Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-04 / 27. szám

1981. július 1. A KGST részvétele a­­ második kosár feladatainak megvalósításában A KGST-tagállamok sohasem szige­tel­nek el a világ többi részétől, s az autarkia gondolata is távol áll tő­lük. Gazdasági potenciáljuk szilárdí­tását feltételnek tartják arra, hogy bővüljenek a különböző társadalmi rendszerű országokkal folytatandó gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés lehetőségei. A tagországok kormányfői a KGST XXX. ülésszakán nagyra értékelték az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet munkájának eredményes befejeződését, s megállapították, hogy a helsinki értekezlet záróokmánya „alap az európai államok gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatainak kiterjesztésére és elmélyítésére. A tag­államok szilárd elhatározása, hogy következetesen érvényre juttatják az Európa-értekezleten megfogalmazott rendelkezéseket és a záróokmányban kifejezett célok maradéktalan eléré­sére fognak törekedni.“ A KGST végrehajtó bizottsága a hel­sinki értekezletet követően nyomban bejelentette, hogy kész hozzájárulni az ún. „második kosárba“ tartozó fel­adatok megvalósításához, vagyis a zá­róokmányban Gazdasági, tudományos és műszaki, valamint környezetvédel­mi együttműködés címen szereplő fontos fejezetben tartalmazott elvek és rendelkezések érvénybe léptetésé­hez. A KGST keretében intézkedések történtek a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére a többi nemzetközi és tudományos-műszaki szervezet, főként pedig az ENSZ Európai Gazdasági Bi­zottsága irányában. Az ilyen kapcsolatok példaképéül szolgál a két szervezet titkárságának a statisztikai információk összehason­líthatósága terén folytatott együttmű­ködése. Az Európai Gazdasági Bizott­ság 33. plenáris ülésén és az Euró­pai Statisztikusok Konferenciájának 26. ülésén megállapították, hogy a KGST Titkársága pozitívan befolyásol­ja az e téren folyó együttműködést, amint ez megfelel a helsinki záró­okmány szellemének. Az Európai Gazdasági Bizottság Tit­kársága tervezetet hozott nyilvános­ságra: Az ENSZ nemzetközi szabvány­osztályozási átszámítási táblázatai a KGST külkereskedelmi egységes áru­jegyzékének kategóriájában. A ter­vezetet az Európai Gazdasági Bizott­ság Titkársága és a KGST Titkársága és a KGST Titkársága közösen dol­gozta ki. A KGST Titkársága ugyan­csak a következő témával kapcsolatos anyagot adott át az Európai Gazda­sági Bizottságnak: A szociális statisz­tika alapvető mutatórendszerei és a mutatók kiszámítási rendszerei, az életkörnyezetre vonatkozó statisztikai anyagok, továbbá a számítógépek sta­tisztikai célú felhasználása. Különös jelentősége van annak, hogy a mind­két titkárság által jóváhagyott 1979— 1980. évi statisztikai együttműködési programot eredményesen teljesítették. Fejlődik a KGST és az EGB együtt­működése a villamos energia terén. Az EGB villamos energiaügyi bizott­sága az energia rendszerek nemzet­közi kapcsolását kutatva, egyebek között a KGST Titkárságának vonat­kozó dokumentumát is felhasználta. Tekintettel arra, hogy ez a kutatás a záróokmány egyik jelentős pontját érinti, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy az EGB energiaügyi bizottsága fokozatosan kivitelezi ezt a terveze­tet. Ugyancsak eredményes együttmű­ködést folytat a KGST az Európai Gazdasági Bizottság szénipari bizott­ságával. A témakörrel kapcsolatban a KGST tapasztalatait összegező anya­gokat ad át és segít az EGB-nek sze­mináriumok és szimpóziumok rende­zésében. A szén gázosításával és cseppfolyósításával foglalkozó szim­póziumon­­ a vita keretét lényege­sen kiterjesztő jelentést terjesztett elő a KGST Titkársága. A két titkár­ság kölcsönösen előnyösen együttmű­ködik további népgazdasági területe­ken — a környezetvédelemben, a me­zőgazdaságban, a gázszállításban stb. Az EGB 34. plenáris ülése 1978 ápri­lisában felhívta a figyelmet a szovjet kormánynak arra a javaslatára, hogy rendezzenek energetika-fejlesztési eu­rópai kongresszust. Tavalyi ülésén újra egy ilyen célú államközi értekez­let összehívását javasolta. Határoza­tában kiemelte annak jelentőségét, milyen fontos e kérdések további megvitatása szempontjából az egyes küldöttségek információ- és eszme­cseréje az általános és nemzeti ener­getikai problémákról. A befejeződéséhez közeledő madri­di találkozó is nagy alkalmat jelen­tett arra, hogy a részvevők készsé­güket bizonyítsák a záróokmány va­lamennyi fejezetében tartalmazott rendelkezések megvalósítását célzó konstruktív intézkedések egybehango­lására és az ezt elősegítő lehetősé­gek megtalálására. ALEKSZANDR POPOV J­úlius 3-án fennállásának 30. év­fordulóját ünnepli az Antifa­siszta Harcosok Nemzetközi Szövetsége, nemzetközi rövidítéssel a FIA. Bátran állíthatjuk, hogy kettős jubileumot ül, mert tevékenységében erőt meríthet egy másik jubileumi esemény tanulságaiból, ugyanis nem sokkal előtte emlékezett meg a világ a Szovjetunió Nagy Honvédő Háború­járól, mellyel a hitleristák fasiszta hadjárata a fasizmus megsemmisülé­séhez vezető út állomásához ért. Az antifasiszta harcosok szerveze­tét a fasizmus üldözöttei hozták lét­re, amikor 1951-ben a volt politikai foglyok szervezetéből megalakították a mai Antifasiszta Harcosok Nemzet­közi Szervezetét, melynek 22 ország­ban 60 nemzeti tagszervezete van. A szervezet küldetése már elneve­zéséből adódik: a fasizmus szellemi maradványainak megsemmisítése, háború utáni viszonyokba beépült ná­a­cik leleplezése, s annak, elsősorban a szocialista közösség által képviselt politikának nemzetközi támogatása, melynek célja egy új háború megaka­dályozása, az emberiség békés jövő­jének egyengetése, a nemzetközi fe­szültség enyhülésének támogatása, a leszerelés előmozdítása s így az em­beriség békés kapcsolatainak ápolása. Ez a nem kormányszinten működő szervezet nagy szolgálatot tehet en­nek az ügynek, hiszen rendes státusa van az ENSZ Gazdaságügyi és Szo­ciális Tanácsában, valamint a világ­­szervezet nevelésügyi és kulturális szervezetében, az UNESCO-ban is. E nemzetközi szervezet az egyes orszá­gokban működő tagszervezeteivel együtt felemeli tiltakozó szavát, vala­hányszor fasiszta vagy fasizálódó dik­tatúrák tiporják a népek jogait, mint ez Chile, Uruguay, Salvador és ha­sonlóan más országok esetében tör­tént. Mondhatnánk, a Nemzetközi An­tifasiszta Szövetség a nemzetközi lég­kör érzékeny barométere, s nyomban reagál, valahányszor a fasizmus, — akár álcázott formában is — felüti a fejét, s e jelenségek ellen mozgó­sítja többmilliós tagságát, hiszen olyanokat tömörít soraiban, akik sa­ját bőrükön tapasztalták a fasizmus embertelenségét, az emberi nemet súj­tó átkát, ismerik természetét, s ezért elszántan küzdenek ellene, segítő ke­zet nyújtva valamennyi nemes célú nemzetközi szervezetnek az összefo­gásra. (L) Harcosok jubileuma Problémák a lengyel gazdaságban Lengyelországban romlik a gazda­sági helyzet. Májusban az ország ös­­­szesített ipari termelésének értéke 18,3 százalékkal volt kisebb a tavaly májusinál. Legsúlyosabb a visszaesés a kőszéntermelésben és az elektromos energia termelésében. Áprilisban pél­dául szénből 27,7 százalékkal keve­sebbet bányásztak, mint egy évvel előtte. Az elektromos energia terme­lése 8,6 százalékkal esett vissza. A lengyel kohászat viszont — a koksztermelés kivételével — vala­mennyi fontosabb termék esetében teljesítette öthavi tervét. A szocialista és a tőkés országokba irányuló ex­portja egyaránt sikeresen alakult. Ezzel szemben kedvezőtlenül ala­kult a mezőgazdasági termelés: a vá­gómarha-beadás 23,6 százalékkal volt kevesebb, mint egy évvel előtte, a tejbeadásban a csökkenés 10,2 száza­lékos volt. Ugyanakkor a fizetések 25 száza­lékkal emelkedtek. Májusban az át­lagfizetés 6657 zloty volt, 24 és fél százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. A lakossági pénzjövedel­mek növekedése egy év alatt 20,6 százalékos volt. A vásárlóerő növeke­dését egyúttal a piacra kerülő áru­­mennyiség csökkenése kísérte: a pia­ci kínálat értéke 6 milliárd 400 mil­lió zlotyval, azaz 5,2 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban. A lengyel export a vonatkozó ös­­­szehasonlításban 19,8, az import pe­dig 9,9 százalékkal csökkent. Ezen belül a szocialista országokba irányu­ló kivitel 21,5, a tőkés országokba irányuló export 17,6 százalékkal esett vissza. A szocialista országokból szár­mazó behozatal 12,3, a tőkés államok­ból származó import 28,9 százalékkal csökkent. (Magyar Hírlap) VALAHOL NYUGAT-EURÓPÁBAN A NATO-országok washingtoni utasí­tásra fokozzák és fegyverkezésüket támogatják közép-hatótávolsá­­­gú rakéták nyugat­­európai telepítésé­nek terveit. — jobbra igazodj! (A Basler Zeitung karikatúrája) .SZABAD FÖLDMŰVES, A történelmi kalendárium egy születésnapi évfordulót jelez: július 2-án volna 55 éves Pat­rice Lumumba, Kongó, a mai Zaire nemzeti hőse, akit a történelem a bomló gyarmati rendszer hatvanas években meggyorsult folyamatában az imperialisták politikai gyilkossá­gainak áldozatai között tart nyilván. Lumumba felismerte, hogy a gyar­mati igából felszabadult népe csakis a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen segítségével találhat­ja meg a maga útját a nemzeti fel­virágzásához. Az Imperializmus Kongót nem szí­vesen engedte ki karmai közül. Kü­lönösen az ásványkincsekben gazdag Katanga tartomány (ma Shaba) volt az, amelynek megtartásáért nagy játszmába bocsátkozott. A kivonuló Afrika hú fia volt belga gyarmatosítókkal szövetkeztek a francia, és természetesen, az ame­rikai társaságok. A független Kongó ura gazdaságilag továbbra is az Union Miniére maradt, amely megtalálta a maga emberét Csombéban, a minden­re elszánt katangai kiskirályban. Ami­kor az ENSZ dekolonizációs nyilatko­zata értelmében a hatvanas évekkel új történelmi fejezet kezdődött Afrika életében, a CIA már feltérképezte a monopóliumok afrikai „vadászterüle­tét“. Precízen dolgozott, pontos, lé­lektani megalapozottságú információi voltak az afrikai politikusokról. Lu­­mumbáról tudta, hogy meg nem alku­vó és megvesztegethetetlen. Ezért ha­lálos ítéletét már előre , kimondták. A hóhéri szerep az időközben elhunyt Csombénak jutott. Lumumbának sírja sincs. Kénsavban feloldott, meggyötört testét így fo­gadta magába az anyaföld. Szellemét azonban nem tudták megölni. Az ő nevében fognak olykor fegyvert kongói törzsek fiai, hogy megszaba­a­duljanak új elnyomóiktól, akiket Mo­butu elnök készségesen kiszolgál. Lumumba nevét a róla elnevezett moszkvai Népek Barátsága Egyetem is őrzi. (L) 3 Mindig a békeharc élvonalában A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak múlt heti ülésére történelmi év­forduló jegyében került sor. Mint megemlékeztünk róla, kerek negyven éve indította el a náci hadigépezet pusztító támadását a szovjetország ellen, miután fél Európát leigázva győzelmeinek koronáját éppen a Szov­jetunió meghódításától remélte. A hit­leristák nagyot csalódtak, csúnyán elszámították magukat. A szocialista forradalom országában leckét kaptak a szovjet ember hazaszeretetéből. A gépóriások csatájában erősebbnek bi­zonyult a szubjektív tényező — az új társadalom hazaszerető szocialista embere, akinek erkölcsi nagysága az­­ egész világ figyelmét a szovjetország­ra terelte. Az imperialista világ, mely szeret­te volna, ha a náci háborús masiné­ria helyette is elvégzi a „piszkos munkát“, a Szovjetunió szocialista rendszerének felszámolását és népei­nek leigázását, végül maga is náci támadás áldozatául esve kénytelen volt a szovjet állam szövetségét ke­resni. A Szovjetunió Vörös Hadserege 1945-ben Berlinben betetőzte világ­történelmi győzelmét, aztán a Távol- Keleten kényszerítette meghódolásra a japán imperialista agresszort, de a Szovjetunió sohasem sajátította ki a győzelmet: az antifasiszta koalíció közös nagy győzelméről beszélt, noha a háborús terhek oroszlánrészét, még­pedig a nyugati szövetségeseknél ne­hezebb feltételek között, ő viselte. Csak a hadi eseményeknek húszmillió szovjet áldozata volt, nem szólva a polgári lakosság veszteségeiről. Miért térünk vissza ezekhez az is­mert tényekhez? Azért, mert a nyu­gati világ politikusai csakhamar el­felejtették a legszörnyűbb európai há­ború tanulságait, háborús tömbökbe tömörültek a Szovjetunió ellen, s ezt a hidegháborús politikájukat — több­szöri kudarca után — ismét folytat­ják, noha bebizonyosodott, hogy az emberiség érdekeinek a feszültség­enyhülési és a leszerelési politika fe­lel meg. A Legfelsőbb Tanács ülése — Leo­­nyid Brezsnyev előterjesztése alapján — ezért fordult újabb felhívással a világ parlamentjeihez és népeihez, ab­ban a reményben, hogy még ma min­dent meg kell tenni, hogy útját áll­ják a féktelen fegyverkezés és a há­borús kalandok híveinek. Mindent meg kell tenni, hogy biztosítsák az embereknek az élethez való jogát, így hangzott a tömör indoklás. A felhívásban a szovjet parlament velősen fogalmazza meg a történelmi tanulságot: A történelem keményen megleckéztetett. Túl nagy árat fizet­tek a népek azért, hogy nem sikerült elhárítani a háborút, idejében meg­akadályozni a fenyegető veszélyt. Nem szabad megengedni a tragédia megismétlődését. Meg kell és meg lehet tenni mindent egy új világhá­ború megakadályozására. A felhívás a háborús veszély leg­főbb forrásaira tereli a figyelmet. A legakottabb veszélyforrás az Imperia­lista államok rakéta- és bázispoliti­­kájában­ rejlik, újabban az ún. euro­­rakéták telepítésében. „A világot teljesen ellepik a tö­megpusztító fegyverek, amelyekből egyre több­ van, s egyre rafináltabb és pusztítóbb fegyvereket fejleszte­nek. Nyugat-Európában készen áll­nak a támaszpontok új nukleáris ra­kéták százainak a telepítésére. Az atomfegyverek alkalmazása megen­­gedhetőségének a gondolatát akarják az emberekbe oltani.“ A háborús veszély erősödésével kapcsolatban a felhívás a veszély eredőire és fő okaira is rámutat: „Új­ra katonai fölénybe akarnak jutni, fenyegetéseket alkalmaznak, és nyíl­tan jogot formálnak a beavatkozásra más országok belügyeibe. Mindezt a „szovjet katonai fenyegetés“ kohol­mányával álcázzák.” Világos következtetés, hiszen az imperialista nagyhatalmak, mindenek­előtt az Egyesült Államok, a lesze­reléssel kapcsolatos minden tárgya­lást valamilyen, a másik felet sértő feltételekhez kötnek. Ezek között sze­repel a valóságban érdemben nem is létező „afgán kérdés rendezése“, és újabban a politikai és egyéb veszé­lyeket rejtő lengyelországi válságos fejleményekkel kapcsolatos kikötések és fenyegetések. Egy ország szuvere­nitását sértő és Washingtonra jellem­ző arcátlan beavatkozás legfrissebb példája pedig az a külügyminisztériu­­mi körökben elhangzott kijelentés, hogy a jelenleg szocialista kormányú Franciaország és az Egyesült Államok viszonyának jövőbeni alakulására fel­tétlenül kihatással lesz a négy kопm­munista miniszter kormánymegbiza­­tása. Mindezen nyugati próbálkozásokkal szöges ellentétben áll a Szovjetunió határozott és félreérthetetlen állás­­foglalása: „A Szovjetunió senki sem fenyeget, egyetlen nyugati, sem keleti állammal nem törekszik szembenál­lásra. Nem törekedett és nem törek­szik katonai fölényre. Nem kezdemé­nyezte és nem is fogja kezdeményez­ni a fegyverkezési verseny új fordu­lóit. Nincs olyan fegyverfajta, mely­nek korlátozására vagy betiltására a kölcsönösség alapján, a többi állam­mal való megállapodás értelmében nem tanúsítana készséget. A béke biztosítása most és a jövőben is a szovjet állam külpolitikájának leg­főbb célja. Erre irányul az SZKP XXVI. kong­resszusán a nyolcvanas évekre vonat­kozóan elfogadott békeprogram, mely felöleli mind a nukleáris rakétafegy­verekre, mind a hagyományos fegy­­verekre vonatkozó korlátozó intézke­déseket, javaslatokat tartalmaz a je­lenlegi viszályok rendezésére és új konfliktusok és válsághelyzetek elhá­rítására. Az a törekvés hatja át, hogy elmélyüljön az enyhülési folyamat és kibontakozzék valamennyi­ földrész országainak békés együttműködése. Kifejezi a Szovjetunió készségét, hogy tárgyaljanak a béke és a biztonság valamennyi időszerű kérdéséről s meg­értéssel viszonyul más államok min­den építő jellegű javaslatához...“ Különös nyomatékkal kiemeli, hogy „ma nincs más ésszerű mód a bár­­milyen kiélezett és bonyolult problé­mák megoldására, mint a tárgyalás. Semmilyen lehetőség nem maradhat kihasználatlan. Az idő nem vált“ A szovjet parlamentnek a széles politikai közvéleményhez fordulása nagyon érthető és logikus, hiszen az utóbbi években elhangzott számtalan szovjet kezdeményező békejavaslat, kapcsolatfelvételi és újrakezdési aján­lat a Nyugaton süket fülekre talált A SALT-II szerződés megvalósulása is holtpontra jutott. Elgondolkoztató In­telem: „Mindazok, akik most cselek­vésükkel ösztönzik a fegyverkezési hajszát, a tömegpusztító fegyverek halmozását, akik a vitás kérdések erőszakos megoldása mellett vannak, nemcsak szemet hunynak a világot ma fenyegető veszély fölött, hanem valójában szakadékba tasztítják az emberiséget__ A tárgyalások szem­pontjából elvesztett minden egyes nap az atomkonfliktus kockázatának fokozódását, a minden ország népe és az összes nemzetek előtt álló idő­szerű problémák megoldásának elodá­zását jelenti. Az idő nem vált. A Szovjetunió parlamenti úton elő­terjesztett új javaslatának lényege: a világ országainak törvényhozási szervei határozottan szálljanak síkra olyan tárgyalás mellett, amelynek eredménye a rakéta- és nukleáris fegyverkezés további fordulójának megakadályozása lenne, szálljanak síkra tisztességes, egyenjogú, előzetes feltételekhez nem kötött, diktálási kísérletektől mentes tárgyalások mel­lett. A szovjet fél, mint a felhívásban reményét és meggyőződését fejezte ki, elvárja, hogy a kellő tekintéllyel rendelkező parlamentek tárgyalásos alapon a lázas fegyverkezés korláto­zására és a leszerelésre fognak töre­kedni. Szovjet részről is ennek ked­vező légkör kialakításán fognak mun­kálkodni. A kimerülhetetlen szocialista opti­mizmust tükrözi a felhívás záró ré­sze, mely leszögezi: „A béke az egész emberiséget megilleti, s manapság létezésének a legfontosabb feltétele, melyet csakis együttes erőfeszítéssel őrizhetnek meg és szavatolhatnak megbízhatóan.“ A szocializmus anyagi és szellemi erejének tudatából, céljai nemességé­nek átérzéséből, az emberiség sor­sáért érzett nagy felelősségtudatból ered ez a fennkölt kezdeményezés, mely bizonyára a felhívás címzettjei­nek támogatására fog találni. Lőrincz László

Next