Szabad Szó, 1948. január (5. évfolyam, 1-23. szám)
1948-01-01 / 1. szám
SZABAD SZÓ yMmvészefi, ívéik és ujságixéffe szeszeE'íve»fili tezésástánafö felVivizsgálása Temesvár. A művészek, irók és újságírók vegyes szakszervezete tudomására hozza a szakszervezet valamennyi tagjának, hogy 1948 január 2-án a szakszervezet I., Lonovich utca 2. szám alatti helyiségeiben megkezdik a tagok szokásos évi felülvizsgálását. Minden egyes tag hozza magával a szakszervezeti szövetség (Uniunea) igazolványát és a tagsági könyvet, amellyel igazolja, hogy tagdíját pontosan fizeti. Akik nem rendelkeznek szövetségi igazolvánnyal, hozzák magukkal születési kivonatukat, állampolgársági bizonyítványukat és három fényképet. Azokat a tagokat, akik valamilyen vállalatnál állanak alkalmazásban (opera, filharmóniai zenekar, szerkesztőség), az illető vállalat üzemi bizottsága vizsgálja felül. Az illető vállalat táblázatot készít, amelyen fel kell tüntetni az alkalmazott nevét, működését és azt a különleges munkakört, amelyet betölt, további szövetségi igazolványának és tagsági könyvének számát. Ezt a táblázatot az üzemi bizottságok révén nyújtja be és mellékeli az alkalmazottak tagsági és szövetségi könyvét. Azon alkalmazottaknál, akik szövetségi igazolvánnyal nem rendelkeznek, az émilített okmányokat kell benyújtani. A felülvizsgálás január 15-ig bezárólag tart, naponként délelőtt tíz órától kezdve. Akik a fenti határidőn belül nem jelentkeznek, elvesztik tagságukat. A lakbérek után levonandó adókat pontosan be kell fizetni az állampénztárba Temesvár. A pénzügy igazgatóság a lakbéradóval kapcsolatban felhívja az összes lakbérlök figyelmét, hogy kötelezőek a lakbér fizetésére megállapított ha* táridőn belül a háztulajdonosnak járó lak*bérösszegből a 40 — 75 százalékos rendkívüli adót és a 27 százalékos lakbéradót visszatartani és a pénzügy igazgatóságnál, illetve adóhivataloknál befizetni. Akik negyedévenként fizetik lakbérüket, azok a negyedév kezdetén fizetik be a 27 százalékos és 40-75 százalékos adókat. Akik a lakbért havonként fizethetik (köztisztviselők, szakszervezeti munkások, stb.) minden hónap elején kötelmek a 27 százalékos adót befizetni. Ennek következtében 1048 január elején esedékes a 40 — 75 százalékos és a 27 százalékos adó fizetése ama lakbérlők részére, akik negyedévenként fizetik a lakbért, valamint azok részére, akik a lakbért havonként fizetik. Akik az államnak járó lakbért adókat idejében rám fizetik be, huszonöt százalék pénzbüntetést fizetnek, azonkívül lakbérszerződésüket érvénytelenítik. A kormány tagjai magas jugoszláv kitüntetéseket kaptak Bukarest. A jugoszláv szövetségi népi köztársaság elnöksége több román államférfiat kitüntetett, akik a román —jugoszláv barátság kiépítése körül nagy érdemeket szereztek. A kitüntetéseket a bukaresti jugoszláv követségen ünnepélyes keretek között adták át. Goubovics jugoszláv követ méltatta a napokkal ezelőtt megkötött román—jugoszláv barátsági, együttműködési] és kölcsönös segélynyújtási szerződés jelentőségét, amely a béke megszilárdítását és a háborús veszély kiküszöbölését célozza. A jugoszláv követ után Sadoveanu Mihai, a képviselőház elnöke tolmácsolta a kitüntetett politikusok köszönetét. Kitüntetésben részesültek Groza Péter dr. miniszterelnök, Gheorghiu* Bej ipari és kereskedelmi miniszter, Pauker Anna külügyminiszter, B odnaras Emil nemzetvédelmi miniszter, Teohari Georgescu belügyminiszter, Savulescu Traian földművelésügyi miniszter, Voitec Stefan nemzeti de.vilii n.i.-i.57icr, Radaceanu Lotha, munkaügyi miniszter, Pál Jón Szépművészeti miniszter, Apostol Gheorghe, az Országos Szakszervezeti Tanács elnöke, Lascar Jubal, Pe tres c u tábor* v.ü.í. Jischiiiivai a román kulturális és művéleti élet számos képviselője. A kitüntetések átnyújtása után a jugoszláv követ ebédet adott a kitüntetett államiférfiak tiszteletére. 40 százalékkal túllépték az 1933. évi termelési színvonalat a temesvári Hermás* öntudatos monkásai Kitűnő termelési eredményeket értek el Román Bőripar, Fitt és Orion dolgozói is Temesvár. A temesvári bőrgyárak tér*inepise még néhány hónap előtt igen gyenge * színvonalon mozgott nyersanyaghrány miatt. A nyersanyag nem a gyárakba jutott, hanem a feketepiacra került és ott az árak további „felsrófolása“ után kézről kézre vándorolt. Ma már itt is gyökeresen megváltozott a helyzet, mert a stabilizációval kapcsolatos mélyreható gazdasági és rendészeti intézkedé sek révén ezek a nyersanyagok nagyrészt elő* kerültek és eljutottak rendeltetési helyükre, így a temesvári bőr- és cipőgyárak nyersanyag-ellátása ma már kevés kivétellel kidégilő és ennk következtében a termelés jelentős haladást ért el. Egyes gyárak az utolsó három hónap alatt elérték az 1938 évi téremelés színvonalát és a kimutatások szerint többen ezt már túl is lépték. Ehhez hozzájárult a dolgozók öntudatos munkája, akik a stablizáció előtti hónapok veszteségeit a hivatalos munkaidőn kívüli önkéntes munkaszolgálattal igyekeznek pótolni, valamint az üzemi bizottság által szervezett termelési bizottság tevékenysége is. A Román Bőripar kielégítő nyersanyag- mennyiséggel rendelkezik és az otcani mun*kásság a múltbeli veszteségeket számbavéve, munkatervet készített, amellyel ez 1938 évtermelési színvonal elérését tűzte ki célul• Ezt a munkatervet hatalmas erőfeszítésekkel a kitűzött idő előtt nemcsak elérték, de nagy mértékben túl is haladták, ugyanígy a Deromata gyár dolgozói is, akik az 1938 év termelést elérve, ezt 40 százalékkal lépték túl. Itt az a nyersanyagmennyiség, amelyrövid idő előtt még soknak bizonyult, ma már kevés úgy hogy azirmain a közeljövőben ezzel a termelési ütemmel felemelt nyersanyagmennyiségre szorul. A Filmgyár dolgozói a trmelésben különösen kitüntették magukat és ez elsősorban a jól megszervezett termelési bizottság érdeme, amely pontosan kidolgozott és rendszeres munkaterv alkalmazásával hatnis más léptekkel halad előre. Novemberben a munkaterv szerint az előirányzott termelési mennyiség 5440 pár cipő volt, ezt a munkásság 6411 pár cipőt termelve túllépte. Decemberbei kevesebb munkanapot számítva, 3400 pár cipő termelés volt kitűzve, amit kenek Goao pír cipő elkészítésével léptek túl. Kiváló teljesítményt nyújtott még az „Orion“ timárműhely, amely csupán 12 munkással rendelkezik. Itt szeptember hónapra 300 pár cipőfelsőrész termelése volt előirá nyozva, ezt a munkások a hivatalos munkaidőn kívül teljesítményükkel 5001 párra emel* ték. Októberben és novemberben a tervezett mennyiséget 19—20 százalékkal lépték túl, alíg decemberben 3300 pár felsőrész helyett annak kétszeresét, tehát 6600 párat készétettek. További pontos adatok hiányában is élénken visszatükröződik a bőripari termelés fokozása. A dolgozók önkéntes munkavállalással immár megszámlálhatatlan esetben adták tanúbizonyságát annak, hogy teljes mértékben megértették és magukévá tették a gazdasági érd újjáépítő célkitűzéseit és éppen ezért minden öntudatos dolgozónak 1948 küszöbéne az az óhaja, hogy az újév folyamán a terr melést még nagyobb mértékben növelje. SZIMONISZ FERENC Nem a vérrel teli harcmezők első vonalairól van szó, amelyeknek még az emlékét is örökre kitöröljük emlékezetünkből, hanem a munka mezejéről, melynek síkján miniszterektől kezdve a különböző üzemek munkás vezetőiig harcolnak dolgoznak a nép nagy tömegeinek érdekében. Ott a helyük. Ott lett volna már réges-régen. Új idők szülték őket. Világot rengető vihar teremtette helyzetben találták meg helyüket. Az a vihar elsepert mindent, ami nem volt beágyazva, begyökerezve a népbe, mert csak a nép állta a vihart. Végigszáguldott ez a vihar az egész világon. Azok kerültek és kerülnek a vezető helyre, akik élvezik a nép bizalmát, kik nem kihasználói nem árulói népüknek. Ezért örül minden dolgozó, hogy ott látja őket az első vonalban. És a dolgozók kevésbbé törődnek azzal, hogy még ma soknak nem tetszik ez. És nem is kell ezen csodálkozni, mert az elnyomatás idején még annyira sem törődtek a dolgozókkal, hogy meghallgatásra méltatták volna őket. Akkoriban nem akarták elismerni, hogy az idő kereke előre megy, nem lehet megállítani útjában és aki elébe áll, hogy meggátolja haladását, azt a kerék izgalom nélkül szétmorzsolja. Elmúlt a kiváltságok ideje. Ma már csak azoknak van helyük a dolgozók arcvonalában, kik munkálkodnak, építik a termelő erők demokratikus országát. És, hogy az új ország úgy épüljön, ahogyan azt a dolgozó nép érdeke megkívánja, azt senki más nem tudja, de nem is tudhatja jól építeni, az építést irányítani, mint a dolgozó nép fiai. Ők keljenek az élre mindenütt, ők ismerik az elnyomatás idején beléjük szúrt fullánkok helyének fájdalmát, ők tudják a sebeket úgy gyógyítani, ahogy azt gyógyítani kell. Azt is tudjuk azonban, hogy a dolgozók közül kikerült vezetők nem rendelkeznek azokkal a ravasz fogásokkal, nincsenek mindenféle hájjal megkenve, mint az azelőtti úgynevezett közéleti emberek, bejáratos kufárok. Nem! Nem ilyeneket akarunk mi. Nem akarunk hallani gyönyörű ígéreteket. Az ígéretekből és azok nem teljeséséből már elegünk volt nekünk. Mi nem akarunk protekciót szerezni, másik dolgozó embertársunk kárára. Mi nem akarunk mások hátán felkapaszkodni az uborkájára, mert nem akarunk lehuppani a mocsárba, a fertőbe, az örök becsiek aségbe, senki hasznára és a mi kárunkra. Mi azt is tudjuk, hogy a mi sorainkból lekerült vezetők keményen, minden szépítgetés nélkül fogják szemünkbe mondani az igazságot és ez nem fáj, és nem is fájhat nekünk, mert hozzánk közel állók, a mi szívünk, a mi egyszerű valóságunk, a mi becsületünk áll ott bennük. Ezt az 1948 as új esztendőt, amely nagy, történelmileg páratlan arányú fejlődést jelent és hoz számunkra, ilyen emberekkel akarjuk megvívni. Mi tudjuk azt, hogy sokan vannak még a mi sorainkban is, akik bizonyos mértékig a „régi jó világ“ hazug befolyása alatt állanak. Hazug befolyás alatt, mert az idő mindent megszépít és el akarja felejtetni, hogy nem is olyan régen, az első világháború nyomán mennyi özvegy és árva maradt, mennyi könny és bánat járta a szíveket. El akarja felejtetni a népek gúzsbakötöttségét, mert akkor rúgtak ki mindenkit a munkahelyéről, amikor éppen jót esett a tulaj urnák, vagy a cégvezető urnák, vagy a földbirtokos urnák. El akarják felejtetni azt is, hogy annyi fizetést adtak a kizsákmányolt embernek, bérmunkásnak, a Jánosoknak, amennyit éppen akartak, mert odahaza őnagysága talán éppen megkötötte magát és nem a Fekete-tenger mellé akart nyaralni menni, hanem az Olasz Adriára, vagy éppen a Cote d'Azur gyönyörű tájait habzsolni, ami bizony sok pénzbe került. És honnan volt ez a pénz? Sehonnan máshonnan, mint a mi zsebünkből, amit átkozódva sirattak meg a mi asszonyaink, amikor kézbe kapták, hogy megpróbálják abból az asztalra teremteni a mindennapi kenyeret. Mennyi könny és bánat tapad ahhoz az idő által megszépült múlthoz. Ne lágyuljunk el! Hanem jussanak eszünkbe télen hideg odúink, meztelen lábú gyermekeink, lyukas cipőjű asszonyaink és ily rettenetes körülmények között az a hír, mely mint bomba csapott be a családba, hogy holnap nem kell már bemennem a gyárba, mert egy talattal többet követeltem. Követeltem, hogy legyen a kisfiamnak kabátja, amely megmentene, egészségben tartana egy emberpalántát. És ma ezek a már felcseperedett emberpalánták állnak csatasorba, akik nem egy családi szomorúságnak voltak a szem- és fültanúi éppen az aranyborjút imádó, a szüleiket kiuzsorázók, kizsákmányolók haszonéhségének folyományaként. Egy a célunk, egyek vagyunk és egyek leszünk mi, dolgozók, mert tudjuk, hogy a „disznófejű" nagyur hatalmát csak a mi egységünk dönti meg. De ez az egység végleg el fogja seperni azokat is, kik eme nagyurak mosogató cselédjei, aljas kiszolgálói, meghunyászkodó, morzsákra váró kutyái voltak és remélik, hogy még lehetnek. Nincs a mi országunkban herékre szükség, de azok eunuchjaira sem. Nem azért állítunk napról-napra új dolgozókat az élre, hogy megtűrjék ezeket, hanem, hogy leleplezzék őket saját fészkükben, kiebrudalják őket bevehetetlennek hitt, de a valóságban homokra épült várukból. Dolgozókat az első vonalba, hogy minél nagyobb ütemben haladjunk előre a fejlődés útján, a népi demokrácia útján, a szocializmus országa felé. Tanuljunk sokat, képezzük magunkat állandóan, hogy minél többen kerüljenek közülünk az első vonalba. Bővítsük szakismereteinket, hogy szakszerű vezetők is legyünk és a régi vezetők árnyéka se férhessen hozzánk, akiknek zsebük megtömése volt az egész tudományuk. Építsük saját magunkat, hogy másokat is építve, felépítsük a mi boldog, kizsákmányolástól mentes országunkat. Becsületesség, szaktudás és munkaakarás a mi legszebb ékességeink. Biztosítéka sikerünknek, záloga a dolgozók jobb jövőjének. Ezeket szem előtt tartva, ha egybekovácsolódva végezzük munkánkat, az eredmény nem maradhat el. Ha egyszer-egyszer el is fáradunk a munka hevében, vagy érezzük, mint remeg az inunk a roppant súly alatt, mely még vállainkra nehezedik, nézzünk vissza a múltba és jusson eszünkbe a borzalmas teher, amelynek lesöprésére nem nyílt semmi lehetőség. Megundorodva a múlt minden nyavalyájától, előre nézve a jövőbe, azt látjuk, hogy már nem hosszú az az út, amit meg kell tennünk, de már csak fele annyi a teher és ez a teher minden nap kisebb lesz, ha a reánk háruló feladatoknak minden nap, öntudatos dolgozókhoz méltóan, becsületesen eleget teszünk. Rajta, fel a küzdelemre, mert a magunk harcát vívjuk! Ontsuk magunkból a még fel nem ismert tehetséges, becsületes vezetőket, hogy minél több dolgozó legyen az élen az első vonalban! Jöhet az új esztendő új feladatával és esetleg minden kemény próbatételével, dacolni fogunk vele és ugyanakkor köszöntjük az új esztendőt, amely annyi sok régóta várt győzelmet rejt magában, de tudjuk, hogy ezeket elszántságunk napvilágra hozza! SZATHMÁRY DEZSŐ. Csütörtöki, 1948 január 1 A pénzügyi szolgálat megtisztítása a korrupt elemektől tovább tart Újabban 640 tisztviselőt bocsátottak el a szolgálatból Bukarest Luca Vasile pénzügyminiszter intézkedésére tovább folyik a pénzügyi testület megtisztítása a korrupt elemektől. Legújabb rendelkezés szerint hatszáznegyven tisztviselőt távolítottak el a szolgálatból. Az elbocsátott tisztviselők közül 98 a pénzügyőrséghez tartozik, száz a vámigazgatóságnál teljesített eddig szolgálatot, 75 pedig szeszjövedéki tisztviselő. Elbocsájtottak huszonhárompénzügyigazgatót 1, akik valamennyienBukarestben teljesítettek szolgálatot. Száz pénzügyi ellenőrt, akikről kiderült, hogy korruptak voltak, szintén eltávolítottak. Új adóbélyegeket bocsátanak ki Bukarest. A pénzügyminisztérium rendeletet adott ki, amelynek értelmében 1948 január 15-től kivonják a forgalomból a rendkvüli adóbélyegeket, aelyek 1947-ben voltak érvényesek. Ezeket a bélyegeket a fenti időpontig be kell szolgáltatni a pénzügyigazgatóságnak, illetve adóhivataloknak és azokat új rendkívüli adóbélyegekkel cserélik ki. Torlódások elkerülése végett a pénzügyminisztérium tanácsolja az érdekelt adófizetőknek, hogy idejében lássák el magukat megfelelő mennyiségű új rendkívüli adóbélyeggel és ne várjanak a beváltással az utolsói napig. •