Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-07-04 / 26. szám

1987. július 4. ★ 26. szám ★ XXXVIII. évfolyam * Ara 1,— Kčs TÖBBET TEREMMET A No A takarmánynövények első kaszálása idején uralkodó csa­­padékos időjárás nemcsak a szénabetakarítási terv esős idő­járás esetére készült változatát, de a talaj állapotát is alapo­san próbára tette. Ugyanis régóta ismeretes, hogy a nagy bu­­rmis­tartalmú talaj, a meliorációs szempontból jól előkészített terület jobban ellenáll a szokatlan vízmennyiségnek, és gyor­sabban megszikkad. A termékeny talajszerkezet jól tűri a for­­róságot és az aszályt, nem tömítózik, repedezik meg. Csak­hogy a mezőgazdasági dolgozók, a nemzeti bizottságok, vala­mint a mezőgazdasági földalap védelméről és kihasználásáról szóló törvény megtartásáért felelős egyéb intézmények erőfe­szítései ellenére még mind­e­ nazy az a földterület, amely eb­ből a szempontból nem­ tekinhető kifogástalannak. Ez termé­szetesen összefüggésben van a mezőgazdaságnak szállított mű­­trág vák, növényvédő szerek és gépek minőségével és válasz­tékával is. A rögyiben még nagyobb szükség lesz arra, hogy a talaj termőképességéről való gondoskodásban nagyobb mértékben érvényesítsük a tudományt, s az eddigi kvantitatív és óvó hoz­­záállást kiszélesítsük a termőföld és a rétek minőségének javítására irányuló, állandó erőfeszítésekkel. Az élelmiszer­­-ipari termékek minőségét szigorú­an ellenőrzik. Hasonló kri­tériumokat kellene alkalmazni a talaj minőségére vonatko­zóan is. Minden hasznos, amit eddig tettünk. A mezőgazdasági válla­latoknál kidolgozták a talaj termőképessége növelésének komplex programját és az irányítás valamennyi szintjén konk­rét intézkedéseket fogadtak el. Ennek ellenére számos figyel­meztető tényt említhetnék például a víz- és szélerózió okozta károkkal kapcsolatban. A mezőgazdasági vállalatok már az elektronika széleskörű kihasználásán munkálkodnak, több vállalatnál elektronikai alkatrészeket és készülékeket gyártanak, nagy figyelmet szen­telnek a számítástechnikának, és a saját laboratóriumaikban növény- és talajmintákat, takarmányokat és végtermékeket analizálnak, sok-sok értékes információt szerezve így- Miért van az, hogy a tudomány és a technika érvényesítésében ta­pasztalt haladás ellenére sok vállalatnál még mindig nem­ si­kerül érvényesíteni a régi ismereteket, például a helyes nö­­vényváltás alapelvét? Miért pont a talajról való gondoskodás területén maradnak adósok a mezőgazdászok? Az utóbbi években sok elmarasztaló megjegyzést hallhattunk az ekéink, a gépeknek a talajt közvetlenül megmunkáló ré­szeinek (ekevasi minőségével kapcsolatban. Sokan hangoztat­ják, hogy a külföldi gépek jobbak, de amikor a kapások be­takarításánál — beleértve a kiszántást is — kipróbáltuk né­hány élenjáró nyugat-európai vállalat gépeit, nem váltak be a mi talajviszonyaink között. Valószínű, hogy nem csupán a gépekben van a hiba, de a talaja­ nk minősége sem megfelelő, melyet az ember jelentős mértékben befolyásolhat. Olykor a mezőgazdasági vállalatokat és egyéb intézménye­ket is elmarasztalják, mert termőföldet vesznek igénybe a be­ruházásokhoz. Igaz, akadnak mezőgazdasági létesítmények, melyek másutt is helyet kaphattak volna vagy esetleg el is lehetett volna tekinteni a felépítésüktől. Ezek azonban egyedi esetek. Az üzemeltetés gazdaságossága szempontjából célsza­r­űbb lenne közvetlenül a községben felépíteni az istállókat, csakhogy a higiéniai és egyéb előírások ezt nem teszik lehe­tővé. Gyakran úgymond a határ közepén kell elhelyezni a létesítményt, s még bekötőutat is kell építeni hozzá, ami a vállalat részére többletkiadást jelent. De a kritika más szem­pontból sem helytálló, hisz olyan beruházásokról van szó, melyekben humuszképző szerves anyagot termelnek, azonkívül az új létesítmények lehetővé teszik az istállótrágya veszteség­mentes tárolását és hatékonyabb kihasználását. Nem lehet egyetérteni az azon járásokat ért bírálattal sem, amelyek megértették a talaj termőképessége és a környezet állapota között tágabb összefüggéseket, beleértve a víztározók, a folyók és az erdei növényzet állapotát is, és amelyek a ta­laj termőképességének növelésével egyetemben az életkörnye­zet védelmének kérdését is igyekeznek megoldani. Például a víztározók létesítéséért elismerés jár a mezőgazdaságnak, még akkor is, ha ez a nyilvántartásban a földalap csökkenését jelenti. Ugyanis a víztározó szintén termőterület, és éppen ezeknek a hiánya, a gyakran meggondolatlan lecsapolás, az erdők és a szórványnövényzet felszámolása vezetett a vidék klímájának kedvezőtlen alakulásához, a szélerózióhoz, a fe­nyegető ivóvízhiányhoz stb. A meteorológusok csapadékos nyarat jósolnak, mire máris hallani megjegyzéseket, hogy minek költsünk az öntözőbe­rendezésre, amikor úgyis esni fog. A válasz egyszerű: azért, mert az öntözőberendezések nem csupán a szárazságtól óvják a talajt, de a túl sok csapadék káros hatásától is. Örvendetes, hogy a mezőgazdasági földalap védelméről és kihasználásáról szóló törvény nem maradt csupán amolyan jogi-adminisztratív előírás, hanem az állam az anyagi feltéte­leket is igyekszik megteremteni annak érvényesítéséhez. A 4—5. OLDALON­ ­ írást közlünk arról, mikép­­­­pen valósul meg a dolgo­­­­zókról való szociális gon­doskodás a Hroboszovói Egy­­­­séges Földműves-szövetke­­­­zetben, bemutatunk egy re­­­­pülőmechanikust, aki sokat tesz a mezőgazdaságért, s ismét megismerkedhetnek egy kitüntetettel. • í ! I I-----------------­A 8—7. OLDALON a Kodály Napok egész olda­­­­­­las krónikája mellett a svid­­­­níki ukrán és a východnái f j szlovák folklórfesztiválról is olvashatnak. A többi­ téma: sikeres gyermekrendezvény, könyvismertetés, akik végig­játszották az életüket... Szilárd alapról léphetnek tovább Beszélgetés TÁNCZOS TIBOR agrármérnökkel, a SZDSZ Szlovákiai Központi Bizottságának alosztályvezetőjével Pártunk és fejlett szocialista társa­dalmunk megkülönböztetett figyelmet fordít az ifjúságra. Bizalmat és lehe­tőséget, támogatást és kezdeménye­zéseket ad, s viszonzásul azt várja, hogy a fiatalság becsülettel teljesítse kötelességeit, felelősen éljen jogaival, hogy minden területen tudása és ké­pességei legjavát nyújtsa. Sokszor el­mondtuk már, hogy a mi társadal­munk a munka társadalma. Minden­kinek kötelessége, hogy a közösség és a saját érdekében tisztességgel el­végezze mindennapi feladatát, becsü­lettel tanuljon és dolgozzon.­ ­ Úgy, mint a népazdaság minden ágazatának, a mezőgazdaságnak is szüksége van minden fiatal eszére és szívére, munkájára és önművelő aka­­ratára, a haza és a nagyvilág ese­ményei iránti komoly érdeklődésére. Korunk valamennyiünktől alaposabb politikai, általános és szakmai mű­veltséget igényel. Ma már az agrár­értelmiség és a mezőgazdaságban dolgozó ifjú szakembergárda sem mondhatja el magáról, hogy befeje­zett tudással rendelkezik, mert a tu­domány és a társadalom fejlődése nem enged egy percnyi megállást sem. Aki pontot tesz a tanulás végé­re, nem tud lépést tartani a növekvő követelményekkel — hangsúlyozta Tánczos elvtárs a mezőgazdaságban dolgozó ifjúság mai feladatairól, szól­va. — A fenti feladatok fogalmazód­tak meg a CSKP XVII. kongresszusá­nak ifjúságpolitikai dokumentumai­ban és határozataiban is. A SZISZ szlovákiai­­ kongresszusát megelőző időszakban újra át kell értékelnünk, hogy gyakorlatilag mit vár tagjaink­tól a társadalom, s az ifjúság hogyan tud eleget tenni feladatainak. Köz­ponti Bizottságunk az elmúlt időszak­ban a SZISZ politikai hatásának nö­velése, az alapszervezetek öntevé­kenységének ösztönzése és a SZDSZ- tagok cselekvési lehetőségeinek gya­rapítása érdekében szélesítette a szervezeti élet demokratizmusát. Programjaink és akcióink mindjob­ban figyelembe veszik az ifjúság kü­lönböző korosztályainak és rétegei­nek sajátos helyzetét, eltérő tapasz­talatát és igényét. Bár sok még a gondunk, de kétségtelen, hogy az így kiteljesedő folyamatok eredménye­ként gazdagabbá válik az ifjúsági szövetség tevékenysége, mind többen találnak saját feladataikra alapszer­vezeteinkben, vonzóbb lesz a SZISZ az ifjúság előtt, s ezzel együtt nő a befolyása is. Elsőrangú feladatunk, hogy közös­ségeiben és tevékenységében az ifjú­ság a mezőgazdaság vonalán is — Lenin tanítása szerint — tanulva, dol­gozva és szervezkedve nevelje önma­gát. Vagyis a SZISZ arra törekszik, hogy az ifjúságot ráébressze: tartós egyéni boldogulásukat csakis a társa­dalom egészének marxista—leninista boldogulásában, a elmélet gyakor­lati megvalósításában találhatja meg. Ez pedig szabad utat nyit az ifjúság­ra annyira jellemző egészséges türel­metlenségnek, alkotó fantáziának, forradalmi lendületnek, az ifjú hév­nek és lelkesedésnek. A mezőgazdaságban dolgozó ifjú­ság 30 százaléka tagja a SZISZ-nek, s ezek a fiatalok az egységes föld­műves-szövetkezetekben közel 500, az­ állami gazdaságokban pedig mintegy 125 alapszervezetbe tömörülve tevé­kenykednek. Ezt a tényt befolyásolja egy új szervezési forma — ehhez egyébként még visszatérek —, amely szervezésiig a mezőgazdasági—élel­miszer-ipari komplexumban dolgozó ifjúságot külön választja a falusi fia­talságtól. Ennek következtében fenn­áll az a paradox helyzet, hogy egy (Folytatás a 2. oldalonl A t—li. OLDALON ismét jelentkezik a „Kérde­zett — válaszolunk“ című­­ rovatunk, továbbá riportot­­ olvashatnak a laskagomba­­ háztáji hasznos termesztéséről­­ és tudnivalókat köz­lünk a lóbab takarmányo­­­­zási célokra való felhaszná­lásáról. A 11. OLDALON „Az ellenőrzés megszigorí­tása“ című cikkünkben a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség kelet-szlová­kiai kirendeltsége dolgozói­nak tevékenységéről számo­lunk be. Ezenkívül a KGST­­-tagországok élelmiszer­­-ipari együttműködésének eredményeiről és távlatairól olvashatnak. A 14. OLDALON „Mire vadásztak őseink"­­ címmel egy faj pusztulásáról is számolunk be. A Külföldi jj tapasztalatok sorozatban ez­­­­úttal a Német Demokratikus­­ Köztársaság édesvízi halá­­­­szatáról olvashatnak, „Hasz­­­­nos kezdeményezés“ cím­mel pedig a vadászati és környezetvédelmi hónap al­kalmából rendezett kiállí­­­­tásról tudósítunk.

Next