Szabad Szó, 1959. október-december (16. évfolyam, 231-309. szám)

1959-12-05 / 287. szám

Szombat, 1959 december 5 Hruscsov elvtárs beszéde a budapesti Ganz-Mávag gépgyárban Budapest. (Agerpres). — A TASZSZ jelenti: N. Sz. Hruscsov december 2-án beszédet mondott a budapesti Ganz-MÁVAG gépgyár­ban a munkások, tisztviselők, technikusok és mérnökök nagygyű­lésén. A szónok mindenekelőtt tol­mácsolta az üzem munkaközössé­gének az SZKP, a szovjet kormány, a munkásosztály, a nagy Szovjet­unió összes népei forró üdvözletét. Büszkék vagyunk Önökre, szere­tett testvérek — mondotta N. Sz. Hruscsov —, mert az ellenforradal­mi zendülés után helyt állottak a reakció erői által előidézett nehéz­ségekkel szemben, helyreállították az ország normális gazdasági éle­tét és egyazon frontban haladnak előre a többi szocialista országgal a szocializmus építésének útján. Amikor az ellenforradalmi erők­nek sikerült kiprovokálniok a zen­dülést — mondotta N. Sz. Hrus­csov —, az imperialisták azt hit­ték, hogy ütött Magyarországon a népi hatalom utolsó órája. Azt képzelték, megvalósíthatják célju­kat, megbonthatják a szocialista tábort és külön-külön leszámol­hatnak minden egyes szocialista országgal, hogy aztán újból hata­lomra juttassák a kapitalizmust ezekben az országokban. N. Sz. Hruscsov kiemelte, hogy ezek kritikus napok voltak a ma­gyarországi munkásosztály számá­ra, majd a következőket mondotta: Hogyan tűrhettük volna mi, a Szovjetunió munkásosztálya, a szovjet dolgozók — annak az or­szágnak a fiai, amelynek a Varsói Szerződés értelmében csapatai ál­lomásoztak Magyarországon —, hogy csapataink közömbösen szem­léljék, miként akasztják fel az el­lenforradalmárok a munkásokat, hogyan lövik halomra a magyar munkásosztály, a magyar nép leg­jobb fiait? Ha nem segítettük vol­na Önöket, ostobáknak tekintettek volna bennünket és a történelem nem bocsátotta volna meg nekünk ezt az ostobaságot. Szent kötelességünknek tartot­tuk — mondotta N. Sz. Hruscsov — eleget tenni a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány kéré­sének és csapatainkat az ellenfor­radalom ellen küldeni, segítséget nyújtani a magyarországi munkás­­osztálynak, a dolgozó népnek, hogy leszámoljon a fasiszta lázadókkal és megerősítse a magyarországi munkásosztály hatalmát, a dolgo­zók hatalmát. A külső erők, az imperializmus erői immár nem keltenek félelmet a szocialista országokban — hang­súlyozta N. Sz. Hruscsov. Erőink hatalmassabbak az imperializmus erőinél — mondotta a szovjet kor­mány vezetője a hallgatóság hosz­­szas tapsa közepette. Fegyverze­tünk jobb az imperialistákénál. A mi rakétáink a Holdon vannak, az ő rakétáik a vízben! N. Sz. Hruscsov a továbbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a szocialista országok fejlődésében elért sikerek eredményeként a bur­zsoázia úgynevezett „szabad vilá­ga“ recsegni-ropogni kezdett a munkásosztály csapásai alatt. S recseg-ropog ez a világ, s nem fegyveres erőink, nem rakétáink csapásai alatt, hanem a munkás­­osztálynak, a dolgozók milliós tö­megeinek szakadatlanul növekvő öntudata, a munkásosztály, a dol­gozó nép hivatása iránti öntudatos magatartása folytán. N. Sz. Hruscsov befejezésül hangsúlyozta, hogy a szocialista országok a legjobb perspektívákkal rendelkeznek általános fejlődésük­ben, a szocializmus és a kommu­nizmus építésében. Megvan min­denünk — mondotta. Vannak ter­mékeny földjeink, gazdag altala­junk és elsősorban megvan az a forró óhajunk és szilárd elhatáro­zásunk, hogy küzdjünk a szocializ­musért, a kommunizmusért. Portugália volt elnökjelöltjének nyilatkozata Hága­ (Agerpres). — Delgado, Portugália volt köz­­társasági elnökjelöltje, aki jelenleg Hollandiában tartózkodik, kijelen­tette, hogy a nemrég megtartott elnökválasztás eredményeit megha­misították. Delgado számos ténnyel bizonyította, hogy az állami ható­ságok és a titkos rendőrség meg­félemlítették a választókat. A továbbiak során Delgado hang­súlyozta, hogy Salazar diktatúrája és a politikai elnyomás növekvő el­lenállást vált ki a súlyos anyagi helyzetben lévő lakosság körében. Portugália lakossága éhezik, az or­vosi szolgálat nem kielégítő. A szü­lő nők 60 százaléka semmilyen orvosi segélyben sem részesül. Eisenhower elnök R­ómát d­­erkezett Róma. (Agerpres). — D. Eisenhower, az USA elnöke, december 4-én kétnapos hivatalos­­látogatásra Rómába érkezett. A Henan tartományi Csizsencsi­­zsu közelében megkezdték a Huan­­he folyam hetedik gyűjtőmedencé­­jének építési munkálatait. Az új vízgyűjtő 2,5 millió hektár szántó­föld öntözését teszi lehetővé és egy több mint 100.000 kilowattos teljesítőképességű vízierőművet ü­­zemeltet majd. ★ A nyugat-németországi Szociál­demokrata Párt és Szabad Demok­rata Párt vezetősége Adenauer kancellár párizsi tárgyalásaival kapcsolatban kijelentette, hogy a a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország viszonyában fennálló vitás kérdések nem nyer­tek megoldást. ★ Moszkvában most rendezik sajtó alá Anatolij Lunacsarszkij, a ki­váló szovjet államférfi és társa­dalmi aktivista (1­115—1933), a szovjet szocialista kultúra egyik megalapítója műveinek gyűjtemé­nyes kiadását. A 8 kötetes gyűjte­ményes kiadás Lunacsarszkij leg­fontosabb munkáit tartalmazza az irodalom, esztétika, zene, film, könyvkiadás kérdéseiről. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülését december 8-án és 9-én tart­ják meg Párizsban. Napirenden szerepelnek a következő kérdések: „a falusi helyzet és a munkás-pa­raszt szövetség“ (előadó Waldeck Rochet); „a dolgozók harca jogaik megvédéséért“ (előadó Gustave Ansart). ★ December 3-án hivatalos forma­ságok keretében nyilvánították ál­lammá Singaporet, amely a brit nemzetközö­s­ség tagja. Az államfő, akit a bennszülött lakosság sorai­ból választanak meg, egyben Ang­lia királynőjének képviselője is lesz. Mint ismeretes, ezt a tisztsé­get eddig kinevezett angol kor­mányzó töltötte be. ★ A burmai parlament vezetőségé­nek meghívására Rangoonba érke­zett P. P. Lobanov, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Szövetségi Szovjetjének elnöke. A szovjet vendég december 14-ig tartózkodik Burmában s ez idő alatt látogatást tesz az ország több városában. A Szovjetunióban 1960-ban 142 játékfilmet készítenek Moszkva. (Agerpres). — TASZSZ. Moszkvában a szovjet és külföl­di újságírók előtt sajtóértekezleten ismertették az 1960. évi szovjet kulturális terveket. Alekszandr Kuznyecov helyettes művelődés­ügyi miniszter ez alkalommal kije­lentette, hogy a szovjet zene kép­viselői 1960-ban részt vesznek a varsói, brüsszeli, Liege-i, prágai és berlini nemzetközi versenye­ken. A miniszter elmondotta, hogy Moszkvában több nagyszabású képzőművészeti kiállítást rendez­nek. Terv szerint a jövő év folya­mán a Szovjetunióban 142 játék­filmet készítenek. SZABAD SZÓ N. Sz. Hruscsov látogatása az MSZMP Központi Bizottságánál Budapest. (Agerpres). N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára és az MSZMP VII. kongresszusán részvevő szovjet pártküldöttség tagjai december 4-én meglátogatták az MSZMP Központi Bizottságát. Az SZKP küldöttségének tagjai nevében N. Sz. Hruscsov elvtárs ajándékot nyújtott át az MSZMP Központi Bizottságának — F. I. Golubkov festményét „V. I. Lenin a dolgozó­­szobájában". A festmény keretére erősített fémlapocskán a következő felirat olvasható: „A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának küldöttségétől, az MSZMP VII. kongresszusa alkal­mából". Az MSZMP Központi Bizottsá­ga nevében Kádár János vette át a festményt és meleg köszönetét fejezte ki az SZKP küldöttsége tag­jainak ezért az értékes ajándékért. Az ajándék-átadási ünnepségen jelen volt Münnich Ferenc, Maro­sán György és Kiss Károly. Az ajándék átadása után az SZKP küldöttségének tagjai és az MSZMP vezetői között megbeszé­lés folyt le. Guayaquilban, Ecuador legna­gyobb kikötőjében súlyos amerika­­ellenes zavargások voltak. A ki­kötő környékén, azon a helyen, a­­hol amerikai szakemberek vezeté­sével és amerikai kölcsönnel nagy­szabású építkezés folyik, hatalmas tömeg gyűlt össze és tüntetett a súlyos és megalázó feltételekhez kötött amerikai kölcsön ellen. A rendőrség szuronyrohamot intézett a tüntetők ellen, akik be akartak hatolni az államtanács üléstermé­be. Hat személyt letartóztattak, ami a tömeg újabb tiltakozását váltotta ki. 4r Rabatban, Marokkó fővárosában november 29-én tartották meg az Istiqlal párt országos értekezletét. Az értekezlet határozatot hozott, amelyben követeli a Marokkó terü­letén állomásozó francia, spanyol és amerikai csapatok azonnali ki­vonását. A párt megbélyegzi a francia és spanyol uralmat a Szahara marokkói területén. A ha­­­­tározat elítéli továbbá az afrikai népek kizsákmányolásának fenn­tartására irányuló imperialista cselszövéseket és támogatja az af­rikai népek függetlenségi harcát. Argentin lap a panamai amerikaellenes megnyilvánulások lényegéről Buenos Aires­ (Agerpres). Az Egyesült Államok panamai gazdasági behatolását kommentál­va, a Soluciones című argentin fo­lyóirat azt írja, hogy ez az ország lényegében az U. S. Fruit Company amerikai társaság gyarmata. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a csa­tornaövezet önkényes elfoglalása az amerikai fegyveres erők által egyúttal az USA gazdasági ural­mának kezdetét is jelentette ebben az országban. A cikk rámutat arra, hogy a panamai amerikaellenes tüntetések a panamai népnek azt az eltökélt szándékát tükrözi, hogy visszaszerezze a csatornaövezet fö­lötti jogát. Semmiképpen sem ne­vezhető ez „a szélsőséges befolyá­sok eredményének“, amint az im­perialista sajtó és hírügynökségek ezt feltüntetni szeretnék — írja a lap. W. Gomul­ka elvtárs beszéde a lengyel bányásznap alkalmából Varsó. (Agerpres). — A bányásznap alkalmából a fel­ső-sziléziai Zabrze helységben tar­tott ünnepi ülésen felszólalt Wla­­dislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára is. Gomulka elvtárs beszélt a lengyel bányaipar sikereiről és hiányosságairól, továbbá a felada­tokról, amelyeket a párt és a kor­mány 1960-ra a lengyel bányászok elé tűzött. A szónok elmondotta, hogy az 1959. évi népgazdasági terv elő­irányozta, hogy 97 millió tonna barnaszenet termeljenek ki, tehát több mint 2 millió tonnával többet, mint 1958-ban. Ezt a feladatot túl fogják szárnyalni. Az év végére a lengyel bányászok körülbelül 99 millió tonna szenet fognak kiter­melni. A szónok kiemelte, hogy az eredmények elsősorban a munka jó megszervezésének, a műszaki hala­dásnak, a gépek, az üzemberende­zés megfelelőbb kihasználásának köszönhetők. A nemzetközi helyzetről szólva Gomulka kiemelte, hogy a Szovjet­unió mindig is a békés egymás­mellett élés politikája mellett fog­lalt állást. Ezt a politikát a tőkés államok eddig azért utasították vissza, mert erősebbnek érezték magukat. Ha a békés egymás mel­lett élés és a békés verseny elvét a tőkés országok ma már nem uta­sítják vissza, ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a Szovjetunió, a szocialista tábor fő ereje, az el­múlt évek során hatalmas ugrást tett az ipar, a mezőgazdaság, a technika, s a tudomány stb. fej­lesztése tekintetében. A tudomány számos ágában a Szovjetunió máris jóval túlszárnyalta a legfej­lettebb tőkés országokat. Ékesszó­lóan bizonyítják ezt a szovjet mes­terséges holdak és a kozmikus ra­kéták. Valamennyi szocialista or­szág jelentős mértékben növelte termelő kapacitását és sokoldalú fejlődést ért el. Az erőviszonyok mérlege tehát a szocializmus javá­ra billent — mondotta a többi közt W. Gomulka, majd hangsúlyozta: a fő feladat tovább erősíteni a szo­cialista tábort, minden egyes szo­cialista ország népgazdaságát. Az algériai kérdés vitája az politikai bizottságában New York. (Agerpres). — TASZSZ: Az ENSZ poltikai bizottsága folytatja az algériai kérdés vitá­ját. A december 3-i délelőtti ülésen Jordánia, Libéria, Kuba és a Szovjetunió küldötte szólaltak fel. Rifai, jordániai küldött követel­te, kössenek azonnal egyezményt Algéria jövőjére vonatkozólag. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének konstruktív szerepet kell betölte­nie ebben a kérdésben — mondot­ta Rifai. — Az ENSZ tagállamok­nak védelmükbe kell venniük az algériai nép önrendelkezési jogát és oda kell hatniuk, hogy az algé­riai nép élhessen is ezzel a jogá­val. Henry F. Cooper, Libéria képvi­selője támogatta az algériai nem­zeti felszabadító arcvonal állás­pontját és hangsúlyozta, hogy Franciaországnak előbb-utóbb tár­gyalásokat kell kezdenie ezzel a szervezettel. Az ezután felszólaló Raul Roa, kubai külügyminiszter kijelentette, hogy országa támogatja az ösz­­szes népek törekvéseit és jogát a jobb életre. Kuba azt akarja — mo­ndotta —, hogy minden ember jólétben éljen, egy olyan világban, amely mentes az imperializmus el­nyomásától. A délelőtti ülés utolsó szónoka A. A. Szoboljev szovjet küldött volt. Kijelentette, hogy országát, akárcsak a világ valamennyi béke­szerető államát, aggodalommal tölti el a hat éve dúló algériai há­ború. Ez az aggodalom teljesen in­dokolt, mert a nemzetközi feszült­ség enyhítésének és a tartós vi­lágbéke megszilárdításának jelen­legi feladatai megkövetelik az al­gériai kérdés mielőbbi békés és méltányos rendezését. Az elmúlt évek tapasztalata vi­lágosan megmutatja — hangsú­lyozta A. A. Szoboljev —, hogy ezt a kérdést nem lehet erőszak útján, az algériai nép akaratának semmibevevésével megoldani. A. A. Szoboljev ezután kijelen­tette, hogy az algériai kérdés megoldásának és az észak-afrikai tartós béke megteremtésének egyetlen útja az algériai nép ön­rendelkezési jogának elismerése. A szovjet küldött hangsúlyozta, hogy a jelenlegi ülésszakon új kö­rülmények közepette megy végbe az algériai kérdés megvitatása és — az érdekelt felek nyilatkozatai alapján ítélve — kezdenek kiala­kulni a kérdés megoldásának reá­ LI. távlatai. A szovjet küldöttség véleménye szerint a francia köz­­társasági elnök javaslata, amely szerint az önrendelkezési jog és népszavazás alapján kell megolda­ni az algériai kérdést, fontos sze­repet játszhat e probléma rendezé­sében. Természetesen csakis akkor — tette hozzá A. A. Szoboljev —, ha e javaslat nem marad csupán egyszerű nyilatkozat és ha nyomá­ban olyan gyakorlati intézkedések történnek, amelyek az algériai nép jogos érdekeinek figyelembe véte­lével, az érdekelt felek közötti egyezmény megkötéséhez vezethet­nek. A. A. Szoboljev végül kijelentet­te: az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének feladata abban áll, hogy mindent megtegyen az algériai kérdés békés és méltányos rende­zése érdekében. A szovjet küldött­ség támogat minden olyan javas­latot, amely e célkitűzés megva­lósítására irányul. A délutáni ülésen felszólalt Ghána, Irak, Kambodzsa és Afga­nisztán képviselője, EBESZ ><x>oooo<x>o<x><>o<><><xx>oo<><><>o<x:o<>ooc><>oooo<><>ooo<x><>ooo<>o<><x><><><>o<><><>oo<>o<x>oo<x>oc>ooo<x>ooo<>o<>oo<><><x>ooo<x>oo<><><x>oc><><><x>o<>oooo<x><><x>o<>o<><>o<x^x A­z emberiség történetének fo­­­­lyamán sok szó esett a de­mokráciáról, népuralomról, de a valóságban 1917-ig soha és sehol sem létezett a nép uralma. Már ré­gen és sokszor „adtak" alkotmányt a népnek, uralkodók és kormányok feltettek jogokat és kötelességeket, beszéltek népképviseletről és egyen­lőségről. De ezek a szavak nem leplezhették az elnyomók és elnyo­mottak, a kizsákmányolok és ki­zsákmányoltak közötti kibékíthetet­len ellentétet. Az alkotmányokban lefektetett jogok a kiváltságosok jo­gai maradtak, a kötelességeket pedig az elnyomott osztályokra há­rították. Az „egyenlőség" egysze­rűen eltűnt a paloták és viskók, a duskálás és nyomor meztelen való­ságában. Az elnyomók alkotmánya, a burzsoázia alkotmánya, nélkülöz­te és nélkülözi a bennefoglaltak valóraváltásának minden biztosíté­kát. Először az alkotmányok történe­tében, a szovjet alkotmány adta meg ennek az alapokmánynak igazi értelmét. A szovjet alkotmány a szocialista forradalom, a szocialis­ta építés valóságának talajából szü­letett. 23 év előtti létrejötte egybe­esett a megvalósult szocializmussal s igy természetes, hogy szellemé­ben, tartalmában, minden legkisebb izében tükrözte azokat a hatalmas, új világot formáló átalakulásokat, melyek a Szovjetunióban végbe­mentek. Ugyanakkor azonban a szovjet alkotmány nemcsak a meg­tett út záróköve, nemcsak a győ­zelmes jelen (az akkori jelenről szólunk) dokumentuma volt, hanem jövőbenéző, jövőbelátó program is, az újabb, ragyogó győzelmek évei­nek programja. Ez az alkotmány a szovjet állam, a szovjet élet ren­díthetetlen alapköve, végigkísérte a szovjet népet a háború legnehezebb éveiben éppúgy, mint a háború utá­ni építés nagyszerű lendületében. Ma, a kommunista társadalom nagyszabású építésének korszaká­ban, a szovjet nép, a szovjet állam páratlan ütemű felemelkedésének idején a szovjet alkotmány betűje és valósága élőbb és hatóbb, mint valaha. Bármely oldalról tekintsük is, bármely részét vesszük is szem­ügyre, a szovjet alkotmány úgy lép elénk, mint az igazán követke­zetes, valóságos demokrácia alkot­mánya, egy olyan állam alkotmá­nya, amelyben a nép valóban és nem szavakban gyakorolja a hatal­mat. Vajon nem erről tanúskodik-e a szovjet államgépezet egész fel­építése, az állam összes szerveinek társadalmi összetétele? Melyik bur­­zsoá „demokrácia" törvényhozásá­ban ülnek csak munkások, parasz­tok, értelmiségiek, csak dolgozó emberek? Melyik burzsoá „demo­kráciában" választhatják meg a város és a falu dolgozói saját kö­rükből, legjobb, legmegbecsültebb társaikat, hogy ügyeiket intézzék és képviseljék érdekeiket. A válasz egyértelmű és világosan mutatja a valóságos és a csak papíron lé­tező népképviselet közti alapvető különbséget. Mert azok a parla­mentek, ahol a milliárdosok és kép­viselőik, a lordok és iparbárók, fő­papok és a tőke kisebb-nagyobb haszonélvezőinek serege ül, minden­nek nevezhető, csak népképviseleti szervnek nem. A szovjet alkotmány szintén le­­** fekteti az állampolgárok a­­lapvető jogait. Azonban ezek a jogok nem maradnak papí­ron. Nem kell a múltba mennünk szemléltető példákért. A ma és a holnap tényei mindennél meggyő­zőbb képet nyújtanak. A szovjet emberek munkához való jogát, a szüntelenül sokasodó építő­­telepek, üzemek, laboratóriumok és ezernyi más munkahely biztosítja. Nem egy termelési ágban mutatko­zik munkaerőhiány és az egyre fo­kozódó gépesítés, automatizálás, nem jelenti a munkások utcára do­bását, hanem könnyebbé, rövideb­bé teszi mu­­nkájukat. Ez év elején a Szovjetunió népgazdasága 54.600.000 munkást és alkalmazot­tat foglalkoztatott, 1,8-szor annyit, mint 1940-ben. Mit tud ezzel szem­ben felmutatni a kapitalista világ? Az állandó, súlyosbodó munkanél­küliséget, a tömegek fokozódó ki­zsákmányolását és nyomorát, a ter­melés pangását és ezáltal a munka­lehetőség egyre nagyobb mérvű csökkenését. A szovjet embereknek joguk van a pihenéshez is. Nem papíron, hanem a valóságban. Er­ről beszél a munkahét és a munka­nap fokozatos rövidülése, erről az, hogy a kétéves terv folyamán a szovjet emberek munkahete lesz a legrövidebb a világon. De a pihe­nésre, szórakozásra, tanulásra szánt órák sokasodása még nem minden. Évente sok millió szovjet ember pi­hen üdülőkben, szanatóriumokban, fürdőhelyeken, sok millió dolgozó gyermeke üdül a hegyek között, a napfényes tengerparton. Ilyesmi is­meretlen a tőkés államokban. Ott senki sem törődik a dolgozók pihe­nésével, ott a pihenést és szórako­zást azok élvezik, akik mások mun­kájából élnek. A francia Riviera, Ostende, vagy Florida napsütötte partjain, a svájci Alpok, vagy az olasz tavak szebbnél-szebb fürdő­helyein nem vasmunkások, bányá­szok, vagy szövőnők üdülnek, ha­nem a trösztök vezérei, bányatulaj­donosok, bankárok, valamint uszály­hordozóik. A szovjet alkotmány jogot ad a­­ művelődéshez. És ez a jog hatalmasan ható, alkotó, élő erővé vált. A sötétség és tudatlanság or­szágából négy évtized alatt mind a tudományok, mind a kultúra fej­lődése tekintetében első helyet el­foglaló hatalom lett. Több mint 4 millió ember tanul a felsőfokú is­kolákban és technikumokban, s majdnem 300.000 tudományos dol­gozó működik. Évente csaknem há­romszor annyi mérnök hagyja el a főiskolát, mint az Egyesült Álla­mokban és képesítésük minőségéről a szovjet ipar és technika világra­szóló győzelmei beszélnek. A kö­rülbelül 50 millió embert átfogó sokrétű oktatási rendszer messze túlszárnyalta a legfejlettebb kapi­talista országokét, ahol az osztály­érdekek, az anyagi helyzet eleve kizárják a dolgozó emberek gyerme­keinek többségét a tanulás, a mű­velődés lehetőségeiből. Különleges fontosságú a szovjet alkotmány azon része, amely egyen­lő jogokat biztosít az élet minden területén a soknemzetiségű szovjet állam valamennyi népének. A marxi-lenini nemzetiségi politika eredményeként, azelőtt elnyomott és elmaradt népek léptek az utóbbi 42 évben a haladás útjára. Nem egy, nemrég még feudális közép­ázsiai terület, ma felveheti a ver­senyt, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt, a fejlett tő­kés országokkal. A Szovjetunió minden honpolgára, bármily nem­zetiséghez tartozik, egyformán dol­gozhat, tanulhat, alkothat és élvez­heti az épülő új élet gyümölcseit. Milyen szörnyű ellentét ehhez vi­szonyítva a még gyarmati sorban sínylődő népek kegyetlen kizsák­mányolása, vagy az a középkort is megszégyenítő mód, ahogy az ame­rikai „demokrácia" „megoldja“ 15 millió jogfosztott feketebőrű állam­polgárának kérdését! A magasabb ■endü szocialista erkölcs áll rs szemben a tőkés rendszer ádáz dzsungel-tör­vényeivel. A jogok mellett (amelyekből csak néhányat idéztünk) a szovjet állam alaptörvénye köte­lességeket is ró az állampolgárok­ra. A történelem, az események, a szovjet élet valósága megmutatta, hogy azok, akik élnek a jogokkal, kötelességüket is tudják teljesíteni. A nagy, pártos nevelőmunka ered­ményeként a munka iránti merőben új magatartás alakult ki, mely a kommunista munka és munka­­fegyelem jellegzetes megnyilvánu­lása. A szovjet emberek nemcsak egyszerűen teljesítik feladataikat, hanem egyre többen, alkotó, kez­deményező módon lendítik előre a termelékenységet, emelik, mind magasabb szintre a termelést. Ha csak Valentyina Gaganova ragyo­gó példájára gondolunk, világosan áll előttünk ez a folyamat, az új kommunista embertípus kialakulá­sának felemelő folyamata. Ma már ismeretlen a Szovjetunióban poli­tikai jellegű bűntett és egyre erő­teljesebben nyilvánul meg a tár­sadalmi szervek szerepe a külön­böző vétségek, a társadalmi e­­gyüttélés szabályai elleni kihágások megelőzésében és az ezekért tör­ténő felelősségre vonásban. Míg a legfejlettebb tőkés államokban, hivatalos statisztikák szerint, növek­szik a bűnözés, a kiskorúak bűnö­zése, addig a szovjet társadalom fokozatosan veti le a múlt marad­ványait és mind erőteljesebben tűnnek fel az új társadalmi együtt­élés emberi, őszinte formái. Mi teszi lehetővé, hogy a szovjet alkotmány meghatározta jogok és kötelességek valóban megvalósulja­nak ? Mi adja ennek az alapok­mánynak éltető erejét ? Az, hogy egy olyan állam alkotmánya, ahol a termelési eszközök, a természeti kincsek a dolgozóké; az, hogy a szovjet társadalom vezető ereje a dicsőséges kommunista párt. Ezért lehet a szovjet alkotmány az építés, az alkotás, a közös nagy erőfeszí­tés, a béke alapokmánya. Ezért tekintjük december 5-ét, a szovjet alkotmány napját, az igazi demokrácia ünnepének, a mi épülő és szépülő életünk ünnepének is, a szovjet alkotmányt hazánk alkot­mánya mintaképének. S.­­. Az igazi demokrácia ünnepe A főtitkár jelentésének vitája az ENSZ gyámsági bizottságában York, (Agerpres), — New TASZSZ Az ENSZ gyámsági bizottságá­ban véget ért az általános vita a főtitkárnak és az ENSZ tájékozta­tási bizottságának jelentésével kap­csolatban. A vitában több mint 30 küldött vett részt. Nagyrészük, fő­ként Ázsia és Afrika országainak küldöttei bírálták a gyámsági ható­ságokat, amiért lényegében gyarma­ti politikát folytatnak az ellenőrzé­sük alatt álló területeken és elke­seredetten ellenállnak, amikor ar­ról van szó, hogy megadják a füg­getlenséget e területek lakosságá­nak. Anglia képviselője nagy be­szédet mondott, amelyben tompíta­ni próbálta a bíráló megjegyzések élét és különösképpen a mellékes kérdések taglalását tartotta szüksé­gesnek. Az angol küldött elhall­gatta azokat a kérdéseket, amelyek leginkább érdeklik az afrikai és ázsiai függő országok népeit. Az USA képviselője arra kérte a bi­zottság tagjait, hogy mellőzzék a kemény bírálatot, mivel ez állító­lag nem használ a gyámság alatti területek népeinek. Belgium és Por­tugália képviselői szintén a gyar­mati hatalmak álláspontjára he­­lyezkedtek. I. G. Martiroszjan, a Szovjetunió képviselője megelége­déssel állapította meg, hogy az el­múlt évben a gyámság alatti terü­letek népeinek politikai öntudata megnövekedett. A Szovjetunió kép­viselője kijelentette, hogy az im­perialista hatalmak különböző uta­kon próbálják elérni céljaikat. E­­gyes államok, mint például Portu­gália, Spanyolország és Francia­­ország megszegik kötelezettségeiket és megtagadják az ENSZ tájékoz­tatását a gyámságuk alatt álló te­rületek helyzetéről. Más államok, mint például Hollandia, az ENSZ Alapokmány tájékoztatásra vonat­kozó előírásait arra használja fel, hogy félrevezesse az ENSZ szer­veit és ily módon próbálja véka alá rejteni am­eksziós szándékait. Bel­gium egy másik kategóriába tar­tozik, mivel egyszerűen megtagad­ta, hogy részt vegyen a Belga Kon­gó kérdését vizsgáló ENSZ bizott­ságban és kijelentette, hogy semmi­féle tájékoztatást nem nyújt, te­kintve, hogy ez szerinte belügy. A szovjet küldöttség véleménye szerint az ENSZ-közgyűlésnek tá­mogatnia kellene a gyámság alatti területek népeinek azt a követelé­sét, hogy biztosítsák szabadságu­kat és függetlenségüket s megfe­lelő intézkedéseket kellene fogana­tosítania egyebek között annak megállapítására is, hogy melyik állam mikor kapja meg a függet­lenségét." Freiheitssender 904: Adenauer mindenütt az enyhülési folyamat megállítására törekszik Berlin­ (Agerpres).­­ Amint az ADN hírügynökség je­lenti, a Freiheitssender 904 nevű rádióállomás kommentárt közölt a nyugat-európai szövetség azzal kapcsolatos terveiről, amelyek sze­­rint Nyugat-Németországnak joga lesz atomfegyvert gyártani. A kommentár egyben hangsúlyozza, hogy Adenauer kancellár élénk te­vékenységet fejt ki e tervek meg­valósítása érdekében, így például megemlíti, hogy a de Gaulle el­nökkel folytatott megbeszélések so­rán Adenauer titkos tervet terjesz­tett elő, amelyet a nyugatnémet Bun­deswehr felelős szervei dolgoztak ki. Ezek a tervek előirányozzák, hogy létre kell hozni a nyugat-eu­rópai szövetség hét tagállamának atomfegyverrel felszerelt vegyes haderőit. Ez természetesen előmoz­dítaná a Bundeswehr haladéktalan atomfelfegyverzését. A továbbiak során a kommentár hangsúlyozza, hogy Adenauer kan­cellár, akár Londonban, Párizsban, Rómában vagy bárhol másutt tár­gyal, mindenütt arra törekszik, hogy megállítsa a nemzetközi feszültség­ben az utóbbi időben bekövetkezett enyhülési folyamatot. tüntettek Hamburg (NSZK) utcáin a hely­beli egyetem arab diák­jai. „Tiltakozunk a sza­­harai atomkísérletek el­len“, „Algéria az em­beri jogokért harcol“ — ilyen jelszavakkal 3

Next