Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-28 / 13. szám
A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1970. március 28. Ara 1,— KCs XXI. évfolyam, 13. szám. Kellemes .. Húsvéti Ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak! Komenský emlékére Az emberi gondolkodás eredményei között nagy értéket jelent az az örökség, amelyet Komenský Amos János hagyott az emberiségre. Az egész világ megemlékezik az idén halálának 300 éves évfordulójáról, mert áldozatos életével, haladó gondolkodásával, jövőbemutató tanításaival nemcsak a cseh nép, hanem az egész emberiség boldogabb életének elérését, a haladás ügyét szolgálta. Komenský 1652. március 28-án született a csehországi Uherský Brod-ban. Pedagógiai munkássága és hagyatéka tiszteletére ezen a napon ünnepeljük országszerte a Tanítók Napját is. A pedagógia történetének magasan kiemelkedő, fényes alakjai közé tartozik, aki munkásságával, tanításaival az újkori pedagógia megalapítójává vált. Komenský gondolatainak jelentős része ma is értékes számunkra. Számos gondolatának nemcsak örökösei, elképzeléseinek nemcsak tanulmányozói, hanem megvalósítói is vagyunk. Az egész világra kiterjedő békegondolat következetes harcosát, a népek szabadságának hirdetőjét, az elnyomott népek pártfogóját becsüljük Komenskýben, és az általa óhajtott világbékéért, a népek szabadságának megvalósításáért harcolunk. Mint haladó gondolatainak megvalósítói, becsüljük áldozatos munkáját. Munkássága nemcsak a pedagógia területére terjedt, hanem szinte teljességgel átfogta kora egész tudományát. Sokoldalú érdeklődése és tudása a reneszánsz nagy tudósaihoz tették hasonlóvá. Ez a sokoldalúság tükröződik írásaiban is, amelyek között a pedagógiai művek mellett filozófiai művek is nagy számmal szerepelnek. Komenskýt, mint haladó gondolkodót különösen pedagógiai tanításaiért, a pedagógia területén végzett hatalmas forradalmi munkájáért értékelik általában nagyra. Pedagógiai tanításai a kialakuló újkori pedagógia alapjaivá váltak. Hányatott élete során eljutott Magyarországra is. A négy sárospataki esztendő (1650—1654) Komenský életében is termékeny és jelentős korszak volt. Ez idő alatt alapította meg és fejlesztette ki híres pánszonikus iskoláját, amely a magyar iskola fejlődéstörténetében nagy jelentőségű eseménynek számít. Itt írta meg híres tankönyvét, az „Orbis seminalium pictus“-t, amelyet megjelenése után rövid idővel Európának úgyszólván valamennyi iskolájában használtak. A magyar—cseh történelmi kapcsolatok terén Komenský munkássága jelentős esemény volt. Kovács Endre így ír erről a „Magyar—cseh történelmi kapcsolatok“ című könyvében: „A magyar és cseh kulturális kapcsolatok XVII. századi történetének legnagyobb eseménye Comeniusnak, a nagy cseh pedagógusnak magyarországi működése. Comenius személyében a cseh nép egyik legnagyobb fia jutott el a szomszédos magyar nép körébe, és a találkozás mind a mai napig fényes ünnepe a haladó magyar és cseh kultúrának. Olyan találkozás ez, amelynek az élő történelmi hagyomány erejével kell világítania mai életünkben is.“ Darvas József pedig így ír Komenskýról szóló értekezésében: „Közös hagyományai, értékei vannak történelmünknek, kultúránknak, közös harcaink a haladásért. És ezeket a közös haladó hagyományokat, ezt a barátságot igyekeztek kitörülni népeink tudatából mesterséges eszközökkel. Nemcsak szomszédi mivoltunk, de közös történelmi múltunk is arra rendelt bennünket, hogy békésen, barátságban éljünk egymás mellett, és segítve egymást építsük közös, boldogabb jövőnket.“ KEDVTELÉSTŐL HIVATÁSIG Az élet örökös körforgása megismétlődik, e gyermekek felnőttekké válnak. A kötelező iskolalátogatás ideje is lejár egyszer, a gyermekek elhagyják a kilencéves iskola padjait. A szülők elé egy újabb gond kerül, milyen életpályát válasszanak gyermeküknek, hogy boldogok legyenek az életben. Már a kérdés megfogalmazása is milyen szép: „Milyen kenyeret adjunk gyermekünk kezébe?“ Ez a megfogalmazás kifejezi a munka iránti tiszteletet, hogy mindenki saját munkájában keresse a megélhetés útját, végeredményben pedig népünk legrégibb mesterségéből, a mezőgazdasági termelésből indul ki. Abból a mezőgazdasági termelésből, amelyről a nehézipar fejlesztése közben csaknem megfeledkeztünk. Földműveseink azonban a legnehezebb feltételek mellett is helytálltak, akkor is, amikor napi keresetük alig tett ki 5—10 koronát, miközben mások nyaralókat építettek a feleslegből. Jól esett földműveseinknek az elismerés, amelyben az állam legmagasabb szintű képviselői is részesítették, amikor megállapították, hogy a mezőgazdaság népgazdaságunk egyik legerősebb konszolidációs tényezőjévé vált. 10—15 éves nehéz munka után lényegesen javult a mezőgazdasági dolgozók egyéni jövedelme is. A tanító már nem fenyegeti így a diákot: „Ha nem tanulsz, elmehetsz dolgozni a téerdőbe!“ Ellenkezőleg! Ma már maga a tanító is örülne, ha szövetkezeti tag lehetne. Mezőgazdasági termelésünk helyzete javult, de ez nem jelenti azt, hogy már a legjobb. Sok igyekezetbe kerül még, amíg majd világszínvonalról beszélhetünk. Az ilyen célkitűzés eléréséhez sok rátermett fiatal szakember szükséges. Évente ezrekre megy azoknak a száma, akik a mezőgazdasági iskoláik különböző szakosított típusain erre a szép hivatásra készülnek. Mezőgazdasági iskoláink jól felkészültek, hogy küldetésüknek eleget tegyenek. Szükséges, hogy a tanítók és a szüleik figyelemmel kísérjék a tanulók érdeklődési körét már a kilencéves iskola utolsó évfolyamaiban. A szülők esetleges erőszakos elhatározása a gyermek pályafutását illetően nem mindig a legszerencsésebb. Gyakran lehetünk tanúi, hogy a gyermek a ráerőszakolt szakma elsajátítása után visszatér a számára legkedvesebb foglalkozáshoz, vagy igyekszik e foglalkozás közelében találni munkát Egy fiú például erdész akart lenni. A szülők azonban elhatározták, hogy „melegebb helyet“ készítenek számára, ne kelljen télen-nyáron az erdőt járnia. Elvégezte hát a közgazdasági középiskolát, és gazdasági könyvelő lett belőle. Az erdő azonban továbbra is vonzotta. Végül is könyvelői állást vállalt az egyik erdészeti üzemben. Itt is inkább az erdőben érezte jól magát, mint az íróasztal mellett, nem lett belőle sem jó erdész, sem jó könyvelő. Az egészséges, 15—20 éves fiatalokat nem kell ülőfoglalkozásra kényszeríteni, főleg ha falun nevelkedtek fel, hogy a végén a városban dolgozzanak és lakjanak, a harmadik, vagy az ötödik emeleten, udvar és kert nélkül, mint galamb a galambdúcban. Ha a gyermek szereti a természetet, az állatokat, érdeklődését szinte észrevétlenül az elhivatottság irányába terelhetjük. Mert higgyék el kedves olvasók, a legszerencsésebb emberek azok, akik összhangba tudták hozni kedvtelésüket a mindennapi munkával. A mezőgazdaságban számos szakosítás van, kezdve a növénytermesztéssel, az állattenyésztéssel, folytatva a gyümölcstermesztéssel, kertészettel, szőlészettel, ide tartozik továbbá az álattegészségügy, a baromfitenyésztés, a haltenyésztés, a meliorációk, és még sorolhatnánk tovább. A gyakorlati munkában a nagy szövetkezetekben vagy a kísérleti állomásokon még szűkebb a szakosítás. A növénytermesztésben például csak a kukoricatermesztés, az állattenyésztésben csak a tejtermelés, a gyümölcsészetben csak a bogyósgyümölcsűek termesztése stb. Napjainkban a mezőgazdasági iskolák egyik legfontosabb tantárgya a mezőgazdaság gépesítése. A mezőgazdasági termelésben jelenleg mintegy 420 különböző gépet alkalmaznak, és állandóan új géptípusok kerülnek a termelésbe. A mezőgazdaságba ma már senki sem jöhet felkészületlenül. Az előképzettségre itt is szükség van, és főleg a gépek iránti bizalomra. Az idősebb, nyugdíjazott dolgozók helyét kevesebb, de jól felkészült szakember foglalja el a mezőgazdasági gépek egész sorával együtt. A mezőgazdasági dolgozók létszámát nem emelik sehol a világon. Az idős dolgozókat azonban különböző szakiskolákat végzett fiatalok váltják fel, és a dolgozók mennyiségét egyre nagyobb teljesítményű gépekkel pótolják. A mezőgazdasági iskolát végző tanulóknak tehát elsősorban jó gépesítőkké kell válniuk, ezért már az iskolában elsajátítják a motoros járművek vezetését. Minden mezőgazdasági iskolát látogató tanulónak lehetősége van a továbbtanulásra is a mezőgazdasági főiskolán, ahol megszerezheti a mérnöki oklevelet. Csaknem minden mezőgazdasági iskola mellett tanulóotthon működik, ahol a diákok teljes ellátásban részesülnek Szlovákia területén 120 különböző típusú mezőgazdasági szakiskolán mintegy 8000 tanuló készül a mezőgazdasági termelésbe. Reméljük, hogy a választott szakmában mindegyikük megtalálja a maga helyét. Egy közismert gyümölcstermesztő szakemberünk, a 60 éves myjavai Dekánek István, aki a kedvtelést célszerűen össze tudta kötni a mindennapi munkával, ezt írja könyvében: „Ha két órán át boldog akarsz lenni, menj moziba. Ha egy héten át, menj üdülésre. Ha két hétre, vásárolj új ruhát magadnak. Ha 3—4 hónapra, vásárolj’ autót. Ha 2—3 évig, nősül meg. De ha egész életedben boldog akarsz lenni, légy kertészkedő!“ Higgyünk az idősebbeknek, az okosabbaknak, a tapasztaltabbaknak! Ing. Dezider Kráľovský