Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-03 / 26. szám
1982. július 3. Asszony a forradalombanA (CLARA ZETKIN EMLÉKEZETE) Clara Zetkin, a kiváló német forradalmár születésének 125. évfordulójára emlékezünk július 5-én. Clara Zetkin igen nagy érdeme a forradalmi nőmozgalom szervezése, a kizsákmányolt és jogfosztott asszonyok osztályöntudatának ébresztése és fejlesztése, soraik nemzetközi szervezése. 1857-ben Lipcse vidékén tanítócsaládban született. A falusi tanítócsaládban hagyomány volt a hivatás öröklése. Úgy hozta a sors, hogy Clara fiatal tanítónőként bekapcsolódott a szervezett munkásmozgalomba Forradalmi nézeteinek érését, kikristályosodását elősegítette megismerkedése, majd későbbi házassága egy orosz szociáldemokrata emigránssal, Oleg Cetkinnel. Kivételes szónoki képességével, meggyőző erejű agitációjával elérte, hogy a parlamentbe is beválasztották. 1881-ben, amikor bevezették a hírhedt „kivételes törvényt“, mely a forradalmi munkásszervezetek megbénítását jelentette, illegálisan tovább folytatta tevékenységét a szociáldemokrata pártban. Később emigrációba kényszerült. Működött a francia és olasz munkásmozgalomban, Svájcban, majd az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Mindenütt a női emancipáció lelkes harcosának bizonyult, Leninnel együtt vallotta, hogy a nők felszabadítása nélkül nem valósulhat meg a szocialista forradalom. Clara Zetkin tevékenysége különösen összeforrott a II. Internacionálé háború előtti tevékenységével. Mint ilyennek nagy része volt a Nemzetközi Nőszövetség létrehozásában, s 1910-ben a szervezet koppenhágai összejövetelén az ő javaslatára nyilvánították nemzetközi nőnappá március 8-át. Később Németországba hazatérve a párt baloldali szárnyának egyik élharcosa lett, kimagasló szerepet töltött be a SPARTACUS SZÖVETSÉGBEN, s Németország Kommunista Pártjának alapítói közé tartozott. Korelnöki tisztségben 1932-ben ő nyitotta meg a Reichstag, a birodalmi parlament ülését. A már félszázadnyi forradalmi tevékenységet maga mögött tudó Zetkin asszony korán felismerte, milyen világkatasztrófával fenyegető veszély rejlik a fasizmusban, riadóztatta az ország lelkiismeretét, óva intett a fasiszták hatalomra jutásától. * A harmincas években a Szovjetunióban lelt menedékre, mely második hazája lett. Életére döntően kihatottak találkozásai Leninnel. Felbecsülhetetlen értékű politikai visszaemlékezéseiben örökítette meg beszélgetéseiket, melyek gazdag elméleti munkásságának nagyon becsült részét alkotják. Clara Zetkin 1933. június 6-án, Moszkva közelében hunyt el. A Kreml falán tábla jelzi örök nyugvóhelyét, emlékét az egész forradalmi világ tisztelete övezi. Mindent a győzelemért 41 ÉVE KEZDŐDÖTT A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ A fasiszta Németország 1941. június 22-én a hajnali órákban hítszegően és hadüzenet nélkül megtámadta Szovjetuniót. Repülőgépek ezrei törtek be a szovjet légitérbe, halált szórva gyilkos terheikkel. Gyalogos, páncélos és gépesített kötelékek teljes fegyverzetben lépték át a szovjet határokat s nyitottak tüzet a Vörös Hadsereg határőrségeire. Egyidejűleg a hitleri Németország európai szövetségeseinek a csapatai is támadtak. •geis a legnagyob ioku uusiessegtu tanúsították a haza nehéz óráiban. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány Lenin örökét tartva szem előtt mindjárt a háború első napjaitól a haza védelmére szólította fel a szovjet népet. Nagyszabású mozgósítási programot dolgozott ki az ellenséges támadás visszaverésére. 1941. július 30-án Állami Honvédelmi Bizottság létesült a szovjet állam anyagi, szellemi és emberi erői mozgósításának meggyorsítására. Elnöke lett. A Joszif Visszarionovics Sztálin hadműveletek irányítása legfelsőbb parancsnokság főhadiszálalásán összpontosult. A szovjet csapatok a véres védelmi harcokban hadviselési tapasztalatokat szereztek. Kikényszerített visszavonulásukat ellencsapásaik kísérték az egyes frontszakaszokon. A szovjet csapatok hősies helytállásukkal életben és hadianyagban nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek. Lépésről lépésre hiúsították meg az ellenfélnek a szovjetország teljes vereségére és fegyveres erőinek megsemmisítésére irányuló terveit. Sok támadást feltartóztattak, s egyes frontszakaszokon hosszú ostromra kényszerítették az ellenséget, mint például Leningrádnál, Ogyesszánál, Szevasztopolnál stb. Az agresszor legyőzésében a harci és gazdasági tevékenység mellett nagy szerepe volt a szovjet külpolitikának és diplomáciának, mely igyekett kialakítani a népek egységfrontját fasizmus elleni harcban és létrehozani a népek és államok hatalmas Hitler-ellenes koalícióját. így működtek céltudatosan a szovjet társadalom összes szervezetei, hogy kivívják a győzelmet a Nagy Honvédő Háborúban. JAN MICATEK A német hadvezetés már előre szovjet határon összpontosította erőit.a A Norvégia hadseregcsoport kapta feladatul, hogy csapást mérjen Murmanszk és Kaudalaks ellen. Az Észak hadseregcsoport célja baltvidéki támadás és Leningrád elfoglalása volt. Segítségére jöttek volna a Ladoga-tó vidékén hadműveleteket végző finn csapatok. A legerősebb német hadseregcsoport, a közép célja Minszk elfoglalása, majd támadás volt Szmolenszk és Moszkva irányában. Holm és a Fekete-tenger között operáló Dél hadseregcsoport célja a déli iparvidékek megszállása volt, balszárnya pedig Kijev irányában támadott. Az ellenségnek az volt a szándéka, hogy gyors csapásokkal mélyen behatoljon arra a területre, ahol szovjet határvidéki katonai körzetek a csapatai táboroztak, ne hagyják visszavonulni az ország belsejébe, hanem a nyugati határokon morzsolják fel őket. A fasiszta légierő heves támadásai nagy veszteségeket okoztak, a hátországban és az összekötő vonalakban is károkat idéztek elő. A szovjet csapatok nehéz harcokat víva kénytelenek voltak visszavonulni. Közben kimerítették az ellensé Nincs Ínyükre - ао [UNK] GČVEZträ-SZERZŐDIS (R. Karatajev rajza) SZABAD FÖLDMŰVES, z internacionalizmus életünk jellegzetes vonása. Áthatja a szocialista társadalmat és a kommunista mozgalmat. Naponta megnyilvánul a szocialista társadalom, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom életében, tevékenységében. 1 A népek barátsága és testvérisége számunkra törvény. A kommunisták tevékenysége a gyakorlatban igazolta a proletár internacionalizmus alapelvét, mely a tudományos kommunizmus elméletének és gyakorlatának egész tartalmát áthat Ja. Az internacionalizmus zászlaja alatt győzött a Nagy Október, szilárdult meg az első szocialista állam, jött létre a szocialista világrendszer, s erősödik és fejlődik a szocialista államok közössége, s tömörül egységbe a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. A proletár internacionalizmus tanítása abból indul ki, hogy a munkásosztály és általában a forradalmi munkásmozgalom jellegét tekintve, nemzeti s egyben nemzetközi is. Nemzeti azért, mert egy meghatározott ország feltételei között szerveződik osztályerővé, nemzetközi pedig azért, mert a munkásosztály érdekei minden országban azonosak. A proletár internacionalizmus ellenségei ezért elkövetnek mindent, hogy a nemzetközi munkásmozgalmat, nemzeti egységeit, a kommunista és munkáspártokat megfosszák összetartó erejüktől, alapelvüktől. Nagyon törvényszerű, hogy az SZKP XXVI., a CSKP XVI. kongresszusán és a testvérpártok kongresszusain a beszámolókban és a határozatokban jelentősen kifejezést nyer , a proletár nemzetköziség. A marxista-leninista pártok határozottan szembeszállnak az internacionalizmus jelentőségét és szerepét elferdítő és lekicsinylő nézetekkel. Szembeszállnak azokkal, akik annak bizonyítására , szövetkeztek, hogy az internacionalizmus „túlélte magát“, elvesztette , egykori jelentőségét. A proletár internacionalizmus mint a munkásosztály politikájának és világnézetének megnyilatkozása a nemzetiségi kérdésben — a tudományos kommunizmus egyik fő alapelve, a dolgozók szolidaritásának eszméje a kizsákmányolás elleni harcban, a dolgozók társadalmi és nemzeti felszabadításáért, az új szocialista társadalom felépítéséért vívott harcban. Ez az alapelv határozza meg egyidejüleg a szocialista közösség országainak kölcsönös viszonyát is. г A szocialista társadalom kialakulása folytán a proletár internacionalizmus mint forradalmi folyamatok lánci szeme elmélyül és tökéletesedik. Az új típusú nemzetközi kapcsolatok alapja* lett. A szocialista országok kapcsolataiban az internacionalizmus s nemcsak erkölcsi-politikai jelleget ölt, hanem szerződéseik, egyezményeik . Az ENSZ-közgyűlés 2. rendkívül leszerelési ülésszaka lassan befejeződéséhez közeledik. A világhatalmak képviselőinek beszéde elhangzottak, így ma már pontos kép alakítható ki arról, melyik ország hogyan viszonyul a sürgős lépéseket követelő tényleges leszereléshez. beszédek, megnyilatkozások tükrében A hatalmas front bontakozik ki az olvasó előtt, a békeharc osztályfrontja mélyen beigazolódik, hogy a dolgozóknak, így az emberiség legszélesebb rétegeinek érdekeit leghívebben a Szovjetunió és a többi szocialista ország képviseli. A tanácskozásoknak impulzust adott — a visszhangból ugyanis ezt a következtetést vonhatjuk le — Leonyid Brezsnyev elvtárs üzenete, melyet Andrej Gromiko olvasott fel beszédében: a Szovjetunió elsőként nem alkalmaz atomfegyvert, ez pedig ezzel a bejelentéssel törvényerőre emelkedett. A Szovjetunió a Nyugat, elsősorban az amerikai Reagan-kormány kardcsörtető háborús politikája által jellemzett időszakban páratlan egyoldalú lépésre szánta magát, hogy ezzel lendületet adjon a további tanácskozásnak, minden gátat, torlaszt eltávolítván a feltétlenül szükséges kölcsönös bizalom légkörének megteremtése felé vezető úton. Mi célt szolgál ez a szovjet kezdeményezés? Mint a szovjet külügyminiszter beszédében is kifejtette, a Szovjetunió kormánya tudatosítja a háborús veszélyt, s éppen ezért — a forradalom óta híven követett lenini békepolitika szellemében — államközi megoldások javaslataival törekszik a viszály okainak megszüntetésére, a béke fennmaradásának biztosítására. A szinte hagyományos szovjet derűlátás konkrét tényekre támaszkodik. Egyrészt olyan megnyilvánulásokra, hogy az amerikai kormány kezdi félhangon elismerni az aláírt, de nem ratifikált SALT-II szerződés elveinek érvényességét. A Reagan-azt is meghatározzák, hogy politikájukban támogatják a kölcsönös közeledést, barátságot és segítségnyújtást. A szocialista internacionalizmus a proletár internacionalizmus továbbfolytatódása, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának egyik formája. Ugyanazok a normák és alapelvek érvényesülnek, de most a szuverén szocialista államok kapcsolataiban. Jelentősen bővült a szocialista internacionalizmus társadalmi bázisa. Szubjektumai már nemcsak a forradalmi mozgalom egyes nemzeti hanem a szocialista államok egységei, közös érdekei alapján egybekovácsolódott nemzetek. Világos a következtetés, miért szálka az internacionalizmus a nemzetközi reakció és kiszolgálói szemében, az antikommunista, revizionista és opportunista erők szemében. A szocialista internacionalizmusban például a „szuperhatalom“, azaz a Szovjetunió érdekeinek kiszolgálását látják, és e fogalmat majdnem „Moszkva találmányának" nevezik. Az antikommunista propaganda napont támadja a proletariátus egy évszázadon át bevált harci eszközét, a proletár internacionalizmust. „A proletár internacionalizmus elutasítása egyet jelentene azzal, hogy a kommunista pártokat és általában a munkásmozgalmat erős és bevált fegyverétől fosztjuk meg. Ez jó szolgálat lenne az osztályellenségnek, amely, mellesleg, nemzetközi méretekben aktívan összehangolja kommunistaellenes akcióit“ — hangzott el az SZKP XXV. kongresszusának szónoki emelvényén, s e szavak máig is érvényesek s maradnak mindaddig, amíg az osztályellenség támadja az internacionalizmust. Az antikommunizmus a Szovjetunió ellen folytatja a legádázabb harcot. Szítja a szovjetellenességet, és újabb üzelmekhez folyamodik, hogy a Szovjetuniót elszigetelje szövetségeseitől, a forradalmi munkásmozgalomtól, a nemzeti felszabadító harctól, hogy ezeket az erőket megfossza harcuk legkövetkezetesebb támogatójától, védelmezőjétől. A nemzetközi reakció újabban arra is számít, hogy a szocialista építés során előforduló nehézségeket és hiányosságokat egybevegyíti nacionalista előítéletekkel, s egy konkrét országi kormány ugyanis eddig nem sértette meg e szerződés elveit, noha maga • Reagan választási korteskörútjára majdnem nemzetközi katasztrófának nevezte a carteri szerződést. Másrészt tekintélyes, mérvadó amerikai körök elismerték azt a szovjet részről többször hangoztatott tényt, hogy i egyenlőség, egyensúly alakult ki a két nagyhatalom hadiereje között. Hol , akadozik tehát az érdemleges megoldás? A békeharc világfrontján Ott, hogy Washington szándékosan megtévesztő manőverekhez folyamodik. A leszereléssel kapcsolatos intézkedésekből csak azokat a tényezőket emeli ki, amelyek számára kedvezőek, a többiekről nem szerez tudomást. A legnagyobb méretű fegyverzetcsökkentést a Szovjetuniótól várja, például a páncélkocsik terén, ezek számát tekintve ugyanis a Szovjetunió fölényben van, ugyanakkor nagyon hallgat például az MX rakéták rendszerbe állításának felgyorsított programjáról, az előretolt állomásoztatású amerikai eszközökről, az amerikai hadiflotta szerepéről, például a Perzsa-Öbölben stb. Az pedig különösen furcsa logika, hogy — feje tetejére állítva az egyszerű és természetes emberi gondolkodásmódot — az Egyesült Államok előbb roskadásig szeretné feltölteni a NATO fegyvertárait a legpusztítóbb fegyverekkel, s csak azután mondaná: Tárgyaljunk. Gromiko azokból a javaslatokból kiindulva, amelyek Leonyid Brezsnyev legutóbbi beszédeiben elhangzottak, három pontban foglalta össze a sürgős teendőket: a tárgyalások viszonyai között (jelenleg Lengyelországban) a nacionalizmust is az ideológiai harc eszközei közé sorolja, a nemzeti érdekek védelmezésének szerepét szánja a nacionalizmusnak. Nem véletlenül törekszik a proletariátus jelképeit (vörös zászló, ötágú csillag, sarló és kalapács) eltávolítani, és helyükbe a nemzeti jelképeket állítani. A cél: a dolgozók internacionalista érdekeinek, kötelességeinek szembeállítása a nemzeti érdekekkel, a „nemzeti egység“ szembeállítása a marxista-leninista osztályalapú egységgel. A nemzeti egység hamis jelszavának propagálásával az „osztálysemlegességet“ hirdeti. Az imperialista központoknak az a törekvése, hogy a nemzeti sajátosságok előtérbe helyezésével a szocialista országok megosztására törekedjenek, arra késztet minket, hogy rendkívül nagy figyelmet szenteljünk a nacionalizmus és a szovjetellenesség minden megnyilvánulásának. A proletár és szocialista Internacionalizmusnak megvannak a maga hazai vonatkozásai is. Köztársaságunk nemzetiségi összetétele megköveteli, hogy az internacionalizmus jegyében mindenütt fellépjünk a politikai, kulturális és gazdasági élet egyes szakaszán. Hazánkban, ahol csehek, szlovákok, magyarok, ukránok, lengyelek és németek élnek egy fedél alatt, az internacionalizmus elveinek szigorú érvényesülése nélkül elképzelhetetlen volna a köztársaság egysége, szilárdsága, a fejlett szocialista társadalom fejlesztése, egymás kölcsönös tisztelete, megbecsülése, nem utolsósorban a nemzetek és nemzetiségek közeledése. A proletár és szocialista internacionalizmus belső kritériuma a kölcsönös viszony pozitív fejlesztése, erősítése. Nemzeteink és nemzetiségeink kapcsolataira utalva szögezte le a beszámolója: „El XVI. pártkongresszus kell mélyíteni munkásosztály, a szövetkezeti parasztaság és az értelmiség szövetségét, őrizni és erősíteni kell a nemzetek és nemzetiségek testvéri együttműködését, egységét, senkinek sem szabad megengedni ennek megbontását, naponta törődni kell azzal, hogy nemzeteink szoros egységben dolgozzanak, fejlődjenek és közeledjenek — ez a múlt hagyatéka és a jövő narancsa.“ PÉK VENDEL célja legyen valóban stratégiai fegyverzetkorlátozás és -csökkentés; tárgyalások ne szolgáljanak spanyola falut a fegyverkezési hajsza folytatására; a tárgyalások mindkét fél részéről az egyenlőség és azonos biztonság elvei alapján folytatódjanak, feltétlenül őrizzék meg az előző eredményeket, így a SALT-II szerződésben foglaltakat is. Ronald Reagan az ENSZ-ben, továbbá látogatása során az érintett európai fővárosokban is indokolatlanul azzal érvelt, hogy a szovjet békejavaslatot merő propagandafogásnak értelmezi. Álláspontjának alátámasztására a NATO erőteljesebb fegyverkezési programot fogadott el, Reagan pedig kiterjesztette a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatokra vonatkozó embargókat. Ez még Amerikában is, nemcsak a kisvállalkozók, hanem a nagyszabású nemzetközi gazdasági ügyletekben érdekelt nagyvállalkozók felháborodott tiltakozását is kiváltotta. Ami a kis országok hozzáállását illeti, szinte valamennyi nevében beszélt Bohuslav Chnoupek külügyminiszterünk, amikor kijelentette, hogy ott, ahol a gazdasági és politikai érdekek történelmi kereszteződése pusztító háborúkat szült, a szó szoros értelmében létérdekünk a békés, fegyvermentes jövő megteremtése. „Becsületesen részt kívánunk vállalni minden olyan leszerelési javaslat vagy átfogó intézkedés megvalósításában, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvére épülnek. Ám kell, hogy minden ország cselekvően és építő szellemben vegyen részt a leszerelési tárgyalásokon, többi országgal tisztességesen együtta működjék, kölcsönösen elfogadható megoldások keresése során politikai jóakaratot tanúsítson, tartózkodjék mesterséges akadályok gördítésétől.“ A Szovjetunió lépései, Brezsnyev Htvárs idézett bejelentése, a most beterjesztett szovjet leszerelési menorandum, az 1925-ös genfi konvenciót kibővítő javaslatok a vegyi fegyverek hatálytalanítására mind bizonyítják, hogy a Szovjetunió élenjár példamutató békekezdeményezésben. LORINnz r.Sszt.n Még egyszer az internaionalizmusró! A FORRADALMI MOZGALOM ÖSSZEKÖTŐ LÁNCSZEME KOMMERTÁRURKr