idei aratást közösen végzik. A nagykaposi járásban fekvő Pályin községben már évek óta ezt a jól bevált módszert alkalmazzák. De elsők is a járásban. Tavaly például 300 hektáron nem egészen 9 nap alatt rendbetették a gabonát. Az idei aratást is meghatározott terv szerint végzik. A gépállomás 5 önkötözőt és más egyéb gépet bocsát rendelkezésükre. s A gépek mellé 10 tagú munkacsoportokat szerveztek. Ezen tényekből arra lehet következtetni, hogy a mintegy 600 hektár kalászost hét nap alatt learatják. Hasonlóképpen elkészítették a közös aratási tervüket Koppany (nagymihályi járás) és más községek földművesei is. Itt már a tavaszi munkák idején sokan aláírták a szövetkezetbe való belépési nyilatkozatot. Kombájntól a begyűjtőhelyre A bratislavai kerület községeinek legnagyobb részében már folyik az aratás. Szlovákiában elsőnek a vedrődi EFSZ-ben kezdték meg a kombájnnal való aratást. A kombájntól azonnal a tisztító cséplőgéphez szállítják a terményt, amely már olyan száraz, hogy a tisztítás után azonnal viszik a begyújtóhelyre. Fotó: Vizváry Megkezdődött a harc az elsőségért Földjeinken már napok óta dolgoznak a kombájnok, arató- és kötöző gépek, hogy itt-ott a vihartól és jégtől megkárosított, de annak ellenére is gazdag termést betakarítsák. Hogy az idei termés is minél hamarább raktárba kerüljön, ebben az évben is folyik a hagyományos verseny az egyes kerületek között. Az idén újra találkoznak az „öreg” vetélytárspárok, így a pozsonyi kerület a nyitraival, a zsolnai az eperjesivel, a kassai pedig a besztercebányaival versenyez az elsőségért, ugyanakkor verseny indul a járások és községek között is. Ján Marcely, az élelmiszeripar és mezőgazdasági termékek felvásárlási megbízottja az újságok mezőgazdasági rovatának szerkesztőivel tartott megbeszélésén ismertette hogyan folyik le az idei verseny. A tavalyival szemben a felvásárlás teljesítése nemcsak globálisan lesz értékelve, hanem egyes mezőgazdasági üzemek beadásának teljesítése is. Mert megtörtént a múlt évben, hogy a kerület ugyan teljesítette beadási tervét, de az egyes mezőgazdasági üzemek lemaradtak. KI LESZ AZ ELSŐ A zselízi járás a gabonabegyűjtésben versenyre hívta az ország többi járását. Az egyes szövetkezetek és járások között már megindult a verseny a következő feltételek mellett: Tíz nap alatt végezni kell az aratással, az aratás után legkésőbb 10 napig kazalba rakni a szalmát és leforgatni a tarlót, s 25 nap múlva az aratás után pedig végezni kell a csépléssel és a termény tisztításával. Tíz nappal a határidő előtt teljesíteni kell a terményfelvásárlás tervét, úgy, hogy minden mezőgazdasági üzem száz százalékra teljesítse mind az idei, mind a múlt évről elmaradt beadását. Továbbá a nyári munkák ideje alatt kiszélesíteni az EFSZ föld- és tagalapját legalább 200 új taggal és 800—1000 hektár szántófölddel. Jól bevált Egy 80 hektáros területen két kombájn és három aratógép három és fél nap alatt levágta az őszi árpát a Bajcsi Állami Gazdaságnak farkasdi részlegén. A részleg dolgozói folyamatos aratást szerveztek. A Cillng István és Mihalovics Ferenc kombájnjához két-két szalmagyűjtőt és terményszállító pótkocsit osztottak be. Míg az egyik szalmagyűjtő megtelt, addig a szalmával telit a traktoros a rögzített motorral hajtott elevátorhoz szállította, ahol egy 10 tagú csoport kazalba rak Célban Hétfőn, július 1-én a nagymegyeri járás felvásárlási dolgozói 101,4 százalékra biztosították a szénabeadás egész tervének teljesítését. Eddig 17 egységes földművesszövetkezet teljesítette száz százalékra a szénabeadást. Az elsők között a gelléri, nagymegyeri, ekecsi, okánikovói, szapi és medvei szövetkezetek állnak.