Szabad Szó, 1959. október-december (16. évfolyam, 231-309. szám)
1959-12-16 / 296. szám
2 Gondos gépjavítást A gépállomások egyik legsürgő Híják a temesvári és aradi gépjasebb jelenlegi feladata, a trakto- vita központba. A GTA-k nagy rolt, mezőgazdasági gépek ideje mennyiségű cserealkatrészt kaptak, ben való megjavítása. Szükséges Szükséges azonban hangsúlyozni: ez azért, hogyha jön a tavasz, tel a gépészek, traktorosok, tegyék fejes erővel munkához láthassanak,hetővé a már használt alkatsegítsék a kollektív gazdaságokat, mezőgazdasági társulásokat a soron levő munkálatok idejében való elvégzésében. Az idei eredményekkel és a gépjavítással kapcsolatosan munkatársunk beszélgetést folytatott Grădină Viorel elvtárssal, a tartományi néptanás GTA ügyosztályának gépészmérnökével, rész újrafelhasználását. A legtöbb GTA modern javítóműhellyel, berendezéssel rendelkezik. Megvan tehát annak a lehetősége, hogy az alkatrészek felhasználása terén a tavalyinál jobb eredményt érjenek el és így jelentősen csökkentsék az önköltséget. Milyen eredményeket értek el idén a gépállomások? A GTA-k tartományi viszonylatban 123 százalékra teljesítették az évi tervet. Az is figyelemre méltó, hogy mind a 24 gépállomás idejében valóra váltotta a terv mutatószámait, a lehető legnagyobb mértékben kihasználták a rendelkezésükre álló traktorok, mezőgazdasági gépek teljesítőképességét és nagy segítséget nyújtottak a termelőknek a hektárhozam növelésében. Tartományi viszonylatban egy konvencionális traktor teljesítménye 350 normálhektár. Az egy normálhektár teljesítésére előirányzott összegből 29,45 lejjel költöttek kevesebbet s igy 23.654.509 lej megtakarítást értek el. E szép eredmény azzal magyarázható, hogy a gépészek, traktorosok a téli hetekben alaposan megjavították a gépeket, később, a munkálatok idején, csökkentették az üres járatot s széles körben alkalmazták a gépkapcsolási módszert. Több állandó traktorosbrigádot szerveztek. Csupán a gépjavításoknál 12.772.000 lejt takarítottak meg. A legszebb eredménnyel az ujaradi, magyarpécskai, gátaljai, szabadfalusi GTA dolgozói dicsekedhetnek. Milyen intézkedést hoztak annak érdekében, hogy a traktorokat, mezőgazdasági gépeket idejében megjavítsák? A gépjavítás idejében való befejezéséért a gépészműhelyek dekádokra felosztott tervét úgy állítottuk össze, hogy január 1-ig a javításra szoruló gépek 40 százalékát előkészítsék a tavaszi kampányra. Utasítottuk a gépállomások vezetőségeit, hogy megfelelő munkahelyről gondoskodjanak. Számos gépállomáson új műhelyeket rendeztek be. Azokat a traktorokat, amelyeknek megjavítására a helyszínen nincs lehetőség, beszál-Kérjük, mondjon néhány szót az eddig elért eredményekről és hiányosságokról. Január 1-ig 800 traktor javítását kell befejezzük. A legtöbb GTA-n idejében hozzáláttak a tervfeladatok valóraváltásához. Eddig több mint 500 traktort és mezőgazdasági gépet készítettek elő a tavaszi munkálatokra. A dekádterveket tartományi viszonylatban teljesítik. A gépjavításban az országos élenjáró njaradi gépállomás érte el a legjobb eredményt. December 10-ig a javításra szoruló gépek 41,5 százalékát megjavították. Szabadfalun 38, Oravicán 31,8, Bethlenházán 31 százalékra teljesítették a tervet. Nem így a nagyszentmiklósi gépállomáson, ahol későn láttak munkához s jelenleg sem kielégítő a munka üteme. Eddig mindössze 10,4 százalékra teljesítették a gépjavítási tervet. A csőszi (10 százalék), zágójeni (1(5 százalék), csenei (4,7 százalék), nagytopolováci (8 százalék), gépállomás vezetősége nem szervezte meg elég alaposan a gépjavítási munkát. A gépállomásokon megvan minden lehetőség ahhoz, hogy a gépek javítását idejében befejezzék. Ehhez azonban jobb szervezésre, több szorgalomra van szükség. Az „Égből pottyant vendég" aradi bemutatója A temesvári Állami Magyar Színház szombaton este üzemi előadás keretében Aradon is bemutatta Károly Sándor „Égből pottyant vendég" című vígjátékát. Az aradi közönség türelmetlenül várta már ezt az előadást, hiszen ez alkalommal helyi szerzőt avatott. Zsúfolásig megtelt a Teba gyár kultúrterme, s a közönség lelkes tapssal ünnepelte a művészek játékát. Alekszandr Tvardovszkij: Angarai útijegyzetek (Folytatás lapunk tegnapi számából). Életük fő célja a pénzgyűjtési volt. Szakmai dicsőségüket, mesterségüket, amelynek messze földön hite volt, féltékenyen őrizték. Az otthonhoz, a paraszti élethez nem kötötték őket olyan erős szálak, mint azokat, akik földjükből éltek. Valószínűen ez is hozzájárult ahhoz, hogy az első ötéves terv idején tömegesen özönlöttek a városba és a távoli építkezésekre. Ekkor már családjaikkal együtt egészen elszakadtak a földtől és szülőfalujuktól, és bizonyára emiatt az elszakadás kevésbé fájdalmas volt, mint más esetekben. Ivan Evdokimovics apjával együtt még 28-ban lemondott földrészéről és elindult munkát keresni. A falusi szovjettől megkapta a szükséges igazolványokat és örökre búcsút mondott Bizukovnak, az ottani életnek. Mikor befejezte hosszadalmasan és részletesen elmondott élettörténetét, mélyet sóhajtott, s megfontolt meggyőződéssel ismét elvetette a házépítés gondolatát: — Elfáradtam. Öreg vagyok már. Elég volt. — Öreg? — kérdeztem, arra gondolva, hogy sokkal idősebb lehet nálam és nem minden szomorúság nélkül tudtam meg, nem is olyan sokkal. Alig hagyta el az ötvenet. — Nem olyan sok ez — jegyeztem meg, mintha csak őt, a velem egykorú földimet vigasztalnám. — Évek ide, évek oda, eleget forgattam a fejszét. Tizennégy éves korom óta ... Hogy csak a második világháború idején mennyi házat építettem , ha nem is maradt belőle semmi. És mennyi mindenen mentem keresztül. Küzdelmes életéről ugyanolyan egyszerűen, minden kérdezés nélkül beszélt, mint szakmájáról vagy lakóhelyéről. Csak megemlítette az egyszerű tényt: sok mindent átéltem. De ezekben az egyszerű, megszokott és sok mindent felölelő szavakban nehéz, szakadatlan fizikai munkában eltöltött évtizedek tornyosultak: hányódás a hatalmas ország egyik végéből a másikba, minduntalan változó éghajlat, változó életmód, véget nem érő éjszakák az állomások várótermeiben, küzdelmes nappalok és éjszakák a harctéren, a földkunyhókban, barakkokban, véletlen adta tűzhelyek, hozzátartozóinak elvesztése, a megpróbáltatások egész áradata. Közben mindenütt erdő, erdő, amít csak a szem ellát. Nedves gerendák, amiket a vízből szedtek ki, és olyan szárazok, mint a csont: talpfa, deszka és léc, zsindely és széldeszka; fa, mindenütt fa, amit saját kezével döntött ki és hordott le az erdőből, dolgozott és faragott meg fejszével, fűrésszel, vésővel. Hol Szmolenszkben, hol Verhojanszkban, hol Litvániában, hol Moszkva alatt, — most pedig Bratszkban, Szibéria mélyén. És mindenütt tett valamit ezekkel a kezekkel. Mindenütt, ahol csak megfordult, dolgozott, éjszakázott. Még ma is élnek bennem a szavak, amiket Ivan Evdokimovics ekkor mondott, bár nem tőle hallottam először: — Vékonyodik a nyakam. Szemügyre vettem, amint ott állt mellettem, nekitámaszkodva a vaskorlátnak. Vöröses, bronz színű, gyér hajában csak a halántékán és a füle mögött voltak fehér csikók, hosszú, vörhenyes bajuszában sehol egy szál sem. Frissen borotvált álla tiszta és sima volt. De tarkóján, — ami legközelebb volt a szememhez, mert Ivan Evdokimovics csak nagy ritkán fordult felém — a tarkóján ráncokat fedeztem fel. Hoszszában mély árok szerte kétfelé, keresztben pedig ostorvágáshoz hasonló barázdák sorakoztak rajta. Az előbbi megállapítást azonban Ivan Evdokimovics nem úgy tette, mintha a sorsra, vagy az életre panaszkodna. Ezekből a szavakból az erős, önámításra nem szoruló ember büszkesége, függetlensége csendült ki. De volt benne némi öreges dicsekvés is, mint amikor valaki úgy beszél mostani körülményeiről, lenézéssel, hogy még jobban kidomboríthassa fiatalkor, kivételes bátorságát és erejét. Bár közben mindenről beszélgettünk, — életszínvonalról, keresetről, ellátásról, közlekedésről, mindenről amibe az ember — legyen akármilyen elégedett is — mindennap és minduntalan beleütközik, s ha nem ő, hát a családja, felesége vagy édesanyja, minden nő, aki a háztartással foglalkozik. Már a bratszki látogatásom első napján meggyőződtem arról, hogy az étkezdében a koszt nem valami különleges, többnyire konzervekből áll. Az üzletekben ugyanezek a konzervek kaphatók, s ha valami más áru érkezik, mindjárt sorba kell állni, piac csak a régi Bratszkban van, mintegy harminc kilométerre a munkásnegyedtől. Ivan Evdokimovics azonban állhatatos volt és csak kelletlenül ismerte el: hát igen, vannak még nehézségek, de ezek jelentéktelenek, az a fontos, hogy sokkal kevesebb van már, mint a közelmúltban az építkezés kezdetén volt. Időközben kétszer is rámtekintett világoskék, nyugodt, kissé gunyoros szemével. Nevettem magamban; arra gondoltam, bár földiek vagyunk, vajon nem tart-e engem is Harrimannak vagy valamelyik kísérőjének. A világoskék szemekben azonban valamilyen sajátos, a mi beszélgetésünktől távol álló gondolat fénytért: talán régi emlékek, soha be nem teljesült álmok visszfénye. Amint elmondotta, 1700—1800 rubelt keres havonta, de egyes hónapokban még a 2000-et is eléri... Tudtam, hogy itt általában jól keresnek az emberek, a 2000 rubelt mégis kissé túlzottnak tartottam — bár teljesen beleillett Ivan Evdokimovics elbeszélésébe a helyi életről. Nem mutatott hajlamot arra, hogy azokhoz a mesterekhez hasonlóan, akik ismerik saját értéküket, panaszkodni kezdjen, hogy nem becsülik meg, hogy nem kap munkát a szakmájában. Ez a megható és lényegében nemes vonása az embereknek már előbb belevésődött a telkembe — mielőtt még Iván Evdokimoviccsal találkoztam volna. Azután is, egész távol-keleti utamon, figyelemmel kísérhettem. Ezek az emberek, a rendes és büszke ház gazdájához hasonlóan, nem szeretik a vendég előtt már az első szavakban feltárni az apró-cseprő rendellenességeket, hibákat — féltékenyen és állhatatosan igyekeznek arra irányítani a figyelmet, ami fontos, amit lényegesnek tartanak. Egy kicsit még dicsekedni is szoktak, eltúlozni jólétüket, csak azért, hogy ne tűnjenek a vendég előtt szerencsétleneknek vagy sajnálatra méltóknak. Ivan Evdokimovicsban is ezt a tulajdonságot fedeztem fel; a házigazdának azt az igyekezetét, hogy házát a jobbik, az irigylésre méltó oldaláról mutassa be, anélkül, hogy dicsekvőnek vagy elbizakodottnak lássék. Háza, városa, lakóhelye és egész életének célja — fiaival és egész családjával együtt — most Bratszk, az építkezés, a Posztajannij munkásnegyed volt. Ne gondolja az ideérkező fővárosi ember földijéről, Ivan Evdokimovics Matvejevről, hogy a város még nem is hasonlít városhoz, hogy itt istentelenül rossz az élet, hogy egyáltalán nem csábító, sőt unalmas, és hogy Moszkvában élnek az értelmes és szerencsés emberek! Nem, ő, Ivan Evdokimovics nem is olyan hétköznapi valaki, és igen nagyra értékeli magát. Mindenesetre nem olyan ember, aki gyökeret ver hoszszú időre egy kevésbé irigylésre méltó helyen. Mert találhatott volna magának más, sokkal megfelelőbb helyet is, hiszen világlátott, tapasztalt ember ő, aki tisztában van saját értékeivel. Valahogy így lehetne jellemezni az olyan embereket, mint Ivan Evdokimovics, akivel megismerkedtem egy reggeli beszélgetés alkalmával. Azt is megtudtam, hogy Ivan Evdokimovics itt, az építőtelepen nem mint ács, hanem mint szerszámkészítő asztalos dolgozik. Nem tudtam pontosan, miféle szakma is lehet ez, ő magyarázta meg türelmesen és oktatóan. Tudatlanságom miatt alig észrevehető szemrehányást éreztem a hangjában. — Mindazt, ami fából van és munkaszerszám, a szerszámasztalos készíti el. Vegyük például a legegyszerűbb szerszámot! — elhallgatott, mintegy kutatva, hogy melyik is a legegyszerűbb szerszám. — A baltanyél. Igen — ismételte — a legegyszerűbb szerszám a baltanyél. Mi is a baltanyél? Kifaragott, elvékonyított fadarab, amit jól meg lehet markolni. — Megfordult és háttal állva a vaskorlátnak, előrelendítette jobb kezét, mintha megragadná a balta nyelét. — Persze, ön azt mondja, fabatkát sem ér az egész. De dolgozzon csak vele egy napig, mindjárt megtudja, hogy mi az! Az ujját is levághatja és ilyen vízhólyagokat szerezhet a tenyerére, anélkül, hogy felét is elvégezhette volna annak, amit magára bíztak. — Széttárta karjait és lebiggyesztette ajkát, mintegy jelezve, hogy milyen szomorú és szégyenteljes is az ilyen munka. — Ez baltanyél? Nem, ez egy levágott fadarab. A baltanyél belesimul a tenyérbe és a balta magától lendül. Ha engeded, odasújt, ahova kell, így — egyenesen! — És jobb tenyerét élére fordítva mutatta meg, hogyan is sújt le a baltával a pontosan kiszámított helyre. — Íme, mi is a baltanyél. — Utolsó szavai győztesen és kétségbevonhatatlanul csengtek, — kizárva bármilyen más véleményt. — És hogy mi a balta? — kérdezte halkan Evdokimovics, némi rosszmájúsággal a hangjában. Aztán azonnal válaszolt a kérdésre, a tanár szigorúságával: — A balta — vele kezdődik minden építkezés. Ahogy mondani szokták, az első karót baltával faragják ki, s verik be a földbe. Ha nem tudtam volna régebben is, akkor most megtanultam volna, méghozzá egy szakértőtől, hogy semmilyen gépesítés sem teheti feleslegessé a baltát. Nélküle nem lehet felépíteni sem bódét, sem palotát. A balta nélkülözhetetlen szerszám, s baltanyél nélkül a balta egyszerű, éles vasdarab, mint ahogy az ősember kezében a hasított kő csak akkor vált kőbaltává, amikor először ágyazták be a dorongba. — Íme, mi is az a baltanyél? — fejezte be Ivan Evdokimovics. — És minden mással is így van. Az energikus, lázas magyarázat, amely a baltanyél sértő lebecsülését tételezte fel, nevetségesnek látszott volna, ha nem saját kezének negyven éves tapasztalatát fejezi ki. — Ideje, hogy én is menjek — mondta Ivan Evdokimovics, mikor észrevette, hogy megnézem az órámat. — Jó egészséget! Sokáig marad még nálunk? Együtt mentünk tovább, beszélgettünk s még egyszer megálltunk a műúton, ahol az lekanyarodik a hegyről Angara felé, és balra fordul a Purszej lábához. Megjegyeztem Ivan Evdokimovicsnak, hogy kiváló előadó lenne belőle az asztalos- és ácsmunka tudományában. Ő minden szerénység nélkül egyetértett ezzel. — De még mennyire! Igaza van! Nemcsak itt találja meg azonban az én hallgatóimat, hanem egész Szibériában, még ott, maguknál, nyugaton is. Amennyit csak akar, így mondta: „ott, maguknál, nyugaton“ —, ahogy errefelé beszélnek mindarról, ami az Ural túlsó oldalán terül el. Ez valahogy furcsán hangzott az én földim szájából. Hirtelen azt kérdezte:És a rozs, bizonyára már fehéredik arrafelé? — Fehéredik — válaszoltam. — Fehéredik! — ismételte álmodozón. — Igen. Hiába, a hazai táj... Úgy tűnt, mintha kitaláltam volna rejtett gondolatát, ami majdnem egész idő alatt ott bujkált a szemében. A velem való találkozás bizonyára felidézte benne az emlékeket a régen elhagyott vidékről, gyermekkoráról, ott töltött ifjúságáról. — Honvágya van, Ivan Evdokimovics? — Igen — ismerte el egyszerűen. — Néha nagyon vágyódom arrafelé ... — Miért nem utazik oda egyszer? — Voltam. Vagyis felkerestem a szülőföldemet. Üdülni mentem, a beutalóm Szocsiba szólt, 1951 - ben. De valahogy rosszul sikerült. Legyintett, jelezve, hogy erről most nem érdemes beszélni, nem olyan egyszerű ezt elmondani. — Hogy-hogy rosszul sikerült? — Még az időjárás is! Esős őszi idő volt. Meg aztán, bár nem gondoltam, hogy valakit is megtalálok az enyéim közül, a rokonaim köztöl, vagy régi ismerőst... de hát a vidék, a régi emberek nélkül, mégha szülőfalum is... Nem az, ami volt. Aztán meg, őszintén szólva, nagyon rosszul mentek a dolgok akkoriban a kolhozban. Az emberek elkeseredettek voltak ... Most lehet, hogy jobb lesz, de akkor ... Oda kellene küldenem a fiaimat, hadd tanulják meg, milyen is az élet. Igen! Nos, hát a viszontlátásra! (Folytatjuk) (A Pravdából, megjelent az Igaz Szó 1959. novemberi számában). Új üzlet nyíl A város központjában egy tej- és hústermékeket árusító, korszerű, nagyvárosba is beillő üzlet nyílt. Az új üzlet — amely a maga nemében egyedülálló Zsombolyán — nagy népszerűségnek örvend, a Zsombolyán már csak azért is, mert az éhes ember a kis asztalkák mellett falatozhat is. Kaphatók itt aludtej, joghurt, sajt- és túrókülönlegességek, szendvicsek, kocsonya, hús, halkonzervek és sok minden egyéb. Az üzlet egyik sarka SZABAD SZÓ t Úfsetefwaf-' £jpa&vüBüü£)EGDÚ névc. Megifodott az öreg tér... Megszoktuk, hogy Temesvárt az idegenek szép, modern városnak mondják. Igazat mondanak. Temesvár külső képének legszemléltetőbb vonása az, hogy új és rendezett város, modernek az épületei, villamosai, üzletei. Parkok sokasága képez egyetlen övezetet a Gyárvárostól a Nagyállomásig... A jellemzés azonban mégis hiányos. A mi Temesvárunk nemcsak szép, modern város, hanem egyúttal szép, régi város is. Bőven rendelkezik műemlékekkel. A Belváros egy része tele van művészileg figyelemre méltó több száz épes épületekkel, utcákkal. Ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani egyetmást... A minap hosszú idő után újra jól kinézelődtem magam az Uniris téren, az egykori Dóm téren. Évtizedek óta ismerem minden házát, minden kövét. Hatalmas, hosszúkás négyszögét, néhány, az összképet egyáltalán nem bontó modern épülettől eltekintve, végesvégig ódon épületek szegélyezik. A XVIII-ik század kiváló osztrák építészeinek alkotásai. Temesvárnak nincsenek középkori, román, vagy gót stílusú emlékművei. Voltak, de elpusztultak a török háborúk idején, ellenben gazgadok vagyunk barokk építészeti emlékekben. Ez a tér és környéke az országban egyedülálló szépségben és méretekben őrizte meg a XVII. és XVIII. század építészeti légkörét. Nos, mint mondottam, mindezt tudtam, láttam s gyönyörködtem benne azelőtt is sokszor. Ami most különösen meglepett — a tér valósággal megijodott, megszépült s ugyanakkor hűbb történelmi légkör áradt belőle, mint bármikor. Soha ilyen szép nem volt még! A régi megyeház épülete, (ma az Agronómiai Intézet van benne), vonja magára elsősorban a figyelmet. A nyugodt méltóságú, kétemeletes, kétévszázados múltú palotát nemrég hozzáértően kitatarozták. A nagy falsikok halványzöldes szürkén világítanak a késő őszi napsütésben. A portálét és a főbb épületelemeket sötétebb szürke színárnyalattal hangsúlyozták ki. A portálok díszítését — szeszélyes barokk virágfüzér mintákat és urnákat — fehéres árnyalatok olyanná teszik, mint a hímzés a palást sötét bársonyán. Vele ferdén átellenben a jelenlegi lakáshivatal épületét, mult század eleji, szerény, de érdekes polgári házat —, egy újabb emelet ráépítésével alaposan megemelték, úgy hogy tetőzete, csaknem egy szintet ér el a régi megyeháza felső szintjével. Az épület eredeti jellegét, díszítéseit, vaskorlátos erkélyét gondosan megtartották, a második emelet ráhúzásakor ügyeltek arra, hogy a díszítések az új részen is stílusszerűen folytatódjanak és az első emeleti erkély fölé ugyanolyan erkélyt helyeztek a másodikon is. A tér túlsó oldalának nagyobbára szintén barokk házsora is frissen tatarozva. A falak halványszürke, halványsárga, halványzöld szintiek, az ablakkeretek és zsalugáterek friss zöldjükkel, üdén illeszkednek bele ebbe a színösszhangba. Az elmúlt évtizedekben üzletportálokkal, vagy szecessziós díszítményekkel elcsúfított részeket most eltávolították ... A tér túlsó oldalán, a szerb püspökségi épület és a mellette magasló egyszerű empire stílusú nagy lakóház sötétebb szürke tónusaival még egy változatot alkot ebben az összképben. Hogy a megifodott és megszépült, ugyanakkor pedig minden izében a százötven-kétszázötven év előtti Temesvárt felidéző tér szépségét semmi se zavarja, a piacot a tér nyugati sarkába telepítették át és betonasztalokkal látták el. Köröskörül fiatal fák várják a tavaszt... Nagyon szép, nagyon helyes urbanisztikai érzékre vall mindez! Dicséret illeti azokat, akik ezt a szép munkát szeretettel és hozzáértéssel megtervezték, levezették! Bizonyítéka ez annak a nagy megbecsülésnek, amelyben népi demokratikus rendszerünk a múlt kulturörökségeit, műemlékeit részesíti. IZSÁK L. Fizess elő a I „Szabad Szó1'*a iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii lllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllll!lllllllllllll!llllllllllllllllll!!lllllllll KATTOGNAK A KEREKEK Két ember életútjának szép és nehéz pillanatai elevenednek meg a „Kattognak a kerekek“ című új szovjet filmben. Jegor és Nasztja gyermekkori barátsága szinte végzetes elválásba torkollik és csak a két fiatal teremtésben rejlő igazi értékek tudják lehetővé tenni azt, hogy végül majd egymásra találjanak. Jegor útja egyenesebb, biztosabb, Nasztja olykor közel áll ahhoz,hogy elveszítse a talajt a lába alól, próbára teszi az élet. .. Fiatal szovjet emberek életének egy mozzanata ez, élő, érző, harcoló és dolgozó embereké. Színház- és moziműsor Állami OPERA (19.30 órakor): sevillai borbély. Állami német színház (19.30 órakor) : Winterreise. MOZIK: MAXIM GORKIJ (3, 5, 7, 9): A szerelem nem megvásárolható; AKTA 11, 3, 5, 7, 9): A tavasz (I. rész); ALEXANDRU SAHIA (2, 4, 6, 8): Az élet a te kezedben van; VICTORIA (11, 2, 4, 6, 8): Szülök egymás közt; FILIMON SIRBU (11, 3, 5, 7, 9): Gervaise; IFJÚSÁGI MOZI (11, 3 5, 7, 9): Kattognak a kerekek; VI. KERÜLETI MUNKÁSMOZI (6, 3): Lissi; SZABAD FALUSI MUNKÁSMOZI (6, 8): Cselkas; VÖRÖS CSILLAG; MEHALA (3, 5, 7, 9): A tenger lelke; CFR KLUBMOZI (4, 6, 8): A tenger törvénye. Ügyeletes gyógyszertárak Ma, szerdán az I. KERÜLETBEN: az 1. számú (Engels utca 9) 7—15 óráig, a 2. számú (Dr. Vértes utca 1) állandó, a 3. számú (Augusztus 23 körút 11) 7—15 óráig; II. KERÜLETBEN: a 4. számú (Ștefan cel Mare utca 3) 7—15 óráig, az 5. számú (Dacilor utca II) állandó, a 8. számú (Petru Maior tér 7—15 óráig, a III. KERÜLETBEN: a 7 s-zámú (Porumbescu utca 3) 7—21 óráig, a IV. KERÜLETBEN: a 8. számú (Miron Costin utca 1) 7—15 óráig, a 9. számú (Gojdu utca 2) 7—21 óráig a 10. számú (Tolbuhin tér 9) állandó, a 11. számú (Preyer utca 1) 7—15 óráig; az V. KERÜLETBEN: a 12 számú (Cloşca utca 18) 7—21 óráig; a VI. KERÜLETBEN: a 13. számú (Primăriei utca 13) 7—21 óráig; SZABADFALUN: a 29. számú (Ion Slavici utca 25) 7—15 óráig. RONACON: a 68. számú gyógyszertár (V. Magdi utca 31) 9—17 óráig tart nyitva. Várható időjárás Változékony időjárás lesz, borús égboltozattal. Csapadék, havas eső és hó formájában. A hőmérséklet változik, nappal 6 és plusz 4 fok, éjszaka 0 és mínusz 4 fok között. Gyenge, a mérsékeltig fokozódó keleti szél. A következő három napra változékony időjárás várható, mely a csapadéknak kedvez. A hőmérséklet állandósul. BUKARESTI MŰSORA: 5,00: Híradó és időjárásjelentés; 5,15: Polkák és mazurkák; 5,30: Román népi dallamok; 5,45: Torna; 5,55: Orvosi tanácsadó; 6,00: Híradó és időjárásjelentés; 6,15: Műsor a falusi hallgatók részére; 6,30: Dalok; 6,45: Vidáman köszönt a pionir; 7,00: Hírek és a központi lapok tartalma; 7,15: Könynyűzene; 7,30: Niţă Vădeanu; furulyázik; 7,45: Hirdetések és zene; 8,00: A mai sajtóból; 8,30: Népek zenéjéből; 9,00: Román szerzők fúvósműveiből; 9,20.Hangszerszólók híres művészek előadásában; 10,00: Vidám utasok; 10,40: Zene; 11,00: Hírek; 11,03: Népszerű muzsika; 11,30: Újítók és újítások; 11,40: Operarészletek; 12,10: Román könnyűzene; 12,35: Hazafias dalok; 13,60: Hírek; 13,05: Mjaszkovszkij: D moll hegedűverseny, előadja David Ojsztrach; 13,45: A Duna vízállása; 14,00: Könnyűzene; 14,40: Román szerzők hangszerszólói; 15,00: Hírek; 15,05: Műsorismertetés; 15,10: Dallal és tánccal szerte az országban; 15,40: Részletek Saint-Saens Sámson és Delila című operájából; 16,15: Moszkva beszél! 16,45: Könnyűzene; 17,00: Híradó és időjárásjelentés; 17,15: Könynyűzene; 17,30: Ifjúsági műsor; 18,00: Zenei szótár; 18 15: Dalok; 18,30: Tudományos almanach; 19,00: Hírek; 19,05: A rádió szószéke; 19,20: Dalok és táncok; 19,45: Szimfonikus zene; 21,25: Könnyűzene; 21,45: Román népi zene; 22,10: Román kórusmelvek; 22,30: Híradó időjárásjelentés és sport; 22,45: Lírai dalok; 23,15: Brahms: H-dúr 1-es számú opus 8. trió; V3 52—23,55: Hírek BUKAREST II MŰSORA 14,00: Hírek; 14,03: Műsorismertetés; 14,07: Dalok és táncok; 14,30: A Temesvár tartományi rádióstúdió műsora; 15,00: Mindenből mindenkinek: 15,30: Waldteufel keringő!; 16,00: Híradó és időjárásjelentés; 16,15: Dalok; 16,30: Sebalin: F-dúr 5-ös számú Szláv kvartett; 17,00: Román népi zene; 17,15: Kultúrműsor; 17,30: Orvosi tanácsaadó; 17,35: Operettnyitányok; 18,00: Hírek; 18,05: Műkedvelő szólisták és együttesek műsora; 18,30: Nagy román énekegyüttesek műsora; 19,00: Tanuljunk énekelve oroszul; 19,15: Benjamino Gigli régi áriákat énekel; 19,30: Gazdák, kezdeményezések, megvalósítások; 19,45: Esztrádzene; 20,20: Jó éjszakát ,gyerekek! 20,30: Írók a mikrofon előtt: Dan Deşliu; 20,45: A hét dala; 21,00: Hiradó, sport és időjárásjelentés; 21,15: Juhász-nóták és román népi táncok; 21,45: Szülők és gyerekek; 22,00: Salzburgi fesztivál 3959 — szimfonikus hangverseny; 22,46: Kórusművek; 23,00: Híradó; 23,15—24,00: Éjszakai hangverseny. A TEMESVÁR TARTOMÁNYI RÁDIÓSTÚDIÓ MŰSORA SZERDÁN ROMÁNNYELVŰ ADÁS: Kohóink és hengerdéink többet termelhetnek. — Téli napok a remetei gépállomáson. — Egy állami gazdaság tapasztalataiból a silókukorica felhasználásában a tehenek etetésénél. — Népzenei feldolgozások fúvószenekarra. — Kórusművek. NÉMETNYELVŰ ADAS: Hirek. — A fajlagos anyagfogyasztás csökkentése az IRP-ben. — A silókukorica az állatok élelmezési alapja. — Kettősök. SZERB NYELVŰ ADAS: Évvégi mérleg egy kollektív gazdaságban. — A kezelés télen is tart. — Népek dalaiból. CSÜTÖRTÖKÖN ROMÁNNYELVŰ ADÁS: Az élenjáró naplója. — A csenei szivattyú-részleg. — Felolvasunk a tartományi sajtóból. — Domnák és románcok. — Az Electro Banat vállalat, szájharmonika együttese játszik. NÉMETNYELVŰ ADÁS: Hírek. — Műsor asszonyoknak. — Könnyűzene. SZERBNYELVŰ ADÁS: Ifjúsági műsor. — Szórakoztató zene. HOLNAP, CSÜTÖRTÖKÖN, DECEMBER 17-én. Kosárlabda — A Temesvári Ştiinţa legyőzte a görög bajnokot. BUKAREST: TEMESVÁRI ŞTIINŢA—TAOK SZALONIKI 74:59 (29:33). A temesvári főiskolások kosárlabdaegyüttese nagy feladatot oldott meg hétfőn a főváros közönsége előtt: pompás győzelmet aratott a hazánkban tartózkodó görög bajnokegyüttes felett. Az első félidőben még kissé elfogódottan játszottak a temesvári fiatalok s 4 pont hátránnyal fordultak. A 2. játékszakaszban lelkes, ellenállhatatlan iramú játékkal a maguk javára fordították a mérkőzés sorsát s meggyőző pontkülönbséggel győzték le a görög bajnokcsapatot. Szerda, 1959 december 16 1 313130 A külföld sportja LABDARÚGÁS BECS. Az Európai Labdarúgó Szövetség döntése szerint az 1960. évi ifjúsági labdarúgó-körmérkőzés rendezési jogát Ausztria kapta meg. A megejtett sorsolás alapján az RNK együttese a IV. csoportba került, ellenfelei: Belgium, Spanyolország és Franciaország. SÚLYEMELÉS MOSZKVA. A középsúlyú Bogdanov a szakításban 140,5 kg-mal túlszárnyalta honfitársának, Timosenkónak eddigi világcsúcsát (140 kg). RÖPLABDA PÁRIZS. Első ízben kerül kiírásra a jövő évben, az „Európai bajnokok kupája“. Az elmúlt hét végén megejtett sorsoláson, a 16 jelentkező csapat közül, az RNK bajnokegyüttesét, a bukaresti Rapidot a 6. csoportba osztották, ahol az EOS Lausanne, a svájci bajnok lesz az ellenfele. SAKK MOSZKVA. A női világbajnoki döntő alakulása rendkívül érdekes. Eleinte Zvorikina vezetett, majd a 3. játszma után Bikova behozta ellenfelét. A hétfői találkozón Bikova folytatta előnyomulását, legyőzte ellenfelét s a jelen pillanatban a VB védője vezet 2 és fél,1 és fél arányban. RIGA: A balti államok sakkozóinak tornáján Mikenasz vezet 5,5 ponttal Spaszki előtt, akinek 5 pontja és 1 függőjátszmája van. TORNA SZÓFIA: A BOLGÁR NK A KÍNAI NK országok közötti tornászviadalon a vendéglátók férfiegyüttese a legkisebb pontszámmal legyőzte kitűnő ellenfelét.