Szabad Földműves, 1960. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-06 / 19. szám
Roza Luxemburg A Német Kommunista Párt alapító tagja, 1871-ben született Lengyelországban. Már mint egyetemi hallgató részt vett a marxista körökben. Ettől az időtől bátran kiállt a munkásosztály ügyéért, néhány évet töltött börtönben háborúellenes agitációjáért és kommunista magatartásáért. 1919. január 15-én orvul legyilkolták a NKP Központi Bizottságának többi vezetőjével. Nina Popova A Szovjet Nőbizottság elnöke és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség alelnöke 1908-ban született. Filozófiai tanulmányainak elvégzése után évekig tanított, majd képviselővé választották. Azóta tevékenyen részt vesz a politikai életben, s a béke érdekében tett érdemeiért 1945-ben békedíjjal tüntették ki. nagy, harcos asszonyai Az asszonyok milliói ünneplik meg az idei március 8-át, ötven évvel ezelőtt még csak néhány ezren voltak. Alig párezer nőt képviseltek a koppenhágai kongresszusra összegyűlt asszonyok, akik Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy március 8-át a nők nemzetközi napjává avatják. Akkor a nők ügye az égető női problémák megoldását jelentette csupán, elsősorban a harcot az egyenjogúságért. Ma többről van szó. A világ minden táján élő egyenjogú, vagy még félig, vagy egészen rabszolgasorban élők tudatában vannak annak, hogy az asszonyi erő: nagyhatalom. A láthatatlanul összefogódzó, látszólag gyenge női kezek irányítani tudnak. A fiaikat, férjeiket, apáikat féltő női szívek aggodalma nem egyéni probléma többé, hanem az egész haladó, békeszerető emberiség ügye. A század elején a női egyenjogúságért harcoltak a tömegek élén Clara Zetkin, Roza Luxemburg, Nagyezsda Krupszkaja, s ezektől a hős asszonyoktól vették át a zászlót olyanok, mint Passionare Eugénia Cotton, aki ma is a nőmozgalom élén áll. Ezek példáját, önfeláldozó munkáját követték az ismeretlen és ismert nők százezrei, ma már milliói. Az örökemlékű szovjet komszomolista Zoja Koszmodemjamszkaja életét áldozta az igazságért. Raymonds Dien testével állította meg a fegyvert szállító katonavonatot. Ilyen és hasonló nők végtelen sorát tüntethetnénk fel, akik a háború, a kizsákmányolás ellen emelték föl szavukat. Ebben az évben, a nagy jubileum alkalmából Koppenhágában, a nemzetközi nőnapon 80 ország kétszázmillió asszonyküldötte találkozik, hogy harcoljanak a nők az egész emberiség ügyéért. Nagyezsda Krupszkaja Clára Zetkin A Szovjetunió Kommunista Pártjának egyik kiváló személyisége 1869- ben született Pétervárott. Már ifjú korában részt vett az orosz forradalmi mozgalomban. Itt ismerte meg Lenint, aki nemsokára feleségül vette. Lenin elvtárs hű élettársa és igaz kommunista harcolt népe szebb jövőjéért. Mint a KB tagja, aki egész életét a nagy igaz eszmék megvalósítására szentelte, 1939-ben 70. születésnapján halt meg. Szegény német falusi tanító lánya, 1857-ben született. Huszonegy éves korától a forradalmárok oldalán harcolt az asszonyok, a munkásosztály és a béke ügyéért. Ez a kommunista író és politikus egyben a német birodalmi országgyűlés első női megalakította a nők első képviselője, szocialista lapját. Nemegyszer találkozott, beszélgetett Lenin elvtárssal a Kremlben. Moszkvában halt meg 1933-ban. Dolores Ibárruri A spanyol nemzet szabadságharcának kimagasló egyénisége 1895-ben született egy szegény bányászcsaládban. Kommunista tevékenységéért többször letartóztatták. Ő azonban nem hátrált, 1932-ben megalakította a nők antifasiszta mozgalmát és a spanyol polgárháborúban az elsők között harcolt a fasizmus ellen. „Inkább állva meghalni, mint térden állva élni" - hangoztatta elszántan. Ma Moszkvában él emigrációban és fáradságot nem ismerve küzd a békéért, népe jobb életéért. A szövetkezet élén Gesarovban a szövetkezeti gazdálkodás sokáig gyengén ment. Nem bírták megszokni a szövetkezetesek a termelés új módját, aminek több oka is volt. Ezek felsorolását, azonban most mellőzzük. Változás csak 1958-ban állt be. Akkor az évzáró gyűlés a hibák feltárásának jegyében folyt le. A sok bírálat eredménye az lett, hogy a tagság új elnököt választott, méghozzá nőt, Mária Janculová személyyében. Sokan kételkedtek, hogy vajon helyesen cselekedtek-e. Sehogyan sem tudtak megbékélni azzal a gondolattal, hogy éppen egy nő vállalkozott az EFSZ rendbehozására. De mégis voltak olyanok, akik bíztak. S a későbbiek során bebizonyosodott, hogy ezeknek volt igazuk ... Mária Janculová jól fogott a munkához. Miután átvette tisztségét, rendet teremtett a háztáji gazdálkodás körül. Ez szerfelett helyes lépés volt, mert a háztáji gazdaságok úgyszólván felülmúlták a szövetkezeti gazdaságot. Mégis sokan nehezteltek rá, de ő nagyon jól tudta, hogy mit cselekszik. Az elnöknő igyekezete már az első esztendőben javulást eredményezett. A munkafegyelem megszilárdult, az emberek nagyobb odaadással dolgoztak. Ez leginkább az őszi munkák idején mutatkozott meg, amelyek során a gesajovi EFSZ tagjai Mária Janculová vezetésével derekasan megállták a helyüket. Ezen a szinten azonban még nem álltak meg, s a szövetkezeti gazdálkodást tovább fejlesztették. A gesajovi EFSZ így az elmúlt évben már az ivánkai szövetkezet vetélytársa lett. S íme, néhány eredmény: a búza 27,40 mázsát, a zab 25,1 mázsát és a szemeskukorica 36,6 mázsát hozott hektáronként. Így folytathatnánk tovább, de e néhány példa is, rávilágít az elnöknő irányítása, jó vezetése által elért szép eredményekre. A háztáji gazdálkodás átszervezését csak most tudják igazán értékelni a szövetkezetesek. S az érdem, a dicséret elsősorban Mária Janculovát illeti, ezt az egyszerű dolgozónőt, aki minden erejével a szövetkezeti gazdálkodás fellendülésén fáradozik. Mária Janculová a szövetkezet elnöknője fáradhatatlanul dolgozik a nagyüzemi gazdálkodás megszilárdításán. rtNr****-****-@*-* *★»*-*-*♦»★ [UNK]*»**»»*■* *»»»*■*■»★»**★*» »»»*■*»*♦*»■*★ [UNK]»★***■* +**-*■*kkAAkk ***+ * Büszkék lehem Gyermekkoromban egy kis pacsirta naphosszat dalolgatott a levegőégben. Sokáig eltűnődve hallgattam a szántóvetők kifogyhatatlan énekesét. 6, mily boldog ez a madárka. „Semmire sincs gondja, mindig csak dalolgat". A parasztember pedig szánt, vet, nehéz gondjaival bíbelődik, és csak ritkán szánja el magát egy nótára. Már egészen belekomorodtam az emberek sorsának mérlegelésébe, amikor a kis pacsirta, mintha lelőtték volna, úgy suhant le a bokáig érő búzavetésbe. Amint lába földet ért, futni kezdett, néha-néha megállt, s ügyesen elkapott egy-egy bogarat. Vagy tíz lépésnyire tőle megmozdult a fészkén ülő párja. Alatta a négy bolyhos fióka várta a falatot. A két szülőmadár helyet cserélt. Az egyik a fészekre ült, a másik pedig szintén vagy tíz lépést szaladt a fészektől és ott felszállt a magasba, vidáman dalolva. Ebből azt tanultam meg, hogy aki dalolgat, annak is van gondja, és a gond nem ok az elkeseredésre. Egyszer Zsarnón járva olyan jókedvű emberrel találkoztam, akinek vidámságát a pacsirta is megirigyelhetné. Szegény ember volt, Kós földbirtokosnál cselédkedett fiatal éveiben. Felesége nyolc gyermeknek adott életet, egy meghalt, de hét még ma is él. Szüleikkel együtt nótával kelnek, nótával fekszenek. Amikor kenyérszűkében volt a család, akkor is daloltak. Gazsi bácsi, gyermekein kívül, öreg szüleinek is gondját viselte. Egy ember sovány kenyérkeresetén tehát tizenketten osztoztak. Mégsem tört meg a munkában, de a felesége sem, hanem mindketten megedződtek. Négy gyermek már kirepült a családi fészekből, egy katona, kettő otthon van. Piri és Böske apjukkal együtt dolgozik az állami gazdaságban. Az édesanya a háztartási munkát végzi és a nagymamát gyámolítja. Szabad idejükben olykor bekapcsolják az új, nagy rádiót (a régit eladták, mert kicsi volt) vagy olvasnak. A mezőn most is nótázva dolgozik Gazsi bácsi, illetve a Gazsi-család. De nótájuk már falujuk határán is túljutott. A múlt évben Piri a járási népművészeti versenyen második díjat nyert énekével. Este, amikor a munkából hazatérnek, vacsora után puskát vesz vállára az apa, hogy felhajtsa a berkek vadját, a mama pedig lányaival színdarabot megy tanulni. A múlt éven a „Kölcsönkért csók“-ban a legkisebb lánnyal, Bözsikével szerepelt Gazsiné. Az „Éles Mariká"-ban pedig Böske elhódította Piri szerelmét. Ez nagyon tetszett az anyukának, mert a szólóénekest nem idegen múlta felül, és nem a való életben, hanem csak a színpadon. Piri ugyanis nemcsak énekléssel és színjátszással vett részt a kultúrmunkában, hanem mindenütt ott van, ahol segíthet: funkciót is vállalt. A CSÍSZ-szervezet alelnöke. A múlt évben a kultúrház építésében 60 napot dolgozott a Gazsi-család, azonkívül otthon sokat olvasnak, szép kis könyvtáruk van, járatják a Szabad Földművest, az Oj Szót, az Oj Ifjúságot, a Méhészetet, Vcelárt, Potovnícky obzort, a Pokrokovy rol'níkot, s a Magyar Könyvbarátok Egyesületétől rendszeresen vásárolják a könyveket. Legutóbb az „Oj barázdát szánt az eké“-t kapták meg. Ez a nagy tudásszomj, a sok dal és munka már az új életből fakad, s nemcsak maguk a szülők, nagyszülők, gyermekek és a tíz unoka, hanem az egész falu büszke lehet erre. Csurilla József A mama két lányával. Balról jobbra: Böske, Gazsiné, Piri. Eugénie Cotton A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke 1881-ben született. Mint madame Curie tanítványa s később munkatársa a tudományos munka mellett mindenkor harcolt a haladásért, a háború és a fasizmus ellen. Érdemeiért a Szovjetunió javaslatára a Nemzetközi Béke-díjjal tüntették ki. Anezka Hodinová-Spurná A Csehszlovák Nőbizottság elnöke és a CSKP egyik alapító tagja 1895- ben született. Mint képviselő több ízben volt a Szovjetunióban a burzsod köztársaság idején. A háború alatti emigrációból való visszatérése után a nemzetgyűlés alelnökévé választották. Fáradhatatlan munkájáért és érdemeiért pártunk és kormányunk a Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki. A szlovákiai dolgozó nők értekezletre jöttek össze Bratislavában, amelyet „A dolgozó nő tribünje“ ankét befejezéséül a Szlovák Szakszervezeti Tanács a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai bizottságával együtt rendezett. Az értekezleten jelen volt Anezka Hodinová-Spurná, a Csehszlovák Nőbizottság elnöke, a KSZT, az SZLKP KB képviselői és további vendégek is. Az értekezletet Emília Sedláková, a Csehszlovák Nőbizottság szlovákiai bizottságának vezető titkára nyitotta meg, majd Vojtech Daubner, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke beszédében „A dolgozó nő tribünje“ ankét lefolyását és eredményeit értékelte. ☆ Bátor lányok A bratislavai Kablo-üzem ez év március 12-én ünnepli fennállásának 65. évfordulóját. Nagyszabású ünnepségekre kerül sor a gyár dolgozóinak részvételével, s ez alkalomból többi munkást tüntetnek ki. Az évforduló napját legjobban Vagalová Helena héttagú munkacsoportja várja, amelyet ezen a napon tüntetnek ki a szocialista munkabrigád büszke címével. - Mi leszünk az első női munkacsoport, amely a nehéziparban megszerzi e megtisztelő címet - mondotta ottjártunkkor Vagalová elvtársnő. - Tíz éve lesz, dolgozom, de a brigád hogy a gyárban többi tagja sem „mai gyerek“. Szívünkhöz nőtt a gyár, a munka. A munkapadra tekintve a híradástechnikai berendezéshez szükséges kábelvezetékek legkülönbözőbb formáit látom. Közvetlenül a becsomagolás előtt az ügyes lányok még egyszer átnézik, nincs -e valami gyártási hiba, s az idei első negyedévi exporttervük utolsó szállítmányát adják át további rendelkezésre. Cseh elvtárs, a kábelgyártás részlegvezetője beszélgetésünk során elmondotta, hogy munkabrigádja felajánlotta: megjavítja a munkatermelékenységet, csökkenti a selejtet, s megszilárdítja ígéretüket eddig a munkafegyelmet, betartották, s ezért minden dicséretet megérdemelnek. Jó munkájukért a nyáron üzemi költségen üdülésben részesülnek. • Most, amikor a nemzetközi nőnap ötvenéves jubileuma alkalmából asszonyaink hősies munkájáért mondunk őszinte szavakat, szálljon az üdvözlet a Kábelgyár bátor leányaihoz is, akik példaadó munkájukkal szocialista társadalmunk büszkeségei. Tóth Géza A munkabrigád tagjai a kábelvezetékek minőségét ellenőrzik. Előtérben Vagalová, a csoport vezetője. t/rtlvé — Földműves , 1960. március 6.