Szabad Ifjuság, 1952. július-szeptember (3. évfolyam, 152-229. szám)
1952-07-26 / 174. szám
1952 július 26. KALÁSZGYŰJTŐ ÚTTÖRŐK A fővárosi úttörők kalászgyűjtési versenyében a II. kerületi pajtások vezetnek, eddig 1928 kilogramm szemet mentettek meg. A szép eredményre joggal büszkék a Labanc utcai „Makarenko’- napközi tábor úttörői is, akik legutóbb a pesthidegkúti tszes tarlóján néhány óra alatt több mint 300 kilogramm szemet gyűjtöttek. A siker arra lelkesíti őket, hogy ezután még szorgalmasabban dolgozzanak. Képünkön: Múzsás Emese, a kis Vidos Feri és Málits Mária adják át az első csomó kalászt Méhes Csaba pajtás brigádvezetőnek (balról a második) r ■" -...........- ■ ............ -----------------------------------A MEGTALÁLT IGAZSÁG A brigideriekedet vége felé felállt egy fiatal, cigányképű, nyurga traktorista, s ezeket mondta: — A minőségről akarok beszélni. Azt mondta Lenin elvtárs: Inkább kevesebbet, de jobban... Tudom, nekem van a legkevesebb jogom így beszélni- Az aratás alatt én végeztem a legrosszabb munkát a brigádban, miattam kellett szégyenkeznetek. Most el akarom mondani, mi volt az oka — nem azért, hogy mentegessem magam, inkább mindannyiunk okulására. Tavaly ősszel én kaptam a Nagynyárfadűlőt szántani. Akkor tagosították a határt, az egész 250 holdas tábla az Új Élet tsz-é lett. Az első hajnalban, ahogy kimentem szántani, ott találtam a fasorban Kövecses Andrást, akit ti is jól ismertek. Kiváncsi volt, hogyan dolgozik a traktor és főleg, jelen akart lenni annál a nagyszerű pillanatnál, amikor a maga kis parcelláját összeszántják a csoport hatalmas táblájával. Középparaszt volt, s egy hete lépett be a tsz-be. Hagytam, hogy bámészkodjék s a legnagyobb sebességgel szántani kezdtem. Néhány kerülő után integetett Kövecses, hogy álljak meg. — No, mi az? — kérdeztem türelmetlenül, mert féltékeny voltam minden percre, amelyet a munkámtól vontak el. — Nem jól lesz ez így! — mondta nyugtalanul, a szántást mustrálva. Hát bizony, az olyan volt, mint valami összekaparászott írás. Sok volt a vakbarázda, különösen a fordulóknál. Nem volt egyenletes a mélysége, így egyenetlen, hepe-hupás volt a felülete is— Csak ez a baj? — mondtam és megvontam a vállam. Ahhoz, hogy minőségi munkát végezzek — akkori véleményem szerint — túl sok idő kellett volna. Én pedig türelmetlen voltam: sok fizetést akartam, a nevemet szerettem volna látni a dicsőségtáblán. Csak a holdakat számoltam, legszívesebben egy nap alatt feltúrtam volna az egész táblát, hogy a sok áhított jóhoz minél közelebb kerüljek. De Kövecsesnek ez nem tetteit s több ízben meg is mondta. Végül én is elvesztettem a türelmemet. — Bátyám, maga tegnap lépett be a csoportba- Én már egy éve szocialista szektorban dolgozom — mondtam, erősen megnyomva a „szocialista szektor” kifejezést, amelyet ő szemmel láthatólag nem értett. — Szép is volna, ha maga tanítana engem. S nézze — folytattam enyhébben, nehogy kikotyogja a véleményét valahol, ahol semmi szükség rá — jöhet egy kiadós eső, s akkor ittmarad szántatlanul, pedig ebben búza lesz, a héten el kell vetni. Különben a henger majd úgyis elsimítja. — Nem szereted te, öcsém a földet — mondta keserűen Kövecses. Elnevettem magam. A traktoristának a gépét kell szeretnie. Hetes eső ugyan nem lett s a henger sem tudta elsimítani a földet. Kövecses mégsem szólt senkinek. Nyilván bizalmatlan volt még, mint a legtöbb új belépő, különösen, miután olyan fölényesen ráijesztettem, így, aztán az én dűlőm lett az első a határban. Persze, mindent megkaptam, amit csak kívántam: magasabb fizetést, dicsőségtáblát, névreszóló dalt a hangszóróban sőt még kombájn vezető iskolára is elküldték. ...Aratásra megint az Új Élet tsz-be osztottak be. A tsz-irodán közölték velem hogy a tagság határozata szerint azt a táblát kell learatnom, amelyet én szántottam. Másnap reggel, rossz előérzettel eltelve nekihajtottam a kombájnt a búzatáblának. Tudnivaló, hogy aratógéppel egyenetlen talajon is lehet, ha nem is kiváló, de jó munkát végezni, kombájnnal azonban teljességgel lehetetlen. Én is vagy bokáig érő tarlót hagytam, csak éppen a kalászt csíptem le, vagy lejjebb engedtem a kaszát, megkockáztatva, hogy beleakad a földbe, s eltörik. El is tört néhányszor. A barázdákban csak elszánkáztam a gabona fölött- A tábla közepén egy rend széles, levágatlan sáv maradt mögöttem. Bezzeg, ha jobban ügyeltem volna az ősszel a kibarázdálásra!... A sarkoknál is maradt mindig egy-egy szélesebb-keskenyebb sáv, ott, ahol a traktorral olyan hanyagul fordultam annak idején. A kombájn, amellyel Itt azelőtt még soha nem szántottak, sok bámészkodót vonzott. Az egyénileg dolgozó parasztoknak az volt a véleményük: — Szóval, így arat az a híres kombájn? Hm. Meg kell gondolni, jobban meg kell gondolni, hogy belépjünk-e? A tanácselnökhelyettes, Székely elvtárs, aki a Szovjetunióban járt a parasztküldöttséggel azt mondta megvetően: — Ott rá sem eresztik az ilyen talajra a kombájnt. Ki túrta ezt fel az ősszel? Kövecses nem volt a közelben, én meg hallgattam Kegyetlen, keserves napok voltak. Mégis, inkább eltűrtem minden mocskot, mint hogy bevalljam: nem tudok jobb munkát végezni, mert az ősszel hanyagul, gondatlanul dolgoztam ... Ettől irtóztam, hisz így kiderült volna, hogy az akkori kitüntetéshez, megtiszteltetéshez is jogtalanul jutottam. ...Talán most is hallgatnék, ha tegnap este, miután az utolsó kévét is levágtuk azt nem mondta Kövecses András: — No, traktorista! Hát kell-e szeretned a földet? Megszégyenülten hallgattam, ő meg tovább folytatta: — Kényes jószág ez, öcsém. Ismerni kell, mint a gépet s szeretni, mint az asszonyt. Ha simogatod, ha megadsz neki mindent, amire szüksége van — tízszeresen visszafizeti. Ha rossz vagy hozzá — megbosszul. Érted már? Égő arccal, komoran bámultam magam elé. — Értem, Kövecses elvtárs- Értem, és ... köszönöm. ... Szőke Miklós elhallgatott. Letörölte megkönnyebbülést tükröző arcáról a verejtéket. Magyarázatképpen még hozzáfűzte: — Aratás után vagyunk De tudnunk kell, hogy minden ekevágással a jövő évi aratást készítjük elő. Azért mondtam el az én esetemet, hogy ilyen ne történjék többé! Se velem, se mással. Az idő malmai lassan, de biztosan őrölnek... Galgóczi Erzsébet Több mint 24 és félmillió forint értékes koreai bélyeget vásároltak Eddig a magyar dolgozók Korea szabadságharcának második évfordulóján az Országos Béketanács a dolgozók ezreinek javaslatára felhívta az egész dolgozó magyar népet, hogy ezt a napot újabb koreai gyűjtés megindításával tegye emlékezetessé. A felhívás hatalmas visszhangot keltett. Dolgozó népünk megértette, hogy áldozatkészségével enyhíti a koreai nép szenvedéseit, segítsége nyomán felragyog a mosoly a koreai gyermekek arcán, erősebben markolja fegyverét a koreai szabadság, harcos. Július 25-ig a dolgozók 24.585.312 forint értékű koreai bélyeget vásároltak. Ez az eredmény a népünkben élő nemzetközi szolidaritás újabb fényes bizonysága. A gyűjtés változatlan lendülettel lövik tovább. Az Országos Béketanács a gyűjtés befejezése után közli a végeredményt Osztrák úttörők érkeztek hazánkba Pénteken reggel, úttörők énekétől visszhangzott a Keletipályaudvar. A magyar úttörők a kínai vendégek után, most 12 osztrák gyermeket vártak, akik augusztus végéig, a magyar úttörőkkel együtt fognak táborozni a csillebérci nagytáborban. Az osztrák vendégek vidáman, az úttörők lelkes hurrázása közben szálltak le a vonatról. A DISZ-úttörő mozgalom nevében Ragonovics Ilona, a csillebérci nagytábor vezetője üdvözölte őket. Szavaira az osztrák gyermekek nevében a csapat vezetője, Sidonia Lechner válaszolt, megköszönve a szívélyes fogadtatást. Beszéde után hosszasan zúgott a váróteremben: „Éljen Sztálini", „Éljen Rákosit”, Éljen Koplenigl”. Megjelent Petőfi Összes Művei negyedik kötete Az Akadémia Kiadó most jelentette meg Petőfi Sándor hat kötetre tervezett összes műveinek negyedik kötetét, amely a költő szépprózai és drámai munkáit foglalja magában. Petőfi Sándor műveiből a költő életében — költeményein kívül — gyűjteményes kiadásban semmi sem jelent meg. Drámai és prózai munkái szétszórtan, egyes kötetekben, vagy folyóiratokban kerültek kiadásra. Összegyűjtésüket Gyulai Pál kísérelte meg, ez azonban nem volt teljes. Az Akadémia Kiadó szövegkritikai jegyzetekkel adja közre Petőfi összes műveit. E kötetben négy szépprózai műve, köztük „A hóhér kötele” című regénye, a „Tigris és hiéna" című 4 felvonásos történelmi drámája, egy drámatöredéke és két Shakespeare-fordítás található, a „Coriolanus” és a „Romeo és Julia”. A sorozat utolsó két kötete a tervek szerint még ebben az évben megjelenik. A propagandisták helyes kiválasztása és előkészítése a politikai oktatás legfontosabb feltétele. E nélkül a DISZ- tagok helyes irányú nevelése el sem képzelhető. A DISZ vasmegyei bizottsága — bár ért el eredményeket — nem ismerte fel teljes nagyságában az oktatás, nevelés jelentőségét. Nem tartották be a határidőt A DISZ megyei bizottsága — helyesen — a DISZ KV intéző bizottságának 1952 június 10-i határozata után munkatervet készített az új oktatási évad propagandistáinak kiválasztására éskiképzésére. Ez a terv azonban gyengén sikerült. Újat kellett készíteniük. Június 10-től július 11-ig négy munkatervet dolgoztak ki. Az utolsót pártunk Központi Vezetőségének ülése után határozatainak szellemében. A többszöri átdolgozás hozzájárult ahhoz, hogy a munkatervet alaposan, jól készítse el a megyei bizottság, de ugyanakkor a késedelem a határidő betartásának rovására ment. Később kapták meg feladataikat az alsóbb bizottságok és így később láttak hozzá a propagandisták kiválasztásához is. Ezért négy nap alatt — július 11-től 15-ig, a határidőig — nemtudták, nem is tudhatták befejezni a propagandisták kiválasztását egyetlen járásban vagy városban sem. A megyei bizottság munkaterve szerint a megye DISZ- tagjainak harminckét százalékát vonják be a politikai oktatásba a , múlt évi huszonhat százalékkal szemben. A tizenhét propagandista szemináriumvezetőt és helyettest már kiválogatták. A járási pártbizottságok az elmúlt , évi oktatásban kitűnt legjobb politikai körvezetők közül járásonként öt-hat elvtársat képeznek ki DISZ politikai iskola, vagy Sztálin-körvezetőnek. A pártszervezetek segítenek a DISZ bizottságoknak a politikai körök vezetőinek és helyetteseinek kiválogatásában is. A szombathelyi járás helyes módszerei A megyei bizottság tagjai helyenként személyesen is ellenőrzik a propagandisták kiválasztását, a kiválogató bizottságok munkáját. A sárvári járásban az elmúlt napokban Décsi és Nagy elvtársnők, a megyei bizottság tagjai segítettek a járási bizottságnak. A propagandistákat politikailag képzett — többségükben húsz éven felüli — fiatalok közül választják ki, nagyrészt azok közül, akik már vezettek politikai kört, vagy végeztek DISZ-iskolát, de van sok új propagandista is, akik a múlt évad politikai -------------------------------------köreinek és iskoláinak legjobb hallgatói közül kerültek ki. A szombathelyi járásban már az elmúlt oktatási évben megkezdték a propagandisták kiválasztását: tizennyolc propagandistát neveltek. Már valamennyi propagandista kiválogatása megtörtént. Ezt a munkát a járási pártbizottsággal együtt végezték el. A kiválasztott hetvennégy új propagandista zöme húsz éven felüli, politikailag képzett elvtárs. A járási bizottság tagjai a kiválasztott propagandistákkal külön-külön beszéltek és ezután is rendszeresen felkeresik őket, ha a járás DISZ- szervezeteit látogatják. Elmondják tavalyi tapasztalataikat, felhívják figyelmüket arra, hogy már most foglalkozzanak a DISZ-tagokkal, ismerjék meg hallgatóikat„neveljék őket saját példamutatásukon keresztül. Propagandisták kiválasztása — telefonon keresztül A szombathelyi járási DISZ-bizottság általában jól dolgozik, azonban — a többi járásokhoz hasonlóan — ők sem tudták időre kiválasztani a propagandistákat. De sokkal súlyosabb ez a hiba a szombathelyi városi bizottságban, ahol az előírt nyolcvan helyett, határidőre csak huszonöt propagandistát választottak ki. A megyei bizottság és a városi bizottság ugyanabban az épületben van, mégsem veszi észre senki a megyei bizottság tagjai közül, hogy Német elvtárs, a városi bizottság titkára helytelenül végzi a propagandisták kiválasztását, kiválogató bizottság helyett egyedül intézi — telefonon keresztül! — A már kiválogatott propagandista jelöltek egy része túl fiatal és sokan közülük, még semmiféle politikai oktatásban nem vettek részt. Ezeket a hibákat el lehetett volna kerülni, ha a megyei bizottság rendszeresen ellenőrizte volna a városi bizottság munkáját. A DISZ vas megyei bizottsága nem tartotta be a határidőt. Nem válogatták ki megyéjükben az előírt időre a propagandistákat. Ezen már csak úgy tudnak némiképpen javítani, ha minél rövidebb időn belül befejezik a propagandisták kiválogatását. Ehhez a megyei bizottság a jó módszerek elterjesztésével és rendszeres ellenőrzéssel adjon segítséget. A megyei bizottság tagjai tartózkodjanak minél többet a járásokban, különösen a lemaradtakban. Tapasztalataik átadásával közvetlenül is segítsék a propagandisták kiválasztásának fontos és sürgős munkáját. Csépányi Lajos s Uszodák közötti postaverseny a Szabad Ifjúság serlegéért Július 27-én kezdődik a Szabad Ifjúság serlegéért folyó, uszodák közötti postaverseny. A verseny célja, hogy minél többen megismerjék és megszeressék az úszósportot, nemes verseny alakuljon,a sportkörök között és elősegítse az MHK-, illetve LMHK-próbázásokat. Első esetben van mód arra, hogy a versenyzők tömegei induljanak korra és nemre való tekintet nélkül egyidőben ugyanazon versenyszámokban — anélkül, hogy utazniok kellene. A postaverseny első napja: július 27, a további versenyzésre pedig augusztus 3-án, 20-án és 31-én kerül sor. A versenyt a városok vagy járások legalkalmasabb uszodáiban, a társadalmi szövetség bevonásával, a TSB-k rendezik. A versenyben minden jelentkező részt vehet, valamint azok is, akik az MHK és LMHK letételére készülnek. Azok a versenyzők, akik az első postaversenyen a II. osztályú szintidőt elérték, a további versenyben nem indulhatnak. Nem vehetnek részt a versenyen azok sem, akik már korábban elérték a II. osztályú, vagy ennél jobb szintidőt. A postaversenyen minden uszoda külön-külön vesz részt. Minden versenyző, aki a távot szabályosan — tetszés szerinti stílusban — végigúszta 1 pontot kap. Aki az LMHK-szintet elérte 1, aki az MHK 1. szintet elérte 3, aki a II. szintet elérte 5 pontot kap. Győztes az a városi, kerületi, vagy járási TSB és DISZ-szervezet, amely az LMHK és MHK fejlesztési tervéhez viszonyítva a legjobb összeredményt éri el A versenyszámok a következők: 1. 25—50 m fiú-leány úszás tetszésszerinti úszásnemben (LMHK). 2. 50 m férfi-női úszás tetszésszerinti úszásnemben (MHK). 3. 100 m férfi-női úszás tetszésszerinti úszásnemben (MHK). 4. 200 m férfi-női úszás tetszésszerinti úszásnemben (MHK). 5. 300 m férfi-női úszás tetszésszerinti úszásnemben (MHK). A Szabad Ifjúság serlegét a legjobb eredményt elérő TSB és DISZ-szervezet nyeri meg, ezenkívül az első három helyezett emlékplakettet kap. Oklevélben részesül versenyszámonként az első három legjobb eredményt elérő versenyző. Ez a verseny újabb széles tömegekkel ismerteti meg az úszósport szépségeit. Módot nyyit DISZ-szervezeteinknek és TSR-inknek arra, hogy a területükön lévő fiatalok tömegesen teljesítsék az LMHK és az MHK szintjeit