Szabad Magyarság, 1959. január-december (4. évfolyam, 1-50. szám)
1959-05-03 / 18. szám
16. oldal Nem mondunk le az évezredes Nagy-Magyarországról A magyar fiatalok bécsi csoportja lapunkhoz Mindenekelőtt hálásan köszönjük lapjuknak, a “Szabad Magyarság”-nak részünkre küldött számait. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy önök is azt a keresztény nemzeti szellemet hirdetik, amelynek érdekében mi, Ausztriában tartózkodó fiatalok is szeretnénk harcolni. A mi bajtársi közösségünk kb. fél évvel ezelőtt alakult, túlnyomórészt diákfiatalokból, azzal a céllal, hogy minden tőlünk telhetőt elkövessünk Hazánk felszabadításának elősegítése, és a nemzeti gondolat terjesztése érdekében. A “Szabad Magyarság” egyik számában egy cikk jelent meg “A költő útja, üzenete” címmel (írta: L. Koósa Antalné) Kecskési-Tollas Tiborról, a “Nemzetőr” egyik szerkesztőjéről, aki tengerentúli országokban körutat tartott. Meggyőződésünk, hogy a cikk a legnagyobb jóakarattal és a legtisztább szándékkal íródott, mégis szeretnénk ezzel kapcsolatban néhány megjegyzést tenni. A forradalom után Tollas Tibort eszményképünknek tekintettük és nagy lelkesedéssel terjesztettük a “Nemzetőr” újságot. Később azonban sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy Tollas Tibor és társai anyagi okokból egyre inkább nemzetidegen körök befolyása alá kerülnek és egyre inkább elkanyarodnak a forradalom igazi eszméjétől és irányvonalától. Szemrehányásainkra a “Nemzetőr” szerkesztői azt mondták, hogy ezt csupán taktikai okokból teszik, azonban ez a “taktikázás” később már igen elfajult. Ekkor elszakadtunk a “Nemzetőr”-től, amire válaszul “fasisztának”, “nácinak” neveztek minket, mivel nem voltunk hajlandók Nagy-Magyarországról és a koronás címerről lemondani, és mert nem voltunk hajlandók olyan személyekkel együttműködni, akik a mi szemünkben nem tekinthetők magyaroknak és akik — a jövőben épúgy, mint a múltban — csak ártani akarnak nekünk és a nemzeti eszmének. Nem vonjuk kétségbe, hogy Tollas Tibor több évet volt börtönben, annál súlyosabb hiba azonban az, hogy épen azoknak a nemzetidegen elemeknek a szolgálatába állt, akik közvetve, vagy közvetlenül az ő börtönbe kerülésének, és oly sok becsületes magyar ember szenvedésének okozói voltak. A legmesszebbmenőkig helytelenítjük egyik magyarnak a másik magyar elleni áskálódását és nekünk is leghőbb vágyunk, hogy mielőbb megvalósuljon a Keresztény Nemzeti Tábor egysége. Ebben a táborban azonban nincs helyük olyanoknak, akik anyagi érdekeiket többre becsülik, mint egy eszme tisztaságát és a magyar nemzet érdekeit! Tisztában vagyunk azzal, hogy Király Béla, és a többi idegenbérencek szándékosan igyekeznek szembeállítani egymással a régi és az új emigrációt. Mi, az 1956-os forradalomban aktívan részt vett, magyar fiatalok azonban kijelentjük, hogy a mi célunk 1956-ban igenis ugyanaz volt, amely cél érdekében apáink is harcoltak 1919- ban és 1914—45-ben. Kijelentjük továbbá azt is, hogy Tollas Tibor és a hozzá hasonló személyek minket, a forradalomban részt vett Egy gép szárnyra kel Vitéz HEFTY FRIGYES (53.) Tegnap óta az én esetemen mulat a század. Találgatások özöne röpköd a levegőben, hasonló esetben miként jártak volna el. Persze, feltételezve, hogy “Dédre fel” keverednek bele, mert a Bergben még ezek után sem bízik senki. A vita mind hevesebbé válik. Már csak következetességből is kötöm magam a Berghez. Addig szapuljuk egymás gépét, míg Háry százados kettévágja a csomót. — Ne szájaljatok! Mars fel a gépekkel, Risztics, Udvardy, Takács D Illel, Hefty a Berggel. Lássuk, ki jut lövéshez! Tíz perc múlva a levegőben vagyunk. Nem megyünk 500 méter fölé, hogy alant minden mozdulatunkat megfigyelhessék. Egy kis kihívással kezdem. Nekimegyek Riszticsnek s orra előtt rántom fel a Berget. Több se kellett a “komának”. Hogy még őt ingerelje valaki!... Rögtön megfordul és hajszolni kezd. Az üldözésbe bekapcsolódik Udvardy és Takács is. Kezdődik a tánc. Lentről nézve hallatlanul érdekes lehet a “párharc”, amit hárman vívnak egy ellen. Koleidoszkópszerű változatossággal peregnek az összecsapások, amelybe lassan úgy belemelegszik mindegyik fél, hogy Risztics és Udvardy egyszer hajszálon múlt, hogy össze nem ütköztek. Nincs egyetlen pillanat sem, melyben egyenesben volnék. Most nem szabad, de nem is lehet mérlegelni. A hajszolt vad minden nyaktörő ugrásra kész, hisz életéről van szó. Megdöbbenésre sincs időnk, amint sokszor úgy suhanunk el egymás mellett, hogy szinte valószínűtlen, mert nem repül szerte mind a két gép. Egyik fordulóból a másikba vetem a Berget, de nem fejetlenül, hanem ahogy az egymást váltó támadók előli kitérés kívánja. Most van alkalma a támadóknak keresztbe lőni utamat, míg nem figyelhetem őket, mert tudom, hogy a legesélyesebb hossztengelyemen támad s minden lövése gépemet hosszában hasogatja meg, mig a többinek csak egyes lövésre adódik lehetősége. Risztics percről-percre dühösebb, mert eddig egyetlen másodperce sem volt, melyben tüzet nyithatott volna. Uudvardy alkalmas pillanatot les, Takács rácsapásokkal kíséretezik. Nem figyelem már a gépek helyzetét, s egyetlen célom, hogy az alant álló bíráink egyöntetűen állapíthassák meg, hogy ellenfeleimnek nem sikerült befogniok. A Berg valóban csodásan fekszik a fordulókban. Többnyire túldöntött fordulókat kell végeznem, — szinte érthetetlen, mint tudjuk magunkat magasságvesztés nélkül tartanunk, — fel és le alig változik helyzetünk 40—50 métert. Motorom szakadatlanul teljes gázzal fut, a magassági kormány rúdja úgy mozog, mintha katlanban szilvalekvárt kavarnának... Egy egy közvetlen veszélytől mentes pillanatban megpróbálok magam is támadásba menni, de már csak összeütközés veszélyével lehetnék kezdeményező. Főleg a ravaszul operáló Udvardy riogat, mert támadása mindig akkor ér, mikor legkedvezőtlenebb a helyzetem. Az őrületes hajszába úgy beleéltem magamat, hogy néhányszor önkéntelenül megnyomom a gépfegyverek billentyűit, hol a jobb, hol a balt, időnként mindkettőt egyszerre. Szerencse a többieknél is, hogy előrelátó fegyvermesterünk még a behúzó hevedert is kirakta gépeinkből, nehogy a küzdelem hevében valóban elsüljön valamelyik bősz csatár géppuskája. Csak akkor hagyom abba a szédítő forgolódást, mikor váratlanul magamra maradok. Most veszem csak észre a fellőtt rakéta füstjét, amely leszállást parancsol. Még lihegünk kicsit, amint félkörben állunk Háry százados előtt. Parancsnokunk derűsen ugrasztja ellenfeleimet: — Micsoda emberek vagytok — hát még lövéshez sem tudtatok jutni? — Nos, jól elbánt veletek Hefty!... Vegyétek úgy, mintha egy Spád hagyott volna faképnél hármatokat — és nagyot nevet a megnyúlt ábrázatokon. Persze, hogy komoly harc esetén megkísérelték volna, hogy tervszerűen támadjanak ketten egyszerre, hogy mig, egyik elfoglal, a másik sót hinthessen a madárka farkára s nem kétséges, hogy egy idő után mégis csak lehoztak volna. A nagy összecsapás sikerére büszke vagyok, “ellenfeleim” engesztelhetetlenül dühösek. De két nap alatt sikerült őket kibékítenem. Mert az ő boruk kifogyott s az én tartalékolt Vermouthomnak csodatevő varázsa van... A levegőben ott lógnak minkét oldalon a megfigyelő ballonok, ha nyugodtan lebegő légzsákok kosarában valóságos hírszolgálati iroda árulja el a legálcázottabbnak hitt állások féltve őrzött titkait. Napok óta Brandi asszonyságnak udvarolunk. Kíséretébe szegődünk s lám, a kacér dáma szíves örömmel fogadja közeledésünket. Ott legyeskedünk körűlé, amig csak be nem fejezte munkáját, — akkor még elkísérjük hazáig s úgy adjuk át szorongó családjának. Gépem szárnyain állok s éppen a tartalék tartály feltöltését ellenőrzöm, mikor az ügyeletes felém szalad. — Gyorsan. Gyorsan tiszthelyettes úr — az 59. század gépe startolt már, őt kell kisérnie a Montello fölé. — Az imént szálltam csak le, még vizet kell töltenünk — menjen talán addig a Magers... — Nem tudom — itt a parancs. Átveszem a telefon értesítést, — a kísérethez névszerint engem kérnek. Ez bizony nem kétséges, — mennem kell. Tulajdonképen büszke lehetek, hogy egyenesen személyemhez ragaszkodnak. — Indulás! Coneglianonál csatlakozom a hatalmas Brandenburgihoz, amely első köreivel felettünk suhant el, hogy magához csalja kísérőjét. Amint megpillant, irányt vesz a Piavenak. Még el sem értük a folyót, máris feltűnnek vetélytársaink. Ez már nagyfokú féltékenység. Negédesen zümmögnek a Nervesa hidak felett s kacéran pillantgatnak a hófehér szárnyú Brandi felé. Ámde ezúttal hiába kinálgatja az acélkék Nieuporl karcsú derekát s kelleti bájait a Brandenburgi felé, mert az annál szorosabban húzódik hozzám. És nem figyel annak az ezüstszürke, daliás Hanriotnak közeledtére sem, amelyik olyan arogáns fölénnyel szemtelenkedik hozzánk, hogy kénytelen vagyok a Brandi megfigyelője, Kresadló Ferenc főhadnagy felé figyelmeztetőül néhány lövést leadni, hogy a foszforcsíkokra felfigyelve, fotokamrája mellett részesítse némi figyelemben saját gépfegyverét is. Felettünk felhők kóvályognak, ez aggaszt kissé, kétfelé nehéz szemmel tartani a légteret, mert felülről még előbb érhet meglepetés. Látom, hogy Kresadló gépfegyverénél áll, — intek neki, hogy vigyázzon, — előbb a Hanriot kell elzavarnom. Éppen elértük a folyót, — a Hanriot nekifohászkod slik. Úgy jön nekem, mintha le akarna gázolni. Villámgyorsan pillantok a Nieuport felé... éppen bebújik a felhőbe, a Hanriot pedig anélkül, hogy egyetlen lövést küldött volna, elhúz felettem s eltűnik társa után egy alácsüngő felhőgomolyban. (Folyt.) SZABAD MAGYARSÁG 1959. május 3. REMÉNY A tavasz már ott vibrál a levegőben, de még makacsul küzd végzete ellen a tél. Dúl a harc az idegenbe szakadt magyarság testében is. Izzik a gyűlölet. Vádak és átkok pattannak , kinn rügyek, az éledő természet csodái. Az ember eltűnődik. Kik vívták két év előtt csodálatos küzdelmüket az elnyomók hadai ellen, ugyanennek a nemzetnek fiai? .. . Március idusán egymással szembenálló csoportok különkülön ünnepelnek, a magyarok zöme távolmarad, múlt csalódások keserű szájízével. S beszélnek az okosok, újsághasábokon és vendégekben, kommunizmusról, kapitalizmusról, “harmadik” útról. Demokrácia, Szabadság, Emberi Jogok — puffognak a jelszavak, s teljes a fogalomzavar. Halvány sejtelmük sincs arról, hogy a szabad társadalom nem más mint szabad, azaz félelemmentes, nagylelkű egyének közössége. S hogy az emberi jogokhoz az emberi kötelesmagyar fiatalok e csoportját nem képviselhetik és a mi nevünkben nincs joguk nyilatkozatokat tenni! Befejezésül hálásan köszönjük a csoportunkról szóló megemlékezést a “Szabad Magyarság” március 22.-i számában. ígérjük, hogy ezután is minden tőlünk telhetőt el fogunk követni a kereszténynemzeti eszme terjesztése érdekében. Tiszteletteljes üdvözlettel a nemzeti érzésű magyar fiatalok bécsi csoportja nevében: Eszterhás Nándor főcsoportvezető Karsay Gyula munkás-csoportvezető Radó István diák-csoportvezetőségen át jutunk el. És hogy a demokrácia megvalósíthatatlan, míg a “demos”, a nép éretlen. Jövőt akarnak építeni azok, akik a múltat nem értik. Szálasi, egy halott államfő törvényes vagy törvénytelen voltán rágódnak, de az nem fáj nekik, ha az egyetlen örökérvényű törvény, a szeretet törvénye elsikkad, ítélnek és átkoznak, mint az irányított nyugati sajtó, mely Hitlert átkozza ma is, tizennégy évvel elpusztítása után, s semmi pozitívumot nem tud, nem akar szembeállítani az istentelenség legújabb formájával, a “kommunizmus”sal. Képtelenek eljutni a megértés elemi fokára, mely mindenkiben gyarló embert lát s egy-egy új eszmében Isten társadalomformáló kezét. Képtelenek a történelemből levonni a tanulságot, hogy gyűlöletből nem fakadhat kibontakozás. A sötétben botorkálnak, új utakat keresve, és nem látják a vakító-fehér utat, mely kétezeréves, mint a kereszténység. Szomorú, szomorú kép. A másik oldalon a nyugati államvezetők díszcsapata, Macmillan rettegve futkos fűhöz-fához, mióta kipuhatolta a nagy K. terveit. Kanada miniszterelnöke a százszor nevetségessé vált UN “berlini” szerepének lehetőségével és reményével kecsegtet. Amerika elnöke pedig új Genfre készül, s Kruscsev rendezi a cirkuszt. Ráthy Végh: “Az emberi butaságok története” című könyvébe új fejezet kívánkozik. De a tavasz s a diadalmas élet allelujája ott vibrál a levegőben. Leskowsky Zoltán Szemet—szemért! Nehéz napok járnak felderítőinkre. Olasz offenziva készül s most minden perc drága. Néhány óra alatt jelentős csapatmozdulatok, szállítások, táborozások történhetnek, s egy percre sem hagyhatjuk a túlsó oldalt figyelmen kívül. Egymást váltva, valósággal őrséget repülnek a frontszakasz századai. Jönnek-mennek a rajok, mintha staféták futnának az első vonalak és a repülőtáborok között. OLVASD, TERJESZD A SZABAD MAGYARSÁGOT! Magyar könyvesbolt és kölcsönkönyvtár 20. Monroe St. Passaic, N. J. | A magyarság közkedvelt bevásárló helye, ahol 1 magyar : 1 könyvritkaságok, 1 műszaki könyvek, | szakácskönyvek, -- imakönyvek, 1 DAL, 1 TÁNC, 1 OPERA, 1 OPERETT és jaz angol nyelvtanfojlyam hanglemezei, 1 | önműködő lemezjátszók, 1 rövidhullámú világvevő rádiók, televíziók, ZEISS IKON fényképezőgépek, 1 magyarbetűs: H A L D A OLIMPIA írógépek,^ | és számtalan más cikk | 1 kedvező részletfizetésre vásárolható. 0Postai rendeléseket díjmentesen szállítunk. 53 kglA Szabad Magyarság árusító és] § előfizetésének felvevő helye. ]