Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-07-02 / 26. szám

Bratislava, 1966. július 2. Ara L— Kés XVII. évfolyam, 28. szám. Keleten is felkészültek •­­ Szlovákia-szerte beérett a repce és az őszi árpa. Mintegy 4000 hektárt már le is arattak, amelynek egy része raktárakba is került. Főleg a déli járásokban sárgul a tavaszi árpa és a ringó búzatenger. Az utóbbi borús napok azonban hátráltatják az érést. A hűvös időjárás máskülönben jó hatással van a szem fejlődésére és ez még gazdagabbá teszi a termést. Mivel még sok helyütt vannak rendbehozatlan gépek, nagyon fontos, hogy ezeket a napokat alaposan kihasználják a javítások befejezésére. Ha az idő pedig jobbra fordul az lesz a lényeges, hogy minden erőt lat­ba vetve, hozzálássanak az aratáshoz a mezőgazdasági üzemeinkben. Amíg Nyugat-Szlovákia egyes járásaiban teljes ütemben folyik a gazdag aratás, addig keleten még csak itt-ott „tapogatják“ a gabonát. Ezért a te­­rebesi járásban még csak a múlt héten hívták össze a kombájnosokat, hogy megbeszéljék az aratással kapcsolatos fontos tennivalót. A kelet-szlovákiai kerület legnagyobb mezőgazdasági jellegű járásában 33 500 hektár gabona vár learatásra. Főleg a mostoha időjárás következ­tében gyenge közepes termést várnak. Éppen ezért a kombájnosokkal foly­tatott tanácskozás egyik fő napirendi pontja a szemveszteség minimumra való csökkentése volt. Már a jutalmazási rendszert is úgy állították fel, hogy a kombájnosok és segédkezők ne a learatott hektárok szerint, hanem a kicsépelt mázsák után kapják a fizetséget. Ahol megállapítják, hogy a szemveszteség 4 százaléknál magasabb, ott csökkentik a bérezést, illetve a prémiumot.• Mozgósító szocialista munkaverseny A gabona gyors veszteségmentes betakarítását­­(beleértve a szalmát is), a szocialista munkaverseny alapos megszervezésével is elősegítik, és jelen­tős pénzjutalomban részesítik az élenjáró dolgozókat. A régi járások szerint (Trebicov, Lecovce, Királyhelmec, Nagykapos) három-három szövetkezetet megjutalmaznak, amelyikekben a legmagasabb hektárhozamokat érik el. Az állami gazdaságok közül a jelenlegi járás szerint szintén három részesül jutalomban. A kombájnosok minden leara­tott 26 hektár után 200 korona jutalmat kapnak, ha elérték a meghatáro­zott átlaghozamot. Emellett jutalmat kapnak azok is, akik elérik a kom­bájnra előírt heti eredményt. Akik a megszabott hektárhozamot túllépik, az SZK—4-esnél 10, a ZM-nél 15 koronát kapnak a tervezetten felüli tíz mázsa kicsépelt gabona után. Jutalmazzák még a legjobb szezoneredményeket elérő kombájnosokat, a szalmapréselésben kiválókat, valamint a gabonaeladási terület elsőként teljesítő három mezőgazdasági üzemét. A kombájnosok összejövetelének gyakorlati részében a gépek be- és átállításával és különböző fontos kérdésekkel foglalkoztak. A megbeszélésen Fisch László mérnök főmechanizátor arról is beszámolt, hogy az iglói, poprádi és bardejovi járásokból a kölcsönösség alapján komoly segítséget kapnak. Az említett járások 40 db SZK—4-es kombájnt küldenek és 4260 hektár gabonát aratnak le. A termelési igazgatóság dol­gozói arról is gondoskodtak, hogy öt mozgóműhelyt szereljenek fel, ame­lyeket ellátják a legfontosabb alkatrészekkel, hogy a helyszínen megjavít­hassák az elromlott gépeket. 26 896 mázsa gabonát adnak el az államnak A járás legnagyobb mezőgazdasági üzemében, a Királyhelmeci Állami Gazdaságban 2344 hektár kalászos vár a learatásra. A gazdaság a néhány hiányosság ellenére kielégítően felkészült az aratásra, és ha a munkájukat nem zavarja rendkívüli időjárás, húsz napon belül végeznek a fontos mun­kával. A kalászosok betakarításának mintegy 95 százaléka korszerű nagyüzemi módon történik. A saját kombájnjaikon kívül a bardejovi járásból és a traktorállomástól kapnak segítséget. Nagyon helyesen a központi műhely szakembereit is bevonják az aratásba. Az, hogy ők lesznek a kombájnosok, serkenti őket arra, hogy gondosan kijavítsák az aratást végző gépeket. Emellett még az is előny, hogy ha előfordul valamilyen hiba, a kiváló szerelők azonnal rendbehozzák azt. A szocialista munkaverseny területén jelentős pénzjutalomban részesül­nek azok a kombájnosok, a szalmapréselő gépet irányítók és traktoristák, akik gyors és minőségi munkát végeznek. Nagyon helyes, hogy a legjobb kazalozó­ csoportok is jutalomban részesülnek. Természetesen azoknak az irányítóknak is szép összeg üti a markát, akik a betakarítással az elsők között végeznek, elérik a kitűzött hektárhozamot és eleget tesznek a szerződéses feladatoknak. Az állatállomány bőséges takarmánnyal való ellátása érdekében 527 hek­tár másodvetést terveznek. A betakarítás után a tarlószántást három napon belül szeretnék elvégezni. Ezért erre az időszakra bevezették a kétváltásos rendszert. Bátran állíthatjuk, hogy a Királyhelmeci Állami Gazdaság kilenc rész­legén mindent megtesznek, hogy az aratásnál minél kisebb legyen a szem­* veszteség és a szerződéses kötelességüket, a 26 896 mázsa szemesterményt, eladják. 4 A rozsnyói járásban a kévekötözőké a szó A hepehupás tájon 8734 hektár vár learatásra. Ebből kombájnnal kifo­gástalan időjárás esetén 2600 hektárt aratnak. A többit kévekötöző-arató­­géppel és kézikaszával végzik majd. Mivel a rozsnyói járásban sok olyan szövetkezet van, ahol 100 hektárnál kevesebb az aratnivaló, s így nem kifizetődő kombájnt vásárolni, a gabona betakarítást a traktorállomás végzi. Az állomás gépeit azért is jól ki tud­ják használni, mivel a járás déli részén mintegy két héttel előbb érik a gabona. De olyan szövetkezetek is vannak, ahol nem használják a meg­lévő ZM-kombájnokat, mert drágább vele az aratás, mint ha a traktor­állomásnak fizetnének 214 Kös-t a kombájnaratásért és a kétmenetesért pedig 300 korona körül. A rozsnyói járásban a gépek javítását még nem fejezték be minden mezőgazdasági üzemben, és most sürgős intézkedéseket tesznek a munka­ütem meggyorsítására. Probléma még, hogy újból hiány van asztalponyvá­­ból, kaszakésből, amely komoly kiesést jelenthet majd a munkaigényes időben. Gondot okoz még a járásban, hogy nincsenek nagyteljesítményű szárító­berendezések. Ez esős időben komoly veszteséget jelenthet majd. A termelési igazgatóság illetékes dolgozóit a balesetelhárítás és a tűz­védelmi intézkedések foglalkoztatják. Iskolázásokat tartottak, körleveleket küldtek ki és személyesen is ellenőrzik a gépeket, hogy ezáltal megaka­dályozzák a csak félig-meddig rendbehozottak üzembe állítását. Különösen a cséplőgépeknél kell komoly elővigyázatossági intézkedéseket tenni, hogy ne forduljanak elő a múlthoz hasonló szerencsétlenségek. Kisebb hiányosságoktól eltekintve tehát a két keleti járásban is felké­­­zültek a kenyércsatára, s mindent megtesznek azért, hogy minél kevesebb szem vesszen kárba, —tt— Í Szakmelléklet:­­­ „VADÁSZ ÉS HALÁSZ“ jj • • • Öreg diákok búcsúztak A Nagykaposi Mezőgazdasági Tech­­­nikum öreg diákjai nemrégiben mond­tak búcsút az iskolának, s érettségi bizonyítvánnyal a kézben visszatértek az EFSZ-be, illetve ÁG-ba. A „ballagás" — búcsúzás pillanatá­ban megkértem egy két elvtársat, mondjon valamit a tanulni vágyó mezőgazdasági dolgozóknak, azok­nak, akik talán majd a jövőben ülnek be az iskola padjaiba. Elsőnek az osztály elnökét, Berta Jánost, a kisgéresi EFSZ elnökét ,,fogtam vallatóra". — Tavaly tavasz­kor ért az a ki­tüntetés, hogy egy­éves mezőgazdasá­gi technikumba ja­vasoltak az illeté­kesek (a szövete­kezet vezetősége, a JPB és a terme­lési igazgatóság). A múltban is sze­­rettem volna ta­ Berta János mini. Nem lehe­tett. Nem engedi­ték a nyék. A körülmét bennem forró tanulást va­gyat csupán a la­­­katosmesterség el­sajátításában ér­hettem el. Ám most minden más­ként gozók van. A dal­államának alkotmánya min­denki számára bsz- Dakfi Béla tosítja a művelő­déshez, tanuláshoz való jogot. Szóval az iskolapadba ke­rültem. Őszintén megvallva, amikor idejöttem az isko­lába, eleinte na­gyon rosszul érez­tem magam. A ta­­nulnivaló, az inter­­nátusi rend nehe­zemre esett, de az előadó elvtársak segítségével csak­hamar megszok­tam. Alaposan ne­­kikezdtem a tanu­lásnak. Ugyanis, mint elnök, még mielőtt az iskolá­ba jöttem, nagyon sok esetben érez­tem a szakképzett­ség hiányát. Ezért is határoztam el, hogy szorgalmas Abosi Pál­ban fogok tanulni. Az első félévben 1,1 átlageredmén­­nyel végeztem. Most az évvégi, illet­ve az érettségi vizsgáim szín­jelesre sikerültek. Nagy Dezső, az őrsi EFSZ fő zoo­­technikusa a következőképp nyilat­kozik: — A mezőgazdaság a népgazdaság szerves része. És mivel a népgazda­ság arányos fejlődése megköveteli a mezőgazdaság gyors ütemű fejleszté­sét, tanulni jöttem, hogy a feladatok nagyságához méltóan növeljem szak­tudásomat. Ez az egyéves technikum számomra előnyös volt, mert egy év alatt bővíteni tudtam a mezőgazda­sági mesteriskolán szerzett elméleti tudásomat. Hosszú időn keresztül , ifjú gyermekkoromtól fogva dolgo­zom a mezőgazdaságban, ahol kü­lönböző beosztású, de mindig felelős­séggel járó munkát végeztem. S hogy vélekedik az egyéves tan­folyamról egy brigádvezető tech­nikus? Erre válaszol Dakó Béla, aki a Királyhelmeci Gép- és Traktorállo­más dolgozója. — A mezőgazdasági technikumba azért jelentkeztem, mert szaktudáso­mat hiányosnak éreztem. Bár mun­kámmal mindig és mindenütt meg voltak elégedve, amiről tanúskodik a kormánytól, illetve a Mezőgazda­­sági Minisztériumtól kapott kitünte­tésem: „A Kelet-szlovákiai Síkság Építője", illetve „A Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója" című jelvények. Több mint tíz éve dolgozom a gép- és traktorállomáson és ott tapasztal­tam, hogy a hozzá nem értés a fej­lődés legnagyobb akadálya. Éppen ezért igyekeztem úgy tanulni, hogy ne fékezője, de fejlesztője lehessek szocialista mezőgazdaságunknak. Majoros József, a Szomotori Állami Gazdaság dolgozója, a bodrogi gaz­daság pártszervezetének elnöke: — Fiatal koromtól mindig a mező­gazdaságban dolgoztam. Igaz, a fel­­szabadulás előtt sokkal nehezebb kö­rülmények között. Tovább­tanulásról tehát szó sem lehetett. Jelenlegi munkaköröm viszont egyenesen meg­kívánja a mezőgazdasági ismeretek bővítését. Bár MMI-t, illetve hos­­­szabb és rövidebb pártiskolát , tan­folyamot végeztem, mégis úgy dön­töttem, hogy elvégzem a techniku­mot is. Tanulni jöttem, s rágtam a ceruza végét, olvasgattam, a fejembe véstem a sokszáz oldal tananyagot. Most a búcsú alkalmából örömmel gondolok a jövőre, arra, hogy a jö­vőben munkámat nem ösztönszerűen, hanem szakszerűbben végezhetem. Abost Pál, a komárovcei EFSZ cso­portvezetője: — A mezőgazdasági technikumba azért jöttem, mert igaznak tartom a „tanulj, hogy boldogulj", közmon­dást. S az eddigi munkám során rá­jöttem, hogy boldogulni valóban csak úgy fogok, ha fejlesztem szaktudáso­mat (bár csak csoportvezető vagyoni. Ma már nem elegendő megmondani a mezőgazdaságban dolgozó munkás­nak, hogy a talajt meszezni kell, és mikor kell műtrágyázni stb. Azt is meg kell magyarázni, hogy miért. A szövetkezet munkásai ma sokkal igényesebbek, az agronómussal és csoportvezetővel szemben, mint a múltban. Hasonlóképpen nyilatkoztak a töb­bi elvtársak is. Azt hiszem nagy iga­zuk van. Csak kellő szaktudással le­het mindig eltalálni a föld szeszé­lyét­, alkalmazni a tudomány élen­járó vívmányait, ugyanabból a földből többet és jobbat termelni. Az utóbbi — a több termelés, sikerülni is fog a Nagykaposi Mezőgazdasági Techni­kum egyéves hallgatóinak, főleg ha olyan lelkesedéssel, szorgalommal és akarattal fognak a termelésben is dolgozni, ahogyan tanultak, és visel­kedtek az iskolában, ahol a hét osz­tály közül náluk mutatkozott a leg­jobb tanulmányi átlageredmény. A most végzett öreg diákok is mint már többen előttük, ráébredtek arra, hogy nem elegendő, ha a földművesszövet­­kezetnek, AG-nak tett zootechnikusa technikumot vég­es agronómusa van. Ezek mellett az elnöknek, vala­mint más beosztású dolgozóknak is alapos mezőgazdasági szakismeretek­kel kell rendelkeznie, ha eredménye­sen akarnak gazdálkodni. KERTÉSZ PÁL, Nagykapos Újabb szakemberek Nemrégiben kedves ünnepség zaj­lott le a Nagymegyeri Mezőgazdasági Technikumban, ahol a komáromi diá­kok búcsúztak az iskolától, mely egy éven át második otthonuk volt. Az egy év előtti árvíz száműzte őket sa­ját iskolájukból. Itt kaptak menedé­ket, itt éltek, tanultak és készültek az utolsó nagy csatára. Tanárok, szü­lők, diákok és jóbarátok szemében az elválás fájó könnyei csillogtak. Mert a búcsú percei mindig nehezek. Két osztály ötvenkét tanulója bú­csúzott, ötvenkét csillogó szemű fia­tal, kezében a jelképes vándorbottal, utoljára végigjárta a jól ismert osz­tályokat, folyosókat, hogy örökre búcsút vegyen diákévei aztán leg­szebb emlékeitől. A diákok egy része főiskolára ké­szül. Szőcs Béla, Tóth Kurucz András, Vasas Béla, Fél Lajos, Markucz Fe­renc és még mások nem elégszenek meg az eddig szerzett tudással, to­vább akarnak tanulni. A tanulók elhelyezésével kapcso­latban Blahla Károly igazgató a kö­vetkezőket mondotta: — Tanulóink többsége már tudja, hová megy. Csupán a komáromi já­rás tanulóinak elhelyezése nincs tisztázva, mivel a járástól még nem kaptuk meg az értesítést. Andriskin József Közöljük:­­[ Csehszlovák és a Magyar Rádió­­[ és Televízió jövő heti műsorát !» A sokat ígérő aratás megkezdése előtt a zöld lomb­­i népe. A képen látható korszerű színpadon lépnek majd koszorúval szegélyezett gombaszögi völgykatlanban fel a színpompás népviseletbe öltözött CSEMADOK és találkozik szombat és vasárnap Dél-Szlovákia dolgos­­ vendégegyüttesek, szólisták, t

Next