Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-06 / 1. szám

Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja 1973. január в. Ara 1.— Kis XXIV. évfolyam, 1. szám. Szeretettel köszöntjü­k Dr. Gustáv Kerék elvtársat, a CSKP KB főtitkárát, részére friss erőt és jó egészséget kívánunk 60. születésnapja alkalmakor! Derűlátással lépünk az új esztendőb­e LUDVÍK SVOBODA köztársasági elnök újévi köszöntője Kedves Polgártársaim! Őszintén üdvözlöm Önöket az 1973-as esztendő első napján. Ha visszatekintünk a múlt évre, melyet éppen magunk mögött hagytunk, pozitívan értékelhetjük. Sikeres esztendő volt. Tanús­kodnak erről az iparban, a mezőgazdaság­ban, az építő- és a szállításban elért jó eredmények. Egészségügyi dolgozóink, pedagógusaink, tudományos munkatársaink, a művelődésügy, az államigazgatás és a szolgáltatások dolgozói is igen sok hasznos munkát végeztek. Mindannyiuknak­­ a mun­kásoknak, parasztoknak és értelmiségiek­nek, akik érdemeket szereztek a múlt évi feladatok teljesítésében, szeretném kifeje­zésre juttatni köszönetemet és elismerése­met. Az elmúlt esztendő további előrehaladást jelentett nemcsak az anyagi értékek elő­állítása terén, de dolgozóink gondolkodásá­ban, a szocializmus iránti viszonyukban, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája iránti viszonyukban is. Ezzel összefüggés­ben szeretném külön megemlíteni ifjúságunk növekvő politikai és társadalmi elkötelezett­ségét. A kedvező eredmények elérését mindenek­előtt annak köszönhetjük, hogy állampolgá­raink teljes mértékben megértették és aktí­van valóra váltják Csehszlovákia Kommu­nista Pártja XIV. kongresszusának program­ját. Köszönhetjük a sikereket továbbá annak is, hogy a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való sokoldalú együttműkö­désre támaszkodtunk. Kedvezően nyilvánult ez meg mind köztársaságunk nemzetközi pozíciójának megszilárdításában, mind nép­gazdaságunk, tudományos életünk, műszaki haladásunk és kultúránk fejlődésében. Az elmúlt esztendőben a Szovjetunió dicső évfordulóinak alkalmából barátainkkal együtt őszintén örültünk sikereiknek. Ugyan­akkor ismételten tudatosítottuk barátságunk és együttműködésünk életadó erejét. Állam­polgáraink kifejezésre juttatták érzelmeiket nemcsak az ünnepségeken, hanem és főkép­pen munkakezdeményezésük széleskörű ki­bontakoztatásával. Józanul ítéljük meg a gazdasági és a poli­tikai élet terén elért sikereinket. Tudjuk, hogy a kétségtelen sikerek mellett különbö­ző területeken fogyatékosságok is előfordul­nak. Egyre nagyobb gondot kell fordítani a munka minőségére, célszerű szervezésre, fel kell tárni a rejtett tartalékokat és job­ban felhasználni a nemzetközi munkameg­osztás előnyeit a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának keretében. Egész éle­tünkben alkalmaznunk kell az egészséges kritika és igényesség légkörét. Erősítenünk kell a társadalmi felelősség tudatát, aktívan szembe kell szállnunk a tisztességtelenség­gel és a rendetlenséggel. Ezeken gondolkozunk el ma is, amikor az új esztendőbe lépünk. Ebben az évben jelen­tős lépéssel akarunk előrehaladni. Ezért olyan igényesek kitűzött céljaink. Teljesíté­sük azonban nemcsak szervezési feladat. A lényeg elsősorban az, hogy valamennyi állampolgár felelős magatartást tanúsítson az egész társadalom szükségletei iránt. Már sokszor adtuk tanúbizonyságát a nagy hő­siességnek a munkában, az áldozatkészség­nek, a kezdeményezőkészségnek és a fele­lősségnek a kitűzött feladatok teljesítésé­ben. Szilárd meggyőződésem, hogy ugyanígy lesz ebben az esztendőben is, a Győzelmes Február 25. évfordulójának évében. Mindazoknak az igényes feladatoknak tel­jesítéséhez, melyeket magunk elé tűztünk, békés feltételekre, kedvező nemzetközi lég­körre van szükségük. Ezért külpolitikánk céltudatosan szilárd szövetségben és egysé­ges arcvonalban a Szovjetunióval és a szo­cialista közösség többi országaival, a béke és a biztonság megszilárdítására törekszik Európában és az egész világon. A nemzet­közi békés együttműködés fejlődésére tö­rekszünk, összhangban a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének lenini elveivel. Ugyanakkor azonban teljes határozottság­gal elítéljük az amerikai imperialistáknak a vietnami nép elleni barbár akcióit, és tel­jes mértékben támogatjuk a Vietnami De­mokratikus Köztársaság békejavaslatait. Kedves Polgártársak! Jogos derűlátással lépjük át az új eszten­dő küszöbét, mert rendelkezünk minden fel­tétellel szocialista társadalmunk további sokoldalú fejlődéséhez. Engedjék meg, hogy még egyszer üdvö­zöljem mindannyiukat az új évben, és kíván­jak Önöknek sok örömet a munkában és megelégedést magánéletükben. Szülői felelősség Furcsa párbeszéd tanúja voltam a minap. Bevallom, rossz szájízem maradt a hallottak után. Egy csinos, jólöltözött, fiatal anyuka a buszban „oktatta” alig tíz éves kislányát. Ebben persze semmi kivetni való nincs! Csakhát a kislány örömmel újságolta anyu­kájának, hogy pionír lesz! S örö­me csakhamar könnyekbe fúlt. Anyukája ugyanis határozottan megtiltotta, hogy a „pionír"­szót a szájára vegye, — mondván: „Mit szól a nagymama? — Ezt tanítja a Biblia?" Majd azt fejtegette, hogy egy sem igaz ember, aki ide­gen eszméknek él, és aki elfordít­ja arcát, lelkét Istentől. — Ilyen és ehhez hasonló frázisok halma­zát zúdította kislánya fejére. Meglepődve hallgattam. Ilyen el­­vakultsággal talán most találkoz­tam életemben először. Tudom, vallásszabadság van. Senkinek nem lehet megtiltani hitét, célját, ideál­ját. Érthető, hogy az idősebb gene­rációhoz tartozó embereknek egy része vallásos, tehát istenhívő. Azt, hogy mennyiben van igazuk, nem firtatom. Arra azonban senki sem formálhat jogot, hogy másokat kényszeresen olyan hiedelmek el­fogadására amelyekről azok tud­ják, hogy nincs! Nem szabad még a gyermeket sem! — eltántorítani saját céljától! A saját akaratunkat másra — főleg fiatalokra — kény­szeríteni nagyon veszélyes játék. Ennek eredménye mindig ellenkező hatás lesz. Nem arra kell töreked­ni, hogy a fiatal higyjen földön­túli csodákban, hanem inkább sa­ját maga és a társadalom felé kell fordítani figyelmét. Az embernek először magában, saját képességeiben kell bízni. Az önbizalmat pedig már kiskortól kell a gyermek tudatában táplál­ni. Ha a szülők vagy a nagyszülők vallásos szellemben nevelkedtek is, nem helyes gyermekeiknek megtiltani, hogy a mai kor köve­telményeinek megfelelően tanulja­nak, cselekedjenek és éljenek. Helytelen tévútra vezetni a gyer­meket azzal, hogy a Biblia szerint, tehát tévesen magyarázzák neki a világ, az ember és a Föld keletke­zését. Nincs semmi célravezető ab­ban, ha a gyermek borzongva gon­dol kézzelfogható, egyszerű dolgok létezésére. Hiszen mindennek, ami történik logikus folyamata van, amihez gyakran tudomány sem­ kell; az ember, ha jól megfigyeli maga is ráébred a dolgok lénye­gére. Falun nagy „divatba“ jött a gyermekek templomba járatása. Sok szülő még ma is szigorúan megrója gyermekét, ha annak nincs kedve templomba menni, vagy ha a vallásos hiedelmek iránt nem tanúsít érdeklődést. Pedig ezek a szülők is helyesebben ten­nék, ha az iskolai ellenőrző köny­vecskét lapoznák át gyakrabban, s ha több segítséget nyújtanának gyermeküknek a tanulásban. — A templomban nem tanul rosszat a gyermek — mondják egyes szülők. Arról azonban meg­feledkeznek, hogy gyermekük az életben hasznát csak annak veszi, amit az iskolában tanul! S bizony ha a gyermek agyát olyan dolgok­kal terhelik, amihez kedve nincs, s amiben nem hisz, az elkedvetle­­nedéshez és a tanulmányi eredmé­nyek romlásához vezet. Minden szülőnek erkölcsi köte­lessége megtanítani gyermekét célszerűen tanulni és szórakozni. Az a bizonyos anyuka, akiről a cikk elején szó volt , jobban tet­te volna, ha meghallgatja kislá­nyát, nem kellett volna letorkolni. A fiatal lélek túl érzékeny, ha megsértik bizalmatlanság gyűl ki benne az emberek, a felnőttek iránt. S egy nemes elhatározás megtiltása, a szülői zsarnokság megnyilatkozása akaratgyengeség­­hez vezet. Az ilyen környezetben nevelkedett fiatal meghúzódva, céltalanul és él. Sajnos még örökké félelemben sok van ilyen, s ezért legtöbbször a szülőket ter­heli a felelősség. K. K. V^X^^ЛVVV^^ЛVC^^XV [UNK]^^XVVV [UNK]X^^XVV^^XXV^X^NV [UNK]^^V^XV [UNK]VVVXVXX^^XXVV^XVXNVXVVX^^Ч [UNK]VVVVVVXVXXXVVXXXVVV [UNK]VS^^^^} \\\\\\\\\\Ч\\\\\\\\\\\Ч\\\\\\Ч\\\\\\\\\\\\\\\Ч\\\\\ A szocializmus és a nép szolgálatában Dr. GUSTAV HUSÁK elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára január 10-én ünnepli születésének hatvanadik évfordulóját. Kétségtelen, hogy ezen a napon hazánk polgárai, mindazok, akik hűek a szocializmus ügyéhez és becsületes építői, formálói fejlődő szocialista társadalmunknak, szívből kívánják, hogy pártunk főtitkára még nagyon sok éven keresztül megfontoltsággal párosuló fiatalos lendülettel segítse népünk boldogulá­sát, társadalmunk politikai, gazdasági és kulturális életének fejlődését. Husák elvtárs személyében egy olyan egyéniséget ünneplünk, aki, már fiatalember korában örök időkre elkötelezte magát a marxizmus-leninizmus eszméinek és tántoríthatatlanul küzdött a dolgozók széles rétegeinek érde­kéért, a szocialista társadalom építéséhez szükséges politikai és gazdasági előfeltételek megteremtéséért, majd a társadalom forradalmi fejlesztésének meggyorsításáért. Egy igazi bolsevik harcos születésének évfordulóját ü­nepeljük. Akit nek­i téríthetett le harcos útjáról börtön és csendőrszurony, s aki nem vesztette el a társadalmi igazságba, a szocializmusba vetett hitét akkor sem, amikor a kiközösítettek, és mellőzöttek keserű kenyerét ette. Pártunk hatvan éves főtitkárának érdemeit nem könnyű feladat össze­gezni. Hiszen, ha csupán azokat az eseményeket látjuk, amelyekben sze­mélyisége az 1988—1969. évi politikai és társadalmi válság óta élharcos­ként szerepelt, már akkor is arra a meggyőződésre jutunk, hogy sokat, nagyon sokat tett azért a kiegyensúlyozott és szüntelenül szépülő életért, amit az utóbbi évek folyamán elértünk. Mint a szocialista vívmányaink önzetlen védelmezője nemcsak időbeli felismerte azt a katasztrófát, amelybe a jobboldali opportunisták és revi­zionisták sodorták hazánkat, hanem bátran tömörítette és aktivitásra ösz­tönözte mindazokat az erőket, amelyek mind a pártban, mind pedig a tár­sadalmi és gazdasági életünk különböző területein, védelmezték a szocia­lizmus vívmányait, az árulók népellenes törekvéseivel szemben. A történelmi tények megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy Hu­sák elvtára politikai tevékenységét a marxizmus-leninizmus alapelveinek alkotó alkal­mazása hatja át. Vezetése mellett ismét és hatványozottabban, mint a vál­ságot megelőző években, érvényesül pártunk vezető szerepe, tehát lényegé­ben létrejött a párt tagjainak eszmei egysége, a párt és a nép akcióegysé­ge, amely mind a konszolidáció éveiben, mind pedig napjainkban — tár­sadalmi életünk minden területén — újabbnál újabb győzelmekhez vezet. E téren felmérhetetlen jelentőséggel bír az is, hogy Csehszlovákia Kommu­nista Pártja határozottan szakított a burzsoá nacionalista eszmék hordozói­val, s mind a belső életünket formáló tevékenységét, mind pedig a testvért szocialista országokhoz és a nemzetközi munkásmozgalomhoz való viszo­nyát, a proletár nemzetköziség szelleme hatja át. Abban, hogy az osztályérdekeket áruba bocsájtó revizionisták és nacio­nalisták által félrevezetett emberek — aránylag rövid idő alatt — felis­merték tragikus tévedésüket, soha nem halványuló érdeme van pártunk Központi Bizottságának élén álló fáradhatatlan „agitátornak“, aki bátor szóval — és megcáfolhatatlan érvekre támaszkodva •— meggyőző erővel hirdeti, hogy Csehszlovákiában a szocializmus csak mint a szocialista vi­lágrendszer szerves része létezhet, mert a szocializmust építő népünket osztályérdekközösség fűzi elsősorban is a kommunizmust építő szovjet nép­hez és a többi testvéri szocialista ország népeihez. A szocialista nemzetközi munkamegosztással párosuló gazdasági integrá­ció, mint a proletár és szocialista nemzetköziség szellemének egyik gya­korlati megnyilatkozása — aminek egész pártunk és dolgozóink többsége is őszinte híve — biztos, hogy Husák elvtárs bölcs útmutatása mellett ha­zánkat és népünket még szorosabbra fűzi a Szovjetunió és a többi testvéri szocialista ország népeihez. Még hatványozottabban veszünk részt az egy­séges szocialista világgazdaság alapjainak lerakásánál, ami az együttmű­ködő szocialista nemzetek gyors gazdagodásához és boldogulásához, • a közös védelmi erőnk szilárdulásához vezet. PATHO KÁROL*

Next