Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)
1954-06-10 / 136. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 136. SZÁM Csütörtök, 1954 június 10 ÁRA 40 FILLÉR Rajtad múlik — s mindnyájunkon A termelékenység, az önköltség százalékai nyomában a Csepel Autógyárban Pártunk 111. kongresszusán szó esett arról, hogy az életszínvonalat csak úgy lehet emelni, ha növekszik a termelékenység és csökken az önköltség. „Jó, jó, de mi köze ehhez a DISZ nek — gondolják némely DISZ-szervezetben — ez a műszakiak dolga, a statisztikusoké, a könyvelőké ...” Kedves olvasónk, — ezt az írást azért készítettük, hogy megmutassuk — egy üzem, a Csepel Autógyár példáján — milyen nagy tévedés az iménti vélemény. A termelékenység emelésének és az önköltség csökkentésének sokféle módja van, amelyek megoldásában a DÍSZ sokat segíthet. Nézzünk csak néhányat ezek közül. Mielőtt elindulnánk az üzembe, előbb ismerkedjünk meg néhány ténnyel: mi a helyzet ma a Csepel Autógyárban. A termelékenység alakulása: 1933 utolsó negyede 100-nak véve 1934 első negyede 87. 1954 március 100-nak véve 1954 áprilisban 122.1. A tehergépkocsik önköltsége: 1934 áprilisban az előző évihez viszonyítva a csökkenési 1.7 százalék. Ez több mint egymillió forint megtakarítás. De az önköltség a tervezett szintnél még 3,2 százalékkal magasabb. Ez csaknem kétmillió forint veszteség egy hónapban, s ebből 30 kétszobás családi házat lehetne építeni. Üt a száz százalékhoz — Lesül a bőr a képemről, ha a szerelde fiataljaival találkozom. Miattunk nem tudnak dolgozni. Nem adunk elég alkatrészt nekik és amid adunk, az is selejtes. Mit tegyünk? A műhely fele, 33 ifjúmunkás nem éri el még a normát sem — magyarázta hevesen Herczeg Lajos diszpécser, a hajtóműgyár B műhelyének DISZ vezetőségi ülésén. Bauer Tibor fiatal művezető feszengve ült a széken. Mindenki ránézett: — Én megváltoztatom a munkaszervezést, lesz elég anyag, munkalap, de segítsetek ti is. Mert hiába vitetem a géphez az anyagot, ha csak a munkakezdés után fél órával látnak munkához és napközben is elcsavarognak a fiatalok. És soha nem fordulnak hozzám, vagy az idősebb szakmunkásokhoz tanácsért. Talán szégyenük, ha valamit nem tudnak? Így azután nem csoda, ha rossz lesz a munkadarab. — De miért kezdenek csak félnyerckor? — „csapnak” le többen is. — Mert a beállítók csak hét óra után kezdik a gépbeállítást és sok fiatal még félnyotekor sem dolgozhat. Miért nem az előző műszak végéig állítják be a gépet? — Igazolok van. Még ma intézkedem, hogy így legyen. Amíg az esztergályos, a gépét takarítja műszak végén, addig a beállító is végezze el a maga munkáját. — A fiatalokkal pedig beszél a DISZ- szervezet. Néhány nap múlva egyetlen olyan fiatal sem tehet, a műhelyben, aki ne teljesítené a normát — ezzel zártaaz ülést a DISZ-titkár. Másnap vasárnap volt, de tíz diszista mégis bement a gyárba. A B. műhely felé vették útjukat. Ugyan mit akarhatnak? Kiderült ez hétfőn. „Ne nézd csak, mit csináltak a diszisták” — mondogatták egymásnak a műhely dolgozói. Rend, tisztaság mindenütt, a műhely feldíszítve, a falakon, táblákon jelszavak a DISZ- vezetőség aláírásává.J. Bauer művezető örömmel nézett körül, olvasgatta a feadatokat. Az egyik arról szólt, hogy a fiatalok törekedjenek a 480 perc kihasználására, teljesítsék túl a normát, kérjenek segítséget, tanácsot a műszakiaktól, vagy az idősebb esztergályosoktól. Még nem volt hét óra, amikor Magna János a gépe mellé állt és befogta az első munkadarabot. Csodálkozva nézte a gépe mellé készített anyagot. A szomszéd gépeknél is egész három esztergálnivaló tornyosult. Varga Jenő, a beállítója jött oda: — No, van anyagod, Jancsi? Most már elérheted a száz százalékot. Van-e szükséged valamire? — Nincs — válaszolta. Pedig... pedig... de szívesen kijavította volna, hogy igen van, tanácsra van szüksége. „Szeretnék megtanulni jobb fogásokat, hogy a 70 százalékról 100 százalék fölé emelkedjek." Ezt gondolta, de nem ment Varga után. Nemsokára a művezető jött feléje „Most tőle megkérdem” — gondolta. De mégsem, „... mit szól majd, hogy háborgaton”. Bauer elvtárs már ott állt mellette, bátorítóan nézett rá: — Hogyan haladsz, Jani? — Csináltam már valamennyit — és hirtelen elszánta magát — de ha Bauer elvtárs megmutatna néhány jobb, pontosabb fogást, gyorsabban menne. A művezető segített. Azután ment tovább, a másik, szomszédos géphez. Nemsokára szétfutott a hír: ma már nem lesz 100 százalék alatt teljesítő a műhelyben. S valóban, amikor a műszak végén a teljesítményeket számolták, kiderült, hogy 118 százalék volt a legalacsonyabb. Magna János is messze túlteljesítette a normát sáleit nélkül. Az egész műhelyben 3—4 tizeddel csökkent a selejt. Azóta nincs is norma alatt teljesítő fiatal, emelkedik a termelés, a B. műhely elsők között van a Hajtóműgyárban. — Sokszor nincs megfelelő minőségű és mennyiségű anyag, ezért hát olyat használunk fel, amilyen éppen van. Amíg a kooperáló üzemek nem változtatnak ezen, nincs sok kilátás az anyagtakarékosságra — mondja a szerszámgyári anyagkiadó vezetője. Mit szólnak ehhez a Fiatalok? Sokan bizony kevéssé törődnek ezzel, de a legjobb ifjúmunkások nem így gondolkoznak. Fáj a szívük a pazarlás láttáin. Pozsár B. Lajos és Gombor István disziska esztergályosok a napokban azt a feladatot kapták, hogy készítsenek mérőgyűrűket. A rajz szerint 12 milliméter széles és 80 milliméter átmérőjű gyűrűt kellettesztergálniuk. Amikor a gépükhöz szállították az anyagot, a két fiatal rögtön észrevette, hogy valami baj van, és dühösen kezdték méregetni a darabokat. Világosan mutatják ezek a történetek hutása nemcsak a műszaki vezetőkön, szerű munkások százezrein múlik. A Cs kezdeményezést indított el: a pártbizottságan annak a DISZ-szervezetnek ítéli oda, lékenység emelését és az önköltség cső megvalósítását. Kívánjuk, hogy sok siker Éppen arra ment a művezető. — Szabó bácsi — szólt Pozsár — nézze már, milyen anyagot kaptam. A darabok szélessége 32—35, az átmérő pedig 190—200 milliméter. Ez rettenetes anyag és időpazarlás. Az államot, saját magunkat károsítjuk meg tudatosan, ha így dolgozunk. — Nincs más anyag, ebből kell elkészíteni — válaszolt a művezető, és elment. — De hiszen ez még két darabot is kiadna, hogyan legyen szívem leesztergálni — mondta Pozsár és a gépéhez lépett. Megindította, azután hirtelen visszafordult Gomboshoz, a szomszéd gép felé. — Akkor hát csinálok kettőt belőle. Gyere, válogassák ki a nagyobbakat. Így esett, hogy Pozsár B. Lajos ifjúmunkás egy anyagból két mérőgyűrűt készített. Bebizonyította: lehet takarékosan bánni az anyaggal. Hadd mondjuk el róla azt is, mennyire vigyáz a szerszámra. Készölés igen ritka nála (s ez fontos dolog, mert május második dekádjában a Szerszámgyárban 653 szerszámtörés volt, s ebből 120 darab vidra kés, amelynek darabja 38—160 forint). Pozsár B. Lajos ..számláján” ebből egyetlen darab sincs. Előre vagy utólag ... Simon Ferenc ifjú esztergályos nemrég 100 dugattyúgyűrűt kapott esztergálásra. Mezei Mátyás, a művezetője odavitte neki a munkalapot is. — Nincs normája ennek a munkának — mondta Simon. — Szaladj, hívd a normást, majd megállapítja. — Nem megyek én, jó lesz az utólag is, majd kapok rá annyi időt, amennyit dolgozom rajta. A művezető szó nélkül ment tovább. Simon befogta az első munkadarabot, odaintette a tanulóját, hogy dolgozzék, ő pedig elment valamerre az időt tölteni. A 100 dugattyúgyűrű másnap délre készült el, de főként a tanuló dolgozott rajta, anélkül, hogy Simon mellette lett volna. Az időelemző a művezető javaslatára 2,5 percet adott egy darabra — Utakig. — Még a száz százalékot sem értem el — dühöngött Simon — 30 forintot kerestem a 100 dugattyúgyűrűn, hát akkor nem kell semmi — s ezzel szétszakította a munkalapot. A normafelvétel elintézése elsősorban a művezető kötelessége, addig nem szabad elkezdeni a munkát, amíg az időelemző a géphez nem megy, hogy műszaki normát álllapítson meg. De Simonnak sem lett volna szabad norma nélkül dolgoznia. Ám erről még senki nem beszélt Simon Ferivel. A normák kérdésével senki nem törődik, ezért van az, hogy a Szerszámgyárban Mezei művezető műhelyében valóságos „divattá” vált az utólagosan becsült norma. A becsült norma pedig — még akkor is, ha a munka elvégzése előtt állapítják meg — akadályozza a termelékenység emelkedését, mert nem ösztönző és a munkásnak anyagi kára van belőle. A DISZ-szervezetnek, a diszistáknak arra kell törekedniük hogy ezután ne történhessék ilyesmi; követeljék meg minden munkánál a műszaki normákat, ezzel is segítik a termelékenység emelését, hogy a termelékenység, az önköltség alata nem elsősorban a dolgozókon, az egy Del Autógyár DISZ-bizottsága most helyeslül kapott ajándékzászlót minden hónapahor a fiatalok legjobban segítik a termékentését, a kongresszus határozatainak fűződjék e zászlóhoz. Csulányi Lajos Pillanatkép a szakoktatási osztályról — Kategóriaemelő tanfolyamra, vagy technikumba szeretnék jelentkezni — válaszol Magna János arra a kérdésünkre: akar-e szakmájában tovább tanulni. Kovács Istvánnal, a Csepel Autógyár DISZ-bizottságának titkárával beszélgetünk. — Egy hónapja vagyok a gyárban, de bevallom, még nem jutott eszembe a szakmai továbbképzés. Azt hiszem, azelőtt sem törődött ezzel a DISZ — pedig ez igen fontos. De menjünk fel a szakoktatási osztályra. — Nem segített nekünk a szakoktatásban senki, se a DISZ, se a szakszervezet — kesereg a szakoktatási osztály vezetője. — Ez is oka, hogy a tanfolyamok fele, az esti technikum hallgatóinak 40 százaléka lemorzsolódott. Pedig a hallgatók 70 százaléka fiatal volt. — Hányan végeztek ebben az évben kategóriás meló tanfolyamon? — összesen 129-en, ebből 67 ifjúmunkás. A Hajtóműgyárban 12 fiatal járt tanfolyamra, de eddig csak négyen tettek gyakorlati vizsgát. A technikum öntőszakán 40 hallgató kezdte el a tanulást, ez 16-ra apadt le és közülük csak ketten fiatalok. — Melyek a további terveik? — Műszaki és műszaki rajzoló, kategóriaemelő, átképzős és egyéb tanfolyamokat akarunk szervezni a technikum mellett. — Kaphatnék egy másolatot a tervről? — szól közbe a DISZ-titkár. — Ezután a DISZ is segít ebben. — Ennek igazán örülök — mondja az osztályvezető, amikor elbúcsúzunk. — Kötelességünk ezzel is törődni — válaszol Kovács elvtárs. Ez aztán takarékosság: egyből — kettőt A Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny győztesei Tudományos társaságok képviselőiből és az oktatásügyi minisztérium szakelőadóiból alakított országos bizottságok elbírálták a Rákosi Mátyás középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe került dolgozatokat. Magyar irodalom Az I. versenycsoportban (általános gimnáziumok és tanítóképzők) az első díjat Kabdebó Lóránt, a miskolci Földes Ferenc gimnázium IV. osztályos tanulója, a két második díjat Brachfeld Judit, a budapesti Szilágyi Erzsébet gimnázium IV. o. tanulója és Somogyi Lajos, a győri Révai Miklós gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte. A bizottság külön dicséretben részesítette Vargyas Gyulát, a budapesti Madách gimnázium IV. osztályos tanulóját, Gévay Ágnest, a székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium IV. osztályos tanulóját és Szalay Tibort, az esztergomi I. István gimnázium IV. osztályos tanulóját. Jól szerepeltek a budapesti Szilágyi Erzsébet gimnázium, és a váci Sztáron Sándor gimnázium tanulói. A dolgozatok átlagos színvonala a múlt évekhez képest számottevően emelkedett. A bizottság 65 tanulót részesített könyvjutalomban. A II. versenycsoportban (szakközépiskolák) az első díjat SzélesKlára, a paksi közgazdasági technikum IV. osztályos tanulója nyerte. A bizottság a két második díjat nem adta ki. A dolgozatok átlagos színvonala a megkívánt mérték alatt maradt. Könyvjutalomban 41 tanuló részesült Matematika Az I. dijat Vigassy József, a budapesti Petőfi Sándor gimnázium IV. osztályos tanulója, a két II. dijat Tömör Benedek, a győri Révai Miklós gimnázium IV. o. tanulója és Bártfai Pál, a budapesti Petőfi Sándor gimnázium III. osztályos tanulója kapta. A dolgozatok átlagos színvonala sokat fejlődött, komoly haladás észlelhető mind a versenyzők tudásában, mind a példamegoldó készség fejlődésében. Könyvjutalmat 68 tanuló kapott. Külön kiemelést érdemel a budapesti Petőfi Sándor gimnázium, amelynek tanulói közül négyen értek el a döntőben jó helyezést. Történelem Az I. díjat Ungár Béla, a szarvasi gimnázium III. osztályos tanulója, a két II. díjat Vető Miklós, a budapesti Madách gimnázium IV. osztályos tanulója és November András, a budapesti Fürst Sándor gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte. A dolgozatok színvonala a múlt éviekhez képest sokat emelkedett, a vidékiek felzárkóztak a budapestiek mellé. A bizottság dicséretben részesítette Huszár Flóriánt, a győri tanítóképző IV. osztályos tanulóját és a szarvasi általános gimnázium tanulóit jó munkájukért. Könyvjutalmat 53 tanuló kapott. Földrajz Az I. díjat Mertz László, a budapesti Fáy András gimnázium IV. o. tanulója, a múlt évi földrajzi verseny nyertese, a két II. díjat B. Nagy József, a hajdúszoboszlói Irinyi János gimnázium IV. o. tanulója és Mátyás Ernő, a gyönki Alpári Gyula gimnázium IV. o. tanulója nyerte. Különösen a vidéki dolgozatok színvonala mutatott emelkedést (Hajdú-, Tolna-, Békés megye). A bizottság 17 tanulót részesített könyvjutalomban. Orosz nyele Az I. versenycsoportban (orosztagozatú gimnáziumok, Makszim Gorkij- és Oleg Kosevoj-iskolák) az I. díjat Előd Nóra, a két II. díjat Kelemen Judit és Garai László nyerte. Mindhárman a budapesti Makszim Gorkijiskola X. osztályos tanulói. A II. versenycsoportban (nem orosz tagozatú gimnáziumok) az I. díjat Dray Éva, a debreceni Kossuth-gimnázium III. osztályos tanulója, a két II. díjat Vajó Piroska, a debreceni Kossuthgimnázium III. osztályos tanulója és Petrovszky S. Pál, a kecskeméti piarista gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte. A Makszim Gorkij-iskola mellett igen szépen szerepelt a debreceni Kossuth gyakorlógimnázium, a pécsi Nagy Lajos és a szombathelyi Nagy Lajos gimnázium. A döntőbe jutottak közül 85 tanuló kapott könyvjutalmat Fizika Az első ízben megrendezett fizika versenyen az első díjat a matematikai verseny első helyezette, Vigassy József, a budapesti Petőfi Sándor gimnázium IV. osztályos tanulója, a két második díjat Gutai László, a budapesti Könyves Kálmán gimnázium IV. osztályos tanulója és Zawadowski Alfréd, a budapesti Petőfi Sándor gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte. A bizottság 23 tanulót részesített könyvjutalomban. Pedagógia Az első díjat Gáspár László, a budapesti Kies János altábornagy utcai tanítóképző III. osztályos tanulója, az egyik második díjat Adám Magdolna, a jászberényi tanítóképző IV. osztályos tanulója, a másik második díjat megosztva Papp Erzsébet, a sárospataki tanítóképző III. osztályos tanulója és Ney Mária, a budapesti óvónőképző III. osztályos tanulója kapta. 35 tanuló részesült könyvjutalomban. Gazdasági számtan Az elsőt. díj nyertese Lampf Tamás, a budapesti Bethlen-téri közgazdasági technikum tanulója. A két második díjat End- Srédi Jutia, a bonyhádi közgazdasági technikum tanulója és Koncsal Márta, a budapesti alkotmány utcai közgazdasági technikum tanulója kapta. Könyvjutalomban 42 tanuló részesült Könyvvitel Az I. díj nyertese Haypál Ildikó, a miskolci közgazdasági technikum (ipari tagozat) tanulója. A két II. díjat Gálicz Tibor, a székesfehérvári közgazdasági technikum tanulója és Keresztély Noémi, a miskolci közgazdasági technikum (kereskedelmi tagozat) tanulója nyerte. Könyvjutalomban részesült 28 tanuló. A statisztikai verseny I. díját Bokányi István, a pápai közgazdasági technikum tanulója kapta. A két II. díjat Andányi Györgyi, a budapesti Huba utcai közgazdasági tech- nikum tanulója és Gyenge Ferenc, a pápai közgazdasági technikum tanulója nyerte. Könyvjutalomban 17 tanuló részesült. A díjakat és könyvjutalmakat az iskolák igazgatói az évzáró ünnepségen osztják ki a nyerteseknek. Kiváló ifjúsági brigád Az ELIDA szappangyárban jó munkájáért az ifjúsági brigád nyerte el a vállalat kongresszusi versenyzászlaját és az 1000 forintos pénzjutalmat. Képünkön az ifjúsági brigád Szabó Ernőné, Tömöri Mária, Szondi Józsefné, Gazdag Jánosné szaporán vágják és csomagolják a mosószappant Heti átlagteljesítményük 144 százalék (Ferenci Gabriella felvételei)