Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-05-08 / 18. szám
1971. május 8. I Ara 1.— Kis XXII. évfolyam, 18. szám. Építő munkánk huszonhat éve Huszonhatodik évfordulóját ünnepeljük a német fasizmus felett aratott győzelemnek. Annak a történelmi határkőként tündöklő napnak, amikor a dicső Szovjet Hadsereg és szövetségesei csapásaitól megbénult fasiszta szörny térdre kényszerült a győztesek előtt, s Európa és az egész világ haladó, békeszerető népeinek óhaja beteljesedett. A fasizmus felett aratott történelmi jelentőségű győzelemmel mindörökre megszűnt hazánkban is az idegen megszállók garázdálkodása, vagyis a Szovjet Hadsereg győzelmes harcai nyomán szabaddá és függetlenné vált népeink rátérhettek egy új arculatú köztársaságot formáló, alkotó munka kibontakoztatására. Soha, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról a felmérhetetlen véráldozatról, amit a társadalmi haladás úttörői, az első szocialista állam polgárai, hazánk népeihez testvérként viszonyuló szovjet emberek, a szabadságunkért hoztak. Díszítsük a tavasz virágaival a hősök sírhalmát a soha nem lanyhuló hálánk jeléül. Emeljük magasra és vigyük tovább a vérrel áztatott vörös lobogót, s ne engedjük megzavarni azt a társadalomformáló munkánkat, amelyhez a felszabadító szovjet hősök nyitották meg az utat. Történelmi távlatok tekintetében az eltelt huszonhat szabad esztendő nem nagy idő. Nemzedékünk szempontjából — főleg azoknak, akik az idegen elnyomás és az embertelen kizsákmányolás terheit viselték — az eltelt időszak mégis felmérhetetlen jelentőséggel bír. Igaz, hogy a fegyverek elhallgatása utáni indulás sok megpróbáltatással járt és gyakran emberfeletti erőfeszítéseket igényelt. Akik ott voltak a kezdésnél még jól emlékezhetnek, hogy a kétéves terv, amely előirányozta az ország gazdasági erejének felújítását, tehát a szocializmus építésére való áttéréshez szükséges előfeltételek megteremtését, a burzsoázia makacs ellenállásába ütközött annak ellenére, hogy a Kassai Kormányprogramban lefektetett alapelvekkel a nemzeti burzsoázia képviselői is — persze csak látszólag — egyetértettek. Tehát az újjáépítés kétéves terve az élesedő osztályharc jegyében, a dolgozó nép megalkuvást nem tűrő harcos építő munkája nyomán lett teljesítve. Az ország újjáépítésével járó eredmények betetőzéseként és az éleződő osztályellentétek törvényszerű következményeként jutottunk el 1948 februárjához, a burzsoázia feletti győzelemhez. A CSKP által vezetett munkásosztályunk, szövetségben a dolgozó parasztsággal és a társadalom továbbá haladó rétegeivel, a hatalom gyakorlójává, a társadalmunk fejlődési irányának meghatározójává vált. A szocialista társadalom „épületét“ nem volt könnyű kivitelezni. Nem egyszer menet közben jöttünk rá, hogy a sajátos adottságaink sajátos módszereket igényelnek. De gyakran felismertük azt, hogy amit elkezdtünk, aminek az építését szorgalmaztuk az már kevésnek bizonyul, mert nincs összhangban a korszerűséget igénylő szocialista társadalmunk igényeivel. Csehszlovákia Kommunista Pártjának, társadalmunk vezető erejének és a szocialista építő munkánk ihletőjének, szervezőjének köszönhető, hogy a tornyosuló akadályokat sikeresen leküzdöttük, s hogy dolgozó népünk határozottan felsorakozott az iparmágnásoktól és földbirtokosoktól, tehát a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom építésére. Huszonhat év távlatából tehát megnyugvással állíthatjuk, hogy a hősök vére nem hullott hiába, mert a „szabadság fája“ bő termést hozott. Ezek után érthető, hogy a letűnt kapitalista rendszer siratói szükségesnek látták a nép- és szocializmusellenes aknamunkájuk fokozását. Soraik tömörítésére főleg abban az időszakban fordítottak rendkívüli gondot, amikor pártunk napirendre tűzte a társadalmi és a gazdasági életünk fejlesztése közben előforduló nem kívánatos jelenségek kiküszöbölését. A szocializmus nyílt ellenségei, a pártba és a gazdasági szervekbe befészkelődött nacionalista és jobboldali opportunista elemekkel karöltve becsmérelték a verejtékes munkával létrehozott szocialista vívmányainkat, igyekeztek aláásni a kommunista párt tekintélyét, s az „emberi arculatú szocializmus“ hamis jelszavának fáradhatatlan hangoztatásával a szocialista demokrácia felszámolását, a burzsoá demokrácia felújítását szolgálták. A veszélyes méreteket öltő jobboldali nyomás mint ismeretes társadalmi és politikai válsághoz, a termelésben pedig fejlődést gátló anarchiához vezetett. A szocializmusellenes erők tervének teljesülését azonban meghiúsította a testvéri szocialista országok internacionalista magatartása. A dicső Szovjet Hadsereg, amely huszonhat évvel ezelőtt megnyitotta számunkra a boldoguláshoz vezető utat, 1968. augusztus 21-én — a szovjet nép sokrétű gazdasági segítsége mellett — bizonyságát adta annak, hogy a belső és a külső ellenséggel szembeni harcban mindenkor számolhatunk önzetlen segítségével. Ezt a segítséget mindnyájunknak, akik valóban szocializmust, tehát szüntelenül javuló életkörülményeket igénylünk, méltányolnunk kell. Erkölcsi kötelességünk — a szovjet néppel és a többi szocialista nemzetekkel való osztályközösség kötelez bennünket arra —, hogy következetesen harcoljunk az egységbontó nacionalista megnyilvánulások ellen, hogy szüntelenül szilárdítsuk a szocializmust építő népek és nemzetek harci szövetségét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa mindenkit meggyőzhetett arról, hogy a szovjet társadalom milyen nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista világrendszer országaihoz fűződő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak. Kétségtelen, hogy ezek a kapcsolatok, amelyek a szocialista nemzetközi gazdasági integráció széleskörű kibontakozásához, a közös érdekek tudatosításához és a szocialista világrendszer vívmányainak védelmét szolgáló erők egyesítéséhez vezetnek, a szocialista társadalmunk további fejlődésének is legfőbb biztosítékát jelentik. Hazánk felszabadítása huszonhatodik évfordulójának jelentőségét lényegesen növeli, hogy a közeljövőben, illetve e hónapban kerül sor az SZLKP kongresszusának és a CSKP XIV. kongresszusának tanácskozására. A kongresszusok megnyugtató értékelést nyújthatnak nemcsak a szabad huszonhat év alatt elért eredményeinkről, hanem arról a bizalommal párosuló harcos kiállásról is, amit hazánk dolgozóinak döntő többsége tanúsított a társadalmi és gazdasági életünk konszolidálódását szolgáló mindennapi küzdelemben. A kongresszusok azonban feltétlenül hozzájárulnak annak tudatosításához is, hogy a társadalmi jólét legfontosabb előfeltétele a becsületes munka, a termékbőséghez vezető felelősségteljes helytállás. HOKSZA ISTVÁN Köszönet és hála felszabadítónknak, a dicső Szovjet Hadseregnek! A szilárd egység jegyében ünnepeltünk Május elsejét, a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napját az egész világon megünnepelték. Milliók meneteltek vörös és nemzeti zászlók alatt, s hitet tettek a szocializmus építése és a proletár nemzetköziség fennkölt eszméje mellett. A Szovjetunió és a szocialista országok dolgozói a májusi manifesztáción kifejezésre juttatták a szocialista vívmányaik feletti örömüket és azt, hogy élcsapatát képezik azoknak a haladó erőknek, akik világméretű harcot folytatnak a kizsákmányolók és az imperialista agresszorok ellen a békéért, az emberi szabadságjogokért, az elnyomott népek és nemzetek szabadságáért. A proletár internacionalizmus zászlaját mindenütt magasra emelték, mert ez ebben az időszakban is a legidőszerűbb korparancs. Az elmúlt évek, korunk története újból és újból bizonyítják, hogy a proletár nemzetköziség nélkülözhetetlen, semmivel nem pótolható a világ dolgozóinak a szocialista jövőért folytatott harcában. Több példa volt már arra, hogy a szocializmust építő államok egységes ereje kudarcba kergette a reakciós ellenforradalmi erők újabb és újabb próbálkozásait, amelynek egyik fő célja a szocializmust építő országok egységének szétzúzása volt. Hazánkban az elért gazdasági sikerek, a szocialista munkaversenyben elért nagyszerű eredmények jegyében ünnepeltük május elsejét. A transzparensek ezrein volt olvasható, milyen kimagasló eredményeket értek el dolgozóink az iparban, a mezőgazdaságban és más munkahelyeken. A sok százezer manifesztáló egyben kifejezte elszántságát a szocializmus további építésére a kommunista párttal az élen, amely kivezette az országot a súlyos politikai és gazdasági válságból, s megteremtette az előfeltételt a további sikeres építő munkához. A PRÁGAI ÜNNEPSÉGRŐL A főváros utcái már a reggeli órákban megteltek a felvonulók sokaságával, hogy elinduljanak a hagyományos május elseji felvonulás színhelyére, a Vencel térre. A díszemelvényről Antonín Kapek, a CSKP KB elnökségének tagja, a Fővárosi Pártbizottság vezető titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit és a külföldi vendégeket. Ünnepi beszédet Gustáv Husák, a CSKP KB első titkára mondott. Husák elvtárs beszédében többek között elmondta, hogy a közeli napokban ünnepeljük hazánk Szovjet Hadsereg általi felszabadításának huszonhatodik, valamint az egy évvel ezelőtt aláírt csehszlovák—szovjet új szövetségi-barátsági szerződés évfordulóját. A szovjet néphez fűződő barátság összefügg a nemzeti és állami szabadságunkkal, valamint szocialista társadalmunk fejlődésével. Beszéde további részében arról szólt, hogy pártunk megalakulásának 50. évfordulójára és a XIV. kongresszus tiszteletére kollektívák és termelési egységek ezrei vállaltak munkakötelezettségeket, hogy segítsék a népgazdaság gyors fejlődését. A kötelezettségvállalások teljesítéséről már több pozitív jelentés érkezett. A párt is teljesítette azt a kötelességét, amelyet két évvel ezelőtt vállalt. „Teljes felelősséggel kijelenthetjük — mondotta —, hogy társadalmunkban, politikánkban, a népgazdaságban, a népjólét terén és a külkereskedelmi kapcsolatokban véglegesen felszámoltuk a válságjelenségeket, s Csehszlovákia ma olyan helyzetben van, hogy mint fejlett állam, büszkén beszélhet múltjáról, büszkén tervezheti az anyagi és szellemi értékek további gyarapítását.“ . Hangsúlyozta azt is, hogy a dolgozók többsége, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség nagy része, valamint, a lakosság többi rétege felújult bizalommal tekint pártunk Központi Bizottságának politikájára. • Két évvel ezelőtt még sok kételkedő akadt, de ma már meggyőződtek arról, hogy a szavak ténnyé váltak. Az előttünk álló feladatokkal kapcsolatban a következőket mondta: „A kor nagy feladatokat ró, különösen a fejlett államokra, amilyen a mienk. Beszélünk a tudományos-műszaki forradalomról, a termelés és az életszínvonal gyors fejlődéséről. Nő az embereknek az élettel szemben támasztott igénye, és joggal. Ha egyre nagyobb mértékben akarjuk ezeket az igényeket kielégíteni, törekednünk kell arra, hogy gyors ütemben fejlesszük népgazdaságunkat és az egész életünket. Ezért mozgósítani kell a kezeket és az agyakat, hogy a következő években hozzájáruljanak szocialista hazánk sokoldalú fejlődéséhez, nagy és konkrét feladatokra kell összpontosítani az erőket, azokra a feladatokra, amelyeket az ötéves terv irányelveivel rögzítünk.“ Beszéde befejező részében a felvonulók nevében üdvözletét küldte a Szovjetunió népeinek, vezető erejének, az SZKP-nak, valamint a testvéri szocialista országoknak és az imperializmus ellen küzdő népeknek. A prágai felvonulás kifejezésre juttatta, hogy pártunk vezetése a legszélesebb néptömegek bizalmát élvezi, hogy a válságos időszak után 1969 áprilisa óta követett elvszerű lenini politikának megvannak az eredményei. : A fővárosiak az idei felvonulást, sajátos módon. fejezték be.: Amint elhaladtak a menetet bezáró sportolók a díszemelvény előtt, néhány percen belül óriási tömeg gyűlt össze éltetve a pártot, a Szovjetuniót, majd kérték, szóljon hozzájuk Husák elvtárs. Pártunk első titkára meleg szavakkal köszönte meg, a prágaiaknak ezt a szép napot, mely kifejezésre juttatta, hogy Prága a haladás, a szocializmus erőihez tartozik. , SZINPOMPÁS felvonulás BRATISLAVÁBAN . A kellemetlen, hideg eső sem akadályozta meg, hogy ezrek és ezrek gyülekezzenek Szlovákia fővárosának különböző utcáin. Kilenc óra után mintegy félezer zászlóvivő pionír felvonulásával kezdődött az ünnepség. A város főterén levő emelvényen, — élükön Jozef Lenárt elvtárssal, az SZLKP KB első titkárával — foglaltak helyet a politikai és közéletünk képviselői és köszöntötték a végeláthatatlan sorban haladó munkásokat, értelmiségieket, diákokat, sportolókat. A felvonulók szeretetük és tiszteletük jeléül virágcsokrokat nyújtottak fel pártunk és kormányunk képviselőinek a díszemelvényre. Különösen szép, színpompás volt a sokezer sportoló felvonulása, akik bizonyították, milyen gazdag fővárosunk sportélete. Az üzemek, vállalatok legtöbbje magasra emelt transzparenseken jelentette, milyen kötelezettségeket vállaltak pártunk megalakulásának 50. évfordulójára, valamint a közeljövőben megtartandó XIV. kongresszus tiszteletére. Bratislavában Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára mondott ünnepi beszédet. Az SZSZK politikai és közéletének vezető személyiségei üdvözlik a bratislavai dolgozók május 1-i seregszemléjének résztvevőit.