Szabad Földműves, 1970. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1970-09-19 / 38. szám

2 ÜNNEPELTEK A BÁNYÁSZOK Idén nagyszabású bányásznapi ün­nepségekre került sor. Nem egy nyi­latkozatban olvastuk, hogy a bányá­szokat „rehabilitálják“, vagyis hatvá­nyozott mértékben értékelik munká­jukat. A bányászok a megfelelő érté­kelést, megbecsülést máris meghálál­ják, mert sok ütemben túlteljesítik tervüket. A sokolovai szénmedencé­ben a Barátság bánya hazánk felsza­badulásának 25. évfordulója tisztele­tére az év kezdete óta 400 ezer tonna szenet adott terven felül. A CSKP megalakulásának 50. tiszteletére az öntudatos évfordulója bányászok még további 200 ezer tonna szenet bányásznak terven felül. A Bányásznap alkalmából a bányá­ba ellátogatott Ludvík Svoboda köz­­társasági elnökünk is és az összehí­vott nagygyűlésen beszédet mondott. Elmondotta, hogy szocialista vívmá­nyainkat úgy kell őriznünk, mint a szemünk fényét, tovább kell ápol­nunk a Szovjetunióhoz, valamint a többi szocialista országhoz fűződő szilárd szövetségünket és barátságun­kat. Beszéde további részében kifejtette, hogy az országban az utóbbi időben sokat javult a helyzet. A politikai vi­szonyok konszolidálódnak, gazdasá­gunk teljesítőképesebb és jobban szervezett, mezőgazdaságunk pedig megbízhatóan teljesíti feladatait. Ez annak köszönhető, hogy életünk min­den szakaszán teljesítjük a CSKP KB által kitűzött feladatokat. Svoboda elvtárs ezután bányászaink önfeláldozó munkájáról beszélt. Meg­említette, hogy a bányák dolgozói he­lyesen értelmezik a társadalom iránti kötelezettségeiket. Ezt legjobban mun­kaeredményeik bizonyítják. Az év nyolc hónapja alatt a tervet 2 millió 700 ezer tonna szénnel teljesítik túl. Ezért az egész társadalomtól köszö­netet és elismerést érdemelnek. A többi bányák is a termelési ter­vek túlteljesítésének jegyében ünne­peltek. 14 EZER VASUTAS ÖNKÉNTES MUNKÁBAN A vasutasok a közlekedés megjaví­tásának jegyében ünnepelték napju­kat. Országszerte rendkívüli munka­műszakot tartottak és mintegy 14 ez­ren önkéntesen dolgoztak rendkívüli műszakban. Vasúti kocsikat, mozdo­nyokat javítottak, tisztogatták a sze­relvényeket és pályaudvarokat. A rendkívüli műszak többmilliós értéket jelent a népgazdaság számára. A kelet-szlovákiai vasutasok is mél­tón ünnepeltek, mert sikeresen telje­sítették vállalásukat. Eddig 1 millió 33 ezer tonnával szárnyalták túl az átrakodási tervet. Tehát a kék hadse­reg is jó munkával járul hozzá az or­szág konszolidálásához. GABONATERMESZTÉSI KONFERENCIA KROMÉIUŽBEN Kroméŕílben országos gabonater­mesztési konferenciát tartottak, ahol főleg a szovjet búzafajták előnyeiről és termelés módszereiről beszélget­tek. A főbeszámolóból kitűnt, hogy országos méretben szovjet búzafajtá­kat, a búzatermő terület 62,7 száza­lékán termesztettünk, pedig 90 százalékán. A Szlovákiában dunaszerda­­helyi járásban a Berosztája és a Mi­­ronovszkája búzafajták 15 ezer hek­táron 40 mázsás hektárhozamot adtak. Remeslo akadémikus beszélt a Mi­­ronovszkája 808-as, a Jubilejnája 50 és az Iljicsovka új búzafajták ter­mesztési eredményeiről. Elmondotta, hogy a jövőben a heterózis búzafajták kerülnek előtérbe. BÉKEÜNNEPSÉG TOPOLCANYBAN A Topolcany-i komlótermesztési és söripari kiállítás nagyszabású béke­ünnepéllyel zárult. A tervek szerint a komlótermesztés 1980-ig megkétsze­reződik Szlovákiában. SZABAD FÖLDMŰVES A gazdasági bűnözés problémái Legutóbb az ifjúság kérdéseiről kö­zölt cikkünkben érintettük a bűnözés problémáit is. Rámutattunk arra, hogy az ifjú és serdülő tulajdonképpen csak azt teszi, amit az idősebbektől lát, és úgy értékeli a jelenségeket is, ahogyan azt a szülőktől, ismerősök­től hallja. Az az érzésünk, hogy az erkölcsi fékek defektusa nem elsőd­legesen az ifjúság magatartásában megmutatkozó jelenség, hanem a fel­nőtteknél tapasztalt gondolkodásból és magatartásból átvett nézetek tük­rözése. Ezzel kapcsolatban szeretnék szólni a gazdasági bűnözés problémáiról, nemcsak azért, mert ez ma széles hul­lámokat vet fel a társadalomban, a sajtóban, de azért is, mert hatással van az ifjúság nézeteire és magatar­tására. Néhány héttel ezelőtt V. Mináč emelte fel szavát a közös vagyonnal való felelőtlen bánásmód ellen. A ki­váló író a közvéleményhez fellebe­­zett, mert helyesen, csak az egész társadalom együttes fellépésében lát­ja a biztosítékot az elharapódzott bű­nözés megfékezésére. V. Mináč fel­hívása a cikkek és nyilatkozatok egész áradatát indította el, amelyek­ből főleg az igazságügy vezetőinek nézetei, tapasztalatai mutatnak rá legkonkrétebben az okokra és a tö­megjelenség elleni küzdelem hatásos formáira. A főváros vezető ügyésze, dr. F. Švaighofer, a Pravda VII. 30-i számá­ban megállapítja, hogy a vagyon el­leni bűntettek az összes bűnözés két­harmadát képezik. Az ügyész a bűnö­zés okát elsősorban abban látja, hogy a vezető dolgozók kevés felelősség­­érzetet tanúsítanak a rájuk bízott közvagyon védelme iránt. Mindent a biztonsági szervektől várnak. Sajnos — állapítja meg — nem lehet kimu­tatni, hány házat, garázst építettek fel lopott anyagból. Mindez azonban, mivel nincs feljelentő, megtorlás nél­kül marad. Pl. a Tesla gyárban tíz rá­diókészüléket loptak el, egy bratisla­­vai építővállalatnál pedig 126 négy­zetméter parkettet. Hol volt a válla­latvezetés ébersége, hol az üzemi őr­ség. Hiszen a rádiókészülék vagy a parkett nem egy szög, amelyet zsebbe lehet rejteni. Ami pedig a felfedett esetek jogi megtorlását illeti, a főügyész helyes­li a CSKP KB nézetét, hogy az ilyen esetekre hozott ítéletek sokszor túl­zottan enyhék. Dr. F. Vašečka igazságügyminisz­ter a Nové Slovo egyik legutóbbi szá­mában a probléma komplex megoldá­sát abban látja, hogy a szocialista törvényességet az állami és köztevé­kenység minden szakaszán a vezetés módszerévé kell tenni. A szocialista törvényességet azonban nem úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a köz­­biztonsági és igazságügyi szervek dolga. A törvényesség védelme épp­úgy tartozik a gazdasági szervekre is. Amíg ezek nem teljesítik kötelessé­güket a közös vagyon védelmében, a gazdasági bűnözés nem fog csökkenni. A gazdasági bűnözés kategóriája nemcsak az egyszerű lopásokat fog­lalja magába. Bele tartoznak a külön­féle spekulációk, nyerészkedések, a fogyasztók megkárosítása, a rossz mi­nőségű áruk gyártása és szállítása stb., stb. Hogy az utóbbi bűnözési for­ma ma is él és virágzik, annak fő­ként az az oka, hogy 1962 óta senkit sem vontak felelősségre az ilyen bű­nözésért. Ha nincs vádló, nincs ítélet. Megemlítette még a miniszter, hogy Szlovákiában évente átlag 4000 köz­vagyon elleni vétség kerül a bírósá­gok elé. A legtöbb esetben nyilván­való, hogy a gazdasági szervezetek nem teljesítik a szocialista vagyon őrének funkcióját. Még meglepőbb, hogy a fogyasztó megkárosításának vétségéért 1969-ben összesen kilenc esetben emeltek vádat. A lapnak ugyanebben a számában dr. Schubert, a büntetőjog professzo­ra megállapítja, hogy a bűnös eltu­lajdonítás olyan mértékű, amilyennek azt az illető vállalatban fennálló hely­zet lehetővé teszi. Például a húsipar­ban nemrég nyilvános per folyt le a szocialista vagyon szétlopkodói ellen. Az ítélet után három nappal megtar­tott ellenőrzés megállapította, hogy a lopás tovább folyik. Tehát a vállalat­nál nem változott a helyzet, nem lett szigorúbb az ellenőrzés és megmaradt a lopási lehetőség. Nálunk a szocialista vagyon szarkáit megkülönböztetik a közönséges tol­vajoktól, mintegy előjogot élveznek. Pedig aki a társadalom közös vagyo­nát megkárosítja, az épp olyan tol­vaj, mint aki egy magánszemély zse­bében kotorász. A vitához hozzászólt még dr. CiC, a miniszter helyettese is, és nézetei történelmi és osztályszempontból mu­tatnak rá a problémára. Kifejtette, hogy a kapitalista társadalomban a magántulajdon sérthetetlen és ennek az osztálytársadalomnak az alapját képezi. Nálunk azonban csak addig becsüljük a szocialista tulajdont, amíg hasznunk van belőle, de védelmével már nem törődünk. Mindhárom vezető jogász megegye­zik abban, hogy bár a bűntett üldö­zése nélkülözhetetlen feladat és bi­zonyos mértékben nevelő hatást fejt ki, ez a tevékenység azonban egyedül nem oldja meg ezt a problémát. Az egyedüli leghatékonyabb megoldás az, ha olyan közvéleményt alakítunk ki, amely elítéli a bűnözést és ezt a né­zetet érezteti a bűnözőkkel szemben. Nem szabad megtörténni olyannak, hogy a társadalom maga mentegeti a bűnözőt, vagy az üzem a bűnbeesett alkalmazottat védelmébe veszi, sőt sok esetben a megítélt pénzbüntetést a vállalat pénzéből fizeti ki, vagyis a megkárosított társadalom maga fi­zeti meg a kárt. Egy bizonyos szoli­daritás alakult ki, ami valószínűleg abból ered, hogy egy másik valaki­nek, aki segíti a bűnözőt, szintén nincs rendben a szénája, vagy pedig nincsen jogi­­ és társadalmi-erkölcsi érzéke. A vitához még annyit szeretnénk hozzátenni, hogy nálunk túl sokat be­szélnek a szocialista erkölcsről. Leg­alább ahhoz képest sokat, mind­amennyit tennünk kellene annak megteremtése érdekében. Meg kellene értetnünk mindenkivel, hogy aki a közös értékekhez hozzányúl, az min­den polgártársát megkárosítja és mi­nél nagyobb mértékű ez a megkáro­sítás, annál nehezebb és fáradságo­sabb feladat népgazdaságunk fejlesz­tése. Pedig ez mindnyájunk célja és érdeke. —p. e.— Szovjet békeoffenzíva 20 000 „ZSIGULI“ A Közel-Kelet viharos eseményei közepette a világsajtó egyre többször visszatér a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötéséhez, és ezzel kap­csolatban Brezsnyev Alma-Ata-i be­szédére, amelyben az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a szovjet kül­politika alapelveit fejtegette. Ez a­­ beszéd lényegében válasz volt azokra­­ a találgatásokra, amelyek a szovjet— nyugatnémet szerződés megkötése után napvilágot láttak a nyugati saj­tóban. Egyes nyugati kommentátorok azt állították, hogy a szovjet kormány külpolitikája „meglágyult“, és a meg­egyezés érdekében felad bizonyos el­veket, álláspontokat. Brezsnyev elv­társ ezzel szemben az említett beszéd­ben világosan kifejtette, hogy bár a szerződés hivatva van előmozdítani a jószomszédi kapcsolatokat, ez még csak az első lépés, és üdvözölné,­­ hogyha a Német Szövetségi Köztársa­­­­ság politikájában reális változások­­ történnének. A szerződés nem meg­­­­alkuvás, hanem a Varsói Szerződés­­­­hez tartozó összes szocialista orszá­gok együttes békepolitikájának ered­ménye. Tehát nem véletlenül jött lét­re, és azt bizonyítja, hogy a realitás talaján álló nyugatnémet körök látják, hogy a Szovjetunió a szocia­li­lista országokkal együtt ma világ­­­­méretben is olyan hatalmas politikai,­­ gazdasági és katonai potenciálal ren­delkezik, amellyel számolni kell, mert ez az erő lényegesen befolyásolja nemcsak az európai, hanem a világ­politika alakulását is. A szovjet külpolitika irányvonala, hogy minden partnerével jó kapcsola­tokat akar teremteni, üdvözli a gazda­sági együttműködéseket is. Erre ré­gebbi példa a szovjet—olasz meg­egyezés alapján épülő szovjet sze­mélygépkocsigyár, amely máris ered­ményesen működik. A legújabb hí­rek szerint már ebben az évben 20 000 „Zsiguli“ az olasz Fiat 124-es tökéle­tesített válfajú autógyár kapuit hagyja el a szovjet és újévtől kezdve évente 660 ezer ilyen korszerű gépko­csit gyártanak. Napvilágot látott egy olyan hír is, hogy nyugatnémet segít­séggel építenék fel a Káma parti te­hergépkocsi gyárat. Ezek gazdasági együttműködések és egyáltalán nem hatnak ki a szovjet külpolitika alap­elveire. A Szovjetunió ugyanis már régebben hangoztatta, hogy a szocia­lista és a kapitalista országok között szorosabb gazdasági együttműködésre lenne szükség, tekintet nélkül az ille­tő országok társadalmi rendszerére. Más lapra tartozik az osztályelveken alapuló szovjet külpolitika és általá­ban a szocialista országok külpoliti­kája, amely egy jottányit sem enged a szocializmus elveiből és továbbra is küzd annak érvényesítéséért, hogy a világforradalom keretében minél több országban valósuljon meg a kizsák­mányolás nélküli szocialista rendszer. A szovjet—kínai közeledés is a szovjet békepolitika bizonyítéka. Brezsnyev elvtárs Alma-Atában beje­lentette, hogy a közeljövőben nagyobb erőfeszítéseket tesznek a Szovjetunió és Kína közti vitás kérdések megol­dására és ezen túlmenően mindkét fél igyekszik a jószomszédi kapcsolatok elmélyítésére, mégpedig a marxizmus­­leninizmus szellemében s oly módon, hogy az megfeleljen a proletár nem­zetköziség és a forradalmi munkás­­mozgalom érdekeinek. A Szovjetunió a szerződéskötésekkel, a megegyezé­sekkel, tárgyalásokkal egyidőben to­vábbra is küzd a szocialista országok és a kommunista mozgalom összefo­gásáért. Ebben a rövid nyilatkozatban tehát Brezsnyev tömören összefoglal­ta a Szovjetunió külpolitikáját. A szovjet—nyugatnémet szerződést és a közeljövőben következő tárgya­lásokat tehát úgy könyvelhetjük el, mint a Szovjetunió békeoffenzívájá­­nak eredményeit. Persze, a szerződés még nem minden. A további sikeres együttműködés attól függ, hogy a szerződő felek képviselői ebben az esetben konkrétan Willy milyen módon tudnak olyan Brandt-ék, légkört teremteni az országban, amely kedve­ző lehetőséget nyit a szerződés alap­elveinek megvalósítására. Willy Brandt-ék helyzete ugyanis nem kön­­­nyű. A szélsőséges jobboldali pártok politikusai árulással bélyegzik meg őket, és egyesek nyíltan területi kö­veteléseket támasztanak Lengyelor­szággal és Csehszlovákiával szemben. Különösen a keresztény­demokrata párt gördít nagyobb akadályokat, de újabban olyan hírek is keringenek, hogy Schröder és Strauss között ki­újultak a régi ellentétek, s egyre ke­vesebb azoknak a száma, akik mere­ven ragaszkodnak a régi hideghábo­rús politikához. Willy Brandt-ék nemcsak azért kö­tötték meg a szerződést, mert rendez­ni akarták a szomszédi kapcsolato­kat, hanem azért is, mert a szerződés előnyöket jelent számukra. Ezt Brandt legutóbbi nyilatkozatában így fogal­mazta meg: „A békés gazdasági együttműködés Európában mindenki­nek hasznos.“ Ami annyit jelent, hogy Nyugat-Németország nem akar gazda­ságilag elzárkózni továbbra is a szo­cialista országoktól. A nyugatnémet iparnak ugyanis a szocialista orszá­gok jó piacot biztosítanak. A világsajtó tehát továbbra is ta­lálgat, elemezget, jósol, hogy mi kö­vetkezik a szovjet—nyugatnémet szer­ződés megkötése után. Valószínűleg olyan tárgyalások, amelyek hozzájá­rulnak a vitás kérdések rendezéséhez és a béke erősítéséhez. Brandt-ék egy Moszkva—Varsó—Prága-i utat is em­legetnek. Tehát olyan tárgyalásokról van szó, amelyek a realitások alapján rögzítenék a jelenlegi helyzetet, ugyanakkor előmozdítanák a gazda­sági együttműködést. A tárgyalásokra való készség nem­csak az európai helyzetre jellemző. Hejkal, a kairói „Al Ahram“ félhiva­talos lap főszerkesztője azt írta kom­mentárjában, hogy „csak politikai megoldás lehetséges Közel-Keleten.“ Tény, hogy anarchista gerillák gép­rablásai, fegyvertényei inkább elmér­gesítik a helyzetet, minthogy elősegí­tenék a megegyezést. Erre példa, hogy a világ legerősebb reakciós álla­ma, az USA máris fokozza az Izrael­nek nyújtandó fegyverszállítmányo­kat. Az egyik francia lap azt írta, hogy a mostani külpolitikai helyzet Moszk­vának kedvez. Ezt úgy helyesbíthet­jük, hogy Moszkva olyan külpolitikát folytat, amely megfelel a népek, a világbéke érdekének. Balla József ,1970. szeptember 19. Legyenek hűek a kommunista sajtó forradalmi hagyományaihoz A Sajtó Napja alkalmából idő­szerűnek tartom megemlékezni a kapitalizmus idején megjelent egyik magyar nyelvű sajtótermé­künkről, a CSKP kultúrpolitikai folyóiratáról, az Ot-ról, melynek szerkesztője Fábry Zoltán volt. Az öt forradalmi helytállása, mar­­xizmus-leninizmus alapján megnyi­latkozó szilárd elvhűsége például szolgálhat mindazoknak, akik a toll fegyverével harcolnak szocia­lista társadalmunk győzelmes fej­lődéséért. Az alábbi idézetből pe­dig tudatosíthatják, hogy az olva­sók széles rétegeinek elismerését, vagyis a sajtó iránti bizalom el­mélyítését csak úgy szolgálhatják, ha ingadozás nélkül küzdenek a dolgozó nép érdekeiért, illetve ha a hírközlő, felvilágosító és nevelő munkájukat a nép boldogulásának, a szocialista társadalmunk szolgá­latába állítják. Az alábbi sorokat Fábry Zoltán, az­ Ot szerkesztője írta, az Ot 1931-ben megjelenő egyik számá­nak első oldalán: „Szorongó várakozással küldtük el az Ot-at a szlovenszkói városok bérkaszárnyáiba, a falvak, majo­rok kis szobácskáiba. Szorongva és kimondhatatlan örömmel. Vártuk, lestük a visszhangot. Vártuk, mit ver vissza a fal, az ember, az élet, minek nekiröpítet­tük újságunkat. Öblösen, mélyen kongva száll ta­vaszi szellőktől ittasult — de má­sok földje felől, a gőzkazánok és motorok mellől. Testvérek — vártunk — üdvöz­lünk! Az Ot, a mi Ötünk, a szloven­szkói dolgozók útjai“ Ennyi az olvasóhoz szóló levél, s alatta a válasz egy doborgazi paraszt tollából: „Mi, csallóközi parasztok, falu szegénysége, küldjük forradalmi üdvözletünket az 0t-nak! Író­k és munkás elvtársak, kik távol éltek tőlünk, ne feledkezze­tek meg a mi életünkről, a mi ba­jainkról! Akik itt küzködünk a földdel, az úrral, jegyzővel, zsan­­dárral, adóvégrehajtóval, minket elfelejtett az isten és mi sem is­merjük őt. Csak ti vagytok bajtársak, segí­tők a harcban az összes elnyomók ellen, ti munkástestvéreink!“ Az alábbi sorokat pedig sokk­szelvény hátlapjára S. J. földmun­kás írta Alsószeliről­ kel „Kedves Elvtársak! Az Öt Reme­és vezér Csillag, igyekszek majd terjeszteni. De nem bírok Fél évnél többet előre Fizetni, olyan szegény vagyok. Mert húsvétkor sem jutott még húsra sem. De in­kább nélkülözöm a húst, mint az osztályharc sajtófegyverét. Küld­jétek az utat.“ (Eredeti helyes­írással!) A múlt felelevenítése után hadd gratuláljak Önöknek ünnepnapjuk alkalmából! Kívánom, úgy szer­kesszék továbbra is lapjukat, hogy kiérdemeljék immár emberi sors­ban élő, nagy ügyünkért, a szo­cializmusért, a közösség és saját boldogulásukért dolgozó földmű­veseink szeretetét és bizalmát. Olyan bizalmat és szeretetet, ame­lyet az Ot tudott ébreszteni olva­sóiban. Legyenek hűek a kommu­nista sajtó forradalmi hagyomá­nyaihoz! , Bartalský Ilona, Somorja

Next