Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-03-30 / 1. szám
2. oldal MÁRCIUS PARANCSA (Folytatás az 1. oldalról) együttműködésnek akadályozói, és mindegyik nép kárát jelentik. Az 1938 évi határkiigazítás és az azt követő részleges államrendezés keleten és délen elégtelenségükben hordták eredménytelenségük csíráit, és éppen ezért megismétlésük fövenyre építésnek bizonyulhatna, mert még a nemzetiségi rendezést sem adja maradéktalanul, miután azok töredékei más nemzetiségekbe beékelődve élnek, vagy szigeteket alkotnak. Ezért a Kárikizmedence politikai egységének helyreállítása a tartós jövő építésének egyetlen biztos alapja. Az 1956 év őszi eseményei Magyarországon fényes bizonyítását adták annak, hogy a magyarság, még megcsonkított területen is — életképes nemzet. Megmutatta a szovjet minden gyengeségét, és leleplezte a terrorista kommunizmus életképtelenségét. A nyugati közvélemény tudja, hogy a magyarsággal szemben leróni való adóssága van, ezért helytelen volna az emigráció magatartása, ha a magyarság kívánságainak megfogalmazásánál túlzott szerénységet tanúsítana. A Kárpátmedencének egy, a múlt hagyományai alapján megalkotandó államszervezete, a Szent István útmutatásainak modern alkalmazásával az, ami egyenértékét képviselheti az 1956-os szabadságharcban hozott áldozatoknak, mert a magyar nemzetbe nemcsak a megcsonkított Magyarország népe, hanem a Kárpátok gerincéig élő minden magyar is beletartozik. Ezt meg kell érteni a magyarság problémáival foglalkozó minden államférfinak, és a nyugati közvéleménynek. E megértés előmozdítása az emigráció nemzeti rendeltetése, a propaganda minden lehető eszközével. Szervezeteinkben ez legyen a nemzeti szolgálat anyaga, sajtónk e célra összpontosítsa erejét. A lengyelek 150 évi szétdaraboltság után megkapták államukat, mert hittek annak feltámadásában, és mi magyarok ne tudnánk hazánk szolgálatában hasonló eredményt elérni ? Annyi nagyszerű képességű tagja talán egyik emigrációnak sincs, mint a magyarnak, hát ez a szellemi érték ne tudna a nemzet szolgálatában eredményes munkát végezni? Bizonyára igen, és mindenki meg is teszi a maga körében, amire képes. Szervezett belső propagandára a magyar nemzeti érzés irányítása érdekében múlhatatlanul szükségünk van. A poraiból megélemedett Főnix-madár, a SZABAD MAGYARSÁG ezt a szolgálatot fogja az emigráció körében teljesíteni. SZABAD MAGYARSÁG 1958 március 30 A kommunista párt betiltása nem ellenkezik a demokráciával KÉT ÉRTEKEZLET ÉRDEKESSÉGEI Ismerteti Baross Gábor t. A “Le Figaro” tekintélyes francia napilapnak az a szokása, hogy időszerű és közérdekű kérdések megvitatására Házi értekezleteket hív össze, s az azokon elhangzott állásfoglalásokat nyilvánosságra hozza. Az októberi magyar szabadságharc óta a kommunizmussal összefüggő kérdések előtérben állanak Franciaországban, hiszen választóinak 25%-a kommunista és parlamentjében 150 kommunista képviselő foglal helyet. A “Le Figaro" értekezletre hívott meg néhány politikust, szociológust, publicistát és szakszervezeti vezetőt és feladta nekik ezt a kérdést: “Helyezzük-e törvényen kívül a kommunista pártot?” (Az értekezlet érdekes tanulságait a lapszünet miatt csak most ismertethetem a Szabad Magyarság olvasóival.). A lényegesebb hozzászólások értelme a következő. . .Georges Izard: Nem helyeselhetném a kommunista párt betiltását, mert nem bízom bizonyos jobboldali pártokban; ők a betiltást más pártokra is alkalmazhatnák és a francia demokrácia rovására egy totalitárius rendszert készíthetnének elő; inkább arról kell vitatkozni, hogy miképpen lehetne a demokráciát megvédeni; a francia kommunizmus idegen kezekben van és a francia nemzetet az idegen befolyások veszélyétől kell megvédeni és nem az elégedetlenektől, akik a kommunista tömegeket képezik; ezek a szociális viszonyok megjavításával nyerhetők meg. André Philip: A felszabadulást megelőzően a politikai pártok általános szabályozása foglalkoztatott minket, s arra gondoltunk, hogy közigazgatási úton vethetünk véget a visszaéléseknek; vissza kellene térni erre az útra; a választónak tudni kellene, hogy honnan erednek a párt anyagi eszközei, s megengedhetetlen, hogy üzleti tevékenységet folytasson, mint a kommunista párt, biztosítani kellene a párt szervezetében a demokratikus elveket, s tűrhetetlenek a titkos terjeszkedés és a burkolt propaganda-tevékenység is; az érvényes törvényekkel mindezeknek véget lehet vetni és nem kellene elnézni, hogy az iskolákban Sztálinról lehet előadni, de aquinói Szent Tamásról nem. Louis Gabriel-Robinet: Idézi a francia alkotmány 3-ik szakaszát amely kimondja, hogy a nemzeti szuverenitás a francia népé, sem csoportok, sem egyének nem bitorolhatják azt, idézi azt a törvényt is, 1956-ból, amely semmisnek nyilvánítja a parancsra leadott szavazatot. Miért nem alkalmazzák ezeket a törvényes rendelkezéseket Krustyev pártjával szemben, Angliában, gondoskodtak arról, hogy az állam szervezetébe ne kerülhessenek kommunisták. Sürgősen védekeznünk kell. Suzanne Labin asszony (képviselő): Emlékeztet, hogy 1935-ben a kommunista pártot már betiltották, s a demokrácia nem érezte meg, javasolja a “polgári élet törvénykönyvének” megalkotását, amely minden pártban demokratikus szervezetet írna elő és azt a kötelezettséget, hogy tartózkodnak a totalitárius elvektől, határt szabna a pártpropagandának és a pártköltségeknek; kimondatná, hogy az a párt, amely megszegi a szabályokat, feloszlatható. Azzal a totalitárius állammal szemben, amelyet a Szovjetállam állít fel a mi szabadságjogainkkal szemben, a francia állam törvényes jogait kell alkalmazni. Louis Martin-Chauffier: anynyira liberális érzelműnek vallja magát, hogy nem tudna hozzájárulni a kommunista párttal szemben különleges rendszabályokhoz: a francia kommunista pártot nem szervezete, nem a választóinak elégedetlensége tartja össze, hanem az állam gyengesége, az állam hatalmát kell megszilárdítani. HATHATÓS VÉDEKEZÉST SÜRGETNEK IS. Az “Amis del la Liberté” rendezésében és Emile Roch vezetése alatt értekezlet volt annak a kérdésnek megvitatására, hogy a demokráciák tűrhetik-e a totalitárius pártok, nevezetesen a kommunista párt létezését? Az értekezleten Jules Romains, az akadémia tagja, Lucien Peyrasol, a S.F.I.O. igazgatóságának tagja és Ernest Pezet, a szenátus alelnöke felváltva elnököltek és Suzanne Labin asszony, szoc. képviselő töltötte be az előadói tisztet. Szerinte a kommunista párt betiltása összeegyeztethető a demokrácia elveivel, s a “polgári élet kódexének” megalkotását javasolja, amely minden párt számára egy demokratikus belső szervezetet írna elő és megtiltana minden propagandát totalitárius elvek érdekében. Maurice Schuman teljes mértékben helyesel Labin asszonynak, de hangsúlyozza, hogy a demokratikus államokban meg kell erősíteni az akaratot a védekezéshez. Jaques Soustelle helyesli a pártok demokratizálását, de követeli a nemzeti egységet megbontó minden tevékenység tilalmazását. Billotte tábornok, Marius Moutet, Henri Barié, André Philip és mások hozzászólása után, az értekezlet helyesli Labin asszony álláspontját, elfogadja a “polgári élet kódexének” gondolatát és egyetértés mutatkozott a totalitarizmus elleni rendszabályok szükségessége tekintetében is, de a vélemények két megoldás között oszlanak meg: egyesek az érvényes törvények erélyes alkalmazását elegendőnek tartják, mások egy új törvény hozatalát tartják szükségesnek. * A beszámolóból kitűnik, hogy Franciaország politikai és közéletének hangadói a veszély felismerésével a hathatós védekezést, mostmár halaszthatatlannak látják. A SPORTHIRADÓ az emigráció egyetlen magyar nyelvű sportlapja. Megjelenik minden hónapban kétszer. Előfizetési ára USA-ban évi $6.-, Canadában évi $5.. Megrendelhető a SPORTHIRADÓ szerkesztőségében 272 Spadina Ave., Tel.: EM 8-1301 Toronto, Ontario, Canada GONDOLATOK A “VIHAR” UTÁN (Folytatás az 1. oldalról) Az erkölcs, hit, kultúra hivatalos őrei mind több engedményt tesznek, hogy a “nyájak” rettegett szétszéledését megakadályozzák. Az igazság ‘szélsőségét” megalkuvással és féligazságokkal pótolják, hogy mentesülhessenek a leprával egyenértékűvé tett “fasizmus” vádja alól. A huszadik század pogány s gőgös polgárára ugyanis rákényszerítettek egy definíciót. E definícióban, úgy a Nyugat, mint a szadista Kelet egyetért: “Minden ember fasiszta, aki az igazságot hirdetni meri.” E definíció mögött borzongatóan nő mind nagyobbra a démon, — a tagadás szelleme. * Az évezredes emberi fejlődéshez ragaszkodók, annak eredményeit tovább vivők, —egyik napról a másikra ráébrednek, hogy “nácik”. Az alapvető erkölcsre és jogokra, gúnyoros propaganda után, a gázkamrákig elmenő embertelenség kezeslábasát húzzák, a hazáját szeretőre a beteges nacionalizmus formaruháját. Az Istent tisztelőkre, a feudális babonákból kinőtt “fasiszta népbutítást”. — Ezer és ezer variációja van ennek a démonnak. A Sátán ma sokkal ügyesebb, mint az eddigiek voltak. Nem bizonyítható bűntettet varr az igazság nyakába, hanem mások bűnét. Nem konkrét, jogilag cáfolható vádat hangoztat, hanem általánosít. Két évtizedes “náci”-ellenes propagandáját, ma hamis erkölcsi tételek igazolására használják fel. A háborúba vezető és azt mentő politikai kampányt, a “nácizmus” letörése érdekében harcbavetett nemzeti áldozatokat idézik új,ra. Korbácsként használják azokkal szemben, akik önző, brutális és erkölcstelen céljaikat keresztezni merik. A világot azonban, ha ma a tömegnek nem is tűnik fel, Isten uralja. Isten és az ő képmására teremtett ember évszázadokat befogó kritikája. Kaifás, Néró, a Borgiák a történelem szégyenfoltjaivá váltak. Akkor is, ha koruk elismerésbe, bíborba, bársonyba öltöztette őket. Az Istentől teremtett és az isteni célokért megtartott ember, előbbutóbb visszafinomul ahhoz a történelmi korhoz, melyhez tartozik. A keresztény kulturális tényezők rövidesen ráébrednek, hogy az erkölcsi rend megvédése, kibontott zászlójú, meg nem alkuvó harcosokat kíván, még akkor is, ha e harcot a tagadás modern szelleme “lenácizza”. A világ ma vigasztalan képet mutat, holott valójában csak egy rohanó hullám völgyében élünk, mely viszonylat hiányában álladónak és mélynek tűnik. Az egyéni létnek is vannak ilyen völgyei. Süket völgyek, tele értelmetlenséggel, bűnnel, káosszal. De a vízcsepp, az ember, — ha átjut a völgy holtpontján, ellenálhatatlan erővel halad a hullám taraja, a széles láthatár, a magasság felé. Sokszor esik ismét vissza, mert ez a sorsunk lényege. Mindig visszaesni és mindig felemelkedni. Egészen addig, míg a hullám taraja érinti az eget. A nemes áldozatkészség, mely a doni harcokon, szabadságharcon keresztül a heroizmusig rohan, szárnyaszegett madárrá válik az otthontalanság országutain. Ingerlékenységgé, gyűlöletté, széthúzássá. Az erő és gyengeség, hit és a kétkedés falai között visszük magunkat előre, hogy beteljesedjék a létezésünkhöz fűzött kívánság, akarattörlődésünk, ha sokszor annak is tűnik, nem a megsemmisülése, hanem a lisztjé, melyből kenyér lesz. * Most, hogy a “vihar” után visszatérünk, nem vádolunk, de az igazságot el nem hallgathatjuk. Újságunk veszélyben forgott. Az igazságot szélsőségesnek híresztelő másik oldal betört, hogy a lap hivatását megakadályozza. (A “másik oldal” alatt nem belső részvényes, ellenzéki csoportjainkat, vagy azok vezetőit értem.) A lap célját, alapítói, támogatói akaratát megvédtük. Újra felvesszük a “szélsőségesnek” elhíresztelt harcot, az Igazság, elsősorban a Magyar Igazság védelmét. Tovább haladunk azon az úton, melyet Ft. Galambos József jelölt ki. Nem szegi kedvünket, hogy azok is támadnak, nehezítik utunkat, akik az igazság elpusztításával tökéletesen elveszítenék jelentőségüket. Akik azért vannak, hogy az igazságot hirdessék. Végeredményben még ma hirdetik is. Olyan formán, hogy a sok félelem, megalkuvás, óvatosság, köntörfalazás teljesen elborítja a lényeget. * RAPACKI lengyel külügyminiszter tovább erőlteti számos elutasítás után ia az atomsemleges európai zóna tervét (melybe Magyarország nem tartoznék bele), viszont ezt a NATO is hevesen ellenzi. Főparancsnoka fentartja azt a kijelentését, hogy haderejével és modern fegyvereivel minden támadást viszsza tud verni. A SZOVJET ÚJRA TILTAKOZOTT a keleteurópai rabnemzetek ügyének a csúcskonferencián való tárgyalása ellen. De Eisenhowernek arra a kérdésére, hogy miként tekintik ezt orosz “belügynek”, nem tudnak elfogadható választ adni.