Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-06-18 / 24. szám

Szabadföldműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: A kommunizmus alaptörvénye * „Van ilyen párt" * Baleset- és tűzvédelem * A szép szó ünnepe * Miért kukorékol a kakas? * Hogyan irtsuk a tyúkhúrt? * A nyúltenyésztésben is ésszerűen * Raktárban a takarmány * A folyamatos *-**-—k­,A-t befolyásoló tényezők Törődjünk többet az állománnyal A kommunizmus alaptörvénye A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulója ünnep­ségeinek előkészítésével egyidőben a szovjet embereket főleg az új alkot­mánytervezet megtárgyalása foglalkoztatja. Az SZKP Központi Bizottsága elbírálás céljából egy olyan dokumentumot terjesztett a szovjet nép elé amelyben kifejezésre jutnak a szocialista forradalom alapvető vívmányai, valamint a fejlett szocialista társadalom szervezetének fő vonásai. Az eddig érvényben levő szovjet alkotmány módosítását az tette szük­ségessé, hogy 1936-tól­ a szocializmus alapjai építésének időszakától eltelt negyven esztendő alatt a szovjet államban és társadalomban mélyreható változások történtek. A Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista társa­dalom: az ország gazdaságában általánossá váltak a szocialista tulajdon­­viszonyok; megváltozott a társadalom szociális arculata, a lakosság két­harmadát a művelt, műszakilag képzett és politikailag fejlett munkásosz­tály alkotja; a kolhozokban született és felnőtt kolhozparasztságnak el­mélyült a szocialista öntudata és uralja a korszerű termelési eszközöket s életmódja nem tér el lényegesen a városi lakosság életmódjától; az ér­telmiség valóban népi, szocialista értelmiség lett; a szovjet állam nemzetei nemcsak jogilag, hanem ténylegesen is teljes egyenjogúságot élveznek, létrejött tehát az emberek új történelmi közössége: a szovjet nép Az új szovjet alkotmány elfogadását, vagyis az eddig érvényben levő alkotmány módosítását igénylik a megváltozott nemzetközi viszonyok is. Az, hogy a szocializmus világrendszerré vált, létrejött a szocialista nem­zetek hatalmas közössége. Megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok és megvan a lehetőség egy újabb világháború elhárítására. A megváltozott körülmények lehetővé tették, hogy a szovjet nép kommunista pártja veze­tésével hozzálásson a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának építéséhez, s hogy a szocialista társadalmi viszonyokat fokozatosan kommunista tár­sadalmi viszonyokká alakítsa át. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Központi Bizottság május 24-i plenáris ülésén tartott előadói beszédében hangsúlyozta, hogy az új szovjet alkotmány tervezete megőrzi és tovább­fejleszti a szocialista típusú alkotmánynak Lenin által meghatározott vo­násait. Az új szovjet alkotmány tehát egyrészt általánosítja a szovjet tör­ténelem alkotmányainak összes tapasztalatait, másrészt pedig e tapasztala­tokat a jelenlegi időszak követelményeinek megfelelő új tartalommal gaz­dagítja. A Szovjetunió új alkotmányának tervezete természetesen részletesen jel­lemzi a szovjet társadalom vezető erejének, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető és irányító szerepét, tehát pontosan meghatározza a szov­jet társadalomban betöltött helyét. Az alkotmánytervezet rámutat arra is, hogy a Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista tár­sadalom, s hogy a szovjet állam legfőbb célja a kommunizmus felépítése. Hangsúlyozza azt is, hogy a szovjet állam össznépi állam, kifejezi a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség, vagyis a Szovjetunió valamennyi népe és nemzetisége akaratát és érdekeit. S ezzel összefüggésben javasolja, hogy a szovjeteket népi kép­viselők szovjetjeinek nevezzék. A tervezet természetesen megőrzi azt az alapvető megállapítást, hogy a Szovjetunió gazdasági rendszerének alapja a termelőeszközök szocialista tulajdona. Az állami és a kolhoz-szövetkezeti tulajdon mellett azonban feltünteti a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek tulajdonát is. A szovjet alkotmánytervezet a szocialista demokrácia további kiszélesí­tését és elmélyítését szolgálja. A társadalom fontos kérdéseinek eldöntésé­ben szentesíti a szovjetek szerepének növekedését. Így például a helyi szovjeteknek törvényesíti azt a jogát, hogy a jogkörük keretein belül ellen­őrizzék és egybehangolják a területükön levő összes szervezet tevékeny­ségét. De egyben utal arra is, hogy a szovjeteknek, azok képviselőinek kötelességük a tömegek kapcsolatuk megszilárdítása céljából tájékoztatni a lakosságot tevékenységükről, s munkájukról számot adni a választóik­nak és gondosan megtárgyalni a dolgozók­ valamennyi javaslatát. (Új elem kerül a választási rendszerbe is. Míg az eddigi alkotmány alap­ján a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába csak a 23. életévüket betöltött személyek választhatók meg, a szövetségi köztársaságok legfelsőbb taná­csaiba pedig a 21. életévüket betöltő személyek, az új alkotmány terve­zete szerint az említett szervekbe való beválasztás lehetőségét minden 18. életévét betöltő szovjet polgár megkapja. Ebben is megnyilvánul a szovjet társadalom gondoskodása és bizalma az ifjú nemzedék iránt. A tervezet tükrözi azt a nagy szerepet is, amit a szakszervezetek, Komszomol, a szövetkezeti és egyéb társadalmi szervezetek töltenek be a a szovjet társadalom életében. Biztosítja számukra azt a jogot, hogy részt vegyenek a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kérdések eldön­tésében és kezdeményezők legyenek a törvényjavaslatok kidolgozásában. A demokratikus elvek további fejlesztését szolgálja a tervezetnek az a ré­sze is, amely a dolgozók kollektíváinak szerepét körvonalazza a termelés irányításában. Brezsnyev elvtárs az új alkotmány tervezetének indokolásakor hangsú­lyozta többek között azt is, hogy a fejlett szocialista társadalom lehetővé teszi, hogy lényegesen tökéletesedjék az alaptörvénynek a szovjet állam­polgárok jogairól szóló fejezete. A Kommunista Kiáltványnak az a követ­keztetése, hogy „Minden egyes ember szabad fejlődése valamennyiük sza­bad fejlődésének feltétele“ — a szovjet állam fő alapelvévé vált. A terve­zet rögzíti a szovjet állampolgárok egyenjogúságának általános alapelveit, és világosan taglalja a szocialista vívmányokat a nők és a férfiak egyen­jogúságának biztosításában, valamint az egyenjogúság elvének érvényesü­lését nemzetiségre és faji hovatartozásra való tekintet nélkül. Már a jelenlegi szovjet alkotmány is tartalmazza a szovjet emberek életének alapjait érintő társadalmi-gazdasági jogok széles komplexumát. A helyzet azonban az eltelt negyven év alatt sokat változott. Ezért például míg a jelenleg érvényben levő alkotmányban csupán a munkához való jog­ról van szó, addig az új alkotmány tervezete feljogosítja a szovjet állam­polgárokat arra is, hogy a társadalom szükségleteivel összhangban hiva­tásukat, foglalkozásukat adottságaik, felkészültségük és képességük alap­ján szabadon választhatják meg. Míg a művelődési jogról a régi alkotmányban csak általános formában volt szó, most az alaptörvény kitért a kötelező általános középiskolai kép­zettségre, valamint a főiskolai képzettség széles körű fejlesztésére is. (Folytatás a 2. oldalon.) Öntözni!­­ De hogyan? Az évelő takarmányok betakarítá­sának, első kaszálásának sürgető, igényes munkája csaknem véget ért. De még a legnagyobb dologidőben sem múlt el nap, hogy a jó gazda szeme meg ne cirógatta volna az ígé­retesen fejlődő gabonatáblákat. Szövetkezeteink vezető dolgozói, mezőgazdászai valóban jó gazdához illően, mindent megtesznek a növény­­termesztés sikere, a maximális ter­méseredmény elérése érdekében. Ha érvényes az a mondás, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot, úgy ez ki­sebb módosítással a növénytermesz­tésben is megállja a helyét. Szövet­kezeteink agronómusai naponta figye­lik, ellenőrzik a vetést, az egyes par­cellákat, gondoskodnak a szükséges tápanyagok idejébeni alkalmazásáról, a növény fejlődését elősegítő összes feltétel megteremtéséről. Amennyiben természetesen ez az ember módjában ál. Tehát az öntözéssel gondoskod­nak a növényzet vízszükségletének kielégítéséről is. A korszerű mezőgazdaság hatékony öntözés nélkül elképzelhetetlen. Szo­cialista mezőgazdaságunkat pedig mindenképpen megilleti a korszerű jelző. A termelés hatékonyságának fokozása­­ minden mezőgazdasági üze­münkben elsődleges fontosságú fel­adattá nőtt. S mezőgazdaságunk kor­szerűségét nemcsak a nagy teljesít­ményű gépek alkalmazása, hanem az­ is bizonyítja, hogy egyetlen lehetősé­get sem hagy kihasználatlanul, ami a termés minőségi javítását, a hoza­mok mennyiségi fokozását segítheti elő. A produkció­növelés és a minő­­ségszint fokozásának egyik hatékony eszköze az öntözés lehetőségének megteremtése és maradéktalan ki­használása. A példák sora bizonyítja, hogy nemcsak a takarmányok és a kapás­növények, hanem a gabonafélék is meghálálják az ilyen gondoskodást —• a hiányzó csapadék, a talajnedvesség mesterséges pótlását. Az öntözést. De hogyan is állunk szlovákiai vi­­­szonylatban e létfontosságú feladat elvégzésével? A legilletékesebbek kö­­zül az Állami Meliorációs Igazgató­ságon Jozef Valent mérnök, az igaz­gatóság szakelőadója vállalkozott en­nek a kérdésnek megválaszolására. Napjainkban — véleménye szerint — nemcsak a lucernát, a szántóföldi takarmánynövényeket, hanem a kapá­sokat is feltétlenül öntözni kell. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban például a tavaszi árpát is intenzíven öntözték. Jelenleg olyan a helyzet, hogy minden növény elbírná, sőt nagyon is meghálálná a legalább egyszeri, minimális, alap-öntözőada­got. Szlovákiában az öntözővíz-szolgál­tatás adatai alapján kereken több mint 175 és félezer hektár mezőgaz­dasági földterület öntözhető a nagy- és közepes területi öntözőrendszerek­kel. Viszont az idei év június harma­dikán felmért helyzet szerint ez ideig, tehát június első napjaiban egyszeri öntözőadagokkal és 6 millió 550 ezer köbméter víz felhasználásával csupán 20 ezer 106 hektárnyi mezőgazdasági földterületet részesítettünk az öntö­zés áldásában. Tekintettel a természe­tes csapadék és a talajnedvesség szintjének alakulására, napjainkban a helyzet egyáltalán nem kielégítő, sőt inkább nagyon is kedvezőtlen. Az átlagos időjárás egyre állan­dóbb lesz. A hőmérséklet fokozatosan eléri a nyári értékeket. Ezért az ön­tözés terén aggasztó­ tünet, hogy má­jus 27-től június harmadikéig terjedő héten az öntözött területek terjedel­­me — az Állami Meliorációs Igazga­tóság adatai szerint — csupán 7396 hektárral bővült. lán Lehet ugyan — földműveseinket ma­az energia-gazdálkodással kap­csolatos szigorúbb rendelkezések gá­tolják az öntözés adta lehetőség szé­lesebb méretű kihasználásában. A legutóbbi napokban azonban az Álla­mi Meliorációs Igazgatóság és a Szlo­vákiai Energetikai Vállalat vezér­­igazgatósága között létrejött egyezség alapján az intenzív öntözőgazdálko­dást folytató mezőgazdasági üzemek az esti energetikai csúcsfogyasztás időszakában, tehát 17 és 21 óra kö­zött is­­— ha ennek szüksége mutat­kozik — öntözhetnek. Természetesen az illletékes szervek előzetes bele­egyezése, kölcsönös megegyezés alap­ján. Ezáltal lehetővé válik, hogy az öntözőberendezések délelőtt 11 órától a másnap reggeli 1 T óráig megszakítás nélkül üzemelhessenek. Viszont erre a kivételre csupán az olyan szivat­­­tyúállomások tarthatnak igényt, ame­lyeket az energetikai csúcsfogyasztás időszakán kívül is teljes mértékben és hatékonyan kihasználnak. Tehát az öntözést végző mezőgazdasági üzemek elsődleges feladata, hogy elsősorban a csúcsfogyasztáson kívüli időszak­ban öntözzenek és ezáltal jogot for­málhatnak arra, hogy szükség szerint az energiafogyasztási csúcsok idején is üzemeltethetik öntözőberendezésü­ket. A lehetőség tehát adva van az ön­­tözés termésfokozó hatásának mara­­déktalan kihasználására. Viszont ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az öntözésre minél célszerűbben használ­juk ki a munkaszünet napjait, a szombatokat és mint az éjszakai vasárnapokat, vasa­órákat. Az érvény­­ben levő rendelkezések értelmében most már péntek este 21 órától hétfő reggelig 57 óra leforgása alatt jelen­tős területeket láthatunk el a szük­séges öntözővízzel. Példaként felhozhatnám, hogy a Felső-csallóközi öntözőrendszerbe tar­tozó 13 szivattyúállomás közül az utóbbi időben négy állandóan teljes kapacitással éjjel is üzemel, hogy a szükséges öntözőadagot biztosítsa. Itt tudják: a jó terméseredmény elérésé­hez, a hozamok fokozásához nélkü­lözhetetlen a talaj vízigényének opti­mális biztosítása. Van azonban még szövetkezeteink­ben, mezőgazdasági üzemeinkben egy olyan, mondhatnánk rossz szokás, tévhit, hogy a gyenge vetéseket igye­keznek alapos öntözéssel feljavítani. Ez azonban a legtöbb esetben nem adja meg a várt eredményt. Az ilyen parcellákon — amelyek sokszor már kiszántásra érettek — az öntözés je­lentős költségtöbbletével gyakran csak minimális eredményt érnek el. Néha pedig az öntözés költsége ha­szontalanul kidobott összeg. Ehelyett inkább a szépen mutatkozó, nagyobb hozammal kecsegtető növényzetet ön­tözhették volna, ahol az így elért ter­méstöbblet kiegyenlíti a gyengébb parcellán keletkezett hiányt. Napjaink egyik komoly problémája az öntözés. Egyrészt a vízkészletek, másrészt az elektromos energia fo­gyasztásának lehetőségeit tekintve. Sem a vízzel, sem az energiával nem pocsékolhatunk. A takarékosság in­kább abban mutatkozzék, hogy ész­szerűen, megfontoltan, céltudatosan használjuk fel az öntözés lehetősé­gét. A megfontolt célszerűség páro­suljon az üzemeltetési fegyelem szi­gorú betartásával. Csakis ez hozza meg a kívánt eredményt — a bősége­sebb termést, korszerű szocialista mezőgazdaságunk további fejlődésé­nek sikerét. Obenau Károly

Next