Szabad Magyarság, 1958. március-december (3. évfolyam, 1-39. szám)
1958-11-02 / 31. szám
8. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1958. november 2 most már, ma már nem igazak. De a kesergés hiábavaló! Nézzük, jelenleg hogyan áll a helyzet. Ami már megszűnt. . . Az Iselbergi Königin Julianna Reálgimnázium már csak a VI—VII—VIII-ik osztályosokból áll. Megszüntették a wiesenhofi, a Kammer Am Attersee-i magyar középiskolákat. Az innsbrucki még áll... végvári vitézként. Ez év októberétől háromszáznál felüli ifjúságból 100-at a svédek tartanak el, 147 tanuló, a három felső osztály, után kapnak 1959 január elsejéig az osztrák belügyminisztériumtól, ezután az USEP-től napi 20 Schillinget a bennlakás részére és napi 8 Schillinget az iskola fenntartására. Ellátatlan gyermek körülbelül 50. Ez évenként fokozódni fog, hisz jövőre már csak a VII és VIII osztály kap segélyt, míg az 1960—61 iskolaévben már csak az utolsó, éretségiző osztály. És ezzel egy kényelmetlen feladat a VI számára befejeződött. Nincs több magyar gyermek-probléma. Ha engedjük ... Hozzátok fordulok elsősorban magyar édesanyák és apák! Ne mondjátok most az egyszer, hiszen az én gyermekem sem járhat magyar iskolába, mert nincs. A mi amerikai magyar gyermekeink otthon megkaphatják azt a nevelést, ami jó magyaroknak tartja őket. De itt, most többről van szó! Még csak nem is az elvről, hogy velünk magyarokkal azt csinálhatnak, amit akarnak! Többről! A keresztény humanitásról. Mert ezek a tizenhat éven aluli menekültek két éve vesztették el hazájukat, szüleiket, testvéreiket, otthonukat a Nyugatban bízva. Mert hittek Istenben, Hazában, főleg a Szabadságban és Igazságban, lettek hontalan árvák. Ezek lelkén a meg nem segítés által ütött seb még be sem hegedt! A szép német példa . És most két év múlva szakítsák ki őket abból az új környezetből, ahol kezdtek újra gyökeret ereszteni! Veszítsék el társaikat barátaikat, tanítójukat is. Mert senki se áltassa magát abban a hiú ábrándban, hogy az osztrák kormány majd valami árvaházba utalja ezeket a szülő nélküli gyermekeket, ahol együtt maradnak. Oh dehogy, majd szétszórja őket nevelőszülőkhöz néhány fillér éhbérért, a nagyobbakat meg kiadja munkára a “Bauerhez”. És felnő továbbtanulás helyett Istennel meghasonlott, magyarságot, de főleg a Nyugatot gyűlölő emberré. Nyugat-Németország felfogása a helyes és a követendő példa, ők nem mondják: szűnjön meg, olvadjon be. A Kastl-i Realgymnázium május 18-án történt felszentelésén dr. Joseph Schöffer püspök ezt mondotta: Készüljön fel ez az ifjúság szellemi téren erősen, mert egy súlyos szenvedésektől meggyötört nemzet vár rá... Stain miniszterelnök-helyettes beszédét azzal az óhajjal fejezte be: az itt nevelkedő magyarok ebben az iskolában még jobb magyarokká váljanak, ami záloga lesz annak, hogy hazájuk felszabadulása után, mint hivatott vezető réteg, jóbarátai és szövetségesei lesznek mostani vendéglátó országuk népének. Magyar feladat Mi hát a magyar emigráció kötelessége a jelenlegi helyzetben ? A Szabad Magyarság és Budaváry Vilmos testvérünk már megmutatta a segítés egyik módját. De az egyéni adakozás 50 magyar gyermek iskoláztatásának költségeit szerintem nem tudja fedezni. Hisz nem egy hónapról, nem átmenetről van szó! Napi 50$ egy hónapban 1500$. Ezt közadakozásból összehozni lehetetlen, hiszen évente 18.000 $-ra volna szükségünk. Oda kell hat hassunk, hogy az M 8 A Szt. Imre Amerikai Magyar Ifjúsági Egyesület, 350 E. 81 St. N.Y.C. 3-ik em. Tel.: LYceum 6-9658 1958. november 8.-án este 9 órai kezdettel Hagyományos zártkörű IMRE - BÁLT rendez, melyre meghívó az egyesület fenti címén igényelhető. A III. emeleti táncteremben a közkedvelt “Bolygó” - zenekar , a II. emeleti étteremben pedig Nyári Rudolf és zenekara muzsikál. vagy az USEP továbbra is folyósítsa az alsó osztályosok részére ezt a segélyt. Minden magyar egyház és egyesület forduljon ezirányú kéréssel az UN-hoz és Loodge U.S.A. delegátushoz, s kérje a segélyezés további folyósítását. De minden magyar! Hiszen nincs különbség köztünk! Hogy negyven éve vagy tíz, vagy két éve érkeztünk ide, egységbe kovácsol az egyformán érzett hazaszeretet, az egyformán fájó honvágy! És ez a hazaszeretet mindannyiunkban át kell alakuljon izzó fajszeretetté, hogy hazánknak és nemzetünknek hasznára lehessünk. Minden egyház, minden egyesület forduljon kérelmével az UN-hoz. New York tüntessen! Vonultassa fel a menekült, másod, harmad generációs magyar gyermekeit, cserkészeit, veteránjait az UN elé. És most nem lehet kifogás. Nem lehet félni a harmadik világháború kirobbantásától, atomtól. Jelképes örökbefogadás A segély további folyósítása az NN belügye. Úgy határozhat, ahogy akar. Ha több delegátus kéri, teljesíteni fogja. És ha nem? Nos, akkor tudjuk, tényleg “bűnösök” vagyunk, mert magyarnak születtünk ! Akkor megmutathatjuk mire vagyunk képesek, ha eggyé kovácsol a balsors. A Magyar Központi Tankönyv Bizottság törvény által elismert és engedélyezett egyesület. Kizárólag arra a célra alakult, hogy kulturális segítségére legyen magyar menekültifjúságunknak. Minden magyar telepen megalakulhat fiókja. Akár két ember csak a helyi magyar egyházak, egyesületek által kinevezve. Gyűjtsék össze azokat, akik minden hónapban 10 centtől felfelé megajánlják hozzájárulásukat. És gondoskodjanak, hogy a megajánlott összeg minden hónapban öszszegyűljön. Ahol harminc dollárt havonta biztosítanak, ott jelképesen örökbe fogadnak egy gyermeket. Tehát lesz havonta Cleveland-nak, New York-nak stb. egy-egy gyermeke, akit Ausztriában iskoláztat, így, csakis így tudjuk iskolásainkat tovább taníttatni. Január elsejével a Magyar Központi Tankönyv Bizottságnak birtokában lesz e gyermekek névsora, fényképe, adatai és a városok válogathatnak közöttük. Internátusi és iskolai költségeiket meg egyenesen az iskolának, utalják át. Szebb jövőt kívánva minden magyarabb magyarnak, várjuk az emigráció igaz szívének megnyilvánulását. Ne csak olvasd, — Terjeszd is !a SZABAD MAGYARSÁG-ot KÖZÉRDEKŰ LEVELEK (Folytatás a 3. oldalról) szony és marxi-idiotizmus, kínaiul szövegezve... ön és társai tovább hazudják rendületlenül a népnek a “szocialista kultúrát”, népjólétet és haladást. A drámai igazság pedig ez: most október 17-én, egyedül Budapesten megnyitottak három ambulanciát és egy elvonó intézetet a pusztító alkoholizmus leküzdésére! És mit gondol ön, mikor és miért keresi a munkás a vigasztalást a pálinkásüvegben? Tán akkor, ha elég a bér, ha öröm az élet? Vagy a fordítottja áll? Persze, hogy erre ön válaszolni tudjon, ehhez szociológiai és tömeglélektani tanulmányokat kellett volna folytatnia. Azt hiszem azonban, hogy önnek elég volt Marx, Engels és Lenin, tovább máig sem jutott: eltelt a vörös mákonynyal és ezért is látja, két évvel a nagy robbanás után, ismét fehérnek a feketét, életörömnek a pálinkásfiaskót, “újarcú” ifjúságnak a 15 éves utcalányt és a 16 éves kasszafútót... Szeretném ezt a levelemet stílusosan befejezni, ön módot is ad erre, amikor cikke végén az önök költő bálványának, a szerencsétlen sorsú József Attilának verséből ezt idézi: “Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!” Nos, ennek a József Attilának ma egy pesti utca és szobor hirdeti költői nagyságát. Én ismertem őt jól, — és évekig, még amikor csak bontogatta szárnyait. Valóban halálosan gyűlölte a kapitalizmust, — de csak a verseiben. A valóságban már kevésbbé: a harmincas években ugyanis örömmel vette fel a cukorbáró Hatvany-Deutsch Lajos, kapitalista mecénástól, a havi 100 pengős juttatásokat, a selypi cukorgyári munkások és répatermelő parasztok verítékéből esett 100 pengőcskéket. A báró úr még ma is ott irodalmárkodik Pesten, kissé kivénhedetten, foghíjjasan, vagyonától megkönnyítetten, — de újból és rendületlenül az élen harcolva... Ma esetleg másért, mint 25 év előtt. Élő tanú tehát, — kérem, forduljon hozzá. Hát valahogy így vannak önök, balra sikeredett mai pesti tollforgatók mindnyájan: a kapitalizmust hangosan szidják és némán vágják zsebre a judás-pénzeket. Mostanában a vörös rubel a divatos valuta. Lelkiismeretvizsgálatot melegen ajánlva, üdvözli az öreg magyar író, Dr. R. K. Toborzó Tollas Tibor: Harsonáink: a tankok torka, Virágaink: sok holt diák. Tapossatok csak le a porba, mégis mi győzünk! — s toborzónkra sorakozik a fél világ! Lobogóink: lángoló falvak felett fekete korom. Dobban a föld s új diadalnak vagytok tanúi, — Nero hallgat s mossa kezét, mint egykoron. De kapujában a poroszló barbár szive is megremeg... míg vadállatok szomját oltó ének csendül... e halk toborzó . .. s földre hullnak a fegyverek. Biztos állás és nagy kereseti lehetőség! KERESÜNK szorgalmas, becsületes és eladóképes képviselőket, az USA, Kanada, Venezuela területére 100%-os tiszta gyapjú szöveteinkből, magyar kisipari munkával készített férfiöltönyök, télikabátok, trencskok, női kabátok, modern kosztümök, női ruháknak, bőrkabátoknak, bundáknak, stb. Magánfelek részére való eladására. MINDEN DARAB MÉRETRE KÉSZÜL, magyar munka, magyar sikk, magyar ízlés. Minden öltöny mellbedolgozása dupla lószőrszita. Képviseleteinket 600 (hatszáz) szövetmintából áll kollekciónkkal szereljük fel. Magyarországi szeretetcsomag akciónk keretében pedig szállítunk otthoni szeretteinek, férfiak részére 3 méter gyűrhetetlen férfiszövetet, teljes hozzávalóval együtt 18 $-ért, hölgyeknek 1 kosztümre, 1 ruhára - szoknyára, 1 blúzra való anyagot jó minőségben 17 $-ért, Magyarországra való szállítás postaköltségével együtt. Magyar Szabóiparosok és Szűcsök Munkaközössége 16. Wiesbaden, Roonstrasse 15. Hinterhaus, West-Germany.