Szabad Szó, 1968. január-március (25. évfolyam, 7113-7189. szám)
1968-01-03 / 7113. szám
2 Az aradi December 30 Textilüzemek egyik korszerű részlegében 18,00: Gazdasági krónika; 18,30: A télifa birodalmában (A Gyermekek Városa); 19,30: Híradó; 19,45: Előjegyzési naptár;19,50: Időjárásjelentés; Hirdetések: 20,00: A kedvenc előadóművész: Radu Aldulescu gordonkaművész; 20,15: Transzfokátor; 21,00: Következő műsorokból; 21,15: Aki egyszer tolvaj volt, film; 22,50: Hirado. Jóleső érzés olyan emberek szavai hallgatni, akik túl a hatvanon, idős nyugdíjas létükre, még mindig úgy emlegetik a minkat, mint napjaink éltető erejét, egész létük arányfedezetét. — Harminc évig dolgoztam — mondja el keresetlen, egyszerű szavakkal élete történetét Boldizsár Imre, a temesvári Modern gyár egykori cipésze — de sohasem éreztem tehertételnek a munkát. Még most is örömet jelent odaállni, a gép mellé, vagy fogni a kalapácsot és egykori társaim mellett részt vállalni a termelésből. _ Szép hivatásom volt, megelégedéssel tekintek vissza hosszú orvosi pályafutásomra, pedig sokszor nehéz feladatok elé állított. Hetvennégy éves koromben vonultam végleg nyugállományba. A munka az életelőttiem. Sajnálom, hogy az Utóbbi évek gyors ritmusa fejlődésének csak csendes szemlélője lehetek. — A meghitt vallomtás dr. Cojan Dumitru nyugdíjas orvos részéről hangzott el, aki utoljára a temesvári 2-es szabin Pelikütülkan működött, mint neves szemspecialista. — Én sem mondtam le végleg a ténykedésről —■ mondotta Kovács Imre, az Arta Textilă gyár volt asztalosa. Egyrészt a Nyugdíjasok önsegélyező Pénztárát segítem, másrészt meg mint utcafelelős végzek társadalmi munkát. Erőmből, egészségemből futja, miért ne használnám ki a lehetőséget, amikor kedvem telik, benne? Lényegében azzal indult a beszélgetés, hogy milyenek is a nyugdíjban töltött évek, de állandóan vissza-visszatértünk a munkához. A munkához, amely egyedüli aranyfedezete a pihenés éveinek, — ki mint dolgozott, úgy veszi most hasznát — foglalta össze az alápigazságot látható elégedettséggel Boldizsár Imre. Őte mind a hárman derekasan kivették részüket a munkából: vajon milyen hasznát látják most? — Jól kijövök a nyugdijamból. A magam embere vagyok, senkitől egy garas támogatást nem fogadnék el. Pedig van családom s most már ők is szépen keresnek, én azonban mégis a különlakást választottam. Megvan mindenem, biztos vagyok a holnapban és ez nagy önbizalmat, életkedvet ad. Nem szeretném, ha bárki is félremagyarázná, de tiszta szivemből mondom, többet kaptam az élettől, mint amennyire számítottam. Pedig egyszerű munkásember voltára ... — Boldizsár Imre vallomása mindennél ékesszólóbban bizonyít. Bizonyítja azt a megbecsülést, ami rendszerünkben minden dolgozó embernek kijár a nyugdíjazási korhatáron túl is. — Emberhez méltó életet élünk — mondta őszinte meggyőződéssel Kovács Imre is; — nem dúskálunk, de hiányt sem szenvedünk semmiben. Biztonságos, nyugodt mederben telnek a napjaink. — Többször eljárok a nyugdíjasok klubjába egy kis tercierére, de fő foglalkozásom az olvasás. Most aztán semmi sem gátol, kedvemre hódolhatok ennek a szenvedélynek. Mindenkinek ilyen kellemes időtöltést, boldog nyugdíjas éveket kiváltok! Mi sem mondhatunk többet Cojan Dumitru doktornál: a nyugalom, a szeretet és megbecsülés legyen utitársa minden nyugdíjasnak a pihenés jól Megérdemelt esztendeitter. Aranyfedezetet hozzá agyuk, kezük munkája teremtett. Sirtes János S5SSS8 A nyugodt öregkor aranyfedezete eglevichháza. A község, a hozzátartozó Keresztür, Porgány és Bolgár-telep falukkal együtt hatalmas rézem fekszik, tartományunk azon részén, ahol sohasem nőttek különösen terebélyes fák, s a föld sem olyan termékeny, mint másutt. Nem sokkal azután, hogy elült a háború zaja, itt is földfoglalásra indultak a parasztok. Az „örökségbe“ szinte belekáprázott a szemük. — Nem lesz ebből baj? — aggodalmaskodott némelyik. — Nem jönnek vissza az urak? „A föld azé, aki megműveli“ — tanították a kommunisták, s ezek a szavak mélyen beivódtak a parasztok lelkébe. Majd románok, magyarok, németek és bolgárok egyaránt mind többet kezdtek beszélni arról értem jó, hogy mindenki csak a saját erejére rám utalva. A jólét utáni vágyakozás pártmutatta összefogásra serkentette őket is, mint hazánk többi földművesét. És ezután szebbek lettek a tavaszok, gazdagabbak az őszök. Azóta sok év telt el, s ezek a falvak is hívein tükrözik a mély változásokat, amelyek a szocializmus éveiben országszerte végbementek. De adjam át a szót Horváth István néptanácsi elnöknek és Keller Ede titkárnak, akik elébem vetítik a régi és az új arcú falukat. Ősztől tavaszig sártengerbe merült mind a négy falu. El volt zárva a külvilágtól, hiszen még rádiónk Sem volt — Utal a múltra az elnök, miközben a csikorgó hidegben az utat rájuk. — 1966-ban 1978 négyzetméter járdát készítettek a honpolgárok — jegyzi meg a titkár, a számok embere. — Eddig 4300 négyzetméter „városi“ járda épült. Szélyben a képtanáccsal, aztán Bolgártelep előtt, a porgányi utón és Kereszturom fedett autóbuszmegállót létesítettünk. Hozzájárultunk az országút rendbehozásához is, így most autóbuszjárat köt össze bentünket Nagyszentmiklóssal. A községi nyolcosztályos iskola mellett — a három faluban négyosztályos van — bentlakást létesítettek. Az ötödikes, keresztúri Siha Marikának, a nyolcadikos, porgányi Tóth Ilonkának, a bolgártelepi ikreknek, Seid Ottónak és Vilmosnak, azaz összesen 35 gyereknek valóban második otthonává vált az iskola. A tanítók, Kerpenisán Szlobodán iskolaigazgató irányításával figyelnek arra, hogy a kis vasgyárók jól érezzék magukat. Megkérdeztem Lolti Vilmostól, elégedett-e az ebéddel. — úgy gondoskodnak rólunk, mint otthon — válaszolta. — Neked hű a véleményed? — fordultam a keresztúri Forintos Endréhez. — Hetente négyszer kapunk húst ?— vágta rá. — Hát a tanulással hogyan állsz? — A válasz kissé késett. — Kaptam egy négyest számtaniból, mert súgtam. De kijavítom. Mire újból kijutottunk az utcára, beesteledett, kigyultak az ivlámpák. Ez is van. Van, mert a négy helység minden lakosa évente négy-öt napot áldoz arra, hogy szebbé, rendezettebbé tegye faluját, községét. Zmólea Pétre, a bégfeldházi és Baráth Nándor, a keresztúri MITSZ elnöke, nemkülönben a képviselők: Wilgermein Erzsébet, Miskovics István, Kutató Hál, Radu Mihály és a többiek, amikor például megtudták, hogy a porgányi útra — azt építik mostan — éjszaka érkezett kő és höldök a Dudésti-Véchi állomásra, egyemberként jelentkeztek elszállítani azt. A villanyt már rég bevezették Sók a rádió- és televíziókészülék a négy faluban. Akármelyik fásdban járunk, szóláson terpeszkednek az utcák a módos házak között. Van mindenütt egészségügyi rendelő, kikrtorotthon, film vetítőgép, pékség és korszerű áruház. A legújabb üzletet a napokban nyitották meg Keresztúron, ahol nemrég avatták fel a környék legszebb kulturotthonát is. Kegtevich három könyvesbolttal gyarapodott az üzlethálózat. Nagyon keresik a könyvet. A közel 10 000 kötetes községi könyvtárnak 968 rendszeres olvasója van. Portik Imre, a könyvtáros, büszkén mondja: — Eddig 6941 könyvet kölcsönöztünk. ... Akácfákkal szegélyezett alföldi Utcák. Csinos, szép házak. Szinte mindegyiket átalakították, s ezért Úgy tűnik, mintha új településen járna az ember. Megkérdeztem Pantéa Jánostól, a kereszturi MTSZ pártbizottságának titkárától, kit látogassunk meg otthonában, hogy meggyőződhessünk, nemcsak a falvak képe változott meg, de lakóik is másként élnek, mint a midibán. Azt mondja, bárhova térünk be, tapasztalni fogjuk, hogy nem megy rosszul a keresztúriaknak Benyitunk ú, egyik házba. Baráth János itt a gazda. Új bútorok. Szőnyegek a többszobás családi házban, rádió, televízió. Nemsokára kiszorul a buboskemence is, mert szebb a cserépkályha. — Már csak a fürdőszoba hiányzik — jegyzem meg. — Az is van — mutatja büszkén a házigazda — Ha az ember dolgozik, mindent beszerezhet magárnak. Ma már falun sérti nélkülözhető a komfort. Elbucsúzunk, s kilépünk a téli alkonyarba. A szél dala felerősödik a pusztán. Fölkavarja a havát s a földekre szórja, amelyekben alszik a buza. Akik a kenyerét termesztik, akik között minden messziről jött látogató otthon érzi magát, szorgos munkával járulnak hozzá a szocializtatás négy építményének betetőzéséhez, s ezáltal saját életük szebbé tételéhez is. Mingese József Új arcú falvak a pusztában Lesz-e Temesvárnak A-osztályú labdarúgó csapata ? Az utóbbi időben a temesvári sportbarátok sokat latolgatják: bejut-e a helybeli csapatok valamelyike az A-osztályú labdarúgó bajnokságba? Idényzárás óta érvek és ellenérvek egész sora hangzott el együtteseink esélyeivel kapcsolatban. Ha az őszi idényben elért, összesített eredményeket tanulmányozzuk, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy a vasutas és főiskolai labdarúgóknak egyaránt lehetőségük van arra, hogy bejussanak hazánk legjobb csapatai közé. A 2. helyen álló CfeR-t csak egy, a 4. helyen álló Politehnica pedig 3 pont választja el az éllovas Vagongyártól. Az is biztató körülménynek számít, hogy az őszi idényben, a legeredményesebben a temesvári csatárok játszottak. A góllövésben az első helyen a Politehnica (24), a 2—3. helyen pedig, a Temesvári CFR és a Kolozsvári CFR (21) áll. Nem hagyható figyelmen kívül a vasutascsapat védelmének jó szereplése sérti, mely összesen csak 8 gólt kapott, ami a C-osztályú bajnokság e csoportjában a legjobb teljesítménynek számít. Ha azt elemezzük, hogy a fenti eredményeket milyen játékkal érték el, akkor az A-osztályú bajnokságba való jutással kapcsolatos reményeink csökkennek. Azok, akik az őszi idényben mérkőzésről-mérkőzésre figyelemmel kísérték a Politehnica és CFR játékát, sajnálattal állapították meg, hogy csapataink nem képviselnek olyan erőt, mellyel első helyen lehet végezni egy ilyen nehéz B-ösztrálya csoportban és mellyel helyt tudnának állni a magasabb kategóriában. Még a győzelmek elérésekor is — 2—3 mérkőzés kivételével — csalódottan távoztak a stadionokból, mert a temesvári csapatok csak egy-egy rövid időszakban mutattak korszerű labdarúgást. A két csapat közül a Politehhica okozta a több csalódást szurkolóinak. A főiskolás labdarúgók Godeanu Nicolae edző erőfeszítései ellenére sem tudták értékesíteni az A-osztályú bajnokságban szerzett tapasztalataikat és egész tudásukat, ráért a mérkőzéseken komolytalanok és nem küzdenek teljes erőbedobással. Az őszi idényben ritkán láttuk a jeleit átírták a lelkes játéknak, amely ezelőtt 5—10 évvel jellemezte a csapatot. Régép, Grízen, Popartică, Mihăilă és mások nem alkalmazzák az edző utasításait és egyénieskedéseikkel kedvezőtlenülbefolyásolják a játékot. A komolytalan és meggyőződés nélküli játék következménye az a 17 gól is, amit a csapat kapott az őszi idényben. A Politehnicával ellentétben, a CFR főleg a játékosok jó küzdőszellemének és lelkesedésének köszönheti élenjáró helyét. A csapat az első helyen végezhette volna az őszi idényt, ha Fodor, Miláry, Secereami és Panics csatárok meglepetésszerűbb akciókat kezdeményeznek és gólképesebbeknek bizonyulnak, a fedezetek pedig több segítséget nyújtanak a támadások kibontakoztatásában. Hogy a közönség sokszor csalódottan távozott a CFR és a Politehnica mérkőzéseiről, az azért történt meg, mert a játékosok elemi labdakezelési hibák egész soráva nyújtottak lehetőséget az ellenfélnek a kezdeményezésre. A tavaszi idényben való jobb szereplés egyik legfontosabb feltétele az, hogy a csapatok egyforma fontosságot tulajdonítsanak mindegyik találkozónak és az előkészítő időszakban Muschitti, Panics, Seceleanu, Bodrojan, Kotormányi, Papánka és társaik küszöbölje ik ki a labda átverésben és átadásban mutatkozó hiányosságái- Scat. Csapataink nagyon körülményesen indulnak támadásba Az ellenfél kapuja ellén irányuló akciók előtt a CFR és Politerifti,ca tagjai sokáig adogatják a labdát a pálya közepén és a 16-os táján, s ezzel lehetőséget nyújtanak az ellenfél védőinek arra, hogy megszervezzék és megerősítséikk soraikat. A tavaszi idényben az őszinél jóval nagyobb küzdelemre van kilátás. A kevés játékban a labdarúgók nőtt, szabad megfeledkezzenek a sportszerűségről. A felfüggesztett Hitcelescu, Mihaila, Secelferina és Páriises példájából is azt a tanulságot kell levonni, hogy nagy kárt szenved a csapat akkor. Ha valaki meggondolatlan cselekedete miatt néhány mérkőzésen nem játszhat- Az őszi idényben előfordult sportszerűtlenségek a nevelőmunka fokozására kell hogy ösztönözzék a CFR és a Politehnica edzőit. Helyesnek tartjuk Batiţa Cornel egyetemi lektornak, a Testnevelés és Sport Tartományi Tanácsa elnökének és Beke Zoltánnak, a rzipfensia volt válogatott játékosártak azt az állítását, hogy a temesvári szurkolók vágyai csak akkor se fésülhetnek, de A csapatát a téli időszakban jól felkésrítüek a tavaszi idényre, a Hamoiki mérkőzéseken pedig az eddiginél szervezettebben, nagyobb győzniakarással és még lelkesebben küzdenek az A-osztályú bajnokságba való jutásért Dudás József SZABAD SZÓ Színház Szerdán ÁLLAMI OPERA (10 órakor): A mosoly országa. (19.30 órakor): Don Quijote. ÁLLAMI NÉMET SZINÜÍR( 08.30 órakor) :Bacter Alerin. MOZIK: ADERN (8. 2,15. 4,30. 7,45. 9): Luxcoul visszatérése. ARTA (11. 3, 7,15): Háború és béke, I. és II. rész. PARK MOZI (10. 2. 4, 6. 8): Egy taxit Tobra Jenák: STUDIO (0, 3. 5, 7. 9): Ki akarta Jessié-t megölni?: MELODIA (11, 5, 7. 8): A bátorság lépcsője: (3): Pacsirta. VICTORIA (10, K 130): Werner Höct kalandjai, I. és II. rész; (2): Hűség; VI. KERÜLETI MUNKÁSMOZI (3, 5. 7): A méz ize: VÖRÖS CSILLAG. IVIEHALA (4. 7): Vörös szakáll, I. és II. rész; CFR KLUÖMOZI (10. 41: San MSchelfe regénye. A Központi Lotto szilveszteri rendkívüli húzásának nyerőszámai a következők : I. 71. 68. 79. 5, 7, 21, 47 . 42. 32, 49. 22, SJ 1Í. 3. 38, 7, 71, Í4, 8. 62. 60. 35. 84. Iá, 23 Hl. 49. 9. 14. 35. 37, 18. Nyereményalap: 6 974 280 lfej. Időjárás Nedves, többnyire borús idő várható esővel, majd hu*'* vázássá alakuló csapadékkal. Mérsékelt nyugati, északnyugati szél. A hőmérséklet kissé csökken, nappal 0 és 3 fok, éjszaka mínusz 3 és plusz 2 fok között. A következő két napra változékony, többnyire borús idő várható, a nap folyamán havazással. A hőmérséklet csökken. 1968 január 3 Négy eimber és a teidttfelöszövetkezet. Majd egy évtizeddel fiatalabbak voltak akkor, s az MJTSZ még gyemrekkorát élte. A kezdet rögös utjain kaptatott, egyre magasabb csüfcáok felé, s ez a tíz eá2- telflam sok váltost hozott az éiücterek életábsek és a közös gazdaság házatáján egyaránt. Ma már a „hírneves“ jelző szinte együvé tartozik a zsombolyai termelőszövetkezet nevével, s a milliók szirtvonalára felmelkedő , közös vagyon a jövő útjait egyengeti a nagyüzemi, korszerű, gépesített termelés felé. A közös gazdaság fejlődéséinek üteméhez mérték lépteiket az emberek is. Egyidőben dolgöztek, társustuik és tanítottak. Tanultak egymástól, tanították egymást. Uj szavakkal, majd műveletekkel ismerkedtek. Aztán lassan már hétköznapivá vált a hibridkukorica, az ammóniumnltrát és 8 f csillagbólont fogállva, s velük együtt az ötezer kilós kukoricahozam is, így indultak a ma felé, hogy minél közelebb hozzák a holnapot. Hogyan kezdték, s miként folytatják az utat? Négy embert kértünk még, hogy az elmúlt évtized jelölttolbbításairól beszéljenek. Szíie a rövidre szabott Borhiterjű néhány Soifetmondó nyilatkozata: Hirter Pétre elnök Brigádvezetői iskolát Végeztem Temesváron. Magam vállalkoztam rá, hiszen tudatában voltam annak, hogy a nagyüzemi gazdálkodás egyre többet kér az emberektől is. A gyakorlati tapasztalat nem helyettesítheti a tartományt. Amikor visszatértem, az emberek kizáldja az elnöki tisztségbe emelt. S én minden erőmmelazon munkálkodtam, hogy megfeleljek a tiszalómmnak... Elsősorban az állattenyésztési részleget kellett lábra állítani. Az állattenyésztő mérnökkel közösen jártunk munkához. S ittáig sikerült megháro kiszorozni a szarvasmarha-létszámot, közel 1.400-ra tegalapítáni a sertések számát. Az elkövetkező évekre pedig korszerű baromfikomplexum építése biztosítja a részleg előrehaladását, fejlődését. összesen 40 állattenyésztési objektum igazolja a beruházási törekvéseink helyességét s nemkülönben az a több mint 2,6 millió lejes jövedelem, amelyet 1967-ben az állattenyésztés számlájára írtunk. Kiss László agrármérnök —- Az említett időben elsősorban a termelés szakosítása és koncentrációja képezte elméleti és gyakorlati tevékenységem központját. Tíz év előtt túlzottan sok volt a termesztett növényfajták száma. Ma már kivontuk a termelésből a gomborkot, mustárt, mapraforgót és dohányt. 1068-ra a kertészetben mindössze öt főnövényre korlátozzuk tevékenységünket, így gazdaságosabb a termelés, jobban tudjuk hasznosítani szántóföldünk természeti adottságait. Tanulmányoztam a közös vagyon fejlesztésének optimális ■módozatait, s arra a következtetésre jutottam, hogy előnyben kell részesítsük a közvetlen termelést szolgáló, gyorsan megtérülő beruházásokat. Ezt nem is terjesztettük szem elől. Így születési üteg az üvegház építésének gondolata, s ugyanezen az úton hálalünk az öntözés kiterjesztése felé. Mühlroth Mátyás brigádvezető — Közel tíz éve végeztem el a brigádvezetői iskolát. Azóta igyekeztem a gyakorlatban alkalmazhaó tatiiiitákat. Ott hallottam először a különféle műtrágyákról, 1967-ben már 200 kilót szórtunk minden hektár szántóra, amit természetesen hozzáértő munkával tettünk hatékonyabbá. így születtek új rekordok a termelőszövetkezet földjén, s néhány éve egy 11 hektáros kukoricaföld kerék egy vagon vilag-csőtermést adott, s cukorirépából elértük az 52 000 kilót. Ilyen hozamokat elődeink nem ismertek! Amikor arról volt szó, hogy 6000 kilóra növeljük a kukorica hozamát, sokan tréfálkoztak, az csak akkor lesz meg, hogyha százastól lemérjük a termést. Most már nem is nagyon elégedettek a múlt évben elért 5002 kilós szemterméssel. Többre vágynak. S biztos vagyok benne, hogy nem sokáig ... Soós András brigádvezető — A termelőszövetkezetben ismerkedtem meg a nagyüzemi gazdálkodással. Munka közben tanultam meg a szervezést, gazdálkodást és korszerű agrotechnikát. Közben azonban át kellett nevelni a tagságot is az új agrotechnika alkalmazására. Az eltelt tíz év alatt hektáronkénti 20—25 ezer szál növényről közel 40 ezerre emeltük a kukorica sűrűségét. S ezzel egyidőben mondhatni, hogy a terméshozam is megkétszereződött. Uj növényfajtákkal ismerkedtünk Mind a kukorica, mind a búza és cukorrépa esetében. S az eredmény: ... csökkent a szalmahozam, búzából azonban 3000— 3200 kilóra emelkedett a hektár- Kozíak szinvenála. S ez kárpótolátt az előbbi veszteseper! ★ Íme néhány ember, néhány valóra vált célkitűzés. A szocialista mezőgazdaság felfelé ívelésének példái ezek. Jellemző példái: Gödör Károly