Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)

1951-08-02 / 32. szám

1951. augusztus 2. Egy nappal utazás előtt a magyar VIT-küldöttek táborában A sportolók már elindultak, útrakészen állanak a kultúr­­csoportok s a XIV. kerület­ben, egy hatalmas iskolai épülettömbben többszáz ma­­gyar fiatal készülődik életé­nek nagy eseményére, a ber­lini Világifjúsági és Diák Béketalálkozóra. Az iskola homlokzatát ha­talmas felirat, DISZ-jelvény s a Szovjetunió és a népi demokratikus országok zászlói díszítik. Mozgalmas az élet: az utolsó ruhaszállítmányo­­kat hozzák, sorra érkeznek az ajándékok, üdvözletek. Oda­benn, az udvaron, a folyosó­kon és a szobákban boldog fiatalok csoportjai, ifjúmun­kások, parasztfiatalok és diákok készülnek a holnapi ezerkilométeres utazásra — a III. VIT-re. Tanulnak, sportolnak, szó­rakoznak, pihennek s lassan már csomagolnak. „Kedd, szerda, csütörtök — aztán utazunk.” Így számolják a napokat. Néhány napja ös­szegyűltek itt az ország min­den részéből, hogy kipihen­jék magukat, felkészüljenek a nagy találkozóra. Délelőttön­ként olvasgattak, beszélget­tek, a világ ifjúságának békeharcával ismerkedtek. Es­ténként hangversenyre men­tek, filmszínházakba jártak s vasárnap — meglepetésként — az egyik fiúcsoport rögtön­zött előadását nézték végig, itt, az előkészítő táborban. Néhányan idegen szavakat tanultak, felelevenítették a bu­dapesti Világifjúsági Talál­kozón szerzett élményeiket. A szót: „béke” — valameny­­nyien több nyelven tudják már s büszkélkedve mondják egymásnak: „mir”, „peace”, „pokol”, „Frieden”! A VIT-küldöttek már meg­kapták egyenruhájukat. A lányok krémszínű rakott szok­nyát, hímzett inggel és vilá­goskék nyári ruhát; a fiúk krémszínű és sötétkék hosszú nadrágot, világoskék inggel, kék nyakkendővel. A küldöt­tek — fiúk és lányok — fehér cipőt viselnek ruhájuk­hoz. Mindannyian nagyon boldogok, örülnek a csinos, ünnepélyes ruháknak, mél­tóan képviselhetik Berlinben izmust építő magyar ifjúságot. Öt hátsó épület egyik folyo­sójáról sorra nyitunk be a szabó- és a varróműhelybe. Itt még az utolsó javításokat teszik, hogy egyetlen gomb, vagy csat se hiányozzék. Készülődik az egész tábor. Néhány nap alatt eggyé­­kovácsolódott a sokszázfőnyi fiatal, felejthetetlen új barát­ságok születtek. Holnap út­nak indulnak Berlin felé a magyar fiatalok küldöttei. Mindannyian a legkedveseb­bet viszik a világ békeharcos ifjúságának: új győzelmeink hírét. Megtanulták legszebb dalainkat, verseinket, elviszik ifjúsági szövetségünk jelvé­nyét s mindannyian szívük felett viszik édesatyánknak, tanítónknak, Rákosi elvtárs­nak arcképét, aki a boldog élet útjára, a békéért küzdők első sorába vezette a magyar ifjúságot. A magyar fiatalok küldötteinek egy csoportja. Képünkön Vonsík Ilona, a Dunai Vasmű DISZ-bizottságának tagja; Freimann Leona, a miskolci Vámos Ilona lánygimnázium tanulója; Beke Ferenc, a MÁVAG ifjúmunkása; Kovásznár Ilona, a látrány-rátpuszta! „Békeme­tszés munkacsapatvezetője és Garancz Margit, a Vasmű ifjúmunkása. Felemelt ötéves tervünk végrehajtásáért DISZ és úttörő pótbeporzóbrigádok munkája Újítás a VIT-béketérségen Közel négyezerötszáz hold kukorica- és százötven hold napraforgóföldön végezték már el a pótbeporzást a ba­­ranya megyei termelőcsoportok és egyénileg dolgozó parasz­tok. Egyedül a sellyei járás­ban közel ezer holdon végez­tek pótbeporzást a tsz-ek dol­gozói. A villányi járás fiatal­jainak kezdeményezése nyo­mán a mohácsi, szigetvári és pécsváradi járásban is meg­alakultak a DISZ , és úttörő pó­t­beporzóbrigádok. A pótbeporzás még gyor­sabb elvégzése érdekében a véméndi fiatalok, akik száz­ötvenhat hold kukoricatáblán végezték el eddig a mestersé­­gs beporzást, most versenyre írták Baranya megye vala­mennyi DISZ pótbeporzóbri­­gádjá­t. Elhatározták, hogy kétszáz holdon végzik el a pót­beporzást és ezt néhány héten belül majd többször is meg­ismétlik. A Ganz Vezérlőberendezé­sek és Villamoskészülékek Gyárának ifjúmunkásai jú­lius 30-tól VIT-békeőrséget állnak. A gyár ifjúmunkásai már a békeőrség első napján kiemelkedő eredményeket ér­tek el. A vasútműhely ifjúmun­kásai 102 százalékról 115 százalékra emelték a mű­hely átlagteljesítményét. Brü­cker János ifjúmunkás 150 százalékról 300 százalék­ra emelte teljesítményét. Ezelőtt egy nap alatt 100— 120 darab „csatlakozási” al­katrészt gyártott, a VIT-béke­­műszak első napján pedig 265 alkatrészt esztergált. Gyöngyösi Ferenc ifjú mű­vezető újítást vezetett be. Eddig a csigakerekeket fazon­­késsel esztergálták, ő most újszerű golyóskést alkalma­zott. Ezzel az újítással mint­egy 70 százalékkal csökken­tette a gyártási időt. Vadász István esztergályostanuló az újítás bevezetésével 98 szá­zalékról 128 százalékra emelte teljesítményét. Pintér László pilisi DISZ-tag példamutatása a begyűjtésben A napokban Pintér László­nak, a pilisi DISZ-szervezet egyik tagjának, levele érkezett Moszkvából. A levelet édes­apja írta , aki tagja a Szov­jetunióban tartózkodó magyar parasztküldöttségnek. Pintér Károly többek között ezeket írta fiának: „Édes fiam/ Minden szem felesleges gabo­nát a cséplőgéptől azonnal szállítsatok be a termény-begyűjtőhelyre."’ Pintér László teljesítette apja üzenetét. Vállalta, hogy a VIT tiszteletére három mázsa búzával, két mázsa rozzsal és egy mázsa árpával — kötelezettségén felül — ad többet a hazának. Példáját követik a pilisi fiatalok is, ezzel hozzájárul­nak a terménybeadás meg­gyorsításához. Huszonhárom DISZ-cséplőbrigád versenyez Baranyában Huszonhárom DISZ cséplő­brigád áll egymással ver­senyben Baranya megyében. Valamennyien vállalták, hogy cséplési tervüket százötven százalékra teljesítik. A bolyi gépállomás „Béke” nevű ifjú­sági cséplőbrigádja most új kihívással fordult a megyei ifjúsági brigádokhoz. Versenykihívásukban vál­lalják a bolyi fiatalok: min­den csépeltető dolgozó parasz­­tot meggyőznek a gyors be­­dás fontosságáról, hogy azon­nal a géptől vigyék a be­gyűjtő helyre felesleges gabo­nájukat. A bolyi fiatalok ver­senykihívását elsőnek az új­­petrei gépállomás DISZ-fia­­taljai fogadták el. Olvasóink az alkotmány ünnepe tiszteletére tett vállalások teljesítéséről Dunai Gyula diákfiatal a Ka­posvári Téglagyárból írja: „Az üzemben nagyrészt fiatalok dol­goznak. A műszakok között ver­seny indult az alkotmány ünnepe tiszteletére. Eddig a második mű­szak vezet, ahol a dolgozók és a fiatalok átlagban 108 száza­lékra teljesítik normájukat.” Gibler Lajos, a Budapesti Szerszámgépgyár ifjú sztahano­vistája levelében a következőket írja: „Mint ifjú sztahanovista, vállaltam, hogy munkamódsze­remet átadom brigádomnak. Ennek eredményeképpen a bri­gád tagjai 180 százalékra tel­jesítik normájukat, a selejtet pedig 6.4 százalékról 1.8 száza­lékra csökkentettük. Egyéni vál­lalásomat, hogy október 15-ig befejezem évi tervemet, július 20-ra teljesítettem, a selejtet 2.2 százalékról 0.8 százalékra csök­kentettem.” Löwy Ilona, a VIII. kerületi DISZ-bizottság titkára írja: „A Vasöntő- és Gépgyárban, az új öntödében dolgozó Glaskó vas­hordó brigád az alkotmány ün­nepére évi tervének befejezését vállalta. A tervet egy hónappal előbb, július 11 -re befejezték. Jelenleg január 20-i tervüket teljesítik. A brigád minden tag­ja 300 százalékra teljesíti nor­máját.” ! Hajnali négy óra. Ilyenkor elevenedik meg a dunaföldvári határ. Szekerek zörögnek, ke­rékpárok csapata suhan a nap első sugarai alatt. Nagy dobogással indul be az első trak­tor. Lendül a lendítőszíj, zúg már a cséplő­gép. Hullanak a kévék, csépli őket a gép, telnek a zsákok. Friss a munka. A határ túlsó végében — öt óra sincs még — egyenest a cséplőgép mellől rakja szekérre Galambos János közép­paraszt az első tíz zsák búzát. Ezzel kezdte a mai napot. Oda is ér nemsokára, ő az első a begyüj­­tőhelyen. A magtárban sok a búza és minden órában gyűlik. A magas búzahegyhez hozzá­öntik Galambos János nyolc mázsa nyolc­vanhárom kilogramm búzáját is. Aztán Ga­lambos János elköszön, felül a kocsira és odaszól Selyp Ferenc magtárosnak: — Hozom majd a többit is! Jövök vele, amint ,kifolyik” a gépből — mondja és rándít egyet a gyeplőszáron. Megy a másik fordulóért. A kapunál félre áll előre a má­sodik tele szekér, amelyik éppen befelé igyek­szik. A kocsi az öreg Komiszár Józsefé. Komi­szár József tíz holdon gazdálkodik és évről évre ő hozza a legszebb búzát „a városi népnek”, ahogy mondani szokta. Büszke is erre nagyon. Inkább tréfából, de most is megkérdezi tőle az egyik magtárbeli: — Nem üszkös a búza, papa? — Üszkös?! Még mit nem. Szép búza ez. Ilyet nem hoznak be sűrűn. És igen jól esett neki, amikor az átvevő miután egy kis mérlegen lemérte a búza faj­súlyát, kijelentette: — Tényleg szép búza, nyolcvanötös faj­súlyú! Ez annyit jelent, hogy Komiszár József búzájából nyolcvanöt kilogramm megy egy hektóliterre. Ezért pedig mázsánként külön három forint jutalom jár. Érdemes volt tehát tisztítani, csávázni, konkolyozni a vetőma­got, mielőtt ősszel a földbe került. 13. Komiszár József ott álldogál még kis ideig, de hamarosan két szekér áll a kocsija mögé. Frivald Ferencé és Pögli Józsefé, akivel­ együtt jött Pista fia is, hogy segítsen neki. Pögli István DISZ-tag. A nyári szünidőre jött csak haza a paksi közgazdasági gimná­ziumból, de azóta el nem maradt az apja mellől. Ma reggel is ő keltette fel az apját, ő mondta neki a gabonabeadásról, hogy „vigyük be apám, most mindjárt, szük­sége van rá az országnak .. A szekerek jönnek egymás után. Ha nem lennének most máshol a népnevelők, ők ma­guk is láthatnák, hogy nem volt hiábavaló fáradság kijárni a cséplőgépekhez, a házak­hoz felvilágosító munkát végezni. Láthatná Gál János, Deák Lajos, Berzsenyi Klára, Szabó Andris, Lengyel László, Révész Pista, Molnár Anna meg a többi DJSZ-fiatal, akik olyan lelkesedéssel vállalkoztak népnevelő munkára. Ha az egyik szekér megüresedik a be­gyűjtőkéig elölt, pár perc múlva másik áll helyére, így megy ez egész napon át. Sió­völgyi József, ötholdas paraszt, aki a fel­­szabadulás után kapta földjét, hét mázsa tizenhét kilogramm búzát hozott. Felemelt fejjel, boldogan adja be gabonáját. A terményraktárból egy jókora „stráf”­­kocsi hajnal óta hordja a gabonát az állo­másra. A mai napon 157 mázsa búzát kül­denek a dunaföldváriak a városok dolgozói­nak. Holnap és a többi napokon, ahogy gyor­sul a cséplés üteme, még többet küldenek majd... Délutánba hajlik az idő, amikor egy kis úttörő pajtás plakátot hoz a földművesszö­­vetkezeti irodából a magtárba. Fekete István, a magtár fiatal dolgozója, felfűzi a plakátot az ajtóval szemben, Rákosi elvtárs képe mellé, hogy mindenki lássa rajta a felírást: „Az ötéves tervért, a békéért több kenyeret a hazának..." K. I. ^z/Gwdj3usAg Nyugatberlini statisztika A „Der frischer Wind” című berlini lap a statisztika tük­rében érzékelteti Nyugat-Berlin életét. A statisztika szerint Nyugat-Berlinben minden 58-ik percb­en születik egy cse­csemő, ezzel szemben minden 112-ik percben történik egy halálos kimenetelű szerencsétlenség. Minden 23-ik órában el­követnek egy rablógyilkosságot, 255 percenként kötnek egy-egy házasságot, válást azonban minden 61 -ik percben mond ki a bíróság. A rendőri krónikában egy éjszaka átlagban tíz útonállásról számolnak be, a rendőrség azonban 8 hónaponként csak egy esetben jelenik meg a támadás szín­helyén. Amíg minden 17-ik órában letartóztatnak egy békeharcost, addig csak minden 136-ik órában fognak el egy gonosztevőt. A kultúra vonalán is dicsekedhetnek „eredményekkel” Trumanék cinkosai Nyugat-Berlinben. Doktori címet 21 órán­ként adományoznak, de ugyancsak 21 óránként mentenek ki a vízből egy-egy életunt embert. Új szennylap hetenként kettő jelenik meg, a lapokban azonban valóban megtörtént eseményt csak 9 hónapban egyszer lehet olvasni. A „súlyos gazdasági helyzet megjavítását” minden harmadik nap ígéri egy-egy hivatalos közlemény, ezzel szemben a súlyos gazda­sági helyzet miatt naponta 3—4 halálos végű öngyilkosság történik Nyugat-Berlinben. Nyugat-Berlinben hetenként huszonegyszer tartanak di­vatbemutatót, olyan divatbemutató azonban, amikor a közön­ség vásárolhat is valamit, csak minden szökőévben egyszer van. Olcsó kiárusításokat egy héten 1367 esetben hirdetnek, de a békeszerető ifjúság legnagyobb sajnálatára, a senkiken még nem sikerült túladni. Egy mozdony fővizsgáját végezték el a VIT tiszteletére A vasutas fiatalok is szo­cialista versenykötelezettsé­­geik határidő előtti teljesítésé­­vel készülnek a III. Világ­­ifjúsági Találkozóra. A Land­ler Jenő Járműjavító Vállalat ifjúmunkásai elkészítették a VIT-vonat mozdonyának szer­kocsiját. Az Északi Jármű­javító ifjúmunkásai a VIT tiszteletére elvégezték egy 301 sorozatú mozdony elő­irányzaton felüli fővizsgáját. A motorososztály fiataljai egy motorkocsi főjavítását vállal­ták el s ezzel mintegy 45.000 forintot takarítanak meg nép­gazdaságunknak. Tíz vagonnal több szenet a VIT tiszteletére Szerte a világon nagy le­­­kssedéssel készülnek a fiata­lok a III. Világifjúsági Ta­­lálkozó megünneplésére. Ezt a nagyjelentőségű na­pot mi, pilisi bányászfiatalok is megünnepeljük. A VIT megnyitása előtt való nap, augusztus 4-én VIT-műszakot tartunk. Vállal­juk, hogy ezen a műszakon, a napi előirányzatnál tíz vagon szénnel többet fogunk termelni. Jelinek Ferenc DISZ titkárhelyettes, pilisi bánya Úttörők a kalászgyűjtésben Hasznos munkával töltik nyári szünidejüket a soproni úttörők. Az aratás ideje alatt több mint százan vettek részt a kalászgyűjtési mozgalom­k­ban. Szorgalmas munkájuk­kal kétszázhúsz kilogramm kalászt gyűjtöttek össze. Megérkezett a Szabad Ifjúság napilap A Földalatti Építkezés 8-as számú munkahelyének fiataljai nagy figyelemmel olvassák az első ifjúsági napilapot. 3

Next