Szabad Földműves, 1978. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1978-06-24 / 25. szám

1978. június 24. ÜZEMKÉPES KOMBÁJNOKKAL Indulásra készen­ ­ [UNK] Tizenkilenc kombájn indulásra készen, húsz kisegítő kom­bájn érkezésével számolnak ♦ A tavalyinál jobb kilátások a gazdagabb termésre ♦ Jobb az alkatrészellátás; sokat segít az állandó ügyelet az AGROTECHNIKA részéről ♦ Jól meg­szervezték a gabonabetakarítási versenyt — a kombájnosok teljesítményét naponta értékelik ♦ Csoportosan üzemeltetik a gépeket ♦ A lehető legkisebbre csökkentik a betakarítási és tárolási veszteséget ♦ Rövidesen megkezdődik ,az aratás a Kráľovský Chlmec-i (királyhelmeci) Állami Gazdaságban is. Míg tavaly csupán 31 mázsás hektár hozamátlagot értek el gabonából, az idén — ha va­lami elemi csapás közbe nem jön — 40—42 mázsás hozamra számítanak. Ehhez természetesen nagymértékben hozzájárul az alapos felkészülés.­­ A cél most is az, mint a múlt nyáron: húsz nap alatt befejezni az aratást, a szalmalehúzással, tarlóhán­tással együtt — tájékoztatott Koleszár János főagronómus. Szavait Bélán Já­nos főgépesítő és Lipai Lajos gazda­ságvezető azzal toldja meg, hogy a valahai aratás két hónapig is eltar­tott, az egész falu apraja-nagyja be­kapcsolódott a munkába, most meg 70—80 ember ügyévé vált. S ha a járulékos munkát is hozzávesszük, akkor sem haladja meg a munkaerők száma a 110—120-at. A közel háromezer hektárnyi arat­­nivalóhoz 19 saját üzemképes kom­bájn áll rendelkezésre, s a különböző együttműködések alapján további 20 kisegítő kombájn érkezésével számol­nak. a Az előző évekhez viszonyítva jobb gazdaság műszaki ellátottsága. Mint Bélán főgépesítő mondotta, éven­te ötmillió koronát fordítanak gépesí­tés-fejlesztésre. Ez aztán a gabonabe­takarítás idejének lerövidüléséhez is jelentősen hozzájárul, nem beszélve a munkaszervezés tökéletesebbé téte­léről, a munkálatok jobb összehan­goltságáról, a teljesebb szociális el­látottságról, ami a dolgozókat illeti. Az aratást az olajrepcével kezdik, amely 250 hektárnyi, utána követke­zik a tavaszi árpa, a borsó, a maglu­cerna, a búza, s későbbre marad a napraforgó és a kukorica. Azelőtt az olajrepce sok gondot okozott: kétmenetesen kellett aratni, hogy kellőképpen megszáradjon és csépelni lehessen. Ez költségessé tet­te a betakarítást. Ezenkívül hektáron­ként két-három mázsa szemveszteség­gel járt. Most vegyszerrel leperzselik a még zöld levélzetet, s a betakarítás így egymenetes, s a szemveszteség a legkisebbre csökkenthető. Közben Terebesi Miklós esztergá­lyost is szóra bírjuk. Többek között elmondja, úgy lett első a kombájno­sok versenyében, hogy más gazdasá­gokban is vállalt aratnivalót. Büszke arra, hogy a kevésbé beszerezhető alkatrészeket maguk készítik el, per­sze így költségesebb, mintha a gyár­ban készítenék. Úgy lenne jó, ha a mezőgazdasági üzemek gépjavítóinak nem kellene házi bütykölésre kény­szerülniük. De ez is jobb, mintha áll­nának a gépek, üzemképtelenül. — Valamennyi gabonakombájnunk indulásra készen, üzemképesen várja a bevetést. Egy-egy kombájnra az idén 71 hektárnyi aratnivaló jut — közli a tényt az esztergályos, aki nya­ranta a kombájn nyergébe ül. A főgépesítő az elhangzottakhoz még hozzáfűzi: —­ Az igazság kedvéért azt is említ­sük meg, hogy javult az alkatrészellá­tás, az előbbi évekhez hasonlítva. Se­gít az állandó ügyelet is, melyet az AGROTECHNIKA rendszeresített. Ék­szíjból is kapunk elegendőt, nem úgy, mint tavaly. Koncz László traktoros-gépjavító is azon élenjárók közé tartozik, akik derekasan helytálltak a gabona-beta­karításban, s első helyezést értek el. Ő a Szovjetunió Kárpáton túli terüle­tén is segített a gabona-betakarítás­ban. — A most következő aratás idején is szeretném bizonyítani — fogadko­­zik —, hogy a tavalyi elsőségem nem volt véletlen műve. Koleszár főagronómus, beszélgeté­sünk zárórészeként még arról tájékoz­tatott, hogy a gabona-betakarítási versenyt alaposan megszervezték, s különös figyelmet fordítanak majd a jó irányításra, a részrehajlás nél­küli eredményértékelésre, az általá­nosítható módszerek — s azok alkal­mazói — népszerűsítésére. A kombáj­nosok teljesítményét például naponta értékelik. A napi öthektáros teljesít­ményt felmutató traktorosok prémiu­ma elérheti a 40 koronát, természete­sen a megszabott veszteségnorma túl­lépése nélkül. S annak a kombájnos­­nak, aki az aratás ideje alatt a gabo­na-betakarítási verseny győztese lesz, 1000 korona jutalom üti a markát. • A kombájnokat csoportosan üze­meltetjük. Ügyelünk arra, hogy a le­hető legcsekélyebb veszteséggel taka­rítsuk be és tároljuk a gabonater­mést. Ennek minden előfeltételét megteremtettük. Még a biztonságos munkavégzés, a tűzmegelőzés előfel­tételeit is. (illés) II Kilépni az elmaradottság bűvköréből — ez lehetne hazánk cigány polgá­rainak­­ a fenti három romanes szó tanácsát követve — legelső feladata. Beilleszk­edni a lakosság többi rétegébe, amint ezt azoknak a romáknak példája mutatja, akik a társadalmi, gazdasági és politikai életben, az adott lehetőségekkel helyesen élve ma már fontos tisztségeket töltenek be. Mert ez nem elérhetetlen utópia, sőt nagyon is közeli, kézenfekvő lehetőség a cigányság minden egyes tagja számára. Viszont igaz az is, hogy ehhez sa­ját igyekezetük nélkülözhetetlen. SZABAD FÖLDMŰVES 3. Társadalmi integráció Nemrég véletlenül összehozott sors egy cigány származású értelmi­­­ségivel. Számtalan, a cigányok életé­vel kapcsolatos kérdés került teríték­re. Beszélgető partnerem tavaly vé­gezte be főiskolai tanulmányait és fia­talos hévvel, de szakavatottan tárta fel egyéni nézeteit a cigánykérdésről. Habár már szocialista társadalmi rendszerünk esztendeiben született, mégis nem a legrózsásabb gyermek­korra emlékezhet vissza — mondotta. — Sokan voltak gyerekek, és édes­apja, a családfő volt az egyetlen ke­reső, így szűkösen jutott csak mind­egyiküknek a földi javakból. Egy kis vidéki város muzsikus-cigánya bizony nem gyűjthet nagy vagyont, ha népes családról kell gondoskodnia. A család szűkös anyagi helyzete ellenére szo­cialista társadalmunk hatékony támo­gatásával régi szintet, megszerezte azt a képzet,­amely a felelősségteljes és nagy felkészültséget igénylő újság­írói hivatás betöltésére feljogosítja. De vajon hánynak sikerül a 190 ezer cigány lakos közül, hogy szakí­tani tudjon a régtől beidegződött ha­gyományokkal? Hányan lehetnek azok, akik a társadalmi beilleszkedés terén ilyen eredményt tudnak felmu­tatni? Számuk nem nagy, mert a ha­gyományok a cigány családok leg­többjében sokkalta erősebbek, mint a társadalmi integrálódás vágya. Néhány év alatt az ősöktől örökölt hajlamok gyökeres megváltoztatása szinte lehe­tetlen. Sok időt és komoly erőkifej­tést igényel e feladat sikeres elvég­zése az állami szervektől, de még in­kább a társadalmi szervezetektől. S már a gyerekeknél kell kezdeni. Az idősebb generáció átnevelése szin­te lehetetlen, habár itt sem teljesen reménytelen a helyzet. Természetesen elsősorban ott, ahol a cigányok ma­guk is megértik, hogy mindazt, amit társadalmunk életük kulturáltabb szintjének elérése érdekében nyújt nekik, az ő érdekükben teszi. Éppen a cigányok nagy hányadának szellemi elmaradottsága okozza, hogy a cigánygyerekek zöme gyenge elő­menetelt mutat fel az iskolában. So­kuknál a legegyszerűbb fogalmak is­merete hiányzik, gyenge a képzelő­erejük, tárgyi ismeretük, ami végered­ményben az iskola, a tanulás iránti érdeklődésük csökkenésében, hiányában, az iskolakerülésben teljes csú­csosodik ki. Közigazgatásunk szervei ezért a na­gyobb cigány települések mellett olyan külön osztályokat nyitnak az általános iskolákban, ahol a szellemi­leg elmaradottabb cigánygyerekekkel külön, intenzívebben foglalkoznak, hogy elsajátítsák az előírt tananyagot. Még eredményesebb azonban, ha már a tanköteles kor elérése előtt nagyobb gonddal foglalkozhatnak a cigánygye­rekekkel és kulturált környezetben sajátíthatnak el olyan ismereteket, amit természetes családi környezetük nem tud megadni. E téren az óvodák adnak kellő lehetőséget e feladat si­keres elvégzésére. S a tapasztalatok igazolják, hogy az óvodából kikerülő cigánygyerekek az iskolában már job­ban helytállnak, jobb tanulmányi eredményeket érnek el, különösen, ha szüleik is kulturáltabb környezetben élnek és kikerülnek a péró-élet hatá­sa alól. Az iskolai oktatás, illetve a tankö­teles kort megelőző óvodai nevelés nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy ezekből a fiatalokból elődeiknél mű­veltebb, kulturáltabb, munkaszerető és minden téren fejlődőképes egyedei legyenek annak a társadalomnak, a­­melyben a becsületes munka az anya­gi jólét, a társadalmi érvényesülés és megbecsülés alapját képezi. Ezt elér­ni a cigány polgárok között szocia­lista társadalmunk egyik kiemelkedő sikere lesz. Gyakran felmerül gondolataimban az a sivár, egészségtelen környezet, amit egy cigánypéró látványa nyújt. A pérók megszüntetése nem könnyű, hiszen minden igyekezet ellenére még tavaly is 529 cigánypéró volt Szlová­kiában. $ itt a cigányok ezrei élnek kulturáltnak egyáltalán nem mondha­tó körülmények között. Pedig köztük is mennyi érték, hány tehetség vész kárba, mert nem használják ki a tár­sadalmi beilleszkedés terén nekik nyújtott lehetőségeket. Ezen mielőbb változtatni kell, hogy a cigány elnevezés ne legyen leala­csonyító jelző, ne legyen szinonimája a munkakerülésnek, az élősködő élet­módnak s mindannak, ami napjaink­ban még e szó hallatára felötlik ben­nünk. Ne legyenek ők azok, akik semmibe veszik társadalmunk törvé­nyeit és a bűnözés statisztikájában a prímet játszók. Hanem minél többen legyenek a cigányok, a romák közül azok, akik helytállásukkal a munká­ban, a társadalmi életben mindenki számára példaként állíthatók. OBENAU KÁROLY ш [UNK]:­ Tapasztalatcsere vagy csak terefere...? (Hornyánszky Katalin felvétele) 5 Közérzetünk, alkotókedvünk, mun­kához való viszonyunk lényeges be­­folyásolója a munkakörnyezet. Ennek fontosságát szocialista társadalmunk idejében felismerte, aminek az ered­ménye nem maradt el: a dolgozóink­ról való mindennemű gondoskodás évről évre fokozottabb, ezt az alábbi példa is hűen bizonyítja: A Szövetkezeti Földművesek Szövet­ségének Levicei (Léva) Járási Bizott­sága május havában értékelte a járás szövetkezeteinek kötelezettségválla­lásait. Ezek többnyire a munkakör­nyezet javítását szolgálják. Ebben a versenyben figyelemre méltó eredmé­nyek születtek. A járási értékelésben a Pohronský Ruskov-i (Oroszka), Ipeľ­ský Sokolec-i (Ipolyszakállas) a Veľ­ký Ďur-i (Győröd) szövetkezet szere­pelt legsikeresebben. Az idén külön elismerésben részesült a Tekovské Lužany-i (Nagysalló) szövetkezet. Pakusza Lajostól, a nagysallói szö­vetkezet elnökétől, megkérdeztem, hány év alatt tehető a dolgozók mun­kakörnyezete színvonalasabbá, mennyi idő telik el addig, amíg a jó eredmé­nyek megszületnek? — A jó munkarkörnyezet kialakítá­sa csakis lépésről lépésre történhet. Az utolsó hat évben tudunk igazán a munkakörnyezet javítása terén­­ ked­vező eredményeket elérni, ami a pénz­ügyi helyzet javulásának, a dolgozók kezdeményezőkészségének is köszön­hető. A jó, s tartós eredményeink an­nak is köszönhetők, hogy kerüljük az ideiglenes megoldásokat. Nem egy szövetkezetben tapasztal­tam, hogy rosszul értelmezik a mun­kakörnyezet szót. Ez alatt a fogalom alatt jóformán csak a gazdasági tele­pek parkosítását, a tagok üdültetését, orvosi ellátását stb. értelmezik, s a közvetlen munkakörülmények nagyon sok esetben — sajnos — elhanyagol­tak. De nézzük, milyen a helyzet ez­zel kapcsolatban az illető szövetke­zetben? A kérdésre Kovács Ernő, a gazdaság fő­könyvelője felelt: — A mai termelési körülmények között — figyelembe véve a munka­erőhiányt, munkásvédelmet —, gazda­ságainknak nagy gondot kell fordíta­niuk a nehéz fizikai munka kiküszö­bölésére, az egészséges munkakörül­mények kialakítására. Az utóbbi években ezen a téren szövetkezetünk­ben határozott lépéseket tettünk és teszünk a jövőben, hiszen sok még a kihasználatlan tartalék, lehetőség. Eddigi tevékenységünket két példá­val jellemezném: ahol nagyüzemileg termesztik a szőlőt, szüret alkalmával társadalmi munkások — nyugdíjasok, tanulók is — segítik a szövetkezetet. Rendszerint a súlyemelgetés, mint ne­héz testi munka végzése okozott gon­dot. Kerestük a megoldást, s meg is ta­láltuk: szerkesztettünk egy hidrauli­kus emelő berendezést, amellyel a sző­lővel teli, súlyos műanyagkádakat a traktor rakodóterébe emeljük. Ez a berendezés nemcsak dolgozóinkat kí­méli, de jelentős anyagi megtakarítást is jelent szövetkezetünknek. A másik példa: a palántaültetéskor mi is felszereltük traktorainkat víz­tartállyal. Ez sok női dolgozónknak könnyítette a dolgát, ugyanis most már ültetés alkalmával nem kell kü­lön öntözniük a palántákat. Számos hasonló példát sorolhatnák, de még mindig nem lehetünk elégedettek: a közeljövőben dolgozóinktól minden jó tanácsot, ötletet szívesen fogadunk majd. * Az egyesített Haladás szövetkezet­ben évekkel ezelőtt célul tűzték ma­­guk elé: minden termelési részlegen szociális berendezéseket létesítenek önerőből. A feladat teljesítése nem volt könnyű. Ma már a Cakai (Cseke), a málaši (Málas) részlegen és Nagy*­sák­on a dolgozók szociális berende­­zésekkel rendelkeznek. Az utóbbi he­lyen épült szociális létesítmény 110 ember igényeit elégíti ki. Ezzel per­sze még nem oldódott meg teljesen a helyzet: a központi műhely dolgozói számára a jövőben építenek fel egy szociális épületet, a diagnosztikai ál­lomással párhuzamban. Egyetlen gazdaság számára sem le­het közömbös, van-e dolgozóinak mun­karuhája, védőöltözete, vagy nincs. A nagysallói közös gazdaság az utóbbi időben összesen 286 ezer korona ér­tékben rendelt védőöltözetet. S ha a partnervállalatok a rendelt mennyisé­get elküldik, teljes mértékben le tud­ják cserélni a régi munkaruhákat, s új speciális védőöltözeteket bocsájt­­hatnak a vegyszerekkel, vagy más, egészségre ártalmas munkát végző dolgozók rendelkezésére. Saját konyha még csak tervekben szerepel, az étkeztetés gondját a­­zonban már megoldották. A Jednota nagysallói vendéglátó üzemében étke­zik a dolgozók egy része, amihez gazdaság jelentős összeggel járul hoz­­­zá.­­ Itt az üdülés ideje. A szövetke­zeti tagok az idén hol, s milyen kö­rülmények között üdülnek? — Ebben az évben 40 ezer koronát irányoztunk elő üdültetésre — mon­dotta a főkönyvelő. — Negyvennégy dolgozónk utazik a szovjetunióbeli Uzsgorodba, tízen keresik fel az emlí­tett ország legszebb fürdőit és üdülő­telepeit. Persze néhányan üdülnek majd Jugoszláviában, Magyarorszá­gon, a Német Demokratikus Köztársa­ságban is. Magyarországra — csere­akció keretén belül — évente szerve­zünk kirándulással összekötött tanul­­mányutakat, ugyanis nagyon jó kap­csolataink vannak a kondorosi és a siklósi szövetkezettel. Emellett persze 10—15 gyerek is üdül nyaranta. Ha egy szövetkezet támogatja a falu sportéletét, helyesen cselekszik. Mai agyongépesített, különféle stressz­hatásokkal terhelt világunkban a dol­gozó embernek valóban szüksége van a mozgásra, egészségének ilyen mó­don való szilárdítására. A gazdaság három sportpálya karbantartásának költségeit és az kiadásokat fedezi. előforduló nagyobb Szükség esetén a sportolók rendelkezésére bocsátja autóbuszát. A nagysallósiak megkapták az ar­­kadaki járás vándorzászlóját. Ezt a kitüntetést csakis azok a szövetkeze­tek érdemelhetik ki, melyek mind a termelésben, mind a dolgozókról való szociális gondoskodásban kiváló ered­ményeket érnek el. Osztozunk örömükben, s a jó ered­ményekhez őszintén gratulálunk! KALITA GÁBOR

Next