Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-04 / 26. szám
1987. július 4. ★ 26. szám ★ XXXVIII. évfolyam * Ara 1,— Kčs TÖBBET TEREMMET A No A takarmánynövények első kaszálása idején uralkodó csapadékos időjárás nemcsak a szénabetakarítási terv esős időjárás esetére készült változatát, de a talaj állapotát is alaposan próbára tette. Ugyanis régóta ismeretes, hogy a nagy burmistartalmú talaj, a meliorációs szempontból jól előkészített terület jobban ellenáll a szokatlan vízmennyiségnek, és gyorsabban megszikkad. A termékeny talajszerkezet jól tűri a forróságot és az aszályt, nem tömítózik, repedezik meg. Csakhogy a mezőgazdasági dolgozók, a nemzeti bizottságok, valamint a mezőgazdasági földalap védelméről és kihasználásáról szóló törvény megtartásáért felelős egyéb intézmények erőfeszítései ellenére még minde nazy az a földterület, amely ebből a szempontból nem tekinhető kifogástalannak. Ez természetesen összefüggésben van a mezőgazdaságnak szállított műtrág vák, növényvédő szerek és gépek minőségével és választékával is. A rögyiben még nagyobb szükség lesz arra, hogy a talaj termőképességéről való gondoskodásban nagyobb mértékben érvényesítsük a tudományt, s az eddigi kvantitatív és óvó hozzáállást kiszélesítsük a termőföld és a rétek minőségének javítására irányuló, állandó erőfeszítésekkel. Az élelmiszer-ipari termékek minőségét szigorúan ellenőrzik. Hasonló kritériumokat kellene alkalmazni a talaj minőségére vonatkozóan is. Minden hasznos, amit eddig tettünk. A mezőgazdasági vállalatoknál kidolgozták a talaj termőképessége növelésének komplex programját és az irányítás valamennyi szintjén konkrét intézkedéseket fogadtak el. Ennek ellenére számos figyelmeztető tényt említhetnék például a víz- és szélerózió okozta károkkal kapcsolatban. A mezőgazdasági vállalatok már az elektronika széleskörű kihasználásán munkálkodnak, több vállalatnál elektronikai alkatrészeket és készülékeket gyártanak, nagy figyelmet szentelnek a számítástechnikának, és a saját laboratóriumaikban növény- és talajmintákat, takarmányokat és végtermékeket analizálnak, sok-sok értékes információt szerezve így- Miért van az, hogy a tudomány és a technika érvényesítésében tapasztalt haladás ellenére sok vállalatnál még mindig nem sikerül érvényesíteni a régi ismereteket, például a helyes növényváltás alapelvét? Miért pont a talajról való gondoskodás területén maradnak adósok a mezőgazdászok? Az utóbbi években sok elmarasztaló megjegyzést hallhattunk az ekéink, a gépeknek a talajt közvetlenül megmunkáló részeinek (ekevasi minőségével kapcsolatban. Sokan hangoztatják, hogy a külföldi gépek jobbak, de amikor a kapások betakarításánál — beleértve a kiszántást is — kipróbáltuk néhány élenjáró nyugat-európai vállalat gépeit, nem váltak be a mi talajviszonyaink között. Valószínű, hogy nem csupán a gépekben van a hiba, de a talaja nk minősége sem megfelelő, melyet az ember jelentős mértékben befolyásolhat. Olykor a mezőgazdasági vállalatokat és egyéb intézményeket is elmarasztalják, mert termőföldet vesznek igénybe a beruházásokhoz. Igaz, akadnak mezőgazdasági létesítmények, melyek másutt is helyet kaphattak volna vagy esetleg el is lehetett volna tekinteni a felépítésüktől. Ezek azonban egyedi esetek. Az üzemeltetés gazdaságossága szempontjából célszarűbb lenne közvetlenül a községben felépíteni az istállókat, csakhogy a higiéniai és egyéb előírások ezt nem teszik lehetővé. Gyakran úgymond a határ közepén kell elhelyezni a létesítményt, s még bekötőutat is kell építeni hozzá, ami a vállalat részére többletkiadást jelent. De a kritika más szempontból sem helytálló, hisz olyan beruházásokról van szó, melyekben humuszképző szerves anyagot termelnek, azonkívül az új létesítmények lehetővé teszik az istállótrágya veszteségmentes tárolását és hatékonyabb kihasználását. Nem lehet egyetérteni az azon járásokat ért bírálattal sem, amelyek megértették a talaj termőképessége és a környezet állapota között tágabb összefüggéseket, beleértve a víztározók, a folyók és az erdei növényzet állapotát is, és amelyek a talaj termőképességének növelésével egyetemben az életkörnyezet védelmének kérdését is igyekeznek megoldani. Például a víztározók létesítéséért elismerés jár a mezőgazdaságnak, még akkor is, ha ez a nyilvántartásban a földalap csökkenését jelenti. Ugyanis a víztározó szintén termőterület, és éppen ezeknek a hiánya, a gyakran meggondolatlan lecsapolás, az erdők és a szórványnövényzet felszámolása vezetett a vidék klímájának kedvezőtlen alakulásához, a szélerózióhoz, a fenyegető ivóvízhiányhoz stb. A meteorológusok csapadékos nyarat jósolnak, mire máris hallani megjegyzéseket, hogy minek költsünk az öntözőberendezésre, amikor úgyis esni fog. A válasz egyszerű: azért, mert az öntözőberendezések nem csupán a szárazságtól óvják a talajt, de a túl sok csapadék káros hatásától is. Örvendetes, hogy a mezőgazdasági földalap védelméről és kihasználásáról szóló törvény nem maradt csupán amolyan jogi-adminisztratív előírás, hanem az állam az anyagi feltételeket is igyekszik megteremteni annak érvényesítéséhez. A 4—5. OLDALON írást közlünk arról, miképpen valósul meg a dolgozókról való szociális gondoskodás a Hroboszovói Egységes Földműves-szövetkezetben, bemutatunk egy repülőmechanikust, aki sokat tesz a mezőgazdaságért, s ismét megismerkedhetnek egy kitüntetettel. • í ! I I-----------------A 8—7. OLDALON a Kodály Napok egész oldalas krónikája mellett a svidníki ukrán és a východnái f j szlovák folklórfesztiválról is olvashatnak. A többi téma: sikeres gyermekrendezvény, könyvismertetés, akik végigjátszották az életüket... Szilárd alapról léphetnek tovább Beszélgetés TÁNCZOS TIBOR agrármérnökkel, a SZDSZ Szlovákiai Központi Bizottságának alosztályvezetőjével Pártunk és fejlett szocialista társadalmunk megkülönböztetett figyelmet fordít az ifjúságra. Bizalmat és lehetőséget, támogatást és kezdeményezéseket ad, s viszonzásul azt várja, hogy a fiatalság becsülettel teljesítse kötelességeit, felelősen éljen jogaival, hogy minden területen tudása és képességei legjavát nyújtsa. Sokszor elmondtuk már, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma. Mindenkinek kötelessége, hogy a közösség és a saját érdekében tisztességgel elvégezze mindennapi feladatát, becsülettel tanuljon és dolgozzon. Úgy, mint a népazdaság minden ágazatának, a mezőgazdaságnak is szüksége van minden fiatal eszére és szívére, munkájára és önművelő akaratára, a haza és a nagyvilág eseményei iránti komoly érdeklődésére. Korunk valamennyiünktől alaposabb politikai, általános és szakmai műveltséget igényel. Ma már az agrárértelmiség és a mezőgazdaságban dolgozó ifjú szakembergárda sem mondhatja el magáról, hogy befejezett tudással rendelkezik, mert a tudomány és a társadalom fejlődése nem enged egy percnyi megállást sem. Aki pontot tesz a tanulás végére, nem tud lépést tartani a növekvő követelményekkel — hangsúlyozta Tánczos elvtárs a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság mai feladatairól, szólva. — A fenti feladatok fogalmazódtak meg a CSKP XVII. kongresszusának ifjúságpolitikai dokumentumaiban és határozataiban is. A SZISZ szlovákiai kongresszusát megelőző időszakban újra át kell értékelnünk, hogy gyakorlatilag mit vár tagjainktól a társadalom, s az ifjúság hogyan tud eleget tenni feladatainak. Központi Bizottságunk az elmúlt időszakban a SZISZ politikai hatásának növelése, az alapszervezetek öntevékenységének ösztönzése és a SZDSZ- tagok cselekvési lehetőségeinek gyarapítása érdekében szélesítette a szervezeti élet demokratizmusát. Programjaink és akcióink mindjobban figyelembe veszik az ifjúság különböző korosztályainak és rétegeinek sajátos helyzetét, eltérő tapasztalatát és igényét. Bár sok még a gondunk, de kétségtelen, hogy az így kiteljesedő folyamatok eredményeként gazdagabbá válik az ifjúsági szövetség tevékenysége, mind többen találnak saját feladataikra alapszervezeteinkben, vonzóbb lesz a SZISZ az ifjúság előtt, s ezzel együtt nő a befolyása is. Elsőrangú feladatunk, hogy közösségeiben és tevékenységében az ifjúság a mezőgazdaság vonalán is — Lenin tanítása szerint — tanulva, dolgozva és szervezkedve nevelje önmagát. Vagyis a SZISZ arra törekszik, hogy az ifjúságot ráébressze: tartós egyéni boldogulásukat csakis a társadalom egészének marxista—leninista boldogulásában, a elmélet gyakorlati megvalósításában találhatja meg. Ez pedig szabad utat nyit az ifjúságra annyira jellemző egészséges türelmetlenségnek, alkotó fantáziának, forradalmi lendületnek, az ifjú hévnek és lelkesedésnek. A mezőgazdaságban dolgozó ifjúság 30 százaléka tagja a SZISZ-nek, s ezek a fiatalok az egységes földműves-szövetkezetekben közel 500, az állami gazdaságokban pedig mintegy 125 alapszervezetbe tömörülve tevékenykednek. Ezt a tényt befolyásolja egy új szervezési forma — ehhez egyébként még visszatérek —, amely szervezésiig a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexumban dolgozó ifjúságot külön választja a falusi fiatalságtól. Ennek következtében fennáll az a paradox helyzet, hogy egy (Folytatás a 2. oldalonl A t—li. OLDALON ismét jelentkezik a „Kérdezett — válaszolunk“ című rovatunk, továbbá riportot olvashatnak a laskagomba háztáji hasznos termesztéséről és tudnivalókat közlünk a lóbab takarmányozási célokra való felhasználásáról. A 11. OLDALON „Az ellenőrzés megszigorítása“ című cikkünkben a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség kelet-szlovákiai kirendeltsége dolgozóinak tevékenységéről számolunk be. Ezenkívül a KGST-tagországok élelmiszer-ipari együttműködésének eredményeiről és távlatairól olvashatnak. A 14. OLDALON „Mire vadásztak őseink" címmel egy faj pusztulásáról is számolunk be. A Külföldi jj tapasztalatok sorozatban ezúttal a Német Demokratikus Köztársaság édesvízi halászatáról olvashatnak, „Hasznos kezdeményezés“ címmel pedig a vadászati és környezetvédelmi hónap alkalmából rendezett kiállításról tudósítunk.