Szabad Szó, 1959. október-december (16. évfolyam, 231-309. szám)
1959-12-05 / 287. szám
Szombat, 1959 december 5 Hruscsov elvtárs beszéde a budapesti Ganz-Mávag gépgyárban Budapest. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: N. Sz. Hruscsov december 2-án beszédet mondott a budapesti Ganz-MÁVAG gépgyárban a munkások, tisztviselők, technikusok és mérnökök nagygyűlésén. A szónok mindenekelőtt tolmácsolta az üzem munkaközösségének az SZKP, a szovjet kormány, a munkásosztály, a nagy Szovjetunió összes népei forró üdvözletét. Büszkék vagyunk Önökre, szeretett testvérek — mondotta N. Sz. Hruscsov —, mert az ellenforradalmi zendülés után helyt állottak a reakció erői által előidézett nehézségekkel szemben, helyreállították az ország normális gazdasági életét és egyazon frontban haladnak előre a többi szocialista országgal a szocializmus építésének útján. Amikor az ellenforradalmi erőknek sikerült kiprovokálniok a zendülést — mondotta N. Sz. Hruscsov —, az imperialisták azt hitték, hogy ütött Magyarországon a népi hatalom utolsó órája. Azt képzelték, megvalósíthatják céljukat, megbonthatják a szocialista tábort és külön-külön leszámolhatnak minden egyes szocialista országgal, hogy aztán újból hatalomra juttassák a kapitalizmust ezekben az országokban. N. Sz. Hruscsov kiemelte, hogy ezek kritikus napok voltak a magyarországi munkásosztály számára, majd a következőket mondotta: Hogyan tűrhettük volna mi, a Szovjetunió munkásosztálya, a szovjet dolgozók — annak az országnak a fiai, amelynek a Varsói Szerződés értelmében csapatai állomásoztak Magyarországon —, hogy csapataink közömbösen szemléljék, miként akasztják fel az ellenforradalmárok a munkásokat, hogyan lövik halomra a magyar munkásosztály, a magyar nép legjobb fiait? Ha nem segítettük volna Önöket, ostobáknak tekintettek volna bennünket és a történelem nem bocsátotta volna meg nekünk ezt az ostobaságot. Szent kötelességünknek tartottuk — mondotta N. Sz. Hruscsov — eleget tenni a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kérésének és csapatainkat az ellenforradalom ellen küldeni, segítséget nyújtani a magyarországi munkásosztálynak, a dolgozó népnek, hogy leszámoljon a fasiszta lázadókkal és megerősítse a magyarországi munkásosztály hatalmát, a dolgozók hatalmát. A külső erők, az imperializmus erői immár nem keltenek félelmet a szocialista országokban — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov. Erőink hatalmassabbak az imperializmus erőinél — mondotta a szovjet kormány vezetője a hallgatóság hoszszas tapsa közepette. Fegyverzetünk jobb az imperialistákénál. A mi rakétáink a Holdon vannak, az ő rakétáik a vízben! N. Sz. Hruscsov a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a szocialista országok fejlődésében elért sikerek eredményeként a burzsoázia úgynevezett „szabad világa“ recsegni-ropogni kezdett a munkásosztály csapásai alatt. S recseg-ropog ez a világ, s nem fegyveres erőink, nem rakétáink csapásai alatt, hanem a munkásosztálynak, a dolgozók milliós tömegeinek szakadatlanul növekvő öntudata, a munkásosztály, a dolgozó nép hivatása iránti öntudatos magatartása folytán. N. Sz. Hruscsov befejezésül hangsúlyozta, hogy a szocialista országok a legjobb perspektívákkal rendelkeznek általános fejlődésükben, a szocializmus és a kommunizmus építésében. Megvan mindenünk — mondotta. Vannak termékeny földjeink, gazdag altalajunk és elsősorban megvan az a forró óhajunk és szilárd elhatározásunk, hogy küzdjünk a szocializmusért, a kommunizmusért. Portugália volt elnökjelöltjének nyilatkozata Hága (Agerpres). — Delgado, Portugália volt köztársasági elnökjelöltje, aki jelenleg Hollandiában tartózkodik, kijelentette, hogy a nemrég megtartott elnökválasztás eredményeit meghamisították. Delgado számos ténnyel bizonyította, hogy az állami hatóságok és a titkos rendőrség megfélemlítették a választókat. A továbbiak során Delgado hangsúlyozta, hogy Salazar diktatúrája és a politikai elnyomás növekvő ellenállást vált ki a súlyos anyagi helyzetben lévő lakosság körében. Portugália lakossága éhezik, az orvosi szolgálat nem kielégítő. A szülő nők 60 százaléka semmilyen orvosi segélyben sem részesül. Eisenhower elnök Rómát derkezett Róma. (Agerpres). — D. Eisenhower, az USA elnöke, december 4-én kétnapos hivataloslátogatásra Rómába érkezett. A Henan tartományi Csizsencsizsu közelében megkezdték a Huanhe folyam hetedik gyűjtőmedencéjének építési munkálatait. Az új vízgyűjtő 2,5 millió hektár szántóföld öntözését teszi lehetővé és egy több mint 100.000 kilowattos teljesítőképességű vízierőművet üzemeltet majd. ★ A nyugat-németországi Szociáldemokrata Párt és Szabad Demokrata Párt vezetősége Adenauer kancellár párizsi tárgyalásaival kapcsolatban kijelentette, hogy a a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország viszonyában fennálló vitás kérdések nem nyertek megoldást. ★ Moszkvában most rendezik sajtó alá Anatolij Lunacsarszkij, a kiváló szovjet államférfi és társadalmi aktivista (1115—1933), a szovjet szocialista kultúra egyik megalapítója műveinek gyűjteményes kiadását. A 8 kötetes gyűjteményes kiadás Lunacsarszkij legfontosabb munkáit tartalmazza az irodalom, esztétika, zene, film, könyvkiadás kérdéseiről. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülését december 8-án és 9-én tartják meg Párizsban. Napirenden szerepelnek a következő kérdések: „a falusi helyzet és a munkás-paraszt szövetség“ (előadó Waldeck Rochet); „a dolgozók harca jogaik megvédéséért“ (előadó Gustave Ansart). ★ December 3-án hivatalos formaságok keretében nyilvánították állammá Singaporet, amely a brit nemzetközösség tagja. Az államfő, akit a bennszülött lakosság soraiból választanak meg, egyben Anglia királynőjének képviselője is lesz. Mint ismeretes, ezt a tisztséget eddig kinevezett angol kormányzó töltötte be. ★ A burmai parlament vezetőségének meghívására Rangoonba érkezett P. P. Lobanov, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Szövetségi Szovjetjének elnöke. A szovjet vendég december 14-ig tartózkodik Burmában s ez idő alatt látogatást tesz az ország több városában. A Szovjetunióban 1960-ban 142 játékfilmet készítenek Moszkva. (Agerpres). — TASZSZ. Moszkvában a szovjet és külföldi újságírók előtt sajtóértekezleten ismertették az 1960. évi szovjet kulturális terveket. Alekszandr Kuznyecov helyettes művelődésügyi miniszter ez alkalommal kijelentette, hogy a szovjet zene képviselői 1960-ban részt vesznek a varsói, brüsszeli, Liege-i, prágai és berlini nemzetközi versenyeken. A miniszter elmondotta, hogy Moszkvában több nagyszabású képzőművészeti kiállítást rendeznek. Terv szerint a jövő év folyamán a Szovjetunióban 142 játékfilmet készítenek. SZABAD SZÓ N. Sz. Hruscsov látogatása az MSZMP Központi Bizottságánál Budapest. (Agerpres). N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára és az MSZMP VII. kongresszusán részvevő szovjet pártküldöttség tagjai december 4-én meglátogatták az MSZMP Központi Bizottságát. Az SZKP küldöttségének tagjai nevében N. Sz. Hruscsov elvtárs ajándékot nyújtott át az MSZMP Központi Bizottságának — F. I. Golubkov festményét „V. I. Lenin a dolgozószobájában". A festmény keretére erősített fémlapocskán a következő felirat olvasható: „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségétől, az MSZMP VII. kongresszusa alkalmából". Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János vette át a festményt és meleg köszönetét fejezte ki az SZKP küldöttsége tagjainak ezért az értékes ajándékért. Az ajándék-átadási ünnepségen jelen volt Münnich Ferenc, Marosán György és Kiss Károly. Az ajándék átadása után az SZKP küldöttségének tagjai és az MSZMP vezetői között megbeszélés folyt le. Guayaquilban, Ecuador legnagyobb kikötőjében súlyos amerikaellenes zavargások voltak. A kikötő környékén, azon a helyen, ahol amerikai szakemberek vezetésével és amerikai kölcsönnel nagyszabású építkezés folyik, hatalmas tömeg gyűlt össze és tüntetett a súlyos és megalázó feltételekhez kötött amerikai kölcsön ellen. A rendőrség szuronyrohamot intézett a tüntetők ellen, akik be akartak hatolni az államtanács üléstermébe. Hat személyt letartóztattak, ami a tömeg újabb tiltakozását váltotta ki. 4r Rabatban, Marokkó fővárosában november 29-én tartották meg az Istiqlal párt országos értekezletét. Az értekezlet határozatot hozott, amelyben követeli a Marokkó területén állomásozó francia, spanyol és amerikai csapatok azonnali kivonását. A párt megbélyegzi a francia és spanyol uralmat a Szahara marokkói területén. A határozat elítéli továbbá az afrikai népek kizsákmányolásának fenntartására irányuló imperialista cselszövéseket és támogatja az afrikai népek függetlenségi harcát. Argentin lap a panamai amerikaellenes megnyilvánulások lényegéről Buenos Aires (Agerpres). Az Egyesült Államok panamai gazdasági behatolását kommentálva, a Soluciones című argentin folyóirat azt írja, hogy ez az ország lényegében az U. S. Fruit Company amerikai társaság gyarmata. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a csatornaövezet önkényes elfoglalása az amerikai fegyveres erők által egyúttal az USA gazdasági uralmának kezdetét is jelentette ebben az országban. A cikk rámutat arra, hogy a panamai amerikaellenes tüntetések a panamai népnek azt az eltökélt szándékát tükrözi, hogy visszaszerezze a csatornaövezet fölötti jogát. Semmiképpen sem nevezhető ez „a szélsőséges befolyások eredményének“, amint az imperialista sajtó és hírügynökségek ezt feltüntetni szeretnék — írja a lap. W. Gomulka elvtárs beszéde a lengyel bányásznap alkalmából Varsó. (Agerpres). — A bányásznap alkalmából a felső-sziléziai Zabrze helységben tartott ünnepi ülésen felszólalt Wladislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára is. Gomulka elvtárs beszélt a lengyel bányaipar sikereiről és hiányosságairól, továbbá a feladatokról, amelyeket a párt és a kormány 1960-ra a lengyel bányászok elé tűzött. A szónok elmondotta, hogy az 1959. évi népgazdasági terv előirányozta, hogy 97 millió tonna barnaszenet termeljenek ki, tehát több mint 2 millió tonnával többet, mint 1958-ban. Ezt a feladatot túl fogják szárnyalni. Az év végére a lengyel bányászok körülbelül 99 millió tonna szenet fognak kitermelni. A szónok kiemelte, hogy az eredmények elsősorban a munka jó megszervezésének, a műszaki haladásnak, a gépek, az üzemberendezés megfelelőbb kihasználásának köszönhetők. A nemzetközi helyzetről szólva Gomulka kiemelte, hogy a Szovjetunió mindig is a békés egymásmellett élés politikája mellett foglalt állást. Ezt a politikát a tőkés államok eddig azért utasították vissza, mert erősebbnek érezték magukat. Ha a békés egymás mellett élés és a békés verseny elvét a tőkés országok ma már nem utasítják vissza, ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a Szovjetunió, a szocialista tábor fő ereje, az elmúlt évek során hatalmas ugrást tett az ipar, a mezőgazdaság, a technika, s a tudomány stb. fejlesztése tekintetében. A tudomány számos ágában a Szovjetunió máris jóval túlszárnyalta a legfejlettebb tőkés országokat. Ékesszólóan bizonyítják ezt a szovjet mesterséges holdak és a kozmikus rakéták. Valamennyi szocialista ország jelentős mértékben növelte termelő kapacitását és sokoldalú fejlődést ért el. Az erőviszonyok mérlege tehát a szocializmus javára billent — mondotta a többi közt W. Gomulka, majd hangsúlyozta: a fő feladat tovább erősíteni a szocialista tábort, minden egyes szocialista ország népgazdaságát. Az algériai kérdés vitája az politikai bizottságában New York. (Agerpres). — TASZSZ: Az ENSZ poltikai bizottsága folytatja az algériai kérdés vitáját. A december 3-i délelőtti ülésen Jordánia, Libéria, Kuba és a Szovjetunió küldötte szólaltak fel. Rifai, jordániai küldött követelte, kössenek azonnal egyezményt Algéria jövőjére vonatkozólag. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének konstruktív szerepet kell betöltenie ebben a kérdésben — mondotta Rifai. — Az ENSZ tagállamoknak védelmükbe kell venniük az algériai nép önrendelkezési jogát és oda kell hatniuk, hogy az algériai nép élhessen is ezzel a jogával. Henry F. Cooper, Libéria képviselője támogatta az algériai nemzeti felszabadító arcvonal álláspontját és hangsúlyozta, hogy Franciaországnak előbb-utóbb tárgyalásokat kell kezdenie ezzel a szervezettel. Az ezután felszólaló Raul Roa, kubai külügyminiszter kijelentette, hogy országa támogatja az öszszes népek törekvéseit és jogát a jobb életre. Kuba azt akarja — mondotta —, hogy minden ember jólétben éljen, egy olyan világban, amely mentes az imperializmus elnyomásától. A délelőtti ülés utolsó szónoka A. A. Szoboljev szovjet küldött volt. Kijelentette, hogy országát, akárcsak a világ valamennyi békeszerető államát, aggodalommal tölti el a hat éve dúló algériai háború. Ez az aggodalom teljesen indokolt, mert a nemzetközi feszültség enyhítésének és a tartós világbéke megszilárdításának jelenlegi feladatai megkövetelik az algériai kérdés mielőbbi békés és méltányos rendezését. Az elmúlt évek tapasztalata világosan megmutatja — hangsúlyozta A. A. Szoboljev —, hogy ezt a kérdést nem lehet erőszak útján, az algériai nép akaratának semmibevevésével megoldani. A. A. Szoboljev ezután kijelentette, hogy az algériai kérdés megoldásának és az észak-afrikai tartós béke megteremtésének egyetlen útja az algériai nép önrendelkezési jogának elismerése. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy a jelenlegi ülésszakon új körülmények közepette megy végbe az algériai kérdés megvitatása és — az érdekelt felek nyilatkozatai alapján ítélve — kezdenek kialakulni a kérdés megoldásának reá LI. távlatai. A szovjet küldöttség véleménye szerint a francia köztársasági elnök javaslata, amely szerint az önrendelkezési jog és népszavazás alapján kell megoldani az algériai kérdést, fontos szerepet játszhat e probléma rendezésében. Természetesen csakis akkor — tette hozzá A. A. Szoboljev —, ha e javaslat nem marad csupán egyszerű nyilatkozat és ha nyomában olyan gyakorlati intézkedések történnek, amelyek az algériai nép jogos érdekeinek figyelembe vételével, az érdekelt felek közötti egyezmény megkötéséhez vezethetnek. A. A. Szoboljev végül kijelentette: az Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata abban áll, hogy mindent megtegyen az algériai kérdés békés és méltányos rendezése érdekében. A szovjet küldöttség támogat minden olyan javaslatot, amely e célkitűzés megvalósítására irányul. A délutáni ülésen felszólalt Ghána, Irak, Kambodzsa és Afganisztán képviselője, EBESZ ><x>oooo<x>o<x><>o<><><xx>oo<><><>o<x:o<>ooc><>oooo<><>ooo<x><>ooo<>o<><x><><><>o<><><>oo<>o<x>oo<x>oc>ooo<x>ooo<>o<>oo<><><x>ooo<x>oo<><><x>oc><><><x>o<>oooo<x><><x>o<>o<><>o<x^x Az emberiség történetének folyamán sok szó esett a demokráciáról, népuralomról, de a valóságban 1917-ig soha és sehol sem létezett a nép uralma. Már régen és sokszor „adtak" alkotmányt a népnek, uralkodók és kormányok feltettek jogokat és kötelességeket, beszéltek népképviseletről és egyenlőségről. De ezek a szavak nem leplezhették az elnyomók és elnyomottak, a kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti kibékíthetetlen ellentétet. Az alkotmányokban lefektetett jogok a kiváltságosok jogai maradtak, a kötelességeket pedig az elnyomott osztályokra hárították. Az „egyenlőség" egyszerűen eltűnt a paloták és viskók, a duskálás és nyomor meztelen valóságában. Az elnyomók alkotmánya, a burzsoázia alkotmánya, nélkülözte és nélkülözi a bennefoglaltak valóraváltásának minden biztosítékát. Először az alkotmányok történetében, a szovjet alkotmány adta meg ennek az alapokmánynak igazi értelmét. A szovjet alkotmány a szocialista forradalom, a szocialista építés valóságának talajából született. 23 év előtti létrejötte egybeesett a megvalósult szocializmussal s igy természetes, hogy szellemében, tartalmában, minden legkisebb izében tükrözte azokat a hatalmas, új világot formáló átalakulásokat, melyek a Szovjetunióban végbementek. Ugyanakkor azonban a szovjet alkotmány nemcsak a megtett út záróköve, nemcsak a győzelmes jelen (az akkori jelenről szólunk) dokumentuma volt, hanem jövőbenéző, jövőbelátó program is, az újabb, ragyogó győzelmek éveinek programja. Ez az alkotmány a szovjet állam, a szovjet élet rendíthetetlen alapköve, végigkísérte a szovjet népet a háború legnehezebb éveiben éppúgy, mint a háború utáni építés nagyszerű lendületében. Ma, a kommunista társadalom nagyszabású építésének korszakában, a szovjet nép, a szovjet állam páratlan ütemű felemelkedésének idején a szovjet alkotmány betűje és valósága élőbb és hatóbb, mint valaha. Bármely oldalról tekintsük is, bármely részét vesszük is szemügyre, a szovjet alkotmány úgy lép elénk, mint az igazán következetes, valóságos demokrácia alkotmánya, egy olyan állam alkotmánya, amelyben a nép valóban és nem szavakban gyakorolja a hatalmat. Vajon nem erről tanúskodik-e a szovjet államgépezet egész felépítése, az állam összes szerveinek társadalmi összetétele? Melyik burzsoá „demokrácia" törvényhozásában ülnek csak munkások, parasztok, értelmiségiek, csak dolgozó emberek? Melyik burzsoá „demokráciában" választhatják meg a város és a falu dolgozói saját körükből, legjobb, legmegbecsültebb társaikat, hogy ügyeiket intézzék és képviseljék érdekeiket. A válasz egyértelmű és világosan mutatja a valóságos és a csak papíron létező népképviselet közti alapvető különbséget. Mert azok a parlamentek, ahol a milliárdosok és képviselőik, a lordok és iparbárók, főpapok és a tőke kisebb-nagyobb haszonélvezőinek serege ül, mindennek nevezhető, csak népképviseleti szervnek nem. A szovjet alkotmány szintén le** fekteti az állampolgárok alapvető jogait. Azonban ezek a jogok nem maradnak papíron. Nem kell a múltba mennünk szemléltető példákért. A ma és a holnap tényei mindennél meggyőzőbb képet nyújtanak. A szovjet emberek munkához való jogát, a szüntelenül sokasodó építőtelepek, üzemek, laboratóriumok és ezernyi más munkahely biztosítja. Nem egy termelési ágban mutatkozik munkaerőhiány és az egyre fokozódó gépesítés, automatizálás, nem jelenti a munkások utcára dobását, hanem könnyebbé, rövidebbé teszi munkájukat. Ez év elején a Szovjetunió népgazdasága 54.600.000 munkást és alkalmazottat foglalkoztatott, 1,8-szor annyit, mint 1940-ben. Mit tud ezzel szemben felmutatni a kapitalista világ? Az állandó, súlyosbodó munkanélküliséget, a tömegek fokozódó kizsákmányolását és nyomorát, a termelés pangását és ezáltal a munkalehetőség egyre nagyobb mérvű csökkenését. A szovjet embereknek joguk van a pihenéshez is. Nem papíron, hanem a valóságban. Erről beszél a munkahét és a munkanap fokozatos rövidülése, erről az, hogy a kétéves terv folyamán a szovjet emberek munkahete lesz a legrövidebb a világon. De a pihenésre, szórakozásra, tanulásra szánt órák sokasodása még nem minden. Évente sok millió szovjet ember pihen üdülőkben, szanatóriumokban, fürdőhelyeken, sok millió dolgozó gyermeke üdül a hegyek között, a napfényes tengerparton. Ilyesmi ismeretlen a tőkés államokban. Ott senki sem törődik a dolgozók pihenésével, ott a pihenést és szórakozást azok élvezik, akik mások munkájából élnek. A francia Riviera, Ostende, vagy Florida napsütötte partjain, a svájci Alpok, vagy az olasz tavak szebbnél-szebb fürdőhelyein nem vasmunkások, bányászok, vagy szövőnők üdülnek, hanem a trösztök vezérei, bányatulajdonosok, bankárok, valamint uszályhordozóik. A szovjet alkotmány jogot ad a művelődéshez. És ez a jog hatalmasan ható, alkotó, élő erővé vált. A sötétség és tudatlanság országából négy évtized alatt mind a tudományok, mind a kultúra fejlődése tekintetében első helyet elfoglaló hatalom lett. Több mint 4 millió ember tanul a felsőfokú iskolákban és technikumokban, s majdnem 300.000 tudományos dolgozó működik. Évente csaknem háromszor annyi mérnök hagyja el a főiskolát, mint az Egyesült Államokban és képesítésük minőségéről a szovjet ipar és technika világraszóló győzelmei beszélnek. A körülbelül 50 millió embert átfogó sokrétű oktatási rendszer messze túlszárnyalta a legfejlettebb kapitalista országokét, ahol az osztályérdekek, az anyagi helyzet eleve kizárják a dolgozó emberek gyermekeinek többségét a tanulás, a művelődés lehetőségeiből. Különleges fontosságú a szovjet alkotmány azon része, amely egyenlő jogokat biztosít az élet minden területén a soknemzetiségű szovjet állam valamennyi népének. A marxi-lenini nemzetiségi politika eredményeként, azelőtt elnyomott és elmaradt népek léptek az utóbbi 42 évben a haladás útjára. Nem egy, nemrég még feudális középázsiai terület, ma felveheti a versenyt, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt, a fejlett tőkés országokkal. A Szovjetunió minden honpolgára, bármily nemzetiséghez tartozik, egyformán dolgozhat, tanulhat, alkothat és élvezheti az épülő új élet gyümölcseit. Milyen szörnyű ellentét ehhez viszonyítva a még gyarmati sorban sínylődő népek kegyetlen kizsákmányolása, vagy az a középkort is megszégyenítő mód, ahogy az amerikai „demokrácia" „megoldja“ 15 millió jogfosztott feketebőrű állampolgárának kérdését! A magasabb ■endü szocialista erkölcs áll rs szemben a tőkés rendszer ádáz dzsungel-törvényeivel. A jogok mellett (amelyekből csak néhányat idéztünk) a szovjet állam alaptörvénye kötelességeket is ró az állampolgárokra. A történelem, az események, a szovjet élet valósága megmutatta, hogy azok, akik élnek a jogokkal, kötelességüket is tudják teljesíteni. A nagy, pártos nevelőmunka eredményeként a munka iránti merőben új magatartás alakult ki, mely a kommunista munka és munkafegyelem jellegzetes megnyilvánulása. A szovjet emberek nemcsak egyszerűen teljesítik feladataikat, hanem egyre többen, alkotó, kezdeményező módon lendítik előre a termelékenységet, emelik, mind magasabb szintre a termelést. Ha csak Valentyina Gaganova ragyogó példájára gondolunk, világosan áll előttünk ez a folyamat, az új kommunista embertípus kialakulásának felemelő folyamata. Ma már ismeretlen a Szovjetunióban politikai jellegű bűntett és egyre erőteljesebben nyilvánul meg a társadalmi szervek szerepe a különböző vétségek, a társadalmi együttélés szabályai elleni kihágások megelőzésében és az ezekért történő felelősségre vonásban. Míg a legfejlettebb tőkés államokban, hivatalos statisztikák szerint, növekszik a bűnözés, a kiskorúak bűnözése, addig a szovjet társadalom fokozatosan veti le a múlt maradványait és mind erőteljesebben tűnnek fel az új társadalmi együttélés emberi, őszinte formái. Mi teszi lehetővé, hogy a szovjet alkotmány meghatározta jogok és kötelességek valóban megvalósuljanak ? Mi adja ennek az alapokmánynak éltető erejét ? Az, hogy egy olyan állam alkotmánya, ahol a termelési eszközök, a természeti kincsek a dolgozóké; az, hogy a szovjet társadalom vezető ereje a dicsőséges kommunista párt. Ezért lehet a szovjet alkotmány az építés, az alkotás, a közös nagy erőfeszítés, a béke alapokmánya. Ezért tekintjük december 5-ét, a szovjet alkotmány napját, az igazi demokrácia ünnepének, a mi épülő és szépülő életünk ünnepének is, a szovjet alkotmányt hazánk alkotmánya mintaképének. S.. Az igazi demokrácia ünnepe A főtitkár jelentésének vitája az ENSZ gyámsági bizottságában York, (Agerpres), — New TASZSZ Az ENSZ gyámsági bizottságában véget ért az általános vita a főtitkárnak és az ENSZ tájékoztatási bizottságának jelentésével kapcsolatban. A vitában több mint 30 küldött vett részt. Nagyrészük, főként Ázsia és Afrika országainak küldöttei bírálták a gyámsági hatóságokat, amiért lényegében gyarmati politikát folytatnak az ellenőrzésük alatt álló területeken és elkeseredetten ellenállnak, amikor arról van szó, hogy megadják a függetlenséget e területek lakosságának. Anglia képviselője nagy beszédet mondott, amelyben tompítani próbálta a bíráló megjegyzések élét és különösképpen a mellékes kérdések taglalását tartotta szükségesnek. Az angol küldött elhallgatta azokat a kérdéseket, amelyek leginkább érdeklik az afrikai és ázsiai függő országok népeit. Az USA képviselője arra kérte a bizottság tagjait, hogy mellőzzék a kemény bírálatot, mivel ez állítólag nem használ a gyámság alatti területek népeinek. Belgium és Portugália képviselői szintén a gyarmati hatalmak álláspontjára helyezkedtek. I. G. Martiroszjan, a Szovjetunió képviselője megelégedéssel állapította meg, hogy az elmúlt évben a gyámság alatti területek népeinek politikai öntudata megnövekedett. A Szovjetunió képviselője kijelentette, hogy az imperialista hatalmak különböző utakon próbálják elérni céljaikat. Egyes államok, mint például Portugália, Spanyolország és Franciaország megszegik kötelezettségeiket és megtagadják az ENSZ tájékoztatását a gyámságuk alatt álló területek helyzetéről. Más államok, mint például Hollandia, az ENSZ Alapokmány tájékoztatásra vonatkozó előírásait arra használja fel, hogy félrevezesse az ENSZ szerveit és ily módon próbálja véka alá rejteni ameksziós szándékait. Belgium egy másik kategóriába tartozik, mivel egyszerűen megtagadta, hogy részt vegyen a Belga Kongó kérdését vizsgáló ENSZ bizottságban és kijelentette, hogy semmiféle tájékoztatást nem nyújt, tekintve, hogy ez szerinte belügy. A szovjet küldöttség véleménye szerint az ENSZ-közgyűlésnek támogatnia kellene a gyámság alatti területek népeinek azt a követelését, hogy biztosítsák szabadságukat és függetlenségüket s megfelelő intézkedéseket kellene foganatosítania egyebek között annak megállapítására is, hogy melyik állam mikor kapja meg a függetlenségét." Freiheitssender 904: Adenauer mindenütt az enyhülési folyamat megállítására törekszik Berlin (Agerpres). Amint az ADN hírügynökség jelenti, a Freiheitssender 904 nevű rádióállomás kommentárt közölt a nyugat-európai szövetség azzal kapcsolatos terveiről, amelyek szerint Nyugat-Németországnak joga lesz atomfegyvert gyártani. A kommentár egyben hangsúlyozza, hogy Adenauer kancellár élénk tevékenységet fejt ki e tervek megvalósítása érdekében, így például megemlíti, hogy a de Gaulle elnökkel folytatott megbeszélések során Adenauer titkos tervet terjesztett elő, amelyet a nyugatnémet Bundeswehr felelős szervei dolgoztak ki. Ezek a tervek előirányozzák, hogy létre kell hozni a nyugat-európai szövetség hét tagállamának atomfegyverrel felszerelt vegyes haderőit. Ez természetesen előmozdítaná a Bundeswehr haladéktalan atomfelfegyverzését. A továbbiak során a kommentár hangsúlyozza, hogy Adenauer kancellár, akár Londonban, Párizsban, Rómában vagy bárhol másutt tárgyal, mindenütt arra törekszik, hogy megállítsa a nemzetközi feszültségben az utóbbi időben bekövetkezett enyhülési folyamatot. tüntettek Hamburg (NSZK) utcáin a helybeli egyetem arab diákjai. „Tiltakozunk a szaharai atomkísérletek ellen“, „Algéria az emberi jogokért harcol“ — ilyen jelszavakkal 3