Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)
1983-07-02 / 26. szám
26. szám AZ SZSZK mezőgazdasági és ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA • • " •" • " ★ 1983. július 2.★ XXXIV. évfolyam * Ara 1,- Kčs A béke védelmében Hazánk fővárosa, Prága az elmúlt héten zászlódíszbe öltözött. A középületek falán hatalmas transzparensek hirdették a béke-világtalálkozót. Picasso Fehér galambja „felszállt“ a homlokzatokra. Alatta több nyelven olvashattuk a világtalálkozó jelszavát: „A békéért, az életért, az atomháború ellen.“ Fővárosunk egyik ékessége a Kultúrpalota, méltó keretet biztosított az eddigi legnagyobb méretű és legátfogóbb háborúellenes találkozó megrendezésére. A béke-világtalálkozóra több mint 140 országból több mint két és fél ezer küldött és megfigyelő érkezett. Voltak köztük parlamenti képviselők, polgármesterek, szakszervezeti pártaktivisták, egyházi személyiségek a világ minden részéről. S eljöttek a fiatalok is, mintegy 500-an, akik a Prága déli részén levő békefalut népesítették be. Eljöttek Prágába olyan ismert közéleti személyiségek, mint Georgiosz Kumanakisz görög tábornok. A tábornokok a békéért mozgalom alapító tagja, Nino Pasti, a NATO európai haderőinek volt főparancsnok-helyettese, az olasz légierők tábornoka. Lord Archibald Brockway, a Lordok Házának tagja, ismert brit közéleti szeméyiség, Clodomira Almeyda, a Chilei Szocialista Párt főtitkára, Luis Echeverria volt mexikói elnök, Valentyina Tyereskova, a Szovjet Nőbizottság elnöke, Hans Matthöfer szociáldemokrata politikus, volt nyugatnémet miniszter. Az ünnepélyes megnyitó után Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök mondott beszédet. A csehszlovák nép, a kormány és az állam nevében köszöntötte a béke-világtalálkozó részvevőit. Őszinte örömét fejezte ki, hogy a vendéglátók az ősi Prága városában üdvözölhetik őket. Husák elvtárs kijelentette: „Önöket a legnemesebb, leghumánusabb célok vezették, amikor eljöttek a mostani találkozóra. Ez a cél a béke megvédése, a háború elhárítása, az emberi civilizáció megmentése.“ Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben a nemzetközi helyzet komoly aggodalomra ad okot. „Tanúi lehetünk annak, hogyan megy veszendőbe az enyhülési politika sok pozitív vívmánya. Az enyhülési politika számos ország vezetői és a népek közös erőfeszítéseinek gyümölcse volt. A világ valamennyi kontinensén minden országnak előnye származott belőle — mondotta. — A feszültség éleződése súlyos károkat okoz nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalmi élet minden területén, az államok, a népek és az emberek közti kapcsolatokban.“ Bennünket csehszlovákokat és több más ország népét is mindenekelőtt az európai helyzet nyugtalanít — mondotta. Szólt a NATO rakétatelepítési határozatáról. Megállapította: semmilyen propaganda sem leplezheti el azt a tényt, hogy ez a veszélyes irányvonal a béke mellett határozottan elkötelezett szocialista országok ellen irányul. Tragikus hibát követnek el azok, akik úgy vélik, hogy az új atomfegyverek nyugat-európai telepítése megfelelő válasz nélkül marad azok részéről, akikre ezek a fegyverek irányulnak. A szovjet kormány legutóbbi nyilatkozata egyértelműen értésre adta, hogy a Szovjetunió és szövetségesei a fokozott fenyegetéssel szemben kénytelenek lennének olyan intézkedéseket hozni, amelyek azt megfelelően ellensúlyozzák. A csehszlovák kormány teljes mértékben egyetért ezzel a nyilatkozattal. A kormányokra nagy felelősség hárul a világ sorsáért. Egyre jobban terjed azonban a felismerés, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek közvetlenül érintenek minden embert. Törvényszerű tehát, hogy a béke megőrzésében őszintén érdekelt emberek egyre határozottabban lépnek fel a háborús fenyegetés, a fegyverkezési verseny ellen. A háborúsellenes mozgalom hatalmas társadalmi erővé vált, amely jelentős mértékben befolyásolja a politikát. A mozgalom hangja egyre erősebb, mind jobban behatol a parlamenti tanácskozótermek falai közé. Ezt már egyetlenegy kormány sem hagyhatja figyelmen kívül. Husák elvtárs reményét fejezte ki, hogy a prágai béka világtalálkozó még inkább megerősíti a békéért vívott harcot. Mint hangoztatta: „Az önök tanácskozása történelmi jelentőségű lehet.“ Romes Csandra, a Békevilágtanács elnöke felszólalásában köszönetet mondott a csehszlovák nép áldozatos munkájáért, azokért az erőfeszítésekért, amelyek révén megteremtődtek a nagyszabású seregszemle anyagi alapjai. Méltatta a csehszlovák előkészítő bizottság munkáját, hangsúlyozva, hogy fáradozásuknak köszönhetően létrejöttek a sikeres, mindenki számára hasznos eszmecsere feltételei. A plenáris ülés befejeztével a Kultúrpalotában nemzetközi sajtóértekezletet tartottak. Ezen felszólalt Jurij Zsukov, a Szovjet Békebizottság elnöke, aki részletesen beszámolt arról, hogy milyen konkrét intézkedéseket tesznek a nukleáris háború elhárítására Lord Brockway, az angol békemozgalom egyik kiemelkedő személyisége a világméretű összefogás fontosságáról beszélt. Nino Posti kijelentette: nem igazak a szovjet katonai fölényről szóló állítások, s határozottan fel kell lépni a tervezett európai rakétatelepítés ellen. A világ minden világrészét képviselő küldöttek két napon át 11 szekcióban folytattak dialógust olyan fontos kérdésekről, mint: Az atomháborús veszély megakadályozásának módjai; Az európai biztonság és leszerelés; A fegyverkezési hajsza — leállításának lehetőségei; A békemozgalmak tapasztalat- és véleménycseréje a leszerelési akciók támogatására; Az ENSZ szerepe a háború és a béke kérdésében; A fegyverkezés és a leszerelés gazdasági vonatkozásai stb. A különböző politikai meggyőződésű, más-más ideológiát, erkölcsi, etikai nézeteket valló mozgalmak, felekezetek, csoportok képviselőinek véleménye a központi kérdésekben teljesen megegyezett. Mindnyájan azt vallják, hogy közös összefogásra, egyeztetett akciókra, az eddigi erőfeszítések fokozására van szükség a háborús veszély elhárítása, a Reagankormányzat agresszív militarista irányvonalának meghiúsítása érdekében. (Folytatás a 2. oldalon) A béke-világtalálkozó elnöksége az ünnepélyes megnyitón Süt a nap, porzik a határ, az aratás zavartalanul halad, s mindez ugyancsak érezhető Boráros Jánosnak, a Gorai rice Állami Gazdaság pártelnökének a hangulatán is. — Nálunk a nap kétszer melegít. Először az égkalapról szórja ránk sugarát, melyet aztán a felhevült kavicsos talaj felfelé sugároz — mondja találóan. Tekintetem önkénytelenül az árokparton kúszó vetési hajnalkára téved, melynek hervatag levelei között szorgos pók igyekszik ezüstös fonalakkal kévébe kötni a nap sugarait. A gabonatengert valami forró, fehér lepel borítja, s az olyan sárga színben pompázik, mintha bearanyozták volna. Kalandozó gondolataimat a pártelnök sajátos, meggyőző szavai terelik újra a lényegre. — A mi határunkban előbb érik be a munka édes gyümölcse. Június 20-án kezdtük meg az őszi árpa aratását, s rövidesen kasza alá érik a búza is. A gabonaféléket 2320 hektárról kell betakarítanunk. Az ember és a vas csatájában 31 kombájn vesz részt, s ebből 29 a vendégkombájn. Egyébként nehéz aratás előtt állunk, mivel a heves záporok több helyen lefektették a gabonát. Az igényes feladatot csak kiváló szervező munkával lehet zökkenőmentesen, melőbb szemveszteség nélkül megoldani, ígéretes a gombai határ képe. Bár korai még a pontos terméshozamról beszélni, mindenesetre, ha valami egészen rendkívüli időjárás nem szól közbe, akkor a mostoha termőhelyi adottságok között gazdag hozamot takaríthatnak be. MUNKA ÉS BÉKE A háromszáz hektáros ősztárpa-táblán 7 kombájn dolgozik. Nyugodt tempójú, folyamatos a mozgásuk. Elől az egyik vendégkombájnos, Lehocky Zdeno gépe halad. — A Liptovský Mikulás I Gép- és Traktorállomás dolgozója vagyok. Hosszú út megtétele után érkeztem ide, pihenésre azonban nincs idő — fogalmaz tömören a vezetőfülkéből kihajolva. Zúg a ventillátor, de még nagyobb zajt csap maga a gép. Lentről a levágott árpa sustorgása hallatszik, s árad a por körülöttünk. A gépet nem állítja , de készségesen válaszol mindenre, hiszen érti, ismeri, szereti ezt a munkát. Harminckét éves, párttag, s a tizenkettedik nyáron arat kombájnnal. — Most nem szabad kapkodni a munkával — ismétli 6 is — csak így tudjuk elérni, hogy a szemveszteség ne legyen nagyobb, mint más esztendőkben. — Ha túljut az aratáson, akkor mivel tölti a szabadidejét? — Akkor sem lazsálok, úgy látszik, nekem az életből a munka jutott, öt évvel ezelőtt, éppen aratáskor vettek fel a pártba, s ez kötelez. — Sok elfoglaltsággal jár a pártmunka? — Igen! De ha nem lennék párttag, akkor is foglalkoznék politikával. — Mi foglalkoztatja a legtöbbet? — A béke ügye. Az emberiség létét komoly veszély fenyegeti. Én az aratás kezdetét átvitt értelemben a munka ünnepének tartom. Szerintem a munka az élet teremtője, a béke pedig az élet védelmezője. Hazagondolva, három gyermekem ártatlan arcát felidézve, gyakran foglalkoztat ez a gondolat. Nem szabad megengednünk, hogy a pokol ördögei — a háború kovácsai — felülkerekedjenek és összetörjék a munka, a béke és az élet vívmányait. MOST IS NEHÉZ Könnyedén falja a gabonatenger tarajos hullámait Gregus Mihály gépe. Majd a kombájnos hirtelen fékez. Az alacsonyra eresztett vágószerkezet nedves földet szedett magára. Hátrálva próbál megszabadulni a fölösleges tehertől, de hiába. A kombájnos leszáll és a vágószerkezetről kezével túrja le a földet. Ezt sem hittem volna, hogy a kombájnos ilyen nehéz, piszkos „földmunkára“ kényszerül. Gregus Mihály rém néz, mosolyogva csóválja a fejét, széttárja földes kezét, és úgy mondja: A nagy szárazságban öntöztük a gabonát, s a laposokban puhább a föld. Ezen sajnos másként nem lehet segíteni. Az idősebb kombájnos az idén a 25. aratásban vesz részt. — Édesapám uradalmi cseléd volt, s így én is jól emlékszem a régi aratásokra. — Beszéljen róluk, kérem! — Hát nem ilyen volt, az bizonyos. Gépekről apáink még csak álmodni sem mertek. Egy gépet ismertek csak, az ember karját, amivel a kaszát lendítette. De kaszás sem lehetett mindenki. Aki bekerült az arató- vagy cséplőbandába, az szerencsés embernek tarthatta magát, mert úgy ahogy biztosítani tudta családjának az egész évi kenyeret. — Mitől volt valaki jó kaszás? — Erősnek, fáradhatatlannak kellett lennie, tartania kellett a ritmust, de a kasza kalapálásához is kellett értenie. Ugyanez vonatkozik a ma kaszására, a kombájnosra is. Aki nem ért a gépéhez, sose fog tudni jól aratni, vagy ahogy manapság mondják, betakarítani. — Ilyen nagy teljesítményű gépekkel könnyű a betakarítás? — Nehogy azt higgye. Nehéz, nagy figyelmet igénylő munka (Folytatás a 2. oldalon] Ahol kétszer melegít a nap Lehocky Zdeno Gregus Mihály Ravasz Ferenc Sinkó Imre Fotó: Vass