Szabad Földműves, 1983. július-december (34. évfolyam, 26-52. szám)

1983-07-02 / 26. szám

26. szám AZ SZSZK mezőgazdasági és ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA • • " •" • " ★ 1983. július 2.★ XXXIV. évfolyam * Ara 1,- Kčs A béke védelmében Hazánk fővárosa, Prága az elmúlt héten zászlódíszbe öltö­zött. A középületek falán hatalmas transzparensek hirdették a béke-világtalálkozót. Picasso Fehér galambja „felszállt“ a homlokzatokra. Alatta több nyelven olvashattuk a világtalál­kozó jelszavát: „A békéért, az életért, az atomháború ellen.“ Fővárosunk egyik ékessége a Kultúrpalota, méltó keretet biztosított az eddigi legnagyobb méretű és legátfogóbb hábo­­rúellenes találkozó megrendezésére. A béke-világtalálkozóra több mint 140 országból több mint két és fél ezer küldött és megfigyelő érkezett. Voltak köz­tük parlamenti képviselők, polgármesterek, szakszervezeti pártaktivisták, egyházi személyiségek a világ minden részé­ről. S eljöttek a fiatalok is, mintegy 500-an, akik a Prága déli részén levő békefalut népesítették be. Eljöttek Prágába olyan ismert közéleti személyiségek, mint Georgiosz Kuma­­nakisz görög tábornok. A tábornokok a békéért mozgalom alapító tagja, Nino Pasti, a NATO európai haderőinek volt főparancsnok-helyettese, az olasz légierők tábornoka. Lord Archibald Brockway, a Lordok Házának tagja, ismert brit közéleti szeméyiség, Clodomira Almeyda, a Chilei Szocialista Párt főtitkára, Luis Echeverria volt mexikói elnök, Valentyi­­na Tyereskova, a Szovjet Nőbizottság elnöke, Hans Matthöfer szociáldemokrata politikus, volt nyugatnémet miniszter. Az ünnepélyes megnyitó után Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök mondott beszédet. A csehszlovák nép, a kormány és az állam nevében köszöntötte a béke-világ­­találkozó részvevőit. Őszinte örömét fejezte ki, hogy a ven­déglátók az ősi Prága városában üdvözölhetik őket. Husák elvtárs kijelentette: „Önöket a legnemesebb, leghu­mánusabb célok vezették, amikor eljöttek a mostani találko­zóra. Ez a cél a béke megvédése, a háború elhárítása, az emberi civilizáció megmentése.“ Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben a nemzetközi helyzet komoly aggodalomra ad okot. „Tanúi lehetünk annak, hogyan megy veszendőbe az enyhülési politika sok pozitív vív­mánya. Az enyhülési politika számos ország vezetői és a né­pek közös erőfeszítéseinek gyümölcse volt. A világ valamen­­­nyi kontinensén minden országnak előnye származott belőle — mondotta. — A feszültség éleződése súlyos károkat okoz nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalmi élet min­den területén, az államok, a népek és az emberek közti kap­csolatokban.“ Bennünket csehszlovákokat és több más ország népét is mindenekelőtt az európai helyzet nyugtalanít — mondotta. Szólt a NATO rakétatelepítési határozatáról. Megállapította: semmilyen propaganda sem leplezheti el azt a tényt, hogy ez a veszélyes irányvonal a béke mellett határozottan elkö­telezett szocialista országok ellen irányul. Tragikus hibát kö­vetnek el azok, akik úgy vélik, hogy az új atomfegyverek nyugat-európai telepítése megfelelő válasz nélkül marad azok részéről, akikre ezek a fegyverek irányulnak. A szovjet kor­mány legutóbbi nyilatkozata egyértelműen értésre adta, hogy a Szovjetunió és szövetségesei a fokozott fenyegetéssel szem­ben kénytelenek lennének olyan intézkedéseket hozni, ame­lyek azt megfelelően ellensúlyozzák. A csehszlovák kormány teljes mértékben egyetért ezzel a nyilatkozattal. A kormányokra nagy felelősség hárul a világ sorsáért. Egy­re jobban terjed azonban a felismerés, hogy olyan kérdések­ről van szó, amelyek közvetlenül érintenek minden embert. Törvényszerű tehát, hogy a béke megőrzésében őszintén érdekelt emberek egyre határozottabban lépnek fel a háborús fenyegetés, a fegyverkezési verseny ellen. A háborúsellenes mozgalom hatalmas társadalmi erővé vált, amely jelentős mértékben befolyásolja a politikát. A mozgalom hangja egyre erősebb, mind jobban behatol a parlamenti tanácskozótermek falai közé. Ezt már egyetlenegy kormány sem hagyhatja fi­gyelmen kívül. Husák elvtárs reményét fejezte ki, hogy a prágai béka világtalálkozó még inkább megerősíti a békéért vívott harcot. Mint hangoztatta: „Az önök tanácskozása történelmi jelentő­ségű lehet.“ Romes Csandra, a Békevilágtanács elnöke felszólalásában köszönetet mondott a csehszlovák nép áldozatos munkájáért, azokért az erőfeszítésekért, amelyek révén megteremtődtek a nagyszabású seregszemle anyagi alapjai. Méltatta a csehszlo­vák előkészítő bizottság munkáját, hangsúlyozva, hogy fára­dozásuknak köszönhetően létrejöttek a sikeres,­­ mindenki számára hasznos eszmecsere feltételei. A plenáris ülés befejeztével a Kultúrpalotában nemzetközi sajtóértekezletet tartottak. Ezen felszólalt Jurij Zsukov, a Szovjet Békebizottság elnöke, aki részletesen beszámolt arról, hogy milyen konkrét intézkedéseket tesznek a nukleáris há­ború elhárítására Lord Brockway, az angol békemozgalom egyik kiemelkedő személyisége a világméretű összefogás fon­tosságáról beszélt. Nino Posti kijelentette: nem igazak a szov­jet katonai fölényről szóló állítások, s határozottan fel kell lépni a tervezett európai rakétatelepítés ellen. A világ minden világrészét képviselő küldöttek két napon át 11 szekcióban folytattak dialógust olyan fontos kérdések­ről, mint: Az atomháborús veszély­­ megakadályozásának módjai; Az európai biztonság és leszerelés; A fegyverkezési hajsza — leállításának lehetőségei; A békemozgalmak tapasztalat- és véleménycseréje a leszerelési akciók támoga­tására; Az ENSZ szerepe a háború és a béke kérdésében; A fegyverkezés és a leszerelés gazdasági vonatkozásai stb. A különböző politikai meggyőződésű, más-más ideológiát, erkölcsi, etikai nézeteket valló mozgalmak, felekezetek, cso­portok képviselőinek véleménye a központi kérdésekben tel­jesen megegyezett. Mindnyájan azt vallják, hogy közös össze­fogásra, egyeztetett akciókra, az eddigi erőfeszítések fokozá­sára van szükség a háborús veszély elhárítása, a Reagan­­kormányzat agresszív militarista irányvonalának meghiúsítá­sa érdekében. (Folytatás a 2. oldalon) A béke-világtalálkozó elnöksége az ünnepélyes megnyitón S­üt a nap, porzik a ha­tár, az aratás zavartala­nul halad, s mindez ugyancsak érezhető Boráros Já­nosnak, a Gor­ai rice­ Állami Gazdaság pártelnökének a hangulatán is. — Nálunk a nap kétszer me­legít. Először az égkalapról szórja ránk sugarát, melyet az­tán a felhevült kavicsos talaj felfelé sugároz — mondja ta­lálóan. Tekintetem önkénytelenül az árokparton kúszó vetési haj­nalkára téved, melynek herva­­tag levelei között szorgos pók igyekszik ezüstös fonalakkal kévébe kötni a nap sugarait. A gabonatengert valami forró, fehér lepel borítja, s az olyan sárga színben pompázik, mint­ha bearanyozták volna. Kalandozó gondolataimat a pártelnök sajátos, meggyőző szavai terelik újra a lényegre. — A mi határunkban előbb érik be a munka édes gyü­mölcse. Június 20-án kezdtük meg az őszi árpa aratását, s rövidesen kasza alá érik a bú­za is. A gabonaféléket 2320 hektárról kell betakarítanunk. Az ember és a vas csatájában 31 kombájn vesz részt, s ebből 29 a vendégkombájn. Egyéb­ként nehéz aratás előtt állunk, mivel a heves záporok több helyen lefektették a gabonát. Az igényes feladatot csak ki­váló szervező munkával lehet zökkenőmentesen, melőbb szemveszteség nélkül megolda­ni, ígéretes a gombai határ ké­pe. Bár korai még a pontos terméshozamról beszélni, min­denesetre, ha valami egészen rendkívüli időjárás nem szól közbe, akkor a mostoha termő­helyi adottságok között gaz­dag hozamot takaríthatnak be. MUNKA ÉS BÉKE A háromszáz hektáros őszt­­árpa-táblán 7 kombájn dolgo­zik. Nyugodt tempójú, folya­matos a mozgásuk. Elől az egyik vendégkom­­bájnos, Lehocky Zdeno gépe halad. — A Liptovský Mikulás I Gép- és Traktorállomás dolgo­zója vagyok. Hosszú út megté­tele után érkeztem ide, pihe­nésre azonban nincs idő — fogalmaz tömören a vezetőfül­kéből kihajolva. Zúg a ventillátor, de még na­gyobb zajt csap maga a gép. Lentről a levágott árpa sustor­gása hallatszik, s árad a por körülöttünk. A gépet nem állítja , de készségesen válaszol mindenre, hiszen érti, ismeri, szereti ezt a munkát. Harminckét éves, párttag, s a tizenkettedik nyá­ron arat kombájnnal. — Most nem szabad kapkod­ni a munkával — ismétli 6 is — csak így tudjuk elérni, hogy a szemveszteség ne legyen na­gyobb, mint más esztendőkben. — Ha túljut az aratáson, ak­kor mivel tölti a szabadidejét? — Akkor sem lazsálok, úgy látszik, nekem az életből a munka jutott, öt évvel ezelőtt, éppen aratáskor vettek fel a pártba, s ez kötelez. — Sok elfoglaltsággal jár a pártmunka? — Igen! De ha nem lennék párttag, akkor is foglalkoznék politikával. — Mi foglalkoztatja a leg­többet? — A béke ügye. Az emberi­ség létét komoly veszély fenye­geti. Én az aratás kezdetét át­vitt értelemben a munka ün­nepének tartom. Szerintem a munka az élet teremtője, a bé­ke pedig az élet védelmezője. Hazagondolva, három gyerme­kem ártatlan arcát felidézve, gyakran foglalkoztat ez a gon­dolat. Nem szabad megenged­nünk, hogy a pokol ördögei — a háború kovácsai — felülke­rekedjenek és összetörjék a munka, a béke és az élet vív­mányait. MOST IS NEHÉZ Könnyedén falja a gabona­tenger tarajos hullámait Gre­­gus Mihály gépe. Majd a kom­­bájnos hirtelen fékez. Az ala­­csonyra eresztett vágószerkezet nedves földet szedett magára. Hátrálva próbál megszabadul­ni a fölösleges tehertől, de hiába. A kom­bájnos leszáll és a vágószerkezetről kezével túr­ja le a földet. Ezt sem hittem volna, hogy a kombájnos ilyen nehéz, piszkos „földmunkára“ kényszerül. Gregus Mihály rém néz, mosolyogva csóválja a fe­jét, széttárja földes kezét, és úgy mondja: A nagy szárazságban öntöz­tük a gabonát, s a laposokban puhább a föld. Ezen sajnos másként nem lehet segíteni. Az idősebb kombájnos az idén a 25. aratásban vesz részt. — Édesapám uradalmi cseléd volt, s így én is jól emlékszem a régi aratásokra. — Beszéljen róluk, kérem! — Hát nem ilyen volt, az bi­zonyos. Gépekről apáink még csak álmodni sem mertek. Egy gépet ismertek csak, az ember karját, amivel a kaszát lendí­tette. De kaszás sem lehetett mindenki. Aki bekerült az ara­tó- vagy cséplőbandába, az szerencsés embernek tarthatta magát, mert úgy ahogy biztosí­tani tudta családjának az egész évi kenyeret. — Mitől volt valaki jó ka­szás? — Erősnek, fáradhatatlannak kellett lennie, tartania kellett a ritmust, de a kasza kalapá­lásához is kellett értenie. Ugyanez vonatkozik a ma ka­szására, a kombájnosra is. Aki nem ért a gépéhez, sose fog tudni jól aratni, vagy ahog­y manapság mondják, betakarí­tani. — Ilyen nagy teljesítményű gépekkel könnyű a betakarí­tás? — Nehogy azt higgye. Nehéz, nagy figyelmet igénylő munka (Folytatás a 2. oldalon] Ahol kétszer melegít a nap Lehocky Zdeno Gregus Mihály Ravasz Ferenc Sinkó Imre Fotó: Vass

Next