Szabad Földműves, 1986. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-05 / 27. szám
1986. július 5. Szűkul a határ A Komáromi (Komárno) járásban napjainkban még viszonylag csendes a határ. Gépzajt jobbára csak a lassan újfent kopár tarlóvá változó Incernafüldek felől no meg az ütemes surrogással üzemelő, éltető vizet szolgáltató öntözőberendezések irányából hoz a langyos nyári fuvallat. Persze a figyelmes szemlélő nagy ritkán azért már egy-egy, rendszerint vastag porfelhőbe burkolózó, lassan cammogó kombájnt felfedezhet a láthatáron, de az üzemek többségében a vegyszeres lombtalanítással előkészített őszi repcét majd csak ezen a hétvégén kezdik kaszálni—csépelni. A múlt hét derekán a járási mezőgazdasági igazgatóságon Jozef Rusnák agrármérnökkel, a növénytermesztési osztály vezetőjével beszélgettem. Az időszerű teendők felől kérdeztem, és természetesen az aratás előtti készülődésre gondoltam, de az öntözés fontosságáról kezdett beszélni. Meglepett a dolog, de azután megértettem: a tartós tavaszi szárazságot követő, mindössze pár napig tartó esőzés után ismét forró és aszályos időszak köszöntött ránk. Így nem enyhült, hanem még súlyosbodott a növényzetet kínzó csapadékhiány, aminek hosszú távon igen komoly következményei lehetnek. Mivel figyelmet érdemlő esőkre az előrejelzések szerint semmi kilátás nincsen, napjaink egyik legfontosabb feladata valóban az, hogy körültekintően megszervezzük, és biztosítsuk a már rendelkezésre álló öntözőberendezések lehető legcélszerűbb és leghatékonyabb kihasználását. Miként az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma növénytermesztési bizottságának legutóbbi ülésén is hangsúlyozták, a szántóföldi vetemények közül mindenekelőtt a kukoricát meg a cukorrépát öntözik, de nem feledkeznek meg a takarmányokról sem. A feladat több szempontból is komoly. Egyrészt idén megint a kukoricától reméljük, hogy pótolja a sűrűn vetett gabonák szerényebb hozamából eredő kiesést, másrészt a téli takarmánykészlet megteremtése is gonddal jár, mivel a lucerna második kaszálása sem teljesíti a korábbi elvárásokat. Sajnos, de igaz: ismét a tervezettnél szerényebbnek ígérkező aratás küszöbén állunk. Ami konkrétan ezt a járást illeti, a központi határozatok értelmében kidolgozták az új tervidőszak felújított gabonaprogramját, melynek értelmében idén összesen 241 ezer 888 tonna gabonát kellene termelniük Tekintve, hogy a tartós szárazság meg a korai kánikula jócskán megkurtította a teljes kifejlődéshez szükséges időszakot, és előnytelenül siettette az érést, a sűrűn vetett gabonák tervezett átlaghozamának elérésére már nem sok remény maradt. A jelentkező hiányt főleg kukoricával vagy egyéb másndveteményekkel szeretnék pótolni. Úgy okoskodnak, hogy az öntözhető területekre kerülő, igen korai kukoricák a pohánka meg a köles még elfogadható hozamot nyújthat Ha nem így lenne, a már említett okok miatt a nagy zöld tömegnek is komoly hasznát vennék. Bosszantó, hogy elképzeléseik megvalósítását a korai burgonya központilag késleltetett kirántása máris hátráltatja. No, de most már arról amire kíváncsiak voltunk: ezen a nyáron itt mennyi munka vár az adatokra? Mint megtudtam mindent egybevetve ezúttal összesen 27 ezer 559 hektár aratni való van a járási mezőgazdasági igazgatóság által irányított üzemekben A rossz telelés meg a gyomirtók szermaradványai által okozott károsodás miatt majd hétszáz hektáron kénytelenek voltak kiszántani az őszi búzát, így ez a növény most „csak“ 20 ezer 664 hektáron, várja az újkori kaszásokat. Árpából ezúttal 4372, őszi repcéből 751, hüvelyesekből összesen 1747 hektár van. A mezőgazdasági igazgatóságon úgy tapasztaltam, hogy ez a járás minden tekintetben alaposan felkészült a nyári munkák legfontosabbikára. Következésképpen — a termelők fölösleges veszteségekkel remélhetőleg nem súlyosbítják helyzetüket. A feladat nagyságát tekineve, a gépellátottság kielégítő. A szövetkezetek és állami gazdaságok összesen 186 saját kombájnt tudnak csatasorba állítani, és a kooperáció keretében még százötven kisegítő géppel is számolhatnak. Ez annyit jelent, hogy egy átlagkombájnra nagyjából hatvankét hektár gabona jut Ilyen körülmények közepette már valóban nem kell hajszolni a gépeket, s nagyobb figyelmet lehet fordítani az elvégzett munka minőségére. Boti Frigyes agrármérnök, a jmi gépüzemelési osztályvezetője újságolta, hogy a kicsépelt szemet túlsúlyban tehergépkocsikkal fogják szállítani, traktoros pótkocsikat lényegében már csak a kisebb parcellákon magányosan dolgozó kombájnok kiszolgálására fognak használni. A szállító járművek tökéletes szigeteléséről persze mind a két esetben gondoskodnak. A járásban a szalma betakarítása okozza a nagyobb gondot. Ugyancsak a gépüzemelési osztályvezetőtől tudom, hogy már évek óta próbálnak enyhíteni a gondokon, de mindeddig nem sokra jutottak Nem is csoda, hiszen az elavult géppark felújítása évi egy vagy két szalmaprés kiutalásával megoldhatatlan. És akkor még nem beszéltünk a fejlesztési igényekről. Vagyis itt is előtérbe kerül az üzemközi együttműködés, melynek köszönhetően ezen a nyáron is több tíz kisegítő szalmaprés és felszedőkocsi fogja segíteni a komáromi járás mezőgazdasági dolgozóinak szorgoskodását. Kazalazáshoz rakodóvillákat, fúratókat stb is használnak, és a szalma nagyobb hányadát a gazdasági udvarokba meg a kevésbé értékes területekre összpontosítják, hogy kiváló szántóföldet ne vonjanak el a termeléstől. A termés utókezelése és szárítása lényegében megoldott. A figyelem középpontjában a hideglevegős szárítás áll. A járás tizennyolc gazdasága összesen 19 ezer 250 tonnás hideglevegős szárító kapacitással rendelkezik, azonkívül négy (szemben gabona szárítására is alkalmas terményszárító üzemel Ha végig ilyen napos marad az idő akkor az utóbbiak működtetésére az idén aligha kell energiát pazarolni, hiszen a csallóközi kavicson már a múlt héten 13 százalékos nedvességtartalommal csépelték az árpát A tervezettnél szerényebb hozamra való tekintettel a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának minapi kibővített plénuma is behatóan foglalkozott az aratási előkészületekkel A tanácskozáson olyan határozat született hogy minden korábbinál nagyobb figyelmet kell szentelni a betakarítási és szállítási veszteségek minimumra csökkentésének a körültekintő munkaszervezésnek és a hatékony ellenőrzésnek. Arról is szó esett, hogy gondoskodni kell a gépek folyamatos, de nem túlhajszolt üzemeltetéséről, az adatók színvonalas ellátásáról és a veszteség-ellenőrző csoportok rendszeres foglalkoztatásáról A mennyiség helyett mindenütt a minőségi mutatókat kell előtérbe helyezni, s ennek a törekvésnek a szolgálatába kell állítani a szocialista versenyt, a népszerűsítő és megnyerő tevékenységet, valamint az anyagi ösztönzést is. A fáradságos munkával megtermelt javak betakarítása, a fölösleges veszteségek megelőzése mindig komoly feladatot ró mezőgazdasági dolgozóinkra Bízzunk benne hogy amint mondják, az idén valóban tökéletesen felkészültek a nagy feladatra. KADEK GÁBOR • Többet adhat a rét és a legelő! E „örökzöld“ téma Igazát legutóbb a Kálnica- Beckovi Efsz-ben (Trenfilni járás) gyakorlatilag is tapasztaltuk. Tóth József felv. Aranycsöndben — Harminchetes vagynk! Ahhoz a korosztályhoz tartozom, melyik gyermekfejjel élte meg a háborút, majd a felszabadulást. Gyermekké^ én is azokkal cseperedtem, ahol a szikül házban nagy értéket képviselt a kenyér. A háborús évek létbizonytalansága mellett közben valóságos bálványjelentése lett ennek a szónak. Kisgyermekként — hadiözvegy édesanyám oldalán — ott motoszkált bennem a segíteni akarás. Akkor érlelődött meg a gondolat: én sok, nagyon sok búzát fogok termelni. Nekem ma is a kenyéré a legkedvesebb illat — valija Gaál Sándor agrármérnök, a Nagymegyeri (Galovo) Egységes Földműves-szövetkezet elnöke, A kiváló munkáért állami kitüntetés viselője * Gaál Sándor olyan egyéniség, akiről egy ülésre a festő sem készíthetne hiteles portrét. Az elmúlt években több ízben is leültünk hosszabb-rövidebb beszélgetésre, körbejártuk a 2 ezer 260 hektáros szántót, olykor sietve váltottunk néhány szót. Ismeretségünk első beszélgetése óta szüntelenül gazdagodott a róla kialakuló kép. minden találkozásunk újabb színeket, értékeket adott hozzá. Amikor 1981-ben a ‘Nagymegyeri Elsz élére került — előtte hét évig a Kulcsodi i Klafoveci Elsz elnöke volt, majd az 1974-es társulást követően a Csilizköze EfSz főmérnökének választották — nem változott meg minden egy csapásra ebben a gazdaságban. Gaál Sándor nem volt türelmetlen, nem hajszolt máról holnapra meghökkentő eredményeket. Messzebb látott a napi sikereknél, tudta, hogy a körültekintő és az alapos munka meghozza gyümölcsét. Tudta, hogy kockázat nélkül nincs előrejutás, de nem szerette az olyan vállalkozásokat, amelyek végeredménye nem volt kiszámítható, jelképesen fogalmazva nem akarta a gyors „fehérneműváltást“, mivel ismerte az essz termőhelyi adottságait. ■ Ebben a szövetkezetben , a növénytermesztésnek voltak hagyományai, s ezt a nyomvonalat akarta tovább szélesíteni. A gazda típusú elnök — aki már a hatvanas évek derekán jelentős energiákat szabadított fel szülőfalujában a szövetkezeti földművesek különböző rétegeiben — tudatos elképzeléseinek köszönve, fokozatosan tágult a horizont a Nagymegyeri Eisz dolgozói előtt. Az 1983— 1985-ös években gabonafélékből 7,3—9—8,6; szemes kukoricából pedig 7,6—8 tonnás hektáronkénti hozamokat értek el, miközben az állattenyésztés termelékenységi mutatói is számottevően lapultak. Az idén például az 1 ezer literes tehenenkénti felési átlag elérését tűzték ki célul. — A felsorakoztatott eredmények gyakorlatilag azt igazolják, hogy gazdálkodásunk a 7. ötéves tervidőszak igényes feladatainak eleget téve megfelelően fejlődött. Eredményeinkben az egységes földműves-szövetkezet dolgozóinak áldozatos munkája, mindennapi erőfeszítése ölt testet, s annál is inkább meg kell becsülnünk azt, amit elértünk, mert számunkra sok minden nehezebbé vált, bonyolult bel- és külgazdasági feltételek közepette gazdálkodtunk eredményesen — folytatja a gondolatsort, majd határozottan hozzáfűzi: — Munkánk mérlegébe azonban nemcsak az eredmények kerültek. A mérleg másik serpenyőjében ott vannak az új gazdasági szabályozók, amelyek jövedelemelvonás tekintetében milliós nagyságrendben érintik gazdaságunkat. A mérlegkiegyenlítés minden korábbinál gyorsabb alkalmazkodókészséget, nagyobb rugalmasságot követel. Ezen az alkalmazkodási készségen és rugalmasságon a jövőben rengeteg múlik. Nagyon végletesen fogalmazva: jórészt ettől függ az, hogy a jövőben milyen mértékben fejleszthető gazdaságunk, amely legfőbb természeti kincsünket, a termőföldet hasznosítja. A hatékonyság fokozása, a gazdaságosság,a minőség és a beltartalmi érték javítása, az adásvételi kapcsolatok láncolatának tökéletesítése, valamint a tudományos-műszaki fejlesztés gyakorlati vívmányainak előtérbe helyezése mellett az eddiginél erőteljesebben kell számolnunk az emberi tényezőkkel. A racionális munkaerő-gazdálkodásnak ma már országos szintű, kidolgozott modelljei vannak. Az alapkérdés mégis és a beosztott változatlan: a vezető kapcsolata sohasem lehet vékonyka szál. Hiba lenne arról beszélni, hogy a vezető egyenlő a kizárólagos irányítással, és hogy a nagyüzemi méretek azzal, miatt meg kell elégednie a „közvetítőkön“ keresztül elvégzett útmutatássokkal. Én úgy vélem, helyesebb, ha bizonyos esetekben személyesen is beszélek a dolgozókkal, mert bizony megesik, hogy az igazságért messzebb kell menni. A közvetlen munkahelyi kapcsolatok a letéteményesei annak az őszinte számvetésnek, amely szükséges ahhoz, hogy helyesen, gyakorlatilag naprakészen lássuk feladatainkat, és határozni tudjunk a holnapról is. * .Gaál Sándor az SZIKE Központi Bizottságának tagja, s az elkötelezett pártmunkát naponta a gazdasági gerincmunka mellé kell tennie. A köznapok forgatagában ezért csak egykét estét tud a Somorján (Samorín) élő szerető családja körében eltölteni. Ezek az órák jelentik számára az aranycsöndet. F. szó tartalmát saját kincsének tekinti, s ennek fényét a fényképen látható mosoly is tükrözi. CSIBA LÁSZLÓ Fotó: Tóth József