Szabad Szó, 1959. január-március (16. évfolyam, 1-76. szám)
1959-02-05 / 30. szám
Csütörtök, 1959 február 5 Több is jobb hengereltárút készítenek Fokozott versenyszellem bontakozott ki a resicai dolgozók közt. A vajdahunyadiak versenyfelhívására válaszolva, a versenyszellem elég inkább fokozódott. A hengermű közepes hengersorának dolgozói januárban több mint 470 tonnával adtak több hengereltárut, mint a múlt év decemberében. A selejtet is sikerült nagymértékben csökkenteniök. Januári jó eredményeik főleg annak köszönhetők, hogy már az év elejétől kezdve hozzáláttak az RMP KV legutóbbi plenárisán elhangzott feladatok nyomán kidolgozott intézkedések végrehajtásához. Fokozott figyelmet fordítanak a felszerelés jobb ellenőrzésére, az üzemzavarok elhárítására, a selejt csökkentésére, a munkamenet megjavítására stb. Nemrégen komoly nehézségeik voltak a vasúti vagonokhoz szükséges rugóacél hengerlésénél, Savu Constantin mérnöknek azonban sikerült olyan kalibert készítenie, amellyel a rugóvasak hengerlése jó körülmények közt végezhető el. Ennél a gyártmánynál majdnem teljesen kiküszöbölték a selejtet. Ursulescu mérnök javaslatára változtattak a vasúti fogókhoz szükséges fém hengerlési kaliberén. Ennek következtében jelenleg kb. 30-cal több vasat tudnak váltásonként hengerelni, mint eddig. Az osztály dolgozói még jobb eredményt érhettek volna el januárban, ha mindig idejében kapták volna meg a szükséges nyersanyagválasztékokat. Mivel az acélt a vajdahunyadi kombinátból kapják, elhatározták, hogy levélben felkérik az ottani dolgozókat arra, hogy ütemesen szállítsák a szükséges acélválasztékot. „Most úgyis versenyben vagyunk velük, támogassanak bennünket a szocialista verseny szellemében“ — mondják a hengerészek. Mivel a nyersanyag nem érkezett ütemesen, gyakran kalibercserékre, idomváltoztatásokra volt szükség, melyek kedvezőtlenül hatottak az üzemanyag-fogyasztásra, az önköltségre stb. Szükséges továbbá, hogy a még jobb eredmények érdekében megjavítsák a közepes hengersor hengereinek minőségét is. A hengermű dolgozói szerint sokkal jobb eredménnyel dolgozhatnának kovácsolt hengerekkel. Ezeket elő lehetne állítani a resicai Fémipari Kombinát keretén belül. Mivel a kovácsolt hengerek élettartama sokkal hosszabb, mint az öntött hengereké, az illetékeseknek érdemes lenne ezzel a gondolattal foglalkozni. A termelés menetének megjavítása érdekében — többek között — jelenleg előkészítik a tartalékhengerszékek használatát. Ezek használata nagymértékben csökkenti majd az időveszteségeket, mivel az átállításokra a tartalékhengerszékeket jóelőre előkészíthetik. Az egyik tartalékhengerszék már megvan. Jelenleg a hengerszék-cserékhez szükséges daru elkészítésén dolgoznak. A hengermű csarnokában nagy halom fémhulladékot lehet látni; ez a szögvasak széleiről kerül le. Megfelelőbb kaliberrel és hengerléssel el lehetne érni, hogy ne legyen ennyi hulladék. A párttagok és tagjelöltek példamutató tevékenysége ösztönözze továbbra is még jobb eredmények elérésére a közepes hengermű dolgozóit. (gym.) öntik az acélt a resicai új acélműben. Minél több megtakarítást — önkéntes munkával Resicán, az acél városában az elsők között alakultak meg s léptek munkába a hazafias IMSZ-brigádok, amelyek bátor vállalást tettek az új acélkemencék mielőbbi felépítése érdekében. Hazafiasságuk csakhamar tartományunk számos ifjúmunkását példájuk követésére lelkesítette. A brigádok célkitűzései nagyok és merészek, de a párt vezette ifjúság nem ismer legyőzhetetlen akadályt Temesváron, Resicán, Aradon, a községekben, a falvakban és mindenütt, ahol szükség van erőskezű ifjakra, a hazafias munka IMSZ-brigádjai kitűzték piros zászlójukat. Ma már tartományunkban 18.000 városi és falusi ifjú dolgozó, pionír és tanuló 700 IMSZ-brigádba tömörülve az 1959-es évi újabb feladatok valóraváltásáért küzd. A resicai ifjak például megfogadták azt, hogy kb. 500.000 önkéntes munkaórát teljesítenek ebben az évben a munkáslakások építkezésénél, a kombinátban az acélkemencék újjáépítésénél, a városszépítési és egyéb hazafias akciók során. A temesvári üzemek és intézmények önkéntes IMSZ-brigádjai is elhatározták, hogy idén sokkal nagyobb mértékben járulnak hozzá a dolgozók érdekeit szolgáló feladatok végrehajtásához. Befejezik a város új strandjának építését, önkéntesen dolgoznak a vízlevezető csatorna építésénél, segítenek a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló munkákban is. A vörösacélt munkásifjak támogatják az örményesi, temesszlatinai és Ohaba Mítnic-i kőbányákat, előkészítik a kavicsot, ugyanakkor az útépítési munkálatokban is önkéntes munkával segédkeznek. A szabad délutánokon, vasárnaponként mezőgazdasági gépeket javítanak, ócskavasat gyűjtenek, hidakat erősítenek meg, város- és faluszépítési munkát végeznek szülőfalujukban vagy városaikban. A Karánsebes-rajoni ifjak is a múlt évben 1050-en mintegy 11.069 lej értékű önkéntes munkaórát végeztek különböző munkatelepeken. A karánsebesi vasúti állomás IMSZ- brigádjai egy 100 méter hosszú csatornát ástak, az útkereszteződéseknél pedig betoncsöveket raktak le. Ezzel 1.755 lejt takarítottak meg. A rajon községeiben megalakított brigádok sem maradtak adósak fogadalmuknak. Teregován megjavítottak egy hidat, 19 köbméter földet mozgattak meg és 7 km utat köveztek összesen 219 óra alatt. Külön meg kell említenünk a karánsebesi faipari szakiskola tanulóit, mint például Gloea Mihai, Bejat Nicolae, Vladut Aurel, a vasúti állomásról Bulugea Vasile, Obrejean Gheorghe fiatalokat, akik a legtöbbet dolgoztak. Elhatározták, hogy 1959-ben önkéntes munkájukat folytatják a Balta-Sărata-i építőtelepen, továbbá a város két utcájának utait rendbehozzák. Zsombolya rajonban 1.055, IMSZ-brigádokba tömörült ifjú a múlt évben hasznos közérdekű tevékenységet fejtett ki. De nemcsak a városiak, hanem a községi ifjak is eleget tettek hazafias kötelességüknek. A mult esztendőben a csenei kollektiv gazdaság IMSZ- brigádjai 60 méter sáncot tisztítottak meg és 1.500 kiló ócskavasat gyűjtöttek. A gyertyámosi kollektiv gazdaság IMSZ-tagjai 2 kilométer utat javítottak meg 120 önkéntes munkaóra folyamán, a nagyjécsai kollektivista ifjak pedig 14 átjáróhidat dugaszoltak ki. A Zsombolya-rajoni IMSZ-brigádok 1680 önkéntes munkaórával összesen 10.076 lejt takarítottak meg államunknak. Tartományunk IMSZ- brigádjai rászolgáltak a dicséretre: valamennyi hozzájárult pártunk célkitűzéseinek valóra váltásához. SZABAD SZÓ „Sokat köszönhetünk a szovjet munkamódszereknek“ Odimu Ignat, az J- Ban-V ghef fémgyalus-brigád felelőse ezen a napon szokatlanul furcsán viselkedett. Minden félórában odaszaladt a ruhásszekrényhez s izgatottságtól kipirult arccal egy újságpapírba csomagolt könyvecskében kezdett lapozgatni. A közelben dolgozók kíváncsian nézték, mit művel. Egyesek mosolyogtak is rajta, de őt sokkal jobban elfoglalták gondolatai, semhogy az ilyesmit észrevette volna. — Te, Ignaz, hogy is mondta a mérnök, hány gépen dolgozik a szovjet fémgyalus? Hárman? — szólította meg végül is Soimu Ignatot brigádjának egyik tagja. — Hárman, fiú... három gépen! — csillant fel a brigádvezető barna szeme — és bevezette a munkadarabok nagy tételekben való megmunkálását, ami abból áll, hogy kiválogatja a hasonló felületű munkadarabokat, és azokat egyszerre gyalulja meg... Hát nem nagyszerű?! A fiú kissé hitetlenül csóválta meg a fejét: — Nagyszerű, nagyszerű ... de... — De hihetetlen, mi? derült széles mosolyra Soimu arca. — No nem baj, majd ha mi is így fogunk dolgozni, akkor már nem lesz hihetetlen... A könyv, amelyben szó van erről a módszerről, itt van nálam. Még ma áttanulmányozom, aztán közösen megbeszéljük a vele kapcsolatos tudnivalókat, s utána neki a munkának! Fog az menni, ne féljetek! Qoimu Ignat a fenti beszélgetés után vidáman tért vissza gépe mellé, s miközben új munkadarabot helyezett a mozgóasztalra, magában így morfondírozott: „Bizalmatlanok a fiúk, míg nem látják, nem hiszik. így volt ez a Koleszovmódszerrel is: eleinte mesebeszédnek hittik. De miután meggyőződtek Koleszov igazságáról, nem volt náluknál lelkesebb híve a módszernek, így lesz ez most is". A brigádvezető gondolatai ezután újra csak a több gépen való munka felé kalandoztak, s ami sohasem fordult elő nála, alig várta a műszak végét, hogy hozzáláthasson Titov módszerének tanulmányozásához. S később otthon, amikor végre nyugodtan nekifoghatott az őt érdeklő rész olvasásához, egyre világosabbá vált előtte, hogyan dolgozhat a fémgyalus három gépen. Titov módszerét alkalmazva, az „. Ranghes“ fémgyalusbrigád addig még soha nem látott eredményeket ért el, teljesítménye megkétszereződött, megháromszorozódott.indez jónéhány évvel ezelőtt történt. Azóta Soimu Ignat brigádja megjárta a dicsőség útját, s ma is a gyár legjobb brigádjai közt emlegetik: havonta általában 40—50 százalékos túlteljesítést ér el. A brigádvezetőt évek óta nem láttam, s most ott találkoztam vele újra a munkacsarnokban a gyalugépek mellett. Nem sokat változott az elmúlt évek során; mozgása éppen olyan fürge, mint régen, barna szeme is éppen olyan elevenen csillog, ha valamit magyaráz, mint 6 —7 évvel ezelőtt. Ezúttal az előrehaladott szovjet munkamódszerekről beszélgettünk, s ő ezeket mondotta velük kapcsolatosan: — Brigádunk sokat köszönhet a szovjet munkamódszereknek. Zsandarova, Koleszov és Titov megtanított bennünket arra, hogyan termelhetünk könynyebben többet, jobbat a hazának. Az ő nyomdokaikon haladva értünk el újabb és újabb eredményeket a gyorsfémvágás terén. 41 A kommunista Soimu Ignatról, aki többszörös élmunkás és számos jelvénnyel, díszoklevéllel tüntettek ki az elmúlt évek során, sok mindent írhatnánk még. Megemlíthetnénk azt is, hogy többszörös újító, s elgondolásaival hozzájárult a gyalugép teljesítőképességének növeléséhez, és nem egy esetben jelentékenyen megkönynyítette a fémgyalusok munkáját. aradi I. András Új élelmiszerüzlet nyílt A napokban új élelmiszerüzlet nyílt a temesvári Fröbl utcában. Felelőse Ion Dascalu elvtárs, aki előbbi munkahelyén számos esetben kitűnt szorgalmával. Az új üzlet elárusítói, akik nagyrészt ifjúmunkások, megfogadták, hogy pontos, jó kiszolgálással, s a vásárlókkal szembeni elvtársias magatartással igyekeznek öregbíteni a szocialista kereskedelem jó hírnevét. Az új üzletben az élelmiszeripari cikkek bő választéka áll a vevők rendelkezésére. twieMteiWBi ■■■Ik v V* jri i fátámri 'm mí. * -’7 * sí Már az első napokban sok vásárló kereste fel az új üzletet. A Nemzetközi Kosárlabda-Szövetség példátlan határozata New York (Agerpres). — TASZSZ. Az amerikai lapok és sajtóügynökségek híradása szerint a Nemzetközi Kosárlabda-Szövetség január 31-én tartott gyűlésén olyan határozatot hozott, mely a Santiago de Chilében lezajlott kosárlabda férfi-világbajnokság eredményeit a zéróra kisebbíti. A szövetség ugyanis úgy határozott, hogy a Szovjetunió csapatának összes eredményeit megsemmisíti. Mint ismeretes, a szovjet válogatott a döntőben minden ellenfelét — az USA-t, Brazíliát, Chilét, Bulgáriát és Porto Ricót — legyőzte. A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség hasonló határozatot hozott a Bolgár Népköztársaság csapata ellen is. Ezt az igazságtalan és felháborító határozatot azzal indokolják, hogy a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság csapata nem akart a döntő tornán „Tajvan csapata“ ellen játszani, amely tényleg senkit sem képvisel. Ily módon a világbajnoki címet Brazília kapta, amelyet a szovjet válogatott mind a selejtező mérkőzésen, mind a döntő tornán legyőzött. A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség döntését a New York Times című újság a következőképpen kommentálja: „A harmadik kosárlabda-világbajnokság, az elfogulatlan emberek szemében, a kommunisták győzelmével végződött.“ A Nemzetközi Kosárlabda Szövetség példátlan határozatát az egész világ sportközvéleménye kedvezőtlenül fogadta. A France Presse ügynökség hírmagyarázója a következőket írta: „Szombaton este Santiagóban a kosárlabda-világbajnokságnak két győztese van. A Szovjetunió a VB erkölcsi, Brazília pedig a hivatalos győztese.“ Busnel Robert francia edző véleménye: „A szovjet csapat az igazi bajnok. A szabályos körülmények között nyert pontok megsemmisítése teljesen meghamisítja, érvényteleníti a VB eredményeit.“ Az összes szakértők, akik jelen voltak a Santiago de Chilében rendezett VB küzdelmein, egyöntetűen megállapították azt, hogy a szovjet kosárlabdázók az utolsó két évben rendkívül sokat fejlődtek. A Temesvári CFR labdarugócsapata vasárnap már barátságos mérkőzést játszik Négy héttel a CFR —Ştiinţa Tehnometal csapata ellen. A faidénynyitó RNK-mérkőzés előttlálkozót február 8-án 11 órai vasárnap a temesvári vasutas- , , .. , . ,. , , labdarugók pályára lépnek és bakezdetteti a CFR-stadionban barátságos mérkőzést játszanak a nyolitják le. A Ştiinţa-labdarugók szorgalmasan készülődnek A főiskolai labdarugók fele- Az előadás utáni vitában Fbruár hónapban fokozzák Flőkerescu, Ciosescu és Mazăre lábszületeiket és csaknem naponta darugók vettek részt. Utána megtartanak edzést. A keddi edzés kezdődött a tulajdonképpeni ezelőtt Schileru Dinca edző jelzés. A Ştiinţa szerdán tartotta dolgozta a TSU szervezeti szak első idei kétkapus „nagypályás“ hálózattervezetét, amely többek edzését. A főiskolai csapatoaközött a sportklubok helyzetével sárnap barátságos mérkőzést is részletesen foglalkozik, játszik. / Élénk kézilabda-tevékenység A kispályás női kézilabdabajnokság tartományközi szakasza véget ért. A temesvári Banatul Középiskolás Sportklub, amely a Craiovai Dinamo ellen első mérkőzését 7:3 (2:1) arányban nyerte meg, a második találkozón 10:4 (5:1) arányban győzte le a craiovai lányokat, és így megnyerte a tartományközi szakaszt és résztvehet az országos női kispályás bajnokság döntőjében. Temesvár 6 lány- és 8 fiukézilabdacsapata résztvesz a Sportul Popular-kupa küzdelmeiben. A fiúk mérkőzései eddig a következő eredményekkel végződtek: 1. forduló: 4-es számú középiskola—Sportiskola 7:7 (3:3), Középiskolás Sportklub —Villanyenergiai szakiskola 18:9 (8:4), Tehnometal — Gyarmatai Recolta 7:4 (1:2), Progresul —Fémipari szakiskola 18:6 (8:4). II. forduló: 4-es számú középiskola —Progresul 12:13 (7:6), Tehnometal—Villanyenergiai szakiskola 14:14 (7:4), Gyarmatai Recolta —Középiskolás Sportklub 4:10 (3:3). coooooc XXXXX30C xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxyxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx»Moocxx3oooooococxxxxxxxxxxxooccxxx:ocaccaocoococxjooaaaaoaaooooooooooaooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx: terelnökkel tárgyaltak és ennek során meggyőződtek az NDK ajánlatának megvalósíthatóságáról. A fenti tárgyalások nyomán az NSZK kormánya kénytelen volt megváltoztatni visszautasító álláspontját és múlt év november 20-án a két német kormány egyezményt írt alá, amelynek értelmében az NDK 1 millió tonna szenet vásárolt az NSZK-tól, így valamiképpen, átmenetileg javult a Ruhr-vidék súlyos helyzete A helyzet lényegesen javulhatna, ha az „Európai szén és acélközösségihez tartozó országok gazdasági körei normalizálnák kereskedelmi kapcsolataikat a szocialista országokkal, és az e kapcsolatok révén lehetőségük nyílna a felhalmozott készleteik eladására. A nyugat-európai szénipar súlyos válsága A nyugat-európai országok széniparában beállott eladási krízis az 1958-as év második felében nagy mértékben elmélyült és nagy nehézségeket okozott az úgynevezett „Európai szén- és acélközösségnek“. A mind súlyosabbá váló helyzet erősen foglalkoztatja a nyugat-európai sajtót. A francia és belga újságok arról írnak, hogy a „közösséghez“ tartozó hat ország: Nyugat-Németország, Olaszország, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg — bányáiban jórészt megszűnt a munka, mind több és több bányász kénytelen csökkentett munkahetet dolgozni. Állandóan emelkedik a teljes munkanélküliek száma. A „La Tribune de la Généve“ című svájci napilap egyik nemrégen megjelent számában mélyrehatóan elemzi a szénkrízis jelenségeit, annak okait és következményeit. A svájci újság igyekszik őszintén és részrehajlás nélkül megítélni a történteket és arra a megállapításra jut, hogy a nyugat-európai szénipar helyzete az 1958-as év folyamán aggasztóvá vált. Az év vége felé az ENSZ európai gazdasági bizottsága mellett működő, s a szénipar kérdéseivel foglalkozó albizottság külön jelentést készített az európai szén- és acélközösség súlyos helyzetéről, és rámutat a szénkereslet csökkenésére, a termelés hanyatlására, a szénkitermelő országokban felhalmozott óriási szénmennyiségekre, a részleges munkanélküliségre és egyes szénbányák bezárására — mint a jelenlegi szénkrízis jellegzetességeire. A La Tribune de la Génévé szerint a jelenlegi eladási válság fő oka egyrészt a széles fogyasztótömegek vásárlóerejének csökkenése, másrészt azok a megszigorítások, amelyeket a nyugati országok kormányai alkalmaznak a szocialista országokkal folytatandó cserekereskedelemben. A svájci újság külön kihangsúlyozza azt, hogy milyen nagy károkat okoz az európai széntermelő országoknak az amerikai szénbehozatal. Ugyanis az úgynevezett „szuezi krízis“ idején a nyugati országok, miután az arab-keleti petróleum, pakura és motorina behozatalukat veszélyeztetve látták, hosszúlejáratú vásárlási szerződéseket kötöttek amerikai szénbánya trösztökkel. A „szuezi krízis“ azonban az angol-francia agresszorok csúfos veresége folytán már régen megszűnt, a szénvásárlási szerződés azonban továbbra is érvényben maradt, így 1958-ban 41 millió tonna amerikai szén halmozódott fel Nyugat-Európában, melyből legalább 30 millió tonna, rossz minősége miatt teljesen használhatatlan. Egyes országoknak, mint például Franciaországnak, sikerült megszabadulnia ezektől a nyomasztó szerződésektől, de csak úgy, hogy nagyösszegű kártérítést fizetett az amerikai cégeknek. Nyugat-Németországot és más országokat, amikor a további amerikai szénszállítmányok felfüggesztését kérték, visszautasították. Ezek a körülmények odavezettek, hogy Nyugat-Németországban, Angliában és Belgiumban, lényegesen emelkedjen a munkanélküliek száma. Súlyos helyzetben a belga szénipar... A szénkrízis legerősebben sújtott országa Belgium, ahol az 1958-as év folyamán sok tárnát zártak be. A Belgiumban felhalmozott szénkészletek az 1957-es széntermelés több mint 20 százalékát teszik ki. A legutóbbi hivatalos brüsszeli adatok szerint eddig több mint 6,7 millió tonna eladatlan szén halmozódott fel Belgiumban. Ez a helyzet, miután a szén a legfontosabb exportcikke, súlyos károkat okoz az ország gazdaságának. A belga újságok véleménye szerint a szénkivitel válságának egyik oka Belgium részvétele az „Európai szén- és acélközösségben“. A L‘écho de la Bourse című újság véleménye szerint ez a helyzet mindaddig fennáll, amíg Belgium ki nem lép a „közösségből“. Kiutat keresve az eladási piacok válságából, a tulajdonosok sorra zárják be bányáikat „jövedelmezőség hiánya“ címén. A belga parlament napirendjén majdnem állandóan szerepel a szénkrízis kérdése. A parlament január közepén tartott vitája során felszólalt Bertrand, a keresztény szocialista párt képviselője is, aki többek között rámutatott arra, hogy 1953-tól 1959- ig harmincegy, összesen 3,5 millió tonna évi termelőképességű szénbányát zártak be. A bányák bezárása maga után vonja a bányászok csoportos elbocsátását és a munkanélküliség emelkedését. Bertrand véleménye szerint Belgium komoly pénzügyi, gazdasági és szociális nehézségeknek néz elébe. Ezeknek elkerülése érdekében a belga kormány törvénytervezetet terjesztett a parlament elé, melyben a szénkrízis nyomán bekövetkezett eladási nehézségekkel küzdő bányatulajdonosok pénzügyi megsegítését javasolja. Gaston Moulin kommunista képviselő bírálta a kormány törvénytervezetét és rámutatott arra, hogy az utóbbi 10 évben a bányatulajdonosok 50 milliárd frank „támogatást“ kaptak az állam részéről. Ezt az anyagi támogatást azonban nem a bányászok munkafeltételeinek megjavítására vagy pedig a régi bányaberendezések kicserélésére, korszerűsítésére fordították, hanem a bányatulajdonosok saját egyéni meggazdagodásukra használták fel. A jelenlegi belga szénkrízis igazi áldozatai nem a bányatulajdonosok, hanem a bányászok és ezért a segítséget nekik kell juttatni. A „nem jövedelmező“ bányák lezárása maga után vonja a munkanélküliség eddig még soha nem látott növekedését és a dolgozók életszínvonalának lényeges csökkenését. Befejezésül a kommunista képviselő követelte ez ország széniparának államosítását, „hogy ezáltal biztosítsák Belgium természetes adottságainak ésszerű kiaknázását“. ... és a nyugatnémetországi szénipar A Ruhr-vidéken új hegyek nőttek ki a földből. A vidék arculatának megváltozását gazdasági tényezők hozták létre: az Európa egyik leggazdagabb bányavidékén kitermelt szén nem talál vásárlóra. Az 1958-as év végén Nyugat- Németország szénbányáiban kb. 14 millió tonna szén halmozódott fel, míg a kereskedelmi lerakatok további 12 millió tonna szénkészlettel rendelkeztek. Az elmúlt év folyamán a Ruhrvidéki szénbányák több mint 16.000 munkást bocsátottak el. A „Deutsche Zeitung und Wirtschaftzeitung“ arról számol be, hogy 160.000 bányászt foglalkoztató 53 bányában bevezették a csökkentett munkahetet. A német szénipar válsága szorosan összefügg azzal a hanyatlással, mely számos iparágban megmutatkozik. G. Pothoff „Az európai szén és acélközösség“ egyik vezetőjének nyilatkozata szerint a Német Szövetségi Köztársaság acéltermelése 1957 utolsó évnegyedében 6,390.000 tonna volt, 1958 utolsó évnegyedében azonban 5,500.000 tonnára sülylyedt. A Düsseldorfban megjelenő „Handelsblatt“ című újság egyik számában arról írt, hogy a Ruhrvidék kohászati ipara 7.000 embert bocsátott el és további 13.000 munkás részére csökkentett munkahetet vezettek be, miután a 124 magaskohóból csak 98 működik. Hasonló helyzetben van többek között a nyugatnémet textil-, bőrés cipőipar is. Ilyen körülmények között rendkívüli nagy jelentősége volt a Német Demokratikus Köztársaság 1958. október 9-i javaslata, melylyel felajánlotta a Német Szövetséges Köztársaságnak, hogy hajlandó vásárolni 4 millió tonna szenet 200.000 tonna hengerelt fémet, valamint vegyi-, textil- és cipőipari termékeket 80—90 millió márka értékben. A Német Demokratikus Köztársaság ajánlatának elfogadása 9 hónapra biztosított volna munkalehetőséget a Ruhr-vidék elbocsátott bányászainak, és egyúttal könnyített volna a textil- és cipőipar helyzetén is. Nyugat-Németország dolgozói helyesen értékelték az NDK javaslatainak jelentőségét, és ezt tömeggyűléseken, a szakszervezetek vezetőihez intézett üzeneteikben stb- kifejezésre is juttatták. Nyugatnémet vállalatok képviselői szintén az NDK javaslatainak elfogadása mellett foglaltak állást. De annak ellenére, hogy mind a dolgozók, mind a vállalkozók többsége az NDK ajánlatának elfogadása mellett foglalt állást, a Német SzövetségiKöztársaság kormánya elutasította azokat azon a címen, hogy az „propaganda-fogás“. A nyugatnémet sajtó kiemelte, hogy a visszautasítás Washington egyenes nyomására történt és Douglas Dillon helyettes amerikai államtitkár azért utazott Bonnba, hogy rábírja a nyugatnémet kormányt, ne létesítsen kereskedelmi kapcsolatokat az NDK kormányával. A Ruhr-vidék bányászai azonban nem voltak hajlandók beleegyezni a kormány döntésébe és szakszervezeti vezetőkből és egyszerű bányászokból álló küldöttséget menesztettek az NDK-ba. 1958 november 15-én a küldöttség tagjai Otto Grotewohl minisz VÁNDOR IMRE Kereszttűzben a „gazdasági csoda“ (A Neues Deutschlandból)