Szabad Földműves, 1977. január-június (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-06-18 / 24. szám
Szabadföldműves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Lapunk tartalmából: A kommunizmus alaptörvénye * „Van ilyen párt" * Baleset- és tűzvédelem * A szép szó ünnepe * Miért kukorékol a kakas? * Hogyan irtsuk a tyúkhúrt? * A nyúltenyésztésben is ésszerűen * Raktárban a takarmány * A folyamatos *-**-—k,A-t befolyásoló tényezők Törődjünk többet az állománnyal A kommunizmus alaptörvénye A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulója ünnepségeinek előkészítésével egyidőben a szovjet embereket főleg az új alkotmánytervezet megtárgyalása foglalkoztatja. Az SZKP Központi Bizottsága elbírálás céljából egy olyan dokumentumot terjesztett a szovjet nép elé amelyben kifejezésre jutnak a szocialista forradalom alapvető vívmányai, valamint a fejlett szocialista társadalom szervezetének fő vonásai. Az eddig érvényben levő szovjet alkotmány módosítását az tette szükségessé, hogy 1936-tól a szocializmus alapjai építésének időszakától eltelt negyven esztendő alatt a szovjet államban és társadalomban mélyreható változások történtek. A Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista társadalom: az ország gazdaságában általánossá váltak a szocialista tulajdonviszonyok; megváltozott a társadalom szociális arculata, a lakosság kétharmadát a művelt, műszakilag képzett és politikailag fejlett munkásosztály alkotja; a kolhozokban született és felnőtt kolhozparasztságnak elmélyült a szocialista öntudata és uralja a korszerű termelési eszközöket s életmódja nem tér el lényegesen a városi lakosság életmódjától; az értelmiség valóban népi, szocialista értelmiség lett; a szovjet állam nemzetei nemcsak jogilag, hanem ténylegesen is teljes egyenjogúságot élveznek, létrejött tehát az emberek új történelmi közössége: a szovjet nép Az új szovjet alkotmány elfogadását, vagyis az eddig érvényben levő alkotmány módosítását igénylik a megváltozott nemzetközi viszonyok is. Az, hogy a szocializmus világrendszerré vált, létrejött a szocialista nemzetek hatalmas közössége. Megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok és megvan a lehetőség egy újabb világháború elhárítására. A megváltozott körülmények lehetővé tették, hogy a szovjet nép kommunista pártja vezetésével hozzálásson a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának építéséhez, s hogy a szocialista társadalmi viszonyokat fokozatosan kommunista társadalmi viszonyokká alakítsa át. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Központi Bizottság május 24-i plenáris ülésén tartott előadói beszédében hangsúlyozta, hogy az új szovjet alkotmány tervezete megőrzi és továbbfejleszti a szocialista típusú alkotmánynak Lenin által meghatározott vonásait. Az új szovjet alkotmány tehát egyrészt általánosítja a szovjet történelem alkotmányainak összes tapasztalatait, másrészt pedig e tapasztalatokat a jelenlegi időszak követelményeinek megfelelő új tartalommal gazdagítja. A Szovjetunió új alkotmányának tervezete természetesen részletesen jellemzi a szovjet társadalom vezető erejének, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető és irányító szerepét, tehát pontosan meghatározza a szovjet társadalomban betöltött helyét. Az alkotmánytervezet rámutat arra is, hogy a Szovjetunióban felépült a fejlett szocialista társadalom, s hogy a szovjet állam legfőbb célja a kommunizmus felépítése. Hangsúlyozza azt is, hogy a szovjet állam össznépi állam, kifejezi a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség, vagyis a Szovjetunió valamennyi népe és nemzetisége akaratát és érdekeit. S ezzel összefüggésben javasolja, hogy a szovjeteket népi képviselők szovjetjeinek nevezzék. A tervezet természetesen megőrzi azt az alapvető megállapítást, hogy a Szovjetunió gazdasági rendszerének alapja a termelőeszközök szocialista tulajdona. Az állami és a kolhoz-szövetkezeti tulajdon mellett azonban feltünteti a szakszervezetek és más társadalmi szervezetek tulajdonát is. A szovjet alkotmánytervezet a szocialista demokrácia további kiszélesítését és elmélyítését szolgálja. A társadalom fontos kérdéseinek eldöntésében szentesíti a szovjetek szerepének növekedését. Így például a helyi szovjeteknek törvényesíti azt a jogát, hogy a jogkörük keretein belül ellenőrizzék és egybehangolják a területükön levő összes szervezet tevékenységét. De egyben utal arra is, hogy a szovjeteknek, azok képviselőinek kötelességük a tömegek kapcsolatuk megszilárdítása céljából tájékoztatni a lakosságot tevékenységükről, s munkájukról számot adni a választóiknak és gondosan megtárgyalni a dolgozók valamennyi javaslatát. (Új elem kerül a választási rendszerbe is. Míg az eddigi alkotmány alapján a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába csak a 23. életévüket betöltött személyek választhatók meg, a szövetségi köztársaságok legfelsőbb tanácsaiba pedig a 21. életévüket betöltő személyek, az új alkotmány tervezete szerint az említett szervekbe való beválasztás lehetőségét minden 18. életévét betöltő szovjet polgár megkapja. Ebben is megnyilvánul a szovjet társadalom gondoskodása és bizalma az ifjú nemzedék iránt. A tervezet tükrözi azt a nagy szerepet is, amit a szakszervezetek, Komszomol, a szövetkezeti és egyéb társadalmi szervezetek töltenek be a a szovjet társadalom életében. Biztosítja számukra azt a jogot, hogy részt vegyenek a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kérdések eldöntésében és kezdeményezők legyenek a törvényjavaslatok kidolgozásában. A demokratikus elvek további fejlesztését szolgálja a tervezetnek az a része is, amely a dolgozók kollektíváinak szerepét körvonalazza a termelés irányításában. Brezsnyev elvtárs az új alkotmány tervezetének indokolásakor hangsúlyozta többek között azt is, hogy a fejlett szocialista társadalom lehetővé teszi, hogy lényegesen tökéletesedjék az alaptörvénynek a szovjet állampolgárok jogairól szóló fejezete. A Kommunista Kiáltványnak az a következtetése, hogy „Minden egyes ember szabad fejlődése valamennyiük szabad fejlődésének feltétele“ — a szovjet állam fő alapelvévé vált. A tervezet rögzíti a szovjet állampolgárok egyenjogúságának általános alapelveit, és világosan taglalja a szocialista vívmányokat a nők és a férfiak egyenjogúságának biztosításában, valamint az egyenjogúság elvének érvényesülését nemzetiségre és faji hovatartozásra való tekintet nélkül. Már a jelenlegi szovjet alkotmány is tartalmazza a szovjet emberek életének alapjait érintő társadalmi-gazdasági jogok széles komplexumát. A helyzet azonban az eltelt negyven év alatt sokat változott. Ezért például míg a jelenleg érvényben levő alkotmányban csupán a munkához való jogról van szó, addig az új alkotmány tervezete feljogosítja a szovjet állampolgárokat arra is, hogy a társadalom szükségleteivel összhangban hivatásukat, foglalkozásukat adottságaik, felkészültségük és képességük alapján szabadon választhatják meg. Míg a művelődési jogról a régi alkotmányban csak általános formában volt szó, most az alaptörvény kitért a kötelező általános középiskolai képzettségre, valamint a főiskolai képzettség széles körű fejlesztésére is. (Folytatás a 2. oldalon.) Öntözni! De hogyan? Az évelő takarmányok betakarításának, első kaszálásának sürgető, igényes munkája csaknem véget ért. De még a legnagyobb dologidőben sem múlt el nap, hogy a jó gazda szeme meg ne cirógatta volna az ígéretesen fejlődő gabonatáblákat. Szövetkezeteink vezető dolgozói, mezőgazdászai valóban jó gazdához illően, mindent megtesznek a növénytermesztés sikere, a maximális terméseredmény elérése érdekében. Ha érvényes az a mondás, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot, úgy ez kisebb módosítással a növénytermesztésben is megállja a helyét. Szövetkezeteink agronómusai naponta figyelik, ellenőrzik a vetést, az egyes parcellákat, gondoskodnak a szükséges tápanyagok idejébeni alkalmazásáról, a növény fejlődését elősegítő összes feltétel megteremtéséről. Amennyiben természetesen ez az ember módjában ál. Tehát az öntözéssel gondoskodnak a növényzet vízszükségletének kielégítéséről is. A korszerű mezőgazdaság hatékony öntözés nélkül elképzelhetetlen. Szocialista mezőgazdaságunkat pedig mindenképpen megilleti a korszerű jelző. A termelés hatékonyságának fokozása minden mezőgazdasági üzemünkben elsődleges fontosságú feladattá nőtt. S mezőgazdaságunk korszerűségét nemcsak a nagy teljesítményű gépek alkalmazása, hanem az is bizonyítja, hogy egyetlen lehetőséget sem hagy kihasználatlanul, ami a termés minőségi javítását, a hozamok mennyiségi fokozását segítheti elő. A produkciónövelés és a minőségszint fokozásának egyik hatékony eszköze az öntözés lehetőségének megteremtése és maradéktalan kihasználása. A példák sora bizonyítja, hogy nemcsak a takarmányok és a kapásnövények, hanem a gabonafélék is meghálálják az ilyen gondoskodást —• a hiányzó csapadék, a talajnedvesség mesterséges pótlását. Az öntözést. De hogyan is állunk szlovákiai viszonylatban e létfontosságú feladat elvégzésével? A legilletékesebbek közül az Állami Meliorációs Igazgatóságon Jozef Valent mérnök, az igazgatóság szakelőadója vállalkozott ennek a kérdésnek megválaszolására. Napjainkban — véleménye szerint — nemcsak a lucernát, a szántóföldi takarmánynövényeket, hanem a kapásokat is feltétlenül öntözni kell. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban például a tavaszi árpát is intenzíven öntözték. Jelenleg olyan a helyzet, hogy minden növény elbírná, sőt nagyon is meghálálná a legalább egyszeri, minimális, alap-öntözőadagot. Szlovákiában az öntözővíz-szolgáltatás adatai alapján kereken több mint 175 és félezer hektár mezőgazdasági földterület öntözhető a nagy- és közepes területi öntözőrendszerekkel. Viszont az idei év június harmadikán felmért helyzet szerint ez ideig, tehát június első napjaiban egyszeri öntözőadagokkal és 6 millió 550 ezer köbméter víz felhasználásával csupán 20 ezer 106 hektárnyi mezőgazdasági földterületet részesítettünk az öntözés áldásában. Tekintettel a természetes csapadék és a talajnedvesség szintjének alakulására, napjainkban a helyzet egyáltalán nem kielégítő, sőt inkább nagyon is kedvezőtlen. Az átlagos időjárás egyre állandóbb lesz. A hőmérséklet fokozatosan eléri a nyári értékeket. Ezért az öntözés terén aggasztó tünet, hogy május 27-től június harmadikéig terjedő héten az öntözött területek terjedelme — az Állami Meliorációs Igazgatóság adatai szerint — csupán 7396 hektárral bővült. lán Lehet ugyan — földműveseinket maaz energia-gazdálkodással kapcsolatos szigorúbb rendelkezések gátolják az öntözés adta lehetőség szélesebb méretű kihasználásában. A legutóbbi napokban azonban az Állami Meliorációs Igazgatóság és a Szlovákiai Energetikai Vállalat vezérigazgatósága között létrejött egyezség alapján az intenzív öntözőgazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemek az esti energetikai csúcsfogyasztás időszakában, tehát 17 és 21 óra között is— ha ennek szüksége mutatkozik — öntözhetnek. Természetesen az illletékes szervek előzetes beleegyezése, kölcsönös megegyezés alapján. Ezáltal lehetővé válik, hogy az öntözőberendezések délelőtt 11 órától a másnap reggeli 1 T óráig megszakítás nélkül üzemelhessenek. Viszont erre a kivételre csupán az olyan szivattyúállomások tarthatnak igényt, amelyeket az energetikai csúcsfogyasztás időszakán kívül is teljes mértékben és hatékonyan kihasználnak. Tehát az öntözést végző mezőgazdasági üzemek elsődleges feladata, hogy elsősorban a csúcsfogyasztáson kívüli időszakban öntözzenek és ezáltal jogot formálhatnak arra, hogy szükség szerint az energiafogyasztási csúcsok idején is üzemeltethetik öntözőberendezésüket. A lehetőség tehát adva van az öntözés termésfokozó hatásának maradéktalan kihasználására. Viszont ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az öntözésre minél célszerűbben használjuk ki a munkaszünet napjait, a szombatokat és mint az éjszakai vasárnapokat, vasaórákat. Az érvényben levő rendelkezések értelmében most már péntek este 21 órától hétfő reggelig 57 óra leforgása alatt jelentős területeket láthatunk el a szükséges öntözővízzel. Példaként felhozhatnám, hogy a Felső-csallóközi öntözőrendszerbe tartozó 13 szivattyúállomás közül az utóbbi időben négy állandóan teljes kapacitással éjjel is üzemel, hogy a szükséges öntözőadagot biztosítsa. Itt tudják: a jó terméseredmény eléréséhez, a hozamok fokozásához nélkülözhetetlen a talaj vízigényének optimális biztosítása. Van azonban még szövetkezeteinkben, mezőgazdasági üzemeinkben egy olyan, mondhatnánk rossz szokás, tévhit, hogy a gyenge vetéseket igyekeznek alapos öntözéssel feljavítani. Ez azonban a legtöbb esetben nem adja meg a várt eredményt. Az ilyen parcellákon — amelyek sokszor már kiszántásra érettek — az öntözés jelentős költségtöbbletével gyakran csak minimális eredményt érnek el. Néha pedig az öntözés költsége haszontalanul kidobott összeg. Ehelyett inkább a szépen mutatkozó, nagyobb hozammal kecsegtető növényzetet öntözhették volna, ahol az így elért terméstöbblet kiegyenlíti a gyengébb parcellán keletkezett hiányt. Napjaink egyik komoly problémája az öntözés. Egyrészt a vízkészletek, másrészt az elektromos energia fogyasztásának lehetőségeit tekintve. Sem a vízzel, sem az energiával nem pocsékolhatunk. A takarékosság inkább abban mutatkozzék, hogy észszerűen, megfontoltan, céltudatosan használjuk fel az öntözés lehetőségét. A megfontolt célszerűség párosuljon az üzemeltetési fegyelem szigorú betartásával. Csakis ez hozza meg a kívánt eredményt — a bőségesebb termést, korszerű szocialista mezőgazdaságunk további fejlődésének sikerét. Obenau Károly